Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-23 / 21. szám

XVIII. évfolyam. 21. szam. Nyíregyháza

, 1897. május 23, VIDÉK VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVARMEGYE hivatalos LAPJA, A SZABOLCS 7ÁRVIEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanít > uraknak egés évre csak Icét forint,. Megj elenik Lietenlsint egyszer, vasárnapon. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő félsz'- a "-t-k beküldeni Minde

n lamlasok Jóba Etele kiadó-lulajdonos f

o

eadi

a?na^ 18m

e közlése 5 kr.; WbbMiri közlés weWben 4 k7 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám D n e • (Jánószky ház) intézendők. Kincstári bélyeg 'ij fejé en, minden egyes l irA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után SO kr. fisette ik. u'eW költségére küldetnek vissza A nyilt-térl közlemények dija soronkint .10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban "iskííutcza szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler _ "Odrában BecsLen, Pragaban és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. Hivatalos tízz, 7261. K. c , , . .... 1897 Svabolcsvarmegye abspanjától. A járási föszolgabiráknak és Nyiregyháza város polgármesterének. A m. kir. honvédelmi miniszter f. évi 25930. sz. rendeletét, mely szerint a f. évben Nyiregyházán foganatosítandó utóállitások határidejét megállapilja, tudomás vétel s alkalmazkodás végett közlöm. Nyiregyháza, 1897. április 27-én. Alispán helyeit: Mikecz Dezső, főjegyző. (Másolat). 26930/VlII/a. szám. M. kir. honvédelmi miniszter. Szabolcsvármegye közönségének. A folyó évi április hó 10-ről 5251. szám alatt kolt felterjeszlése következtében értesitem a vármegye közönségét, bogy az illető hadkiegészítési kerüleli parancsnoksággal az eddigi gyakorlathoz képest létrejött azon megállapodást, mely szerint az ujoncz áll tástól távolmaradt állitáskötelesek utóállithatás czéljából Nyiregyházán a folyó évre is működendő állandó sorozó bizottság működési napjául f. évi junius hó lá és 15-ik, valamint augusztus hó 3-ik napja tüzetelt ki, jóváhagyólag tudomásul veszem s egyszersmind utasítom a vármegye közönségét, bogy jelen rendeletem közhírré tétele iránt haladéktalanul intézkedjék. Végül megjegyzem, hogy a hadseregbeli tagok kirendelése iránt a cs. és kir. 6-ik hadtest parancsnokságot egyidejűleg megkerestem, a honvédségi tagok kirendelése iránt pedig a m. kir. 111-ík honvédkerületi parancsnokságot megfelelőleg utasítottam. Budapesten, 1897. évi április hó 21-én. A miniszter meghagyásából: Gruiz Albert, s. k. miniszteri tanácsos. A városi tisztújítás. A városi tisztikar mandátuma a jövő hó 15-dikéu lejár s kevés időre rá összeül a képviselőtestület, hogy ujabb hat évi cziklusra megalakítsa a városi tisztikart. A képviselőtestület törvény szerint való feladatai között a tisztikar megválasztása bizonyára a legnagyobb jelentőségű, mert a tisztikar kezében és munkája által kell, hogy megvalósuljanak és végrehajtassanak mindazon inAjmtiVIDEr TARCZAJA. Kiigazítási eljárás. A nagymama kezéből kiesett a kötés. Elaludt, a szó szoros értelmében elaludt. Még hortyogott is ... . egy kicsit. Oh, Bellácska uem húzta fel szemöldeit, nem nyitotta kerekre azokat a nagy perzselő szemeit, a mikre a vidéki esprie monopoliánsok azt szokták mon dani, hogy „boopis". Nem, ő már nem talált iiicompatibilitást abbau, hogy egy valóságos élő nagymama harisnyát kössöu, a „Klassikus aranybiblia" öreg betűit pápaszemezve és közbe-közbe egy negyedórácskát „«zuu ditson", és ha két év előtt a kurta ruháját egy arasznyival meg nem toldták volna s compatibilis lenne vele, hogy nagymamásdit játszón, hát biztosan pápaszemmel nyergelné meg a fitos orrocskáját, végtelen hosszú harisnyát kötue és szintén .szundítana". Bellákká tehát könnyedén fébetolta