Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

XVIII. évfolyam. 42. szám. Nyíregyháza, 1897, október 17. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR VIEám KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETETEK KÖZLÖNYE ' Előfizetési feltételek: postán vagy helyben, házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint Fél évre 2 „ Negyed 'évre . ! . 1 „ A községi jegyző és tanifcuraknak egés< évre csak két forint. Megjelenik lietenkint egyszer, vasárnapon. 7 Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­Hirdetési dijak: A lap szellemi részét liépe/ö küldeoiénvak, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküld ai lamlások Jóba Élek kiadó^lajdo^ős fJÍSSfS" k« k!ő 1 ^iS^SZJS&SZÍZ' könyvnyomdájához iskola-utcza ö. szám , .. Kincstári bélyeg uj f«(j< en, minden egyei I ir­ÍHnöwkw hÓ7V in»Ó7onHAir •„ A kéziratok esik világos kiviuatra s az detés után 0 kr. fizette ik. (Janoszky hazj intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-tórl közlemények dija soronkiat 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza á-ik szám); továbbá: Go>db9-ger A. V." által Budipaiten H lasenstein és vToüTr __ irodajaban Be mben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svei cz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész. 17555. Ki, c , . , 'T8-9 7 " ozabolcs varmegye alispanjátol. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A megüresedett vajai körjegyzői állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetményt közzé teszem. Nyíregyháza, 1897. október II. ' Mikecz János, alispán. i. , - .. 6998/97 K. Pályázati hirdetmény. A nyir-bátöri járáshoz tartozó, lemondás folytán üresedésbe jött vajai körjegyzői állásra ezonnol pályá­zatot nyitok. ' u Javadalmazás. 1.. Készpénz fizetés 450 frt. ,2. Fűtés, világítás és irodai szerekre 110 frt. 3. Segéd tartásra 180 frt. 4. Eőr községből fuvardij, 60 frt. 5. Állami anyakönyvek vezetéséért 60 frl, össze­sen 860 frt. 6. Mint körjegyző, raagánrnunkálatokért a megyei szabályrendeletileg megállapított munkadijakat élvezi. 7. Vaja községben természetbeni lakás, házi kerttel. A választás f. évi november hó 3-án d. e. 10 óra­kor fog Vaja községházánál megejtetni, melyre a kör­lröz tartozó két község képviselőtestülete tagjait c/, úttal is meghívom. • i Az ezen állást elnyerni óhajtók pedig felhívatnak, hogy az 1883. évi I. t.-cz. 6. §-a értelmében kellő ok­mányokkal felszerelt pályázati kérvényeiket e/.en szolga­bírósághoz folyó évi nov. hó I-én d. u. 5 óráig adják be, mert a későbben beadottak Agyaimon kivül fognak hagyatni. r- Nyir-Bátor, >1S97. szeptember-,30»án. Vay, főszolgabíró. A „NYIUVIDEK* 4 TÁHCZÁJA. v A statárium idejéből. A' mint az én arauy szavú Z-iga bátyáin nekem elbeszélte, megkísértem én is elmondani a Tőrös Liczi igazán szomorü történetét. Abbau az időbeü, mikor még a statáríun járta, mint sok más helyen, ugy mináluuk is kimondták a tüzVö" a statáriumot. Ez pedig nagy szó volt! Kötél általi halált jelentett, azonnal Vt'gre hajtva, felebbezés nek nem lévén helye. Tulta ezt kis falunk apraja nagyj i 9 féltek még a gondolattól is, hogy hát ha valaki mégis igyujtoeatna Tőrős Laczi volt ezen időben taláu uem csak a mi falunkban, hanem az egész megyében is az első le­gény. Nyalka járású, uapbaruitotta atczu, villogó szemű barna legény volt, kit mindeu leány édes örömest sze­retett volna a magáénak nevezni. A Liczi szive azonban — miut Z iga bátyám nagy nyomatékkal mondá — esak Gsobor Juliskához, ahoz a mindig mosolygö bogár szemű kis leányhoz húzott, a ki viseont szerette is ugy Isteu igazában. -Lemondtak egymásért mindenről, odaadták egy­másnak cserébe szivüket s boldognak érezték magukat az egymás közelében e nyomorult földtekén, hol az emberiség .legnagyobb része szenved és fájdalmat talál. Feltalálták egymásban a csalfa emberek között, azokat a forrón ölelő karokat, hol bátran, örömteljeseu megpi­henhettek, — ós ez volt nekik az élet. Nehezen is várták az időt, a mikor majd az oltár előtt elmond­hatják a „holtomiglant." De hát miért ne is várták volna.'Jó módmk voltak mind ketten; azután meg Tőrős Lsczi sem volt kasza kupi kerülő legény, jó sornak , nézhettek elibe. Pedig hát miDden mulandó a földön! Az egész falu nép3 jól ludta, hogy már csak pár hónap választja el a Csobor Julist, meg a Tórős Liczit Ut kérdés a megyén. A kik figyelemmel olvasták a vármegyei alispán ez évi féléves jelentését és hallották ugyancsak az ő kijelentését az őszi közgyűlés folyamán, amely szerint a vármegyei útadó alap­nak egy jó nagy summa megtakarított pénze van: önkénytelenül kell, hogy az jutott légyen eszükbe, hogy az útadónak voltakép nem az lenne a rendeltetése, hogy abból alapot teremt­senek, hanem, hogy utat építsenek és akkor, a midőn ezt a felette terhes összeget az adózó­közönség a közjó érdekében nagy nehezen be­fizeti: szolgáltatása fejében teljes joggal köve­telhet némi nemű ellenszolgáltatást. A megtakarítás fogalma igen hasznos úgy a közélet, valamint a magán élet terén is, ha annak egészséges alapfeltételei megvannak; de végtelen káros kihatású, hogy ha nem áll reális alapon. Megtakarítás csak ott kelj, hogy lehessen, ahol önmagától ered a felesleg. Az a/, ember, a H a létfentartás szükségeit a saját egyéni hely, tének és kívánalmainak keretén belül képps >. :üezni és feleslegét idő­közönként félr.i rakja: az gazdaságosan cselek­szik, az takarékos ember. De az az egyén, aki önmagától vonja meg a legszükségesebbet, a ki nélkülözik azért, hogy alapot tak rithasson: ez nem tarthat igényt a takarékos .névre: az ő neve csak zsugori. Es ilyen zsugori politikát folytat Szabolcs­vármegye közönsége az útügyek terén. Hogy miért, annak a jó Isten a megmondhatója! Kiépített kő útvonala ha minden imitt­amott eldarabkázott vonalrészeket is számításba veszünk, ssui tesz ki 60—70 kilométert, egyebütt majd a homokba süpped, majd a sárba megy házasságuk napjáéi s mindnyájan i uaz szívből örültek, mert hiszen szerették őket. A falu gazdig, büszke földes ura Szeutgály Gábor nem lulott csak a gondolattal megbarátkozni, hogy a Ju'is férjhez raeujen, kit ő niícden áron, legyen az jó szó, pénz avagy erőszak, a magáévá akart tenni. Neki, a gazdaságiban elbizakodott zsarnoknak fogalma sem volt az igaz boldogságról, mit törődött ő a mások bol­dogságával. A gyümölcs azért érik meg — szokta mondani, — hogy élvezzük annak zamatos jóságát s ezen élvezethez mindenkinek egylorma joga van. A szerencsésebb min­deu bizonyuyal az, ki előbb jut a gyümölcs birtokába. Ezen elv szerint tett mindég, a mikor c-ak tehette. Egy búuös mult háta megett s az egymás után lété pett feslő bimbókat, kiket megfosztott az ártatlanság­tól, a hol csak lehetett, szaporítani igyekezett, hogy aztán megunva azokat, eldobálva, lábbal taposhasson rajtuk. Szentgály minden lehetőt elkövetett a Julis bírá­sáért. A szép szó kárba veszett, a pénz Ígérete híd'­gen hagyta Julist s már c;ak az utolsó mód volt hltra, az erőszak. Síentgály ehez is hozzá nyúlt ... ez c?el­hoz is vezette A mindég moolygó vig kedélyű C obor Julis érezte, hogy anyává lett az ón hibáján kivül * * * Az esküvő elmaradt, az egész falu védhetetlen nagy cudálkozására. Senki sem tudott semmit, de azért össze súgtak! Ki ezt állította, ki azt, hálha meg az igazat tudták volna! . . Csobor Julis me_ rémülve bűnének nagyságától sírt, zokogott egész napikon át. S'.egény Julis! Ki fosji leszárítani könnye det! Ki vet gátat szörnyű kétségbe eséseduek ? .... Az, ki szenvedésed csillapíthatná, el hagyott, bosszút esküdve bec-ületed erósz ikos elrablój a ellen. S vajon küld-é a gondviselés vigasztalót az utolsó le alá a szabolcsi ember szekere. És a mikor egy-egy elsőrangú közlekedési útvonalon ilyen előfeltételek mellett végig kínozza akár a sze­gény ember megterhelt állatait, akár a gazdag ember veszi örvendetes tudomásul, hogy a jó út miatt leroppant kocsijának féderje: hát azért ne haragudjék egyik se, feszítse öntudatos büsz­kes'g a kebelét: vau pénz tf útadó alapban. De hát miért van az a pénz az útadó alapban: és miért nem az út sarába, vagy porába be­építve. a mint az tényleg törvényes rendelte­tése lenne. Más vármegyékben, a hol a kiépített út­vonalak száma 100 és 100 kilométerekre rug, a hol úgyszólván a községi útakat is kezdi bele­vonni a kiépítés keretébe, a törvényhatóság hol egyiket, hol másikat ruházván fel e jeleggel, ott nincs az útadó alapban nagy summa pénz, hanem van igen is e helyett annak terhére fel­vett és közlekedési vonalakba befektetett adós­ság és ennek nyomán kőből épített és jókarbau tartott úhvonal annyi, amennyi a közforgalom kielégítésére elegendő. Nálunk ez megfordítva van: van pénzünk, de nincs utunk. Emlékezem, hogy évekkel ez­előtt — ha jol jut eszembe — Kállay Leopold indít,váuyára egy bizottság lett kiküldve, hogy az javallatot terjeszszen a tekintetben, hogy minő feltételek mellett lehetne egy nagyobb kölcsu.it felvenni az útadó alap terhére, amely­ből a legfontosabb közlekedési útvonalak ki­építhetők lennéuek. — Hogy ez a bizottság csinált o valamit, vagy azt a szerepet játszotta el, amit a bizottságok rendszerint tisztükül tekintenek, uem tudom: de hogy ez útadó köl­csön felvételének az ügye netn háborgatta többé pillanatban, ha majd nyomorult sorsod ellen leginkább fellázadsz? Igen, a gondviselő Isten oltalmába veszi a szen­vedőket épen ugy, mint boldogokat! Bűnöd tulyát el­fogja m jd oszlatni az a kis mozgó csecsemő, kinek majd te fogsz életet adni, kit majil te fogsz felnevelni, hogy majd vigasztalód legyen! Neked lesz még, kinek az életben örülni is fogsz tudni, de mi lesz Laczibó', a te Liczidból, kitől téged elraboltak? Tőrös LICÜÍ, midón megtudta, hogy az, kiért ő életét t-záz-zor is odaad'a volna, uem lehet már méltó az ő igaz, önzetlen, odaadó szerelmére, bosszút eskü­dött Szentgály ellen, részint hogy a saját fájdalmát enyhítse, mert hi-zen a bosszú uémelykor oly jó gyó­gyító balzsam, másrészről, bogy a tehetetlen Gsobor Julis helyeit is boszut álljou, ki iránt in st már szá­nalmat érzett. A megtorlásra azt az eszközt választotta, mely neki is életébe került, de hiába, minek élt volna to­vább? E vesztette Julist, el velo mindenét. Az élet reá nézve ugy is csak teher volna, miért ne ment volna bátran I hilálba, mely neki megnyugvást adott. Hiszen nem jobb-e annak, ki egy virágos sir alatt alu«za örök álmait, mit sem ludva a világról, nem annak undok gazságairól. Bizonyára igen! És Tórős Liczi is ezt tartotta! * • * * C-end van a fJuban! Minden szunnyad, alszik, csak „egy ember van talpon", Tórös Liczi., Nigy útra ké­szül — utolsó uijára! Nem bújva, mint a gonosztevők szokták, de ha ébren volnának, min enki láthatná, egyenesen a Szent­gály Gibor kastélya elé megy. A kastély előtt megáll s még pár pillanat alatt végig gondolja életét, melyben megtanult boldognak leuui, talán csak azért, hogy majd jobban érezze boldogtalanságát. Nem sokáig hibozott! E^y égő szikra és a Sz^nt­gály kastély hatalmas lángoszlopokkal mered az égnek. Mai számuukiioz egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents