Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-30 / 35. szám

., IN Y t R V I D É K a kenyéririgység bántja. Mindamellett az a sok szerencsétlen ember mostoha sorsa, a kikkel folyton találkozunk, onnan van, mert azon gyermeket, a ki buta, tanulni nem akar, taníttatják, a ki tanulni akar és tudna is, mesterségre kergetik. Az iskolai év küszöbén állunk, jó lesz a szülők nek komolyan számot vetni azzal, hogy gyermekük minő pályára érez magábau hivatást s ha ezt sikerült ellesni, adják azon pályára, melyen kedvvel, hivatással fog tanulni és haladni, mert csak ekként apaszthatjuk a sok elégületlen ember nagy számát. Egy sziilö. Magyarország kereskedelme a vezérek korában.*) Az őshazában vadászat és halászat volt a magyarok főfoglalkozása. Bizonyítják ezt a kővetkező ős-szavak: víz, hal, hajó, íj, nyíl, tegez nyest, nyuszt stb. Hogy azonban az anyagi műveltségnek nem a legalacsonyabb fokán állottak, azt ismét azon körülmény igazolja, hogy: falu, fonás, szövés, len stb. szintén Ázsiából hozott szcivíi k A mint az ősi hazából délibb vidékre húzódtak, türk népekkel jöttek érintkezésbe. E népek az arabokkal kereskedelmi összeköttetésben állottak s igy a földmivelésen kivül a kereskedést és ipart űzték. Az összehasonlító nyelvészet alapján bebizonyítható, hogy e foglalkozások elemeit a türk néptől tanulták őseink: alma, árpa, korsó, buza, sarló, tarló, gyümölcs, türk eredetű szavak. Azonban a vándorlás viszontagságai elszoktatták a magyarokat a békés foglalkozásoktól, az akkori európai viszonyok, az államalkotási politika folytonos harczokat eredményeztek. Az itthon maradt s kalandokra nem járók életmódját Ipolyi a következőkép irja le. Gályákból alakítanak kunyhókat, néha félig földbe vájva. E kunyhók előtt tüzelnek, főzik eledeleiket, kovácsolják eszközeiket, égetik edényeiket s alkotják ekként az ásatások föltárta hamurétegeket. Itt készítik a kitapasztott földben kemenczéiket, kohóikat, sütik kenyerőket, húsokat. A hamu rétegben találjuk egyszerű életfolyamuk nyomait: állatcsontokat, kagylókat, törött edényeket és eszközeiket, melyeken fokról-fokra észlelhető a fejlődés, a durva rosszul gyúrt és rosszul égetett edényeiktől, a vésetés és vonalzatokkal ékesített színezés nyomait viselő példányokig. Találni kis állakokat is, melyek valószínűleg talizmánok lehettek, továbbá a kezdetben használt kőkalapácsokat, baltákat, fejszéket, majd későbbi eredetű finomabb vésőket, gyűrűket, gabnatörő malomköveket, szövésnél használt gyűrűket, nehezékeket, fűfélékből és állatbőrökből készült szöveteket s a ruhavarrás egyeb eszközeit, ékszereket stb. Hogy mely iparágakkal és mily mértékben foglalkoztak, az az elmondottakból is következtethető. Megemlítendő még, hogy Csepel szigetén a fővezér és az előkelők számára kőházakat is építettek, ezekhez hasonlók máshol is épültek. Buházatban szerették a tényüzést, aranynyal, drága kövekkel ékesítették magokat, amihez kalandozásaikon bőven jutottak, s melyeket — tekintve különös alakjaikat — saját ötvöseikkel dolgoztattak föl. Pulszky mondja ezekre vonatkozólag: hogy a pogány magyarok mégse lehettek oly barbárok, mint a milyeneknek a német krónikások festik őket, az a stylre nézve a byzancziaktól eltérő ékszereiken is meglátszik: akár ők magok, akár hadi foglyaik késziték azt. Már ez időben is tanúságát látjuk az iparnak, melyet a byzancziak s a meghódított népek befolyásoltak. A fonáshoz, szövéshez kivált a nők értenek: a timár, varga, szűcs, ács, szabómesterséget közönségesen űzik. Fegyvereiket inaguk készítik, amit Luitprand krónikája a következőkép bizonyít: „899. év telét fegyverMutatvány Kerekes György polgári és felső kereskedelmi iskolai tanárnak „A kereskedelem története, különös tekintettel hazánkra" czimil művéből, mely az Eggenberger-féle könyvkereskedés (Budapest, Ferencziek-tere 2.) kiadásában jelent ineg. Ára 1 frt. Bzerepet vinni megyéjében? A felére sülyedt búzaárral ki volt mondva iteletüuk." — Megérti-e e sorok komoly intelmét a magyar földesúr ? A VII. fejezetben a mai kor történetének egyik legsötétebb lapja van megírva. Egy gombamódra nőtt gyárváros keletke'ése, tele mindazzal a testi-lelki nyomorral, a mit az emberi önzés és az állatias szenvedély előidézhet; mert e fejezetben van szó Lord Bladud kicsapongásairól is De hadd beszéljen a szerző: „Nem hajtása volt e város a civilisatiónak, hanem a kinövése. A társaság ügyei a legszebben virágzottak. Az évi osztalék husz százalékra rúgott. A gyártelep közel volt a kivitelt közvetítő kikötőhöz. Egyébbel a tulajdonos nem törődött. Mikor építkezni kezdett, eszeágábau sem volt a talajt megvizsgálni, pedig az egészségtelen, mocsaras anyagföld volt; sem az ivóvízre nem volt gondja; a házakat silány vályogból építették; csatornázásról szó sem volt s a munkáslakok körül nem volt se kert, se udvar.* , A közegészségügyi hatóság — megtudván a sürün fellépő lázjárványokat — fölhivta a tulajdonost a leg elemibb közegészségi követelmények 'eljesitésére. Mr. Faulmann azonban azt mondta, hogy az nem tartozik reá. O jól megfizeti muukásait; a többi az ő dolguk. Ha a munkaidő letelt, neki nincs reájuk semmi gondja, sem nekik ő reá." Azt hiszem, a mai munká>rend-zer sziv telen önzését és lelketlen ridegségét ez utóbbi mondatuál jobban ki nem fejezi semmi. Sajnos, az egykori patriarchális viszony nálunk is bomlófélen, sokhelyt eltünófélen van De térjünk vissza a nagytőke lélekemelő alkotására. „Az inuen onnan összeverődött munkásnépnek eszeáeában sem volt a közös boldogulásra való szövetkezés. Templomnak, iskolának hire sem volt i de volt a helyett korcsma elét- S mikor a tífusz kiütött, rakásra haltak a betegek, nem törődött vele senki. Állítottak ugyan egy ideiglenes korházat, melyben egyetlen ápolónő látta el a temérdek beteg körül a teendőket; de a testi-lelki nyomor ugy elgyengitette a betegeket, hogy felgyógyulásáról alig lehetett szó." Itt fest a szerző megrázó képet a Lord Bladud ifjan hervadt, boldogtalan áldozatairól is, kiknek megváltás volt a halál; mert a kik közülük élve maradnak, többnyire London Sárában vesznek el. gyártással és köszörüléssel töltik*, Podgyász és zsákmányszereiket és ostromszereiket — ha kis mértékben is — iparosaikkal készítették. Hogy művészi iparral is foglalkoztak, az nemcsak szent László és Kálmán törvényeiből következtethetni, a melyekből kitűnik, hogy az oltárokon kőszobrok is voltak, hanem az oklevelekben gyakran emiitett „bálványkő* is bizonyítja. E szobrok azonban a keresztény túlbuzgóság következtében megsemmisültek. A hadsereg zászlai az ország czimerével és koronás karvalylyal voltak ékesítve. Szalay az iparosra vonatkozólag mondja: „A fényszerető magyarok egyes kézi mesterségeket, milyenek a bőrnemesités és aranyöntés, már művészi tökélylyel is gyakoroltak s tímáraik, ötvöseik azonkép múlhatták felül nyugateurópai társaikat, valamint egynél több középázsiai bazár e nemű áru czikkeit még ma is az európai elé helyezik a műértők. A borkészítés egyik nemét ma is a magyarokról nevezi el a