Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

I. Melléklet a „Wyírvidék" 1897. 50-ik számához. lattal és tapintattal el kell követnie mindent, hogy a megzavart közrend helyre álljon, s hogy ha a bűnösök büntetésüket elveendik is, azok legalább, a kik tudatlanságuk, jóhiszeműségük, könnyenhivőségük, vagy könnyelműségük folytán lettek e veszedelmes kór részeseivé, életfeltételeiket veszélyeztető áldozatok nélkül menekülhessenek. Lelketlen ámítók, zavarosban halászni szerető izgatók, könnyű szerrel, munka nélkül élni szerető< elhitetik veletek, hogy csak akarnotok kell, csak szövetkeznetek, az áraitoknak, kik ebből élnek, valamit fizetnek, elnököt, pénztárnokot, titkárt stb. választanotok kell, s ti határozhatjátok meg minden munkátoknak az árát s munkaadóitok oly összegben tartoznak azt fizetni, a milyen összegben követelitek, elhitették veletek, hogy jogotok van követelni a föld egyenlő megosztását, hogy jusson mindeneinek, de ne legyen több egyiknek sem, mint a másiknak van, s elhitetik veletek, hogy nektek nincs szükségetek sem biróra, sein jegyzőre, de még papra sem, mert nern fizettek ezután sem kincstári, sem egyházi adót, nem álliltok katonái, nem viseltek közterheket. Balgatagok! Hogy lehet józan felfogással, a magyar ember egészséges észjárásával és gondolkozásával ilyen ostobaságokat hinni el? Hogy lehet meglett, komoly embereknek olyan lidérezfény után szaladni, a melyről egészen bizonyos, hogy csak posványba vezelhet? Hogy leliet feltételezni azt, miszerint valósulhalnak olyan remények, melyek nem csak a társadalmi rendnek, hanem az államnak is teljes megsemmisülésétől vannak feltételezve ? A csaknem kétezer éves keresztyén vallásnak magasztos tanai, eszméi és hite, csak festve voltak sziveitekre, hogy azokat liiu ábrándokért nyom nélkül letörülhetitek ? Gondoltatok-e reá, hogy oktalan törekvéseteket a megtáraadolt állam és társadalom nem hagyhatja büntetlenül, gondoltalok-e reá, hogy ha az állam kormányzat reátok nehezül, megsemmisültük, elveszíthetitek azt is. a mivel ma bírtok, le kell mondanotok még a megélhetési jogról is, azzal az állammal, azzal a társadalmi rendekkel szemben, melynek ti élete ellen törtök? És ha sikerülne teljes vagyon egyenlőséget létesíteni, tekintettel arra, hogy vannak szorgalmas, takarékos, munkabíró s vannak lusla, hanyag, könynyelmü munkára gyenge emberek: gondoljálok-e, hogy ez az egyenlőség, csak esztendeig is fenltartható lenne, nem látjátok-e be, hogy lalán rövid idő alatt ismét a munkások és szorgalmasak kezébe csoportosulna a vagyon? Erre feleljen meg a ti igazság érzetetek! Es vájjon igazságos lenne-e azt újra megosztani, elvenni ismét azoktól, akik azt munkájokkal és szorgalmukkal kiérdemelték? S azt hiszitek talán, hogy a föld feloszlása esetén kevesebbet kellene dolgoznotok, mint ma! A ti földeteket bizony nem dolgozná meg senki, magatoknak kellene azt szántani, vetni, kapálni, teljes szorgalommal, több munkával és igyekezel tel, mint ma kellene mindent elkövetnetek, liogv abból a kis földecskéből, mely lélekszám szerint reátok jutna, megélhessetek. Szabolcsvármegyének ma legalább 260000 lakosa van, a szántóföldje pedig 511000 hold. Könnyű kiszámítani, hogy felosztás esetén 2 hold sem esnék egy emberre. De nem is olyan kétségbeejlők vármegyénk területén, egyes esetektől eltekintve, a munkásviszonyok, hogy egy általános mozgalom jogosult és indokolt lehetne. A legközelebbi évben a sok állati járvány s a rossz termés felette rosszabbá tette ugyan a helyzetet, de még sem hal meg éhen Istennek hála egy polgártársunk sem, vagy családja, ha dolgozni tud és akar, s ván-e a törvényhatóságnak csak egy községe is, a hol ne akadna egy-két olyan ember, a ki egy pár 60—80 frt értékű lovacskával vagy tehénkével kezdte meg az önálló munkálkodást s ma földes gazda, rende/.elt anyagi viszonyok közt, pedig csak szorgalmának, józan életének és takarékosságának köszönheti előmenetelét? Vajjen lehetne-e ez, ha igaz volna az ámitók azon állítása, hogy nálunk nem lehet a szegény embernek megélni? Merő képtelenség azt is elhinni, hogy a munkás maga megsz ibván a napszám árát, a mihez különben joga van, a munkaadó azt kifizetni lenne köteles. Ugyan mit tennének, ha a vásárra menvén, egy bádogos csak 5 frtért akarna adni egy locsoló kupát, vagy ha egy kötélverő egy kötőféknek az árát 1 frtban követelné? Összeszidnátok hangosan vagy magatokban, elmondanátok, hogy ez vagy részeg, vagy bolond, s mennétek más bádogoshoz és más kötélverőhöz, aki készítményét rendes árban árusítja el. Ezt fogják tenni a munkaadók is veletek, hozatnak inunk isokat a népesebb és szegényebb vidékekről, a hol a napszám ára félannyi, mint minálunk, szereznek gépeket, a melyekhez alig kell kézierő, vagy a legrosszabb esetben parlagon hagynak egyes birlokrészeket, a melyeknek megmunkáltatása, a ti napszámáratok mellett, többe kerülne, mint : amennyi lenne a jövedelme. De ti mit fogtok akkor csinálni, ha keresetforrásotok bedugul ? Hogy pedig idegen munkások behozhatok legyenek, s itt nyugodtan dolgozhassanak, ar.t biztosítani már a hatóság dolga. Míg törvényellenes cselekedetek alig fordultak elő s már megvannak az elámított községek csendőrökkel rakva, akkor hozatok annyit, a mennyi kell, s ha az elégtelen lenne, kérek katonai karhatalmat, hogy minden szoczialista asztalához jusson egy, a ki segít majd fogyasztani. Én itt születtem e vármegyében, itt töltöttem el a gyermekéveimet; itt küzdöttem, a néppel való folytonos érintkezésben férfi korom nem ritkán nehéz harczait; a közszolgálatban deresedett meg a hajam: hivatalos kötelességeimet mindig ugy fogtam fel, s tehetségem szerint mindig ugy igyekeztem teljesíteni, hogy személy válogatás nélkül szolgáljam mindenkinek a/, igazságos érdekét; ajtóm nyitva állott és nyitva áll szegény és gazdag előtt egyaránt; jól tudom, hogy a tanulatlannak, védtelennek, gyámolitásra szorulónak, szegénynek inkább van szüksége a hatóság támogatására, mint a gazdagnak, tanultnak, vagy a magán segíteni másként is tudónak, ez akból nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy soha sem bocsátottam magamtól el senkii, hogy panaszát ki ne hallgattam volna, s ha állásom hatáskörének korlátoltsága miatt rajta nem segíthettem is. legalább tanácscsal ne igyekeztem volna segíti ni baján. Ezenkívül, ha a jóságos ég egészségemet megadja, én megkeresem családomnak a mindennapi kenyeret, ha alispán nem leszek is, megkeresem, ha a tulajdonomat képező, különben is csekély ingatlan egyrészétől, bármi sors miatt megkellene is válnom, munkában töltöttem az egész életemet, fénvűzéshez, hiu és költ séges élvezelekhez nem szoktattam magamat és családomat. Ezeket csak azért hoztam fel előttetek, hogy győződjetek meg róla, miszerint én ismerlek benneteket, jóakarótok vagyok és m m ellenségetek, s győződjelek meg róla, ho

