Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-07 / 6. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 6-ik számához. ber hó 28-án tartott közgyűlésében tárgyalta le s látta el jóváhagyó határozatával. Ekként a város fent érintett határozata az 1871. XVIII. tör vényczikk 26-ik szakaszának utolsó bekezdésében foglaltak értelineben, — — t. i. mivel azt a törvényhatóság nem a legközelebbi közgyűlésében vette tárgyalás alá — hallgatólag jóváhagyottnak s törvény szerint. — az októberi közgyűlés után azounal végrehajthatónak volt tekinthető.*) Sertés-zárlatok feloldása. Tekintetes Szerkesztő úr! A ,,Kisvárdai Lapok" f. évi 4 és 5-dik számában a hűek rovatábau egy egy közlemény jelent meg, melyben az adatott elő, hogy a sertésvészuek Kisváida községben történt megszűnőiét igazoló végjeleutés a vármegye alispáni hivatalához a f. évi január hó 10 én, a kisvárdai járáshoz tartozó többi községekből pjdig még a rault év folyamán be-datott, s ennek dac.ára, a zár feloldás iránt intézkedés a közlemény megjelenő seig nem történt ; s a közlemény közreboesálója nem tudja megérteni, hogy ez mi okból késik s nem udja megérteni, hogy megyei adminisztráLCziónknak az utóbbi időben tapasztalt gyorsa-ága ős éber gondossága mellett miként törtóLhetik meg, h"gy ily nagy fontosságú ügy ad acta keiül! Miután ezen czikkben ugy egy kőzha ó-ág, mint annak egyes tagjú ellen oly vád emeltetik, melynek valódisága esetén fegyelmi elj írásnak leune helye : kőnytelenitve érzem magamat, hogy, ugy az alispáui hív ital, mint a m3gam reputációjának megvédése érdekében, — ki az állategészségügy előadója vagyok, — a tekin tetes szerkesztő urat a követkiző nyilatkozatnak közé tételére felkéljem. A sertésvésznek a kisvárdai jirás egyes községei ben történt megszűnését igazoló végjelentések a ker. állami állatorvosnak, — a mit a czikkiró urnák, ha kívánja, esetről esetre beigazolhatok, — a felülvizsgálat teljesítése végett mindig soron kivül adattak ki, s a jelzett betegségnek Kisvárda községben történt rnegszüuését igazoló s a vármegyei állatorvos által elkészített vőgje.'eutős pedig e váimegye alispáui hivatalá hoz a f. évi jauuár hó 18 áu, — tehát nem j.uuár hó 10-én — érkezett be, s 1203/1897. K. szám alalt nyert beiktatást, s ugyanazon nspon ezen végjelentés Dankó István ker. állami állatorvosnak sziutén oly fel hívással adatott ki, hogy a felü'vizsgálatot Kisvárdán sürgősen teljesítse, s a zár feloldása iránt mielőbb tegyen előterjesztést; — a midőn pedig a Kisvárda vidéki gazdatözönség által, Kisvárda és a vele szom szédos községeknek a zár alól leeudő s ronkénti felöl dása iránti kérelem január hó 30 áu beérkezett, ugyauazon uap nevezett állami állatorvos ur ismét felhiva tott, a felülvizsgálatnak a mái jelzett községekben való azonnali és megszakítás nélküli teljesítésére, s egyszersmind felhívatott arra i-', hogy ha ennek teljesítésében hivatalos elfoglaltság, vagy bármi okból is gátolva lenne, — azonnal tegyen jeli ntést, hogy a felül vizsgálat teljesittetése czéljából egy szakér őnck kiren delése iránt ismét a földmivelésügyi m. kir. miniszter hez fordulhassuuk. A< itt előadottakból kiviláglik tehát, hogy a KisVárda községben ős a kisvárdai járáshoz tartozó köz.-é gekbén uralkodott sertésvész járvány megszűnését igazoló megjelenések, mihelyt azok beérkeztek, a ker. állami *\ Az 1871. XV1I1. t.-cz. említett §-a szóról szíra a következőleg szól: „Ha a törvényhatóság a határozat, felterjesztését követő legközelebbi közgyűlésében, vagy a kormány a felfo yamodás folytán tett fe terjesztés beérkezésétől sz rnitott 40 nap alatt nem nyilatkozik: a líözs'g határozata halgitag helybenhagyottnak tekintetik és végrehajtható." (A szerk.) A „iNÍYltmDEr TÁRCZÁJA. A Grúber leányok. i. (Xyan két láuyt még nem láttam. Czédiu -száll, rózsabimbó, égi harmat, Vétu-i és Juuó eszembe ju'ottatok menten, mégis olyan bambáu, de olyan bambáu tátogtam, Isten panaszképp ne vegye, nem tehetek róla. O.t sétáltak, . . . óh, . . . lebegtek a többiek kö zött. Az a báj az egész ligetet megbűvölte, nem volt halandó, ki fket ne bálványozta volna. Hogy ezek a Giüber lányok. (Nyeltem, nos nyel em) Velük a mama i-. Kicsit kövér, kicsit sziplős; nagyou czifra. Tán még díszesebb, mint lányai. Uraim ! ha ez az én anyósom lehetne mindazonáltal! .... Tanultam psjchologiát, logikát két jókora kötetre valót (még pedig szóról szóra), nem vettem hasznukat, ámbátor itt lett volua az idejGondolkodtam, de nem logice elmélkedtem, c odálkoztam, jártam keltem, tettem vettem, nem' p-ychologice . . . Mind a Giüber lányok miatt. Mi le>z ebből? A korcsma segített ki pedig. Korcsmában kellett megoldanom a csomót. Mert egyszer csak jóképű öreges ur került mellém. Nem volt nagyon fittal. én se voltán ; nem volt nagyon beszCdes, éu voltam; a páislít azonban nagyou szerette. Hogy a Giűber láuyok tatája! Ilit hiszeu kellemeztem biz én eny kissé magamat, mi tagadás. P.rsze hogy diskurálgattunk azért. — Mégis szép, hejh, gyönyörű is az a családi élet! — lelkendezem Uiy uegyednap, mikorára már kicsi hijja, hogy össze uem barátkoztunk végkép Grüber ur c-ak néz. Mintha némileg komoran. Mondom, uem beszédes. Pedig nem hagyhattam eunyi-ben. Azok a lányok, azok a Grüber lányok! állatorvosnak, a[36500/95. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet által előirt felülvizsgálat teljesítése végett kiadattak s igy a vármegyei alispáni hivatal vagy annak egjes tagjai mulasztással egyáltalában nem vádolhatók s a beérkezett végjelenté-ek ad acta nem kerültek; — de kiviláglik az is, hogy a közlemény írója a dolog tényleges állásáról meggyőződést nem szerezve, meg gondolatlanul illet egy közhatóságot oly rágalommal, melyet ezennel viszautasitaui a magam nevében — kötelességemnek ismerek. Azonban az is igazolható, hogy a kerületi állami állatorvos, a felülvizsgálat teljesítése iránti kötelezettségének mindenütt, s így a kisvárdai járásban sem tett ez ideig eleget; mert aki tudja azt, hogy e vármegyének ser té.vész és sertésorbáLcz betegséggel közel 100 községe volt fertőzve, - s aki tudja azt, hogy a hatálybau levő 1888. VII. t. cz. és ennek végrehajtására kiadott 40000/888. számú utasítás és az idezárt rendelet értelmeben a ker. állami állatorvo-nak mindenik községben s minden fertőzött területen, — nem csak egyszer, de hi a fertőtleuité.-i eljárás nem szabályszerűen vitetett kereszt ü

:, — kétszer, sőt háromszor is megjelenni kell, — s végül, nki tudja azt, hogy ezen állami tisztviselőre is igen sok más irányú hivatalos kötelezettség teljesítése is vár: — elképzelheti, hogy ezen tisztviselő sem képes miudent miudeukor és oly időben teljesíteni, mint azt talán sok laikus elvárná. Legyen megg.őződve a közlemény szerkesztője, hogy a vármegye alispáni hivatala és én, mint az ál lategészségüfiyek előadója, teljesen áthatva vagyunk annak tudatától, hogy a vármegye gazdaközönsétének érdekében az érzékeny csapás enyhítése czéljából mindent megtennünk kell, s ép azért, mert tudtuk azt, hogy a felülvizsgálati kötelezettségnek az állami állatorvos kellő időben miudenütt eleget nem tehet, még a mult évben felte.jesztést is tettünk a fö dmivelésügyi m. kir. miniszterhez, hogy ezen helyzeten egy második szakértő kirendelésével segitseu; s ha a czikkiró űr a hivatalnak jelzett irányú tevékenységéről meggyőződést szerezni kiváut volna, vagy kívánna, megtudhatta volna, s megtudhatja, hogy még ez irányban sem egyesek, sem a felsőbb hitóságok részéről kifogás nem csak nem emeltetett, de sőt az általános elismerést mindenkor kiérdemelte, s a jövőben is kiérdemelni legfőbb kötelességének ismeri. Nyíregyháza, 1897. február 5 én. Teljes tisztelettel: Sipos Béla, t. főjegyző. Néhány szó a mezőgazdasági ismétlő iskolák kérdéséhez. Tagadhatatlan, hogy a különböző gizdasági ágak között a kapnes oly szoros, hogy egyik mintegy alkatrészét képezi a masikuak; egymásba szövődnek, mint a láuczszemek, hogy egy összefüggő egé-zet képezzenek. Egyik másik alkatrész hiányos volta az egész gazdaságra nagy és káros következményeket vonhat, melyek kipótlás.', helyrehozatala nem mindig, vagy pedig c-ak hiányosan sikerül. A gazdának, ki hivatva van a gazdaság alkatrészeit összhangban tartani, annak miudeu ágát czéltudatosan felhasználni, hogy egy tökéletes egészet, erkölcsi és anyagi czéljait kielégítő ixisteutiát alapithasson,— támaszkod nia kell a tudományra, a tapasztalatra és azon meglevő intézményekre, melyek a gazdaság érdekeivel összefüg gésbeu vannak. A segédeszközök mily mértékbeni fel használása uemcsak a gazda értelmiségét tükrözik vissza, h.nem a végeredményre is nagy befolyással v,innak. — Sokszor látjuk, ho„y a gazdának elfogultság miatt egyik n á ik gazdasági ág te jesen elpusztul, mely néha az egész gazdaságot a tönk szélére jutattja, a nélkü , hogy képesek volnánk akár tudományos bizonyítékokkal, akár tapasztalati tényekkel annak intézőjére hatni. Tudja Isten, mindig ugy vonzódtam a családi élethez. Az a puha, meleg, illatos fészek! . . . Istenem! Ha én még egysz r, . . . ah, mit is beszélek ! Tul a harmiuezon, közelebb, illusió . . . minek is bolon dúlnék .... Szinte elérzékenyedtem. — Nincs párja, . . nincsen párja annak ! . . . — Szamárság! — riad fel az öreg. A Grüber lánjok papája. Ugy nézem, nem tetszik neki valami. — Az, az . . . őrültség — ötlik eszembe — meg nem házasodni. Ha nekem, óh, ha nekem gyermekem, szerető nőm, gyeimekeim, szerető, hálás gyermekeim lennének . . . — Hallgass'n . . . Csendesség! Rácsapott, rác-apott az asztalra. Rá az. Nem vagyok nagyon ostoba, mégsem tudtam nyitjára jutni, miért; nem mondok se illetlent, se bolondot; uem vagyunk tán részegek, mitől is? Hát már most ilyenkor mit kell tenni? Koriyautottam egyet, kottyantottam keltőt; az öreg egyre morczosabban néz, csakúgy a semmibe. Köszönöm az ilyen mulatságot. Ezért jöttem én Pozsonyba ? II. Nem is akarok Giűber úrról tudni. Nem azért, ne goudolják. Nem azért. Sem azért, hogy most kereskedő segéd, vagy micsoda. Hogy igazi kereskedő, jómódú nagy boltos volt még félévvel ezelőtt is ;*gazdag ember; nagy házat tar tott, nyilt házat; házi mulab ág, estély gyakorta fölverte a környék csendjét; élhettek gond nélkül a lányok, az öregek is. É tek is, mások is élhettek tőlük. Most már nem. Minden oda, nincs semmije, hogy csak a rajtavaló, — mondja Fekete ur. — Hogy vtn mőgis, hogy a lányok, az asszony olyan szépen, most is jómódban, pompában élnek? — mondok éti. — Volt eszük. Megtakarították a mit lehetett. Volt eszük. Százakra tehető azon gazdák száma, kik például még most is nevetségesnek tartják, ha azt emiitjük, hogy az állategészségi óvó intézkedések egyedüli czélja az állat állománytól a fertőző betegségeket távol tartani illetőleg a betegség tovaterjedését meggátolni — Ezen intézkedéseket nem a tudomány és tapasztalat alkotásainak tekintik, hanem olyannak, melyekkel zaklatás, anyagi károsodás s mi minden más jár, c-ak jó és hasznos nem. — E felf igás, j >bbiu mondva értelmetlenségnek rendes következménye, hogy az óvó intézkedések csak hiányosan vaunak meg'artva és a fellépett fertőző baj terjedését mi sem gátolja. Ezt moudhatjuk azou betegségeknél, melyeknél az óvó intézkedéseket a halóság hajtja végre, tehát a gazda akarva, uem akarva kénytelen a törvény hivánalmainak legalább némileg eleget tenni. Stjnos, a törvényes óvintézkedések nem ölelik fel az összes fertőző bajokat, hanem c-akis azokat, a melyek ragályos volta már'régi idő óta bebizonyult és már évtizedek óta pusztítják az állatállományt: a többi fertőző bajok pedig a gazda belátására vannnk hagyva. Ily bajoknál az óvó intézkedések, az eljárás, a gyógykezelés a tulajdonos értelmi foka szerint változik. Az intelligens gazda minden rábeszélés nélkül követni fogja l szakértő tanácsait, mig a kevésbbé értelmes csak akkor hajlik a tanácsra, ha tetemes anyagi kára kenyszeriti reá. S ime, a tapasztalat mit mutat? Gazdaközönségünk nagyrésze kételkedik és bizalmatlankodik a szakértővel szemben, ténykedéséből nem jóindulatot, hauem anyagi haszonlesést olvas ki, kerüli, a menyire csak lehetséges az öszeköttetést, nehogy valamicskét is kelljen elveiből engednie. — E felfogás nagyban hozzájárul, hogy egyes vidékeken állandóan fertőző bajok uralkodnak s az állattenyésztés nemcsak hogy nem halad, h-mem évről évre silányodik, mely körülmény nemcsak anyagi kárt von maga után, de végeredményében nagyon szomorú, mert lohasztja a munkakedvet és meghiusítja a legszebb reményeket. Az intéző köröknek nemcsak arról kellene tehát gondoskodniok, hogy a gazda jó, a helyi viszonyokuak megfelelő tenyész-anyaghoz jusson, hanem első sorban arra képesítsék, hogy távol tarthassou állományától minden káros behatást, ahoz pedig nem elég rendszabályokat alkotni s azokat ugy, a hogy végrehajtatni, hanem a gazda értelmi fokának fejlesztésével elérni azt, hogy önként lássa be azok szükséges és áldásos voltát és ne kényszerből vesse magát alá a tudomány és tapasztalat kivánaltuainak s akkor az állattenyésztés méltán a gazdaság egyik elengedhetlen kellékévé válik, mely képes lesz más hiányokat busásan pótolni. Ily szempontból kiindulva, üdvözölhetjük a magas minisztérium által létesítendő gazdasági ismétlő tanfolyamokat, melyek czélja a gazdaság különböző ágainál a kor , haladás-, tudomány- s tapasztalat alkotta segédeszközök megismertetése és a gazda értelmiségének fejlesztése. Mint mindennek, ugy ezen intézménynek is a kezdet nehézségeivel fog kelleni majd küzdenie, első sorban azt fogják felhozni, hogy nics elég szakember ezen intézmény keresztülviteléhez és megvalósításához; pedig szakemberek már is vannak, kik kisebb nagyobb mertékben ily irányban eddig is tevékenykedtek. Ezen derék egyének nem mások, mint a mi igen tisztelt lelkészeink és tanítóink, kik a nép érdekében sokkal nagyobb áldozati kit híznak, mint sem meg tudnák tagadni ezen gazdasági ismétlő taufolyamok erkölcsi támogatását. Hisz eddig is minden külső impulsus nélkül egyes községekben a lelkészek és tanítók ily oktatást végeznek, miért tagadnák meg azt, ha arra fel lesznek kérve?! S így bátran remélhetjük, hogy ezen intézmény nemsokára hasznos befolyással lesz a gazdaság minden ágára. A gazdasági értelem fejlesztésének szülséges voltát az állattenyésztéssel, mint egy fontos gazdasági ággal igyekeztem illusztrálni; talán a gazdaság többi ágainál is érezhető ezen hiány, mely gyors pótlást kiván. Eszük? — Csak azt nem tudja senki, hova tehette Grüber az ő nagy jövedelm t. Avval az életmóddal, avval a polgárival meg nem bukhat senki. Háromszáz forintot se költött magára egy évben, jövedelme volt hatezer legkevesebb — biztosit Fekete ur. — Jó barátom volt busz év óta; nyitott könyv volt egész élete, tudtam minden dolgáról, már a miről tudui lehetett. A törvényszék, az persze más. Mikor a csőd kiütött, megindult a vizsgálat nyomban. Nehéz dolgok sülhettek ki Gruber uramra. Tisztelet ide, tisztelet oda: elitélték hat hónapra vétkes bukás miatt. — Az i'élet most áll felebbezés alatt. Lehet, hogy valamit elengednek a hat hónapból, lehet, hogy többet kap. A lányok balálra szégyelték magukat, az asszony még jobban. Ájuldozott, magánkívül volt az első napokban. Ez a szégyen, ez a szégyen! Benne voltam mégis. Ez a dilemma! Egyfelől a szerelem, másfelől az okosság. Ha a szerelem igazi, legyőz az mindent, azt tartják. Ez pedig igazi. Se ételem, sem italom, nincs epy nyugodt perczem, miudig egyre azokon az égi szépségű tündér lányokon jár az eszem A gyermek nem okolható szülei vétkeért, igaz. Másrészt sokat adok a jómódra, mióta kivált tul vagyok a harminezon. Selyemhez, bársonyhoz, uri nagy gaudiumhoz szokott lányoknál nem tartós a szerelem e nélkül, tudja kiki, bolondithatjuk magunkat egy darabig. Pedig már jártam a házukhoz. Elvitt Fekete ur. Mert ez °a Fekete ur tünemény volt. Valódi jellem, charakter! Se az egyik félt nem hagyta el, se a másikat. Ugy volt, hogy Grüberék kétfelé váltak azután az eset után. Az asszony külön, az apa külön, nem laktak együtt. Gruber papa Fekete ur üzletében kapott alkalmazást, annál megbecsülendóbb, hisz más inasnak se vette volna be; a mama, meg két virágsíála: egyik a Jetti, másik a Nóra, megéltek azért. — Nem is képzeli, kedves drága jó Bmlásom, — szól hozzám a jó mama az ő lebilincselő uri modo-