Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-06 / 23. szám

„IN T í B V I D É K.» Nyíregyháza, 1897. junius 4. Kállay András úr őméltósága a következő levelet intézte hozzánk: Tisztelt Szerkesztő úr! Bizonyára vissza méltóztatik emlékezni a „Debreczen" 105-ik számában megjelent vezérczikkre. Amint arról értesültem, ugyan-e lapban felhívtam a lap szerkesztőjét, nevezné meg nekem azt, aki „Szabolcsi" név alatt e czikket irta, mire ő maga vallotta magát e czikk írójául. E kijelentés után közlés végett azon nyilatkozatomat küldtem meg a szerkesztő urnák, hogy: „ama czikknek minden sora valótlanság, alaptalan feltevés, vagy téves informatiók eredménye, s hogy a dolog discrét természeténél fogva a szükséges felvilágosításokat magán uton megadni már csak azért is kész vagyok, mivel azok folytán ama közleményben foglaltak rectificatióját joggal elérhetem"; kijelentvén egyben, hogy ez ügyet ezzel, a „Debreczén" lap hasábjain részemről befejezettnek tekintem. Mivel e nyilatkozatom mindeddig közzé nem tétetett, ily eljárással szemben nincs más teendőm, mint szerkesztő urat ezzel felkérni, hogy jelen nyilatkozatomat b. lapjának legközelebbi számában közzé lenni szives legyen. Kállay András. * * * E nyilatkozatot annál is szivesebben tettük közzé, minthogy annak tartalma a megye osztatlan közvéleményének és saját nézeteinknek is hű tükre. Mert hiszen lássa „Szabolcsi" úr, a Kossuth arczképének megfestetését Kállay András főispán nem indítványozta, az állandó választmányban nem hozta azt fel, hogy a király arczképét „külön közgyűlés" nélkül helyezték el a megye termében, s igy a királyt Kossuth Lajossal „szembe nem állította." Aztán meg, mint „lemondott főispán", nem hogy Jiuzta és halasztotta volna a kép leleplezését, hanem nékem magamnak kijelentette azt, hogy felmentése napján kérte az alispánt a leleplezési ünnepélyes közgyűlés mielőbbi megtartására, a melyet egybehívni megyénk hazafias érzelmű alispánja nem is késett. Az ilyen valótlan premisszákból levont további következtetések aztán minő értékkel birnak — belátja mindenki. De a mi legsajnosabb a dologban s a mi e sorok megírására indított az, — hogy ma már egy névtelen „Szabolcsi" is megtámadhat egy oly egyént, — kinek épen kipróbált hazafiságáért adózott a vármegye közönsége egyhangú elismeréssel, ki mint főispán s bizonybizony az egyetlen főispán az országban, gyűjtést rendezett Kossuth Lajos könyvére, kia nagy férfiúnak gyászravatalához távirati uton hivla egybe e megye zokogó közönségét s mint első s a legtekintélyesebb összeggel járult hozzá az ő emlékszobrának gyűjtéséhez, s ki a leleplezés alkalmával elmondott s a megyének egész közönséget elragadott és könnyekre fakasztott remek szónoklatával megérttette azokkal, kik érteni tudnak és akarnak, hogy Kossuth Lajos nem egy pártnak a privilégiuma, de minden párté, — minden igaz hazafié — az egész országé. Hogy „Szabolcsi" urnák micsoda hazatias tények állanak, mint mult, a háta megett, nem tudjuk; sőt egyáltaljában a tekintetben sincsenek róla, Kohányi úrról — ismereteink, hogy vármegyénk közéletének és Kállay András nyolez éves főispánkodásának ilyen bírálatra jogosító ismeretét hol és mikor szerezte meg. Természet — egészség. Nemcsak a természet, az emberi kedély is kitavaszodik .... Sajátságos az a hangulat-változás, mely elfogja az embert ilyenkor, a virágos tavasz beköszöntével. Lélek mélyén szuDyadó vágyakozások,elfojtott óhajtások törnek ki erővel a lenyűgöző emberi akaratnak vas leple alól. — Yan bizony felség, pedig az egri püspök egyre téritgeti őket. ímhol mindjárt a hosszú bujdoss után hazatérő Vay Ádám, Rákóczy udvari marsalljának a fia, a ki most hevesmepyei viceispán. Mária Terézia nem szólt semmit, de rövidesen intézkedett, hogy uj adománylevél által Vayt, a kuruezvilág útán elkobzott birtokaiba