Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-13 / 24. szám

N Y í B V X D É H» Ezt az állapotot a jelenlegi kereskedelmi miniszter igazságtalannak jelezte már akkor, midőn állását elfoglalta, s azok a tapasztalatok, amiket szerzett, úgy látszik, csak megerősítették e véleményben. — A tapasztalás ugyanis azt bizonyította be, hogy az emiitett kedvezmények nagyságával nincs arányban az az eredmény, mely a nagy-ipari vállalatok szaporodásában bekövetkezett, másrészt pedig, hogy a nagyipar egyoldalú kedvezése határozottan ártalmára van a kisiparnak, mely pedig, a dolog természete szerint, sokkal inkább rászorult az állam támogatására. E tapasztalások alapján határozta el a kereskedelmi miniszter, hogy az emiitett 1890. VIII. t. cz. revízió alá vétessék s hogy a revízió irányelve az legyen, hogy a kisipar a nagyiparral legalább is egyenlő elbánásban részesittessék. Ekkéut tehát jogos reményünk van rá, hogy a magyar kisipar már rövid idő múlva részesülni fog az állami kedvezményekben; nevezetesen adómentességben, szállítási dijakban stb. Ezek a kedvezmények azonban természetesen nem terjedhetnek ki a kisipar összeségére, amiként hogy a nagyiparnak is csak némely ágai bírják a kedvezményeket. A törvényhozás hivatása lesz, hogy megállapítsa azokat az iparágakat, amelyek a kedvezményeket igénylik és megérdemlik s megszabja azokat a határokat, ameddig a kedvezmények kiterjesztendők. Az uj kedvezményi törvény életbeléptetése, kapcsolatban az addig remélhetőleg szintén működéshez jutó hitelszervezésse), a magyar kisipar uj korszakát fogja megnyitni. S ha a magyar kisiparosság érzi a maga hivatását, úgy kell is, hogy ekként legyen. Alantirt városi képviselő-testületi tagok a folyó hó 26-án megejtendő városi tisztújítás alkalmából a polgármesteri állásra megválasztás végett ajánljuk Bencs László jelenlegi polgármester urat s kérjük a czimet, hogy szavazatával az ő megválasztását előinozditar.i szíveskedjék. Bencs László 28 éve működik a városi közigazgatás különböző téréin; 21 éven át volt városunk tanácsosa, 7 év óta polgármestere, s mikor hivataloskodásának 25-ik évét betölté, városunk képviselő-testülete egyhangú elismeréssel méltatta s iktatta jegyzőkönyvbe jeles és buzgó tisztviselőjének egy negyed századon át szerzett bokros érdemeit. Ezért sem Bencs Lászlónak, sem nekünk nincs szükségünk arra, hogy ajánlatunkat bővebben indokoljuk, — a városi képviselő-testület fent idézett tényén kivül felment minket ez alól még a Bencs László 28 éves közszolgálati múltja is, mely nyitott könyvként fekszik mindnyájunk előtt. Kelt Nyíregyházán, 1897. évi junius hó 8-án. Antal János, Király Sándor, Bartholomaeidesz János, Lakner Ödön, id. Bodnár István, dr. Meskó László, Barzó Mihály, Martinyi József, Barzó István, Nagy Mihály, Déry Dániel, Orsovszlcy Gyula, Deák József, Bazár István, Flegmann Lipót, Papp Miklós, dr. Flegmann Jenő, Somogyi Gyula, Geduly Henrik, Stern Jenő, Halasi János, Stoller Ferencz, Imre János, Zomborszki János. Gazdasági ismétlő iskolák. Szabolcsvárrnegye közigazgatási bizottsága 1497/96 Kb. sz. határozatában a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minisztérium 6070/96 sz. alatt kelt abbeli rendeletének, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosokat számláló helyeken gazdasági ismétlő iskolák szerveztessenek az eddigi ismétlő iskolák helyett, — eleget tenni óhajtván: utasította valamennyi községi elöljáróságot a képviseletek egybehívására s az ez által hozott határozatok sürgős bemutatására. Nem habozunk annak kijelentésével, miszerint az alap-idea nagyon szép s a figyelmet megérdemli, de viszont a községeknek Szabolcsmegyében létező helyzetét ismerőleg hírlapírói kötelmünknek tartjuk enunciálni azt, hogy a felvetett forma speciális anyagi viszonyainkhoz mérten elég szerei tétlenül van megválasztva, mert a kivitelt népjktatásügyünk egy lépétsel való előbbre vitelében ahhoz a feltételhez is köti, mely nagy részt hiányzik, — az anyagi képesvéghez. Igaz ugyan, hogy ott, ahol a kitűzött czél megvalósítására nincsen meg a kellő „uervus rerum gerend árum", államsegélyt helyeznek kilátásba, azonban ez & ,nesze semmi, fogd meg jól" többé illúziókba ringatni nem képes bennünket akkor, amidőn láttuk számtalanszor, sőt mindég, miszerint a községek igénybevételével létesített közigazgatási uj institutiókhoz megígért állami támogatás megérdemli a szegény ember ama fohászát: „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet!" Mindent a községek terhére oktroyálni, de azért folyton centrálizálni: ez legkevésbbé lehet feladata a kormánynak, nem pedig különösen ott, ahol cultural's czélok megvalósítása van napirenden s ahol az ehhez fűzött intentiók érvényesítésére millió, meg milliónyi pénz áll a hatalom rendelkezésére. Elég a községeknek úgyis, hogy évről évre számtalan dologi kiadást kell s olyat teuniök, amelynek gyakorlati hasznát soha sem veszi a közönség s amelylyel járó áldozatok nagyszerűsége (!) csak az anquetteken boldogítani akaró, úgynevezett szak', de a nép viszontagságos helyzetét, pénztelenségé', nyomorát nem ismerő, csak az adó csavar eredményeinek calculusaiból számító körök felfogásában van, azonban a megyei tisztviselői, a jegyzői, a lelkészi, az elöljárói karéban nincsen meg, mert ezek tudják, mit tesz, micsoda teher minden ujabb, — az adózó közönség nyakára tolt ujabb krajcíár is ? S azért — őszintén szólva — csodáljuk ép Szabolcsvárrnegye közigazgatási bizottságát, hogy a községi közegek meghallgatása nélkül oly hamar effectuálni igyekezett a miniszter akaratát, holott arra ugy, amint contempláltatott, ez időszerint pénz nincs, egyáltalán pedig hiányzik a gyakorlati kivihetőség szükséges feltétele. Kétes értékű intézkedések, bármily kiváló legyen az alapeszme, — kétes, egyoldalú eredményt szülhetnek csak s valójában, hí tekintjük azt a szervezési és tantervet, melylyel foglalkozniok kellett a községi kép i viseletekuek: méltán elmondhatjuk, hogy a népoktatás fejlesztésére irányuló szándék megvalósításának a községekre nézve szerencsétlenebb alakzata nem volt választható, mint a minisztérium általánosságban paeda gogicus ugyan, de helyi körülményeket figyelembe nem vevő s azért közigazgatási szempontokból kivihetetlen intentiója e kérdésnél. Kár is volt annak felülni az autonomiábin gyökeredző jogounknál fogva, előzetes tájékozottság hijján. Megmondjuk, miért? E őször is financialiter. Tudjuk, hogy Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága teljesen ismeri a hely zetet itten, ismeri főkép azáltal, miszerint mint az önkormányzati élet vezérlelke állandóan dolgozik, gyárapit a közönség fizetőképessége folytán. S azért e képességet akkor, amidőn annyira igénybe vagyunk véve, — odaszorítani, hogy az államhatalom pénzét óvjuk meg — mely sziute csak a nemzeté — üdvös czélokra való felhasználástól, a publicumra pedig uj terheket rójunk a mindent államosítani akaró Moloch gyomrának kielégítése miatt: nem annyira a mi érdekeink, mint a kormányhegemouia mellőzhető tulköveteléaeinek ápolása színezetét viseli magán. Pedig Szabolcsvármegye erről bires soha sem volt, s ha most egyszer ilyen ténykekedésbe kap, az sem rosszakarat és a régi tradiczióknak perhorrescálása, csupán csak a nagyon tetszetős eszme kissé tulbűzgó felkaplsa. Mert annál könuyebb nincsen, mint kiadni a jelszót: „fizess község, fizess 5°/o-3s iskolai adót s több egyebeket!' I^en, de honnét, miből, mikor a terhek árja ma holnap az adózók felett majdnem összecsap. Tegyen, ha tenni akar, most már fiaiért maga az állam, van olt pénz elég, csak a ládafiából kell kivenni, s a verejtéktől megtisztítva forgagalomba hozni. A közönségnek nincsen! Kár volt másodszor a miniszter álláspontját elfogadni gyakorlati szempontból is. Itt a falun a tanítók gazda emberek többnyire s hivatásuk magaslatán állanak. Csak a tantervbe kell felvenni, s ugy a rendes, mint az ismétlő iskoláknál tanítani ama tárgyakat, melyek szükségesek. A szemléltető oktatás dologi ki adásait, a tanító javadalmazása felemelésének terhét munkájáért viselje az állam, ott pedig, ahol a községben lévő iskolák elégtelenek a nép összes rétegeinek befogadására — állítson tanyai iskolákat, vagy ha nagy áldozattal járna cz, — szervezzen vándortanitói állomásokat. Es lessenek meghinni, hogy a kívánt czél hamarébb el lesz érve, mert az a gyermek, aki nagygazdaságok működését látja, — néha-néha pedig theoreticus ismereteit is gyarapítja, az az iskola, mely a gazdasági tanítást állami támogatás mellett s termé szetesen e tekintetben ilyen ellenőrzés gyakorlásával eszközli, a népnevelés ügyét hamarébb viszi előre, mint száz, a gyakorlati élet követelményeinek számbavétele nélkül megcsinált elmélet; azontúl pedig a tanító sorsa is javítva lesz. A község auyagi áldozatoktól azonban kiméltessék meg valahára s legyen az övé az erkölcsi felelősség, mely az elleuőrzés kötelességében nyilvánul, s mely elég szép, de nagy teher is. Sok és számtalan mellékkörülményre lehetne még a figyelmet felhívni, azonban nem tesszük; mert tudjuk hogy a képviselőtestületi határozatok — amint a viszonyokat ismerjük — efogják mondani a maguk igazát, amelyekből levonandó consfijueutiák közigazgatási bizottságunkat miudenesetre, de tan a ministert is meg győzik a szép törekvés mostani formában leendő megvalósításának kivihetetlenségéről s arról, hogy tenni kell, azonban egészen más módozatok mellett. Nekünk pedig, anélkül, hogy politi;álni akartunk volna, a leplezetlen igazság szavaival el kellett ezeket mondanunk most és nem a képviseletek határo zatainak provocálása előtt s akkor, amidőn az eszmének érvényesítését illető törekvéséért egyébként űd vözöljük Szabolcsvármegye törvényhatóságát, egyben az elmondottakat s a képviseleti határozatok eredményét megszívlelésre, figyelmébe pedig ezt a latin közhelyet ajánljuk : „Est modus in rebus!" T. I. Az országos gazdasági muzeumról. Fajdalom, igeu elcsépelt tárgy ma már a mezőgazdaság válságos helyzete. Egyetlen vigaszunk csak az lehet, hogy a baj általános — egész Európára ki terjedő, és hogy minden országban erős akarat, komoly igyekezet mutatkozik annak szanálására, vagy legalább káros hatásának csökkentésére. Univerzális gyógyszert, bármily fényes elmék foglalkoznak is a tárgygyal, nem fognak felfedezni — ez meggyőződésünk. Síkkal komp likáltabb, szövevényesebb a baj, mint sem univerzizálui lehetne a követendő eljárást. Ait azonban vitatjuk és látjuk, hogy léteznek eszközök, melyek közrehatása által segithetüuk, vagy legalább módot nyerhetünk arra, hogy a hátrányos viszonyok még nagyobb pusztítást ne okozzanak a gazdasággal foglalkozók soraiban. A helyes agrárpolitika, okos vám- és kereskekelmi szerződések létesítése, gyors és olcsó gazdahitel teremtése és a közélet számos más követelményeinek a mezőgazdaságra előnyösebbé való átalakítása lehetővé tehetik az árhinyatlás folytán beállott kritikus hely zettel szemben a győzelmes küzdelmet, főleg ha a gazdasági szakértelem, a gazdasági ismeretek terjedése mind általánosabbá tétele clősgitendik összhatásábau eme külön külön is nagyfontosságú tényezőket. Gazdasági ismeretek terjesztése: ezzel akarok rö viden foglalkozni és pedig abból az alkalomból, hogy a gazdasági muzeum létesítése immár a küszöbön áll. A< ezredévi kiállításról szóló tudósitásokb in gyakrau volt alkalmunk megemlékezni a mezőgazdasági csarnokban összehordott temérdek értékes anyagról nem egyszer a legelismerőbb módon nyilatkozva az ott látottakról. A kormlnynak a kisgazdák érdekében tett intézkedéseit, az ország földmivető népének kiképzésére irányuló tevékenységét örömmel látja az ország gazdaközönsége s igy azt is, hogy a kiállításra hordott érte kes és tanulságos anyagot nem engedte, hogy az a azéthordás által elforgácsoltassék, hanem a földmivelési miniszter megpendítette a gazdasági muzeum eszméjét. Es az elvetett mag jó földre talált. Az ország nagy birtokosai, mint a kik a tanulságos anyagot — igen sokszor nagy költséggel — fölhozták a kiállításra, siettek eleget tenni a fölhívásnak s a megalakítandó országos gazdasági muzru n czéljaira egymásután ajánlották föl produktumaikat teljesen ingyen. József Frigyes főhetczegek Fülöp Szász Coburg Gothai herczeg kiállítási pavillonjának, a gróf Batthyány József, a vizépitészeti, selyemtermelési, a czukor, a malomipari, tejgazdasági, hálászati, torontáli, hevesi, bosznia hercze govinai csarnokoknak legbecsesebb gyűjteményei mind egy halomban várják most, hogy újból kiállíttassanak — állandóan. Minden nagyobb állambau van már gazdasági mu zeum s igy csak egy elmaradt lépésünket tettük meg, de hogy megtettük, végre az is érdem. Ha a vidéki kisgazda téglavető-telepet akar kis bircokán létesíteni, avagy czélszerü komló termelést bevezetni gazdaságában, ne kelljen hét vármegyét összefutkosui, mig jó miutára talál, hanem egyenesen fővárosba fordulhasson az ille tékes helyre, a hol a dolognak nem csak külső kepét megláthatja — természetesen en miniatűré — hanem költség és statisztiaai adatokat is találjon, hogy számot vethessen a saját körülményeivel. Ez egyik főczélja a muzeumnak, a másik p dig uz, hogy az ország fővárosában, az ország szivebeu lévéu elhelyezve a muzeum, felköti a gazdasági ösmeretek iránt való érdeklődést. Végre a harmadik czél az, hogy biztos adatokat nyújt a muzeum a jövő kor embereinek, gazdasági művelődésünk fejlődéséről. A gazdasági muzeum helyéül a kiállítási történelmi csarnok van kiszemelve, sőt már régebben intézkedett