Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-18 / 16. szám

„IN Y I B V I D É K" kerje fel; a törvényhatóság búcsúszavainak tolmácsolására pedig Mikecz János alispánt jelöli ki. A megalakított küldöttség által a törvényhatósági közgyűlés körében való megjelenésre felkért Kállay András volt főispán a nagy számban egybesereglett bizottsági tagok szűnni nem akaró éljenzése által köszöntve, a terembe lépvén, hozzá a vármegye közönsége által felkért ünnepi szónok, Mikecz János alispán a következő búcsúbeszédet intézte: Méltóságos uram ! Szabolcsvármegye közönségének, e mai rendkívüli közgyűlését összehiván, kötelességszerüleg siettem tudomására hozni a sajnálatos eseményt, hogy Méltóságod, szolgálati érdemeinek elismerése mellett, és saját kérelme folytán, Ő cs. és apostoli királyi felsége által, főispáni állásától felmentetett; s a törvényhatóság, miután intézkedett, hogy Méltóságodnak elévülhetetlen szolgálati érdemei jegyzőkönyvében megörökíttessenek, miután távozása felett érzett sajnálatának kifejezését elrendelte: "szükségét érezte annak is, hogy köszönetének, elismerésének és vesztesége tudatának nyílt ülésében, Méltóságod meghívása mellett és jelenlétében is adassék kifejezés, s engem bizolt meg, hogy ezen érzelmeknek, Méltóságod előtt, tolmácsa legyek. Ezen okból kérte — küldöttsége által — Méltóságodat, hogy itt megjelenvén, búcsú szavunkat meghallgatni és kegyesen fogadni méltóztassék. Méltóságos uram! Mert egyik nagynevű irónk szerint, szivünknek táblájáról senkit sem lehet ugy letörülnünk, hogy nevének helyén legalább egy sötét folt ne maradjon, mert búcsúzni, megválni attól, a ki kedves volt nekünk, a mi szivünk szerint lesújtó, elcsüggesztő és fájó érzemény: én a törvényhatóságtól vett szomorú megbízatásom teljesítése közben a kedélyek felizgatásától tartózkodom, a subjectiv érzelmek kifejezését egyáltalában kerülni akarom, s szigorú tárgyilagossággal csakis azon jelenségek hiányos felsorolására szorítkozom, melyek törvényhatóságunk köszönetét és sajnálatát indokolják, melyek a mily mértékben kedvessé tették Méltóságod kiváló egyéniségét előttünk, oly mértékben fokozzák most veszteségünknek és búcsuzásunknak fájó érzetét. 1889. év junius 27-én, midőn Méltóságod a főispáni állásra felesküdött, mindnyájunk megelégedésére körvonalozta azon kötelességeket, melyek nézete szerint a főispáni állással összekötve vannak, s ünnepélyesen tett igérelet, hogy minden erejével s teljes igyekezettel törekedni fog ezen kötelességeket pontosan és szigorúan teljesíteni. — Kifejtette Méltóságod, hogy a főispánnak 3 különböző irányú kötelességei vannak, melyek i gyenlő fontossággal birván, egymás rovására el nem hanyagolhatók, s e kötelességek közigazgatási, politikai és társadalmi természetűek. Engedje meg Méltóságod, hogy hivatalos működésének bírálata közben, melyre ezen ünnepélyes pillanat feljogosít, én is a Méltóságod által megállapított vezér eszmékhez ragaszkodjam s gyarló tehetségem szerint vizsgálatom tárgyává tegyem, hogy teljesitette-e s mennyiben teljesítette Méltóságod programm beszédjében kijelölt közigazgatási, politikai és társadalmi kötelességeit ? Damokles kardjaként, évek óta a feje fölölt lebeg a törvényhatóságoknak, a magasabb politikai körök államosítási törekvése s ezen törekvés indokául részint a törvényhatóságok közügyek iránti érdektelensége, részint a mai közigazgatási rendszer s a közigazgatási tisztviselők alkalmatlan volta szokott felhozatni. Törvényhatóságunk, önkormányzati jogainak védelme közben ezen államosítási törekvéseknek mindig ellene volt s nagy megnyugovására szolgált, hogy Méltóságod hivatalos működése alatt, hiven a törvényhatóság akaratához, ha nem elenyésztetni, legalább csökkenteni igyekezett azon indokokat, melyeket a divatos államosítás, magasan lobogtatott zászlajára irl. Tagadhatatlan, hogy