visszahelyezzék, azonfelül kinevezte királyi táblai ülnöknek. Vay Ádám a nem remélt kegyet megköszönni Bécsbe utazott. A királynő kegyesen fogadta ós csakúgy odavető leg megjegyezte: — Remélem, sorsának jóra fordulásáért misét mondat. — Református vagyok, felséges királynőm! — Mire viszontlátom, remélem és elvárom, hogy nem az lesz már. Vay Ádám csakugyan áttért; István fiáuak maga Mária Terézia volt a keresztanyja és remek keresztelői ajándékot küldött a gyermeknek. Igy lett a kuruc és kálvinista Vay Ádám ivadéka katolikus és buzgó híve az uralkodó háznak. A magyar testőrség létesítése volt az eszköz, a mi szintén közelebb hozta Mária Teréziát a nemzet szivéhez. Kizárólag magyar ifjikból alakította, de uéha bizony, miut a mult századbeli országgyűlési tudósítók panaszosan mondják, nagyon önkényesen járt el és ha megtetszett neki valaki, fölvétette, ha nem is volt magyar vagy nemes. Igy volt ez Karacsay Andrással is, a ki horvát határörvidéki volt. Őt Esterházy Ferencz, a kit Quinquin néven ismertek a szalonokban és nagy szerepet játszott Bécsben, vezette az udvarhoz. — Ki ez a szép termetű ifjú — kérdezte a királynő Quinquina miut Kirac-iayt egyik estélyén megpillantotta. Kitágul a tüdő, feltárul a síiv, forróbban kering a vér, menekülünk a falak közül, ki a szabad levegőre, a a szabad ég alá, a szabad mezőre .... Előbb megtűrjük a négy falat magunk körül, a tetőt maguuk fölött. Aztán legalább az eget óhajtjuk látni, majd ez is kevés lesz s kívánjuk, hogy legalább egy iráuybau ne korlátozza látásunkat semmi s végül az a legfőbb óhajunk, h,gy körülöttünk minden oldalról csak a messzeség legyen; felül az ég, oldalt a távol kéksége, vagy az erdők sötété. . . . Ez a névtelen vágyakozás a szabadság érzete, mely az emberrel születik s vele él. Vannak időszakok, amikor szunyád ez az érzés, vannak aztán idők, a mikor erősen fejlődik s hatalmas szenvedélylyé fokozódik. Minél erőszakosabban van elfojtva az emberben ez az ératós, annál erősebb hatalmasabb lesz az erupezió a hos^u elnyomatás után. A szabadság érzete kitör minden nyűg alól, miut az igazság a sirból, mint a növény a földba temetett piczi magocskából, Éppen a junius hónap symbolizálja ragyogó módon a szabadság vágynak ezt az erupezióját, — tanulságosan a családra, de legkivált az anyákra. Akik olyan boldog helyzetben vannak, hogy mindenkoron részük van a mgy természet szépségében a gyermekeik a zúzmarás télben is részesei lehetnek a szabadság élvezetének, azoknak nem szólunk. De a városlakó e tekintetben szánandóbb a koldusnál. Egész félesztendőt rabolt el tőle a természeti zordonság, mely szobafogságra kényszeríti. Ablakát nyitva se tarthatja, szobáját fűtés nélkül nem lakhatja s ez a mesterséges melengetése a testnek valóságos nyomorúság, mert ezer rossz szokásnak és emberi nyavalyának a szülő oka. Különösen a gyermekeknél . . . Szegény csemeték ti, akiket órákon át görnyeszt össze az iskola padja és az iskolák termeinek átfertőzött levegője s aztán, mikor onnan hazakerültök az édes anya mellé, ez is jól fűlött szobában melengeti elgémberedett tagjaitokat, — ti adjátok meg a legnagyobb árát az emberi czivilizáczió haladásának. Ti adjátok tűlnyomó számát annak a szomorú számsornak, melyek halálozási statisztikának nevez a világ. A halandóság szörnyű számai ellen való védekezést megkezdték mindenfelé. Kezdenek visszatérni az ó görög nevelési módszerhez, melyben az első és főirányelv a testi fejlődésnek irányítása és elősegítése. Persze ennek akadályai vannak. Legfőbb akadályai pedig a modern városi életmód; a lakásviszonyok, az iskolázási és táplálkozási rendszer hiányosságai . . . Amit egy téli féléven át senyved a fiatal test, azt nehéz visszahozni; de a nehézségek ellenére is legfőbb kötelesség ennek pótlása. A rekreáczió, rekonsrukezió a tavasz beköszön ével megkezdődhetik. Ki a szabadba a gyermekekkel! Vigyétek a mezőre, az erdőbe őket! Bízzátok szakavatott felügyelőkre, tanítókra, akik a testi gyakorlatokba rendszert vihetnek bele s megóvjak az egyoldalú fejlődés veszedelmeitől, a túlzásoktól, a kimerüléstől. Mert ez is hibává válhatik, sőt uagyobb veszedelemmé lehet, mint a túlságos gondatlanság a test fejlődésének rovására. Csodálatos, hogy a közoktatási kormány még nem rendszeresítette elemi iskoláiukban az úgynevezett já téknapokat. — A hét egy egész napját, vagy akár két délutánját is czélszerű volna rendszeres tornajátékokra fordítani, még pedig nem az iskolában, vagy egy szűk udvaron, hunéin minden esetre a községen, városon kivül, sik mezőn, erdő tisztáson, vagy e czélra készen tartott és rendezett játéktéreu. Hogy mit kell csinálni ezeken a délutánokon, arra nézve már többször elég érdekes választ adtak a fővárosban legutóbb rendezett országos tornaversenyek, melyeken a testedző, ügyesség fejlesztő és mulattató játékoknak olyan sorozatát mutatták be, hogy egy ügyes ember belőlük egész rendszeres munkaprogrammot állithat össze a tavaszi délutánok egész sorozatára. — Határőrvidéki tiu, a ki boldogtalan, hogy nem lehet testőr, mert nem magyarországi illetőségű. — Schadt' nichts, — válaszolt a királynő — wird buch so geheu . . . És valóban, bár némi akadály után, 1764 ben Karacsay gróf bejutott a magyar nemes testőrző seregbe. Igy lett gárdista bizonyos Gányi nevü nem nemes ember is. Ezt az esetet még az 1789 bői való Magyar Kurir is megemlíti, még pedig akkor, mikor Ganyu József császár svadronyos kapitánynyá nevezte ki: . . . Kapitány Gányi már ti.enöt esztendős korában huszárkáplár volt és mint fölserdült ifjú, a hétesztendős háborúnak tüzét kiállotta. Igen szép ifjú lévén, boldogult édes anyánk, Mária Terézia testőrzőnek verbuválta, innen ment a Gréfen seregeihez . . . CNudálatos, hogy ezt az akkori bécsi cenzúra ki engedte nyomatni a svadronyos kapitáuyról, a ki ezredének, a báró Graeven Mihály tábornokról nevezett ős jelenleg a Szabadkáu sorozott negyedik huszár-ezrednek az utolsó török háborúban sokat emlegetett tisztje volt. Mária Terézia nagyon szerette gyermekeit és mikor azok már saját tűzhelyet alapítottak, akkor is meleg gondoskodással viseltetett irántuk. Tanúbizonysága ennek a következő levél, melyet akkor irt Grassalkovich Antal personalisnak, mikor leánya, Mária Krisztina férjével, Albert tescheni herczeggel, Magyarország újonnan kinevezett kormányzójával Pestre volt költözendő és számára a Beleznay János özvegyének, Grassalkovich Zsuzsánua grófnőnek Uri utcza 454. számú házát bérelték ki. 17G9 Pressburg 24. Nvber. Lieber Gf. Grassalkovich! Nachdem künftigen .lahre und Mouath February ineine Tochter Christine mit Ihrem gemahl Herzogeu Ha ezeket rendszeresítjük s végig vezetjük a* elemi iskolától kezdve a középiskola minden fokán akkor a legfelső fokon már kész atlétáink lesznek s nem fogjuk az egyetemek padjain szomorúan látni g pápaszemes beesett arczu, görnyedt hátú ifjak sorát hanem erős fejlődésü, viruló ifjakat. Ma az egyetemen csak a satnyulásról szerezhe tünk fogalmat, mert az erő és testi ügyesség, meg egészség dolgában ífjuságunk egészen degenerálva van A tavasz intő jel nekünk, hogy jó lesz erélyesen hozzálátni ez állapotok orvoslásához. Ki a szabadba! Meneküljünk a falak közül és élveztük a tavasz isteni szabadságát. Tanitó urak, ez nemcsak a tanítványok érdeke hanem az önöké is, mert nemcsak az ifjúság egészségéről, hanem az önökéről is szó van! Járjanak elől jó példával, vezessék tanítványaikat a szabadba, jóltevő, erősítő játékok gyakorlására. Tanügy. Értesítés. A nyíregyházai ág. h. evang. népiskolák tanulóinak tanévet záró vizsgái f. é. junius 17-től bezárólag junius 23-ig a következő sorrendben fognak megtartatni: Junius 17-én d. e. 8—10-ig Antal tanyai, 10—12-ig Benkő tanyai népiskoláé; d. u. 2—4-ig Sipos tanyai, 4—6-ig Ujteleki tanyai népiskoláé. Junius 18-án d. e. 8—10-ig Mándi tanyai, 10—12-ig Súlyán tanyai népiskoláé; d. u. 2—4-ig Nádasi tanyai, 4—6-ig Sóskúti tanyai népiskoláé. Junius 19-énd.[e. 8 —10-ig Halmos tanyai, 10—12-ig a városi V—VI. fiu-osztályé; d. u. 2—4-ig Búza-téri I—II. vegyes-osztályé, 4-5-ig III-VI. fiúosztálynak együttes tornavizsga. Junius 20-án d. u. 3—4-ig templomi együttes ének vizsga. Junius 21-én d. e. 8—10-ig IV. fiu-osztályé, 10—12-ig III. a) cs. fiu-osztályé; d. u. 2—4-ig központi I-II. finosztályé, 4—6-ig körte-utezai I—II. vegyes-osztályé. Junius 22-én d. e. 8—10-ig III. b) cs. leány-osztályé, 10—12-ig III. b) cs. fiu-osztályé; d. u. 2—4-ig nádor-utezai I-II. vegyes-osztályé. 4—6-ig debreczeniutczai I—II. vegyes-osztályé. Junius 23-án d. e. 8—10-ig IV. leány-osztályé, 10—12-ig V—VI. leány-osztályé; d. u. 2—4-ig III. a) cs. leány-osztályé, 4—6-ig központi I—II. leány-osztályé. Ezen tanévet záró vizsgákról a t. szülők és népnevelés buzgó pártfogói tisztelettel értesíttetnek. Pazár István, ág. b. ev. népiskolai igazgatc-tanit<5. Popp György ünneplése. A nyíregyházai kir. pénzügyigazgatóság tiszti-kara Őszinte lelkesedéssel ünnepelte meg Popp György kir. pénzügyigazgatónak kir. tanácsossá történt kineveztetését. Május 31-én érkezett meg a pénzügyminisztériumitól a hivatalos rendelet, mely közli, hogy O felsége, Popp György pénzügy igazgatót a kir. tanácsosi czim díjmentes adományozása mellett a Vl-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába sorozott penzügyigazgatónak nevezte ki. A tiszti-karnak már maga ezen kitüntetés is nagy örömet szerzett, bár már előbb nyilt titok volt nevezett kir. penzügyigazgatónak kineveztetése, sőt a május hó 22. napján tartott közigazgatási bizottsági ülésben az elnöklő főispán, báró Feilitzsch Berthold a bizottság szerencse kivánatail nem csak tolmácsolta, de jegyzőkönyvbe is vétette. Igy a kinevezés nem lepett ugyan meg senkit, de az öröm eltitkolhatatlan volt, mely valóban lelkesedéssé vált, midőn az is bizonyossá lőn, hogy a tisztikar által oly nagyra becsült kir. pénzügyigazgató állomás helyét továbbra is megtartja. . A tisztikar csakhamar összegyűlt, hogy szerencse kivánatait főnöke előtt élő szóval is kifejezhesse, mely FolytatíÍHii (i molléUleten. zu Sachsen Tefchen nachher Pest kommen wird, uud weilen in Ihren bestimmten Wohnungen ein- und andere Repiratinonen vorzunehmen, Kuchl und Gang gemacht werden muss, als werden diese Auslagen aus dem Ilungarifchen Cameiale bestritten und alldorten in Ausgab zu stellen. Maria Theresia. (Kedves Grassalkovich gróf! Miután a jövő esztendőnek febiutr havában Krisztina lányom férjével a szász-tescheni heiczeggel Pestre jön s mivel a neki szánt lakásban egy és más javítás eszközlendő, konyha és folyosó alakítandó, mindezek a kiadások a magyar kamarális jövedelemből födözendők és ott számlába állitandók.) Utolsó éveiben nagyon sokat szomorkodott férje után és naponta elment a kapucinusok sírboltjában nyugvó tetemeihez imádkozni. Nagyon elhízván, fölhúzó gépet csináltatott magának és mikor 1780 pktótóberébeu a sírboltból ismét fölhuzatta magát, útközben a gép kétszer is megakadt. — Ahán, nem akar már visszaereszteni! Franci, jövök . . . jövök nemsokára! — mondta a királyné a vele lent járt Bitthyány grófnénak. a ki később még II. Lipót nejének is főudvarmesternője volt. A nagy királynőt nem csalta meg a sejtelme Alig egy hónap múlva férje mellett pihent. Halála Magyarországra nagy gyászt hozott. Orczy Lőrinci odanyilatkozott, hegy: Mátyás óta az országért nála. uralkodó többet nem tett . . . A magyarok őszintén siratták ós sohasem felejtették el neki, a mit 1778 ban a három bánsági vármegye visszacsatolásakor irt: „Jó magyar vagyok, szivem tele vau hálával a nemzet iránt ..."