Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-18 / 16. szám

XVIII. évfolyam. LÁ - a A 16. szám. Nyíregyháza

, 1897. április 18, VIDÉK VEGYES TARTALMÚ HETILAP. BÖLCS VARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZ A.B0LCS VÁR MEG YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egés évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak • lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a «ime alatt kéretnek beküldeni Minden „é

B>

Szer hasib.Jt p.tít ,.

r .,y„ r lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

o "^mentet en levelek csak ismert kez ktol közlése 5 kr.

; többszöri közlés esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , Kincstári béiye

B<ij fejé en, mind«-n egyes i ir„t- jii A kéziratok csak világos kívánatra s az detes után ;i0 kr. fizettetik. (JanoszKy nazj intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-tért közlemények dija soronkint 10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vofller irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A búcsúzó f-iispán. — A vármegye rendkívüli közgyűlése. — Szabolcsvármegye közönsége e hó 15-dikén, szerdán, az e czélból összehívott rendkívüli közgyűlésen megható inódon s érzelmeinek tüntetésszerü nyilvánításával búcsúzott el volt főispánjától, Kállay Andrástól. A búcsúzás színhelye, a nagyterem, már külsőleg is mutatta, hogy Szabolcsvármegye közönsége Kállay András távozása fölött igazi, mély fájdalmat érez. Tömött sorokbau gyülekeztek össze a bizottmány tagjai s 10 órára egészen megtelt a terem, s diszes hölgyközönséggel a karzat is. Mikecz János alispán dísztnagyarban, kevéssel 10 óra után jelent meg a teremben s zajos éljenzéssel fogadtatott. Elfoglalva az elnöki széket, mindenek előtt jelezte, hogy vármegyénk közéletének mily nevezetes fölmerült momentuma tette szükségessé, hogy ő a vármegye közönségét rendkívüli közgyűlésre összehívta. Az alábbiakban részletes tudósítást közlünk az ünuepies közgyűlés lefolyásáról s közöljük egész terjedelmébeu a vármegye alispánjának — a törvényhatósági közgyűlés megbízásából a távozó főispánhoz, — s a búcsúzó főispánnak a vármegye közönségéhez intézett beszédöket. E két beszédnek mély* és jelentős tartalma és értéke van. Nem „fáklyás-muzsika" az egyik, s „megjelenés az erkélyen" a másik, megszokott sablonok szerint. Az alispáu, mint az önkormányzati jogok legelső képviselője a törvényhatóságban, hatalmas, nagy lélegzetvétellel kifejti e jog értékét, és — mintha csak egy megásott sír előtt állna — meghajtja aj autonomikus vármegye lobogóját a lávozó, a búcsúzó főispán előtt. Loyálisan, hamisítatlanul képjt rajzolva arról a nyolcz eszteudőről, amely idő alatt Kállay András főispán volt, s ezt az elasztikus hatalmat, az önkormányzati jogok épségben tartása mellett, a politikai meggyőződés nyilvánítása és érvényesítése korlátozása uélkül s társadalmi viszonyaink konszolidációjának megsegítésére használta föl. Akik nem hallhatták, olvassák el az alispán beszédét, és — képzeljék még hozzá az ő aranyszavú, ezüst-csengésü ékesszólását, arnelylyel ezen a közgyűlésen tartott beszédét, mély vonatkozású tartalma szerint, elmondotta. Es azt is, — akik pedig sokszor hallották már őt beszélni, azok mondják — bogy soha még így nem beszélt. A „távozó főispán" búcsu-beszédének benyomásait sem fogjuk bizonyára egyhamar elfeledni. Két mély vonás, arait meghúzott, emlékezetütik tábláján sokáig uem fog elmosódni. Az egyik az, nogy ő, aki a kötelesség teljesítését mint főispán komolyan értelmezte, nem belefáradt, nem beleuut a kötelesség teljesítés nehéz munkájába, de a körülmények által megakasztatott abban, hogy ezt a munkát tovább folytassa. Beszédének ez a része, amelylyel a vele szemben fölvetett „miért?"-re felelt, bő táplálékot nyújt, a már egyébként is fölmerült aggodalomnak. Megszívlelésre és külön is följegyzésre méltók a Kállay András búcsúzó beszédének a társadalmi viszonyok konszolidációjáról mondott szavai is. A mi vége felé járó decenniumuuk közéletünknek sok eszményeit szétrombolta már. E pusztuló, kivesző ideálok omladékaiból rakja föl a léhaság, az ügyeskedés, a stréberség (kapaszkodás és tolakodás) a maga sikereinek választó falait ember és ember közé; a magyar nemzeti társadalom uagyjelszavai: szabadság,egyenlőség,testvériség frázissá lesznek és nagy hazugságg i az által, hogy e nagy szavak lobogói alatt látjuk érvényesülni a születés hiúságát, a bureaukratizmus dölyfét, a vagyon szerencséjét, amint parallel futó vonalakban a falakat építgetik. * * * A szerdai közgyűlésről alább közölt tudósításunknak van egy hiányossága. Nevezetesen az, hogy nem számol be részletesen arról a jelenetről, melyet az ifj. Szunyoghy Bertalan disszonáns fölszólalása előidézett Nekünk erre vonatkozólag egy megjegyzésünk van. Nevezetesen az, hogy a vármegye alispánja által elmondott beszéd után, a Graál Elek által előterjesztett s hetvenhat minden pártáruyalatu bizottmányi tag által aláirt indítvány után,'továbbá a közgyűlésnek notóriusán fölismert hangulata daczára is az ifj. Szunyoghy Bertalan úr által tett ellen-iuditvány előterjesztését tiszteletteljes nyugalommal meghallgatta volna a közgyűlés, ha az egy politikai párt-állás priuezipiumainak szigorú konzekvenciájakéut lett volna előadva, és ennek a tiszteletreméltó elvi álláspontnak megfelelő formában. De még ebben az esetben is más valakinek kellett volna e disszonáns indítvány megtételére vállalkozni, és nem ifj. Szunyoghy Bertalan urnák, aki — már jó ideje — hogy kivonta magát a vármegye közdolgainak tanácskozásaiból s közéletbeli szereplésének székhelyét Debreczenbe tette át. * * * A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Mikecz János alispán az elnöki széket elfoglalva bejelenti, miszerint a törvényhatósági önkormányzati jog egyik legfontosabb feltétele, hogy az ügyeit, érdekeit érintő minden eseményről haladéktalanul értesíttessék s ez által alkalom nyújtassák a közönségének, hogy a törvényes formák megtartása mellett kifejezhesse akaratát és elrendelhesse azon intézkedéseket, melyeket bölcs belátása szükségeseknek tart. Ezen elvnek gyakorlati alkalmazása végett tartotta kötelességének e mai közgyűlés összehívását, mert közállapotainkat legközvetlenebbül érintő egy olyan sajnálatos esemény bejelentése jutott szomorú osztályrészéül, melynek lehetőleg gyors törvényhatósági elintézését nemcsak az esemény kiváló fontossága, hanem a törvényhatóság méltósága is feltétlenül megköveteli. Sajnálattal kell ugyanis a törvényhatóság tudomására hoznia, hogy szeretett volt főispánunk Kállay András ő méltósága, érdemeinek elismerése mellett és saját kérelmére Ő csász. és apostoli kir. Felsége által állásától felmentetett. Ezeknek előre bocsátásával a felmentést tartalmazó miniszteri leirat tárgyalását egybehívott közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. Ezek után Mikecz Dezső főjegyző felolvasta a m. kir. belügyminiszter úrnak 622/eln. 1897. szám alatt kelt leiratát, melyben értesiti a vármegye közönségét, miszerint Ő csász. és apostoli királyi Felsége folyó évi január 29-dikén kelt legfelsőbb elhatározásával Kállay Andrást, Szabolcsvármegye főispánját ezen állásától, főispáni minőségben tett szolgálatai elösmerése mellett, saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltóztatatott. A felolvasott miniszteri leirat folytán az alispán a vármegye közönségéhez a következő előterjesztést teszi: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Tekintettel azon tényre, hogy az ügyeink vezetésére hivatott főispán kiválasztása, változtatása, vagy megtartása tekintetében akaratunk érvényesítésére a törvény nekünk jogot nem ad: a felolvasott miniszteri leirat törvényhatósági elintézése szerény nézetem szerint csakis a tudomásul vétel letíet. Másképen áll azonban a dolog azon sajnálatos eseménnyel szemben, mely e leiratban tudomásunkra hozatott, s ugy vélem, nem csalódom, ha kijelentem azon meggyőződésemet, hogy nincsen a tőrvényhatósági közgyűlésnek egyetlen egy tagja sem, ki ezen eseményt is hasonló sorsban kívánná részesíteni, s azt egyszerűen tudomásul venni óhajtaná. Mert bizalmas természete folytán nem kutathatjuk ugyan azokat a bizonyára nagy fontosságú okokat, melyek főispánunkat távozásra kényszeritetlék, de az kétségtelen, hogy csaknem 8 évig tartott főispáni működése alatt jogaink tiszteletben tartása és kötelességeinek pontos teljesítése által elismerésünket méltán kiérdemelte, kétségtelen, hogy h vatalos jogkörét messze túlhaladó közhasznú tevékenysége, melyet mindig rokonszenves egyéniségének kiváló tulajdonai jellemeztek, — nagy fontosságú közszükségletet elégített ki törvényhatósági és társadalmi életünkben, s kétségtelen, hogy korai eltávozása tevékenységének siker dus mezejéről igen érzékeny, egyelőre alig pótolható veszteség, és végül kétségtelen, hogy egészen természetes, ha e pillanatban a törvényhatóság benső szükségét érzi annak, hogy e szomorú esemény állal felköltött érzelmeinek kifejezés! adjon. Indítványozom azért T. törli, közgyűlés, hogy elhatáiozni méltóztassék, miszerint 1. Kállay András őméltóságának, főispáni közhaszna működése, közszolgálati és társadalmi érdemei jegyzőkönyvünkben megörökíttessenek. Törvényhatósági érdekeink szolgálatában kifejtett tevékenységeért törvényhatóságunk köszönete s távozása felett érzett sajnálatunk jegyzölcönyvileg kifejeztessék, s 3. Minderről őméltósága egy átiraton értesíttessék, s a vármegye alispánja megbizassék, hogy ezen külön iratot a törvényhatóság megbízása folytán személyesen kézbesítse. Minthogy pedig a legragyogóbb tollal papírra vetett rideg belü is az élőszóhoz képest csak gyarló, tökéletlen kifejezője lehet a valódi, mély, őszinte érzelmeknek, minthogy továbbá az a benső, bizalom teljes és tiszteletre méltó viszony, mely főispánunk hosszas szolgálata alatt közte s a törvényhatóság között kifejlődött és megerősödött, mintegy követeli, hogy az elbúcsúzás is egészen meleg, szívélyes és közvetlen legyen, s minthogy végre az elválás ezen ünnepélyes pillanatában fájó érzésünkre némi enyhületet is nyujtand, ha köszönetünket, rokonszenvünket és sajnálatunkat személyesen is fejezhetjük ki Ő Méltóságának, ha távozó nemes alakját legalább egy bucsu pillantással, egy áldó kézmozdulattal bocsálhatjuk el körünkből, indítványozom végül, hogy egy tekintélyes küldöttséggel méltóztassék felkérni 0 Méltóságát, hogy a megválasztandó szónok részéről tolmácsolandó törvényhatósági bucsu kifejezésének átvétele végett közgyűlésünkben megjelenni kegyes legyen. A vármegye alispánjának közhelyesléssel találkozott indítványa egyhangúlag elfogadtatván, a felolvasott miniszteri leiratnak sajnálattal történt tudomásul vétele mellett Szabolcsvármegye törvényhatósága 1. Kállay András őméltóságának az általa 8 éven át betöltött főispáni állásban a vármegye érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeit, közhasznú tevékenységét, a közigazgatás javítása érdekében tanúsított, lankadást nem ismerő fáradozásait és társadalmi téren elért sikereit jegyzőkönyve alapján megörökíti. 2. Törvényhatósági érdekeink szolgálatában kifejtett tevékenységeért köszönetét, távozása felett pedig őszinte sajnálkozását jegyzőkönyvileg fejezi ki, s 3. Mindezen határozatokról Kállay András őméltóságra egy átiraton értesítteti és megbízza az alispánt, hogy ezen külön iratot a törvényhatóság nevében őméltóságának személyesen kézbesítse, végül 4. Gróf Pongrácz Jenő elnöklete alatt Megyery Géza, Kállay Lipót, Elek Emil, gróf Vay Tibor, dr Meskó László, Bartholomaeidesz János, Gaál Elek, dr. Mezőssy Béla, Haas Mór, Fekete István, Gencsy Albert, Szunyoghy Bertalan és Bencs László bizottsági tagokból alakított küldöttséget biz meg azzal, hogy a távozó Kállay András főispánt a mai rendkívüli közgyűlésen való raegjelenesre Mai számunkhoz két iv melléklet van csatolva.