Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

Y 1 B V I D É K" Út-kérdés a megyén. — Harmadik költemény. — Azon eszme, bogy kőz-útaiukat ne évrólévre a befolyó évi jövedelemből építsük ki, hanem a meglevő, és elég szép összegben rendelkezésre álló tőke felhasználásával egy, a vármegyei útadó terhére felveendő uagyobb kölcsönből, és minél rövidebb idő alatt, — már csak azért is figyelemre-méltó, mert így 5 —6 év alatt nyernének kielégítést azon valóban jogos igények, amelyek máskülönben talán egy emberöltő alatt sem juthatnának érvényre, — s egy csapással meg lenne szüntethető megyénk számos községének azon panasza, hogy: közmunkát teljesített, közmunka-váltságot fizetett évtizedeken át, 6—7 éve, hogy a felemelt útadót is pontosan beszolgáltatja, — de kőútat még akkor sem lát, ha a nyíregyházi sorompónál illően megvámolták. — Hogy a közutak gyors kiépítéséből mily óriási közvetett előny származnék egyáltalán a megye gazdasági és kereskedelmi viszonyaira — azt mindenki be fogja látni. Hanem bizony vannak ám számos nehézségek, amelyek ezeu eszme kivitelét megnehezítik, — számosak azon kérdő-pontok, melyek itt feleletre várnak. Az első kérdés mindenesetre az, — váljon tekintettel a sokszor és meglepő gyorsasággal változó közforgalmi viszonyokra, s külőnőseu tekintettel a mindinkább tért követelő és tért foglaló vasúti hálózatra, — melynek megyénkre való kiterjesztését sem nem tudjuk, sem nem akarjuk meggátolni. — tanácsos-e már most a felvetett eszmét megvalósitani, tanácsos e egész közúti alapunkat és jövedelmünket hosszú időre, — mondjuk 50 évre — lekötni, avagy uem lenne-e jobb egyelőre, meglevő — majdnem 260,000 forintot tevő — tőkénknek és az időközben befolyó jövedelemnek, együttesen miutegy 500,000 forintnak 2—3 év alatti beépítését biztosítani? — Váljon a még 370 Klméter hosszban kiépítetlen közutaink közül, uem csak a jelen-, de a jövőre való tekintettel is, mely utak volnának a kölcsönből kiépítendők. — macadam- avagy cyclops-rendszer szerint-e? — S mivel a kölcsönből csak egy kis részét lehetne a törv. hat. utaknak kiépíteni, — mi történik majd a többivel? Nem lenne-e helyes ez esetben egy részét a jóidőre gazdátlanná vált t.-hat. utakat községi kőzutakká visszafejleszteni, avagy megfordítva, nem szándékoznék-e a törvényhatóság a kölcsönből kőzutaik kiépítése érdekében a községeket is segélyezni? Minő eljárást lenne czélszerübb követni ? — hosszabb utvonalaknak egyfolytában való kiépitését-é, avagy a jelenben alkalmazásban levő rendszert, amely szerint egyes utvonalakon első sorban azok járhatatlan, vagy nehezen járható részei kerülnek kiépítés alá. Váljon hajlandó lesz-é az állam hadászati — Lehet, nagyon lehet kérem, van is. Kapjtt rajta. Megállj Sándor . . . bosszú — összebujtunk, meg volt a terv. E'őkerült Tuták ur az üveggel. Tiszteletteljes mozdulatok kíséretében adta át. Felbontottuk nagyon jó volt. — Semmi kérem, semmi, holnap reggelre nem ilyen lesz az már, tetszik tudni! Da nem ám! tetszik tudtuk, nagyon. Mikor kiment a szobából, kiiszogattuk szépen az üveg tartalmát, aztán jó fajta irodai tintával töltöttük tele és eltettük a szokott helyre. Másnap reggel mikor felmentünk Tuták urat viharos-tengerszerüen háborgó kedélyhangulatban tatáltuk, dühöngött. Az arcza, keze, ruhája, csupa-csupa tinta volt és a szoba padlózata a kis láda körül éktelenül be volt foltozva jó fajta fekete tintával. Tabló. Azóta Tuták ur engesztelhetetlen. — Sándor, tegyen a tűzre! Morgás. Zörej a fásláda körül. Morgás. Zörej a kályha ajtaján a mint egy darab tüzelő fával ki akarja nyitni; a kezével nem nyul hozzá a foganytyühoz. Füvás, morgás. Végre kinyílik a kályha ajtaja. Morgás. — Zuhé! Balé vág a kályhába két darab fát. Morgás. Szálló korom, hamu. Morgás. Rettenetes csattanással bezárul a kályha ajtó. Morgás. — Sándor hozzon nekem három britanuikát de világosat. Zúgolódás, — oda jön az asztalhoz ... na pénzt . . . zúgolódás. Oda adok neki három hüsz fillérest, megnézni mindet egyenként. — Ez nem jó, ez vékonyabb miut a többi, a múltkor is a magaméból pótol tam egy hatost — élénk zúgolódás. Indul. — Siessen már, ötre jár az idő, még ma ném szivaroztam. Morgás, zúgolódás. Félórai pauza. Nyílik az aj'ó bejön Sándor — Zúgolódás. Oda jön az aszta lomhoz, közben leveri a kalapomat az állványról — zu golódá", morgás . . . hoz nekem három sós heringet sötétet és két krajezárért fekete viaszkot. természetű utainak kiépítését sajátjából teljesíteni, s azok fenntartásához hozzájárulni, — avagy azok kiépítése és fenntartása ezután is a vármegye nyakába szakad-é ? — Elzárkózik-é a vármegye az elől, hogy jövőben valamelyes helyi-érdekü vasút-vonalat segélyezzen, s ha nem, minő alapot szándékszik e czimén létesíteni ? Váljon személyi kiadások és fenntartás czimén közúti jövedelmeinek hányadrészét akarja a vármegye szabad rendelkezésére fennhagyni? a vasúti szállítmányok megadóztatásából hozzávetőleg mi jövedelem fogna befolyni? s végül: váljon alkalmasak-e a jelen pénz- és hitelviszonyok arra, hogy közúti jövedelmeink terhére egy nagyobb kölcsönt keressünk ? E'.en és valószínű, hogy ezeken kivül még számos más kérdés is vár megoldásra, mielőtt az itt tárgyalt eszme megvalósításához lehetne fogni; anélkül teljesen kárba veszett fáradság lesz minden lépés és hasztalan kiadás minden fillér. — — Nézzük már most, mi lenne az eljárás, mik lennének a legközelebbi teendők és a nézetem szerinti helyes álláspont, a mire a t. hatóságnak e kérdésben helyezkedni kellene. Az első teendő minden esetre azon kérdés tisztázása lenne, hogy az államkincstár maga mennyivel járulna hozzá a megyénk területén átvonuló u. u. hadászati természetű állami, tehát nem kizárólagosan helyiérdekű közútak kiépítéséhez és fenntartásához. — Az ismert és kipuhatolt közforgalmi adatok, a helyrajzi fekvés, a megyénk területén tuli kapcsolat, a kiépítésnél tervezett és követett rendszer és méretek, ugyanezen utaknak általáuosau esismert és a magas kormányok által sem tagadott természete, valamint azon körülmény, hogy) ezek, — miut a vasutak mellett vonuló közutak, a helyi forgalmat csak részben közvetítik, — a rakamaz—nyírbátori és téglás—záhonyi törvényhatósági kőzútakat hadászati természetű s igy állami útakká miuősitik. — Ezt bizonyítja már azon körülmény is, hogy előbbinek kiépítéséhez az állam ezelőtt hozzá is járult és azon körülmény, hogy ugyanezen útvonalnak Téglástól Debreczenig terjedő rövid szakaszának kiépítéséhez az állam — ugy emlékszem — 86,000 frttal járult, a Záhonytól Ungvárig terjedő részét pedig maga az állam építette k?" Ezekből kifolyólag az első lépés az lenne, hogy a kereskedelmi magas kormány ismételten és indokoltau ezen két vonalnak az állami utak közzé leendő felvételére felkéressék. Ha ez sikerül, kőzútaink jövője biztosítottnak tekintő, ha nem — hát nyomorogni foguuk tovább akár felvesszük eme nagy kölcsönt, akár nem. De nem minden alapnélküli azon feltevés sem, hogy az állam ellenkező esetben köz. útainknak egy uagyobb kölcsönből való kiépítését csak ugy fogná engedélyezni, ha annak araszián részét ama két t. bat. közút építésére fordítjuk, a mely kikötés egyértelmű lenne a tervezett gyors kiépítésének elejtésével. Talán itt lehetne szóba hozni azon sajnos és kőzútaink fejlesztését felette hátráltató körülményt, hogy vasúti kormányzatunk nem tartja elégé szem előtt kőzútaink kiépítésének és rendbeu tartásáuak nem csak helyi, de országos jelentőségét, s uem engedélyezi a kőanyagok ingyenes, sőt megyénkben azok vitelbér visszaszámitás melletti szállítását sem. Már pedig kőzutainknak egy uagyobb kölcsön erejéig való 5—6 év alatti kiépítésénél ez nagy szerepet játszik, s annál nagyobbat, ha ily körülmények között a vármegye tulajdonát képező bányában a kőfejtés az építéssel lépést nem tarthatna, s igy a kőnek a szomszéd megyékből való ide szállítása válnék szükségessé. Kállay András. Szocializmus a vármegyében. I. Az alispán — a néphez. Hatalmas szózat, amilyet csak egy igazi alispán: véréből, húsából való és levegőjében nevekedett első embere a vármegyének — szólaltathatott meg: ilyen szóval, szeretetének és bölcsességének ebből a forrásból fakadó érzéseivel szól a megbomlott, félrevezetett és vesztébe rohanó néphez az alispán! Csupa szeretet, ami intéseiből kihangzik és féltő gondoskodás, ahogy — érthető szóval a nehéz, sötét viszonyok aggodalmas jelenségei között megvilágosítja azt a veszedelmet, amibe vakon rohan bele ez a szerencsétlen, elbolonditott nép, deresre való, se Istent, se hazát nem ismerő himpellérek izgató szavai és Írásai után. Mi reméljük, hogy az alispáu intő szava eljut oda, ahova szól — a néphez. Ha eljut: lehetetlen, hogy meg ne értsék! Es lehetetlen, hogy ebből a szívből, igazi szeretetből fakadt szózatnak az igazságát lelkébe ne fogadja az a nép, ennek a mi vármegyénknek tiszta magyar népe, aki ide van nőve ehez a földhöz, és dolgos, szorgalmas, becsületes. És lehetetlen, hogy megtévelyedjen, ha látja, hallja, olvassa, hogy mit mond, mit tanácsol, mire inti őt az ő alispánja és hitelt adjon továbbra is azoknak a se Istent, se hazát nem ismerő izgatóknak, akiknek ez a mesterségük és kenyerük; kenyerük pedig, ami napról napra való pecsenyét és dorbézolást jelent, abból a keserves fillérekből kerül ki, amiket kizsarolnak azon a czimeu, hogy ők a nép boldogabb jövendőjének apostolai. Tudjuk pedig nagyon jól, hogy szemetjei ők a fővárosnak, ahol élősködnek és ahol nincs egyetlen egy tisztességes ember, aki szóba állana velük. Igazi pióczái a szegény népnek, rosszabbak, utálatosabbak és veszedelmesebbek a legszivtelenebb uzsorásnál. Törvényt kérünk, ha nincs, — ha meg van, szigorú és kérlelhetetlen alkalmazását a törvénynek e gazemberek ellen, akik rávetették most magukat Szabolcsvármegyére, egy véletlen és oktalan inczidens alkalmából. Távol áll tőlünk, hogy akár a kormánytól, akár a policiális hatóságoktól rendkívüli, a sajtó szabadságát biztosító törvény garancz

1áját túllépő intézkedéseket kiváujunk. De kérjük épen e törvénynek alkalmazását. Kérjük, hogy a törvény rendelkezései szerint megakadályoztassák a gyújtogatás. Azoknak a — nem is kétes — de az útszélen leselkedő rablónál is komiszabb banditáknak, akik abból élnek — még pedig jól élnek — hogy izgatják és lehetetlen ábrándokba hajtják és veszedelembe ezt a mi szegény népünket — bőr tőDben a helyük. Sötétben dolgozuak és titokzatosan: ez az erejük.De az államnak, a magyar nemzet egyetemének kell, hogy ereje legyeu kiönteni búvóhelyeikből ezeket az ü rgéket. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy milyen sötét alakok, micsoda haszontalan semmiháziak, szennyesei és szégyene a a főváros éjjeli lebujainak. Nos — hát ezeknek az üzletével áll szemben az alispán szava! Tiszteletes és tisztelendő lelkész urak, tanító urak, jegyző urak, kaputos és birtokos emberek, akik a községekben éltek és ott valamik vagytok, vegyétek kezetekbe ezt a szózatot! Igy — el jut oda ahova szól. Itt közöljük! Községi lakosok! A folyó év őszének elején egy pár községből munkás mozgalmakról érkeztek jelentések hozzám, a melyek a napszám csekély volta, a cselédek tulterheltetése és méltánytalan díjazása, valamint a feles és harmados földek után követelt természetbeni szolgálmányok nagy száma és aránytalanul súlyos voltára hivatkozva: a megélhetési feltételek javítására, s a napszámos és cseléd osztálynak előnyösebb anyagi helyzetbe juttatására látszottak irányozva lenni. Minden panasznak, már csak a felek megnyugtatása végett is, alaposan megvizsgáltatnia, s illetékes hatósága által a törvények és szabályok szerint elbíráltatnia kell, s ezen okból, minden tudomásomra jutott esetben azonnal elrendeltem a legszigorúbb vizsgálatot, gyors és igazságos határozat hozatalt, rendelkezésére bocsátottam, a jogaikban, véleményük szerint sérelmet szenvedett feleknek, a hatósági segélyt, annyival inkább, mert a mozgalom, általában jogósultnak nem volt ugyan tekinthető, de nem lehet tagadni, hogy egyes panaszok, részben, vagy egészben, már a vizsgálat foganatositasa előtt is, alaposoknak tűntek fel. Ezek a panaszok, részint egyeszségileg intéztettek el, részint a befejezett vizsgálatok alapján határozat hozatalra előkészítve vannak s rövid idő alatt el fognak intéztetni ugy, a mint azt a törvény és igazság követeli. Sajnosan vettem azonban tudomásul, hogy ez az első tekintetre jogosultnak, vagy legalább okszerűnek látszott mozgalom, az utóbbi napok alatt elveszítette törvényes jellegét és olyan üzelmekké fajult, a melyek mig egy részről a hatóságoknak nem segélyére, hanem szigorú megtorlására tarthatnak számot, addig másrészről nem csak a társadalmi osztályok nyugalmát, hanem a mozgalomban résztvevők anyagi érdekeit is a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. .

vost már nem a megélhetési feltételek javítása, nem előnyösebb anyagi helyzet jogosult biztosítása a mozgalom czélja, most már a társadalmi rend felbontása, mások tulajdonjogának erőszakos megsértése, a törvények és hatóságok iránti engedetlenség a jelszavakEzen mozgalom ellen már nem csak » hatóság

1 közegeknek, nem csak azoknak, a kik általa közvetlenül érdekelve vannak, de minden, hazáját igazán szerető magyarnak, mint egy embernek, fel kell kelnie s a leg" I erélyesebben, de egyszersmind a legnagyobb méltányFolytatáMu az I. uoollóUlet«u