Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-27 / 26. szám

Melléklet a „IVyírvidék" 1897. 26-ik számához. A város belterületén elhalt 47 egyén közül tehát nem lett orvosolva 1 egyén. A város külterületén elhalt 35 egyén, kik közül 7 éven alól volt*21, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 4, 7 éven felül volt 14, ezekből nem lett gyógykezelve 1, a külterületen elhalt 35 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 5. Az összes 82 elhalt közül tehát 6 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle egy öngyilkos és egy szív­szélhűdés folytán hirtelen elhalt egyén hullája felett lett tartva. Orvosrendőri bonczolat nem volt. Törvényszéki bonczolás egy verekedés közben ko­ponya csont repedést szenvedett egyén hulláján volt eszközölve. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről ad­tam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel lettek megvizsgálva. Nyíregyházán, 1897. junius hó 1-én. Dr. Trajtler Soma, orvos-főnök. Templomszentelés Kis-Várdán. Kis Várdán alig volt jelensége annak, hogy gör. katholikusok számosan laknak, annál kevésbbé, hogy aspiratiójuk vau egy templ mra. Ha meg is volt ugyan a hivek látszáma, s ha a töredékesen öntudatra ébredt hivek egy félszázad óta ápolták is egy templom épité séuek az óhaját — mégis mindörökre beteljesületlen vágyat képezett volna, ha alkalmatos elöljárók nincsenek, a kik álmaiknak valóságot, óhijaiknak megtestesülést szerezzenek. Az ajaki lelkész, a ki KisVárdának is lelkésze, megértette ós magáévá te:te a kis várdai hivek temp lom építési czélját, miért is tömöríteni — összehozni kívánta óket, hogy számukat, jelentőségüket és erejű­ket fel tudja becsülni; s miután meggyőződést szerzett, hogy több mint 700 lelek egyesíti reményeit a temp lomhoz, s annak eszközlésével kiáradó vigasz és áldá­sokhoz; s jólehet arról is meggyőződött, hogy e hivek a város lakosságának szegényebb sorsú osztályaiból valók, kiknek erejét az áldozatok körül nem lehet tul becsülni — kibontotta a zászlót, elhatározta a templom épités ügyének megindítását — bizalmat fe­jezett ki az iránt, hogy Kis Várda város lakosságának osztatlan részvétét fogja megnyerni a szent ügyhöz, és bizalmában nem csalódott. Kifejtette szóban és írásban, hogy a vallás erkölcs az állam talpköve — a világ csak ez alapon haladhat az igazi jólét és boldogság felé, a ki tehát ember sze retettel bir, a ki az ember boldogságát munkálni szeut kötelességnek tartja — a vallás erkölcsöt hirdető és erősítő eszközöknek, a templomoknak is barátja; hir dette továbbá, hogy a testvériségi érzet megnyilatkoz­tatásáról van szó, — a mikor a városbau lakó gör. kath. lakosságnak szent czélja elérésére segély adatik, s végül, hogy oly templom építése van czélba véve, mely a magyar nyelvnek otthona, a magyar nyelvnek terjesztője — mely épület az emelkedő városnak egyik diszessége leend. Az épités érdekében történt eme felhívások gyújtó hatást eszközöltek, Kis Várda a gör. kath. templom ügyet egészségesen saját érdekébe fogadta s a gyüj tések utján nyert adományok s a további remények annyira felbátorították a dolgok élén álló lelkészt, hogy 1893 ban alig 2000 frt készpénz birtokában megiudi totta egy 10000 frtra felszámított templom tervének a kiépítését. Ezen évben az építkezés annyira haladt, hogy a falak teljesen felhuzattak s a templom pléh tető alá vétetett; — a lelkész hatodfélezer (5500 frt) forintig számolta el az anyag s a munka kifizetéseket, de ta gadbatlan, hogy ezeu összeggel kimeiült az egyháznak a pénzkészlete! 1895-ben az egyházközség életében egy nagy hord­erejű esemény történt — dr. Küzmös György megyei t. főorvos ur uyeretett meg fógonduoknak, a ki ambitió val — közszeretetének hatalmával, tekintélyének sulyá val még nagyobb méretben tudta a város lakosságát érdekeltségbe vonni, hogy a félben maradt templom végczéljához vezettessék. Nekie csak egy évre volt szüksége, hogy annyit producáljon, a menuyit a lelkész öt éveu át tudott elérui. Nincs a városuak talán egy lakója sem, a kiuek az uj templomban garasa nem volna — de a templom ki is épült, és dicséret tel kell megemlékezni arról, hogy a dr. fógondnok ur annak úgy külső csinosságába, mint belsó felszerelései nek választékos és ízléses elrendezésébe mintegy a saját szép érzékét, saját jó Ízlését — öntötte, ugy hogy e kész templom a kezdeten tett igéretekuek teljesen meg­felel — a városnak dísze, a lakosságnak pedig öröm tárgya! Ezeket, vagyis a templom történetének rövid vázolását azért volt szükséges előre bocsátanom, — mert csak igy érthető meg Kis-Várda város lakosságának felekezeti különbség nélkül, szeretetbeu egybeolvadó várakozása a junius 20 ára tűíött templom szentelés iránt, ciak igy érthető meg az az osztatlan közöröm, melyből ép ugy kivette részét mindenki, mint a temp lomra történt áldozatokból. A hetekkel előbb megválasztott bizottság — ki terjesztette gondját: az uj templom nagyszerű, ünnepi feldíszítésére, — az ünnepségre meghívott vendégek ünnepélyes fogadására — az egyházi processio impo­zánssá tételére — s a mulatságok rendezésére. Az uj templom felszentelését nagyságos Fekete István nyíregyházi fóesperesúr végezte, 6 kerületi lelkész segéd­letével. A procassio a róni. kath. templomból indult ki s a lanyháló eső daczára mintegy 3000 ember vett részt a menetben, — mely menetelben, valamint az uj temp lom körüli elhelyezkedésben a diszbe öltözött tűzoltók és városi rendőrök tartották a kordont. A szentelési szertartás, valamint a szentmise teljisen magyar nyelven lett végezve, s ez a körülmény mindenkire mély hatást gyakorolt — az addigi ismeretlenség homály köde szétfoszlott — mindenkiben a rokonszenv érzelmei ger­jedeztek; a szertartások idején hangoztatott imák fen­ségéül megfelelő megilletődések fogták el a nagyobbára egéíZ iutelligeus hallga'óságot, — hogy ne! mikor ez az észre nem vett hitfelekezet igazi életrevalóságában, szertartásainak fényében, áldozatkészségének bámulatos voLásaiban — hitének lángoló szeretetében, s a mi sokszor a meggyanusitás tárgya szokott lenni, magyar­ságnak érzetében — magyarságának az oltári nyelv használatában, a magyar nyelv és szokáshoz való meg­rendithetlen hűségében és szeretetében mutatta be magát. Nem hagyom említés nélkül, hogy eme örven detességgel betöltő és igazán Istenhez felemeló magyar isteni tiszteletnek tartozékát képezte Melles Emil bodrogközi lelkésznek szép szónoklata, ugyancsak a pápáért, királyért és püspökért tett hangoztatott él­tetések. A keresztanyaságot RézlerGyörgyné — Hrabovszky Kornélia ő nagysága volt kegyes elvállalni és viselte azt épületes hubuzgósággal — viselte az anyai szeretet ama érzetével, melyből remélni lehet, hogy az uj temp lom és a keresztanya közötti sz. kapocs állandó és a szeretetnek megfelelő marad. A templomi ünnepély után jött az áldomás. A nagyvendéglo nagytermében megjelent Kis-Várdának úgyszólván egész uri társasága; jelen voltak mintegy 65-en; itt aztán szabad tere nyilt az érzelmek áradó zásának, a sok szép felköszöntóknek sem szeri, sem száma. A szóuoklásokbau kitűntek kiválólag: Melles Emil és dr. Vadász Lipót, kik a tanulmányoknak leg­ei vezetesebb alkalmát nyújtották a magasan szárnyaló s az egymás iránti szeretettel fokozó szellemi mérkő zésben, — a kedélyességnek irányt szabója mindenesetre a végtelen örömét szinte panaszkép emlegető fóesperes ur volt. Az együttlét dé'után 6-ig tartott, s mindenki azzal a tudattal távozott, hogy hosszú időn keresztül kedves pihenő helye marad az emlékezetnek. Este 8 őrikor a Várkertben tánczvigalom volt, melyen a rossz idő miatt csak mérsékelt számban jelentek meg az arra régen vágyva készülődök — de a kik meg jelen­tek, itt is jól mulattak s kedves emlékekkel távoztak. Orosz Pál, gör. kath. lelkész. Tanügy. Értesítés. A helybeli szülők jogosult igényeit szem előtt tartva, de meg elejét akarván venni a tanév elején elő­forduló nehézségeknek és nagymérvű tódulásoknak, tudo­mására hozom azon helybeli szülőknek, kik fiaik szá­mára a legközelebb megnyíló 1897/8-dik évben a fő­gymnasium 1. és 11. osztályában helyet óhajtanak bizto­sítani, hogy fiaikat julius hó első három napjának dél­előtti óráiban beírathatják. És pedig julius hó első nap^ ján, reggeli 7 órától, kizárólag ágost. h. evang. tanulók vétetnek fel, másodikán és harmadikán a más vallás­felekezetek. A jelentkező tanulók iskolai bizonyítványaik s ke­resztlevelük alapján vétetnek lei. A felvételi dijak a beiratásnál lefizetendők. Ha a jelzett időbon felvett tanulók a jövő tanév elején, nevezetesen szeptember hó 4-ikéig bezárólag, az osztályfőnöknél személyesen nem jelentkeznének, a be­lépésre való jogosultságukat s befizetett dijaikat el­veszítik. Nyíregyháza, 1897. junius 26. Martinyi József, t'őgymn. igazgató. Vitéz Mihály emlék-ünnepe. Kemecse, jun. 24. Szépjn sikerült gyűlése folyt le a felső szabolcsi ev. ref. papi értekezletnek f. hó 22 én Kemecsén. Meg engedi nekem a Szerkesztő úr szívessége, hogy erről pár sorban értesítsem. A gyűlésre mintegy huszonötén jöttünk össze Ssabolcsmegye különböző, még a legtávolabbi vidékeiről is. Voltak sokan világiak is, kik résztvettek a papi értekezlet közgyűlésén. Miudenesetre többen lettünk volna, ha az idő megengedte volna. Igy a résztvevő közönség mégis leginkább Kemecse úri osztályából telt ki, kiknek buzgósága és vendégszerető szívessége párat­lau volt, ugy, hogy maga az értekezlet jegyzőkönyvi uton is kifejezi köszönetét szívességükért. Tárgysorozat szerint az első pont néh. Vitéz Mihály volt kemecsei lelkésztár;uuk emlék ünnepélye volt. Azért, mihelyest mindannyiau, kik összejöhettünk, egybegyüle­keztünk, elmentünk a gyönyörű kemecsei ev. ref temp­I lomba, hogy ott az ünnepélyt megtartsuk. Ott ekkorra ' már együtt találtuk a kemecsei ev. ref. gyülekezet egybegyűlt tagjait és pedig igen szép számban. Mind nyájau mély meghatottsággal voltak, emlékezettel lévén néhai kedves papjuk Vitéz Mihály emléke iránt. Szinte leolvastuk az emberek arczárói az egykori ragaszkodást és a mostani nagy részvétet felejthttien lelkipásztoruk iránt. Az emléküuuepály nagy egyszerűségben, de páratlan bensőséggel folyt le. Az örökszép z;oltár „Te benned biz tunk eleitől fogva' dallamainak elhangzása után Hidegh József tornyos pá czai lelkész és egyházmegyei aljegyző ment fel a szószékbe és buzgó imádkozás után tartott egy oly találó és megható emlékbeszédet, mely mindnyájunkat megindított. Emlék beszéde a lelkészi értekezlet hatá­rozata folytán annak idejében nyomtatásban is meg fog jelenni. Az emlékünnepély megtartása után kezdetét vette a lelkészi értekezlet közgyűlése. A kemecsei urak ide is elkísértek benüuket és mindvégig kitartó figyelemmel és lankadatlan lelkesedéssel kisérték bizony nem rövid tanácskozásainkat. — A gyűlésen igen sok tárgy fordult eló megbeszélés végett, melyek a nagy közönséget leginkább anuyibin érdekelhetik, hogy összejöttünk, közöien tanácskoztunk és együtt igyekeztünk gondo­latainkat megbeszélgetni. Ez is valami. Hiszen éppen az ilyeu együttes tanácskozásokból származik a legtöbb jó eredmény. Es éppen korunkban alkotják a még falon belüli tanácskozások az ügyek vezetésének egyik funda­men'umát. Persze az ó görög világban el sem tudtak volna ilyet képzelni; ott minden ügyet a piaezon a nép jelenlétében kellett elintézni. Gyűlés után a kemecsei urak szives vendégszere­tetének szárnyai alá vonultunk. Es e tekintetben igen le vagyuok kötelezve nekik egyen-egyen. Nagyszerűen cselekedték ók ezt. Elosztottak maguk közt minket valamennyiünket és szinte el sem akartak bocsátani oly szívesen láttak. — Gyűlésünk ki is fejezte nekik mély elismerését jegyzőkönyvileg. — Mi meg igv akarjuk eli-merésünk adóját megadni. Tisztelettel maradtamSzerkesztő urnakkészszolgája Tudósító. A gazda-közönség figyelmébe! Nyiregyháza, junius 25. Vármegyénk területén hál' Istennek semmi nyoma nincs még azoknak az aggasztó jelenségeknek, melyek főként Békés, Csanád, Csongrád, Torontál vármegyékben most az aratás küszöbén nagy válsággal fenyegetik a gazda-közönséget. Az agrár-socialismus, ahogy a mezei munkásoknak ezt a mozgalmát elnevezték, nálunk isme­retlen, mert a mi földnépünk józansága, sorsával való elégedettsége hálátlan talaja lenne egyébként is azoknak a lelketlen izgatóknak, akik — leginkább a főváros idegen származású, külföldről oda bevándorolt munkásaiból kerülve ki, ezen a réven igen jó kenyérkeresetre tettek szert a boldogítandó nép keserves filléreibői. E mozgalommal szemben a kormány a legmesz­szebbmenő előintézkedéseket megtette és ezek között a legnevezetesebb az, hogy több állami birtokon a felvi­dékről toborzott munkás-tömegeket gyűjtött össze, akik szükség esetén azonnal rendelkezésre bocsáttatnak. Fölhívjuk e körülményre a mi gazda-közönségünk figyelmét is. Mert nem valószínű ugyan, de azért a lehetősége nincs kizárva, hogy nálunk is elő fog fordulni szórványosan egy-két eset, hogy egyes gazdaságban a szerződtetett aratók vonakodni fognak beállani az aratásba vagy pedig abba hagyják a megkezdett munkát. Ez esetben az illető birtokos forduljon azonnal a járási főszolgabíróhoz, ki — utasítással már ellátva — meg fogja adni a kellő információt, hogy a szükséghez képest 50—60 aratónak az emiilett állami birtokokról azonnal való ide szállítása kieszközölhető legyen. ÚJDONSÁGOK. A tisztújítás eredménye. A tisztújító közgyűlésnek, melynek legizgalmasabb és legfontosabb részét, t. i. a polgármester választás lefo­lyását lapunk első czikkében közöltük, további eredmé­nyéről a következőkben számolunk be: A gazdasági és katonaügyi tanácsosi állásra megvá­lasztatott az eddigi tanácsos, Bdsthy Barna közfelkiáltással. Tanügyi tanácsos lett szintén egyhangúlag Sexty Gyula. A két árvaszéki ülnöki állásra pályáztak Bogár Lajos és Saáry Pál eddigi ülnökök és Tulács Ist­ván ügyvéd. Az alispán jelentvén, hogy mind hármó­jukat jelölte a candidationális bizottság, a közgyűlés óhaja Bogár Lajos, mint helyettes árvaszéki elnök és Saáry Pál mellett oly kétségbevonhatlanul nyilatkozott meg, hogy ennek folytán az alispán őket ilyen minőségben meg­választott árvaszéki ülnökökül közmegnyugvásra ki­jelentette. A főszánivevői álásra Kovács Győző, az adóügyi tanácsosi állásra Szteinpák Jenő köz­felkiáltással választattak meg. A tiszti ügyészi állás Hudák Károly eddigi t. ügyész és Dr. Járossy Sándor ügyvéd között végbement név­szerinti szavazás révén töltetelt be. Bsadatott 180 sza­vazat. Ebből Dr. Járossy Sándor kapott 00 szavazatot, Hudák Károly pedig lli-et, s igy Hudák Károlyt jelen­tette ki az alispán megválasztott t. ügyészül. Az adópénztárnoki állásra pályázók közül Jánószky Endre kapott 93, Palaticz Jenő 28, és Vahy István 24 szavazatot, megválasztatott tehát Jánószky Endre eddigi közigazgatási igtató. Az adópénztári ellenőri állásra ifj. Gadl Ede egy­hangúlag választatott meg. A községi birói állás ismét névszerinti szavazással töltetett be. A beadott 155 szavazat közül Szűcs Gyula eddigi katonai nyilvántartó kapott 85, Pap János eddigi községi biró pedig 70 szavazatot. Községi biró lett tehát Szűcs Gyula. Az alkapitányi állásra beadott szavazók következő­leg oszlottak meg: Kovács P. Pál kapott 92, ifj. Sexty József 63 szavazatot. Kovács P. Pál lett tehít az al­kapitány. Számtiszttül egyhangúlag ifj. Sexty József választa­tott meg. Városi bábául özv. Króini Endréné, tanyasi bábákul pedig Berkovics Ferenczné és Erőss Imréné válasz­tattak meg. A két írnoki helyre Lenhardt József és Kovács La­jos eddigi dijnokokállíttattak,névszerinti szavazás utána közgyűlés által. Ekként az összes választás alá kerülő állások betöl­tetvén, a megválasztott tisztviselők a hivatalos esküt letették. Mikecz János alispán lendületes beszédet intézett a választási aktus végeztével az uj tisztviselőkhöz, melyet a városháza nagy termét betöltő közönség lelkes eljen­zéssel jutalmazott. A megválasztott tisztviselők nevében Bencs László polgármester köszönte meg a közgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents