Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-06-13 / 24. szám
XVIII, évfolyam. 24. szám. Nyíregyháza, 1897. junius 13, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÚZSSGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetcnkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 A községi jegyző és tanit> uraknak i csak Icét forint. évre Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskolu-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni , r. , f0L'adt atnak 6* 1 °" lCV<í,e k ~ k ^ ^ S&X iT ' iogauiatnaic el. Kincstári bélyeg lij fejé .en, minden egyes birA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 80 kr. fizette ik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint 80 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerüleTiskola-utcza 8-ik szám); továbbá: G^erger A. V. által Budapesten, Hüseíist^ _és _V3glar "' 0,iujal, a" Becsbe n' P^B ában és Budapesten, valamint Nemetország és Sveicz fővárosaiban és Dom & Comp által Hamburgban Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjáti 921:'. K. 1897. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva folyó évi márczius hó 23.-án kelt 5234. K. számú értesítésemre tudomására hozom, hogy az Ujfehérló községben előfordult .veswTtt-sógí'esetük folytán a községben levő összes kutyákra elrendelt zár a f. hó 28-án feloldatott. ' Nyíregyháza, 1897. május 31..'. ,-..•'' Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 8209 K. 1897. Hivatkozva folyó évi április hó 29-én kelt 7391. K. számú értesítésemre tudomására hozom, hogy a Jéke községben, Kruppi János kárára előfordult lépfene eset folytán elrendelt zár feloldatott. Nyíregyháza, 1897. május 30. Alispán helyeit: Mikecz Dezső, főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 9216. 1897. Értesítem, hogy Geszleréd községben id. Kókán János ottani lakos 2 drb lova takonykór miatt 00 napi zar alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1897. május 31. Mikccz János, alispán. 9479. K. -' ' ' Szabolcsvármegye alispánjától. 1897. Értesítem, hogy Kálló-Semjén község határában a <Jrós2 Mór gazdaságában levő sertésállományban a sertésvész fellépett s ez okból az ezen községben levő öszszes sertésállomány további intézkedésemig zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1897. junius 4-én. Mikecz János, alispán. A „NYlRVIDEr TÁRCZAJA, Margit férjhez megy. Egy átdőzsölt éjszaka utáu volt; konyakoztuuk és szerelmi kalaiuijaiukról beszélgettünk. Akkoi szeptemberben, — mesélte Baday Feri, miután végigheveredett a diváuon és rágyújtott, egy cigarettára, — laugyos, puha szellők járlak s édes volt a levegő, miut tavaszszal. A nyár egy szép, de már hervadó asszony buja szerelmével ölelte elhidegülő kedvesét, a földet. O.yan uapok voltak, a miknek emléke megmarad és hangulata ueha végigzsoug még a lelkűnkön, ;ködös, őszi dólutáu, ha elmerengve heverészüuk a divánon. Jól emlékszem, a szigeten jártunk Fehér Bélával, filosofállunk és cigarettáztuuk, mikor szemközt jött a Margiték társasága. Bílát elfogták és én is ott ragad tam. Margit magas volt és nyúlánk fehér, apró, barna pihét nyaka édes, uaiv fejecskét hordozott; mindenki megfordult utáua. Éq melléje kerültem. Ő beszélni kezdett valami bálról, a mire el kellett volna mennie. Igy szóba került a táncz és én roppant megvetően nyilatkoztam e „léha ugrálásról." Mirgit osztotta nézetemet, a mi végtelenül jól esett és belemelegedtünk a társalgásba. Isteni magaslaton álltunk és szóltuk erősen a világot, meg az embereket. Ő maga elé nézett, a mig beszélt, mintha attól félt volna, hogy nem tudja tökéletesen kifejezni a gou dolatát, ha emberi aiczot lát maga előtt, de rám nézett aztáu, hogy bevégezte. Milyen szeme volt, istenem! Képzeljetek ibolyát, melynek lelke van; harmatos és ragyog, illatos, aztán kérdez, mindig c cak kérdez. Margitékat haza kisértük, Budán, a hajnal u'czában laktak. Rozoga, szűk lépcsők vezetnek fel a hajnalu'czába, — hegyoldalon fekszik, — és a mig megmásztuk, összebújva, egymás szavát lesve, a nálunk érint kezett: oly kedves meglepetés Volt gondolataink gyakori találkozása és ezeu oly önkéntelenül, gyorsan támadt meleg bizalmasság. A hajnal-utczábau többször jártam azelőtt is, de szavamra mondom, most nem ösmertem rá. A kisiparosok adómentessége. A nagy hanyatlásnak indult kisipar védelmére a kereskedelmi miniszter erőteljes és sok sikerrel biztató akciót indított meg. Dániel Ernő báró- kereskedelmi miniszter be akarja váltani programmját a pusztulásnak indult kisipar megmentése tekintetében. Ismeretes dolog, hogy a kereskedelemügyi miniszter a kisipar felsegélését és a termelesi ágaknak nagyobb jelentőségre való emelését programmja egyik leglényegesebb részének jeleutette ki — Több ízben megnyilatkozott ez iráuyban a miniszter, kijelentvén, hogy. bár teljes mértékben nagyrabecsüli és igazi értéke szerint méltányolja a nagyipar fontosságát Magyarországon, mindamellett szakítani akar azzal az ipari politikai iránjzattal, mely kizárólag a nagyipart támogatta, a kisipar különböző ágazatainak csaknem teljes elhanyagolásával. Az a vélemény, mely politikai és gazdasági közéletünk vezetőiuek körében már évek óta diskusszió tárgya, hogy tudniillik talán már elérkezett az az idő, mikor az állam leveheti segítő két kezének egyikét legalább a nagyiparról, avégből, hogy ezzel a fölszabadult egyik kezével más irányban tehessen szolgálatot, a kereskedelmi miniszterben erős meggyőződéssé erősödött, s ez alapon tette programmpontjává a kisipar támogatását. Németország példája igen nevezetes tanulság arra, hogy a ,kis ember" érdekében való állami protekcionismus a legnehezebb problémák egyike. A legszélsőbb határig menő jóakarat és engedékenység sem bir olyan formát találni, mely a kisiparosok összeségét kielégiAzelőtt alacsony, ferde házak voltak itt, a mikről lemosta a szint az eső víz, lustán és unalmasan dőltek le a hegyeskövü járdára, mintha halálosan belefáradtak, belebutultak volna már ez örökös csöndbe ós nyárspolgári egyhangúságba. Most meg olyan mistikusan fekszenek itt, mintha rég elmúlt, előttük eljátszódott, bűbájos szerelmi titkokról ábrándoznának. Éi azután gyakori veudég voltam Margitáknál. Ó tudta, mikor jövök, az ablaknál várt és elmosolyodott, a mikor megpillantott. E pillantástól az egész utcza mosolygott, a vén házak, az öreg ákáczok az ut mentén, minden mosolygott, még a járda hegyes kövei is barátságosan simultak a czipőmhöz. Édesen teltek a napok. A zongorán négykózre játszottuok; engem megrészegített a közelsége és mintha delejes áram futott volna végig rajtam, reszkettem, ha ujjaink érintkeztek. Egymásmelleit ültünk az asztalnál és egy uzsonna alatt kétszer cseréltük ki a poharainkat. Titkos pillantásokat váltottunk és egy délután ötször is kezet szorítottunk; a mikor jöttem, — aztán uzsonna utáu egymás egészségére, meg a mikor távozóban voltam, vagy háromszor. Mert véguélküli buc-uzásokat vittünk véghez és a legfontosabb mondani valók akkor jutottak az eszünkbe, mikor már a kalap a kezemben volt. Minő ostobaságokat fecsegtünk össze és milyen fontoskodó ábrázattal; lassan ejtettük ki a szót, — puhán és melegen mondtuk, hisz egymásnak mondtuk s mintegy ezzel is simogattuk, beczéztük egymást. Minden apróságra emlékeztünk, a mi közöttünk történt, minden kis mondásra, a mi tőlünk eredett. A beszédünket nem is értette volna meg más ások, sok czélzástól és vonatkozástól, a mi minket boldoggá tett, hogy íme mennyire emlékszünk, mit sem felejtünk. A telet is végigtánczoltuk, hosszú, hosszú csárdásokat jártunk az első tour az enyém volt, a második is, az ötödik is, raktuk fáradhatatlanul, éreztük egymás forró lehelteiét, mosolyogtunk s úgy látszik egészen megfeledkeztünk róla, hogy mi az ilyesmit valaha léha ugrálásuak minősítettük. tené s uem támasztaua ellentéteket a tömegben. Oka ennek a szinte leküzdhetetlen nehézségnek egyrészt a kisiparosság természetében rejlik: a szétszórtság, csekélyebb műveltség, az anyagi eszközök hiányossága és a kisiparosság óriási tömege, — másrészt pedig okul tekinthető az állami rendezések természetszerű nehézkessége, vala'miut a nagyiparnak ellenszenve, mely az élesebb versenyzésben és számos egyéb módon juthat kifejezésre. Ismerve ezeket a uehézségeket, melyek a külföldön mindenütt fölmerültek, annál nagyobb elismeréssel kell adóznunk a kereskedelmi miniszter kezdeméuyezéseért, amelylyel elhatározását keresztülvinni igyekszik. A kisipar hiteligényeinek kielégítése, t. i. a hitelügynek ez irányban való rendezése már folyamatbau vau s legközelebb már meg lesz alkotva a szervezet, amelynek keretében kisiparosaink e tekintetben való szükségleteik kielégítését megtalálják. A hitelszervezet munkálatai után pedig sorra veszi a miuiszter azt a tervet, hogy a magyar állam direkt kedvezményben részesítse a kisipart. Arról van ugyanis szó, hogy ,a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről* szóló 1890. évi VIII. törvényezikk revízió alá vétessék. — Ez a törvéuy ugyanis adómentességet, szállítási engedményeket és még több egyéb kedvezményt biztosit az újonnan létesülő, vagy uj ipart meghonosító iparágak részére, azonban csakis akkor, ha ezek gyárszerü üzemként jönnek létre. Szóval: ez a kedvezmény kizárólag a nagyipar javára esik, ami csak annál jobban súlyosbítja a kisiparnak amúgy is nagyon terhes helyzetét. Egyszer azonban, — nem tudom, mi Qtött belém, nagyon a fejembe szállhatott a vér, hogy ügy megkívántam, — megcsókoltam a nyakát. Még most is megremeg a szivem, ha rágondolok. Ő felugrott a zongorától; fehér volt, mint a hó, melyuek fénye a szomszéd tetőről becsillámlott. Végignézett rajtam, gyávának és szemtelennek nevezett. Aztán kiment. A má^ik szobából behallatszott a zokogás*. Éu üjy sompolyogtam ki a házból, mint a megvert kutya és megátkoztam minden poétát, a ki valaha csak élt és a szerelmet a csókkal olyan természetes és elválaszthatja kapcsolatba hozta, megtévesztvén ezzel minden naiv, ifjú halandói; holott a szerelem csók nélkül is szerelem; a csókra voltaképpen semmi szükség nincsen és a szüzek prüdériája e téren teljeseD jogosult. Elkerültem a Margiték házát. I)e az utczán láttam néha. A kopa.-z doktor, kit a medikus bálon mutattak be neki. egy idő ó'a folyton a társaságában volt. Margit jéghidegen fogadta a köszöntésemet, a doktor megbillentette a kalapját, s tüuyosan, diadalmasau nézett rám. Rám, a ki az egész souper-csárdást eltánczoltam előle a medikusbálban. Majd hirek jöttek, fekete, szomorú hirek, hogy Margit a doktor menyass-onya lesz. Éu nem hittem azonbau. Csak a mikor megkaptam a meghívót az eljegyzésre. Elmentem. Egy kissé halvány lehettem ugyaD, de nem vették észre, mert nem sokat törődtek velem. Nagy volt a jó krdv, és tósztokat vágtak egymás fejéhez, hogy szinte szédültek bele. A pezsgő folyt. A doktor megsimogatta a Margit barna tarkóját, majd súgott valamit a fülébe, aztáu megcsókolta a nyakát. Ott, a hol én. De Margit most nem ugrott fel; hanem ráhajtotta fejét a vőlegénye vállára. Igen, a vőlegénye volt, hisz" ezt csak az imént adta az apja szép formában mindeneknek tudtára. Éu mégis csodálkoztam kissé, mert úgy tudtam addig hogy a szemérem mélyen fekvő erkölcsi érzék, a mely nem függhet külső formalitástól. Mondom, csodálkoztam mert huszonkét esztendős voltam és naiv. Szecsö Vilmos. Mai számuiiklioz egy iv melléklet van csatolva.