is a miniszter, hogy a fővárossal ez irányban a tárgyalások mielőbb befejeztessenek. Az épület főntartási költsége igy természetesen a földmivelési tárczára hárulna s hogy ez áldozatott Darányi miniszter meghozza, csak helyeselni tudjuk. Most még csak az intézet szervezése s a tárlat berendezése van hátra s ugy tudjuk, a muzeális bizottságot ez iránybau már utasította is a miniszter s ez az az időpont, a mikor a muzeum jövőjét illetőleg nagyon sok fü^g attól, hogy miként szervésik a muzeumot. A nagy közönségnek könnyen hozzáférhetővé kell tenni ós az ország gazdaközönségének figyelmét már most az intézményre terelni. Azt hiszszük, Darányi miniszter nem fog megállani a félúton s ha a muzeumot, talán már a nyárra átadhatja a közforgalomnak, a gazdaközönség őszinte elismerése fogja máködósét kisérni. Vidéki levél. Nyiracsád, junius 9.^ Tekintetes Szerkesztő ur! Tisztelettel alulírott, a nemzet napszámosai egyikének igaz önzetleu hazafias megtartásáról vagyok bátor e szerény soraim kapcsán értesíteni, azon kérésem kíséretében, miszerint helyeslés esetén kegyeskednék becses lapjában alább következő igényteleu soraimat közleni. S'.abolcsváruiegyébe kebelezett Nyir-Acsád községnek, egy gör. kath. vall. hazafias érzelmű tanítójáról van ugyanis szó; névleg Mihálka Istvánról, a ki alig pár hónapi itt léte alatt annyira megbarátkozott a magyar állum-eszmével, melynek mig ide nem jött talán még nevétől is idegenkedett, hogy méltó píldányképül vehetnék küőuösen a mi korszakuukbau ugató dákóromáu eszmékkel telitett hit és uyelvtestvérei, kik folyton légvárakat épiteuek, kifelé gravitálnak; hogy a költővel szólják, nem lelik honjukat a hazában. Már pidig e haza, vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán vall magáénak minden honpolgárt, a ki annak a közös édes anyának hü s önzetlen fia. I.yen ónzjtlen hű fiának bizonyította be magát af. évi május hó 31 én tett iskolai kirándulás alkalmá val Mthllka István nyir acsádi gör. kath. tanító is, ki a htladó s kezdő növendékeket uemzeti zászlókkal fel díszítve vezette, nemzeti hazafias dalok éneklése kíséretében a községen kívül fekvő örökzöld levelű fényűk illatos lombjai alá; mit látva a lakosság, őszinte szent hazafias érzelmekkel telt el, látva azt, hogy gyermekeik jövőjének munkálása egy minden tekintetben dicséretet érdemlő, a magyar állam eszmétől nem idegenkedő, azt lelkesen felkaroló s növendékei szivébe mélyen becsepegtetni igyekező férfiú kezébe van letéve. Ezen meglepő s megörökítésre méltó hazafias cselekedet hatása alatt, melynek én szem és fültanuja voltam, vagyok bátor tollat ragadni s becses lapjához közzététel végett beküldeni, mivel ez, ha nem is valami önfeláldozó tett, mindazon által különösen egy román nemzetiségű tanitó részéről mint kezdet nagyon elég. Mikor ezt becses tudomására hozni bátor voltam, lángoló hazaszeretettől telt szivem legfőbb óhajának véltem eleget tenni, oem kü lomb ama körülménynek, miszerint a más nyelvű nemzetiségeket csak u^y nyerhetjük mag magunknak, ha hazafi is tendanú.tjuk it méltányoljuk, nem padig gyanúsítjuk, mart ezzei még a jó érzelraüeket is elUatomjuk s a helyett, hogy beolvadnának a magyar haza a nemzet testébe, a m gyár haza testén mint titkos férgek foguak rágódni, ezzel pedig mi maguukat rontjuk. Ezek után hazafias üdvözlettel vagyok Aca&dl. Folytatása a mellékleteit