Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

„in v i i í v i i > í : i í" Út-kérdés a vármegyéi]. — Befejező közlemény. — Az elmondottakból helyes következtetéseket ugy vonhatunk le, ha első sorbau a közúti költ­ségvetést főbb vonásaiban és megközelítő kerek számokban összeállítjuk, még pedig ugy a jelen­legi jövedelmeinkre és meglevő alapunkra, vala­mint az előbbiek szerint előállítható jövedelem szaporulat figyelembe vételével, és figyelembe vételével annak, hogy közúti alapúak és jöve­delmeink a már végleg megállapított, két évi, 1897. és 98-ra szóló közúti költségelőirányzati összegek felhasználása után. minő egyenleget foguak feltüntetni. Valószínű ugyan, hogy mind az, a mit a kereskedelmi miuiszter 10,577 97. sz. határoza­tával a jövő 1898-ik év végéig miut végrehaj­tandó munkákat megállapított, a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lesz a jövő év végéig végrehajtható, de ez azért a 99-re szóló közúti jövedelmek és pénztári állás hozzávetőleges meg­állapítását lehetővé teszi, mennyiben a 97. és 98-ra megállapított, de esetleg végre nem hajt­hatott munkálatoknak megfelelő pénzértéket, mint ezen munkálatokra lekötött összeget kell tekinteni. A közúti péuztár állása kimutat ma kész­pénzben 258,000 frtot, a mely összeghez hozzá számítva a még remélhetőleg befolyó útadó hát­rányokat és időközi kamatokat 42,000 írtban, lenne a közúti pénztár állása 1898. január l-én 300,000 frt, mely összeghez hozzá adva 1898. évi, valószínűleg befolyó útadó jövedelmünket 85,000 frtban, lenne 1899. január l-én 380,000 frt pénzkészletünk. Mivel azonban 1897. és 98-ra mintegy 32 k. m. t. hat. közút kiépítése rendeltetett el, fel maradna ezután azon pénzkészletből mintegy 155,000 frt, a mely összegből levonásba volna még veendő az 1898-ik évre tiszti fizetések, lakpénzek, útkaparók. napszámosok, dologi kia­dások, fenntartás, kamatok és előre nem látható kiadások czimén mintegy 70,000 forint s igy maradna rendelkezésünkre 1S99— 1900-ra 85,000 frt. Ezen folyó két évi, mintegy 85,000 frtot tevő maradványon felül, állana még 1899 — 1900-ra rendelkezésünkre a f. elősorolt czimek | levonása után két évi közúti tiszta jövedelem czimén miutegy 40,000 frt, s |igy e két év alatt beépíthető lenue mintegy 125,000 frt. A fenntiekből az mindenesetre világos, hogy az összes fenntartási kiadások levonásá­val a jelen viszonyok között csak mintegy 20,000 frt maradna fel, miut tőkésíthető évi jövedelem. Ha már most azzal szembe állítjuk a ki­építendő t. hat. közútak hosszát, a mi a f két év alatt kiépítendő 32 kméter levonásával 336 kmétert tesz — elég okunk vau az út­ügyünk jövője iránti aggodalomra. Ám de ezzel még nincs (kimerítve a t. hatóság útépítési kötelezettsége; u. i. hátra vannak még a vasúti állomásokhoz vezető útak, a melyek kiépítéséhez a t. hatóság is tartozik hozzájárulni. Akarva nevezem én ezeket általánosság­ban „a vasúti állomásokhoz vezető útaknak' 1, mivel az 1890. év I. t. cz. 1 szak. 3-ik pontja, valamint a 29. szakasz, sőt annak III. fejezete is másként, tehát háromféleképen nevezi és magyaráza meg ezen útakat; u. i. az első szakasz 3 pontja azon útakat minősiti vasúti állomáshoz vezető útaknak, a melyek a vasúti állomásokat a legközelebbi állami, t. hatósági vagy községi utakkal vagy községekkel köti össze; a III. fejezet már csak az állomásoknak a legközelebbi állami vagy thatósági úttal, vagy községgel való összeköttetéséről beszél, s ugyanazon fejezet 29. szakasza ismét nem csak állami és thatósági, de általában a legközelebbi közutakkal való összeköttetésről szól. Ezen különböző minősítések tág magyará­zatra nyújthatnak ugyan alkalmat, de ha a me­gyénkben kifejlődött gyakorlatot és a kereske­delmi miniszter által — ugy tudom — kimon­dott