Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

„IN Y í K, V t D É: li napszám, s csalódásuk egyben-másban lehet stb. . ezeket intsék, figyelmeztessék türelemre, higgadtságra, a hatóságnál panaszaik előadására, szóval törvényes uton bajaik orvoslására . . . Ahol pedig e társadalmi baj még ki nem ütötte magát, vagy ahol már elharapódzott is, minél sűrűbben érintkezzenek velük is s általán a hivekkel közvetlenül is, a presbyteriumok s a diakónusok közvetítésével is. Ezeken felül, - amint az egyházmegye elhatározta, tartsuk meg szigorúan, naponkint, a hétköznap-reggeli könyörgésre szentelt isteni-tiszteleti órákat, végezzük buzgósággal vasárnapi és ünnepi tanításainkat, elmélkedéseinket. Ez sem minden. Még itt sem szabad megállapodnunk. Nekünk hiveink körében egyesületeket, társulatokat kell szerveznünk, pl. énekkarokat, amelyek a legkisebb egyházközségekben is létesíthetők, csak a lelkész és tanitó akarja ; — olvasó-egyleteket, vagy legalább felolvasással egybekötött összejöveteleket, ahol egymással való érintkezés, beszélgetés, társalkodás állal a rossz útra tévelyedetteket is még lehet téríteni, a tétovázókat, tájékozatlanokat helyes útra vezérelni és irányítani s figyelmüket az írásra, az Evagyéliomra, Jézusra, Isten törvényeire felhívni', s az Evangyéliom szellemét és igazságait szívökbe cseppegtetni, lelkökbe oltani, hogy az megáldja és megszentelje életüket . . . Mert kicsinyelhetik e tévelygők, kicsinyelheti bárki az evangyéliomot és annak tanításait, de — valamint képes volt ez egykor az ó-világ romjain uj életet teremteni s negyed-fél száz év előtt uj korszakot alkotni, — ma is csak ez fogja a bomladozó társadalmat bajaiból kivezetni s az életet nyugalmassá és boldoggá tenni: a szeretet, a testvériség, a türelem igéinek hirdetése, az „Imádkozzál és dolgozzál.'" elvének megvalósítása által. Az egyletek, a társulatok révén való társalkodás mellett lássuk el a hiveket jóra vezérlő, oktató, nevelő, erkölcsnemesitő, kedély-képző, tanitó és szórakoztató olvasmányokkal. Ki ne tudná s látná, mily tájékozatlan e téren a mi népünk? s a rosszhiszemű újságírók és kiadok mennyire visszaélnek jóhiszeműségével, járatlanságával, nem is említve az — Istent, hazát, nemzetet, családot nem ismerő — idegen bujtogatok trágár, botránkoztató, semmi emberit, semmi nemest, semmi szentet nem kitnélő, átkozódás-szerü, — minden nemesebb érzést megmételyező — kiadványait. Szedjük össze azért a jó olvasmányokat, könyveket, lapokat és ajánljuk azokat híveinknek, s legyünk közvetítők a megrendelésnél. — Ott vannak: a „Téli Újság", „Kis Tükör", a legközelebb megjelenő „Szövétnek", „Szabadsajtó", „Ébresztő", „Evangyelista" s a legközelebb megkörözött „Mesemondó és Históriás Énekek" s a Hornyánszky Viktor ki idványai műveltebb és kevésbé művelt egyháztagok sz imára: olvasmányok, imakönyvek, elmélkedések, Árvaházi Naptárak — és a Magy. Prot. Irodalmi Társulat kiadványai: „Koszorú", „Örömhír", „Hajnal" stb. stb. Ha a hívek nem volnának hajlandók előfizetni, bálok rendezése, vagy más eszköz által alapot tereinteni s legalább a jobbakat megrendelni el ne mulisszik. — Nekünk kell hallgatóink gondolkodásának, cselekedeteinek, ténykedéséinek, főleg kisebb faluhelyeken, irányt adni, lelkületüket, érzelmeiket, indulataikat, egész életüket irányítani . . . Az a mi tisztünk, hivatásunk, s ez az egyház a vallásnak s az egyházi életnek, a gyülekezeti életnek