Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-27 / 26. szám

A képviselőtestületnek az a tekintélyes része pedig, mely Beuiczky Miksára adta szavazatát, igyekezzen szándékait, törekvéseit — amelyeknek képviseletére alkalmas polgármester jelöltet most nem talált — a képviselet tanácskozásaibanlés határozataiban érvényesíteni. És mindenek előtt szükséges, hogy a képviselőtestületnek ez a hatalmas egyik fele, amely a polgármester-választás eredményével szemben továbbra is az ellenzéket képviseli, adjon programmot arról, hogy mit akar, mit kiván : miért ellenzék ? Nyíregyháza város közdolgainak mai viszonylatai nagyon alkalmasak arra, hogy ez az eddig nagyon homályos és bizonytalan jelszavak és törekvések zászlója alatt levő párt egy meghatározott városi politika programmjáva! álljon a képviselőtestület sorompói közé! A tisztújítás lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Pár perczczel 9 óra után — jun. 26. — Bencs László polgármester megjelenvén a nagyteremben, fölkéri a közgyűlést, hogy a vármegye alispánját, a közgyűlésen való megjelenésre és annak vezetésére küldöttség altal^hivja meg. Bartholomaidesz János érd. esperes vezetése alatt a küldöttség megalakittatván, rövid negyed órai idő elteltével Mikeez János alispán megérkezett s megjelenvén a teremben, a képviselet tagjai által zajos éljenzéssel fogadtatott. Mikeez János alispán a tisztújító közgyűlést remek beszéddel nyitotta meg. Röviden, de klasszikus mély vonásokkal kőrvonalozta a napirenden levő választás nagy fontosságát. Beszédét a zajos helyeslés többször szakította meg. Bencs László polgármester szólott ezután. A maga és tisztviselő társai nevében köszönetet mondott a képviseletnek az irányukban idáig tanúsított bizalomért, s átadván ezzel az alispánnak a város pecsétjét, bejelenté az egész tisztikar kötelességszerű lemondását. Mikeez János alispán ezután átvévén a város pecsétjét, megtette a szükséges intézkedéseket a tisztújítás végrehajtására. Mindennek előtt fölhívta a közgyűlést, hogy mellé, a választás vezetésére bizalmi férfiakat válasszon. Bartholomaidesz János, Kovách Gerő, I'azár István és Somogyi Gyula ilyenekül a közgyűlés által megválasztatván, a kandidáló bizottság megalakítására hívta föl az alispán a közgyűlést. Menyhért János indítványára a közgyűlés a kijelölő bizottságba Borbély Sándort és Imre Jánost választotta meg. Az alispán pedig a bizottságba gróf Dessen/fy Dénest és Sütő Józsefet kérte föl, s az időre, mig a bizottság munkáját végzi, a közgyűlés tanácskozását felfüggesztette. A kandidáló bizottság — az összes választás alá kerülő állásokra beérkezett pályázatok fölött döntvén — mintegy 8/« óráig tanácskozott. Mikeez János alispán megjelenvén ezután a teremben, a közgyűlést újból megnyitotta s jelenté, hogy a polgármesteri állásra Bencs László és Beuiczky Miksa pályáztak s a kijelölő bizottság őket e sorrendben jelölte. Zajos „éljen Bencs", „éljen Beniczky* zúgott fel. Névszerinti szavazás kéretvén, az elnöklő alispán azt elrendelte, s a szavazatszedő küldöttséget Gedultj Henrik elnöklete alatt megalakította. Jó fél órán át tartott a szavazó czédulák beadása és összeszámlálása. Ennek rendjén eleinte Beniczky Miksa volt többségben. Egyszerre azonban zajos éljenzés hangzott föl. A Bencs Lászlóra adott és megszámlált szavazatok száma elérte a 96-ot, a beadott szavazatok felét. A sírban egy nagy termetű férfinak csontvázzá feküdt, oldalt, összekuezorodott helyzetben, jobb oldalán fekve, fejtetővel nyugotnak, arczal délnek fordulva, A föld súlya alatt az egész csontváz össze volt nyomva, és a koponya az állkapocscsal együtt annyira összelapítva, hogy csak szétporlott töredékeket gyűjthettünk össze, de egyetlen ép csontot sem. Ezek is olyan könnyűek voltak, mint a száraz szivacs. A csontváznak bal füle tájékán, egy 11 inilimeter átmérőjű, köpezös, kifli alakú, nyitott hegyes végű, sok ónnal vegyitett rézből — bronzból — készült, külkerületén harántul sűrűn hornyolt, — valószínűleg — fülbevaló, mely egy betöréses lopás alkalmával birtokomból eltűnt. Egyéb emberi készítmény a sirban a leggondosabb kutatás daczára sem került napfényre. A halomnak közepe táján, a leirt sírtól mintegy két lépésnyire ^észak keletnek, egymástól egy lépésnyi távolságban két gyermek égetett hamu és szénnel vegyes csontvázának némely részét, egy-egy kis rakásra hányva találtuk. Egy-egy rakás egy marékban könnyen elférhetett volna. A csontok között égetett csontból vagy csiga héjból (tridacna gigás ?) készült 1 mm. hosszú, és széles gyöngyöket is találtunk. A tulajdonképeni sírtól délnyugatra egy méter távolságban, és 60 ctm magasságban, de már a felsőbb kemény földben, egy a föld súlya által széttöredezett szájával felfelé álló, nem korongon és rosz anyagból készült, rosszul égetett l'/

a ctm vastag falazatú 20 cmt átmérőjű, az összenyomottság miatt meg nem határozható eredeti magasságú hamuveder volt elhelyezve, melynek fenekén keves égetett ember csontokon kivül egyéb nem találtatott. A sírnak szintája alá még 3 méternyire ástunk, de miután itt csak nyers földre akadtunk, az ásatást tovább nem folytattuk. „N Y I K V I D É K« A még hátralevő szavazó czédulák majdnem kivétel nélkül a Bencs László nevével voltak ellátva. Mikeez János alispán kihirdette a következő eredményt : A polgármesteri állásra beadatott összesen 192 szavazat. Ebből esett: Beniczky Miksára 83, Benes Lászlóra 108, egy üresen adatott be. Mikeez János alispán : A szavazás ez eredményéhez képest Bencs Lászlót Nyíregyháza város megválasztott polgármesteréül ezennel kijelentem. Perczekig tartott éljenzés után a katonai és gazdasági tanácsosi állás betöltésére került a sor. A választás további eredményéi lapunk első újdonsága helyén közöljük. Fógymnasiumunk a (lévai toniaversenyen. Az öröm napjai, a dicsőség napjai! E rövid felkiáltásnál jobban semmivel se jellemez hetném azt a pár Dapot, melyet iskolánk — tanárság és ifjúság — kincses Erdélyország bérezés völgyes földjén megelégedéssel, boldogságban töltött. Az öröm napjai, hiszen kell-e nagyobb öröm alföldi embernek, mint ha hegyet láthat, kell e nagyobb öröm tanulásra vágyó embernek, mintha tapasztalhat, kell-e nagyobb öröm magyar embernek, mintha mindenütt az igazi magyarság diadalát látja? És a dicsőség napjai, hiszen bebizonyult, hogy erősek vagyunk egyenkent, erősek vagyunk együttesen, mint kisded csapat, erősek mindnyájan, mint hatalmas nemzet, készek és elszáutak jogaink megvédésére, fejlesztésére és terjesztésére versenypályán és harezmezőu is, életben és halálban is! Ezért mondom én, hogy boldogság volt ránk nézve az, a néhány rövid nap, melyet megszokott muukánk abbahagyásával, megszokott kényelmünk feláldozásával azon a messze fö'döu töltöttünk. Az öröm uapjai, a dicsőség napjai! ' * * >* • v Úgy iudultuuk el, mintha idegenbe mentünk volna, s ugy jöttünk vissza, mintha testvéreket hagytunk volna ottan. Ilunyad czimerében a fekete holló csak számbeli erőnk csekélysége miatt szokta mondani, hogy „kár, kár!" — de kiterjesztett szárnynyal sietett felénk, mikor testvéri ölelkezésre nyitottuk szét karunkat. Igazán „két. ország ölelkezése" volt az! Magas Déva vára, Vajda-Hunyad vára valóban versenyre keltek abban, hogy minden elfogultságtól ment, lekötelező szi.es vendéglátásukat hosszú időkre emlékezetessé tegyék. Hej, pedig nagy szó ez ott, a hol őtöűfélezer főnyi város alig negyedrésznyi magyarjának hatszáz tanulót és hatvan professort kell négy napon keresztül vendégeül látui! Valami különös erő, valami isteni hatalom lehetett az a mi a lelkeknek ez önkéntelen buzdulását, őszinte melegségét lehetővé tette. Áldjon meg az isteu benneteket érte! * » * Es a piski emlék s dicső Ilunyad vára! Bámuló idegen fülehallatára hatszáz magyar ifjú énekli a Ilymnust; fönn a szent falak közt sejtelmest borongó Hunyadiak szelleme ihleti a lelkét. Ne szégyeld a könnyet, fiatal barátom: ne bu-uljou lelked, nagyra törő férfi: velünk az igazság, velünk lesz az isten! * * * Tizenkilencz iskola — főgimnasium, főreáliskola, tanitókfpző-intézet — gyülekezett össze Déva fala alá, talán uem is véletlenül épen ide, hol még igen mély rétegben kellemetlen hang a mi „Szózatunk" hmgja, de mindenesetre azért, hogy összetartozandóságáról tegyen bizonyságot s a küzdőporondon férfias versenyben erősítse testét, erősítse lelkét. Annyi bizonyos, hogy tisztán román és szász nemzetiségi iskolát egyet se láttunk ott, a mit bizonyos A második nagytömegű, épnek látszó, meslersegesen lehámozott földből felhalmozott dombnak, a tisza-eszlári határ kötelékéhez tartozó Bashalom pusztán fekvő NagyBashalomnak, mélyébe ugyancsak Gróf Pongrácz Jenő tisztelt barátomnak szívességéből, és áldozatkészsége folytán pillanthattam be, és a mely a Gróf úr díszes kastélyától északkeletre mintegy 1.00 méter távolságban fekszik. Aljának körülete az eső és szélnek behatása alatt már elmosódott, eredeti szélességét azonban mintegy 60 méterre becsülöm, magassága, melyről néhány év előtt a környező lapályosabb helyek feltöltésére már mintegy 2'/

2 méter lehordatott eredetileg 8 méter lehetett. A megboldogult Dessewfíy gróf úr ezen helyet szemelte ki magának öröknyugalmul. Az elébb letompított halom hordottnak bizonyulván, a mauzóleum alapfalait 5'/, méterre kellelt lesülyezteni, a mely alkalommal a dombnak közepe tájáról egy embernek csontvázmaradványai is kerültek napfényre. Rendszeres ásatást csak az épület szilárdságának rovására lehetett volna végezni, tehát meg kellett elégednünk, a sirbolt-lemplom közepén ásott, négyszögben 3 méter hosszú, és 180 ctm széles, 5 V

2 méter mélységre hatoló függélyes aknával. Az évek előtt történt í'öldlehordás által sik felületté vált tetőtől 2'/a méter mélységben, az akna északi partjának közelében — valószínűleg nem a dombnak közzéppontján — kis termetű, de a díaphisiseknek az epyphisiseknek már nem porezos, de csontos összeforradásából következtetve, — teljesen kifejlett lónak, és egy kecske csontváznak maradványaira akadtunk. Ezen csontvázaknak csak némely részei (koponyatöredékek, szárcsonlok, pár csigolya, és lábtőcsontok) találtattak, és Így nem természetes fekvésükben voltak, hanem összevissza vol'.ak hányva. Valószínű, hogy itt több csontrészekre is akadtunk volna, ha az alapozási munkálatok veszélyeztetése nél1 mértékben méltányolni csak abból a szempontból lehetne hogy nem czélarányos dolog kikezdeni az erósebbel. Szabad-, katonai- és rendgyakorlatok, szerek, futás ugrás, mászás. sü'ydobá*, ttstedzó játékok stb. stb.' mindmegannyi tűzpróbája volt a rugékonyságnak, ügyességnek, erőnek, kitartásnak, bátorságnak és vakmerőségnek. Ez a sereg nem fog fogcsikorgatással aknamunkát űzni;, ez a sereg nem fog veszély hallatára gyáván meghátrálni! * * * Ott voltak a győztesek közt a mi fiaink is. Csinosan összeállított egyenruhájukkal, jószínükkel, katonás tartá sukkal, oly nagy tömegben is elég érdeklődést tudtak kelteni. Magaviselet dolgában pedig jó példát szolgáltattak számos társaiknak. Meg is látszott a szép eredményen: Kilencz dijat hoztak maguknak, három oklevelet az iskolának. Győzteseink : Berzevic<y Béla, rudmászásért bronzérem, Hudák János futásért bronz, Lsfkovics Jenő magas ugrásért bronz, Mácsánzsky László függeszkedésért bronz. Schmotzer Bála függeszkedésért ezüstérem, Szokol Károly magasugrásért oklevél, Vietórisz István futásért oklevél, Zsák Zoltán távolugrásért és magasugrásért egy-egy' ezüstérem. Oklevelek az iskola részére: egy a nyújtón bemutatott kitűnó szertornázásért, egy a csinos játékért, egy pedig külön hangsúlyozással a példás rendért, és szigorú fegyelemért. * * * A versenynek, szép napoknak vége. Dd nem lehet vége elismerésünknek, melyet a verseny elnöke, a hunyali főispán, különösen pedig ügyvivő alelnöke, igazi lelke, Téglás Gábor főigazgató mindnyájunk részéről fényesen kiérdemelt; nem lehet vége hálánknak, melyet Déva és Vajda-Hunyad közönsége iránt azért a páratlanul szives fogadtatásért mindannyian érzüak; s nem lehet vége azon óhajunknak, hogy mindezen szépet és jót annak idején mi is méltóképen viszonozhassuk. S ezzel is nem annyira nekik, mint inkább magunknak tartozunk. Dr. Vietórisz József. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye májusban. A folyó év május havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halott jegyzőkönyvek adatait, valamivel kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év május havában elhalt 76, addig ez év május havában a halálozás 82-őt mutat, több tehát 6-al. Nem szerint elhalt fi 50, nő 32. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 36, íöldmíves gazda 21, iparos és kereskedő 20, értelmiségi 5. Ezeken kivül halva született 4, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temelve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 3. Élve született 116, és pedig: 67 fi és 49 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 7, és pedig 6 fi, 1 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 34-eI. Házasságot kötött 29 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 12, nő 7 = 19, ág. evang. fi 26, nő 17 = 43, helv. hitv. fi 5, nő 4 — 9, gör. kath. fi 6, nő 2 8, izraelita fi 1, nő 2 = 3. Életkor szerint 0—1 évig = 26, 1—5 évig =11, 5-7 évig = 2, 7—20 évig ^ 11, 20-30 évig = 4, 30—10 évig 1,40-60 évig 9, 60 -80 évig = 12, 80 éven felül 3; összesen 82. A város belterületén elhalt 47 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 18, kik mindannyian voltak gyógykezelve—, 7 éven felüli volt 29, ezek közül nem lett gyógykezelve 1. Folytatásn n mellékleten kül a gödröt észak felé szélesíthettük volna, mert ott a földnek metsz-lapján még csontok állottak ki. Emberi csontváznak maradványaira itt nem akadtunk. Nem valószínű, hogy a domb — legalább felülről lefelé hatolva — valaha ki lett volna fosztva, mert a külömböző színű földtömbök körülbelől egyforma nagyságúak voltak; pedig ha a halom valamikor ki lett volna ásva, a kiemelt, és a magasból újra visszahányt földnek a nagyobb mélységben apróbb darabokban öszszevegyüllnek kellett volna feltűnni, mint a dombnak meg nem bolygatott részeiben. A most már felépült, és örök lakóját befogadott mauzóleum tornyának nyugoti fala közelében 4'/, méter mélységben a szüzföldnek határán, egy emberi csontváz részeire, — tibia, fibula, femur, calcaneus, astragalus, és metacarpusokra — akadtak, melyek rendkívül könynyüek, és poriékonyak voltak. Hogy ezen csontvázrészek természetes fekvésükben találtattak-e, nem tudom, mert akkor, mikor ezek napfényre kerültek, a helyszínén jelen nem voltam. Közvetlen ezen csontok alatt pár milliméter vastag, hamuvá (nem barna porrá) vált faréteg volt. A farostok lel voltak ösmerhetők, de a fának nemét felösmerni képes nem voltam. Ilyen hamuvá vált farostok a dombnak több — pontosan meg nem határozott — részeiben is találtattak. Emberi készítményre, — kivévén egy látszólag korongon, de durván készült edény fenekének töredékét, — nem akadtunk. Az elmondottak után kétségtelen, hogy ezen halom is egy hajdan hatalmas főnöknek képezte síremlékét. — Valószínű, hogy a fémek ösmerete előtti korból, melyet most már csak az Isten tudna megmondani. (Vége köv.)