azon általános jelentőségű határozatot is vesszük zsinór mértékül, hogy a vasúti állomások kötelezőleg csak a legközelebbi t. hat. közúttal vagy községgel lennének összekötendők, ezen még kiépítetlen vonalak hosszát megyénk terü­letén mégis bízvást tehetjük 14 kméterre. Ha már most ezen összesen 350 kmétert tevő közútakat vegyesen cyclops és macadam burkolattal akarjuk kiépíteni, ahoz — kméte­renként csak 8000 frtot számítva — 2.800,000 frt szükséges, eltekintve attól, hogy ezen ujjo­nan épii'ió utak évi fenntartásáról (macadam évi 3—400, cyclops 50—60 frt) is gondoskod­nunk kell S itt most már szabadjon rámutatnom dr, Mezőssy Béla orsz. képviselő, bizottsági tagnak azon — uézetein szerint — tul szigorú meg­jegyzésére, melyei közútainknik nem egyfolytá­ban való, hanem minőségük szerinti részleges kiépítését közúti alapunk el forgácsolásának ne­vezi; hiszen könnyen ki lehet számítani, hogy csekély évi jövedelmeink felhasználása mellett, kózutainknak megszakítás nélküli kiépítésével 100 év múlva sem lehetnénk készen, valamiut az is teljesen bizonyos hogy úgy közúti jövedel­münket, — valamint a felveendő kölcsönt is — csak úgy fogaik czéls'.erüen felhaszuálhatni, ha az általa kifogásolt" reudszert továbbra is követjük; hiszen azon fényűzést, hogy termé­szetadta jó utainkat is műszakilag kiépítsük, mi sem engedhetjük meg magunknak : mert nincs miből. Az elmondottakból önként következik, miszerint az adott viszonyok között közúti jövedelmeink, a jeleu két év leteltével — a leg­előnyösebb feltételek mellett is, — csak leg­feljebb egy 500,000 frtos kölcsön felvételét engednék meg, s hogy, tekintettel arra, misze­rint az idő rövid — és közgazdasági viszonyaink alkalmatlau volta miatt, ezen közúti jövedel­münk a jövő év végéig aligha fokozható volna, — egyelőre közúti jövedelmünk tőkésítéséről lo kell mondanunk, s oda törekednünk, hogy a ablak mellett, tüstént hallatszott utána a Béla lágy hangú fuvollájának mélabús nótája. Beszélt a zenéjők, leszállt a daluk, beszéltek a rózsabimbók és virág csokrok, melyekkel reggelenkint egymásnak kedveskedtek. Nem volt szükség tolmácsra. Boldizsár Bíla határozottan szemre való férfi volt. Ritkította párját. Rendesen magyar ruhában járt; mely ugy feszült rajta mintha rá öntötték volna. A félre billentett Kossuth kalap és arany roj'os nyakkendő pedig csak feltűnőbbé tett k. Jó családból származott. A két bátyji előkelő állást foglalt el; ő pedig könyvelő volt a takarékpénztárnál. Nagyou egymáshoz illők. — Ezek aztáu boldogok — bászélték széltében. Ezen meg­jegyzések nem is tartalmaztak valami túlzást; mert ha a boldogság fogalma alá fariozó képzetek összesége elférhet két dobogó szívbe, akkor uálu< valóban föl­lelhető volt. Azt azonban seukisem gondolt.), hogy meg fogja érni anuak az elinu'ását. Alig telt el másfél év, midőn az öregek egész lelki nyugalommal egymásu'áu rövid időközökben el­költöztek ez árnyék világból, s igy az összes vagyou a két fiatalra miradt. Abban a megnyugtató tudatban hunyták le szemeiket, hogy élet czé jukat már elértek ; lányuknak szive szerinti jövőt biztosítottak. Látták a kis uuoká', miut a családi öröm és béke biztositóját. Kötelesség nem várakozik reájok többé, s igy létök vagy nem létök nem bir különös fontosság­gal. Szép összeg készpénznek és iugatlannak lett egy­szerre urává a fiatal könyvelő. Nem kellett izzadnia érte, köuuyeu jutott hozzá, nem csod i. ha a jussok sorsa érte. A pénz pedig nem csak az érzetekre, de az érzelmekre is befolyást gyakorol. Egészen megváltozott. Nap nap mellett több időt áldozott az ingyen mulat­ságot kedvelő barátjainak. Pezsgő, cigány és kártya váltotta fel a korábbi tiszta örömöket. — Fiatal volt, könnyelmű volt, csak akkor vette észre mily veszélyes útra lépett, midőn a vissza téréshez igen nagy lemon­dás és belső küzdelem kiváutatott volna. Ehhez pedig nem volt elég ertje. Olyan lett mint a vizén uszó szalma szál, átadta magát sorsának, üszott tovább az árral. G >tid ilkodására rdá -nehezedett a mámor gőze, blazírttá vált. Untatta az otthon csendje. Fáradt a sze­retet melegétől. Elszokott hazulról, űzte valami, talán a lelkiismerete. Hűtlen let', elhagyta a feleségét. Magára hagyta azt a nőt, kit azelőtt bálványozott, ki az átélt szenvedések u'áu is képes lett volna feledni miuden tettét. Dj az a uagy átalakulás inalyeu keresz­tül ment, taláu emlékezését is megsemmisítette, vagy sikerült mindeukor elhárítani azon pillanatokat, melyek­ben még föl föl csillant a múltból valami. Folytatta a már megszokott életet. Fagyos ködös homály töltötte be az u'czákat. A téli ruhába öltözött fák ágairól zizegve hulldogált a zúzmara. Feketébe burkolt mozgó ködkép)k jelentek m' jg — lámpással vagy a nélkül — a távoli u czákon hot apróbbak a házak, ízegényebb a nép, több a hit. Ciikorgott a ketnenyre taposott hó lábuk nyomán. Siet tek rórátéra. A sűrű levegőben botorkálva terjedt szét a ba­raugszó, és halkan oszlott el u'olsó kondulása a hajnal csendjében. N igyobbára vén asszonyok lépték át a temp'om ajtó küszöbét, kiket a korukkal járó álmát lanság ájtatosságra ösztönöz, de akadt köztük agg férfi fi ital nő és gyermek is. Hagyományos felfogásou alap­szik, hogy az első ós utolsó hajnali misét legtöbben látogatják, miutha azt akarnák ezzel elvükként föltűn tetui, hogy minden dologoak eleje és végében rejlik a lényege. A ptdok megteltek, a csengetyü megszólalt, az orgona zúgott, az ének szállt fölfelé. Az ajtótól egész a szeuteltviztartóig alacsony zsámolyokon egy sor koldus foglalt helyet Az asszonyok olvasóikat forgatták, a férfiak pedig sárga viasz-gyerta mellett — egyszersmind fagyos kezeiket is melegítette — kopott ima könyvükben keresgélték az ének szövegét. E^y pír jámbor lélek jött még elkésve, utánuk pedig egy tugár, migrs hölgy fekete bolyhos kabátban, gazdasági közviszonyok javultával útadónknak 10%-ra való felemelése, — törvényhatósági és községi vámsorompók felállítása és a keskenyebb méretű útépítése rendszer elfogadása által lehetővé tegyük legalább főbb útvonalainknak rövid idő alatti részleges kiépítését Ily előz­mények után és előfeltételek mellett terveztem én közúti jövedelmeink tőkésítését, — másként e műveletről komolyan beszélni sem lehet Kállay András. Szocziálizmus a varmegyében. Püspöki körlevelek. A vármegyénk községeiben elterjedt munkás moz­galmakkal szemben, egyházaink főpásztorai is fölemelik intő, csilapiló szavukat. Görömbei Péter ev. ref. esperes és Kiss Áron ev. ref. püspök körleveleit közöltük már. Ez alkalommal Samassa József egri érsek és Firczák Gyula munkácsi görög kath. püspöknek pásztorleveleit közöljük, melyeket híveikhez és papságukhoz intéznek. Samassa József egri ér-ek körleveleinek kibocsátása alkalmából és azzal egyidejűleg 1000 forintot küldött vármegyénk főispánjához, vármegyénk szegényei között való kiosztás végett, valláskülönbség nélkül, karácsonyi ajándékul. Főispán ur őméltósága haladéktalanul eleget tett a nagylelkű adományozó kívánságának s az adományo­zott 1000 frtol, lélekszám szerint való arányban felosztva azonnal szétküldetle a közs égekbe, utasítván az elöljáró­ságokat, hogy az egri érsek nagylelkű adományát, az 6 •ntenciói szerint és a lelkészek meghallgatásával, arra érdemes szegényeknek osszák ki. Mely hálával és köszönettel adózunk Samassa József egri érsek ur őnagyméltóságának, szegény népünk­ről való atyai gondoskodásáért. I. Dr. Samassa József érsek a szabolcsmegyei szocziális mozgalmak alkalmából főpásztori levelet intézett az itteni papsághoz. A latin nyelvű főpásztori levél magyarra for­dítva igy szól: A jóakaró szeretel, melylyel a gondjaimra bízott szabolcsnugyei hivek iránt viseltetem, s melynek erejét a jelen idők súlyossága még inkább fokozni látszik, arra indít, hogy az ottani események folyását különös gonddal és atyai jóindulattal kiserjem. De ez őrködő figyelmem több aggodalmat, mint vigaszt kelt bennem, mert az ottani közállapotok biztos­sága, s nyugalma óhajtásaimnak meg nem felelő fokon áll. Egyfelől ugyanis súlyos bajok hatnak nyomasztólag, másfelől a szorongó kedelyek izgalma többeket erőszakos elhatározásokra csábi 1, mintha bizony a magasabb, szellemi és anyagi jobblétnek reményét a közrend és jog felfor­galásában és megrenditésében feltalálni lehetne. Semmi kétségem, hogy hivatástok tudatában a kedélyek lecsillapításán minden gonddal fáradoztatok. Hisz lelkipásztoraik oktató tanácsaira akkor van leg­nagyobb szükségök a híveknek, midőn az anyagiak lázas vágyától hajtva, boldogulások feltételeit csalárd tanokkal megtévesztve félreismerik, és a becsületességgel mintegy rohamszerűleg szakítanak. A lelkipásztorok kötelessége a tömegek felizgatott szellemét lecsendesíteni, és őket az igazságra, a minden­ben szükséges mérsék'etre idejekorán való intelmeikkel visszatéríteni. Isten parancsainak, s a haza törvényeinek megtartásával sanyarú sorsa enyhítését keresni, kinek­kinek szabad. De a magánjónak csak az igazságszeretet és becsületesség utján kell érvényesülnie és komolyan megszívlelendő, hogy bármily igazságos ügynek igaztalan védelme lealjasitó. Távol van pedig az igazság minden erőszakoskodás­tól és legkivált ama titkos szövetkezésektől, melyek a jog védelmének ürügye alatt, a közrend megingatására vezet­nek. Hogy azokat mily előrelátással kell kerülnie minden becsületes embernek, kétséges nem lehet. fehér prém a nyaka körül, nagy szárnyakkal és szalla­gokkal díszített kalap a fején. Az ajtót nyitva hagyta s előre tartott, talán hogy többel láthasson, vagy, hogy többen lássák. Dörmögve taszította be a sarkok­ban fagyoskodó koldusasszony mankójával, mert a nél­kül is elég hideg volt oda bent. — Ki lehet ez? súgja i da az első pad szélén ülő kövér asszouy szomszédjának, fölül kerekedvén kívánsága az ájtatosságán. Valami kávéházi dísz növény, elárulja az öltözködése. Aztán meg hogy bámul, mintha soha sem látott volna templomot belülről. Ott állt meg a vas rács előtt és nézte az örökmécset, mely bibor fényt árasztott széjjel, meg a nagy ablakok szines üveg-tábláin csillogó jégvirágokat, hogy miként olvadoz­nak a hivők leheletétől. A kis mécses fénye örök, mig a figy kezével alkotott növény alakok mihamar vízzé válnak; lehet, hogy épen e felett elmélkedett, mert a a hosszú szemlélődés után lehorgasztotta f.ját. A nagy csillár gyertyáinak világossága nem ju<ott el azon két fülkébe, mely a bejárattól jobbra és balra a karzat alatt álló helyül szolgált. Akik elkéstek vagy csak kíváncsiságából néztek be, ott szoktak megállani. Már körül-belül elmúlt fele a misének, mikor három férfi lépett be, és meghúzódott az egyik fülke sarkában. Fölhajtott széles kabát galléruk eltakarta arezukat, csak álmos szemeik látszottak ki. Az éjj madarai — mondotta reájok egy öreg kopasz koldus midőn a leg­magasabb közülök keresztül akart gázolni görnyedt alakján, uem vévén észre a félhomályban. Bezárták már az u'olsó veudéglőt és kávéházat ós hazamenőben a véletlen beisodorla őket. Az egyik egy alacsony, köp­czös formátlan emberke neki támaszkodva a gyóntató széknek alaposokat ásított markába ós mintha fázott volna meg-meg rázkódott. — Jobb lesz ha haza megyünk, mondottam, hogy uem érdemes bejönni, de te a mániáidat mindig reánk erőszakolod. Folytatása az I. mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents