Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

"N y f R V t D É H' ügyek felülvizsgálatát a járási bizottságok hatáskörébe utalni méltóztassék." A közgyűlés a javaslatot egész terjedelmében magáévá tette, kipótolván azt Kállay Andrásnak azon indítványával, hogy a járási bizottságok hatásköréhez ne csak a községeket, de az illető járás egyetemét érdeklő, illetőleg érintő ügyek is tartozzanak — s elismerését fejezvén ki az alispán iránt, a nagy fontosságú indítvány fölvetéseért. A tisztelt szülök figyelmébe. A nagymélt. vallás és közoktatásügyi in. kir. miniszter úr a dadogók és hebegők oktatása czéljából rendezendő tanfolyamokat szabályzatilag méltóztatott elrendelni, ennek alapján van szerencsém azon mélyen megszomorodott szülőknek becses tudomására hozni, kiknek gyermekeik akár könnyebb, akár nehezebb dadogisban szenvednek, továbbá, kik hadarás, r-törés, selypités és egyes mássalhangzóknak helytelen hangostatása által a hebegők közé tartoznak, miszerint az itt alul teljes terjedelemben közölt szabályzat keretén belül a dadogók és hebegők számára rendezett első tanfolyamot f. évi szeptember 1-jétűl kezdve jövő évi január hó 31-dikéig tartó időszakban megtartom, mely czélra az ág. Iiitv. evang. központi elemi iskolájának egyik tantermét a nemes egyház tekintetes felügyelőjétől sikerült kieszközölnöm. A tanórák mindennap, vasár- és ünnepnapokat sem kivéve, tartatnak meg, és pedig köznapokon d. u. 5 órától 6-ig, ünnep és vasárnapokon 3—4-ig. Ezen első tanfolyamra csak azon nő és fiunővendékek vétetnek fel, kik az írást és olvasást elsajátították; de azért jelentkezhetnek kisebkorú beszédhibások is. A tandíj havonkinti 4 forintban állapittatik meg, melyet a szülők havonkint előre tartoznak a tanfolyam vezetőjénél lefizetni. Megjegyzendő, hogy a helybeli szegénysorsu gyermekek teljes ingyenes oktatásban részesülnek. A tanfolyamra való beiratás az alulírott tanfolyam vezetőjénél történik (Iskola-utcza 12. szám). Nyíregyháza, 1897. julius 23-án. Fazekas János, a dadogók és liebegök oktatásira képesített tanitó. Szabályzat a dadogók és hebegők tanfolyamai számára. (Kiadatott a vallás- cs közoktatásügyi in. kir. ministei 1897. évi április hó 29-én 5640. sz. alatt kelt rendeletével.) 1. §. A dadogók és hebegők gyógy tanfolyamainak feladata az, hogy a beszédhibákban szenvedő tanuló ifjúságnak alkalmat és módot nyújtsanak hibátlan és jó kiejtés megtanulására. Az ily tanfolyamok vezetői felnőtt beszédfogyatékosoknak csak magán órákat adhatnak. 2. §. Tanfolyamvezetőkül csakis oly tanárok, tanítók vagy tanítónők alkalmazhatok, a kik dadogók és hebegők oktatására képesítő oklevéllel birnak. 3. §. A tanfolyamok lehetőleg ugy szervezendők, hogy azokon egy vagy több hasonló tanintézet beszédfogyatékos növendékei csoportosíthatók legyenek. E szerint p. o. középiskolai tanulók csak abban az esetben osztandók be egy népiskolai tanulók számára rendezett tanfolyamra, vagy megfordítva, ha nem jelentkeznék oly számban középiskolai, illetőleg népiskolai tanuló, hogy számukra külön-külön tanfolyam volna nyitható. 