Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-04-11 / 15. szám
XVIII. évfolyam. 15. szám. Nyiregyháza, 1897. április 11, Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egésí évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanití uraknak egés< évre csak Icét forint,. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. BOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. k SZ A.B0LCS VÁR BEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. >Iegr.jelenih: lietenkint egyszer, vasárnapon, A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzelc, mer/rendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó- " T™"-- oeKu.aeai Minden négyszer hasibozot. petit sor e íy H r lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos foaadt aTnak el 9 köilése S kr.; többszöri közié* esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . . . Kincstári bélyeglij fejé en, minden egyes Lirn-ín<í~7k,r l.ávi • A kezi ratok csak világos kívánatra s az de:és után sO kr. fizette ik. (JanosZky haz) intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyht-tért közlemények d.ja soronkint JO kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vo Bler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn'& Comp által Hamburgban. Hivatalos rész. C297. K. 1897. ~ Szabolcsvármegye alispánjától. Minden bizottsági tagunk. Szabolcsvármegye közönsége, az állásától megvált Kállay András főispán távozási feletti sajnálatának kifejezése és a távozó főispántól való bucsuzása alkalmából Nyiregyházáu, a vármegyeháza nagytermében folyó évi április hó 14-én délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, mely közgyűlésre a bizottság t. tagjait amidőn meghívom, egyidejűleg fel is kérem, hogy a körünkből távozó főispán iránti érzelmeink ünnepélyes nyilvánítása szempontjából eme közgyűlésen lehetőleg teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1897. évi április hó G-án. Mikecz János, alispán. Kállay András. „Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Kállay András Szabolcsvármegye főispánját ezen állásától, e minőségében tett szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felmentem. Kelt Bécsben, 1897. évi márczius hó 29-én. Ferencz József, s. k. Perczet Dezső, s. k." Megujitjuk emlékezetünkben vármegyei közéletünk legutóbbi uyolcz esztendejének történetét Az 1889. julius 27-diki fényes installációtól 1897. ápril 4 dikéig, amely idő alatt Kállay András a Korona megbízásából Szabolcsvármegye kormányzata felett a felügyeleti jogokat és kötelességeket — mint lőispán — gyakorolta és teljesítette. Most, hogy Kállay Andrásnak a főispáni állásról való lemondását Őfelsége a király elfogadta, s a fölmentés publikálása megtöi'tént, összerakva e nyolcz esztendő történetének képét vármegyei közéletünk ez idő alatt kirajzolt eseményeinek mozaikdarabjaiból: úgy látjuk, úgy érezzük, hogy a Kállay András főispánságának ez a nyolcz esztendeje Szabolcsvármegye történetében, nem csak a nyolcz év előtti múlttal való összehasonlítás megvilágításában, de önmagában véve és mérlegelve is, egy bizonyos meghatározott időszakot jelent, amelynek meg van a Kállay András nemes egyéniségétől, munkás élete példájától s ideálokért lelkesülő fölfogásától nyert s abból kifejlett karakterisztikonja. A múlttal szemben a Kállay András főispáni működését nem csak az ő vér szerint való, tradíciókon és — hogy úgy mondjuk — egy kenyéren táplálkozott patriotizmusa különbözteti meg és domborítja ki élesen. Midőn nyolcz évvel ezelőtt elfogadta a megbízatást és elfoglalta Szabolcsvármegye főispáni székét, főispáni székfoglaló beszédének különösen két kinyilatkoztatása ragadta meg — a mult tudott, emlékezetben levő eseményeivel szemben szinte meglepetésszerű érzésként — az elméket és sziveket és keltett — méltán —• föltűnést éa lelkesedést. — Az egyik kijelentés az volt, hogy az önkormányzati közigazgatás hívének vallotta magát (az aktuális politikai viszonyok akkori vonatkozásai szeriut e kijelentésnek nagy súlya volt) s főispáni állásában való megmaradását is ez elv épségben való fentartásához kötötte. — A másik kijelentés az volt, hogy főispáni állását párt-politikai szolgálatokra fölhasználni nem fogja. Idézzük itt e tekintetben tett program m-kijelentését szószerint: „Politikai tekintetben, — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes solidaritásban vagyok. — Óhajtanám, ha itt a zöld asztalnál e jelszó jutna érvényre: „Kevés politika és aunál több közigazgatás" és bíznók a politikát inkább a választókerületekre. De habár eljöttnek látom az idejét annak, hogy a megyei politikai közvélemény 22 év után áttérne a merev politikai negatió meddő teréről a politikai positiv cselekvés terére, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság igéretemet, hogy sem auyagi előnyök ígéretével vagy adásával a képviselői választásokat befolyásolni nem fogom. Es ha jönne kormány, mely tőlem ennek ellenkezőjét követelné, uem igéretemet hagynám cserben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizottság minden tagját a politikai türelem gyakori íiSfirft, ci tisztviselőktől pedig elvárom azt, bogy politikai nézetüknek tüntető kifejezést ne adjanak, politikai tüntetésekben részt ne vegyenek." Kállay András főispánságának idejét, a nyolcz évvel ezelőtt való múlttal szemben ez a programm határolja; és az a megkülönböztetés, hogy e uyolcz esztendő uem csak épen közgyülésekeu s más tanácskozásokon való elnöklésben telt el, de nehéz, nagy és komoly munkában, melynek gondolatai, czélzatai a közigazgatás minden vonatkozású érdekeire s társadalmi viszonyaink konszolidációjának előmozdítására, megteremtésére is kiterjedtek. És a jövővel szemben?! Az a megdöbbenés, amelylyel a közönség Kállay Andrásnak, a főispáni állásról való leköszönését fogadta, midőn az hivatalosan publikálva, megmásithatlau tényként állott előtte — annyira jellegzetes, hogy a midőn a lemondás folytán bekövetkező személy változás bizonyosságával szem ben kippattan belőlünk a kérdés: miért ? e kérdésben a rendszer-változás bekövetkezhetésének sejtelme és félelme nyilatkozik meg. Ez az aggodalom, mintha már is megvonta volna a Kállay Andris főispáni idejének éles mesgyéjét a jövendővel szemben is. Ebben a „miért?'-ben, amennyi aggodalom a közélet férfíaiban ennek a „miért'-?-nek a fölvetésében föltámad, benne van a Kállay András nyolcz éves főispáni működésének teljes méltánylása, tartalma és értéke. Nincs ugyan mindannyiunknak kezében a törvénykönyv, de azért kik tudjuk, kik pedig ösztönszerűleg érezzük, hogy ami fogalmat a „közigazgatás szó jelent, az a mi emberi életünknek — talán csak is legbensőbb családi életünk vonatkozásait kivéve — minden viszonyait érinti. Kíváncsian és türelmetlenül várja a közönség a felvilágosítást, hogy Kállay Audrás, aki nyolcz évvel ezelőtt kijelentett programmját híven megtartotta, aki mint főispán, nagy munkabírással, mindenre kiterjedő figyelemmel és érdeklődéssel, kiváló hivatása iránti lelkesedésből fakadó szinte túlfeszített munkával, sok tudással és előkelő műveltséggel tett. dolgozott és fáradt (és áldozott) a vármegye közigazgatási viszonyai javításán s a társadalmi viszonyok jólétének előbbre vitelén: miért távozik a főispáni székből Kállay Andrási Es, hogy távozik, okunk van-e csakugyan aggódnunk a jövendő iránt? Hogy az ö távozása közigazgatásunk éléről, valami alfele rendszerváltozást jelentene, hogy a következő jöveudőben a mi mindenuapi életviszonyaink lehető jóvoltáuak biztosítására és előmozdítására hivatott közigazgatási szervezetektől, e feladatuk és egyedül való rendeltetésük teljesítésén kivül egyéb, mondjuk politikai szolgálatok is fognak kívántatni, holott pjdíg a „jó közigazgatás" fogalmának egy nevezetes tartalmát képezi, hogy az állampolgárok, akár a községi, akár a törvényhatósági, akár a politikai közéletben meggyőződésüket szabadon, minden, akár alulról, akár felülről jövő erőszakos befolyásolás és nyomás nélkül érvényesíthessék. Kállay András főispáni működésének legigazabb kritikája ez a miért? mely az ó lemondásának és lemondása elfogadásának bekövetkezett tényével szemben, mint egy nagy kérdőjel fölmerül itt Szabolcsvármegyében, ahol az autouomikus jogok értéke iránt, nem csak politikai, de még inkább a kézigazgatási érdekek szempontjából is a közönség csaknem egyértelmű megbecsüléssel viseltetik. A tudott mult és a sejtett jövendő időhatárai között a Kállay András főispánságának nyolcz esztendeje kimagasló, fényes, az ő nemes egyéniségének minden sugárzó tulajdonai által karakterizált és élesen megkülönböztetett időszakot jelent vármegyénk történetében. És midőu a vármegye közönsége tőle, mint főispántól búcsút vesz, csoda-e, nem természetes-e, hogy ez a búcsúzás olyan érzékeny, szinte könyeket fakasztó Miért ? Búcsú tisztelgések. A belügyminiszter értesítése, hogy a király Kallay Andrást Szabolcsvármegye főispánját, főispáni állásától — saját kérelmére és szolgálatai elismerése mellett fölmentette, a vasárnap reggeli postával érkezett meg a vármegye alispánjához s a tisztviselői kar körében előbb s aztán elterjedve a hir a városban s később a vármegyében is, mindenütt mély megdöbbenést keltett, annak daczára, hogy betekkel ezelőtt már nyilvánvaló bizonyossággal tudva volt, bogy vármegyénk főispánja már hónapokkal előbb beadta lemondási kérvényét a kormánynál. A megbizonyosodott és megmásithatlan tényt még is a hirtelen, váratlanul jött csapás nyugtalanságának érzetével fogadta a közönség. A vármegye alispánja, elsőül értesülvén a belügyminiszter leirata alapján a mrgmásilhatlan ténynyé vált szomorú valóságról, a vármegye összes tisztviselőihez a következő körlevelet intézte: A m. kir. belügyminiszter ur 622/1897. eln. számú leirata értelmében Kállay András főispán őméltósága, vármegyénknek 8 éven át bölcs vezetője és a tisztviselő karnak atyai jóindulatot tanúsított felebbvalója, ő cs. és ap. kir. felsége legmagasabb elhatározásával állásától szolgálatainak elösmerése mellett saját kérelmére legkegyelmesebben felmentetett. Évek hosszú során át köztünk élt, velünk vállvetve munkálkodott főispánunknak saját elhatározása folytán bekövetkezett távozása a tisztviselői kar minden egyes tagját kell, hogy fájdalommal töltse el. Ezen fájd alMai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.