maga elől a nyitott könyvet és nagyuthezen odahúzta az ablakhoz azt a rémséges régi faragott diófa zsölyét, a melyikntk a párnázott támláját nem lehetett szemmel érni, — ú^y nyúlt az, mint egy góth torony fel a semmiségbe — s a melyikkel ki tudja a nagymama valamikor, mikor még az ő nagymamája gyanútlanul el el szunynyadt, nem úgy elezipekedett e napinként az asztaltól az ab lakig? Mindezekkel a privátvergnúgenhez tartozó dolgokkal pedig rendben levőn, nagy lelki nyugalommal leült vala. No el is veszett a székben menten úgy, hogy csak a két nagy szeme csillogásáról lehetett volna rátalálni. A könyvtárszobában egy pillanatnyi csend lett, aztán sok, nagyon sok pillanatnyi c^end következett. A tézkedések. melyeket a törvény s a képviselet rendelkezései városi közdolgaink vitelére nézve megszabnak. Mély _ sajnálatunkra szolgál, hogy az uj szervezkedési szabályzat nem készülhetett el, s hogy így az uj tisztikar megalakítása megint csak a régi s fejlődött közviszonyaink szerint sok részletben elavult, többé ki uem elégítő szervezet alapján kell hogy végbemenjen. Itt van mindjárt az egyes tisztviselői javadalmazások kérdése. Annak szükségességét, hogy a tisztviselői fizetések, a tisztességes megélhetés mértékéig fölemeltessenek, régen belátta már városuuk közönsége, vagy legalább is az a rés;e a közönségnek, amely számolva a viszonyokkal, épen városi közdolgaink érdekében olmellőzhetlennek tartja immár, hogy a becsületes munka, az arravalóság, megbízhatóság, szorgalom minden egyes tiszti állás képviselőjénél a fizetés megfelelő mértéke által is rnéltányoltassanak, és a.ert kézen fekvő dolog, hogy a tisztviselői nívójának az emelése csak is a megfelelő javadalmazás megajánlása által lehetséges. Annak a határozatnak, amelylyel a képviselőteatüiet legutóbbi közgyűlése kimondotta, hogy a megválasztandó tisztviselők fizetése fölemeltessék, egyelőre bizonyára inkább csak elvi jelentősége van s gyakorlati értéke csak annyiban, hogy e határozat által a képviselőtestület többsége a tiszti fizetések fölemelésének szükségességét elismerte és enunciálta. Akik azonban a június 15-dikével megüresedő tiszti állásokra meghirdetendő pályázaton résztvenni óhajtanak, egy — csak a messze távolban megvalósulható reménység bizonytalan kilátásaival vetnek ügyet erre a határozatra, amely épen ezért alig-alig ha fog hozzájárulni ahhoz, hogy megnyugtatására szolnagymama hátrahanyatlott és most már mellőzhetőnek találta a hortyogást Olyan borzalmas csend lett, hogy szinte hallani lehetett, a mint a fürge molyok a „Hodegus" initialeit jóizü9n falatozzák. Bellácska pedig a gömbölyű kis arczát belehajtotta apró keztc-ikéibe és nézett, nézett maga elé, miut a kinek a gondolataihoz nem elég nagy egy nagyon nagy könyvtárszoba sem, de vágya azon is túl tör és forró napsugarat kér, a mi a rózsás bőrét barnára perzselje, szellőt, a mi az arczát megreszelje, virágillatot, amit magába szívjon, boldogságot, ami kis szivét betöltse. A redőuy rávetette zöldes reflexét s a kis kerek atcz olyan haloványnak tüut fel, a belopódzó szellő meglebegtette csipkéit, a finom oirczimpák remegve szívták be a friss levegőt, mintha a félig nyitott redőny résein átsuhant virágillat nem is vált volna festékszaguvá, azok a varázsos nagy szemek pedig csak néz tek, néztek a semmiségbe. Bellácska ábrándozott, for maliter ábrándozott. Hanem bezzeg lett riadalom, amint valaki háromszor is megkopogtatta az ajtót, — c-ak úgy, mintha valaki borsószemeket dobálna rá s egy hang halkan, mintha nagyon félős lenne neki, hogy a nagymama édes álmát meg ne zavarja, azt kérdezte: „Szabad?" Bellácska felugrott a székről, rányomta a kezét a szivére, nehogy az zajt üssön, sutytyomban rápillantott a nagymamára, olyau esdeklően, mintha csak azt akarná mondani: „Édes nagymama, ha csak egy kicsit szeretsz, csak olyau pirinyót, mint a kis körmöm feke téje, hát fel nem ébredsz most" — aztán éppen olyan halkan, mint a szellősuttogás, elsuttogta, hogy: „Szabad'. Csinos, tagta sza adt barna fiatal ember lépett be. Meghajtotta magát kissé feszesen, letette a kalapját kissé ügyetlenül. Mert már mi szükség volt arra, hogy a kalap az asztal széléről leessen a padlóra s a nagymama a felszálló portól kettőt-hármat is tüsszentgáljon a mostani, állásban levő tisztikarnak és hogy ujabb, megfelelőbb és talán még inkább arravaló pályázókat vonjon be a választás versenyébe. Az az út és mód pedig, amelyet a képviselőtestület a tisztifi/.etések emelését kimondó határozat megvalósítására kijelölt, aligha fog czélhoz vezetni. Az uj szervezkedési szabályrendelet elkészítésével megbízott képviseleti küldöttség, amelyhez ez az elvi értékű határozat részletes javaslattétel végett áttétetett, ennek a külön megbízatásnak aligha tehet eleget, mert — mi legalább — lebetetlenuek tartjuk, hogy ez a küldöttség a tisztifizetések rendezésóuek kérdésével, már előbb vállalt feladatától külön választva foglalkozzék. A tisztviselői fizetések rendezésének kérdését csak is az uj szervezkedési szabályrendelet keretében lehet megoldani, annál is inkább, mert az uj szervezkedési szabályrendeletbea utííu csak <6yes uj tisztviselői állások rendszeresítésére lesz szükség, de szükséges lesz az is, hogy egyes hivatali állások hatásköre ujabban szabályoztassek. — E szempont figyelembe vétele nélkül, illetőleg az e tekintetben való megállapodások létrejötte előtt a tiszti-fizetések rendezéséhez fogni nem lehet. Épen azért nagyon kívánatos lenne, hogy az uj szervezkedési szabályrendelet javaslatának elkészítésével megbízott küldöttség, ennek a munkálatnak az elkészítését sürgős kötelességének tartsa. Az általános tisztújítás nem történhetik meg bár uj szervezkedés alapján, még is, a képviselő testületnek szóban levő határozata szerint, a régi alapon megválasztandó tisztikar jobb fizetésben fog részesülni. Hogy ez a helyzet előbb vagy utóbb következsen ? Éppen semmi. Bellácska egy kicsit öisze is vonta szemöldeit, a jövevény azonban szép illedelmesen és a helyzethez mért pianissimo egészségére kivánta a nagyasszonynak. Bellácskának mit volt mit tenni, elmosolyodott és leültette vis-á-vis (egyszersmind té'e a téte, mert a nagymama most szundit, az most nem számit). A fiatal úr nem lehetett valami ügyes udvarló, mert azon kezdte, hogy: .Mit c-inál Bellácska? stb.' Úgy látszik azonban a félBzegségét Bellácska szívesen megbocsátotta azért a hetyke fekete bajuszkáért, a melyikről alighanem elábrándozott, hogy milyen kellemes csiklandós érzés lenne az, ha azok a piros férfi ajkak odatapadnának az övére s a fekete kis bajmz pödrött két ága igazán az olyan csiklandós, olyan kaczagni való lehet! Azt a satöbbit, a mit beszélgettek én bizony nem hallottam, elég, ha annyit láttam, hogy a fiatal embernek mindig tüzesebb lett a szeme, mint az égő parázs, Bellácska meg félig lehunyta a selyempillás boopis szemeit s úgy hallgatta azt a barna fiút, amint nagy akadozva regél neki valami nagyon érdekes dolgot a sóját szivéről és faggatja őt, már t. i. Bella nagysádot, a szive distaneziáiról és arról, vájjon nem szándékozik e őt gyű ölni? Egyszer aztán lehajolt a parányi kezekher és tagadhatatlanul megcsókolta. — Bella nagysám pedig egészen felnyitotta a szemeit és azt mondta: — Szeretem Béla, neje leszek, nem is lennék soha másé. Ei egészen érthetően és határozottan meg volt mondva, még csak hivatkozás sem volt benne a mamára, meg a vele való értekezésre. Erre azonban már a nagymama is beleszólt a dologba. Egy két köhintést előre bocsátva fel és tágra nyitotta szemeit. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.