Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-07 / 6. szám

N Y í R V I D É K." Finale. Nem hisszük, hogy az az alarm, amely Szabolcsvármegye legutóbbi közgyűlésének eseményei miatt keletkezett, s szintere e lapok hasábjai volt, közéletünkben nyom nélkül csendesedne el. Természetes hatása logikus előrelátás szerint az kellene hogy legyen, hogy a megyei közgyűlési teremben egymással szembe állított vármegye és székváros kölcsönösen beismervén a támadás jogtalanságát, — de mindenesetre alaptalanságát, — és illetőleg a múltban létezett — bár épen nem a vita tárgya körüli — kisebb szabálytalanságokat: mindkét fél a félreértések eloszlatására irányítsa gondját. Minthogy azonban — évtizedek szomorú tapasztalata szerint közéletünk a vármegye és székvárosa közötti viszonyt tárgyazóan józan és logikus soha sem volt, — bizonyos, hogy a jövő eseményei épen az ellenkező következményeket fogják szülni. És ettől féltettük mi amúgy is szétfoszló közéletünket. És ezért nem láttuk be szükségét annak, hogy a híressé vált közgyűlés igaztalan eseményeit az arra amúgy is felette hajlékony vármegyei kedélyek megtévesztésére kimerítően reprodukáljuk. És ezért tartottuk elégségesnek pusztán tanulságok levezetését azon czélzatból, hogy élesen megvilágositassék mely úton nem szabad közéletünk integritása, társadalmi erőink lehető együtt tartása érdekében Szabolcsvármegye közgyűlésének elbarangolni. Dr. Mezőssy Béla okos fejének észre kellett volna venuie e czélzatunk tisztaságát. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy dr. Mezőssy Béla orsz. gyűl. képviselő ur még elég idealista ahoz, hogy a vármegye és székvárosa közötti traditionalis antagonismust, — amely semmivel megindokolva nincs, lelke önzetlen érzékenységével helytelenítse és elítélje. Feltesszük róla azt is, hogy a közéletben való szereplésének önként, nemes ösztöne szerint fog oly irányt adni, hogy ez a kicsinyes antagonismus fokonként és folytonosan eloszlattassék a közös érdekek valódi javára. És mindezek daczára épeu dr. Mezőssy Bélát látjuk azoknak táborában legelői liarczolni, akik az antagonismus lángját lúlhevesen és elszántan élesztgetik, világos bizonyságául annak, hogy a szóban forgó közgyűlés eseményei öt is alaposan megtévesztették, mint a hogy megtévesztettek mindenkit, aki akár a közgyűlés lefolyásából, akár az ő leírásából merítette inpressióit. Nem látjuk tehát, hogy a közgyűlés eseményeit per longum et látum fejtegető czikke a közérdek szempontjából vált szükségessé. Téved abban is, hogy ezzel a közös érdekeket mozdította volna elő. Való ellenben, hogy czikkével — többet ártott — bár jóhiszemüleg — mint amennyit akár az utóbbi 10 esztendő minden kellemetlen eseménye. Merő ábránd dr. Mezőssy úr azon feltevése, hogy czikke Nyíregyháza város administratiójának javulásához szükség volt. Ábránd pedig azért, mert az inczidens volt felette rosszul megválasztva. Az a bizonyos hat sor ugyanis elejétől — végéig igaztalan. Feltálalva tetszetős, de épen ezért fokozottabb a hiba, mert az oknélkül szenvedett sérelem mindenkor a visszatorlás érzetét kelti fel az egyes embernél ép úgy, — mint az erkölcsi világ minden alkatrészében. Tehát támadása nem azt a hatást idézte elő, amelyet czélzatba vett. Külömben az administratió javítását effektuálni — beláthatja dr. Mezőssy képviselő úr is — sokkal competensebb a közgyűlés által megrendelt hivatalos vizsgálat. Támadó fellépése tehát még jogalappal sem bir épen a czélzata szempontjából. Bizonyos pedig, hogy a közgyűlési események, de főképen a képviselő úr cikkei a kárhozatos antagonismus erejét növelték, mindkét tényező érzelmi világában. És ezt tudni kellett volna a képviselő úrnak előre. Tudta is, mert czikkeiuek szokatlanul éles színezése, rideg tónusa és a támadás ereje öntudatos elhatározásról tanúskodnak. Ebben van a képviselő úr tragikuma. Ha tudta és mégis úgy támadott, hogy nyomán a közélet szétfoszlása fog járni. — akkor az nem volt okos cselekedet. Ha pedig nem tudta, akkor a cselekvénye menthető ugyau, de — — — a következményt deducálja önmaga. A syllogismus első tétele azt jelenti, hogy a képviselő úr a vármegye és város közötti antagonismust fejleszteni akarta. Ami nem okos cselekedet. A második tétel pedig — szelíden szólva — egy kis elhamarkodottságot jelent. Ámde nem hisszük, hogy a képviselő úr. ifjú korát, feltételezett idealismusát, főképen pedig tudását megtagadva, végképen azoknak táborába sorakozott volna, akik merő kicsinyes elfogultságból különös gyönyörűségüket találják abban, ha Nyíregyháza városa a vármegye közgyűlésétől alapos, avagy alaptalan — amint a tiaditionalis elleuszenv megnyilatkozik — sérelmeket szenved. Ismételjük, miuden egyes ily inczidens a közélet egységének bomlását eredményezi, vagyis hatalmas rést üt azon a politikai elven, amely az állnm erejét az erös és egységes nemzeti öntudatbau, a társadalom erejét az egységes czélok egyesitett erővel való megoldásában, s végül a közélet intensivitását azonos törekvések felé irányuló egységes szellemben fedezi fel. Ezt pedig a képviselő úr már pályájánál fogva sem akarhatja. Hát nincs még eléggé atomjaira bontva a mi társadalmunk ? Hát a mi közéletünkben meg vau legalább a nyoma az egységnek ? Hát még most is lehet bomlasztani, gyengíteni tovább? Illik és szükséges azonban, hogy megüssük befejező akkordjait a szép és hosszú vitának, mely lezajlott itt a „Nyírvidék" hasábjain. Már csak muzsikális szempontból is kell, bogy finaleja legyen a darabnak, mely a rezignáció „moll" hangján indult meg s éles „dur'-ban folytatódott. — A/ eredeti thémához visszavezető variációkból kell tehát megkomponálnunk az utolsó akkordot. Az eredeti thé ma ez volt: a vármegye legutóbbi rendkívüli közgyűlésén vizsgálat rendeltetett el Nyíregyháza városa ellen. Elrendeltetett pedig ez a vizsgálat abból az alkalomból. hogy egy notórius egyéniség — kinek újólag sem nevét kiírni, sem jellemrajzát adni szükségesnek uem tartom — Nyíregyháza város képviselőtestületének egy ót diskvalifikáló határozata ellen felebbezést adott be a vármegyéhez, és a közgyűlés nem is a felebbezés érdéini részének kifolyásaként, (mert a felebbezést e tekintetben visszautasította) hauem a szóban levő kérdéshez egyáltalában nem is tartozó vádaskodásra az emiitett határozatot hozta. E ténynyel szemben a „Nyírvidék" rámutatott arra a veszedelemre, mely a közélet tisztaságát és reudjét fenyegeti, ha egy felülbíráló testület olyau nevezetes akciója, mint amilyen a székváros ellen elrendelt vizsgálat, egy miuden erkölcsi alap és suly nélkül való és ilyen fii ismeretes egyéniség vádaskodásaira indul meg, még pedig nem is azon a réven, hogy egy .a törvény által megszabott uton a vármegye közgyűlése elé kerülő felebbezés elbírálása elől — bár honnan kerüljön is az — nem lehet kitérni, hanem a felebbezett ügyhöz egyáltalában nem tartozó speciális vádak alapján. Nyíregyháza város közéletbeli viszonyainak ismerete és ennek a szóban levő egyéniségnek e viszonyok nyomorúságos alakulásaira való kárhozatos befolyása: ime ez volt az a motívum, amelyből hangja keletkezett a mély rezignációnak, amit az az első ujság-czikk kifejezett s a melyből aztán a nagy vita megindult. A Menyhért János neve úgy és azért került be ebbe az ujság-czikkbe, mert ő ugyanezen a közgyűlésen mondta el súlyos vádjait Nyíregyháza város magistratusa ellen; és mi ma is azt hisszük, hogy helyes érzékkel éreztük meg az ő felszólalásának a közfelfogásban fogamzott azt a konzekvencióját, hogy a vármegye falain kivül álló nagy közönség egy történetbe foglalta össze a vármegye közgyűlésének ezt a tanácskozását, és ezen a réven aztán még nagyobb súlya lett ama másik ember sikerének És épen azért ini a Menyhért János „tiszteletreméltóságát," „becsületes törekvéseit," „tekintélyét" uem — mint Mezőssy Béla ur irta — Clio számára jegyeztük föl, hanem azért, hogy az éles megkülönböztetést az ő egyénisége és ama másik ember között kötelességszerűen megtegyük. íme ez volt megirva abban az újság czikkben. Ebből indult meg aztán a nagy vita, melyet Mezőssy Béla ur és Somogyi Gyula ur itt, mint kijelentették, befejeztek Es e vita során mi lett az eredetileg fölvetett kérdésből? Nekünk az volt a meggyőződésünk, hogy az emlegetett közgyűlésen történt dolgokról irván, szolgálatot teszünk a közérdeknek, ha arra a veszedelemre mutatunk rá, mely —amint irtuk — a „közélet egy kalózának" érvényesüléséből következik. Ezzel szemben Mezőssy Béla ur megleczkéztetett bennünket, hogy nekünk nem erről a kérdésről kellett volna írni, sőt „elhallgatást," meg „forró kása kerülgetést" is emlegetett, amiért bogy mi nem az ó izlése szerint éreztük ki az emlegetett tárgyalásokból a legfőbb közérdeket képviselő jelenséget. Ilyetén módon végezvén velünk, rá is terelte a hírlapi vitát a Nyíregyháza város ellen elrendelt vizsgálat tárgyának és anyagának tárgyalására, t. i. arra a kérdésre, arnely elöl mi, amint meg is mondtuk, készakarva, annak a jelentős érdeknek a védelmében, amelyért e nagy hírlapi vitát keltő ujság-czikk iratot, öntudatosan és becsületes meggyőződéssel kitértünk. Mezőssy Béla ur és Somogyi Gyula ur pro és contra, elmondták részletesen erről a kérdésről a maguk mondani valóit. A közönség nagy érdeklődéssel olvasta, a mit irtak. Nos mi lett a vitának a vége? Van-e valami eredménye a közérdekre nézve, nevezetesebb, fontosabb annál, mint a-ire mi akartuk irányítani a figyelmet, amiért olyan méltatlanul megvádoltattunk! Mi a „közélet tisztaságának" védelmére irtuk meg a czikk-sorozat kiindulását képező ujság-czikket. Persze, mi lehetne ez ma egyébb mint frázis; ki hinné el, hogy valaki még ilyeu kérdések felett is sincerizálhat ? A vizsgálat elrendelésének tényével szemben a kérdésnek hirlapi megvitatását igazán meddő dolognak tartottuk. Egyetlen egy esetben lehetne jogosultsága és — a közjó szempontjából — praktikus értéke; t. i. az esetben, ha — bár a legcsekélyebb aggály is merülne föl a vizsgálatot elrendelő határozat végrehajtásának komolysága iránt. Erre azonban senki még csak nem is gondolhat. Egy eredménye minden esetre van a vitának. Az, hogy sokan és sokat beszélnek erről a dologról. És egy másik eredménye, hogy az egymással szembe állított argumentumok megvilágításában a nagy ügy egy — más különben igen érdekes és a rend és pontosság tekintetéből minden esetre fontos, de a dolog lényegére nézve még is csak forma kérdéssé változott át, föltételezvéu természetesen — mint ahogy az nem is lehet másként — hogy se argumentumok, se vádak egyik részről sem maradtak — elhallgatva — tartalékban Ebből a konstatálásból pedig aunyi minden esetre következik, hogy mi csak helyesen éreztük ki a decz 30-diki közgyűlés szóban levó eseményeiből legfontosabb momentumuak azt, amiről irtunk. A közérdek szempontjából ennél a másik kérdésnél, ahogy az a Mezőssy Béla és Somogyi G}'ula urak vitájából földerittetett, az a mi thémánk még is csak nevezetesebb volt „Flóbert puskával" lövüldöztüuk — ebben lehet, hogy igaza van Mezőssy Béla úruak. Inkább lövünk azonban flóberttel nyúlra, mint verébre — ágyúval. •* * * Vármegyei közéletünk egy kiváló és magas állású tényezője a szóban forgó ügyre vonatkozólag a következő sorokat intézte lapunk szerkesztőjéhez: Tekintetes Szerkesztő Úr! Azon kérdés, hogy Nyíregyháza város képviseletének 1876. aug. 10-én a pázsit-földek felosztása, illetve eladása tárgyában 3881 876. szám alatt hozott s a törvényhatósági közgyűléshez ugyanazon év augusztus hó 27-én beérkezett határozata — mely határozat ugyanazon év november hó 28-án hagyatott jóvá a törvényhatósági közgyűlés által — a miniszter jóváhagyása előtt végrehajtható volt-é, vagy sem — a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésbeu, valamint a „Nyírvidék* hasábjain nagy hullámokat vert fel. A kérdés megoldása pedig egészen kézenfekvő; — nevezetesen: Nyíregyháza város meghozta fent érintett határozatát 1S76. aug. 10-én; a törvényhatósághoz beérkezett e határozat augusztus hó 27-én; a törvényhatóság pedig — anélkül, hogy ebben közbeeső intézkedések történtek volna, a határozatot nem a legközelebbi október hó 12-én, hanem az ugyanazon óv novemFolytatáMH n ra«;llél<lote«