franczia*. Tessler állítása szerint, az irhakészitést a németek őseinktől tanulták. A kereskedés kezdetben igen gyarló lehetett, kivált a külkereskedés. A mire szükségük volt, inkább fegyverrel, mint csereberével szerezték meg. Azonban egy német krónikás szerint, már Géza fejedelem elhatározta, „hogy Pannoniát nem jogtalan ragadmánynyal, hanem szabados nyereséggel fogja gazdagítani. És mivel tudta, hogy földje jó és termékeny, tanácsolta nemzetének, hogy tenné le a fegyvert s inkább áruit, melyeket a tartománya bőségesen termeszt, adná el szomszédainak*. Horváth Mihály vélekedése szerint is, mivel minden szükségest zsákmányolás utján nem szerezhettek be, s mivel minden nem bajnoki munkát szolgainak tartottak: aranyat, rezet, vasat stb., amit nem magok állítottak elő, venniök kellett. Egész biztos adatra találunk a külkereskedelemre Ibn Daszta arab írónál, ki a IX. században azt irja az etelközi magyarokról, hogy a legyőzött szlávok közül sokat a Fekete tenger Karch nevű kikötőjében a görögöknek bársonyért, tarka szőnyegért stb. rabszolgákul adták el. Jornaudes állítása szerint pedig már a VI. században foglalkoztak nyuszt és menyét bőrök eladásával. Pauler Gyula állítása szerint, mig Lebediában csak rabszolgát adtak el a bizantinusoknak, az uj hazában már lovakat árusítottak el ugyancsak görögöknek és bolgároknak. Mig a külkereskedelem alig érdemel említést, addig a belső már élénkebb lehetett. Főforgalmi helyek a városok voltak. A beköltöző magyarok az itt-ott talált városokat nem rombolták le. Városok létezése mellett nem csak régi iratok bizonyítanak, melyek több városról tesznek említést, pl. Bánya (nem tudni, melyik), Belgrád, Borsova, Galgócz, Esztergom, Győr, Gyulafehérvár, Ó-Buda, Veszprém, Zágráb, Borsod, Komárom, Varad, Zólyom stb. — hanem bizonyít azon körülmény is, hogy püspöki székhelyül kijelölt városoknak már ez időben is fenn kellett álniok. E városok lakói, mig őseink messze földön kalandoztak, itthon nyugodtan űzhették az ipart s a ragadraányt hozókkal, kiknek igényeik is együtt nőtt tapasztalataikkal, csere kereskedésbe ereszkedhettek. A kereskedés azonban nemcsak csere, hanem pénz által is folyt. Hadiadó, váltságdíj, ajándék, zsákmány stb. utján sok pénzre tettek szert, pl. Felső-Olaszországban egyszer 28, másszor Parisnál 8 véka ezüst pénzt szereztek. Hogy saját veretű pénzök volt-e, arról mi semmit sem tudunk, mert egyetlen okmány sem emliti és mert egyetlen iiy pénz sem szállt az utókorra, sőt a pénz nevét sem ős hazájukból hozták, hanem beköltököltözésük után idegen népektől kölcsönözték. Leó császár mindjárt a bolgár háború után emliti a magyarokról, hogy telhetetlen pénzvágyók, amiből egy kis jóakarattal következtethetni, hogy már régebben ismerhették a pénzt, mert ily szenvedély kifejlődéséhez hosszú idő kell. Több cseh író emliti meg, hogy Taksony idejében a csaszlaui és kaurzimeri ezüstbányák a csehek és magyarok közös birtoka volt és mivel ékszert és nemes érczet a külföldön is eleget szereztek, nem lehetetlen, hogy pénzt is vertek a nagy mennyiségű érczből. Kerekes György. Az embert valóban megdöbbenti az emberi szívtelen ség s az állati szenvedély e kettős rajza. És vájjon nálunk nem igy van? Hány Lord Bladud él nálunk falun és városon, ha nem is éri el mindeniket a büntető nemezis ? S hány kisebb-nagyobb szabású Faulmann szipolyozza nálunk is a munkás ember vérét ? A második rész azonban szinte még az elsőnél is sötétebb. Az arany rettenetes hatalmát állítja elénk. A legdurvább, leglelketlenebb materialismus, a mi ebből következni fog s azután az egyéni önzés teljes korlátlansága révén visszatérés az ősi barbarismusboz, de vannak nem szelíd, hanem zsarnoki alakjához. Szinte démoni erővel vannak azok festve, kiket az iró ez irány képviselőiül állit elénk: Glogoul, a cynikus materialista tudós, Ping Yang Yalvo, a chiuai gyapotkirály ésFaulmann, a cynikus üzlet ember, akinek a lelkismerete mindenkinek eladó, csak vevő akadjon rá. Megdöbbentő bepillantást enged itt az iró a világpiacz áralakulásaiba s föltárja azokat a titkos rugókat, melyek a modern parlamenteket s a modern sajtót mozgatják; a számító önzés által aljas czélokra kizsákmányolt jóhiszeműség képe elszomorító már csak azért is, mert jól tudjuk, hogy ez a kép talál, reánk ép ugy mint az angolokra, vagy bármely modern népre. Stead agrár regénye azzal végződik, hogy a chinai gvapotkirály megveti a lábát An,olországba

n, bevonul angol kastélyába és zsarnoki önkényével rettegésben tartja a környéket — azaz a regény nincs bevégezve. Olyan ez a vég, mit mikor a hur elszakad s egy órási dissonantiával abbahagyják a játékot. Az ember nyugtalanul kérdi magában: mi lesz az igazi vég ? ebben az iráuyban nem elégit ki ez a könyv. Látszik, hogy nem a művész irta, a ki megnyugtató összhangba tudta és akarta volna olvasztani mindezt a bántó dissonantiát, hanem a töprengő politikus, a ki látja, hogy a megkezdett irány végleteiben hová vezet, de ezt a sötét képet már maga is fél megörökíteni. A regény czélja az volt: figyelmeztetni az angol társadalomnak azon rétegeit is, melyeknek szivéhez csak regényekkel lehet érni, a jövő veszélyeire. Azokra a pusztító hatásokra, melyek az elfogadott irányok követéséből erednek. S Anglia, ugy látszik, megérti Steadet. G. S. Tanügy. A nyiregyházi ág. h. ev. főgimnáziumban a beiratások, folytatólag szeptember 1—4. napjain tartatnak. A tömeges jelentkezés folytán figyelmeztetem azon szülőket, kik fiaikat julius havában íratták be a főgimnázium I. és II. osztályába, de a tandijat akkor le nem fizették, — hogy ha szeptember elsején nem jelentkeznék az igazgatónál, illetőleg a tandijat le nem fizetik, szeptember másodikán fiaik helyére más tanulók vétetnek fel. A tanítás szeptember 5-én kezdődik. Nyíregyháza, 1896. aug. 29. Martinyl József, igazgató. A nyiregyházi róm katholikus elemi iskolában az 1896/7. tanévre a beiratások f. év szeptember 1—13-ig a délelőtti órákban eszközöltetnek,-14-én pedig a rendes előadasok megkezdetnek. Ennélfogva felhivatnak a szülők és gyámok, hogy tanköteles gyermekeiket ezen idő alatt írassák be, mert a későbben jelentkezők a város hatósága által az 1868. népoktatási törvény 4. §-a értelmében megbirságoltatnak. A vallás és közoktatásügyi magy. kir. miniszter úr 1878. évi márczius 31-én 7280. sz. a. kelt leirata szerint csak azok tekinthetők tanköteleseknek, kik 6 életévöket a polgári év szeptember hónapjáig betöltik. Ugyanazért minden első osztályba beírandó tanulótól megkívántatik, hogy életkorát hitelesen igazolja. Az évi tandíj 2 frt 15 kr. A lmtközség tankötelesei közé nem tartozó tanulók évi 6 frt 15 kr tandijat fizetnek. Szegényebb sorsú szülők gyermekeit az iskola igazgatója a tandíjfizetése alól felmentheti, a 15 krnyi dijat azonban az ilyeneknek is meg kell fizetniök. Más népiskolából jött tanulóknak végzett tanulmányaikról bizonyítványt kell felmutatni, kétes esetekben pedig a miniszteri utasítás 50. szakasza értelmében felvételi vizsgálatnak kell magukat