Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-02 / 18. szám

II. Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 18-ik számához. Csarnok. Santiago. Emília Pardo Bazan. Egyhangú napokat élt Pazo de Quiudoirokan; ifjúkora daczára, mogorva, szófukar, kerülte az embereket s e miatt a falubeliek uéma Siutiagonak nevez ék el. Gondolatokba merülve járt, kelt a várban, bámult a semmiségbe, tengődött, mint a dü'edező falakou tenyésző moha. Családja ősidők óta szolgált a várban, ő is ott született s egész lénye összeforrt e bagolyfészekkel aunyira, hogy midőn az uraság kiköltözött a városba, Jago tovabbra is ott akart maradui. Rnkouaí elszéled tek a faluból; két bátyja Amerikába ment, csak ő oem tudott megválui a düledező falaktól, felügyelőnek maradt az elhagyott kastélyban. Pedig nagyon szerette rokonait, még inkább ifjú urát, Raimuudot, kivel együtt uőtt fel, de az ócska fa lakhoz való ragaszkodása még erősebb volt. Raimuudot testvérként szerette, mert az ő anyja dajkálta ezt is, vele töltötte gyermekkorát, talán e szép órák emléke fűzte őt az elhagyott kastélyhoz, melyet Raimund hagyott el legelébb. Érkezését mindig örömmel várta, komor arc«a kiderült, ha egykori játszótársát láthatta, bár ezen látogatások mindig megzavarták a kastély megszokott csendjót. Raimund hirtelen haragú, gőgös, szeszélyes volt, olyan szolgálatokat várt az együgyü Santiagotól. mint városi komornyikjától, s a legkisebb ügyetlenségért is durván büntette, számba sem véve ragaszkodását, jóakaratát. Lltogatásai mindig élénkséget hoztak a komor falak közé, egymást érték ott a vendégek, mint egykori fényuapjaiban, mert Ruimuud nagyon szerelte a ví* társaságot, s ha más uem volt, összecsőditette a környék magához hasonló fiatalságát, azokkal tivornyázott napszámra, fogyasztva az ősők borait. Őszkor egyszer váratlanul, szokása ellenére, egyedül toppant be az ifjú ür, felkereste Smtiagot, megve regette vállát s pár szót jutott a fülébe, mintha még a lakatlan kastélyban is árulástól tartana. Máskor, ha éjjel is jött, felkellett verni a faluban, Quindoiro alatt lakó cselédséget, de most csak az öreg szakácsnét hivatta fel, a többieket nem is volt szabad értesiteui ottlétéről. Az egész uapat szobájában töltötte, Sintiagoval tauácskozva, csak mikor besötétedett kiosont a kertaj tón át Mincio partjára, Santiago eloldotta a kis csol nakot 8 urával együtt átevezett a túlsó partra. Már éjféltáj lehetett, mikor visszatértek észrevétlenül. Amint távoztad, senki sem látta Raimund karján a sűrűn elfátyolozott remegő hölgyet. Másnap kora reggel Santiago szokása szeriut ődöngött a folyosókon, várva a csengetést, mikor váratlanul az épület másik részében urával találkozott. A dúlt aiczu, zilált külsejü emberbea senki sem ismert volna a finom gavallérra, hölgyek kedvenczére. Gyere velem ! sü^ta Jagonnak s óvatosau lábujjhegyen lépve, mintha saját lépéseinek zajától is félue, vitte szobája felé, ajtajához érve őt bocsátotta előre, maga tétovázva állt a küszöbön. A teremben, derengő félhomályban rettenetes látvány tárult szemei elé. Az aranyos faragványu ágy menyuyezete leszaggatva, a földön tépett öltözetben az ismeretlen nő, el feketült arczczal. Santiago hozzáugrott, hogy felemelj-! 