4. §. Az oly községekben, a hol csak egy tanfolyam állitható fel, törekedjék arra az iskolai hatóság, hogy a beszédfogyatékos tanulók lehetőleg egy közponli iskolába járjanak és lehetőleg azon tanitó (tanítónő, tanár) osztályba osztassanak be, ki a tanfolyam vezetésével bizatik meg. 5. §. A tanfolyamok ugy szervezendők, hogy egyegy tanfolyam egyhuzamban megszakítás nélkül és naponkint (vasár- és ünnepnapokat sem véve ki) legalább egy egész órát számítva, legkevesebb öt hónapon át tartson. A jelenikezők számától függ, hogy tanévenként egy vagy két tanfolyam rendezhető-e: — a szükséghez képest az első tanfolyamot szeptember -január, — a másodikat február—junius hónapokban lesz czélszerü megtartani. ígen ajánlható továbbá, hogy ott, a hol azt a helyi viszonyok megengedik, az első tantolyamot már auguszlus hó elején nyissák meg, a másodikat pedig csak julius hó végén fejezzék be, mivel a szünidei hónapokban ugy a tanítónak (tanárnak), mint a tanulónak több szabad ideje marad. 6. §. Egy-egy tanfolyamra legfeljebb tizenkét beszédfogyatékos osztandó be, mert ennél nagyobb számú dadogónak és hebegőnek egyszerre való oktatása a tanfolyam sikerét tenné koczkákra. 7. §. A tanfolyam tandija lehetőleg csekély összegben állapítandó meg, mégis a jelentkezők számához képest oly arányban, hogy egy-egy félévi tanfolyam után a vezető tanár, tanitó vagy tanitónő kisebb községben átlag 100 frt nagyobb, városokban 150 frt tiszteletdíjban részesülhessen. 8. §. A tanfolyam életbeléptetése iránt annak az iskolának az igazgatósága intézkedik, mely az ahhoz szükséges helyiségei átengedi. Ha tehát a dadogók és hebegők oktatására képesített tanár, tanító vagy tanitónő ily tanfolyamot vezetni szándékozik, kérelmével illetékes iskolai igazgatóságához kell fordulnia. 9. A tanfolyam megtartásából az állani terhére semmi költség sem hárítható. Az illetékes iskolai igazgató a tanfolyam megtartását ezért csak abban az esetben engedheti meg, ha a tanfolyam vezetőjének tiszteletdija a tandijak befizetett összegéből fedezetet nyerhet, esetleg annak szükséges kiegészítésére községi vagy társadalmi hozzájárulást biztosithat. 10. A tanfolyamok rendszeres és lelkiismeretes vezetése felelt a közvetlen felügyeletet s a fegyelmi hatóságol a helyiség átengedése állal érdekelt iskolai igazgató gyakorolja, a tanfolyam vezetője által felvett tanulók által befizetett tandijakat kezeli és a tanfolyam vezetőjének nyugtájára tiszteletdija fejében kifizeti. A szakfelügyelet az emberbaráti tanintézetek felügyelőjének képezi feladatát, ki évi jelentését, a tanfolyamok eredményéről a vallás és közoktatásügyi miniszterhez terjeszti föl. 11. g. A dadogók és hebegők tanfolyamai működésének és eredményének nyilvánlarthatása czéljéból és a tudomány szolgálata érdekében a tanfolyamra felvett dadogók és hebjgőkről anyakönyv vezetendő a következő rovatokkal. 1. Sorszám. 2. A beszédfogyatékos neve, kora és vallása. 3. Mely iskolának (osztálynak) növendéke? 4. Az alya neve, foglalkozása és lakhelye. 5. Kimutalható-e a lerhellség (a családban előfordult elmebaj, alkoholizmás, eskor?) 6. Hogy ment végbe a l'ogzás? 7. Mikor tanult meg a fogyatékos járni? Mióla szenved a beszédhibában és mit tartanak o bjjt előidézel t valószínű oknak? 9. Vérmérséklet. 10. Fordult-e vagy foidul-e elő a családban hasonló beszédhiba? 11. Van-e. vagy volt-e a családban vak, siketnéma vagy hülye? 12. Volt-e már kezelve a fogyatékos? Ha igen, meddig, ki állal és mily eredménynyel? 