Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

I. Melléklet a „Itfyírvidék" 1897. 52-ik szamához. Mindazonáltal szemben azokkal a fenyegető veszé­lyekkel, melyekről biztos értesüléseim vannak, éber gondossággal mindegyre hirdessétek ezt, híveiteket a katholikus név szentsége és a honszereíet heve által buzdítva, hogy az ily szövetkezetekkel semmi közös­séget ne tartsanak, mint amelyek a nép jogos igenyeinek semmit sem használhatnak és legtöbbnyire bíínteitekbe sodorjak azokat, kiket csábító bujtogatásaikkal feltüzeltek. Ne feledjék híveitek soha, hogy a legelső szabad­ság a bűntelenség, s ugy viselkedjenek mindenkor, hogy a törvény büntető szigora egyiküket se sújtsa, „mint gyilkost, vagy tolvajt, vagy gonosz besz. düt, vagy idegen vagyon megtámadóját." Szeretett testvéreim és fiaim! A papságnak, ha valamikor, a nép háborgásaiban kell a tarsadalmi rend fentartásának buzgó tevékeny munkásául bizonyumia. Es mivel mennél magasabbra emel valakit a köz­tisztelet befolyása a szellemekre, annal hatásosabb! egész lélekkel azon kell lenni mindannyioknak, hogy szóban és tettben való mérséklet, komoly méltóság es szilárdság által a közbecsülest, kőzelisuierest kivívjak maguknak ; és kerüljenek mind'nt, a ini akár az eszélyes­séggel, akár a szellemek kibi kitésének munkajával meg­férhetetlennek mutatkozik. Ez uton és módon bekövetkezendőnek hiszem, hogy híveitek mind igazságos kívánalmaikat, melyeket talán támaszthatnak, mind méltányos óhajaikat, melyeket lelkük mélyén ápolgatnak, mások sérelme nélkül meg­nyerhetik. Bízvást várható, hogy a jogos és igazságos igényeknek a hatóságok eleget tesznek. Ezt nem csak az igazságérzet, de elismert kormányzati eszélyük is sugallja: hisz nyilvánvaló, hogy Szabolcsmegyenek, mint a hon egy részének ^biztonsága és nyugalma a közjónak is nagy erdeke. Budapest, 1897. deczember 15-én. József, püspök II. Krisztusban szeretett IIiveim! Isteni Mesterünk, az Ur Jézus földi Helytartója, az anyaszentegyház látható feje, a római Pápa O Szent­sége és apostoli királyunk 0 Felsége által lopásztoro­tokká neveztetvén ki, atyai szivein melegével gondolok reátok és őrködöm ugy mennyei, mint földi jólétetek fölött. Főpásztori kötelességem, atyai szeretelein hiv most fel engem arra, hogy benneteket ezen levelemmel fel­keresselek és azon nagy veszedelemre figyelmeztesselek, mely felétek közeledik és közőletek sokat romlásba akar sodorni. Elszomorodott szivvel értesüllein arról, hogy ha­mis próféták járnak közöttetek, akik titkos összejöve­telre, gyűlésekre hivnak össze benneteket és el akarják veletek hitetni, hogy, ha az ő társulatukba beléptek, magatok fogjátok megszabni minden munkátoknak az árát, a főidet egyenlően fogják felosztani közöttetek és nem lesz többé szükségetek sem biróra, sem jegyzőre, de még papra sem. Az Ur Jézus isteni szemoivel előre látta, hogy az őtet követők sok kísértésnek, veszedelemnek lesznek ki­téve, azért jó előre figyelmeztetett bennünket: „óvakod­jatok a farizeusok — a hamis próféták kovászától, mely a képmutatás," és ismét „A sátán, úgymond megkívánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát." Lukács 12, 1. Lukács 22, 31. Igen kedves liivejm, a sátán, a gonosz szellem