Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-30 / 22. szám

XVIII. évfolyam. 22. szám. Nyíregyháza, 1897. május 30, BEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETEINEK KÖZLÖNYE. JVIeKjelenili lietenlsint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : F,gé»>. évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanit > uraknak egés'. évre csak két forint. Az előfizetési pénzele, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó-A lap szellemi részét képező küldemények, a íjaerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Hirdetési dijak : Minden négyszer hisábiKott petit sor egy»: r •JU í ... ... , 1 , . .. llt^jsin lll.DUUtvil ucill sur QH.K r lamlasok Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

o "„.k -i lcve,ek C9ak l8mert kez kto

1 közlése s kr.

; többszön közlés eltében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ,

a. n.

a A' ..... . Kincstári bélyeg lij fejé _en. minden egyes l.ir. (Jánószky ház) intézendők. .... egyei A kéziratok cs»k világos kiv.inatra s az detés után .S0 kr. fizette ik. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint (0 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. állal Budapesten.lasenslein és Vjgler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Némalország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész, 8908. K. Ie97. Szabolcsvárrnegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. Nyíregyháza rendezett tanácsú város közönsége részéről meghatározott időtartamra választott tisztviselők, segéd és kezelő személyzeti tagok megbízatása a f. évi junius hó 15-ik napján lejárván, a tisztújítás határidejét ez évi junius hó 26-ik napjának reggeli 9 órájára a városháza tanácstermébe kiLűzöin, az ez alkalommal választás által betöltendő s az alábbi kimutatásba foglalt allásokra ezennel pályázatot nyitok s a pályázni óhajtókat felhívom, hogy életkorukat, eddigi alkalmazásukat, elméleti és gyakorlati képesítésüket, igazoló okmányokkal szabályszerűen felszerelt folyamodványukat hozzám czímezve, a vármegyei közigazgatási iktató-hivatalba való beiktatás végett junius hó 24-ik napjának déli 12 órájáig anynyival inkább adják be, mert az e határidőn túl beadott kérvények figyelembe neui vétetnek. A pályázók tájékoztatása végett megjegyzem már ez alkalommal, hogy amenynyiben a jelenleg átdolgozás alatt levő szervezkedési szabályrendelet által valamely állás megszüntettetnék, avagy javadalmazása lejebb szálittatnék, a miatt a jelenlegi pályázat alá bocsátott állások valamelyikére megválasztott tisztviselő a város ellen kártérítési igényt nem támaszthal. A választás által betöltendő állások a következők: Polgármesteri állás 1700 frt javadalmazással. Katonaügyi és gazd. tanácsosi 900 „ „ Tanügyi tanácsosi 900 „ „ Árvaszéki ülnöki 900 „ „ Árvaszéki jülnöki 900 „ „ Főszámvevői 1000 „ „ Adóügyi tanácsosi 900 „ „ Tisztiügyészi 600 „ „ Házi pénztárnoki 900 „ „ Házi pénztári ellenőri 700 „ „ Adópénztárnoki 800 „ „ Adópénztári ellenőri 600 „ „ Építész mérnöki 1000 „ „ Alkapitány, rendőrtanácsosi 700 „ „ Községi bírói 700 „ „ Közgyámi 800 „ „ Alszámvevői 700 „ „ Levéltárnoki 600 „ „ Egy számtiszfi ideiglenes állás 000 „ „ Városi szülésznői 100 „ „ Két tanyai szülésznői egyenként 200 „ „ Két Írnoki {550 I Nyíregyháza, 1897. május 26. (3—1) Mikeez János, alispán. A „NYIRVIDÉK4 TÁRCZAJA. Kiigazítási eljárás. (Vége). — No téged mi lelt? szimulálta a kíváncsiságot az édes mama. A papa a béresekhez szokott hangján éktelen ne vetésbe kezdett. — Nézze meg az ember. — Talán a kis kisaszszonyka kauári madarának méltóztatott elkárámlása? No de csak nézzétek! — Hogy is mondja Lesbiának izé . . . izé, tudom is én ki. Ott a fizimiskánk a falon, ötvenen maturáltuuk együtt, de nem volt köztünk egy eszes jószág se. Aha, mégis: „Fleudo turgiduli rubent ocalli" Ocelli ? Oh te „boopis!" Bellác-ka nem gondolt rá most, mi üthetett a papához, hogy a „boopissal" udvarol neki. — Látod, én p-'dig nagy örömet akartam közölni veled. Mi ? — No mi is tetszik ? — Hát ha azt mondom, hogy holnap reggel Balatonfüredre utazunk? Mi? — Most már tetszik ? — Igen mama, de . . . de . . . — Semmi de, van valami mondaui valód? — Nincs semmi, nincs semmi . . . És a kezei erőtlenül lehanyatlottak. — No hát feküdj le, mert korán reggel utazunk ; a málhát majd utánunk küldik. A mama szépen homlokon csókolta az ő „jó kis lányát" s a szárnyas ajtók nyolezadszor és utoljára is csak olyan accurátosan csapódtak össze a Turgonyi háznál, mint az első hét Ízben. A vármegyei és községi pótadók kivetése. A „Nyirvidék" mult számában, de meg a hivatalos lapokban is olvassuk, hogy a belügyminiszter, megszüntetni óhajtván a/.t a sok fonákságot, amelyek a községi és vármegyei pótadók kivetése körül esetről-esetre felmerültek: elrendelte, miszerint az 18S6. XX.1I. t-cz. 130. §-ához alkalmazkodóan a kivetések ezentúl mindig az illető adóév megállapított egyeuesadómennyisége utáu eszkcfelendők Amennyire megfelel emez intézkedés a törvény logicus interpretációjának, ép oly mértékben megérdemli a miniszter a dicséretet ama törekvéseért, amelylyel mostani rendeletében meghatározott alakban és iráuybau ugy az észszerüségnek, mint az adózó közönség érdekei megóvásának, végül és főkép pedig az egyéb hivatalos dolgokkal amúgy is túlterhelt elöljáróság felesleges munkától való megkitnéléséuek akar érvényt szerezni. Hisz nemcsak a szakember, az adók kivetésével foglalkozó jegvzo. pénzügyi és számvevői közegek mindegyike; de á laikus érdekeit fél elótt is nyilvánvalóvá válhatott, hogy a miniszter e rendelete a lehető leghelyesebb eljárási módozatot teremti meg, mert megszünteti az előző évi adóalap tekintésével eszközölt kivetéssel előállható olyau anomáliákat, amelyeknek eddig is megtűrése csak egyik kinövése volt a közigazgatás teréu mutatkozott, s első látszatra tetszetős gyors munka gyanánt feltűnő bürocratismusuak, holott az végeredményében felesleges, hosszadalmas, nyakatekert elkerülhető munkahalmaznál nem volt egyéb ! Vegyünk egy pár gyakorlati példát X-nek 1896-ban kezdődik meg bérlete, de 1897-ben valamely okból megszűnik, az 1897. évi költsége'őirányzat pedig elkészül, az 1895-diki adóalap szerint, mely törtéuetesen X. — mondjuk 300 forintot kitevő — adójával kevesebb. — Mi történik most, ha a ki vetésűéi stricte betartatik az előző évi adóalap utáni számítás? Nem más, miut az, hogy a költségvetésnél a bevételt illetőleg 1896. évre tetemes szaporulat, .... Milyen jó volt a verendán az a kiselejtezett cliaise loug, legalább nem kellett annak a fehér arczu, vonagló testű leánykának a hideg terraottára rogyni, milyen jó volt az a megeredt íűrü zápor, legalább a hűvös levegőtől felocsúdott s bevánszoroghatott szobájába egy kínos, félalélt álmot folytatni. .... Most harsog az ég, sötét fellegek ontják az esőt, az ablakut szilajon meg megrázza a lergeteg, vaj jon a reggel hoz e derűt, egy fényes sugári, vájjon ha hoz e? * * * Mikor az első nap-ugár elűzte a reggeli párázatot, a falu pennája már ott ácsorgott az átázott tarlóban s eiy kis vadvirág csokor összekötözésével b'jlódott. C-ak a csengetyűszóra ütötte fel fejét s hamarosan mélyeu leemelte a kalapot. Ő nagysága nagyon kegyesen viszonozta a köszöntést s igyekezett jó mélyeu meghajtani, még lekö'elező nyájassággal mosolygott is. — Az a c*okor is uekem volt szánva, gondolta Bella és elkezdett panaszkodni, hogy a hűvös reggeli szellő kicsalja a könuyeit. Kis fehér battiszt kendőjét rányomkodta a szemére s ugyauaz a gonosz reggeli szél ügy meglobogtatta a kis kendőt, hogy bátran bűcsű integetésnek lehetett venni Ó nagysága pedig azt gondolta magában „Eredj haza jó fiú, szedd rendbe az irattáradat, úgy sincs egyéb dolgod, vagy vess hóaipos retket és lesd, hogy mikor bújik." A jó fiu padig megfogadta a mama szavát. Hisz nem azért volt „jó tiu", hogy miskép tegyen! Hogyne találná el az ember egy olyau jó indulatu aranyos mamán ik még a gondolatát is? 1897. évre pedig hiánylat áll be, ami a községi háztartásra nézve bajjal jár egyaráut. — Vagy vegyük azt az esetet, hogy valakinek adóalapja a másik évbeu kevesebb leend, mint az előzőben s ha már ez utóbbi után Vettetett ki a pótadó, sok huza-vonával, a lezárásoknál ferdeséget előidéző törlésekkel, sokszor pedig a kevesebblet miatt épen pót-költségelőirányzat előterjesztésével kell a jegyzőnek vesződnie akkor, amidőn az az évi adóalap után való kivetéssel ezek a fáradságos, haszontalan dolgok mind elkerülhetők. Csakhogy ama reudelkezésuek, melytói eredményt vár a belügyminiszter s várunk tni is, akkor lesz meg az igazi hasitia, ha a gyakorlatnak a hivatalos élet érintett ágazatában nyilvánuló összes tüneteivel összhaugzásba hozatik. Nevezetesen a kincstári adok kivetésével akként, hogy az a hosszadalmas processzus, melynek retortáján szűrődik át az a, csak augusztusban elérhető bevégzettség éveute, amikor az előírást lezárni lehet — inegkurtittatik s ugy az összes adónemeknél, de legfőkéut egynél, a ILI. oszt. kereseti adónál gondoskodás történik arról, miszerint a kivetések, utóbbinál a tárgyalások, kellő időbeu eszközöltessenek. Hisz a 111, oszt. kereseti-adótárgyalások a többi adók előirási cyklusában könnyen megejthetők s igy mire a II. negyedévi adófizetés esedékessége beáll, a közköltség nemcsak kivethető lesz a vármegyei pótadóval, hanem, mivel a községi háztartásuak fennakadnia nem szabad, — esedékessége szerinti összegben be is hajtható anélkül, hogy felebbezésektől, panaszoktól, zaklatásoktól, vagy épen a végrehajtási eljárásra halasztó joghatálylyal biró egyéb jogorvoslatok felmerülésétől félni lehetne. Mig ez irányban nem történik vqUtni, mig uem intézkednek arról, hogy a kivetés kellő időben eszközöltethessék, addig a rendelet, — bármily uagy horderejű is, — eredményt szülni nem fog náluuk, mert ha igaz az, hogy „fonna dat esse rei", — az is bizonyos, Hiza ment, kiporolta, rendbe szedte az act^ít, még ki is szellőztette; az eltartott két hétig, meg visszahurczolta a helyükre, aunak is kellett egy bét. Akkor hónapos retek helyett elvetette a téli ibolyát és leste, hogy mikor bújik. M ig mosolygott is a bajusza alá, hogy mennyi kedves mosolyt fog ő kapui azért valaha . . . valakitől . . . Egy nap aztán akadt egyéb mulatsága is. Három nagy könyvet hozott a posta. A lelki dissonáltságában volt a fundamentuma, annak hogy epész nap nem tudott betelni a nézésökkel. Mind a három egyforow. Piros a metszése, szürke a sarka, zöld c-ikos a fedele. Csak annyi köztök a külömbség, hogy az egyiknek zöld, a másiknak kék, a harmadiknak szürke a lapja. Remény, hűíég, gyász! Mennyi remény és mennyi bú lesz ezekben az úres könyvekben! Aztáu elővette a kéket, a melyiknek az áll a homlokán, hogy: .Házassági anyakönyv.' Milyen finom a lapja, milyen distínguált ízlésű alapizá*. C upa kívánatosság, hogy abba valakinek a nevét beirjak. Vájjon ki lesz az első? S miért ne lehetnék én? — gondolta. Míg is próbálta egy száraz tollal, hogy illene-e oda a neve? J-ij de még hogy! Aztán neki dőlt a munkáDak és dolgozott, dolgozott, hogy csak teljenek a napok, hogy csak repüljön az az 'idő, a mi még hátra van addig addig. * — Wienecker Oszkár, Benedek Béla jegyző ur, állami anyakönyvvezető. — Örrrvendekk. — Részemről a szerencse. Mivel szolgálhatok í Turgonyi Bilázs ur neki gyúlt arc.czal tolt elo egy csapa°t irást, egy kicsit köszörülte a torkát, aztán elszántan bökte ki: Mai számunkhoz egy iv melléklet vau csatolva. :r