c'y nekem, a saját szemelyeinre nézve, nincs okom félni a ti elveitek diadalától. De épen a vonzalom folytán, melylyel irántatok viseltetem s melyet, azt hiszem, többször bebizonyítottam, s hivatalos állásomból kifolyólag, mely a ti érdekeitek megvédését is kötelességemmé teszi, kell e sorokat hozzátok intéznem. Ez leszi kötelességemmé, hogy figyelmeztesselek és felvilágositsalak benneteket, mig nem késő, míg el nem égettétek magatok után a hidat. Álljatok meg s térjelek vissza a veszélyes útról, melyen elindultatok, s mely a fejetlenséghez, az anyagi és erkölcsi romláshoz s a börtönhöz vagy éhinhaláshoz vezet ! Gyermekeitek, családotok van, nektek nem szabad képtelen reményekert koczkára tenni mindent, ne izgassátok, ne bolonditsátok magatokat, balgatag eszmékkel nern lehet megváltoztatni azt a világrendet, a mely fent áll, mióta a világ, mig a történelem visszamenni tuil. Az emberi társadalom is ugy van alkotva, mint a világ egyetem, a kis halat megeszi a nagy hal, a csirkét elveszi a vércse, a kakuk más madarakkal költeti ki a tojását, ti magatok is hány élő lénynek az erejet, fáradtságát, sokszor életét veszitek igénybe, hogy magatoknak segítséget, kényelmet vagy elvezetet szerezzelek. Ti — parányi férgek a mindenséggel szemben — ti akartok tökéletesebb alkotmányt teremteni, mini a világegyetem, a melyet az örökkévaló alkotott! Édes anyák és házastársak, a ti szülői és hitvesi szerető sziveteknek ösztönszerűleg meg kell érezni a veszélyl, melyben gyermekeitek és férjeitek, tehát az egész család nyugalma és jóléte forog, ti vagytok őrangyalai a férliaknak, álljatok uljokba, ne engedjétek, hogy jövéssel-menéssel, gyakran dorbézolásoklcal összekötött tanácskozásokkal, izgató és ámító iratok olvasásaval töltsék idejöket, korcsmázásra, utazásokra, utaztatásokra, az átnitók javadalmazására költsék el filléreiket, a melyeket talán a gyermekeitek szájától vonnak el, hanem teljesítsék családjuk iránti, tehát legszentebb kötelességüket, vagyis dolgozzanak. S ti férfiak, hogy megismerjétek a veszedelmet, a melyben forogtok s hogy felelősségre vonatás esetén, a törvények nem tudtásával ne védekezhessetek, tudomásotokra hozom azokat a szabályokat és törvényeket, melyekbe mozgalmatok ütközik, melyek szerint cselekményetek elbiráltani fog. 1. Maga birája senki sem lehet, azért ha panasza van, forduljon a hatósághoz, különben cselekményének beszániithatósága szerint, bűnügyi uton büntettetik. 2. Alapszabályok és belügyminiszteri engedély nélkül, a ni. kir. belügyminiszter 1391/873. és 1508/875. számú rendelete szerint egyesület nem működhetik, az engedély nélküli megalakulás és működéséri a resztvevők felelősségre vonandók és rendőrileg büntetendők. 3. Törvényesen meg nem alakult politikai egyesületek es népgyűlések hatósági engedely és ellenőrzés nélkül meg nem tarthatók, az ezen intézkedés ellen vétők, cselekményük természete s szereplésük minősége szerint rendőri, eseileg bűnl'enyitő uton büntetendők. 4. A törvény, hatóságok, valamely társadalmi osztály, vagy a tulajdon jogintézménye ellen való izgatás, az 1878. évi V. t.-cz. 172. §-a szerint két évig terjedhető államfogházzal és 1000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 5. A most idézett 1878. évi V. t.-cz. 153. g-a szerint, a polgárok valamelyik osztályának megtámadására irányozott csoportosulás, a- lázadás bűntényét képezi, s ezen cselekmény, ha a megtámadásra semmi előkészület el nem követtetett is a 156. §. szerint egytől, három évig, ellenkező esetben, ha előkészület tétetett, de a megtámadás be nem következett, kettőtől öt évig terjedhető államfogházzal büntettetik. 6. Az emiitett törvényezikk 157 §-a szerint, az egyes személyek elleni erőszak véghezvitelére alakult szövetség tagjai három, illetőleg öt évig terjedhető fegyházzal büntetendők. Végül. 7. Tudomásotokra hozom, hogy a többször emiitett törvényezikk 137. és 160. §-a szerint a szövetkezés miatt nem büntettetik az, a ki, mielőtt a szövetkezés cselekményénak megállapítása hatósági uton kezdetét venné: a szövetségtől eláll és elállását a szövetkezetnek nemcsak tudomására juttatja, hanem azokat a merénylet felhagyására birni törekszik, vagy pedig a íZövelséget a hatóságnak feljelenti. Érlel mesen átolvasva a fentebbieket, megludhaljátok, hogy micsoda következései lesznek annak, ha ezen áldástalan mozgalomnak tovább is részesei maradtok. Én megtettem kötelességemet, midőn erre figyelmeztetlek, de kötelességet teljesítek akkor is, a midőn tudomásotokra hozom, hogy a köz- és közbéke fenntartását mindenáron biztosítani akarom, ha kell, megfelelő számú katonai karhatalommal is. Még csak hozzátok van egy pár szavam vagyonosabb részesei a mozgalomnak, a kik nem ismerve, vagy félre ismerve saját érdekeiteket, vakon rohantok az erkölcsi és vagyoni megsemmisülés örvénye felé. Azt tudjátok bizonyosan, hogy a perköltséget rendesen az tartozik megfizetni, a ki a perre okot szolgáltatott. Ennek a pernek, ennek a ti mozgalmatoknak is meglesznek a költségei, a számos vizsgálat, a rab tartások, esetleg a katonti karhatalom, bizony nem is kis összegbo fognak kerülni. És ki fogja azt megfizetni? Az a szegény ember nem a kinek nincsen semmi ingatlan vagyona, ingósága is alig valami, hanem megfizetitek ti, a kik vagyonnal birtok s a kik szintén részesei lévén a törvényellenes cselekményeknek, egyetemlegesen, vagyis egymásért jótállva fogtok elmarasztalni a követelt összegekben. Sok anya és ártatlan gyermek meg fogja még azt siratni, ha ti ideje korán vissza nem vonultok ettől a szövetkezettől, amely tulajdonképen a ti megromlásotokra is törekszik, mert hiszen fentebb kimutattam, hogv a föld egyenlő felosztása esetén, — a legtöbben köztetek — nem többet kapnátok, hanem elveszítenétek abból, ami van. Ugy is, mint jóakarótok, — ugy is, mint hivatalos felebbvalotok — kérlek és intelek, átért, hogy szavaimat megfontolva, lérjetek vissza a veszedelem" lejtőjeről, óvakodjatok minden törvény- és rend-ellenes cselekedettől, legyetek ismét — és mindig szerető fiai e hazának! — Isten veletek ! Mikeez János. SzabolcRvármagye a'iap.inja II. Körlevél a felső szabolcsi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett egyházak lelkészei-, tanítói- és elöljáróihoz. Kedves Atyámfiai! Minden, meg oly jelentéktelennek tetsző ténykedéseim, felhívásaim, körleveleim által is Isten dicsőségét, az Ur Jézus evangyéliomában lefektetett eszmék, elvek és irányok terjedését, ev. ref. ker. anyaszentegyházunk fejlődését, virágzását s az ezen egyház kebelén elő ev. ref. hitsorsosaim boldogságát, üdvösségét óhajtom ugyan munkálni, azonban ezen mostani körlevelem által mégis különösen az egyház belső éleiére, szellemi, vallás-erkölcsi működésére kívánom a presbyteriumok, főleg lelkésztestvéreim s a tanitó urak figyelmét fordítani. A már-már beállott téli napok, a hosszú, sokszor sokakra nézve unalmas téli eslék, falukon a külső mezei munkának szünetelése, a hívek egy jó nagy részének majdnem teljes tétlensége ösztönözi, hajtja őket is, — indítson minket is a liivek szellemi, vallás-erkölcsi életével való foglalkozásra, illetve arra, hogy hitsorsosaink, testvéreink figyelmét, érdeklődését — üdvös, hasznos dolgokkal való foglalkozásra, elmélkedésre, társalkodásra irányítsuk. Mert ha ily irányban a gondolkodásra, eszmecserére mi nem adunk nekiek tárgyat, eszmét es alkalmat, majd adnak — amint azt épen napjainkban s egyházmegyénkben is szomorúan tapasztaljuk — mások, tudniillik a „vak vezérek•' (Máté 15., 14.) és a mi Atyánkfiai is keresnek; s napjainkban — mondom — találnak is: tárgyat is, ingert is, vezetőt is, uton-utfélen. Ezeknélfogva — minden tiszteieltel, bizodalommal és szeretettel, népünk, hitsorsosaink jól felfogott érdekei iránt való őszinte és meleg érdeklődéssel, az Ur Jézus evangyéliománafc idvezitő, boldogító voltában vetett rendíthetetlen hittel — a népélet minden rétegére kiható presbyleri egyház-szervervezetünk üdvös volta iránt való bizalommal hívóin fel, főleg a mai, egész társadalmi életünket érintő s komoly m goldásra váró és a megoldási erősen követelő kérdésekkel (szocializmus, baptizmus, nazarénizmus stb.) szemben a presbyteriumok, lelkésztársak s tanítók becses figyelmét, közreműködését az alábbiak megszivlelésáre. 1. Miután a mindennapi 6 —12 évesek iskolázására nézve akadaly alig egy-két egyházból jelentetelt be, azt kell hinnem, hogy a 6 —12 éves gyermekeink iskolázása a szokott mederben, folyamatban van, s lelkes, buzgó tanítóink azokat előttem már ismeretes buzgalommal és lelkiismeres pontossággal tanítgatják, az illetékes helyi hatóságok hív ellenőrzése mellett; ennélfogva inost csak az ismétiő iskolázásra, a 13 — 15 éves serdüiő fiuk- és leányoknak a helyi szokáshoz képest való, de legalább is szerdán és szombaton délutánra szorítkozó tanítására hivom fej a presbyteriumok, lelkészek és tanítók figyelmét. — Azon már évtizedek óta túl vagyunk, hogy az ismétlő iskolázás hasznos voltáról elmélkedjünk. Üdvösnek, hasznosnak bizonyította ezt az élet, a gyakorlat mindenütt, ahol az iskolaszékek, presbyteriumok hivatásuk magaslatán állanak. A kivitelre is határozott gyakorlat fejlődött ki. A fizetést a polgári községek mindenütt készseggel teljesitik, csak a presbyterium kérvényezze azt. Midőn az ismétlő iskolázás megkezdését az 1868. évi 38. t.-cz. 1. és 50. §-a alapján sürgetem, a figyelmet arra is felhívom, hogy ezen iskolákban a vallástani tárgyak tanításáról, főleg a sacramenlumok, egyháztörténetem és némi egyházszervezet tanításáról, se a felügyelők, se a tanítók meg ne feledkezzenek. Ilyen kézi-könyv van II. Kis Kálmán- és Lévay Lajostól, könyvárusi uton megszerezhetők. 2. Ezenfelül, — ahol vannak ilyenek — az iparostanoncz-iskolákban a vallás-oktalást újból megsürgetem ; valamint ugyancsak az 1868. évi 38. t.-ezikk 45. és 55. g-ai értelmében az állami iskolákba, vagy más hitfelekezetek iskoláiba járó gyermekeink vallásos oktatásáról való gondoskodást is. 3. Tudom ugyan, hogy e.-megyénk hitbuzgó és hivatás-érzettel működő lelkészi karának nincs szüksége figyelmeztetésemre, mindamellett e nehéz időkben ne vegyék tőlem rossz néven, ha én is, — és pedig sokszorosan — érezve a felelősséget, mely e társadalmi bajokkal szemben lelkészi karunkra is nehezedik, felemelem igénytelen szavamat, mint aki „Őrállóul állíttattam „Izráel" házában" (Ezék. 33., 7.), s aki nagy számadással és nagy felelősséggel tartozom Istennek, egyházmegyémnek s a társadalomnak. és kérve-kéreui az én „pásztor'-lársaimat (Efez. 4., 11.), hogy résen legyenek, őrt álljanak helyeiken s figyelemmel kisérjék a népéletet, a községeikben felszínre Vetődött közérdemü dolgokat, főleg a szocializmus mozgalmakat, azok irányát, vezetőit, tényezőit. Én ugy látom, hogy a szociális kérdéseket feszegető emberek két csoportra oszthatók; egyikhez tartoznak a naplopók, heverők, ingyenélök, akiknek soha sem lehet igazuk az írás szerint: „Aki nem dolgo/ik, ne is egyék" (II. Thess. 3., 10.); — a másikhoz azon munkások, akiknek egyben-mísban sérelmük vannak, talán kevés bér, kevés