Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

XVIII. évfolyam. 43. szam. Nyiregyháza, 1897. október 24. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. ggsT Megjelenik lietenlzint egyezer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poatán vagy helyben házhoz hordva : Égés/, évre . . 4 f

o

rjnt Fél évre 2 Negyed évre 1 n A községi jegyző és tanit i uraknak egés< évre csak két forint,. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához ískolu-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: A lap szellemi részét képezd küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni , . - > „ . , , , . . , Minden negyszer hisábojott petit sor egysi r tormentet en levelek csak isnvrt kez ktol k5

!i

é3

€ 5 kr. ; többszöri közlés esetében 4 kr. iogaaiatnas el. Kincstári bélyeg lij fejé en. minden egyes üirA kéziratok esik világos kiv.iuatra s az detés után 30 kr. fizette ik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban "(II. kerüfet iskola-utcza s'-i'k Szám)I továbbá: ~Goldb9-ger A. vT által Budapesten H usenslen és Vjglar "

ee

cs!ie

n. P

r' eaban és Budapesten, valamint Németország és Sveicz főv

árosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban. Hivatalos rész. 18181. K. 1897. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A vármegye közönségének legközelebb megtartott rendes közgyűléséből több oly közérdekű határozat fog a vármegyei hivatalos lapban közététetni, melyeknek a községekben való sürgős közhirrététele a közügy érdekében feltétlen szükséget képez. Miután pedig az utóbbi időben sajnosan kellett tapasztalnom, hogy a közérdekű határozatok közhirrététele késedelmesen történik, s az ezen körülményt igazoló bizonylatok hetek, sokszor hónapok múlva terjesztetnek be: ezennel szigorúin meghagyom, hogy a 4 17/81)5. Bgy. számú szabályrendelet utasításait pontosan betartani s a közérdekű határozatok közhírré léteiét igazoló bizonylatokat a megjelenéstől számítva 8 nap alatt beterjessze, mert minden legkisebb mulasztást vagy Innyagságot fegyelmi uton fogok megtorolni. Nyiregyháza, 1897. október hó 18-án. Alispán helyeit: Mikccz Dezső főjegyző. Nyiregyháza, október 23. Mi, öreg „Nyirvidék", akik évek hosszú sorozata óta, sok nehéz időkben kutattuk gondosan a vármegye és székvárosa között fennforgó szerencsétlen ellentéteknek kiegyenlítésére vezető utakat és módokat és akiknek ebben való becsületes igyekezetünk és nehéz muukánk közben eminnen is, amonnan is olyan sokszor volt részünk — a viszonyok és helyzetek pillanatnyi megitélésín alapuló kritika keserű piluláinak élvezetében: azon közben is. most is, teljesen uyugodt lelkiismerettel vagyunk az iránt, bogy — megírván, amiket megírtunk, elhallgatván, amikel, elhallgattunk (ha mindjárt szánakozó mosolygással tekint is le ránk a A „NYIRVIDÉK*

4 TÁROZAJA. Életalkony. — Rajz. — Irta: Fligl József. Ma ment férjhez legifjabb leányunk. Z j alan, csendes, kis lakadalom volt c<ak, a vőlegény Csádjában előfordult gyászeset miatt, üélu'áni három órakor már elutazott az ifjú pár, aztán e,'yik vendég a másik után távozott. A menyecske sietett haza a gyermekei hez. A fiút hivta a szolgálata. A gyertyákat eloltották. A konyhában lassankint eluémult a tányér- és pohár csörgés. A házban mély csend állott be A két öreg magára maradt. A vacsoránál egymással szemben ülnek a nagy családi asztalnál, mindegyikük külön-külön az asztal szé lesebb felén. Még mindig szokva vannak, hogy köuyö keiket behúzzák és a széket kissé ferdén állítsák, mert különben a mellettük ülő nem fért volna el ké nyelmesen az asztalnál. „Holnap délben ki kell vennünk egy táblát az asztalból," szól az anyóka. „Igy az asztal kettőnknek mégis nagy volna kissé . . ." Apus válasz helyett némán int a fejével, elgon dolkozván az elmúlt időkön, mikor még egyik táblát a a másik után fektették volt be az asztalba és a család tagjai az egész asztalt ülték volt körül. Bizony nehezére esik az anyókának, hogy ma először neki magának kell a teát elkészítenie: ezt azelőtt mindig a leányai végezték el. A fiatalabbik leány átvette a gazdasszouyi tisztséget az öregebbtől. Majd kenyeret szel az anyóka s csak akkor veszi észre, hogy a kelleténél több darabot metszett le. MA kiüöuben is majdnem megmaradt az egész étel. Apusnak ma nem ízlik a vacsora. A jó öreg néha balra fordu

!, mintha valakinek mondani akarna valamit s csak akkor látja az üres széket maga mellett és — hallgat. Egyszer kökicíél és meglepetve tekint körül: a hang oly erősen verődött vissza a tágas, üres szoba falairól, hogy szinte megijedt. A két öreg aztán még uehány szót vált a násznépről, a diszebédről, azután újra elhallgat. Vén korában szótlanná lesz az ember. Hisz megértik egymást az öregek szóbeszéd nélkül is és megszokják, hogy gyermekeik beszéljenek helyettök. Idővel a gyermekek előbbre valók lesznek a szülőknél, a kik gondoskoduak ró'u'; és velők örvendenek, velők sírnak. É-i ez jól van így Egyedül az ifjúság törődik és foglalkozik csupán önmagával, önmaga örömével, bajával: ez a kor az önzés, a szenvedélyek korszaka! Jó a gyermekáldás, s a szülők egesz egyénisége lassankint és észrevétlenül több apró „én"-re oszlik meg. A gyermekek aztán apránkint ismét elhagyjak a szülői házat, miut a mngszemek, melyeket a szél tovasodor: az öreg tözsre már esak uehány, napsugaras őszi nap vár. Megérkezett a pihe néf, a visszaemlékezés korszaka: az életalkony. A jó öreg apus pipára gyújt és oda ül a karosszékbe a kaudalló mellé. Nemsokára melléje telepszik az anyóka is. „Na, egyedül vagyunk megint, édes öregem!" szól az anyóka elgondolkozva. „Mint a mézeshetekben!' toldja meg az „édes öreg." „Annak bizony jó ideje van már." „Ép hirmic.két esztendeje ! . . . a mult szerdán volt lakadalmunk harminczkettedik évfordulóji . . ." Az anyókat kellemesen lepte meg, hogy férje ura is megemlékezik erről. Neki egész nap ezen járt az esze. Egymás közt azonbau nem beszélték és nem ünne pelték meg ezt a családi eseményt. Aznap az egész családot foglalták el a lakzihoz való előkészületek és az anyóka azt hitte, hogy férj uram nem is gondol az évfordulóra. „Harminczkét év!" Az anyóka nagyot sóhajt, aztán jó ideig hallgatnak. Lelki szemeik előtt elvonulnak hirmiuezkét éves házasságuk örömei, bánatai. Akkoriban, a mézeshetekben is, mily gyakran ültek igy, mint most, a kandalló melletti uagy karosszékben, gyöngéden egymáshoz padokou, klasszikus tragédiákban látható aczélizomzattal mutatkoztak, a jövendőbeli nagy munkára. Következett azután sok minden, üíszdeputácziók, tisztújítás és — ez a leglényegesebb ebben a kérdésben — az egyharmadrészében ujjáalakult képviselet és a város polgárságának részben hallgatólagos, de kifejezésre is jutott állásfoglalása az önálló törvényhatósággá való törekvés ellen. Amik közben történtek, arra uem is akarunk most kiterjeszkedni — Egyszerűen csak utalunk arra, hogy a városi költségvetésre vonatkozó kifogásokra és a városi ügykezelés megvizsgálására vonatkozó vármegyei közgyűlési határozatokat a felsőbb fórum, tudniillik az illetékes miniszter jóváhagyta, amely határozatok pedig — annak idején — csupa puskaporos hordók szörnyű veszedelmeként tűntek föl. A tisztújítás, illetőleg a polgármesterválasztás lefolyásának és eredményének kommentárját sem ismételgetjük, hiszen annak idején — még a választás előtt — sokat és bőven irtunk róla. A mai városi képviselet alakulásáról is sokszor festettünk már képet, hiven é9 legjobb meggyőződésünk szerint, a valóságnak y megfelelően. Es figyelmeztetjük rá a polgármester urat, és mindazokat a vezetőembereit városi közdolgainknak, akik egy — a nyolczvauas évek divatos nntisemita áramlatában, szen a hihetetlenül kedvező talajon nagy szakái és nagy hang révén népszerűvé lett embernek még csak néhány hónappal ezelőtt is, nyilvános képsimulva! A lámpát esténkint meg se gyújtották Erre nem is volt szükség, aztán meg a félhomályban sokkal kedélyesebbeu elbeszélgethettek, a mikor annyi, de annyi végtelen sok mondanivalójuk v>dt. ... A szobában ibolyák és jáczintok illatoztam. A menyecske uagy kedvelője volt a virágoknak, és az ifjú férj nagyon szerette, ha bájos, kis felesége világos, nyári ruhát öltött és kirándult vele a hegyekbe; kettesben aztán betértek valahol egy kis ozsonnára, meg egy pohár borocskára, és a ki c<ak látta őket együtt, azonual tisztában volt vele, hogy fi ital, mézesheteit élvező házaspárt lát maga előtt. „Szeretsz e, Kálmán?" kérdé a menyecske gyakran, miközben két puha kacsója közzé fogta a férjecske borzos fejét. Ostoba kérdés volt ez, az igaz, és a kérdezett csak oly ostobán válaszolt valami bohó. elcsépelt, phrázissal, sok szóval és meg több csókkal. Ez a válasz azonban annak, a kinek szól, mégis mindég újnak, sőt elragadónak tűnik fel. Aztán elkezdtek a szerelemről beszélgetni. Olyan vallomások voltak azok, minőket a hold naponta sok milliószór a világ összes élő nyelvein hall rebegve suttogni: ősrégi definicziók, rég elkopott hasonlatok; ók maguk azokban — hála Istennek — soha se vették észre, milyen ócska, nevetséges dolgokat beszéltek egymásnak. A mézeshetekben égbeszárnyaló, merész terveket szőttek. Kálmán persze idővel miniszter lesz. Hisz'olyan okos és szorgalmas! A legkülönbb-féle, csodálatos, világot boldogító, nagyszabású tetteket viszi majd végbe és „ő" segítője, géniusza lesz mindenben! . . . Nagy utazásokat terveztek az egész világ körül. A mit Isteu és emberek elméje szép és nagyot alkotott e földön — ők azt mind együtt kívántak élvezni. Kálmán akkoriban versekel is irt, melyek természetesen mind .Hozzá* vollak intézve, de nyomdafestéket soha se láttak. Ezek az ömlengések csakúgy hemzsegtek a „kék szemek"- és „szerelmi gyönyörök"-tői, no meg a „holdvilág" tói. Az egész föld kerekségén _nem talált volna-e zengeményekhez kiadót, azonban .0" el volt ragadtatva általuk és zongora-kíséret mellett a legrégibb dallamakra énekelgette, választottja szellemi produktumait. Esténkint Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. raagosságbúl valamelyes modem újságíró): okosan cselekedtünk. Nyíregyháza város külön törvényhatósággá való kiválásának a kérdésében — amelyben ezek az ellentétek (meggyűlvén) kifakadtak, a „Nyirvidék'-nek az volt az álláspontja, hogy a vármegye székvárosának külön törvényhatósággá való alakulása — ha ezt a város intellektuális és kulturális fejlődöttsége igazolja és igényli — nem hogy ellentétben állana az úgynevezett vármegyei érdekekkel, hanem ellenkezőleg: Szabolcsvármegye összes kulturális érdekeinek nagy megsegítésére szolgálna, ha benne egy városnak, székvárosának további hatalmas fejlődéséhez a szabadabb mozgás és ezzel együtt ügyeinek — fejlődéséhez mért — gyorsabb tempójú elintézése biztosíttatik. Egyéb jeleutősége — a közönség szempontjából— az önálló törvényhatóságnak nincs. Mint az tudniillik., hogy egy város közönsége, illetőleg annak képviselete, az önkormányzati jogok gyakorlásában, illetőleg ennek ellenőrzésében, egy most közbeeső lói'lim. t i a vármegye törvényhatóságának felügyelete alól megszabadul s a közvetlen ellenőrzés a legfelsőbb végrehajtó hatalom : a kormány kezébe kerül, ugyan az a jog. amit a kormány a „reudezett tanácsú" Nyíregyházával szemben természetesen most is gyakorol. Az 611VIl j törvényhatósággá való alakulás kívánságát, egyhangú határozattal fejezte ki Nyíregyháza város képviselete és ennek az egyhangúlag, nagy lelkesedéssel meghozott határozatnak szinte görögtűz-szerü megvilágításában magisztrátus és képviselőtestület szín-