alávetni. A javító és felvételi vizsgálatok a beiratás tartama alatt tartatnak meg. Kelt Nyíregyházán, J.896. augusztus 24. Orsovszky Gyula, vezető-tanitó. A nyiregyházi kereskedő tanoncz-iskola tanulóinak beiratása az 1896/97-ki tanévre szeptember hó 6-án délután 2—4-ig a központi ág. ev. iskola IV-ik fiúosztályának tantermében fog eszközöltetni. Minden tanuló 8 frt tandijat fizet. Ez összeg felerésze a beiratáskor, másik felerésze február hó 1-én előre fizetendő. Azon tanulók, akik első ízben jelentkeznek tanulókul, a tandíjon kivül még 1 frt beiratási dijat is fizetnek, és az előbbi iskolai tanulmányaikról, legalább is 6 osztályú elemi iskola sikeres elvégzéséről szóló iskolai, s azonkívül lehetőleg a születési és himlőoltási bizonyítványaikat is bemutatni tartoznak. — A könyvtári dij 20 krajezár, a mely szintén a beiratáskor előre fizetendő. A javitó vizsgálatok szeptember hó 13-án délután 2 órától fognak megtartatni. Javitó vizsgálatot tehetnek azon tanulók, akik egy vagy két tantárgyból elégtelen osztályzatot kaptak. Az 1893. évi szeptember hó 4-én 14784. sz. ,a. kelt miniszteri rendelet értelmében, minden kereskedői pályán levő tanuló — még ha próbaidejét is tölti — köteles a kereskedő-tanoncz-iskolába való felvétel iránt a kitűzött helyen és időben jelentkezni. A beiratási határidő pontos megtartását a t. szülék és főnök urak különös figyelmébe ajánlom, mivel a határidőn túl jelentkező tanonezok addig mulasztott óráik igazolatlan mulasztásoknak vétetik. llukmann Andor, vezető-tánitó. Államilag segélyezett alsófoku Iparos tanonozisfcolánkba a tanonezok beiratása, az 1896—97. tanévre, szeptember 12-én délután 2-től 4 óráig, 13-án délelőtt 9—12-ig a központi ág. h. ev. népiskola épület igazgatói hivatalos helyiségében veszi kezdetét; a tanév ünnepélyes megnyitása pedig szeptember 20-án d. u. 3 órakor fog megtartatni. Figyelmeztetnek a t. szülők, iparos mesterek és gyámok, miszerint tanköteles tanonczaikat az 1884. XVII. törv.-cz. 62. és 82. pontjai értelmében a tanoncziskolába kellő időben beíratni, a kijelölt tanórákra rendesen járatni, a tanóra mulasztásokat írásban indokolva előre igazolni, a tanulásra őket szolgalmazni és magaviseletüket ellenőrizni szíveskedjenek. Kelt Nyíregyházán, 1896. évi augusztus hó 28-án. Pazár István, iparos tanoncziskolai igazgató. A községi polgári leányiskolában a beiratások szeptember hó 1-én veszik kezdetüket. Beiratkozni lehet minden délelőtt 9—12 óráig. Minden magát fölvétetni óhajtó tanuló köteles a megelőző osztályról szóló bizonyítványát, keresztlevelét vagy születési bizonyítványát és ujraoltási bizonyítványát magával hozni. Az egész évi tandíj fele: 10 frt, beiratási és könyvtári dij fejében pedig 1 — l frt mindjárt a beiratás alkalmával fizetendő be. Tandij-elengedésért folyamodó tanulók az előző osztályról szóló bizonyitványnyal és szegénységi bizonyitványnyal fölszerelt folyamodványaikat a községi iskolaszékhez czimezve beiratáskor nyújtsák be az igazgatónál. Nyíregyházán, 1896. augusztus 29-én. Bölcsházy Vilma, igazgató. A központi óvodában a beiratások szeptember 2-án veszik kezdetűket. Melczer Margit, központi óvónő. Nyíregyházi élet. Már későre járt az idő. Sötét volt az utczákon, akár a pokolban, (nem a milleniumí pokolban!) valószínűleg nem égtek a lámpák. Különben is, ha égnek a lámpák az utczákon és mégis világos van; okvetlen a — hold szegődött be pstroleuonos lámpának, mely sajátságos tulajdonsága miatt, a kutya se ugatja meg a holdat — itt helyben.