közügyek iránli részvétünk többször nem volt kielégítő, de hogy Méltóságod jó példaadása és tapintatos intézkedései folytán, a helyzet é téren is javult, kétségtelen; mert azon ténye által, hogy a közönyt megszüntetni, a közérdeklődést felkölteni tettel, szóval, buzdító vagy figyelmeztető felhívásokkal fáradhatlanul törekedett, azon ténye által, hogy az intelligensebb, közszolgálalra alkalmasabb elemeket csoportosítani, a közügyek előkészítésébe és elintézésébe, mint törvényhatósági megbízottakat, küldöltségi tagokat stb. bevonni igyekezett, s azon tapintatos eljárása folytán, hogy az általánosabb érdeklődést igénylő ügyeket helyesen tudta elkülöníteni s a csekélyebb jelentőségű ügyek elintézésénél, az egyéni viszonyok akadályaival küzdő nagyközönség jelenlétét nem kövelelte meg s végül azon ténye által, hogy vele a hivatalos érintkezés, magas műveltsége és rokonszenves egyéniségének bizalmat keltő tulajdonai folytán mindig kellemes volt, hogy a rideg, hivatalos ügyek tárgyalását is, azoknak magasabb szempontból való felfogása, fényes ítélő képességének kalauzolása, a tanácskozások tapintatos vezetése s az ellenvélemények iránt tanusitotl türelme által mindig érdekessé és vonzóvá ludta tenni, ezen tényei által ébren tartotta a közügyek iránti érdeklődést, fejlesztette az önkormányzati jogok szeretetét, szóval csökkentette az államosítási törekvés egyik indokát. Tagadhatatlan továbbá, hogy mai közigazgatási rendszerünk tarthatatlan, majdnem azt mondhatnám, hogy ennél, közigazgatási szempontból még a legmerevebb absolutismus is jobb, tagadhatatlan, hogy a leendők óriási halmaza és sokfélesége folytán ez a rendszer a lisztviselőktől csak nem lehetetlenséget követel, s tagadhatatlan, hogy a törvényhatóságoktól, községektől és egyesektől sok anyagi áldozatot igényel, a mellett nem méltányos, sőt részben nem is igazságos. Méltóságod csaknem 8 évi szolgálata alatt ezen hátrányos viszonyok, ezen visszásságok hatását is ellensúlyozni törekedett, mert nem volt egy eset, midőn a törvényhalóság önkormányzati jogának védelméről, a tisztviselők erkölcsi vagy anyagi érdekeiről, a közönség méltánytalannak látszó meglerheltetéséről volt, hogy Méltóságod ne elsőnek emelte volna fel védő vagy tiltakozó szavát, ne vetette volna latba egész tudását, nagyjelentőségű befolyásának egész erejét — meri nem merült fel soha olyan eset, a mely meggyőződése szerint, egy egészséges közigazgatási rendszer keretébe nem illett, hogy azonnal ne tett volna, többször kielégilő sikerrel — a visszásság megszüntetése iránt törvényes és hivatalos lépéseket. Hosszas lenne itt rendszerünk hiányait részletesen felsorolni, csak azon viszszásságra kívánom méltóságod nagybecsű figyelmét irányítani, mely a törvényhatósági alkalmazottak hivatalba jutására nézve fent áll, s mely a törvényhatóság felelőssége tekintetében nem tesz különbséget azok közt, akiket a törvényhatóság maga választ, vagy akiket a főispán kinevez. Különösen feltűnő a felelősségnek ezen igazságtalan reánk hárítása a tőrvényhalósági pénzkezeléssel és a pénzkezelés ellenőrzésével megbízott tisztviselőkre nézve, mert azon ténynyel szemben, hogy ezek közül a törvényhatóság egyedül a pénzlárnokot választja, a számvevőket, ellenőröket, könyvvezetőket, számtiszteket pedig a főispán nevezi ki, a felelősség ezekre nézve is nem a főispáni vagy a magas kormányt, hanem a törvényhatóságot s a törvényhatóság első tisztviselőjét terheli. Méltóságod alkotmányos érzéke, a jogok és kötelességek ezen útvesztőjében is megtalálta a helyes utat, mert hivatalos működése idején, nem töltött be véglegesen egy fontosabb állást sem, addig, míg arra vonatkozólag az alispán véleményét ki nem kérte, s nem tudok rá esetet, hogy a beérkezett vélemény indokait figyelmen kivül hagyta volna. A rendszer hiányait méltóságod fáradhatatlan szorgalommal, helyes tapintattal s a felügyelet és ellenőrzés szigorú, de méltányos és igazságos gyakorlatával igyekezett kipótolni. Az államosítási törekvés 3-ik indokaira térve át, be kell ismernem, hogy a közigazgatási tisztviselői kar feladatának teljes megoldására nem minden tekintetben alkalmas, de ennek fő, mondhatni egyedüli oka azon, már említeti körülmény, hogy közigazgatási rendszerünk, a teendők ezerfélesége és óriási halmaza folytán tisztviselőitől csaknem lehetetlenséget követel; nincsen a rendezett államnak s művelt társadalomnak egyetlen egy gépezete sem, mely alkalmazottjaitól annyi tudást, annyi tapintatot, olyan gyorsaságot, oiyan lelkiismereretességet követelne, mint a közigazgatás, el lehet mondani, hogy egy kifogástalan közigazgatási tisztviselőnek eszményi embernek kellene lennie. Méltóságod ezen létező hiány pótolására is mindent elkövetett, — alapos előtanulmányozás nélkül soha sem vett egy ügyet sem intézkedése alá, s ezt megkövetelte a tisztviselői kartól is, tanult folyton, s tanultatott minket is, aggodalmas kétkedéssel keresvén, kutatván minden fentforgó esetre a vonatkozó törvényeket és szabályokat, körültekintő éber figyelemmel észrevette a tisztviselői kar fogyatkozásait, s azokat buzdítással, folytonos ellenőrzéssel, segítség előteremtésével, de ha kellett, büntetéssel is helyre ütötte; szorgalom és munkabírás, önzetlenség és elfogulatlanság, szívélyes előzékenység és igazságos szigor jellemezték hivatalos működését s ennek köszönhető, hogy a hátrányos viszonyok r"aczára s azon szomorú esemény mellett is, hogy hivataloskodásának ideje alatt, két munkára termelt, hivatásának magaslatán állolt s köztiszteletnek és szeretetnek örvendett alispánt kellett eltemetnünk: közigazgatásunk még is jó, egyes kormányzati ágakra nézve csaknem példányszerü maradt. A tisztviselői kar megbízhatósága, kötelességérzete, tisztakezüsége, önbecsérzete Méltóságod vezetése alatt emelkedett, bölcs példaadása és szigora mellett kidobta magából e tisztviselői kar a megfertőztető salakot, mint a forrásban levő bor. Hála és köszönet érte, teljesítette méltóságod főispáni állásának közigazgatási feladatait, teljesítette programmjához híven, csaknem emberfeletti erővel és kitartással. Politikai kötelességeit a következő szavakkal irta elő Méltóságod programinbeszédjében: „Kevés politika, de sok administratió" s kijelentette, hogy anyagi előnyök Ígéretével vagy adásával politikát nem csinál s Ígérte, hogy a mások meggyőződését tiszteletben tartja, saját elveinek győzelmét csak megengedett fegyverekkel kísérli meg kivívni, a szabad vélemény nyilvánítást mindenki részére biztosítja, s ezt a tisztviselőkre nézve is csak annyiban korlátozza, a mennyiben azok a tüntetés jellegével bírnának. Méltóságod politikai szereplése egy nyitott könyv előttünk, olvassuk belőle, hogy mily férfias szilárdsággal és következetességgel ragaszkodott mindig kimondott elveihez és Ígéretéhez, olvassuk belőlük, hogy Méltóságod a rendelkezése alatt állolt, egyes főispánok által minden aggály nélkül felhasznált eszközöket érintetlenül hagyva, mindenek felett oda törekedett, hogy közönségünk politikai tényei hamisittatlanul, a közakaratnak megfelelően érvényesüljenek s politikai működésének eredményeként megelégedéssel constatáljuk, hogy nálunk a politikai küzdelmek hullámai nem távolították el egymástól a szerető sziveket, nem irtották ki a kölcsönös megbecsülést, nem támasztottak felekezeti vagy osztály külömbségeket, s csaknem nyom nélkül elsimultak azonnal, a mint létezésüknek jogosultsága megszűnt. De Méltóságod politikai szereplésének még egy nem kevésbé fontos mozzanatáról is meg kell emlékeznem, arról nevezetesen: hogy kiváló gondot fordított arra is, hogy törvényhatóságunk, mint ilyen, törvényben biztosított jogát, minden országos érdekű közkérdésre nézve hozzáillő alapossággal, komolysággal és méltósággal érvényesítse, nem fordult elő hivataloskodásának ideje alatt általánosabb érdekű országos mozgalom, nagyobb fontosságú törvényhozási intézkedés, melyre vonatkozólag közönségünk véleményének szabad nyilvánítását elő ne készítette vagy megakadályozta volna, nem érte a magas uralkodó házat, nem érte imádott nemzetünket öröm vagy bánat, hogy ne sietett volna megnyilatkoztatni közönségünk rokon érzelmeit, épen ugy igyekezett tőrvényhatóságunknak alkalmat nyújtani, hogy imádott királyunk uralkodásának 25 éves évfordulóján alattvalói hódolatát bemutassa, mint — hogy a nemzet — idegen földön elhunyt nagy halottjának ravatalánál elsírhassa fájó keservét. Politikai higgadság, érettség és türelem, a törvények tisztelete s az alkotmányos jogok szeretete jellemezték Méltóságod politikai szereplését, köszönet érette, nem csak azért, a mit tett, — hanem azért is, a mit bár tehette volna, — nem cselekedett. A főispán kötelességei között én a társadalmi természetűek teljesítését tartom legnehezebbnek, nem csak azért, mert ezeknek a határát, kezdetét és végét emberileg kiszámítani nem ehet, hanem azért is, mert ahoz, hogy valaki egy társadalomnak vezérférfiává, sőt átalakítójává emelkedjék, nem elég a magas állás, a műveltség, az erős akarat, a szorgalom, a széles látkőr és szakképzettség, hanem mindenek felett: érzék és hivatás szükséges. És Méltóságod társadalmi tevékenységét vizsgálván, nem habozom kijelenteni, hogy szerény veleményem szerint, e téren mutatkozott legnagyobbnak. A mint programm beszédjében megígérte, ugy | cselekedett. Nem tett — csak erkölcsi értéke szerint, — külőmbséget, ember és ember közölt, igyekezett lerombolni a társadalmi válasz falakat, törekedett megnyitni a társadalom sorompóit rang, felekezet és vagyon külömbség nélkül minden tisztességes elem előtt. Elfogadó termei és vendégszerető asztala nyitva állottak mindenki előtt, a ki becsületes volt. Nem volt törvényhatóságunk területén társadalmi mozgalom, akár az érdem jutalmazására, akár' valamely seb begyógyitására, az önképzésre, hasznos szórakozásra vagy valamely hiány pótlására indult meg az, hogy méltóságodat a kezdeményezők, vagy legalább a vezérférfiak között nélkülözte volna, gyűjtések eszközlésénél, jótékony előadásoknál, az érdemes társadalmi 'tényezők megtisztelésénél s jutalmazásánál mindenütt ott volt és pedig az elsők közt volt Méltóságod szerető szivével és áldozat készségével; a mikor vizszabályozó társulatainknál önzetlenül, lelkesülten képviselte a közönség érdekeit, a mikor mezőgazdasági viszonya'nk javítására a legnagyobb magán és egyesületi tevékenységét fejtette ki: akkor a kisvárdai kórház létesítésének elősegítése által számtalan szenvedő kínjaira nyújtott gyógyító balzsamot, addig lelke volt a veres-kereszt egyesület törvényhatósági osztályának, pártfogója, vezér szelleme, a nyíregyházi daltársulatnak. Használni akaró figyelme mindenre kiterjedt, egyéniségével, jó tanácsával, áldozatkészségével mindenütt ott volt, a hol arra szüksége volt a társadalomnak. Különösen két dologra nézve el lehelhe-e hallgatni közhasznú tevékenységét, két dologra nézve, mely természeténél fogva hivatalos ügykörével is összefüggött ugyan, mely azonban eredményei tekintetében társadalmi szempontból bir kiváló fontossággal. Lehetne-e hallgatással mellőzni azon bölcs, önzetlen, fáradságot nem ismerő és áldozatkész működést, melyet méltóságod a honfoglalás ezredéves évfordulójának megünneplésénél s emlékezetessé tételénél s a népnevelés ügyének előbbre vitelénél kifejtett? Erről bieonyára csak hálával és köszönettel, sőt csudálattal lehet megemlékezni. Méltóságod bölcsessége gondolta ki, vagy hagyta helyben a terveket, melyek a millenium méltó megünneplése végett törvényhatósági elhatározás alá kerülFolytotása ft mellékleten