8 borzadva látta, hogy a nő halott. Kérdőleg tekintett urára, ki térdre roskadva hevert az ágy fejénél s mintha lelki kényszer alatt biráj i előtt vallana, fuldokló hangon nyögte: megöltem, segíts rajtam, mert elvesztem! Felemelte a hullát, betette az ágyba s ráhüzva a tépett függönyöket, megfogta ura, egykori játszótársa kezét, nála szokatlan hévvel kiáltotta: megmentem, ne féljen! Raimund alig hallotta a választ, hálaszó helyett ájultan terült el a földön. A szolga felkapta ót, mint tehetetlen gyermeket, levitte szobájába s elc-ukva az ajtót, higgadt megfontolással készült ura megmentésére, a a hulla eltakarítására. Mindenekelőtt hazaküldte a szakácsnét, aztán Raimuudhoz sitett, ki görcsösen zo kogva feküdt az ágyban s remegett minden nesz hallatára. A hű szolga mellette őrködött, hogy kárt ne tegyen magában, ha már szavakkal nem tudta vigasztalni, legalább jelenléte által akarta bátorítani. Kinos lassúsággal teltek az órák. Jago némán nézte ura vergődését, de arczán látszott, menynyire sajnálja, hogy nem enyhítheti kínját. Raimund pedig, a máskor bőbeszédű gavallér hallgatott, miutha titkának részesei előtt is elakarná hallgatni a gyilkosság részleteit. Mikor már teljesen besötétedett. Santiago ásót és emelő rudakat hozott, ura kezébe pedig karos gyertyatartót nyomva, szótlanul elindultak a tragoedia színhelye felé. Végig haladtak a kongó folyosókon, az ócska termeken a halvány gyertyafénynél, mintha megelevenedtek volna az őrök komor arczképei, árnyak suhaotak előttük — a gyilkos közelebb simult szolgájához s fogvaezogva vánszorgott tovább. Santiago ölébe vette a hullát, Iliimund pedig sziute öntudatlanul haladt előre ásóval, emelőt udakkal és gyertyával kezében. Igy érlek a pit czébe. Itt letette a hullát s szótlanul a legnagyobb hordóra mutatott s Raimund megértette az intést; a nagy hordót le kell hengeríteni, hogy alatta sírhelyet leljen meggyilkolt kedvese. Mig Smtiago a gödröt ásta, Rümund sz eltorzult arczu hullát nézte, egyre neszelve, nem közeledik e áruló. Mikor a mély, sziute a pince alapjáig érő sírhely készen volt, meg kellett fognia a hulla lábait, míg Santiago a fejét emelte s letették a mélybe. Ekkor oly szédülés fogta el, ra.ijrlnem utána bukott maga is, aztán bambán nézte, hogy tapossa rá Santiago a földet s el takarítja a friss ásás nyomait. Még egyszer összeszedte erejét, mikor helyére tették a hordó', de akkor már annyira kimerítették az átélt izgalmak, hogy ájultau rogyott Santiago karjaiba, öntudatlauul került ágyába, folyton rémképekkel küzdve. Reggelre kelve Santiago bement a szobába taka ritaui, eltüntetni a gyilkosság utolsó nyomait. Összeszedett mindent, mi az áldozatra emlékeztetett s ott létét elárulhatta volna, kiment a parkba s elégetve a tárgyakat, még a hamut is szétszórta. Raimund ezalatt forrólázban, egyre a gyilkosság részleteit beszélte, majd üldözőktől akart menekülni. Komoly haja aggodalomba ejtette Santiagot, mert orvost nem mert hozni. Iukább titkolta ott létét, távol tartott miudenkit, egyedül ápolta, jeges boron^atásokkal hűtve a gyilkos lázougó agyát. Mikor a láz alább szállt s eszmélete visszatért, habár még geuge volt, azonnal útra készült, miutha érezte volna, hogy a helyen, hol minden kő gyilkosságára emlékezteti, uem épülhet fel teljesen. A távozás pillanatában Sautiagora goudolt, de uem az öufeláldozó hű barátra, csak a bűntársra, kinek hatalmában van élete, becsülete . . . De a fásult arcz nem árult el semmi izgalmat, a hű lélek megértette zavarát, 8 maga súgta: legyen nyugodt, bízzék bennem! Et időben a lapok sokat foglalkoztak N. grófné rejtelmes eltű,lésével, kit férje minden pletyka daczára imádott, a szálló hírekben c-upán rosszakaratú rágalmat látva. Miuden utánjárás dac,zára, nem tudtak többet kideríteni, miut azt, hogy a grófné egy este sétára indult a Mincio partjára, azon Ígérettel, hogy az éjjelt falubau lakó rokouáuál fogja eltölteni. Másod-harmadnap, még nem vették észre eltűnését, — aztán hiába keresték, nem tudtak ráakadui. A nyomok állítólag Braziliába vezettek, de senkinek sem jutott eszébe Pazo de Quindoiro piuczéjébeu kutatni a boroshordó alatt . . . Raimund ez eset után vagy öt évig nem járt a kastélyba Santiago nagy szomorúságára. Csak mikor az ugy némileg feledésbe merült, kezdett enyhülni a gyilkos állaudó rettegése, mely elől a külföldre menekült. Ez idő alatt önmaga előtt igazolni akarta szöruyü tettét; a uő vérig sértette őt aljas gyanúsításaival, féltékenységével, fenyegetéseivel. Másképen nem menekülhetett .. . A gyilkos néha sajátszerű, ellenállhatatlan vágyat érez, viszoutlát ni rémtette színhelyét, mikor már uem kell felnie felfedeztetéstől s igy járt ltiimund is. — Most már nem irtózott tőle, ha visszagondolt arra, hogy újra látja ami szobát, az arany faragványu mennyezetes ágyat, a piuczét — vágya támadt végig járni mindezeket, s inni aina bizonyos hordóból. . . . Még csak a Sintiagoval való találkozástól fázott, de tudta, hogy a hú szolga, még kinpidon se vallana azért hamar elszánta magát, hogy meglátogatja az ősi kastélyt, melynek egyedüli lakója a néma Santiago. Mikor Paz ba ért, bűntársa az öröm kitörő jeleivel fogadta u:yan, de uem feledkezett meg a kellő alázatról, most is csak urát tisztelte beune. . . . Egyideig kerülte a találkozást, pedig Santiago egyre várta azt, szinte ön uralmába került, hogy mag ue kezdjen erről szót. Végre egy alkalmas pillanatban, mikor már nem állhatta tovább, magu közölte az örömhírt urával, hogy eltávolította már a bűnjel utólsó nyomát: Jöjjön bátran Pazba, már niccs ott semmi. Mult évbeu kiszedtem, elégettem a tégla égetőben, nyoma sincs már. Megkönnyebülten sóhajtott fel a szolga, de még iukább Iliimund, üj;y érezte, mintha már nem volna, szolgáji hatalmában, nem kell tartania árulástól, a gyalázattól, az elkerülhetetlen bitófától. . . . Ű^y érezte, hogy már Santiagonak sem tartozik semmivel. Sajátságos eszmetévedes folytán, a gaztettet azenositva a gaztett tárgyával azt hitte, mivel a gyilkosság utolsó nyoma is eltüut, ennélfogva ő már nem gyilkos. Mindazonáltal nem érezte magát jól, bántotta Sinti ago jelenléte, az állandó emlékeztető egy ember, a ki becsületét kezében tartja, s még most is árthat neki. Egyszer felkeieste Santiagot s nagy összeg pénzt ajánlott neki, ha ki megy Amerikába testvérei után. Santiago napbarnitotta arcza elhalványult, reszketett annak gondolatára is, hogy el kell hagynia a kastélyt, s tágra nyitott szemekkel nézett urára, mintha várná, mikor neveti el magát s azt mondja: ue félj Jago, csak tréfa volt ... de komolyan uem hihette, hogy ura, kinek olyan nagy szolgálatot tett, eltávolítsa őt a maga köréből s az annyira megszokott fészekből. Az ösztöuszerü hűség, mely arra birta, hogy annak idején bármi módon is megmentené ura életét, becsületét, most megsúgta neki, hogy ő terhes, kellemetlen tanú, kinek pusztulnia kell minden árou, mert zavarja ura nyugalmát,' eszébe juttatván minden órában eltitkolt gaztettet. A kivándorlók hajóján félrevonulva ül a tűs néma Jago, szeme egyre a honi partok felé tekint s mikor már körvonalait uem látja, bűsan lehorgasztja fejét. A hajó fedélzetén zaj, élénkség de ő nem