13. A beszédhiba neme és foka. 11 Mely hangoknál akadozik a dadogó kiváltképen? 15. Mily együttmozgások mutatkoznak a beszédfogyatékosnál? 16. Egyformán mutatkozik-e a beszédhiba úgy az olvasásnál, mint a beszédnél? 17. Dadog-e a beszédfogyatékos suhogó beszéd vagy éneknél is ? 18. Visszamaradt-e az illelő, beszédhibája folytán iskolai tanulmányaiban? 19. Mikor vételeit fel a tanfolyamra? 20. Hány órát mulasztott a tanfolyam latogatasa alalt? 21. Mikor lépett ki a tanfolyamról? 22. Mily eredménynyel járt a kezelés? 23. Vissza esett-e a kilépett korábbi beszédhibájába és ha igen, mily idő múlva? 24. Járt-e a beszédhibába vissza eseti ujabb tanfolyamra? ha igen meddig és mily eredinénynyel ? Kívánatos, hogy a tanfolyamvezető úgy a rovatok kitöltésénél, valamint általában a tanfolyam vezetését illető más kérdésekre nézve is a tiszti orvosnak (vagy iskolaorvosnak, ha a község területén iy orvos működik) jóakaró támogatását nyerje ki és alkalomszerüleg vegye igénybe tanácsait és felvilágosításait. 12. §. A tanfolyam vezetője tartozik az anyakönyv másolati példányát az 1 — 19. rovatok kitöltésével minden tanfolyam megnyitása után azonnal beküldeni az emberbaráti tanintézetek szakfelügyelőjének. A 20—24 rovatokat illetőleg pedig a tanfolyam befejezte, illetőleg az e rovatoknak megfelelő adatok beszerzésére után leendő jelentés. 13. §. A tanfolyamon használandó olvasó-és gyakorló könyvül a következő munka ajánltatik: „Módszeres Beszéd- és Olvasási Gyakorlatok." - Kidolgozta: Roboz József, az emberbaráti tanintézetek orsz. felügyeletével megbízott váczi m. kir. orsz. siketnéma nevelő- és tanítóképző intézeti igazgató. Budapest, 1896. Magyar kir. tud. egyetemi nyomda. Bolti ára 1 frt 50 kr. Továbbá ajánltatik fentnevezett szerzőnek : „A dadogás gyógyítása" cz. műve. A munka a szerző sajátja. Ára szintén 1 frt 50 kr. Nyíregyháza jövő szépészeti tervéhez.*) Nem lehet tagadni, Nyíregyházán egy pár év óta sok szép épület emelkedett, úgy, hogy többek véleménye szerint Nyíregyháza szép városnak tekinthető. De ezen vélemény nyilvánulás csakis a város lakosai között jut kifejezésre; az ország kevéssel távolabbi helyein Nyíregyháza, mint ismeretlen város szerepel; pedig valóban nagyon kevés hiányoznék ahhoz, hogy egész könnyen a többi nagyobb városok sorába emelkedjék. De jelen álapotában bármennyire is fog épülni, azt ínég sem fogja sokáig elérni. Mert a nagyobb városokat nem annyira az épületek nagysága, hanem a szabályos utczák és terek jellemzik. Már pedig Nyíregyháza nem dicsekedhetik ezekkel; mert ha vannak is széles utczái és terei: ezek szépet és nagyvárosi képet távolról sem mutatnak. A széles utczák puszták, melyek más városokban négy, vagy hat sor la által kétoldalt sétányokkal vannak ellátva. — A tereken egész falusiasan az országút húzódik keresztül, ahelyett, hogy a teret szépen megkerülné, és a ter igazán tér, nem pedig üres sivatag lenne. — Minden nagyobb városban találunk egy, a beltéren keresztül vezető, egyenes fő-utezát, amely a kereskedelmet és a nevezetesebb épületeket összpontosítja, az idegen előtt az egész várost mintegy föltárja. Nyíregyházának nincs ilyen összpontosilo fő-utezája, egyiket sem tekinthetjük annak, mert itt a kereskedelem és a középületek a