Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-21 / 12. szám

Melléklet a „Itfyirvidéh" 1897, 12-ik számához. ben befelé mint tényleg akaró, jogegyenlőséget osztó ha­talom domborodik ki. Hiányzott a magyar nemzet államisága a gazdasági és erkölcsi czélokat szolgáló állam felad itok teljes elha­nyagolása folytán is. Ennek oka az elnyomatáson kívül abban keresendő, hogy hiányzott belőle egy tag, amely az európai nemzetek emelkedésének, hatalmának, kultúrájá­nak főtényezője, a magasabb gazdasági és szellemi munka organuma, a város és a polgárság. Pedig egy nemzet gazdasági egyénisége, a nemzet társadalmi, cultuiai és nemzeti egyéniségének is alapja. Épen ezért az ipar, keres­kedés, művészi ágakban mutatkozó teljes fejletlenség, továbbá a csupán a saját szükséglet kielégítésére irá­nyuló termelés, s az is csaknem kizárólag a földműve­lésre korlátozva, biztos jelei annak, hogy a magyar állam gazdasági feladataiban sem jegeczesedett valódi állammá. Sőt tovább menve; olt, ahol praductiv munkásság nincs, ahol tehát az állapotok annyira fejletlene-, hogy a nemzet összes tevékenysége a földművelés, s néhány legegysze­rűbb igény fedezésére alkalmas igarág kigyukorlása által korlátoltatik, s végül uliol a szellemi élet parlagon hever, sőt meg sem született, olt előfeltételei sincsenek meg a társadalomnak, mint önálló nemzeti közületnek kiválá­sához. Szomorú igazság tehát, hogy 1848. előtt a magyar nemzetnek nem volt állama. De nem volt társadalma sem. Sőt a városi élet és polgári elem hiánya folytán az alanyok sem voltak meg, akik közös eszközökkel megvalósítható közös czé­lokat kijelöltek és felismerhettek volna. Hiszen a magán .és politikai jogozatok birtokosait az alig egy pár százezer nemes emberre látjuk korlátozva. Ezekben sem volt egység. Egy része az udvar elölt hí­zelgett s hazafiatlan volt, a másik része pedig passiv ellenállás tétlenségében, s hazafias keservében merítette ki élelczélját. Kikből állott volna tehát a magyar társa­.dalom? S hegy tényleg nem is létezett, legjobban iga­zolja Széchenyi István működés^, aki épen egy életerős magyar társadalom alapját kívánta megépíteni nagy tár­sadalmi kérdések felszinre-dobása, és társadalmi feladatok kidornboritása állal. Ily helyzetben érte a nemzetet 1848. márcziue 15-ikének üde, termékenyítő forradalmi szellője. Rövid beszédem keretébe nem vonhatom bele azon okok ismertetését, amelyeknek közrehatása természet­szerűleg teremlelte meg a nagy nap történetét. A nemzetnek ezen események előidézésében egy czélja volt. A magyar államnak, állammá kiépítése. — Azon postulalumok kivívása, amelyek 1848. előtt az állam-épület tetőzetéhez hiányoztak. Nem a társadalom forrongása volt márczius 15., hanem államalkotó tény. Nem a társadalom követelte a maga jogait a hatalom­tól, hanem az állam, a magyar nemzet fellendült erejével. Szabadság kellett, — de nem a társadalomnak, hanem az államnak, hogy aztán a szabad állam nyújthassa, biztosithassa kiépült államiságának kifolyásaként, mint a szabadság valódi forrása a nemzet minden egyes tagjá­nak, s ezzel az egész magyar társadalomnak független­ségét és szabadságát. A szabadság mellett mellékes sze­repet játszik az egyenlőség és testvériség. — A modern állam fennhatósága alatt megizmosult társadalom vezérlő igéi azok, s csak azért kerültek bele a márcziusi ese­mények eszmekörébe, mert az állam formai kiválásához kellettek. A társadalmat e két vezér-motivum nem érinti mélyen. S bizonyos az, ha a magyar állam konsolidáczióját önkényt segiti meg a ránehezedő hatalom, — ha tehát a magyar állam függetlenségének és szabadságának meg­valósításához forradalmi