az, mely a titeket félrevezetni akaró hamis próféták szájá­ból szól hozzátok. — Nagyon jól tudjátok azt a szent Írásból, hogy a gonosz ^szellem sokféle alakot vesz ma­gára. hogy az embereket tőrbe ejtse. Már szent Pál apostol megmondta, hogy „a sátán a világosság angya­lának alakját ölti magára, éppen igy az ö szolgái is az igazság stolgáivá alakitják át magukat Nagy hangon, szép szavakkal, csábító Ígéretekkel kecsegtetnek titeket, ígérnek fűt-fát nektek, ha az ő tár­sulatukba beléptek. Igen ám! de miért történik mindez? Azért hogy fáradsággal, nehéz munkával megszerzett filléreiteket — Semmi mánia — szólt a vékony legfiatalabb nak látszó, ki minden rendes nagyságú embert lenézett; amit én mondok az igaz. Ott van a rács előtt, lát tam a nagy tollas kalapját és a fehér prémet a nyakán. Nézd már Béla! ugy-e jó szemem van, Adél az!? A másiknak nem is szólt, mert azt föl kellett volna emelni, hogy láthassa. — Ha nem csalódom meglágyult az agyveleje, imádkozik, ugy meghajtotta a fejét. De talán te is kedvet kaptál — vagy csak álmos vagy? — Törődött vagyok egy kicsit — válanzolt a megszólított. —• Hol töltjük a holnap estét? — tette fel ujabb kérdését. — A „betyárban.* Ezt a kis tömzsi mondta. Ajándékot igertem Adélnak, tudod mi lesz holnap este. — Én meg egy hasou természetű fogadást vesz tettem el vele szemben; mely szintén holnap jár le Ami azonban a legfőbb, nincs egy vasam se. — Nekem sincs és tudom neked is kevés van ugy e Béla? — Egészben öt forint. — Az nem pénz, hanem van nekem e>iy értékes ötletem — szó t a kis törpe kevés gondolkodás után — egyelőre megér háromszáz forintot. •— Hoa.y néz ki? — tudakozódtak érdeklődés-el. — A Mezei Írását kitűnően képes vagyok utá­nozni. És aztán? . . . kiállítok egy váltót a nevire, Béla pegig majd értékesiti még ma. Ügy is az ő kezén fordulnak meg az ilyesmik. Hiába bóliugatod a fejed ennek ugy kell lenni. — Helyes, erősítette a magas. Ha nem egyezel bele akkor .... Nem fejezte be, mert a gyóntató székben sajátos zörej támadt, mintha valaki leesett volna. kicsalják tőletek, hogy azokból ezen ámitók, a kik a munkatói fáznak, kényelmes életet élhessenek. Azzal hitegetnek benneteket, hogy jobb helyzetet teremtenek nektek, tietek lesz mindaz, ami most ruásé, megosztják közöttetek a más birtokát és egyenlő lesz midenki. Hiu reménység, gyermekmese! — Ugyan honnan volna oly nagy hatalmuk ezen ámitóknak, hogy a más birlokára rátehessék kezüket? Vájjon Istentő-e? 0 tőle semmi esetre sem, mert Isten azt mondja, hogy tisz telj ük a más vagyonát; a sínai hegven mennydörgés és villámlások között mutatva meg íegfelsőbb hatalmát, hiidette ki parancsolatját: „Ne lopj" és „Felebarátod vagyonit el ne kívánd." És vájjon igazságos dolog volna-e az, hogy te, a ki kél kezed munkájával, arczod verejtékével 20—30 éven át néhány köblös földet szereztél magidnak és ezzel gyermekeidnek a mindennapi kenyeret biztosítot­tad, azt most elveszítsd, azt tőled elvegyék és annak adják, a ki henyélve, lustálkodva élte le napjait, vagy garázda, korhely életmóddal eltékozolta vagyonát? Igen! ez volna szándékuk a közöttetek járó hamis prófétaknak. ha Isten és az Ő szent nevében uralkodó felséges Királyunk megengednék. De még