Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-31 / 44. szám

XVIII. év folyam. 44, szám. Nyíregyháza, 1897. október 31. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE Előfizetési feltételek: po3tán vagy helyben házhoz horiva : Egész évre . . 4 f o rj n t Fél évre Negyed évre A községi jegyző és tanit. uraknak egés' évre csak két forint. -Morr. jelenik hetenkint epryszer, vasárnapon. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzele, megrendelések s u A , aP szellemi részét képező küldemények, lan szétküldése tárnuáhnn Imnrir. /„/..,; a Merkesítő czime alatt kéretnek beküldeni .... . . .. . y , . , targyuuan iceiulo felazo- Minden negyszer hasabotolt petit sor ejyst r lamlasok John Elek kiadó-tulajdonos f o, " d™ í , levelek csak ism -rt kez-ktol közlése 5 kr.; tíftbszöri köztes esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám ,.. Kincstári bélyeg Jij fejé .en, minden egyes l.ir­flínn«7kv havi i„ló-/„r,^/;i- •„ kéziratok esik világos kiv.inatra s az detéi után .10 kr. fizetteúk. (-lanoszgy h azj intezendok . illető kö ltségére küldetnek.vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerüíe't iskola-utcza ő-ik száinjT^ba fGoldbe-ger A. V. liHfBudapeiten, Htasenstein és V^íTr "•°' J uJ ul j­1" B^len, P,-. Haban es Budapesten, valamint Nemetorszag és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Coirip által Hamburgban. Hivatalos rész. 18784. K. I a, J 7 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polyir­mesterének és a községek elöljáróinak. Közhírré tétel végett értesítem, hogy a nagyméltó­ságú kereskedelemügyi in. kir. miniszter ur Gó 108/97. szánni rendeleiével megengedte, miszerint a november hó első hetében eső kis-vdrdai országos vásár ez évben kivételesen november hó 8-án tartassék ineg. Nyíregyháza, 1897. évi október hó 29-én. Mikecz János, alispán. Julián naptár — Gergely naptár! — A g. katholikusok külön ünnepei. — A kettő között mindössze annyi a különb­ség, hogy húsvétja, pünköstje, karácsonyja, sőt még ujesztendeje is tizenkét nappal későbben van tnost — a Julián naptár szerint ünneplő g kath. hívőknek, mint a többi: r. katholikus, kálvinista, lutheráuus, unitárius keresztyének­nek, akik a keresztyénség őstörténetének e k^tjyelv;i.co (latutaaii a Gergely napüár idő­számítása utáu ünneplik. Ez a datum-e az igaz, vagy a másik: érdekelheti a tudós kutatót. De, hogy egy legyen és egységes, az nem lehet sem dogma­tikai, sem vallástörteneluii szempontból vi­tatható. Vármegyénk lakosságáuak egy jelentékeny része a g. kath. hitfelekezethez tartozik; épen ezért bennünket is egészen közelről érdekel az a mozgalom, mely a munkácsi g kath. egyház­megyében, Zemplén és Uugvármegyék g. kath népe körében keletkezett és hatalmas erővel megindult, abban az irányban, hogy azo í a A „NYIRVIDÉK" TÁROZlJA. Szerelmes amorettek. Kovácsiékhoz voltunk híva délu'ánra s nagy kom­pánia gyűlt egybe. Lányok, fiatalemberek, mamák, néuik vegyest, csoportokra oszolva. Ki-ki megtalálta a maga partnerét s diskuráltak hevesen. Az igazat megvallva, pedig csak olyan uapszátnbeli diskurzus volt az mindé gyík. A szikár Lányi néni például a mint mosolyogva látszólagos érdeklődéssel hallgatta a Bekényiué dicsek véseit, egy kis lélekismerő könnyen észrevehette, hogy az ide-oda mozgó szürós szemeivel a leányait figyelte, akik körül ma éppen nemfoglalkozott senki. A szegények eeészeu belesápadtak az uualomba. Hűséges kísérőjük Bartos Gyula is elpártolt tőlük és egy dekoltált sarokba húzódva, a nc/.