Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

„IN Y I 14 V I D É H" viseleti gyűléseken per „kedves és tisztelt Józsi barátom" udvaroltak, — daczára annak, hogy ennek az embernek üzelmeit és politikai kufárkodásait épen a „Nyirvidék" révén leleplezve látta a közönség és ők maguk még többet is tuduak felőle: figyelmeztetjük rá a polgármester urat és a vezető urakat, hogy azt az áramlatot a képviselő testületben, amelyet — talán mi neveztünk meg először a nevén, t. i. demagógiának, ők dédelgették, istápolták s növesztették azzá, ami. Erről a nagy haugu és nagy szakáiu egyéniségről ez előtt 12 esztendővel rántotta le a „Nyirvidék" a leplet, amelybe miut nagy hazafi mutatkozott a világ előtt Mentségül még csak a/t sem lehet fölbozui, bogy a dolog feledésbe ment, mert a „Nyirvidék" soha egyetlenegy alkalmat sem mulasztott el, hogy — mikor csak látta euuek az elpusztíthatatlan embernek a föl-föltűnő érvényesülését és a polgármester, meg más vezető emberek által való — becsületes ember előtt szinte érthetetlen dédelgetését, —• hogy tiltakozó szavát föl ne emelje. Hiába való munkát cselekedtünk azonban, mert — bár sziute kigolyózás számba menő határozatot hozott ez emberrel szemben a képviselet — meghivatott és megválasztott a képviselőtestület legnevezetesebb küldöttségeiuek tanácsába. * * * Mind ezeket pedig azért mondottuk el, hogy — egy piczike kis részlet képet festve csak Nyíregyháza város közviszonyairól, az önálló törvényhatósággá való kiválás lehetetlenségét, legbensőbb viszonyaink föltárásával konstatáljuk. Más képviselőtestület és — engedelmet kérünk, Bencs László polgármesternek sem egyéniségét, sem képességeit uem érinti e megjegyzésünk — egy, ezzel a programmal választott polgármester és még kellene hozzá, hogy e törekvésnek okosságát, ezélszerüségét belássuk, hogy mi maguuk elég bölcsek és elfogulatlanok legyünk arra, miszerint közdolgainkbau való határozataink a velünk érdekközösségben — geográfiai és közigazgatási, ineg gazdasági és kereskedelmi szempontból — közösségben levő terület, t. i. a vármegye közönségének velünk közös érdekeivel kvadráljanak, közös javára nékiek és magunknak. * * % Ez lévén meggyőződésünk, mélyen sajnáljuk, hogy az önálló törvényhatósággá való alakulásnak — tiszta és ideális viszonyok szeriut mérve — olyan igazán megbecsülésre méltó törekvése — a valóságos viszonyok szeriut lehetetlenné válva, ez a helyzet (uem is szólva, a községek rendezéséről szóló, már kész törvényjavaslatról) a városi képviselő testületben — ha már fölvettetett ott ez a kérdés — őszintén és nyilván valóau nem konstatáltatott. Hogy ez uem így történt, ez is bizonyítéka és tanúsága annak az egészségtelen állaBerzsenyí, Kisfaludi, Kazinczy költeményeit olvasták fel egymásnak; modernepb költők iránt nem érdeklődtek. Hja a mézeshetekben roppant idealisták s végtelenül boldogak voltak ők, és — a mi fő — fülig szerelmesek egymásba. Beállított a gólya-madár. Most már hármasával ültek a kandallónál. Mennyi kaczagás, enyelgés és tervezgetés közt multak az esték! A szerelem, hej, többé nem került napirendre, hanem igenis sokat trécseltek ezentúl a „pubi"ról, meg hogy mennyi mindenre fogják őt még tanítani! — Persze annak is nagyszerű, dicsteljes életpályát jósoltak! Egyelőre persze csak sírt, rítt a kic-ike és zsarnoki módon kívánta meg, hogy szülői szorgosan etessék, fürdessék és öltöztessék. A szülőknek most már nem volt idejök énekelgetésre, meg sétákra. Kálmán felhagyott a verseléssel és a felolvasásokkal, mert nagyou el volt csigázva, mikor hazajött a hivatalból. Elolvasta a hírlapokat és lefeküdt. A gólya azután még négy ízben köszöntött be hozzájuk. Most aztán ugyancsak be kellett osztaniok azt a szerény fizetést. A szalonban, hol annakelőtte virágokkal telt kosarak és asztalkák állottak volt, az apró csemeték fehérneműit szárítgatta a cseléd-leány. Az ócska, fehér ünneplőből három „uj" ruhácska ké fezült a gyermekek számára; ha eszökbe jutott az az egy két pohár bor, a mit a mézeshetek alatt megittak, szinte restelték, hogy valamikor olyan könnyelműen szórták a pénzt. Most bezzeg nem beszéltek már a jövőről, hisz' mindennap uj gondokra ébredtek: hivatalbeli és a gyermekek nevelése miatti gondokra. A derék, jó háziaszszonynak sokszor bizony minden krajezárt kétszer is meg kellett néznie, mielőtt a kezéből kiadta volna azt, férj uram háta pedig ugyancsak meggörnyedt belé, mikor esténkint egy-egy csomó aktát hozott magával az irodából kidolgozás végett. „Bárcsak elérném a 35 szolgálati évet, hogy a teljes fizetésemmel mehetnék nyugdíjba," szólt gyakran. Ambicziója továbbra nem is terjedt márki: a miniszteri tárczáról rég lemondott már. pótnak, mely Nyíregyháza város képviseletében uralkodik. Meg vagyunk róla győződve, hogy, ha ezt az iuditványt higgadtan és nyugodtan, valaki más tette volna és nem Menyhért János, aki — hogy rövid idő óta, mióta csak szerephez jutott, igazán vehemens ellenszenvvel dolgozott és szólt Nyíregyháza város érdekei ellen a vármegyénél és a képviseletben — megfelelő formában igen bölcsen és okosan elfogadta volna a képviselet. A „Nyirvidék"-nek többször volt már alkalma. midőn annak szüksége fölmerült, hogy Menyhért Jánosnak a városi képviseletben és a vármegye közgyűlésein nyiregyházi közdolgok tárgyalásánál elfoglalt álláspontját és föllépését a maga igaz mértéke szerint megítélje. Élére jutváu egy nagyon rossz múltú, homályos törekvéseiben is veszedelmes, föllépése és harczi modora szeriut pedig egy kvalifikálhatlanul lehetetlen képviselő-testületi pártárnyalatnak: a lehető legszerencsétlenebb dolog volt, hogy a szóban levő indítványt épen ő tette mpg, és egészen természetes következménye volt eunek az, bogy a képviselőtestület ezt a Menyhért János által tett iuditványt csaknem egyhangúlag leszavazta. Holott pedig, ha az úgynevezett nyiregyházi érdekek szempontjából nem ilyen gyanús helyről tétetett volna meg ez az indítvány, egy kis előkészítéssel, előzetes megbeszéléssel és a helyzetnek megfelelő indokolással meggyőződésünk szerint — a képviselet azt elfogadta volna. A vármegye közoktatási viszonyai. A vármegye alispánjának a legutóbbi vármegyei közgyűlés elé terjesztett terjedelmes időszaki jelentéséből közöljük ilt a vármegye közoktatási állapotára vonatkozó részletet: Az 1897/8. tanévi tankötelezettek összeírása a f. évi 4 22, Kb. sz. határozattal rendeltetett el. Ezt azon okból kell különösen kiemelnem, mivel ezen határozat minden irányban kiterjedő részletes és szigorú utasításokat tartalmaz az összeírás mikéntje és pontossága tárgyában és hogy ennek folytán a mult évi összeíráshoz képest a folyó évi összeírások határozott javulást mutatnak, vagyis a tankötelesek száma mindjobban megközelíti azon számot, mely az országos százalékos számítás alapján felsőbb határozatikig, az egyes községekre nézve megállapít tátott. A tankötelesek tör.enyszerü iskoláztatásának ellenőrzése czéljábol a községi elöljáróságok az iskolába járóknak és a mulasztóknak havi kimutatásait a kir. tanfelügyelőséghez, általában mind nagyobb pontossággal (erjesztik be. A folyó év február havában 240. tf. szám alalt még 74 község elöljáróságát kellett az 1895. évi 45251. számú miniszteri rendelet értelmében illetékes főszolgabiráik utján meginteni, s a tanév végén már csak 10 olyan község van, melynek elöljárósága ebbeli kötelességét hanyagul teljesítette. Az iskolázás általában kielégítő. — Mert bár nagy számban fordul is elő az iskolamulasztás, az legnagyobb részben a szegénységben és ebből folyólag a hidegebb időszakban a növendekek hiányos ruházkodásaiban, betegségekben és igen nagy százalékban az iskolák távolságában leli magyarázatát. Ezen oknál fogva alkalmaztatott oly csekély mérvben a bírságolás, mivel a mulaszA gyermekeket aztán iskolába kellett adniok. Most megint az iskolai bizonyitváuyok, meg a vizsgálatok kezdtek gondokat okozui. A városban járványos betegség ütött ki, mely nyolez uap alatt tizenhat éves, viruló szép leányukat rugadta ki körükből. A jó auyát a sok gond és küzdés idő előtt vénitette meg. Első szülött fiukat jogásznak adták. Az most már szolgabíró és családos ember. Második fiuk katonának ment. Ez, volt kedvenezük, szemük fénye. Itthon nem jól viselte magát, azért Amerikába vándorolt ki, hogy ott uj életet kezdjen. És az Isten megsegítette a dolgát — hála legyen neki érette! Az auya szive azonban uj sebből vérzi:, és ; pus is egészen beleőszült már a gondokba. Kiticza leáuyuk ugyanis férjhez ment egy csekély j ivadalmazásu postatiszthez, a ki gyermekkori játszótársa volt és a ki most az ország másik végén van állomásozva egy kis városkában. Ezt a leáuyukat bajosan látják többé a bánkódó szülök, mert az odautazás nagyon költséges volna ós felemészlené megtakarított filléreiket. Ma vitte el magával orvos vejük utolsó gyermeküket Kolozsvárra, hogy ott szerény vi szouyok közt megkezdje működését mint körorvos. Ismét egyedül volt tehát a két, jó öreg, — mint a mézeshetekben. „Szereszt-e, Kálmáu!" kérdi az anyóka hirtelen; maga tudta, miként ^került ajakára ez a régi, bohó kérdés. Az elmúlt hirminczkét esztendő mintha csak álom lett volna, a melyből most ébredt fel „édes öreg" jével, s igy termés'etes, bogy ez az első kérdés, melyet a hosszú szendergés után, szeretett élete párjához intéz. „Édes drága, jó hitvesem, egyetlenem"! válaszol a jó öreg, csak úgy, mint — akkor . . . Aztán az öreg apus szépen megölelte, megcsókolta az öreg anyókát és ismét, a szerelemről beszélt vele. Szemeik könybe lábadtak beszédközben, de ajkaik boldogan mosolyogtak. A köuyeket a hiú, teljesedésbe nem ment vágyak s remények és drága halottjuk emlékezete, a mosolyt a régi, napsugaras szerelem varázsolta arezukra, az a szereleni, melyet a mindennapi élet sok apró-cseprő gondja és küzdelmei, uem képesek sziveinkben elfojtani. . tók a fenti okokból igazoltaknak voltak minősitendők, s a megtorló intézkedések alkalmazása kevés esetben volt szükséges. Az iskolák általában jók. Csaknem általános azonban vármegyeszerte a tantermek túlzsúfoltsága. Ezeknek megszüntetése iránt az iskola fentartó egyházak főhatóságai megkerestettek. E téren is azonban határozott javulás conslatálliató. Uj iskola építtetett: Nyíregyházán 4 osztályú izr. iskola, Napkoron egy községileg segélyezett róm. kath. és gör. kath. egyesült iskola, Döghén egy két osztályú ev. ref. iskola, Bájon egy ev. ref. iskola. Ézenfelül több tanterem lett kibővítve. A kisvárdai áll. iskola orvosilag kifogásolt túlzsúfoltságának megszüntetése iránt felsőbb helyre előterjesztés tétetett. A gazdasági ismétlő iskolák szervezése iránt a közig, bizottság részéről 1497 1896. szamu határozattal valamennyi község felhivatott s a szervezésre vonatkozó határozatot csaknem mindnyája be is terjesztette, mindazonáltal a folyó tanévtől kezdve csak 6 ily iskola volt létssithető, mivel az ezen iskola vezetésére képesítő szaktanfolyamra ezidén csupán 6 szabolcsmegyei tanító nyert felvételt. A tanitók általában jók, és hivatásuknak megfelelő buzgalommal és eredménynyel működnek. A képesítettlen tanitók száma 42. Azonban ez a szám tetemesen apad a lelkész tanitók által, kik lényleg már magasabb intelligentiájuknál és képzettségüknél fogva — bár ha forma szerinti tanítói oklevelük nincs is, alig számíthatók az oktatás sikerességének szempontjából a többi oklevél kélküli tanitók közzé. Hasonlóképen szaporítják a nem képesített tanitók számát azon tanitók is, kik vagy a képezde negyedik évfolyamának hallgatói, vagy a képezdét elvégezték ugyan, de tanképesitő oklevelet még nem szereztek, és kenyér szerzés czéljábol oklevelük megszerzéséig is tanítóskodnak, ezek sem számíthatók be vármegyénk népoktatás ügyének rovására és pedig annál kevésbbé, inivel az ilyeneknek alkalmazása átmeneti jellegű és a jelenlegi általános tanító hiányban leli magyarázatát, most midőn az 1898. évi népoktatási törvény életbeléptetésével alkalmazott régi iskolamestereknek tömegesen megürülő állásaira nincsen elég tanképesitett egyén. Tanfelügyelői iskolalátogatás teljesíttetett 81 nap alatt 223 iskolánál 93 községben. Fegyelmi vizsgálat két esetben tétetett folyamatba és pedig a közigazatási bizottság részéről egy gör. kath., az egyházi főhatóság által pedig egy róm. kath. tanitó ellen. Mindkét fegyelmi eset az egyházi főhatóság fegyelmi intézkedése alatt áll. Zugiskola hivatalos tudomás szerint nincsen. Két esetben lörtént ilyeneknek feljelentése, azonban intézkedés szüksége nem forgott fenn, mivel azok héber thalmud iskoláknak voltak minősitendők. Az iskolák mind magyar tannyelvüek. A tanitók fizetésének, általában javadalmazásuknak rendezése és minimumra való kiegészítése még mindig folyamatban van, mivel az iskola-fenntartó egyházközségeknek az 1883. évi XXVI. t.-cz. életbeléptetése alkalmaval az állami segélyezés és ezzel az állami beavatkozás irányában mutatkozott bizalmatlansága csaknem megszűnt olyannyira, hogy a jelenleg elintézés alatt álló segély-kérvények valamennyije a 400 frtig való kiegészítésre irányul. Oly rendes tanítói állomás, melynek javadalma a 300 frtnyi minimumot el nem érné, a vármegye területén nincsen. A kisdedóvásra vonatkozólag jelentem, hogy a jelenlegi, összesen 17 ilynemű intézet mellett közigazgatási bizottsági határozatokkal óvodák, illetőleg menedékházak állítására es a meglevők mellett még ujaknak szervezésére utasitttattak Nyíregyháza város mellett, Kis-Várda, Uj-Fehértó, Balkány, Polgár, Szent-Mihály, Nagy-Kálló, Oros, Rakainaz, Tisza-Eszlár és Tisza-Dada községek. Ugy az iparos, mint a kereskedőlanoncz iskolák megfelelnek feladatuknak. A nyiregyházi tanoncz iskola eddigi tantervét minden tekintetben teljesen átalakította azon tantervhez, mely a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi magy. kir. miniszter úrnak f. évi 25314. sz. magas rendeletével kiadott uj szervezetben meghatároztatott. A faiskoláknak eddigi rendszeretlen kezelését megszüntetni vannak hivatva a szervezendő gazdasági ismétlő iskolák és vármegyei köztörvényhatósági bizottságunk által épen a lefolyt félév alatt rendszeresített faiskola felügyelők. Általában tehát a vármegye népoktatásügye jónak mondható s fejlesztése csupán anyagi kérdés, amennyiben a túlzsúfolt iskolák mellé uj iskolák, néhány tanyai iskola, néhány óvoda vagy menedékház létesítése szükséges, ami azonban épen az anyagi okok miatt csakis tervszerű intézkedésekkel fokozatosan lesz keresztül vihető. Kisvárdai lóversenyek. A kisvárda-vidéki gazdakör állal szervezett és bevezetett kisvárdai lóversenyek igazán meglepően fényes eredménynyel folytak le a mult vasárnap. A haladás, melyet ez intézményünk a tavalyi versenyek óta, az idei verseny eredményeiben felmutat, olyan szembeszökő, olyan váratlanul nagy, hogy mi — e fényes eredmény által hivatalosan beigtatva látjuk a kisvárdai lóversenyeket a jelentékeny vidéki lóversenyek turf-lisztájába és vármegyei lótenyésztésünk emelése és fejlesztése érdekében alkotott emez intézmény szervezéseért a kisvárdavidéki gazdakör irányában teljes elismerésünkkel adózunk. A nagy sikerben, melyet a kisvárdai lóverseny az idén felmutatót!, és általában ez intézmény szervezésében a legnagyobb érdeme Liptay Bélának van, ki ez intézménynek, időt és fáradságot nem kiméivé, szervezője és az egész lóverseny mozgalomnak vezére volt. A versenyek lefolyásáról következő tndósilásunk számol be: I. Tiszti akadályversenyben indult: 1. gróf Sztáray T. id. stp. h. Bogár félvér 80 klg. lov. tulajdonos. Folytatása az I. mellékleten