hivatása, feladata, czélja, hogy az életet Isten nevével, Jézus szellemével, az evangyéliom irányítása mellett, híveink-, hitsorsosainkra nézve kellemessé, kedvessé, kívánatossá, széppé, boldoggá, — legalább elégedetté s nyugalmassá, békességessé tenni igyekezzünk. így forgolódjunk, mint világitó szövétnekek, hiveink körében, szeretett pályatársaim! —Ha megtanítjuk őket olvasni, gondoskodjunk olvasmányokról is ! Ehhez jön még az árvák-, özvegyek-, szegények-, elaggott öregekről, tehetetlenekről való gondoskodás, amint azt az Egyh. Törv. 27. 7. pontja és az E. T. 98—100. §§-ai, valamint az egyházmegyénk által (1894. szept. 42. sz. a.) alkotott szabályrendelet meghagyja. E szabályrendelet minden egyházra kötelező. Alkalmazása iránt való intézkedés az esperesre bízatott. Ezen szabályok a segéd-eszközöket, a forrásokat is megjelölik az árvák, szegenyek gyámolitása végett. — De pl. gyűjteni e czélra a községben, a jobbmóduak közt, mindig igen keresztyénies eljárás s a szegények szükségeire adakozni a legszebb keresztyéni cselekedet s az írás világosan parancsolja: „az éhezőnek megszegjed a le kenyeredet!" (Ésaiás 58., 7.), továbbá Rom. 15. 25—27 ; Mózes 25., 35; Máté 19., 21; Márk 10., 21; Lukács 14. r., 13. v. is megjelölik e részben való teendőinket. A polgári törvényhozás és a polgári községek, nem irigységgel, hanem jóleső benső örömmel — de ha a ker. egyház hivatására gondolok, egy kis szégyenérzettel mondom, már e részben megelőztek bennünket, mert a szegényekről gondoskodnak. — Igyekezzék az egyházi társaság, igyekezzenek a presbyteriumok is, — ha másként nem, talán a magtári alapból, — legalább Karácsony ünnepére 1—2 koronát fejenként kiutalni a gyülekezet szegényeinek. Igy aztán, ha a hivek látják, hogy az ev. ref. egyház nemcsak a felvilágosodás, haladás, tökéletesedés, szabadság eszméinek fáklyahordozója, nemcsak a műveltség- és jó erkölcs- s minden keresztyéni erényeknek bölcsője, hanem a munkás szeretet, a te tvériség, jótékonyság igéinek megtestesitésén is fáradozik; nem kimenekülni, hanem hozzáfolyamodni s kötelékébe jutni is törekedni fognak. A mi presbyteri egyházszervezetünk pedig, ha a reánk zúduló bajok közt megáll rendületlenül s teljesili hivatását s a diakónusok segélyével a népélet minden rétegébe behatolva, helyes irányt ad a gyülekezetek életében a hivek gondolkodásának és cselekedeteinek, meg fogja mutatni életrevalóságát, dicső rendeltetését, mint megmutatta a Kálvin kezei között és vezetése melleit . . . Csak munkára, csak előre, csak fölfelé s mindig csak fölfelé a Jézus Krisztus nevében, Istennek dicsőségére ! . . Atyafiúi szeretettel Nagy-Kállón, 1897. nov. 27. lestvérök az Úrban: (jiöröinbei Péter, esperes. III. Tekintetes Szerkesztő úr! Az Apagy községéből kiindult és immár az egész Nyíren elterjedt u. n. napszámos szoczializmust — természetesen mindenkinek érdekében és kötelességében áll minden czélra vezető eszközökkel lohasztani. Mert hiszen a félrevezettettek érdekében is kell cselekedni, ha már napszám nélkül nem is, de feles, harmados tengeri, kolompér, répa stb. föld nélkül makacs magatartásuk miatt ne maradjanak; mert a mi munkásaink, nem napszámból élnek, óh nem! ők sajátképen maguknak dolgoznak rendszerint, a midőn a feles, harmados földeket kapálják és feles, harmados szénát, sarjút kaszálják és gyűjtik. — Csak nagyzolnak ők a szemünkre vetett 30 kros napszámmal! nálunk a közel szomszédos falvakból is alig tudtunk a cséplés és lóhere kaszáláshoz a szükséges napszámosokat, kaszásokat 80 kr — 1 frt 20 krért beszerezni. (Ezt bármikor is könyveimmel igazolhatom.) Lehet ugyan, hogy a más községekben nem igy van, de hát mi nálunk is mért terjedt el az elegületlenség!? Könynyü ám Várkonyi uramnak a kolbászból font sövények, repülő sült galambok meséivel hiveket szerezni! aztán meg hát neki is élnie kell! és én ugy vagyok értesülve, hogy a „Földmivelő" igen szépen hoz a konyhára. Nem csuda, ha a Budapestre felrándult vezérek ott mindannyian oly szép néhány órát töltenek a fent emiitett szerkesztő úr leereszkedő és barátságos körében. — Különben én a mi községünket az ilyen tévelygők túlkapásaiktól nem féltem. Már a mult vasárnapon tartott képviselőtestületi közgyűlés után a teljes számmal együtt levő tagok egy hangulag elhatározták, hogy szemben a felmerült agitáczióval „olvasó egyletet" alakítanak, melynek minden tisztességes ember díjtalanul tagja lehet, mely egylet vasárnaponként délutáni 3 órától 7 óráig fogja tartani összejöveteleit, a község háza tágas tanács termeiben és abban tagjait társalgás, felolvasás a legutóbbi politikai események és a munkás-kérdés tárgyalása és magyarázása által fogja szórakoztatni, — ez által őket művelvén szépre, jóra fogékonynyá téve, a valódi szoczialis eszméket is tehetségünk szerint magyarázván, őket az igazi sérelmek érzetére ébresztve, annak törvényes uton való orvoslása mikéntjéről is értekezünk. Mert hiszen van baj elég, de nagyon kevesen tudják, hol szőrit a csizma!? Szóval a nagy számmal együttlevő földes-gazdák és bérlők kijelentették, hogy köztük czuciilista egy sincs; szívesen részt vesznek a vasárnaponként tartandó összejöveteleken ; és ennek biztosítása czéljából aláírási ivet is bocsátottak ki melyet azonnal mindnyájan aláirtak és legjobb gazdáink kezeskedtek érte, bogy ezen ivet a község minden számba vehető, jóra való gazdáival aláíratják. — Mert hisz' senki sem szívesen osztaná lel kis örökölt avagy fáradsággal szerzett vagyonkáját Lovácsi czuczilista elnök urammal, ki még alig honos községünkben, csak néhány év előtt került ide, mint repülő dohányos és azóta egész családjával sikeresen adja „a falu-rossz"-át. Hál' istennek, riincs a Nyírbe, de főleg nincs községünkben olyan szegény ember egy sem! itt az özvegy asszony is kereseti nyáron annyit, hogy egész télre van kenyere sorsához mérten elég, pedig a sertésvész igen sok embernek óriási kárt okozott. Várkonyi uram elérte ugyan a czélját, egy időre helyenkent megzavarta a békés állapotokat, de maga részére jó üzletet csinált, eredménynyel halászhat a zavarosban. De ha véleményem szerint is minden munkaadó tapintatosan jár el munkásai és cselédjeivel, csak oly helyen fog a rezonirozás nagyobb hullámokat verni, ahol a munkaadó nem elég lelkiismeretes volt és lesz. Hisz' a földlbirtokos és bérlők nagy része már hozzá szokhatott a nehéz gazdasági viszonyokhoz, viseli azt ugy zólván panasz nélkül és bocsánatot kérek, én legalább nálunk, — ismétlem nyúzott munkást nem láttam. A halóság gyors igazság szolgáltatása feltétlenül helyes, ha az a kellő erélylyel és hatalommal párosulva van és képviselője azzal élni tud. Van azonban ezen zavargásnak szerény véleményem szerin

1, igen gyökeres és morphium gyors hatásához hasonló ellen szere, már t. i. ha azt a tekintetes pénzintézeti igazgató urak megszívlelnék, kiknek a nyugalmas és békés munkálkodás szintén élet-feltéle ük. Határozzák el elvileg és mondják is ki nyíltan, bogy a ki szoczialista, kölcsönt nem kap és adósságaik rövidebb idő alalt behajlandók lesznek, mert zavargókban nein bizunk s nem bizhatunk. A tisztelt szerkesztő urnák megsúghatom, hogy mindnyájan elég schvindlerek vagyunk és különösen a helybeli szoczialisták közül sok van olyan, a ki azonnal kitöröltetné nevét a befizetett 32 kr. elvesztésével s Várkonyi uramnak lapját visszaküldené. Egyéb iránt vagyok a Tekintetes szerkesztőségnek. Kálló-Semjén, 1897. deczember 8. kész szolgája Bleuer Béla, kálló-semjéni lakos. Isten mindenütt jelenvalósága. Az ember istenisége. (Vége). Nem elégszünk meg a kivívott igazságokkal és ismeretekkel? Ez igen helyes: de nagy tévedés volna a látszattal össze zavarni a valóságot. Kutatni, fürkészni kell inkább az eddig elhanyagolt lelki élet titkait. Erre kell fektetni a fósu'yt. Ennek lépjen szolgálatába minden más tudomány, minthogy a lélek az űr, az anyag pedig ennek csak szolgája. Ne meg fordítva! mint ahogy eddig cselekedtük. Meggyőződésből mondhatom a világ legelső tanítójával, — hogy az embernek mindenek lehetségesek. És ezeu meggyőződésem fizikai igazságon, s alapokon nyugszik. Éi az egészen természetes. De hiszen a világon nem is fordulhat elő semmi, ami nem természetes. Amiben megütközünk, az csak akadály, melyet le kell győznünk. Hi azonbau lehetetlenségnek mondjuk ki a győzelmet: akkor et által előre le is mondottunk arról. Sijnálom, hogy e szük keretben nem lehet elmondanom mindent, arait óhajtanék. De hasonlittuk öme csak e jelent az ó világgal, azonnal látni fogjuk : hogy a régi Csudák ma valóságok. Az akkori lehetetlenségek már tényékké váltak. Csak a fokozatosságot, a folytonosságot Urtsuk szemeink előtt és kövessük: nincs olyan iráuy mely ne Istenhez vezetne. Egyik egyenesen, a másik kerülővel. Mármost, hogy melyik az egyenes út ? Megmutatják a phisikai és erkölcsi törvények. Ezeket kell mindeukinek megismernie. Minden végzetszerűnek megváltoztatását czélzó érzet és indulat, avagy fogalom, a teremtés törvényei ismeretének hiányára, a végczéltóli távoliiágra vall bennünk. Önként következvén: és ezt hangsúlyozni kívánom, hogy a feltétlen boldogság nem egyéb mint maga a tökély. És most, miután néhány pontban megmu'attuk — hogyan láthaló, és hogy valóban jelen van a teremtő Isten m-nden tárgyban, mindenütt. Továbbá hogy ő nem valami véletlenség, nem is valamely fiiikai vak erő, hanem valóban öntudatos és legbölcsebb lény, mindennek létoka. Végre láttuk az embernek a rész aráuya szerint vele való azonosságát, tehát Isteniségét: jelen tárgjunk befejezéséhez jutottunk. Térjünk el tehát kissé gondolatunk eddigi fonalától s tapasztala'aink kiegészítéséül figyeljük meg egy a jelennek rabjául esett, úgynevezett modern ember beszédét; mit mond ó mind ezekre? Attól ne féljünk, ha megkell botránkozLúnk, mert ennek árán jutunk azon igen fontos óinak ismeretéhez, mely — ha van ami a iölemelkedett lélek vallásos érzületét lankaszthaija: az nem a tudományok vívmányaiban, hanem a hasonlólag fö dhöz tapadt, anyanyelvű ember példájában fog előttünk állaui, kitől azonban nem félthető az igaz vallásosság mennyei vára. Mert az ő megjelenése legfőlebb egy meteorfu'á?, pillanatig tartó csalóka fény, a napok határtalan birodalmában. Mit is mond ő ? „Hagyjuk az Istenre az ő dolgait, mit tesz. miért tesz: feleljen ezekre Ő magi. Van nekünk dolgúok magunknak is, itt közel, bennüuk és körültünk". „Tedd a magad dolgát!" „Bolond! raidolgod neked az éggel, vagy más emberekkel ?" „A szépnek és jónak megvalósítása, (tehát van-é szebb az ég ismereténél?) vagy csak már az erre való törekvés is — házunkban, családunkban, udvaruukon, földünkön, hivatalunkban, amelyek mind czipőnk orra előtt lebzselnek s folyvást szemüuk közzé néznek, most kérve szépen, majd követelv-, ho^y tegyük, végezzük: amint idvezitóuk biztat" — „ú,'y fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások is látván, dicsőítsék a ti mennyei atyátokat". „Ez a f<5". Sammi szükség nincs itt, az idézet fejtegetésére, mert megteheti azt kiki önmaga is. D: azt ki kell jelenteuüuk Flammáriuual, hogy „az ember lényének hármas nyilatkozási formája, a vágy, akarat és értelem közöl, előnyben az utolsó részesül". (Fiam: népszerű csill; 304 I.) S be kell ismernünk, hogy ha a föntebbi idézet által jelzett körben, a bibliai résztől eltekintve, mely éppen vezér fényül áll előttünk: teh&t a többinek szellemében juttatjuk emiitett képességeinket érvényre : akkor géppé, hideg, lelketlen géppé váltunk az élő ember helyett. Épp ezen bajban szenved az emberiség! Hiszen — „Amelyek szemei'ek előtt vannak, ciak azokat nézitek e?" kérdi Pál apostol. (II. kor. 10 r. 7 v.) Hi igen: akkor ne csudálkozzatok rajta hogy vihart arattok, mert szelet vetettetek. De bármint beszéljenek és cselekedjensk is egyesek: az ó beszédeik és tetteik fénye vagy á-nya c*ak pillanatszerű tüneméiy, legfőlebb egy hamar eltűnő szélvihar, vagy vizáradat lehet; mely fákat tördel és iszapot kavar fel a mélységből, aztán elenyészik 8 nyomain ismét virág, csend és béke vau a természetben. Darvin, az Ovidius metamorfózisának hatása alatt élt és irt, valamint előbb Dante is. De ezek virágaiból Darvin csak emészthetetlen fanyar gyümölcsöt tudott kihozni. S azóta nem hogy finomult volna az emberi ízlés: de sőt annyira vissza fejlődött: hogy jó í'.ünek mondja azt. Ha Itenán és Büchner ma irná meg müvét: találva érezné magát a kakas szava által és igy kiáltana fel, a hitetlen tanitvánvnyal: — én uram és én Istenem ! Hiuykódhat, tévelyeghet egy ideig az emberi lélek oly sok anyag között! Futó égi testnek gondolhatja magát az elpattant tüzes szikra. — Sőt még gyújthat, fényt terjeszthet, bámulatra is ragadhat rövid pályafutásbau; mind a mellett, ha az egész vliágot kézzelfoghatóvá, áttekinthetővé, szemlélhetővé teszi is a tudomány: ezen eredményhez is csak a lélek ereje és képessége áltf I jutand ; mik ennek Istenből hozott örök tulajdonai. S mindig a valláshoz fognak vezetni. Mert az első ok örökké a tisztelet és imádat középpontja, tárgya marndand; még p sdig annál uagyobb mértékben: minél] inkább bontakozunk kifelé az anyagból, minél inkább megismertük Öt; az Ő művei és tulajdonságai ajapján. Ennélfogva, a vallási tökély éppen a tudományok mélységében és magasságában, tehát: teljességében fog állani. Ciak előre hát a tudományokkal! Minden irányban előre! Hadd tanulják meg azok a modern tudósok is, kik azokban a vallás sírját vélik látni: hogy az Örök Istenség uem tagadja meg önmagát. S bogy minden ő tőle származik é

j hozzá tér vissza, miután megfelelő ós elegendő bizonyságot tettek ő róla. „Az ég és föld elmúlnak: de az én beszédim semmiképpen el nem múlnak". (Máté ev. 24 r. 35 V.) Folytatása a II. mellékleten