és levelű páfrá­nyok közül Erdélyi Elzát nézi, aki ma különösen ele­mében volt. Az arcza majd kicsaitau a pirosságtól, a két szeme ég s o'yan nagyokat kaczag, hogy bizton megfogják szólni érte külöu külön, Botrányosan szabad a viselkedése, kaczér, kibívó. Réki Jenő oda hú'.ta a székét mellém. Oy.iu hall­gatag volt egész de u áii, hogy észre sem vettem. C>endes ábrándozó tiu volt. Különbet: is, most pláue behúzta nyakát vállai közzé s a fehér plasztrunos fekete szalor­kabátjában úgy festett, miut egy beteg gólya. Valaki nagyon szerelmes, heczczeltem, hisz tudta az egész város, hogy Erdélyi E'za tetszik neki. - Még lejebb horgasztotta a fejét Hagyja el, nem érdemes . . . No? Egyetlen egy leáuy sem érdemli meg, hogy szeres sék, tudja olyan valamennyi. Tán bizony összepereltek Elzával, faggattam tré­fálkozva. Átlátszó fehér homlokán lüktettek az erek s kes­keny szájaszéleit egymásra szorította. visszás és rendkívüli káros következmények, melyeket a kétféle naptár szerinti időszámítás miatt való külön ünneplések előidéznek, az általánosan elfogadott Gergely naptár behoza­tala révé-ii a g. katholikusok részéről — meg­szűnjenek. Itt Szabolcsvármegyében, ahol a hazafiúi érzés, anyauyelv, viselet, erkölcsök közössége és közös tulajdonságai kapcsolják össze és teszik egy ugyanazzá a magyar néppé a mi uépünket, a uagy ünnepeknek más-más időben való meg ünneplése anuál kirivóbb és — épen ezért — e külön való ünnepléseknek kárhozatos követ­kezményei annál inkább érezhetőbbek. A mozgalom — a naptár egységesítése érdekében — a munkácsi g. kath egyházmegye kebelében már is uagy arányokat öltött s mi biztosan hiszszük, hogy csatlakozni fog ahoz, a mi vármegyénk g. kath. papsága is. Közöljük itt első sorban a „Budapesti Hirlap"-nak e kérdésre vonatkozó, uein rég meg­jelent közleményéből ; következőket: A g. kath. nép ama lelkészei, a kik vegyes vallású vagy szertartású helyeken működnek, kezdet lől fogva panaszkodtak és panaszkodnak azon hitbeli és közgaz • dasági inkonveniencziük miatt, a mik onnét származnak, hogy a gör. kath. vallású nép ünnepeit a Julián-naptár szerint, tehát a más keresztény vallásit és szertartású hívőknél 12 nappal későbben tartja. A hitbeli inkonvenienczia abban jelentkezik, hogy a dogmatikai finomságokat nem értő és csak a külső jelenségekből itélő gör. kath. köznép nem bírja felfogni, de el sem hiszi, hogy ő egy vallású és csak külön szer­lartásu nép a latin szerlartásuakkal, kik nem egy idő­ben ünneplik vele a kereszténység titkait. E körülmény­ből magyarázható ki aztán amaz ismert, de a s/.t. unió Nem férfias dolog panaszkodni, — mondotta aztán halkan. R'árn is átragadt szomorú hangulata, részvéttel néztem reá. Visszacsöngtek fülemben a szavai: „Nem férfias dolog" . . . s mosolyogni tudtam volna a naivul érvelt férfias büszkeségen. — Hisz leáuylelke volt neki, ábrándos, fehér törékeny a lelke. — Csendesen sodorgatta a czigarettáját. S azt hiszi szerelmes vagyok E zába ? kérdezte újból. Maga mondja, — nevettem és nem is csodálkozom, toldottam ho/zá. Szinte visszatetszett arczán a gúnyos mosolygás. Köhögött s a czigarettája végét harapdálta. Ne Ítéljen meg, ha magának elmondok mindent Szótlanul odanjújtottam a kezemet. Az övéin éreztem a remegést s csaknem perzseltek a forróságtól. A hangja meg elrekedt a míg beszélt. Voltak álmaim, ugyan ki róná föl azokat. Bár erényszámba vennék a reáli3, úgynevezett jóZHn fiatal emberek csoportjában, a kik blasirt egykedvűséggel éluek máiól a hónapra. Megvannak elégedve a maguk kalabriá-z pártijukkal, elkaczagnak a viczczlapok sokszor meglehetős vastag tréfáin, lemorzsolják a pír hivatalos ólát uaps7ámból, mindi n ambiczió nélkül s ha aztán egy két n gyobb lumpolás, egy-két. szerencsétlen kime­netelű kártyajáték után a kiadás nem stimmel a bevé tellel, hát megházasodnak. Ajlnltatnak maguknak valami pénzes naiv leányi, aki elhiszi nekik, ho y az első látásra beléjük szerettek. A szerelmes lányok aztán siettetik az esküvőt, hogy mentől elébb kiábrándúljanak s visszaadják a köl­csönt az uroknak. S maguk valamennyien belemennek a ciapdába. Hiuságuknak hízeleg a bouvivant udvarlása s szinte lenézik mellette a szolid c öndesvérü embe­reket. Itt van Erdélyi Elza, pedig ő még nem is gazdag. Lássa, hogy viselkedik, milyen kaczér, léha. Ha még szerettem vo'na is, ki tudnék belőle ábrándulni. Két piros folt gyúlt ki az arczán s lázasan nézett a zongora felé, hol Elza já'szott valami könnyed, víg nótát. ügyére nézve aligha előnyös jelenség, hogy a gör. kath. köznép fejcsóválva fogadja papjainak abbeli tanítását, hogy a/, ő hite egy a latin szertartásunk hitével. A közgazdasági inkonvenienczia, mely pedig kiter­jedvén nemcsak a vegyes vallású és szertartású helye­ken lakó gör. katliolikusokra, ellöl általánosabb és érez­•lielőbb, mint a hitbeli, — abbn áll, hogy a gör. kath. nép nem csekély anyagi hátrányára a maga számos ünnepén kivül megülni kényleien a más szertartásunk ünnepeit is. E két inkonveniencziához járul még egy harmadik is, mely pedig szintén figyelmet érdemel. A gör. kath. nép ugyanis abból a tapasztalatból indulva ki, hogy az állam, különösen a vásártartási illetőleg, nincs semmi tekintetlel az ő legnagyobb ünnepeire sem, — azt kö­vetkezteti, hogy az állam a gör. kath. vallást alábbva­lónak nézi és lartja a hon többi népeinek a vallásánál, — mely következtetés mindenre lehel alkalmas, csak arra nem, hogy e különben kipróbált liüségü nép közt az állameszme tiszteletét növelje. Mindez kézzelfogható és jóhiszemüleg senki által kétségbe nem vonható tény lévén, önkénytelenül is az a kérdés merül föl: miért ragaszkodnak hát a gör. katholikusok a Julián-naptárhoz, illetve miért nem fo­gadják el a Gergely-naptárt, melyhez a polgári élet minden nyilvánulásában ugy is alkalmazkodni kötele­sek már ? E kérdésre csak egy felelet adható és ez az, hogy a gör. kalli. papság közt nemcsak a múltban akadtak, de máig is akadnak olyanok, kik a holt formalizmus hívei lévén, azt hirdették és hirdetik, hogy a naptár­egyesiiés nem csak a gör. kath. vallás, hanem a ruthén nemzetiség halálát is jelenti. Hogy azonban maga a gör. kalli. nép, daczára ismert konzervatív gondolkodás­módjának, e különben teljesen téves aggodalmakban nem osztozik s hogy nagy örömmel látná a naptár Majd meg lesütötte a tekintetét. Maga olyan türelmes jó leány. Hát lássa, azt hittem, hogy Elza már ezen a télen a feleségem lesz. egymásnak teremtett a jó Isten. Fi­gyelmes, jó férj lettem volua, a ki minden gondolatát ellesi a feleségének. A fizetésemet már a jövő évtől feljebb emelik s Elzának sem lehetnek olyan nagy igé­nyei. S aztán a szeretet mit nem pótol? Bűbájos géni­usz az, a puha édes Kezével letörli a gondverte ixzad­ságot homlokunkról, tépett lelkünket behegeszti egy-egy szavával. Ne nevessen ki a meggyőződésemért, én erősen tudok még hinni, e századvégi nembánomság korszaká­bau is. Elzának suggerálták a hogy velem elbánt, őt magát uem lay ismertem. E.hallgatott. Utóbb kurtán bozzá tette: A nagynénje magával viszi holnap. A kora őszi alkonyat megülte a szalont s a szoba­leány fölgyújtotta a lámpákat. A társaság tovább zsi­bongott, a rec/és levelű plfrányok ringó árnyékot vetet­tek a sima zöld falon, a csipke függönyökbe szőtt paj­kos amorettek mind, mind tüzelték a fantaziát. A Réki Jenő beteges ezlnoü keskeny arcza is mintha neki gömbölyödött volna a lámpavilágnál s a beszédes szemei ragyogtak. Megtudtam volna siratni s haragudtam Elzára. Fölsegítette a pelerinemet s kint a kapualjban csöndesen mondta n ig búcsúzott: — Köszönöm a jóságát! Hazament egyedül. Erdélyi Elza fogon hirtelen karou. A keze hideg volt mint a jég s a hangja reszketett. — Holnap megyek a nagynén immel, kérlek tudó­síts róla . . . Az orvos tegnap mondta nekünk, hogy menthetet­lenül oda van. Vért köpStt. Szótlanul néztem a Kovácsék kivilágított szalon ablakaira, melyet hirtelen futott be a páraréteg, elta­karva a szerelmes amoretteket. © Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents