Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-17 / 3. szám

Melléklet a „Itfyívvidék" 1897. 3-ik számához. Nyíregyházi dolgok a vármegye előtt. Dr Mezőssy Béla orsz. képviselő úr e lap legutóbbi számában megjegyzéseket tett arra az ujságczikkre, mely a vármegye deczember 30-diki rendkívüli közgyűlésén történtek alkalmából, ugyancsak a „Nyírvidékiben megjelent. Ezekre a megjegyzésekre válaszolnunk kell. A „Nyír vidék" ezikkirója a deczember 30-diki vármegyei közgyűlés szóban levő tárgyalásainak hatása alatt irta meg azt az ujságczikket. Abból az alkalomból Íratott ugyan ez az ujságczikk, hogy Nyíregyháza város közdolgai kezelésének kérdése e közgyűlésen szóba került, de a Mezőssy Béla képviselő úr más véleménye daczára is és ma is az a meggyőződése ama czikk Írójának, hogy hivatásbeli kötelességet teljesített, midőn — azzal, amit megirt — enyhíteni akarta annak a ténynek a következményeit, hogy Nyíregyháza város községi és politikai közéletének egy kalóza a vármegye közgyűlési termében úgy ahogy érvényesült És higyje el Mezőssy Béla képviselő úr, hogy midőn mi erről a kérdésről írtunk abban az ujságezikkben, és a kérdésnek ezt az oldalát tartottuk a legfőbb fontosságúnak a deczember 30-diki közgyűlés Nyíregyháza városát érdeklő tanácskozásának lefolyásában: uem egyedül csak egy, ide s tova frázisszámba menő ideál, t. i. a „közélet tisztaságának" érdekeit védelmeztük. Mezőssy Béla képviselő úr nem ismeri Nyíregyháza város közéletének természetrajzát. Se ideje, se alkalma nem volt arra, hogy figyelemmel kisérhesse e város közéletének kisebbnagyobb jelentőségű momentumait, a magok belső természete szerint, amelyeknek pedig egymásba fonódó lánczolatából és egymásra való hatásából fejlődtek ki e város mai nyomorúságos közviszonyai. Sem pedig oka arra, vagy valamelyes nexusbeli érdeklődése, hogy e történetnek okuyomozó búvára legyen. Nem csoda hát, hogy Mezőssy Béla képviselő úr csak „biográfiát", „párhuzamot" meg „parabolákat" látott ;"eg abban a czikkben, a lényegét, a tartalmát nem értette meg s az intencióját félremagyarázta. A képviselő úr azt mondja,. hogy a „közélet iráüt érdeklődők szemében" sokkal fontosabb dolog lett volna ezek (t. i. a „biográfia" stb.) helyett, ha a czikk irója teljes referádáját adta volna az emlegetett közgyűlésen történteknek. A mi felfogásunk pedig az, hogy Nyíregyháza város közéletbeli viszonyainak helyes ismerete- szeriut a közérdekűek sokkal nevezetesebb szolgálatot tettünk az által, hogy azt irtuk meg, amit megirtunk. A hirlapirás mesterségének ez idő szeriut divatos értelmezése szerint — meglehet — előtt, a mi ugy fáj neki azért ki tudja eltitkolhatta e mindenki előtt. Hiszén csak néhány napja, hogy apja, a<fülébe súgta: Derék leány vagy! Csak katonásan kis leányom! Különben azt hiszem: már néhány nap múlva meg is kapja az áthelyezését. Hftt hogyan? az apja sejtette a lelkében végig menő harezot, s végig nézte a nélkül, hogy szava lett volna hozzá, hogy segített volna rajta. Hát neki már mindenki ellensége lesz, a saját apja sem szereti? Hisz nem szeretheti, ha látta s értette az ő szenvedését s nem is mutatta. Pedig mennyi küzdelmébe került ez a titkolt fájdalom, — mégis nem ért vele semmit. — Elérte vele, — hogy most már tudja, hogy nincsen senkije, éppenséggel senkije. Az az nem közeledett azóta, még csak halandóságot sem mutatott a vezeklésre. Ha találkoztak is nagy ritkán, — híven betartotta, a mit neki a levélben parancsolt. Pedig azóta már négy hoszu unalmas év telt elS most még hozzá az apja jóakaratu'ag azt is megsúgta neki, hogy elmegy, — hogy elhelyezik. Most már, mikor már ugy is mindegy ! Csak az anyja élne, csak legalább annak kebelén sirhatná ki magát egyszer, őszintén . . . Csengettek! Összerezzent. Valami ideges borzongás futott vé gig tagjain. Ép most tudji zavarni valaki; mikor nincs othon senki. Az inas, egy faragatlan ficzkó, a ki még nem volt ismerős a „szokásokkal" —bejelentette,hogy vendég van. Kicsoda? — kérdezte haragos hangon. Nem tudom, — egy ur . . . bevezettem a sza Ionba . . . Mamlasz! — S becsap'a rA az ajtót. Aztán a kis Öcsc3ót Zolikát előkaparitotta valahonnan s benyitotta a nagy szárnyas ajtót. De ugy is maradt ott állva, mintha oda szegezték volna. Egy oszlophoz támaszkodva állt Garami Béla. SAppadt kissé tulkomoly arczát tenyerére hajtotta s ugy várt. Mikor a lány belépett, annyira meglepte ez a véletlen, nem remélt találkozás, — annyi év után, — hogy elfelejtett köszönni. hogy mi egy kis hülyeségben szenvedünk, vagy legalább is, hogy el vagyunk maradva a világtól, amiért hogy Mezőssy Béla úr által kivánt részletes tudósítást a vármegyei közgyűlés szóban levő tárgyalásáról nem közöltünk s csupán a hozott határozatok közlésére szorítkoztunk. Bizonyára kézen fekvő dolog, hogy enuek a részletes referádáuak a lapból való kimaradása nem elnézésből, nem feledékenységből történt, még csak journalistai érzékben való fogyatékosságunk miatt sem. Sót az is valószínű, hogy annak a czikknek az irója, kiről annyit Mezőssy Béla képviselő úr is elösmer. hogy elég jó „stylista", ha akarta volna, meg is tudta volna iroi azt a referádát. És hogy miért nem akarta?! Talán valami „elhallgatás", vagy épen — amit Mezőssy Béla képviselő úr szintén emleget — „a forró kása kerülgetése" lenue ebben a dologbau? Váljon miuek, kinek az érdekében és miért cselekedne igy épen a „Nyírvidék", mely ilyen vádra egyébként is soha rá nem szolgált, és ha egyáltalában hajlandó lenne arra, hogy meggyőződésének nyilvánításában magát akár korlátoztatni, akár ide vagy oda hajlittatni engedje — aszóban levő kérdésnél minden nexusai és miuden érdekei szerint bizonyára nem közölte volna azt az ujság-czikket, mely a vármegyei közvélemény egyik képviselője részérói ilyen megítéléssel találkozott. A vármegye közönsége Nyíregyháza város ügykezelésének és közvagyona kezelésének megvizsgálását elrendelte. E határozatokat, teljes indokolásukkal a „Nyírvidék" közölte. Anuak azouban, hogy e határozatokat megelőző fölszólalásokról is referádát közöljön, a vármegye közönségének és a székvárosnak egymáshoz való viszonyai mai helyzete szeriut — a „közérdek" szempontjából semmi szükségét uem látta, aunál kevésbbé, mert az elrendelj vizsgálat foganatosítása az alispán kezeibe tétetvén le, senkinek sincs jogában még csak föltételezni sem, hogy a hozott határozat mellett még valamelyes hírlapi agitációra is lenne szükség, hogy Nyíregyháza város polgárai érdekében hozott eme határozatok tényleg végrehajtassanak. Ezért uem láttuk szükségesnek a Mezőssy Béla képviselő úr által kiváut részletes referádát; nem akartunk pedig ilyen tudósítást közölni azért, annak az érdekuek miatta, amelynek hangoztatására a Mezőssy Béla úr által kifogásolt, (mert félreértett) czikk irója vállalkozott És obbeu az értelemben a képviselő úr által emlegetett „elhallgatás" és „czélzatosság" vádját készséggel vállaljuk és akceptáljuk. * * * Emiitettük itt a vármegye közönségéuek és a székvárosnak egymáshoz való viszonyai mai A kis fiu segítette ki őket a zavarból. Az ő együgyü gyerekes tempóival körülfogta a katona bácsit s az igért ezukrot emlegette. Aztán a lány is közelebb lépett s udvarias, de hideg hangon helyet kinált az egyik gugonyon. Köszönöm! felelte különös rekedt hangon. Búcsúzni jöttem . . . Azt hittem, hogy kedves atyját itthon találom . . . Sajnálom — felelte a lány, — akart még mondani valamit, a mi egy kicsit bánthatta volna, de ugy összeszorította a torkát valami. Egyik sem nézett a másikára; mindakettő a szőnyeg arabeszkjeit vizsgálta. A férfi érezte, hogy nem fog olyan könnyen ellentállni, mint gondolta, a lány pedig nem akarta, hogy a szemeiben olvassanak. Büszke, daezos mindakettő. Rövid szünet után megszólalt a férfi. Margit, — engedje meg hogy még egyszer utóljára ezen a néven szólíthassam. Egyszer mélyen megsértettem. Udvariatlan voltam. Hagyjuk, — felelt türelmetlenül a lány s idegesen babrál a consol tükör csecsebecséi közt. Nem lehet hagynom — felelt az ifjú halkan. Azután odafordul a kis fiúhoz. Zolika! kedves, nem hozatnál nekem egy pohár vizet? — A gyermek készségesen kiszalad s Margit ijedten, tágranyitott szemekkel néz utána, mintha kedve lenne utána menni. Jaj! csak uem egyedül maradni ezzel az emberrel. Hanem az útját állja minden további kísérletnek. Még az egyszer lesz szives végighallgatni az én „praedicatiómat" a miut nevezte. Tudom, hogy jóvá kellett volna tennem hibámat. Tudtam azt akkor is, de abban a levélben olyan halálosan, kegyetlenül kitagadott a köréből, hogy nem is merészelhettem. Hiszen tudhatta, hogy miért járok ide, miért figyelmeztettem néha, hiszen gyerek volt még Margit — s ón olyan nagyon szerettem . . . Aztán közelebb lép a lányhoz. Erősen a szeme közé néz, hogy annak is fel kell vetnie bársonyos hosszú szempilláit. helyzetét, A tagadhatatlan antagonizmusuak társadalmi háttere van A városi és megyei elemkülönböző életfelfogása. A küzdelem természetes és folytonos. De azért az idők jele bizonyára, hogy ez a küzdelem napról napra kiélesedik sa küzdelem uyomábau az úgynevezett társadalmi osztályok választó vonalai kiszélesednek. A történet-tudomány filozófusai teljes egyértelműséggel mondják, hogy miudig az egvséges uemzeti törekvések, az általános értékű nagy nemzeti eszmék bais-je nyomán burjánozuak föl ezek az osztály-harezok. Valami része lehet az idők szelének Szabolcsvármegye és Nyíregyháza egymáshoz való viszonyában is A különös érzékenység látszik} mind a két oldalon, Itt van például Nyíregyháza város törekvése, ho<íy önálló törvényhatóság legyen. Nem a fejlődés természetes processusaként áll elibénk ez a törekvés, jogosultságát uem azzal indokolja, hogy nekem most már több levegőre, több szabadságra van szükségem, mert éu már nagykorú vagyok: hanem a sérelmekből indul ki akciója. Ennek megfelelő processus van folyamatban természetesen a vármegye közönségének felfogásában is. Az egymásra hatás eredménye kölcsönös. Látjuk ezt a legközelebb mult idők történetéből. A legkisebb vouatkozás elegeudő arra, hogy Nyiregyháza coutra vármegye és vármegye coutra Nyiregyháza kérdések támadjanak s hogy a fölmerülő kérdések miudakét részről e szempont szemüvegén nézve ítéltessenek meg. Váljon, akiknek módjukban vau, hogy tisztán láthassanak, akik e szerencsétlen küzdelem áramlatával szembe állhatnak s kivonhatják magukat annak befolyása alól: nem kötelesége-e mind azoknak fölismerni a minden józan felfogás szerint közös érdekeknek nagy veszedelmét abban a helyzetben, hogy egy történelmi fejlődése és ezeu alakuló közigazgatási berendezése szerint egységes területen, e terület közigazgatási, kulturális, gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és társadalmi központja: a vármegye székvárosa és a vármegye közönsége különálló, egymással szembekerült érdekek harczát vívja. A helyzetnek ez a koustatálása bizonyára megfelel a valóságnak. S mi következik ebből! Az, hogy akik tisztán látnak, akiket e két áramlat divatja nein ragadott el magával s ki tudják magokat vonni annak befolyása alól, minden lehető alkalommal, a városházán épen úgy, mint a vármegye közgyűlési termében, miudent kövessenek el abban az iráuyban, hogy a vármegye és a székváros közös érdekű kérdései, a közös érdek szempontjai szerint tárgyaltassauak és döntessenek el, uem pedig akként, hogy a vármegye a várossal, a város a vármeMondja Margit, — még most is fenntartja azt a szavát, hogy én az ellensége vagyok, még most is azt tartja rólam ? S mikor a lány nem felel, még közelebb lép hozzá ! A hangja még lágyabb, még suttogóbb lesz. Tudja, hogy nem vagyok gyáva férfi. De magával szembeu gyenge vagyok Margit. Nem tuduáin elviselni, hogy egy megbocsátó szó nélkül menjek el magától. Hisz látja, ugy is olyan soká, talán örökre nem látjuk egymást. Tegye ide a kezembe a kezét, hisz ugy sem kerül nagy fáradságába s engem boldoggá tesz vele. A lány mintegy önkénytelenül belecsusztatja a puha fehér kezet a férfi keztyüs tenyerébe. — Hát megbocsát ? — Meg! . . . — S fog e reám gondolni néha, ha elmentem? — Fogok . . . Margit! s a hangja megcsuklik, ha egy őszintén vezeklő azt kérdezné magától, hogy tudná e egy^ kicsit szeretni is, hogy lenne-e az ő boldogsága, az ő édes bálványozott hitvese? Szemei lázas türelmetlenséggel lesik a lány ajkáról a szót. Az nem felel, csak erősen megszorítja a férfi kezét s a szemébe n^z, de ez a nézés megmond annak mindent. Az lehajol hozzá, hogy egy csókot lopjon arról az újra mosolygó édes arczocskáról, — a mikor belép Zolika! Bácsika! itt a víz! Gyorsan kihörpinti a pohár tartalmát s mikor a kis alamuszi, a ki sejt valamit a máskor oly szigorúan néző nénikéje dolgaiból — elsompolyog, a főhadnagy félkarjával gyöngéden átöleli azt a lenge karcsú termetet, a másikkal pedig kényszeríti azt a bájos arezot szemben nézni vele. Aztán hamiskás hangon a mely megremeg a boldogságtól kérdezi: Sokáig voltam rosz fiu . . . édes? Bizony sokáig, feleli a lány halkan s pajkosan teszi hozzá — ha ez a jövőben is ugy lenne . . . Soha, feleli a fiu s erőszakosan lezárja a panaszos szép ajkakat . . . Vajon Bernai ezredes ur mit szól hozzá ha, meghallja, hogy katonásan nevelt lánya ugy megreterált. Kobold.