tereken oszlanak széjjel; de az épen nem volna hátrányára a városnak, szépségét ínég inkább emelné, csak a terek csinosakká tétetnének. De ezen elmondottak csak mellékesen vannak felhozva ; van ennél sokkal fontosabb, a város érdekében elengedhel lenül szükséges és sürgősen elintézendő, a mi Nyíregyházát igazán széppé tenné, kétségen kivül a nagyobb városok sorába emelné s az ország minden részében meg is ismertetné. Ez a fontos valami pedig nem más, mint egy szép vasúti főút. De a jelenlegi vasúti utat nem tekinthetjük annak sem most, sem a jövőben, mert ennek szépítésére, ha bármily nagy összeg fog is forditlatni, valódi szép út ínég sem válhat belőle, így Nyíregyházát sem fogja nagy várossá tenni Mert ezen útnak legnagyobb hibája az, hogy az állomásra nem vezet egyenes irányban, ezáltal a várost egészen elkülönili az állomástól, a kérésziül utazóknak pedig nem enged egy kevés betekintést sem; még ha idővel ezen út igazán széppé fejlődne is, az ideg n előtt szépsége nem tűnne fel, mivel iránya miatt nagyvárosiast nem mutatna; mert bármely várost is csak az állomástól egyenesen bevezető út teheti leginkább szép és nagy várossá. — Dj a nyíregyházi vasúti út sok évek múlva sem tehető széppé, mert ha az állomástól elindulunk, ott találjuk mindjárt a vasúti teheráru raktárakat örökös szemetelésükkel, pedig azok máshová nem igen helyezhetők átal; ha ezen úton tovább megyünk, az egész út hosszában ott vannak a faraktárak és malmok, mar pedig egy nagyobb város bevezető utján ezeket *) E sok nyíregyházi patriotizmussal megirott ozikket városunknak egy a fővárosban lakó szüllötte irta. Folytatása a mcUéKloteu III. Jaj te Margit, tudod e, hogy mit kezdek hinni? Azt, hogy nem egy, de lagalább is két Isten van. Az egyik a jó isten, a másik meg a jobb Isten, a ki megsegíti a vergődő szerelmetes leány szivét és láthatatlan kezekkel szövi azt az édes hálót, a minek boldogság a neve. Nem, nem halok már meg! A miből következtetheted, hogy mégis csak a Dezső a Jób Dezső felesége leszek. Azé a lump, korhely, hasztalan fráteré. Mit bánom én, ha el is veri a hozományomat, csak szeressen, nagyon szeressen! Hogy miként is történt a dolog? Mondtam már, hogy két Isten van. És az a másik, az a jobbik vett engem pártfooásába az nap, mikor a vörös kereszt majális vol'. Nem is akartam kimenni, ugy elvolt a szivem f.csarodva, de Miuczi — tudod a szobalányunk — azt mondta, hogy ma lefőzöm az egész világot. Egy kicsikét ki volt sirva a szemem, a mi kipiwitotta az arczoinat is. De ez igen illett nekem. így hát mégis kimentünk. Bizony nagyon szomorúan kezdődött rám a mulalság. Abból, hogy nem láttam ott se őt, se a koulremiuet, no tudod azt a szeplős Stessel leányt, azt következ tettem, hogy biztosan együtt jönuek ki. Nagyon keveset is tánczoltam. Inkább sétáltam az erdő szélén Biri nénivel, a ki sehogy se tudta megérteni, hova lett az én régi, aranyos jó kedvem. Hát képzeld, a mint így buslakodunk, ki fordul be az útra? Vagy 200 lépéssel előbb a Stesselék hintaja s utána jöttek ők. Hanem épen ebben a perezben sütött el a vinczellérünk egy mozsarat, (áldja meg az Isten érte) a mitől egyszerre megugrott a Tóni bácsi két c-sikája s h-jrá le az útról, egyenesen felénk. Nagyon meglehettem rémülve, mert hogy szólni se tudtam. Hanem akármint dobogott a szivem, azt mégse tudtam tétlenül nézni, mikor a szegény öreg Tóni bácsi kivágódott a kocdból. Azt nem láttam, hogy ő mikor ugrott le, mert én már akkor a vért törül gettem le a Tóui bác-i aiczáró', meg a kezéről, mert a lüske nagyon össze karczolgatta. Akkor jött oda IX

jzső. Nem is tudom, hagy köszöntöttük e egymást, de arra még emlékszem nagyon jól, hogy milyen hálásan tekintett reám, a mikor egyik oldalról ő, másik oldalról meg én karoufogvást vizettük Tóui bácdt, a ki rettenetesen nyögött, meg megütötte a lábát s alig tudott jirni. Hlla Istennek nem történt semmi biji, mert husz lépésnyire már a maga lábán ment, sőt beszélui is kezdett a nyögés helyett. Azt hiszem, olyan formát mondott rólam, hogy helyre egy asszony lesz belőlem, nem olyan uyim nyárn mai fajta. (Ugy-e igazat mondott?) Azutáu Dezsőhöz fordult. — No öcsém, nem lálod az Isten ujját ebben a kis felfordulásban ? — Higyja el, bátyám, válaszolta ő, nem akarom senkinek elverni a hozományát. Roppant komikusak lehettünk mind a ketten ab ban a mélységes hallgatásban, a mibe merültünk, mert a bácd igen jó izüeket nevetett magában. M»g jó szerencse, hogy S-esselék, meg többiek jöttek már elibéuk, mert már igen nehéz volt a hallgatás. De én mar ekkor gondoltam, hogy eldőlt a sorsom. Még csak azt mondom el, hogy egyszer csak az én régi lassú buí nótám szólalt meg, s a következő perezben ott állt előttem Jób Dezső. O.'yau viharosan dobogott a szivem, hogy neki is hallania kellett. — Ellus, — kezdte ő a régi hangon, hát igazán azt hiszi még most is, hogy elverném a hozományát? Hogy lump, haszontalan, korhely fráter vagyok? Nem tudtam olyan erős lenni, hogy ki ne hulijon egy könnyű a szememből. (Dezső később megvallotta, hogy valami elragadó szép voltara akkor.) — Hiszem én 8ohase hittem; de a mama . . . ! Nagyon, nagyon rossz voltam akkor ! . . . . — De ugy e maga nem hitte akkor se? — Nem, nem! — Hiszen akkor mi tulajdonképen a régiek vagyunk! Mondja kicsi El'us, hát szeret még egy kicsit a régi mód szerint? — Nagyon, nagyon! — Akkor hát bemutathatom Tóui bácsimnak a menyasszonyomat, ugye? Mostanáig mindig piszkált, hogy menjek már magáért, De először az iroda ddgával akart am íendbe jönui, nehogy a mamája ismét azt higyje, hogy a hozományára pályázom. Jókorát csíphettem a karján, mert felsziszszent. De aztáu, mikor a régi módi, a lelkem szerint hozzá simultam, boldogan mosolyogva nézett rám s u;y mondta: — Éles drága mókuskám ! — C uuya véu medvém ! És ajk am majd az ajkát érte. Szerencse, hogy szembe tüut a Slessel Berta szúró tekintete. Legalább dobhattam felé egy diadalmas pillantást. . . . Igaz, az esküvőnkre feltétlenül eljöjj, mert kü önben örökre halálos ellenséged leszek. Pa, édes Pá IV. • • . Dezső Oiaszorszagba akart nászutazni, de én nem egyeztem bele. így hát künn lakunk a pusztán a végtelen boldogok vagyunk. A mama különben azt súgta fülembe, mikor otthonról eljöttünk, hogy jó lesz most beszoktatni az uramat a hámba, mert később nehezen megy. És mondhatom, hogy semmi sem köuyebb. mint egy féifit az ujjuuk körOl csavargatni. Királynő vagyok ős ugy tánezol az uram, ahogy én fütyölök. Ugyau küldhetnél neki egy pár szépen hímzett papucsot ! Ugy-e megteszed, édes drágám ? Janka Kálmáii.