események nem kellettek volna, abban az eselben a magyar társadalom nem ment volna idáig, hogy 1848. márczius 15-ét önalakulása érdekében megteremtse. Márczius 15-ikében tehát fogalmilag van benne az egyenlőség és testvériség, de nem mint czél, hanem mint eszköz a modern állam alakulásához. Való ezek szerint, hogy 1848. márczius 15. állami tény, s nem a magyar társadalom saját formációjának szükség-érzete hozta'léire. A franczia forradalom, mint végső forrása a 48-as eseményeknek, egészen más jelentő­séggel bir azön rokonvonások daczára, amelyeket a magyar szabadság-küzdelem lefolyásában szemlélhetünk. Ott is az államfő absolut hatálma ellen irányult, mint nálunk. De míg olt egyszerre megváltoztatta a régi tár­sadalmi rendet, addig nálunk a társadalmi szerkezet csak annyiban módosult, amennyiben az uj államforma azt szükségszerűen kövelelte. Innen az az ellentét, amely a magyar társadalom szerkezete, érzülete és főbb irányai, valamint az állam­forma, az ez által követett, s az egyenlőség és testvé­riség elveivel harmonikus fejlődése között jelentkezik. Hiszen a magyar állam hamisítatlan demokratikus jelleg­gel bir, holott a társadalom a demokratikus intézmények daczára ma is konzervatív, mondhatnók aristokratikus, amelyben a timokratia, a vagyoni előnyök túltengése is helyet találnak. Nem anachronismus, midőn nyíltam ki merem : mondani, mikép az 1848. évi Országgyűlés nagy jelenése, midőn a polgárok egyenlőségét, a jobágyság felszabadítását törvénybe igtatták, nem a társadalom demokratismusát jelenti, hanem csupán lehetőség, mód és eszköz nyújtatott ahhoz, hogy a jognélküli milliók felemelkedhessenek az addig kiváltságolt osztály magas­latára, ez utóbbiak felfogásának, tradíciójának, főképen . pedig társadalmi semmittevésének recipiálása által. — Azaz: az egyenlőség kimondása nem tette a társadalmat demokratikussá, nem szállította le az arisztokratiát elő­jogainak sanczaiból. a társadalom minden tagjában nem fejlesztett azonos czélok és törekvések iránti készséget, legfeljebb nemi assimilatiót teremtett, amelylyei a vagyo­nos osztály, s a timokrácia a magasabb rendbe való fokozatos emelkedése állott elő, míg a nemzet zöme megmaradt továbbra is kizárt nemzettestnek, amelyet a legfelsőbb 10000-rel semmi rokon érzület sociális értelemben össze nem tart, hacsak a hazaszeretet közös­sége nem. A magyar állkmforma, valamint a kelté szakadt társadalma közötti űr egyrészről, másrészről a társadalom fejlődésében az államnak befolyása demokratikus irány­, ban, teljesen szétválasztotta az államot és társadalmat, ' amely elkülönülés eddig tart, hogy a társadalom még akkor sem tud együtt érezni az állammal, midőn a nemzet legnagyobb ünnepe, a modern államalakulás nagy perio dusa kínálkozik a nemzet társadalma részére, pedig ez a periódus a magyar társadalom szervezkedésének, ki­válásának kezdő is határköve. És daczára annak, hogy az 1848. márczius 15-jének lenyes eszméi végérvényesen jelölték ki azt az ösvényt, amelyet a magyar nemzetnek társadalmi tömörülésében közvetnie kell, — mert ez az irány véralkatával ellen­kezik, s tisztán demokratikus, mert továbbá ezen ellentét következtében mai napig is a márcziusi eszmék jelentő­sége főképen az állam gépezet organismusában domboro­dik ki, — a társadalom vére nem lüktet hevesebben, — lelkesedése nem fokozódik a márcziusi eszmék emlék ünnepén. A hivatalos állam pedig, jóllehet e naphoz van fűzve megifjodása, pusztán érzelmi okokból nem tesz a legnagyobb nemzeti ünneppé e napot. Ez az oka annak, hogy márczius 15-ikének varázsa; amint távolodunk tőle, — s mind kevesebben vannak azok, akik e csodálatos