Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-30 / 22. szám

IN Y I B V I D É K« miszerint az érvényesülésnek elengedhetleu fel­tétele a mellékkörülmények számbavétele, ami pedig jelen esetben nem más, mint lehetővé tenni az egyenesadó-kivetési munkálatokkal egyidejülegesen a pótadók kive'tését is ... . Ha ez meglesz, ha az útadó kivetés szintén hason módszer szerint ejtetik meg: az adó­kezelésnél az egyöntetűség megóvatik, a jegyző sok haszontalan munkától megkíméltetik, a mindent polypmarkaiba szorító bürocratizmus egyik fatytyúhajtása levágatik, kiirtatik, s az autonomia szentsége mellett a helyzet tökéle­tesbedése felé egy nagy lépéssel közeledünk. ^ A felsőbb körök intézkedéseit várjuk hát e kérdésben; a kivitelnél a jegyzőket úgy is helyüköu fogja mindenki találni! T. I. A dohánybeváltási árak uj szabályozása. Az orsz. gazdasági egyesület a közelmúlt napok­ban fejezte be azt a nagyfontosságú tanácskozását, amely­nek eredményeként javaslat készült és terjesztetett be a pénzügyminisztériumhoz a doliánybeváltási áraknak a közelebbi három esztendőre való ujabb megállapítása tárgyában. A javaslat, melynek előkészítési munkálataiban vármegyénk gazdái sorából Propper Samu turai nagy­birtokos vett részt, általában magasabb beváltási árakat állapit meg. Az uj beváltási árszabályzat fog dohánytermelésünk­nek nemcsak a legközelebbi években, de azon tul is a jövőben irányt szabni, — ebben tehát azon vezérelvnek kell kifejezésre jutni és érvényesülni, hogy általa ugy a jövedék, mint a termelők, legfőképpen pedig az egész hazai dohányügy érdeke előbbre vitessék, s hogy ezt az óhajtott czélt elérjük: az árszabályzatnak olyannak kell lenni, hogy a termelőket a jobb minőség előállítására ösztönözze, az által, hogy az előállítandó valóságos jobb anyagért ezentúl jelentékenyen több pénzt kapja­nak, s hogy a termelőknek a jövőben semmi okuk se legyen arra, hogy csak a mennyiségi termelésre töre­kedjenek. Ha ezt sikerül elérnünk: akkor ez az intézkedés már magában véve hivatva lesz doliányaink jó hírnevét a külföldön terjeszteni, s elveszített kiviteli piaczainkat újból visszahódítani, — ami bizton bekövetkezik, ha a külföldön is tudvalevő dolog lesz, hogy nekünk minden czélunk és törekvésünk a jobb minőség előállítására van alapítva. Ezen czél elérésére s ezen közóhaj megvalósítására irányult az országos magyar gazdasági egyesületnek üd­vös működése, amidőn a dohánybeváltási uj árszabály­javaslatot — számos kiváló termelőnek írásbeli véle­ménye alapján — beható tárgyalás alá vette és végleg megállapította, oly értelemben, hogy általaban a jobb vjinöségii dohányok beváltási ára emeltessék, a csekély MÍ)iöségü, silány, rossz anyag ára pedig leszállittassék. Vármegyénk gazdaközönségét bizonyára felettébb érdekli ez a kérdés, épen ezért szükségesnek tartjuk a pénzügyminiszterhez már föl terjesztett s értesülésünk szerint ott teljes méltánylásra talált javaslatot ismertetni a, következőkben: A szabályzat megállapítása a következő pontokban történt: I. Szivar-boriték levelek. A feleletadók valameny­nyie,r— kettő kivételével — azon véleményben van, hogy a szivarboriték levelek jelenlegi három osztályban meg­— Kérem a kihirdetés elrendelését. Az anyakönyvvezető belepillantott az írásokba, aztán elsápadt. — Méltóztassanak helyet foglalni, kapott a szóba akadozva. Az iratok, látom rendben vannak. Az t fád képű, pápaszemes, tar fejű agglegény, a kit mint vőlegényt mutattak be neki, nyugodtan ját­szott a jou jouivaí s nem látszott egy cseppet sem ér deklődni az ügy iránt. A toll frissen tánczolt végig a fehér papíron s pár perez múlva egy fehér papírlap feküdt a menyasszony meghatalmazottja előtt, csak öt-hat sor írással végig barázdálva — Tessék aláirni a szülői belegyezést. Balázs ur pedig oda firkantotta a nevét nagy, energikus vonásokkal, mintha csak azt is utána akarta volna írni: „No te hires másik, neked ugyan meg adtam." De a toll csak tovább serc«egett, a vőlegény csak tovább zörgette a jou jouit. — A megjelent felek kérelme azon házasság ki­hirdetésére irányul, melyet egymással számlékoznak kötni mint vőlegény: Felkai és Füredi Wienecker Oszkár .... mint menyasszony Turgonyi Izabella . . . . stb. A pápaszemes ur megjegyezte, hogy: „Nágyon heles" és egy perez alatt az összes titulusait, kettő alatt az egész manupropriáját oda czirkalmozta. Oda kinn erősen kurjongattak a bevonuló ujonezok s az nap, október elsején a falu pennája megátkozta az életét és a pályályát s fejét a két kezébe temetve sirt, sirt keservesen S az nap, október elsején valamelyik nápolyi al­bergó erkélyén egy engedelmes kis leány azt merte különböztetett minősége a jövőben fent ne tartassék, abból az indokból, mert a szivarlevelek három osztályá­nak meghatározása nem különbözik egyébben, mint abban hogy az első osztálynál 50, a másodiknál 40, a harma­diknál 30»/o szivarboriték anyag nyerése kívántatik. Ennek következtében az a helyzet áll elő, hogy a szivarboriték levelek beváltásánál — a mint azt különben a statisztikai adatok is igazolják - a dohánybeváltó tisztek jóformán csak a harmadik osztályú szivarboríték levelet váltják be, mert az egyes osztályok kölönbözőségét a beváltásnál megállapítani nem lehet és igy semmiképpen sincs indo­kolva az, hogy a bárom osztály tovább is fentartassek. Ennek következtében előadó azt javasolja, hogy a szivar­boriték levelek jelenlegi három osztályba sorozása el­hagyatván, csak egy osztály állittasék fel a kővetkező meghatározással: Szivarboriték levelek alatt csak azon linóm, sérület­len, kellően szívós, vékony erezetű, szép és egyenlő szinü, tökéletesen érett és jól égő anyalevelek értetnek, melyek szivarokhoz boritéklcvélül használhatók. A bizottság beható eszmecsere után, a melyben az összes bizottsági tagok részt vettek, az előadó javaslatát elfogadja és a szivarboriték leveleknek egységes árára nézve az eddigi három osztály átlag árának 95 koroná­ban való megállapítását javasolja. II. A közönséges levelek osztályozásánál a válogatott a) és a válogatott b) osztályra nézve a beérkezett fele­letek legnagyobbrésze azt a veleményt fejezi ki, hogy a válogatott b) osztály, melynek minősége nem különbözik a válogatott a) osztálytól másban mint abban, hogy a válogatott b) osztálytól nem kívántatik meg a jó éghető­ség tulajdonsága, nem tartják a feleletadók méltányos­nak azt, hogy a nem jól égő dohányok oly csekély ár­külömbség mellett ugyanazon osztályba váltassanak be, mint a jól égő dohányok és azt javasolják, hogy a vá­logatott b) osztály elhagyatván, a válogatott osztály csak egy, a jelenlegi a) osztálynak megfelelő meghatározással állittassék fel, s tekintettel arra, hogy ezen osztályban valódi jó minőségű dohányok váltatnak be, a válogatott osztálynak eddigi ára felemeltessék. A bizottság beható eszmecsere után, tekinteteltel éppen arra a körülményre, hogy a válogatott b) osztály­nak eltörlése által a minőségi termelésre való törekvés az ár felemelésével is nagyon elősegíttetik és ezen magas osztályzat díjazásából a rosszul égő dohányok termelői kizáratnak — habár az ezekre nézve bizonyos körülmé­nyek között kárt is okozhat, a mi azonban a dohány­termelés általános érdekét szolgálja — ahhoz a vélemény­hez csatlakozik, hogy a válogatott b) osztály elhagyassék s csak egy válogatott osztály tartassék fenn, a melynek meghatározása — az eddigi körülírásból kihagyatván a „jeles" szó — a következő lenne: A közönséges levelek válogatott osztályába tartoznak azon szép, teljesen érteti, tökéletesen szárított, sérülellen, teljesen kifejlett, egyenlő szinű és jó egésü anyalevelek, melyek szivarburoklevél minőségével bírnak. Az ilyenképpen megállapított válogatott osztályzat­nak ára' 70 koronában volna megszabandó. A közönséges levelek I. osztálya az előbbiek alap­ján magában foglalná nemcsak az eddigi első osztályú minőségű dohányokai, hanem az eddigi válogatott b) osztály minőségéhez tartozó dohányokat is. Ennek kö­vetkeztében a bizottság — a feleletek figyelembe véte­lével — az első osztálynak körülírásából kihagyatván a „teljesen" és „jó" kifejezés, bevétetni óhajtja a „sérülel­len" kifejezés után „legfeljebb szélén sérült" kifejezést, valamint a jelenlegi meghatározás végén azt, hogy „ezen leveleknél nem tesz különbséget akár nagy, akár kicsiny a levél, ha a fenti tulajdonságoknak megfelel". Ezen osztályzat körülírása tehát a következő volna: A közönséges levelek első osztályába tartoznak azon egészséges, érett, sérületlén, vagy legfeljebb szélén sérült, tetszetős szinü, kifejlett anyalevelek, melyek szivarburok, és szivarbélnek, vagy jó burnótanyagnak, kiválóan azon­ban jó pipadohánynak használhatók. Ezen leveleknél nem tesz külömbséget, akár nagy, akár kicsiny a levél, ha a fenti tulajdonságoknak megfelel. Ezen osztályzat árát pedig 49 koronáról 52 koro­nára emelni javasolja. mondani a mamájának, hogy: „En bizony nem akarok felesége lenni annak a Vénökörnek!" És az is beletemette borzas kis fejét a rózsás két tenyerébe és az is sírt, sirt keservesen * * * A terem színültig megtelt. A levegőt bódítóvá tette a hölgyek ruháiról áradó mindenféle divatos illat­szer. A halk suttogásból azt lehet kivenni, hogy a menyasszonyt nagyon is elhalványítja az a halványkék meuyasszonyi ruha s kár, hogy a gyönyörű szemeit mindig lesütve tartja. Az anyakönyvvezető szemben ül velők. Először fungál most házasság kötésnél. Kissé elfogódottnak is látszik. Halvány arczára csak sötét fürtéi vetnek némi árnyat, szemeiben olykor vad (űz gyul ki, mind a mel­lett magyar attilájában, a széles nemzetiszin szalaggal, ennivaló egy anyakönyvvezető. Most felállanak és az anyakönyvvezető szép mód jávai előadja, hogy milyen példás rendben találta az okmányokat. Nincs is a házasságnak egyéb akadálya, e-<ak hogy mind a ketten kimondják az igent. Abban a mélységes csendben, mely egy pillan at alatt beáll, mindenki tisztán hallhatja, hogy a vőlegény két gével mondta az igent, a menyasszony ajkairól az anyakönyvvezető is talán inkább csak leolvasta, hogy az ajkak remegése akart a másik igen lenni. — Én tehát önöket ezen egybehangzó kijelenté­sük alapján a törvény értelmében házastársaknak nyil­vánítom. Ezeket a szavakat a törvény lehet, hogy nem u?y értelmezi, miutha tompa, ziháló kebelből feltörő hangon kellene elmondani, de hát nem holt betű a tör­vény? Érez az? Szeretet az? Még csak saját részéről fejezi ki jó kivánatait s megszorítja a férj és feleség kezét. Igaz, ugy érzi, A II. osztály eddigi maghatározásából a bizottság kihagyni javasolja a „jól kifejlett és kissé sérülellen, vagv nagyobb szél és jég által csak" kifejezést, ugy, hogy a II. osztályzat meghatározása a kővetkezőképpen szólna • A közönséges levelek második osztályába tartoznak az érett, jelentéktelenül sérült anyalevelek, valamint a nagyobb sérületlen érett hegylevelek, végül a tiszta, száraz jobb minőségű aljlevelek. A második osztály árát pedig — tekintettel azon körülményre hogy a beváltott dohány mennyiségnek legnagyobb részét a második osztály képezi — a jelen­legi 37 koronáról 40 koronára óhajtja felemelni. A III. osztály körülírása maradna a régi, kihagyat­ván belőle „de egészséges, érett" kifejezés. A közönséges levelek harmadik osztályába tartoz­nak minden egyébb, az előbbi osztályokba nem soroz­ható, tehát a visszaletsző szinű, nagyobb mérvben jég­vert vagy szakadozott anyalevelek; — továbbá a cse­kélyebb minőségű, de érett hegy- és csekélyebb minő­ségű aljlevelek. Ezen osztályzat ára pedig 25 koronában volna meg­állapítandó. III. Kerti levelek. A kerti levelek jelenlegi körül­írása adta a legtöbb okot a termelők panaszára. Ezen dohányfajtánál ugyanis a jelenleg megállapított válogatott osztálynak körülírása oly szigorú volt, hogy ezen osztály­zat joformán ideális osztályzatnak tekinthető, a melybe a legcsekélyebb mennyiségű dohány váltatott be. Más­részt azonban az első és második osztály ára közötti különbség oly nagy volt, hogy mindazon esetekben, amidőn a termejőknek átlagban első osztályú dohány bájlában csak egynéhány második osztályú is találtatott, a beváltásnál a szokásos eljárás szerint első osztály helyett másodikba soroltatván, a termelőknek óriási ká­rosodását idézte elő. A kerti levelek beváltási szabályzalának újbóli meg­határozása tehát feltétlenül szükséges es pedig oly módon, hogy míg egyrészt a jelenlegi legmagasabb osztályzatnak körülírása enyhiltessék, addig másrészt az egyes osztályok közötti árkülönbség árányosittassék. Az összes osztályok­nak ára azonban a kerti dohány termelésére való buz­dítás és ezen dohányoknak a minőségre való termelése érdekében emelendő. A bizottság, a beérkezett igen alapos feleletek alap­ján a kerti dohányokat négy osztályban javasolja átvé­tetni, amely osztályzatok körülírása az előbbinek szem elölt tartásával a bizottság által következőkben állapit­tatik meg: Kerti levelek alatt azon dohánylevelek értetnek, melyek jó illat, finomság és világos szin által tűnnek ki' és linóm dohánygyártmányok előállítására alkalmasak. a) Az első osztályba soroztainak a legtinomabh és linóm pipadohányok előállítására alkalmas, tartalomdus, egyenlő szinü, finom világos sárga, vagy vöröses-sárga szinezelü, érett és sérületlen, vagy a simításnál kissé sérült anyalevelek. b) A második osztályba tartoznak a szinben kevésbbé egyenlő, továbbá a barnás-piros, finom, érett, sérület­len, vagy a simításnál kissé sérült anyalevelek; valamint a tökéletesen beérett, sérületlen, világos-sárga szinü finom hegylevelek. c) A harmadik osztályba átvétetnek a szinben ke­vésbbe egyenlő, barnás-piros, érett, finom sérült anya­levelek, valamint a nem kellő finomságú világos-sárga anyalevelek, a teljesen beérelt, sérületlen barnás-piros szinü hegy- és aljlevelek. d) A negyedik osztályba tartoznak minden egyéb, az előbbi osztályokba nem sorolható,, egészséges, száraz levelek, melyek a kerti levelek általános jellegeit magukon viselik. A mi már most a kerti dohány egyes osztályainak árát illeti, arra nézve a bizottság azt, az álláspontot fog­lalja el, hogy a kerti dohányok eddigi ára semmi esetre sem csökkenthető; amennyiben azonban a fenti osztályo­zás szerinti beváltás igazságos eljárás mellett a termelők érdekeit kielégítheti, a jelenlegi áraknak ez idő szerinti emelése még nem szükséges, ezért az árakra nézve a Folytnt&sn a mellékloteu. mintha az a piczi kéz nagyon remegne az övében, de hát az biztosan az izgatottságtól van. A toll gyorsan perczeg, a sorok sűrűn telnek s a férj gyémántos gyűrűi szemvakítóan villognak, mikor a nevét aláirja. Aztán a feleség veszi át a tollat. — Kérem ide a felső sorba: "„Wienecker Oaz kárné,' az alsóba „Turgonyi Izabella.* A menyasszony ráint, hogy érti, de a toll csak nem akar fogni, ki is esik a kezéből. — Jaj, nem tudom én! Az anyakönyvvezető ott áll mellette és nézi, a mint a gyöngysornak készült kuszált betűkből két ol vashatlan név kerül az anyakönyv első lapjara. Aztáu egy könnye rácseppen a fehér keztyűs kézre, onnan a frissen irtt névre. A feleség gyorsan feláll, összekapja fátyolát, — azt is hihetné az ember, hogy leakarja tépni — é6 bele­csimpajkózik annak a vén embernek a karjába, a kinek őt eladták, a ki neki most férje. A férj első szolgálata igen szép, igen nemes volt — megóvta a nejét az összerogyástól. Hogy annak a szívnek a menyasszonyi ruha alatt is vannak titkos dobbanásai, hogy az ott íb mer sajogni. A uásznép gyorsan vonul kifelé, egy perez múlva üres a terem, csak az anyakönyvvezető ül a nyitott anyakönyv előtt és nézi, a mint a kettős név sorait egy könnycsepp lassan lassan szétmossa. Aztán az ajkait is odanyomja, a hol azokat a reszkető kézzel irt betű­ket látja. A könny és a tinta összefut s a szép kék lapot e?y csúf feketés kék folt ékteleniti el. És azt a zilált hajú anyakönyvvezetőt meg meg­rázza a görcsös zokogás ós nem jut eszébe, hogy gyor­san birói kiigazítást kérjen. Balla Zaigmvod.

Next

/
Thumbnails
Contents