törődik senkivel, inkább szemrehányó tekintetet vet azokra, kik a hazá ból ismeretlen tájakra menve vigadnak és énekelnek. * * * Raimund boldog családapa, mintaszerű tagja a felsőbb köröknek, s a nyarat rendesen Pazban tölti. KÖZGAZDASÁG. Magyarország külkereskedelmi forgalmi 1896 ban. Az orsz. magy. kir. statisztikai hivatal kiadásában külkereskedelmi forgalomról megjelenő havi füzetek legutolsója közli az egész 1896. évi forgalom előleges eredményeit, összehasonlítva az 1895 év adataival. E/.ek szerint az adatok szerirt mult évi behozatalunk mennyisége 35.658 323 métermázsát és 384 908 darabot, tett, a kivitel mennyisége pedig nem kevesebb, miut 52 528,634 métermázsára és 4 358,098 darabra rúgott, tehát a suly szerint kimutatott áruknál az öszszes forgalom meghaladta a 88 millió métermázsát. 1895 ben 34.140,344 mm. és 284,095 darab árut hoztunk be, a kivitel mennyisége pedig 42.282,125 métermázsát és 3.849,989 darabot tett, miből kitűnik, hogy mult évi forgalmunk az 1895 évi forgalmunk nagyságát jelentékenyen túlszárnyalta, kivitel óriási föllendülése pedig szinte példa nélkül való. Nem szabad azonban feleduüuk, hogy agrikultur állam vagyunk, melynek kivitelében legfontosabb szerepet a mezőgazdasági termények játszanak s azok forgalmának alakulása egész külforgalmunk alakulására mondhatni döntő befolyással van, tehát a mult évi kivitel rendkívüli nagyságánál a tavalyi aránylag kedvező terméseredmények s az 1895 évinél jelentékeny jobb árak éreztetik hatásukat. A forgalom részletezése táblázatba van foglalva, a mely ötven főcsoportban tünteti fel a forgalom megoszlását, A táblázat szerint legnagyobb behozatalunk van a fa, szén és tőzeg főcsoportjában. Az e főcsoportnál kimutatott 20 499,460 mm. az összes behozatal mennyiségének több mint 57 százalékát teszi, mig az 1895 ről kimutatott mennyiség ugyancsak az azon évi behozatalnak csak 53 százalékát, a főcsoport behozatala tehát nemc-ak abszolu' számokbau, hanem százalék szerint is jelentékenyen emelkedett. A főcsoport állandó emelkedése, mely már évek óta miuden visszaesés nélkül nagy arányokban mu átkozik, gyáriparunk fejlődésének és vasutvonalaink szaporodásának egyik csalhatatlan jele. A főcsoport behozatalának több mint felerészét ugyanis a kőszén szolgáltatja, a melyből tavaly kerek 13 millió métermázsát hoztunk be, mig az 1895. évi behozatal nem egészen 11 millió volt. Ha e mellett figyelembe veszszük kőszénbányászatuuk jelentékeny fejlődését, a behozatal emelkedését határozottan örvendetesnek mondhatjuk. Többi főcsoportok közül jelentékeny emelkedést észlelhetünk a gyarmatárukuál. Czukorból az elmúlt évben kerek százpzer métermázsával kevesebbet hoztunk be, mint 1895 ben. Csökkent a behozatal a gabonanemüeknél is. Az 1895 évi 2 840,566 métermázsával szembe n tavaly csak 2.120,560 métermázsát hoztunk be Csökkenés volt a vágó- és igásállatok behozatalában, a minek a sertésbehozatali tilalom volt főoka. Az italok főcsoportjában a mult évi behozatal 1335169 métermázsát tetf s az 1895. évi behozatalt kerek 200 ezer métermázsával haladta meg Ebből a mennyiségből 929 ezer métermázsa a borra esett. — Jelentékeny növekedés az 1895. évi 767,243 métermázsához képest. A fonó szövőipar különféle gyártmányaiban és félgyártmányaiban a behozatal az 1895. évi forgalom keretei közt mozgott. Bór és bőrárukból a mult évben 103,357 métermázsát hoztunk be. Ez a mennyiség az 1895. évi behozatalt 7200 métermázsával haladta meg. Tíz százalékot meghaladó emelkedést láiunk továbbá a fa és csontáruknál. Az üvegáruk behozatala jóformán változatlan, az agyagáruknál pedig körülbelül 50 ezer métermázsa csökkenés mu'atkozik. — Még uagyobb a csökkenés a vas- és vasáruknál, a hol az 1895. évi 1.802 514 métermázsával szembeu c-ak 1 584,499 métermázsát hoztuuk be. Ki vitelünk, az állatkivitet kedvezőtlen viszonyaitól > Itekintve, a mult évben rendkívül előnyösen alakult. A kivitelünk szempontjából legnagyobb fontossággal biró VI. főcsoportból (gabona, hüvelyesek, liszt, stb.) tavaly 27.129,775 métermázsányi meunyiséget vittünk ki, mig az 1895. évi kivitel, mely pedig szintén a nagyobbak közé tartozott, c«ak 20.316,295 métermázsára rúgott. A vágó és igásmarhák főcsoportjában kévésbbé kedvező volt a kivitel, a mely az 1894. évi kivitelnek alig egyharmadát tette ki. Czukorkivitelünk (IV. főcsoport) a mult évben kedvezően alakult: az 1895. évi 666,046 métermázsával szemben tavaly 870.049 métermázsa ezukor került tőlünk kivitelre és pedig 383,545 métermázsa nyers ezukor, melynek mintegy felerésze Észak Amerikába ment és 446,416 métermázsa finomított ezukor. A maradék a keményítő c/ukor, szörp és mulassza közt oszlik meg. Az italok főcsoportjánál szintén látható némi emelkedés, a mely azonban alig négy százalékot tesz. C-ükkent a cserző- és festőanyagok, a len, kender, juta kivitele. A forgalomuak országok szerint való megoszlását vizsgálva, ugy találjuk, hogy a behozatalnál kimutatott 35.658,323 s a kivitelnél szereplő 52 528,634 métermázsából 20.483,019, illetve 36.922,419 mm. Ausztriára esik. Tehát behozataluuk túlnyomó nagy része a mult évben is Ausztriából eredt s kivitt áruinknak is több mint 70 százaléka Ausztriában talált elhelyezést. Ausztria után Németországból volt legjelentékenyebb behozataluuk. A kiviteli államok között szintén Németország áll a második helyen. Az említett két államon kivül azon államok közül, melyekből számottevő behozatalunk van, emelkedett még behozataluuk Olaszországból, NagyBrítánniából és Szerbiából, csökkent ellenben a Romániából való behoz tal. A kivitel emelkedett FraDCziaországuál, Szerbiáuál és az Északamerikai Egyesület Álla moknál, csökkent Boszniánál, Olaszországnál és Romániánál. Vasnti iigyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 46517. szám. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szeriut a német—osztrák—magyar—román személyforgalomban, Bodenbachon át legközelebb uj díjszabás fog életbe lépni, melyben többek között egyrészt Budapest, másrészt Berlin, Bréma, Dortmund, Drezda, Essen, Halle, Hamburg, Altona, Lipcse és Magdeburg, továbbá egyrészt Károlyváros ós Zágráb, másrészt Bréma közti forgalom számára közvetlen menetjegyek, valamint Budapest és Berlin közti forgalom számira közvetlen menettérti jegyárak foglaltatnak. Ezen díjszabás által, mely a magy. királyi államvasutak díjszabás elárusító irodájában (VI. Csengeryu'Cía 33. II) ktpható, az 1893. évi szep'ember hó 1 tői érvényes hasonnevű díjszabás összes pótlékaival együtt érvényen kivül fog helyeztetni. 53356/97. A ,Vasúti és közi. közlöny' f. évi 13. és 27. számában foglalt 7595 C 11/97. illetve 28000 C 11/97. sz. közlemények kapcsán közhírré tétetik, hogy a délnémet-osztr. magyar vasúti kötelékben f. évi május hó 1-én egy uj kivételes díjszabás kéreg szállítására IV. rész 2/B füzet lép hatályba, mi által az 1894 évi január 1-től érvényes hasonnevű díjszabás hatályon kivül helyeztetik.