tovább mennek ezen ámitók! Nemcsak vadonotoktól, hanem mennyei örökségetektől, lelki üd­vösségetektől is meg akarnak fosztani titeket. Azt mond­ják: nem lesz többé szükségetek papra, lelki vezetőre. Szegény elvakultak! Ők akarnak vezetni benneteket, akik elvetettek maguktól mindent. Istent, hitet, lelki üd­vösséget. Az Ur Jézus ketezer évvel ezelőtt megmondla : A vak nem vezethet vakot, mert mindketten a gödörbe esnek." Ne bízzátok tehát magatokat ezen elvakult emberekre, mert hisz az embernek csak egy lelke van és ha ezt elveszíti, az örök kárhozat vár reá. Hallgassatok az Anyaszentegyház, szerető, gondos anyátok intő szavára! Lássátok az egyház híven kisér. ápol, gondoskodik rólatok a bölcsőtől a sirig, sőt még azután is, midőn már lelketek az örök Biró. Isten trónja elé felszállott, akkor is gondol reálok, imádkozik, könyö­rög, sz. iniseáldozatot mutat be Istennek, hogy bocsássa meg bűneiteket és vegyen fel a tnennyor.-zág lakói közé. Az Ur Jézus azért alapította az Anyaszentegyhá­zat, hogy általa mindenkit az örök üdvösségre vezérel­jen. Mi, a ti papjaitok, lelki vezércilek, főpásztorotok nem emberi, nem földi hatalom által, de Isten, az Ur Jézus által vagyunk közétek kirendelve, hogy az örök üdvösségre vezető utat megmutassuk nektek es azon vezessünk benneteket. — „Nem ti választottatok engem, — igy szólt az Üdvözítő tanítványaihoz és általok hoz­zánk is, az ő utódaikhoz — hanem én választottalak ti­teket és rendeltelek, hogy elmenvén, gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon. Ján. 15. 10. És kedves Hiveim, ,az ég és a föld elmúlnak, de az Üdvözítő szavai el nem múlnak." Az 0 szent szavai­nak, parancsainak őrzője az Anyaszenlegvház. Hallgassatok azért az ő intelmeire, tanácsaira és nem fogtok a sötétségben botorkálni. A/, anyaszentegy­ház az Ur Jézus szavaival első parancsként arra tanit titeket, hogy: „Szeressétek Istent teljes szivetekből, teljes elmétekből és minden erőtökből,'' és utána azonnal: „Sze­ressétek felebarátotokat, mint önmagatokat." Ha tehát magatoknak rosszat nem akartok, ne kí­vánjatok rosszat felebarátotoknak sem. Ha rosszul esik, fáj nektek, hogy valaki pénzetek­től, barmotoktol, vagyonotoktól megfoszt titeket, gon­doljátok meg, hogy éppen ugy fáj a/, igazságtalanság másoknak is, ha azt velők teszitek. Es az igazságtalan­ság az égbe kiált és Isten bosszúálló ostorát vonja maga után. Az igaztalan uton szerzett vagyonon nincs Isten áldása. Isten rendelte, hogy fáradsággal, két kezünk mun­kájával szerezzük meg mindennapi kenyerünket. Maga az ő szent Fia, az Ur Jézus saját példájával mutatta meg, hogy a szorgalmas munka Isten rendelése. O har­Benéztek és látták, hogy egy nő összeroskadva a deszkán fekszik, s a mellette levő kis leányka kétségbe­esetten szorongatja a kezét. — Nagyon elfogta a buzgóság — szólt a formát­lan emberke hideg vérrel. — Mértéken felül átszellemült, jegyezte meg a hórihorgos. Amint Boldizsár Béla fölemelte a halvány arczu elájult nőt — mert ő volt az éjjeli madarak egyike — elsápadt és csaknem szédülés fogta el. Oda futott a szentelt vizes medenczéhez a markában hozott vizzel locsolgatta, élesztgette. — Mamám keljen fel, a tata van itt; rimánkodott a leányka, folyton szorongatván anyja kezét. Váltót fog hamisítani . . . elc-ukják — mondotta elhaló hangon behunyt szemekkel, mint az alva beszélő. Apró reszekben költözött vissza szelleme. Midőn teljesen eszméletre tért, már vége volt a szertartásnak. Vonultak kifele. — A két jó barát már ko rábban elillant. A gyertyák fénye kialudt. A hajnal derengése szűrődött át a keleti ab.akon. Nem volt már senki benn csak egy esalád és a tempion.szolga. Az ajtókat akarta bec-ukni, de veszteg maradt és megle­pődve nézte a három ; lakot, amint szornsau egymás mellett állottak. Nem beszéltek, uem imádkoztak, c-ak néztek arra pislogó kis mécsesre, mely ott elől bágyat­tan égett. Az arezuk és tekintetük oly kifejező, oly sokat mondó volt, hogy teljesen áthatotta a szemlélőt. Azt az egyet azonban csak a lélekbe látó olvas­hatta volna ki amit a férfi érzetts hogy ó többé nem az a Boldizsár Béla aki egy fél órával azelőtt volt. Sólyom. mincz éves koráig hű segítője, munkatársa volt nevelő atyjának, szent Józsefnek. Mert a szent család, melyben a világ Megváltója felnevekedett, szegény volt, kezöfc munkájával kellett megkeresniük napi élelmöket. L szent család legyen a keresztény családok minta­i'pel A melv család isten szent nevével kezdi és végzi, munkáját, azon Isten áldása van, ott békesség, megelé­gedés. jólét uralkodik, de a honnan hitetlen szivvel, pa­rancsainak könyelinü megszegésével száműzik az Isten, onnan eltávozik az ő áldása is, és nyomába lép az elé­gedetlenség, zúgolódás és a nyomor. Ne engedjetek azért az ámítók rábeszélésének Krisztusban szeretett Hiveim! Földi jólétetek és lelketek örök üdvös- ge kívánja, követeli, hogy hazug, csábitó szavaikat el ne higyjetek és utanok ne induljatok. „Fiam! mondja Isten a szentírásban, ha hitegetnek téged <i bűnösök, ne engedj nekik, ne járj velők, tartóztasd vissza láb lidnt ösvényeiktől, mert lábaik gonoszra futnak és sietnek, hogy vért ontsanak." l'éldab. i. 15. Ifi. Igen! ez ámitók nem riadnak vissza a vérontás­tól sem. Hogy önző czéljokat elérjék, felizgatnak titeket, hogy szálljatok szembe inind.n hatalommal, törjetek neki a csendőrök és katonát szuronyainak. De arra nem gondolnak, hogy az általunk okozott vérontás után hány család marad kenyérkereső nélkül, hány árva fogja sírva emlegetni a szerencsétlenül elhalt apát, hány szegény özvegy fogja könyeit ontani egyetlen fia után, ki egye­düli tamasza, reménysége és öröme volt ez éleiben ! Az ámító, hamis próféták közöttetek járva, talán azt fogják nektek mondani, hogy a papok azért beszel­nek ellenök, mert kenyerüket féltik tőlük. De én erre azt felelem nekik: látott az Anyaszent­egyház már nagyobb viharokat is, mint amilyeneket ők akarnak támasztani. Tudjátok, hogy a pogány császá­rok és fejedelmek háromszáz éven át üldözték az Anya­szentegyházat, tűzzel, vassal, kinzó eszközökkel akarták kiirtani a kereszténységet, patakokban folyl a kereszté­nyek vére. De Isten velők volt és a pokol szörnyetegei nem tudtak erőt venni az egyházon; annál jobban ter­jedt az, minél nagyobb volt az üldözés és meghódította az egész világot. És az Isten, a Jézus Krisztus, velünk van ma is és velünk lesz, mint megígérte, a világ végéig. Ennek a Jézusnak, Megváltónk, Üdvözítőnknek nevében, atyai szerető szivem melegével kérlek titeket kedves Híveim! ne hallgassatok a csábításokra, hanem maradjatok meg azon az uton, melyet nektek az Anya­szentegyház és hazánk törvényei előírnak. Javatokat akarja mindkettő, mert mindkét halalom Istentől származik. Lelki javatokat, örök üdvösségeteket munkálja az Anyaszentegyház, földi nyugalmatokat, békéteket, jóléteteket védi és mozdítja elő hazánk kor­mánya. Legyetek tehát hű fiai az egyháznak és szeretett hazánknak, kedves Fiaim, kereszten/ katholikus férfiak és családapak és ne koczkáztassátok családotok, gyer­mekeitek jólétét a törvény megszegése által. És ti családanyák, szerető hitvestársak imádkozza­tok buzgóan a jó Istenhez, hogy világosítsa fel férjetek, liaitok értelmét, hogy ne engedjenek, ne higyjenek a hazug csábításoknak, kérjétek alázatos szivvel jó Anyá­tokat, párlfogótokai, a boldogságos Szüzet, hogy há­rítsa. el imái ereje által családotokról a közelgő veszélyt. Az ima, a buzgóan végzett ima ereje nagy. mint az Üdvözítő mondta, képes a hegyet kimozdítani helyéről, és mint szent Mónika példája mutatja, képes megtérí­teni a bűnökbe merült fiut. „ Vigyázzatok tehát és imádkozzatok, mondom az Üdvözítővel, hogy kísértetbe ne essetek'." Ha nehéz is helyzetetek, Istenben bizva, hozzá imádkozva, kitartó, szorgalmas munkával megkeresitek mindennapi kenyereteket, amelyet édessé tesz számo­tokra annak tudata, hogy becsületes munkával szerez­tétek azt. „Ne aggódjatok tehát mondván: Mit estünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk ? Mert mindezeket a pogányok keresik, llisz tudja a ti Atyátok, hogy mind­ezekre szükségetek vagyon. Keressétek azért az Isten országát és az ö igattá­gát: és ezek mind hozzá adatnak nektek." Főpásztori áldásomat adva rnindnyájotokra vagyok Ungvárott, 1897. deczember hó 15-én. Krisztusban szerető atyátok: (iyula püspök. Nagyontisztelendö Lelkész urak, Krisztusban kedvelt Fiaim! Értésemre jutott, hogy Szabolcs és Szatmár vár­megyek több községében egyes haszonleső s munkakerülő bujtogatok a szoczializmus magvait kezdik hintegetni, a melyek némely községben már gyökeret is vertek, és a félrevezetett nep titkom összejövetelekets gyűléseket tartva, nemcsak az úgynevezett munkáskérdés megoldásánál lép fel túlzott követelésekkel, hanem már földoszlásról, sőt arról is beszél, hogy nekik nincs szükségük elöljáróságra, de még papra sem. Ezen a jog- es társadalmi rend fölbontását, az isteni s emberi tekint-ly lerombolását czélzó áramlattal szem­ben, résen kell állanunk. A népünket, híveinket fenyegető veszély sürget és int mindnyájunkat, hogy az apostolság terére lépjünk. Azért felhívom Nagyontisztelendőségtekel, hogy aposloli buzgalommal lássanak hozzá a ragály csiráinak kiirtásához. A nemzetek apostolának szavait idézem emlékeze­! lökbe: Timot. II. 4, 2—5. „Hirdesd az igét, légy rajta alkalmasan és alkalmatlanul, ints, kérj, dorgálj teljes türe­lemmel és tudománynyal. Mert lesz idő, mikor a józan tanítást nem tűrik, hanem kívánságaik szerint mestereket gyűjtenek maguknak, az igazságtól hallásukat elfordítják és a mesékre térnek. I)e te vigyázz mindenben, fáradozzál, I az evangélista munkáját cselekedd."

Next

/
Thumbnails
Contents