Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1897. 30-ik sxámáhox. nem találjuk; bajos volna ezen útról mindezt kiszorí­tani, irányát akkor sem lehetne megváltoztatni. Nyíregyháza városa ezen utat nagy költséggel szé­píteni akarja, ezt igazán nem tenné helyesen; inert a város terjeszkedésének és szépítésének úgyis az „Éralatti kertek" vannak kiszemelve; a város polgármestere állal szóba is hozatott egy uj vasúti út nyitása. Az-rt a régi út szépítésére szánt összeg fordíttassák inkább egy uj vasuti főút nyitására, még pedig kisajátítás utján a Szé­csényi térrel egyenes irányban a vasúti állomás elé. Kzen terv jóformán semmi akadályokba nem ütköznék, mert a Barzó-féle házat a város úgyis kiakarja sajátítani, mind­össze a vasúti vendéglőt kellene feláldozni, de ezt egy kevéssel arrébb újra föllehelne építeni. Előre is elkép­zelhetjük, hogy ezen út igazán díszére válna a város­nak, mert csakhamar a legfőbb útját ez képezné; itt emelkednének a legdíszesebb villaszerű lakások, melyek az idegenre nagy hatást gyakorolnának. Egész más képe volna igy a városnak. Az állomás ha esetleg újra épülne, helyét nem igen változtatná, inert úgy a vasuti hálóza­tot is változtatni kellene; hely pedig máshol nem igen van ahhoz. Ha a város intézői ezen tervet keresztül­vinni elmulasztják, a város előhaladúsának egyenesen gátat veinek elébe, s méltán érheti őket szemrehányás az utódok részéről. I. J. A nyomorultakért. A szerencsétlenség minden alakban szánalomra in­dítja az embert. Sajnálkozunk, ha béna egyén nyújtja felénk csonka karját alamizsnáért esdve, megdöbben a szivünk, ha a testileg nyomorék vonszolja előttünk já­rásra képtelen végtagjait. A könyörülő emberi szív ala­mizsnát nyújt a szerencsétlennek s fohászt az egek urá­hoz, hogy hasonló sorstól mentsen meg mindenkit. De van ennél még nyomorultabb sors is. Amikor ép tagok, ép értelem mellett égészs !ges, munkabíró egyén van tétlenségre kárhoztatva, mert nem tudja magát megértetni, a ki ha beszélni tudna, nem alamizsnáért könyörögne, hanem munkát kérne, melylyel becsülettel szerezhesse meg kenyeret, mig így az alamizsnát setn tudja kikoldulni, mert néma. Majdnem minden falunak van ilyen szerencsétlenje, némelyiknek több is. Régi időben nem hittek el, hogy ilyenekből is lehet derék embereket nevelni, de ma már töbl szörösen be van igazolva, hogy ha intézetbe mehet­nek, nemcsak mesterségeket lanulnak tnc c r, hanem be­szélni is megtanítják őket. Édes hazánkban nagyon sok ezeknek a szerencsét­leneknek a száma. Az ib'JO-iki népszámlálás Magyar­országra 1G073 siketnémát mutatott ki, ebből Szabolcs­megyére 258 esik. Hány jó munkás válhatnék ezekből, ha tanítva lennének, a minthogy az a néhány száz, akit Váczon, Budapesten, Kolozsváron, Temesváron és Aradon képeztek emberré, mindannyija maga keresi a kenyerét. Van ezek között asztalos, szabó, czipész, betűszedő, kő­metsző, szobrász és más foglalkozást űző. Németországban több gyáros, vállalkozó, írnok is találkozik köztük, Amerikában pedig, a hol legtöbb gon­dot fordítanak reájuk, még siketnéma pap, tanító, posta­tiszt stb. is van. Magyarország még nagyon hátra van ezen a téren. Az elmúlt évben csak 400 sikelnémát neveltek, a mig ugyanezen időben Németországban (>000, Amerikában 7000, sőt Ausztriában is 1200 volt az intézetben taní­tottak száma. — Nagy baj az, hogy az állam csak az utóbbi időben kezd velük s oktatás ügyükkel behatób­ban foglalkozni, de inert a tanítás nagyon költséges — egynek-egynek a lanilá-a 200—400 forintba kerül évente — sokat nem tehet a pénzügyi helyzet mostoha­sága miatt. Ennél is nagyobb baj, hogy maga a közönség tájé­kozatlan, azt sem tudja, hogy van-e inlézet; a szülők, a kiknek ilyen szerencsétlen gyermekük van, nem érdek­lődnek irántuk s rendszerint már akkor kérdezősködnek, a mikor a gyermekük a tanilási kort túlhaladta s többé fel nem vehető. Találkoznak azután igen sokan, akik, ha arról van szo, lio^y a sikelnémákat is tanítani kellenék, azt mond­ják : tegye az állam, ez az ő érdeke. Hiszen igazuk van nekik, de ugyanezzel a joggal kívánhatnánk, hogy min­denféle iskolát az állam tartson fenn, mert bármi tör­ténik is egyesek tanítása és nevelése érdekében, az mind állami érdek, s mégis mit látunk? Községek, testületek, egyhá/.ak, sőt magánosok is vetélkednek, hogy iskolákat és olyan intézményeket létesítsenek, a hol munkabíró és értelmes egyénekké képezik ki a gyermekeket, csak éppen a legszerencsétlenebbek, a siketnémák, vakok és hülyék nevelésével és tanításával nem törődölt senki sem a legutóbbi időkig. Valóban hézagpótló munkát van hivatva teljesíteni a nemrég alakult „Testi és szellemi fogyatkozásban szen­vedőket gyámolító országos egyesület", a mely felada­tául tűzte ki, hogy a nagyszámú szerencsétlenek sorsán javítson, mert a 16073 siketnémán kivül 15430 vak és 15908 hülye is van Magyarországban s összesen csak 9 intézet: 7 a sikelnémák, 1 a vakok és 1 a hülyék szá­mára, úgy, hogy ezeknek a szerencsétleneknek óriási száma még ma is állatias sorsnak néz elébe. Ez a jótékony egyesület, a melynek védnöke Va­szary Kolos bibornok herczegérsek, elnökei pedig gróf Batlhyány Gézáné és Rakovszky István államszámszéki elnök, tágkörü működést fejt ki a szerencsétlenek érde­kében. Különösen három irányban működik. Felvilágo­sítást nyújt a szerencsétlenek szülőinek, segélyezi a sze­gényeket, s intézeteket és iskolákat létesít úgy a vagyo­nosabb szülők, valamint a szegényebbek számára is. — Különös gondot fordit a szerencsétlenek ipari kiképzé­sére s a felnőtt iparosok munkáinak értékesítésére. Ez a kiválóan humánus egyesület a legnagyobb mérvű támogatást érdemli meg s mert a tagsági dijak oly csekélyek, hogy p. o. rendes tagok évi 1 frtot, a pártolók 5 frtot, az alapitó tagok pedi? egyszorsminden­korra 25 frtot fizetnek, a miknek fejében az egyesület .Kalauz" cziinü hivatalos havi közlönyét is kapják, lehe­tővé teszi, hogy még a legszegényebb sorsban levők is hozzájárulhassanak a szerencsétlenek megmentésére irá­nyuló magasztos emberbaráti munkához. Mi magunk is melegen ajánljuk ezt a nemes czélu egyesületet olvasó-közönségünk figyelmébe s egyúttal felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyesület titkári hivatala, mely Budapesten VIII. ker. Sándor-utcza 38. sz. alatt van, felvilágosítást nyújt a siketnémák, vakok vagy hülyék erdekében hozzá intézett minden kérdésre. ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyűlés volt a vármegyénél e hó 24-én d. e. 10 órakor, melyen — főispán ur őmél­tósága távol lévén, Mikecz János alispán elnökölt, ki bejelentvén, hogy br. Feililzsch Berthold főispán ur akadályozva van a közgyűlésen való elnöklésben, üdvö­zölte a megjelent bizottmányi tagokat, s jelezvén a rend­kívüli közgyűlés összehívásának szükségességét, a tanács­kozást megnyitotta. A napirend előtt röviden fölszólalt Kállay András és sajnálatának adott kifejezést ama tény fölött, hogy egy olyan fontos állásnak a betöltője, mint a főispán, aki egy vármegye adminisztrációjának az élén áll, mint tartalékos tiszt fegyvergyakorlatra behivalik s az alól nem rnenletik föl, holott ez, különösen a mi viszonyaink között, midőn uj főispánunk van, sok nevezetes közérdek hátrányára történik. Kállay András felszólalása jegyzőkönyvbe vétetni határoztatván, áttért a közgyűlés a napirendre. Első sorban az újonnan rendszeresilendő állatorvosi állások ügye került a közgyűlés elé. A vár­megye legutóbbi közgyűlése ugyanis feliratot intézett a belügyminiszterhez öt uj járási állat orvosi állás rend­szeresítése érdekében, kérve ez állások fizetési illetmé­nyeinek az állami javadalmazás terhére való fölvételét. A belügyminiszter a kért öt állatorvosi állás helyett há­romnak a rendszeresítését engedélyezte, de nem az állami javadalmazás terhére, hanem akként, hogy azok költsé­gei a vármegyei ebadó alapból fedeztessenek. E minisz­teri leirt folytán a közgyűlés elhatározta a három állat­orvosi állásnak — T.-Lök, Nyírbátor és Nagykálló szék­helyivel — való szervezését s megbízta az alispánt, hogy azok betöltése iránt a szükséges intézkedéseket tegye ineg. Egyben pedig fölirat intézését határozta el a bel­ügyminiszterhez, kérve, hogy a további két állatorvosi állás rendszeresítését, a jövő évtől kezdődőleg, az állami javadalmazás terhére engedélyezze. Zemplen vármegye álirala kapcsán, amelyben köszönetet mondanak Dokus Gyula főjegyző szíves fogadásáért a legutóbbi főispáni installáció alkalmával — elhatározta a közgyűlés, hogy köszönő iratot küld mind azon vármegyék közönségéhez, melyek a főispáni beigtaláson magukat képviseltették. Ezután a niillériiuuii emlék oszlopok leleplezési ünne­pélyeinek idejét és sorrendjét állapította meg a közgyűlés, úgy és akként, amint azt annak idejen mi is megírtuk, kipótolván az egyes programmokat — az alispán indít­ványa szerint azzal, hogy az ünnepélyek sorrendjébe isteni tiszteletek tartását is fölvette. Dr. Jósa András ismeretes és lapunkban is egész terjedelmében közölt előterjesztését a diflerilisz elleni védekezésre vonatkozó­lag a közgyűlés teljesen magáévá téve, ily értelemben a törvényhozáshoz és a belügyminiszterhez felirat intézé­sét határozta el és azt, hogy e kezdeményezés pártolá­sára az összes törvényhatóságok fölkéressenek. Somogyi Gyula indítványára a közgyűlés dr. Jósa András főorvos irányában elismerését nyilvánította. A közgyűlés munka­feladatai egy részének járási bizottságokra leendő átuta­lása kérdéséről lapunk vezér-czikkében emlékezünk meg. A járási iskolai felügyelői állások rendszeresítése kér­désében a közgyűlés a szükséges intézkedések megtéte­lével az alispánt megbízta. Ez ügyre még visszatérünk. — Ezután több szabályrendelet dolgában intézkedett a közgyűlés. Az orosi jegyző-választást — a beadóit fe­lebbezés elvetésével — jóváhagyta a közgyűlés. Több község számadásainak és költségvetésének letárgyalása után, az alispán a rendkívüli közgyűlést berekesztette. — Mi' ccz János alispán e hó 26-dikán egy havi szabadságidőre fürdőre utazik. Távolléte alatt az alispáni teendőket törvényszerinti helyettese: Mikecz Dezső főjegyző látja el — Kinevezés. A pénzügyminiszter Sopronyi Ká­roly pénzügyőri titkárt pénzügyigazgatói helyettessé ne­vezte ki s szolgálattételre Szolnokra helyezte át. — Alapszabályok jóváhagyása. A belügyminisz­ter a nyíregyházi biczikli-egylet, valamint a nagy-kállói olvasó-egylet alapszabályait a jóváhagyási záradékkal ellátta. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter Járossy Sándor ügyvéd, nyíregyházai lakóinak a Nyíregyháza állomástól a város belterületén át Sóstó fürdőig s onnét Kótaj, Ibrány, Buj, Berezel és Gáva községek érintésével Vencsellőig s ezen vonalból Ibrány­nál kiágazólag Nagy-Halászig vezetendő keskeny nyom­távú, villamos üzemű, esetleg gőzmozdonyu helyijérdekü vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — Uj vasút. A ti-zapolgár-nyiregyházai helyi ér­dekű vasút-részvénytársaság befejezte a tiszalök-bűd­szentmihályi vonal építését. Kerelmére a kereskedelem­üg)i miniszter a műtanrendőri bejárást elrendelte. A be­járást julius hó 20-án. tartották meg. — A városok rendezéséről szóló javaslat kér­désében dr. P^p Tibor Mármarossziget polgármestere a következő fö.hívást intézte városuk polgármesteréhez: Tisztelt kartársaki Niimc-sak a magunk érdeke, de orszá gos érdek is, kötelességünkké teszi, hogy a jelenleg sző­nyegen levő, a városok rendezéséről szóló törvényjivas­lat alkalmából kisértsük meg módot taláni arra, hogy tapasztalatainkat, véleményünket, óhajtásainkat egymás közt megbeszélhessük, kicserélhessük s azokat illetékes helyeu kifejezésre is juttassuk. Hogy mindez ideig a magunk részéről a helyzet javítására nézve semmi lépés nem történt, annak okát első sorban az egymással való érintkezés nehézségben kell keresnünk. Állandóan nehéz hivatalunkhoz lekötve, az ország egész területén szét szórva nem volt alkalmuuk eszmecserére és közös akcii óra, a kezdeményezés nehézségeitől pedig mindnyájan visszariadtunk. Az eddigi pisszivitás megszüntetésére elérkezett az idő. Mi M-Sziget r. t. város tisztviselői a/, ügy igazságába vetett bizalommal ragadjuk meg a kezde ményezést és hívjuk fel az országban levő összes kartár sakat a szervezkedésre. Ne várjunk tovább, alakítsuk meg országos egyesüleünket és a szőnyegen lévő javaslattal szemben igyekezzünk véleményünket érvényesíteni Véle­mények szerint egy értekezlet tartása volna az első lépés Erre vállalkozunk mi most s ezennel meghívjuk összes kartársainkat f. évi aug. hó 23-án M. Szigeten megtar­tandó közös értekezletre. Kérjük tehát a r t városok t. polgármestereit, szíveskedjenek e felhívás vétele után értekezletet tartani s f. hó 31 ig bennünket értesíteni, hogy a mozgalomhoz csatlakoznak e és az értekezletre küldenek e képviselőt? Hi az értekezletre legalább 40—o0 résztvevő jelentkezik, az értekezletet megtartjuk s vendégeink elszállásolása és az utazásra a kedvezmé­nyes vasuti jegyek iránt a szükséges intézkedéseket megteszszük. M Sziget r. t. város tisztviselői s ezek nevé­ben dr Pap Tibor, pelgármester. — Gyermekgyilkos gyermekek. Lapunk leg­u óbbi számában hírt adtuuk mar erről a borzalmas törtéuetről, amelyről most a következő értesítést közöl hetjük még. Bjrzalmas eset törtéut f. hó 14-éu Thassou. Két fiúgyermek meggyilkolt egy csecsemő korát alig túlhaladott gyermeket, s szinte megdöbbentő az a ke­gyetlenség, a melylyel rémes tettüket végrehajtották. Nem boazuállás, nem is valamely tárgynak a birtokba­kerítése volt a gyilkolás oka, hinem csak a vágy a gyilkolásra, valami iszonyú állatias 3lvadultság, a mi a két kis bestiát ölni késztette. — F. hó 14-éu estefelé vették észre a két és fél éves Ilijük J mos szülei, hogy gyermekük elveszett. Keresték, kutatták kétségbe esve, jíjveszékelve futkostak egész éjszakán át, s már reggelre telve volt a falu egy vérvád-is hírrel, hogy ellopták a zsidók a kis Ilijük Jánost. Mir már aggasztóvá vált a helyzet, a falu mc<áján csoportok képződtek, izgulom fogott el mindenkit, a mikor a községelőljárósága ludo­mást vett arról, hogy a kis Szilágyi András azt mondta az atyjáDak, hogy ő tudji hol a gyerek, csakhogy már meg vm halva. A vizsgálat rögtön megindittatott, s a kisvardai járásbíróság vizsgálóbirájának Fiukey Páluak gyors és erélyes vizsgálata után immár napféuyre derült az iszonyú bűneset. Szilágyi András hit hét híján- 13 éves és Polyák János két hét híján 12 éves fiugyerekek a faluvégén, a temető melletti félreeső helyen kóborol­tak, a mikor apró kis taligáját tolva, a szerencsétleu kis Ríjlik Jáuos jött u'jokba. A mint a két fiu beval­lotta, — s itt egyik a másikra hárítja a mondást — az egyik azzal állt elő, hogy „ki nem állhatom sz ót­varos gyereket, gyere öljük meg!" s ezzel becsalták a csepp kis fiút a temetó melletti gazzal benőtt mély árokba. Ott Polyák János, — mintha csak kéuyelmesebbé akarta volua tenni társi munkáját — azt mondta a thic káuak, hogy nézzen csak az égre, milyeu szép ma­dár repül ott, s mikor a szereucsétlen gyermek fejét az égnek emelte, torkou ragadta az ídőstbbik fiu Szi­lágyi András s addig folytogatta inig c ak bele nem fárad", a hadouázó két kis kezet pedig a tiitalabbik gonosztevő Polyák János szorította le, aztáu hogy még életet láttak áldozatukban, Szilágyi bicskát vett elő s azt markolatig döfte az agyonnyomorgatott gyermek nyakába. Ho;;y élt-e a gyermek ezután vagy nem, azt nem lehetttudni.de gondoskodott róla a két kis hiéna, hogy élve ne maradjon; mert e'czipelték egy, az árok­ban levő odvas nyírfához s fejjel legyömöszőlték a fa­odúba a kilógó lábacskákat pedig földdel-gazzal elföd­ték A gyilkos gyermekek tegnapig még tagadták iszo­nyú tettüket de aztán elmondták, beismertek mindent' A fiatalabbik fiút Polyák J mos a befejezett vizsgálat utáu szabad lábra helyeztetett, mert nem töltvén még be 12 évet, bünvád alá nem vonható. A főbünös Szilágyi András sápadt vézna gyerek a kiról a faluban azt állí­tották hogy két év előtt egy fiu p »j á ának szemét szúrta ki, de ez a vizsgálat soráu constatálható nem volt. — Lóverseny Kisvárdán. A kisvárdavidéki gazda­kör választmánya f. hó 8 án tartott ülésében azt a ha­tározatot hozta, hogy az idén októberben lóversenyt rendez. Az a nagy siker, melyet a gazdakör által ren­dezett verseny a múltban felmutatott, az idén kétségen kivül még fokozódni fog. Az előkészületek már is meg­indultak. A részletek csak ezu'án lesznek megállapít­hatók, de iinuyit már is közölhetünk, hogy neháuy na­gyobb dij kitűzése már biztosítva van. — Az alsószabolesi tiszai ármentesitő társulat, melynek székhelye D.-breczen, a társulni balparti árte­rén foganatosítandó belvizszabályozás és annak kiegé­szítő részét képező hortobágyi öntözési csatornázás ter­vezetével már elkészült s a jú ius 30-ikára összehívott választmány elé kerül, hogy a terveknek a minisztéri­umhoz való felterjesztése és annakutánna a munka ki­vitele végett intézkedjék. — Öngyikos huszár. Síabados János, a tizedik közös huszárezred negyedik századának szakaszvezetője ismeretlen okból, szolgálati fegyverével agyonlőtte magAt. — Fadlallah alezredes jubileuma. 1857. tavaszán tőrtént, hogy Lóff.er alezredest Arábiába küldték az állami m-ínesek számára méneket vásárolni. Egy vásáron egy villogó tekintetű arabs fiu vonta magára az alez­redes figyelmét bátor lovaglá-ával. Mikor megtudta, hogy a bátor kis lovas árva, magával hozta ót Migyar­országba, Bibolnára. A kis arabs fiu a debreceni m. kir. méntelep jelenlegi nagyérdemű parancsnoka, Fidla'­lah el Hadad Mihály volt, kit a mi közönségünk is igen jól ismer. Jelenleg Bábolnán tartózkodik, a hova néhány héttel ezelőtt hozott Szíriából nyolez pompás arab mént. Au;u?ztus havában lesz 40 éve annak, hogy mint árv i fiu érkéz-tt idegen világrészből Bábolnára és ez alka­lomból a bábolnai ménesparacsnokság a kitűnő katona tiszteletére jubileumi ünnepélyt rendez, melyen Debreczen városa is I épviselteti magát. — Nyári mulatság. A Nyírbátorban tartózkodó egyetemi és középiskolai ifjúság au^usz'us hó 1 én a vasút mellett levő kis eidőben a nyírbátoti vöröskereszt egylet, izr. nőegylet és tűzoltó testület javára, jótékony­czélu nyári táncimulatságot reDdez. A rendező bizott­ság élén : Keade Sándor b, elnök, Mlthé József b. alelüök, Szende Emii b. alelnök, Szeude Pál b. jegyző. Csíha Miklós b. pínztárnok. Deme Sándor b. ellenőr. A rendező bizottság tagjai: Ballá József, Billa Z-igmond, Deme Andor, Fisch Mihály, Gottlieb Vilmos, Katz Ernő, Máthé

Next

/
Thumbnails
Contents