nap suggestioját közvetlenül érezték; — jobban, jobban csökken, pedig e csökkenés, az egyenlőség és testvériség örök igéinek múlását, pusz­tulását is jelenti. De ne adjuk fel a reményt. Ha majd a tiszta liberális és demokratikus magyar államnak ezen jellegét sikerül álömleszteni a társadalom szövetébe is, — ha majd az egyenlőség és testvériség eszméi utat találnak a nemzet szivébe, ha majd osztályok­felekezetek és nemzetiségek szerinti tagozatok választó falai leromboltatnak, nem az osztályok, felekezetek és nemzetiségek megsemmisülésével, de közös nagy czélok­ban való egyesülés által, — akkor Uraim! magasan fog lobogni a lelkesedés lángja a lelkekben, és márczius 15-dike valóban a nemzet legnagyobb ünnepe lesz. És minél jobban ejtendi meg a nemzet lelkét e márcziusi nap illatos, meleg levegője, minél jobban ér­vényesül tehát a társadalom érzületében is az egyenlőség és testvériség hódító ereje, — e nemzet annál nagyobb annál hatalmasabb leend! * * * A márczius 15-diki évforduló nevezetes ünnepét a helybeli ipartestület és iparos ifjúság is a szokott ke­gyelettel ünnepelte meg. A hazafias ünnepély melyen óriási közönség vett részt, az ipartestületi ház nagytermében folyt le. Kima­gasló pontját az ünnepélynek Kálnay László ügyvéd magvas ünnepi beszéde képezte, mely zajos éljenekre ragadta a közönséget. A programm többi pontját haza­fias költemények elszavallása töllötle ki. * * * Márczius 15. Nagy-Kálióban. Nagy-Kálló város is szépen ünnepelte uieg márczius 15 két. A felkeló nap sugarai már a tavaszi lenge szellőtől csókdosott — magyar koronával ellátott nemzeti szinü nagy zászlót olt találták az ev. ref. egyház sugár tornyaiban, melynek láttára a piaezou és a főbb utczákon csakhamar csak­nem minden köz és magánépületen; kitűzetett a zászló. Fél 9 órakor, midőn megszólaltak a ref. egyház harangjai, seregestől tódult a nép oda, hogy hálát adjon a jóságos igaz Istennek szeretett magyar hazánk szabadságáért és függetlenségéert. A ref. iskolás gyermekek tanítóik által vezetve, — sziveik felett nemzeti sztnü kokárdát viselve, — szintéu mind részt vettek az isteni tiszteleten. Templomba menés előtt, hogy e nap jelentőségét, magasz­tosságát minél inkább megértsék a gyermekek, s hogy lelkükben a haza szeretet lángja lobbanjon, mindenik tanitó — saját iskolájiban tanítványa szellemi fejlet­ségéhez mérve magyarázta, méltatta a márczius 15 öt. A csaknem zsúfolásig megtelt templomban nt. Göröm­bei Péter f. szabolcsi ev. ref. esperes tartott hazafias lelke­sedéstől áthatolt gyönyörű imát, — ki egyházmegyei határozatból kifolyólag a fennhatósága alatt lévő 104 egyházban annak iskoláiban körlevélben szinten elren delte ezen uevezetes nap megünneplését. — Az ima elhangzása után az egész gyü'ekezet fennállva énekelte el a „Hazádnak rendületlenült", mely után egy szép ének éLeklése közben kivonult a templomból, magasz­talva a nagy n p jelentőségét. A nagy nap emlékére az ünnepély elmúlása után az iskolás gyermekek haza bocsáttattak, kik éljenezve haladtak lakásaik felé. Délután fél 6 órakor az ipartestület saját zászlaja alatt czigány zene mellett vonult fel a piucz térre nagyszámú polgár ságtói kisérve, a mikor is Iklódy Márton ügyvéd szép beszédével ecsetelte az 1848-ki eseményeket. A beszéd elhangzássa után fáklyás körmenet volt a város kivi lágitott főbb utczáiu hazafias dalok éneklésével. A menet a piacz térre jött vissza, ekkor az országos tébolyda ellenőre Ralovich Pál lépeU az emelvényre ós fáklya fény mellett a nép előtt egy beszédet olvasolt fel: utánua a közönség óhajtására Szabó Antal tartott a közönséguek egy hazafias beszédet, melyet élénkeu megéljeneztek. Este a kaszinó nagytermében bankett volt, melyen lelkes pohárküszöntők hangzottak el. Az iparosok a nagy nap emlékére szintén társvacsorát rendeztek Pazony községben szintéu hazafias lelkesedéssel ünuep-itek meg márczius 15 dikét. A nem régen ala kult dalárda szfpan előadott hazafias dalokat énekelt. Az alkalmi ünnepi beszédet Gönczy István ev. ref. lel kész mondotta. A szép üunepély a ref. templom előtti térségén ment végbe. Rakamaz községe a szabadság iránti lelkesedését fényesen bizonyította be márczius 15 én, az 1848 évben kihirdetett magyar szabadság évfordulója megünnep lésével; a mikor is a községi elöljáróság kezdeményezésére a nemzeti sziu'ü zászlót mozsarak durrogatása között márczius 15-én reg el 6 órakor a község házára kitűzte. Majd este 6 órakor isuiét mozsarak durranásával hívta egybe a Fried Sándor Ízletes ételekről s italokról híres magyar veudéglójébe leendő ünnepélyes levonuláshoz a lakosságot a községházához, hol a Forgács János kántor vezetése alait lelkesedéssel énekelte el a „HiZádnak rendületlenül, légy blve óh Migyai" alkalmi dalt, majd ismét mozsarak elsütésével adatott jel az indulásra, a mikor is a nemzeti SZÍLŰ lobogó alatt ünnepélyes dalok éneklése között vonult a közönség az emiitett nagy vendéglőbe az előre megrendelt 100 terítékű bankettre, J? 1?®!, > d" Fab ,y Károly 48 as honvéd nyitott meg, üdvözölvén a megjelenteket. - Vacsora közben és után többen méltatták az 1S48. évi szabadság kihirdetését; a többek között fenn állva nagy lelkesedéssel hallgatták, midőn id. Fabry Károly 48 as honvéd poharát emelte O Felsége szeretett Magyar királyinkér, ki oly kegyes volt, hogy mindjárt megkoronáztatásakor legelőször is a 48/49 évi szabadságharezos honvédek segélyezésére ajánlotta fel a koronázási ajáudékot. — Erre nagy éljenzésben tört ki a vigadó közönség, mely égési a reggeli órákig volt együtt. Szent-Mihály község polgársága is," régi szokásához híven megtartotta, méltó kegyelettel s hazafias lelkesedés­sel, márczius 15-dikét. A templomban hálaadó isteni tiszte­let tartatott, tiszteletes Nyakas Balázs ref. h. lelkész ur altal. Az egyházi hálaadó Isteni tisztelet után, a közön­ség nagy sokasága a tágas piacz téren gyűlt össze, hol Szalay Béla ret. tanitó ur tartott, — a nagy napot méltató szép beszédet. Estve társas vacsorára gyűlt össze a lakosság szine java és pedig: A polgáiság a központi szállodában, a hol a nagy nap jelentőségét alkalmi tószt­ban Komáromy Miklós, Daróczy Pál s Sz. Nagy Imre urak ecsetelték, a jelen levők nagy lelkesedése mellett. A helybeli Casinó szintén megünnepelte társas össze jö­vetellel a nagy napot, a hol tiszteletes Nyakas Balázs h. lelkész ur, — nyitotta meg szép beszéddel az ünnepélyt s többen a jelen lévők közzül talpra esett toasztokban adtak kifejezést hazafias érzelmeiknek, a jelen voltak lel­kesedése között. — Az ünnepélyes együtt lét csak az éjféli órákban ért végett — a mit a lelkes közönség a „Hazádnak rendületlenül* lelkesítő szózat éneklésével rekesztett be. A keékl ev. ref. hitközség márczius 15 ikét lélek­emelő Ouneppé tevé. Imát bocsájtván a templomban, együtt érzőleg, az egek urához, s hálaadólag azon drága ajándékiért, melyeket ezen nap eseményei, vívmányai adtak a szolgaság jármából fölszabadult néposztálynak; segedelmét", áldását kérte jövőre, hogy nyugodjék meg a haza minden rendű, raugu nemzetiségű lakosain — ? közhaza igaz szeretetében; s a népek ós nemzetek nagy versenyében pedig azon üdvöiitő elv vezérelje: „A haza minden előtt"! Majd isteni tisztelet végeztével, az összes gyülekezet, a templomból, nemzeti siiuü lo­bogók alatt, az imposans iskola — és óvóda udvarára vonult, hol a hitközség lelkésze Nagyváthy Ferencz az ünnepélyt, e nap jelentőségére visszaeralékeztetó magvas és a néphez s aunak felfogásához mért beszéd­del megnyitotta. Ezt követte Btiday Ilona okleveles óvónő szellemes beszéde, s igazáu a Kicsinyek szellemi niveaujára leereszkedő ama, az óvoda alapját megvető Miskolczy József emlékét felelevenítő előadása, melyben kijelenti egész öuérzettel, hogy mig egy felől a végren­delkező akaratához képest igazi protestáns szellemben, másoldalról az egységes magyar haza kívánalmainak és inteutióinak hódolva, Keék közönségének gondjaira bí­zott kicsinyeinek szivébe az igaz magyar hazafiság mag­vát hintegeti, s ez által belőlök jó — és igaz honfiakat és honleányokat nevelni legkedvesebb kötelességének tartja. Kijelentéseit, nyomban, a közönség éljenzéssel jutalmazza. Végül kicsinyeivel, záradékul, hegedű kísé­retében hazafias imát mondott; mit a közönség öröm­teljes megelégedéssel s áhítattal hallgatót. Egy öreg nő azon megjegyzésben részesité e jelenetet: Dicsérnek uram tégedet még a csecsszopók is (VIII. Zsolt) Majd a közönség feszült várakozása mellett Nagy József ev. ref. felekezeti kántor tanitó, ki egész részletekig meg­magyarázta a közönségnek az 1848 márczius 15 ikének eseményekben dus előzményeit, e nap jelentőségteljes vívmányait stb. Majd a népiskulás növendékek a Szó­zatot, Hymuust s több hazafias dalokat elénekelve, a szabidbi vonultak lobogóik alatt, tanítóikkal; & nép pedig igaz lelkesedéssel távozott megszokott napi munká­jára, kijelentvén,hogy örömmel szentel ünnepet minden évben e napon az elmondottak és hallottak emlékeze­tére. Keék, 1897. márczius 16. Egy jelenvolt. Az uj ezredév első márczius 15 ét nagy lelkesedés­sel ünnepelte meg Szalóka község. Az ünnepély hála­adó isteni tisztelettel kezdődött, mely az iskolában igen nagy részvétel mellett lett folytatva. Az iskola helyise­gében tartott ünnepély programmja a következő volt: Megnyitó, tartotta Szabó Károly ref. lelkééz. Hymnus. énekeltek együttesen.Visszapillantás 1848 márczius 15 re, Háda József ref. tanítótól. Talpra magyar Petófi Sándortól, szavalta Balog József. 1848 márczius 15. alkalmi költe­mény. E őadta Szabó Károly ref. lelkész. A magyar nép Petőfi, szavalta Szabó József. Fohász, éneklék az iskolás gyermekek több szólamra. Hazám, Pósa L , szavalta Somogyi Péter. Induló, énekelték karban. Előre Tóth K., szavalta Barta János. Szózat, énekelték karban. Bezáró, Szabó Károly ref. lelkész. Az ünnepély után igeu fényes Dankett volt, a melyen 95 teritéknél folyt a dikcziózAs, a mely élénk borozgatással késő éjjel végződött. Az ünnepély kitűnő sikerülésének buzgó apostolai voltak: Szabó Károly ref. lelkész, Háda József ref. tanitó, Somogyi József biró, Mező Ferencz, Orosz András, Orosz Áron, Balog Ferencz, Bilog Péter, ós még többen a polgáii olvasókör tagjai kőiül. Háda József, ref. oki. tanitó. ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei közigazgatási bizottsága e hó 31-dikén délelőtt 8 orakor, a vármegyeháza kistermében rendkívüli ülés tart. — Ugyan e nap délután a fegyelmi választmány is tart ülést. — Anyakönyv vezetői kinevezések. A belügy­miniszter a leveleki kerületbe anyakönyvvezetővé Bor­csik Béla h. körjegyzőt, anyakönyvvezető helyettesekké pedig a bezdédi kerületbe Ilofner Gyula, a piricseibe Villám Elemér jegyzői írnokokat nevezte ki. — A Ludovika Akadémiáu megüresedő s a má­jusi közgyűlés által betöltendő Buttler-féle alapítványi helyre — mint értesülünk — Stépán Elek vármegyei utibiztos Béla fia is pályázni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents