Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-30 / 35. szám

Melléklet a „Nyírvidók" 1896. 35-ik számához. Szinészét. II. Színházunk ószi saisouja tehát, már az előzmények szerint is nagyon kedvezőtlen kilátásokkal uyílik meg. És mi, s velünk együtt miudazok, akik a sziupad tanításainak uagy kulturális jelentőségében még hiszünk és bízunk, és — bár milyeu gyenge szóval is — tiltakozunk az ellen, hogy a szinházba-járás ingere, tisztességes társaságban uem ismételhető sikamlós ocsmányságok meghallgatásában nyerjen kielégítést, és formás, vagy mesterséges módon kívánatossá tett lábszárak mutogatásában: kérjük a mi kis társadalmuuk minden jó ízlésű tényezőjét, hogy a nyíregyházi sziuészet ügyének bajaival foglalkozzanak egy kissé komolyan. Az adott helyzet az, liogy a Bokody társulatának mult téli keserves szereplése óta uralkodó áramlattá erősödött nálunk, hogy a színházunk rossz helyen van, messzire is vau, hogy nagyou rosszul van épitve, léghuzamos is, uem is fűthető és a többi sok panasz és kifogás, és mindezek eredményeként az a közhangulat, hogy uem érdemes sziuházba járni. Mind e panaszoknak terjesztésében és kiszinezésében és a belőlök fejlődött haugulatnak tóditásában csodálatosképeu résztvettek nagyon sokan olyanok is, akiknek, — mint a városi képviselet tagjainak — annak idején, mikor a sziuház-épitő részvénytársaság alakításának eszméje felmerült, módjukban lett volna a színészet "ügyének megoldását helyes mederbe terelni, t. i. hogy a város vegye azt kezébe, vagy legalább alkalmuk volt arra, hogy ebbeu az irányban indítványt tegyeuek. E helyett azonbau hallgattak bölcseu s csak mikor már a részvényes színház készen állott s megnyittatott, akkor hozakodtak elő a sok mindenféle kifogással. Holott pedig az leune miudaunyiunknak a kötelességünk, hogy az adott viszonyok közt a színészet ügyét megmeütsük. A kérdés az, hogy van-e lehetőség ez idő szerint arra, hogy ez a uevezetes kérdés véglegesen rendeztessék, értvén a végleges rendezés alatt azt, hogy a színészet ügyének ellátását, adminisztrálását a maga többi feladatai közzé sorozhassa a város. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt meg kell tenni. — Húzni-halasztani lehet a dolgot, ezt a rendezést; de végre is, a városias fejlődésnek indult Nyíregyházán csak ideig-óráig lehet kitérni e feladat elől. Valamint hogy az f is bizonyos, hogy enuek a provizórius helyzetnek a fenntartása így is minduntalan igényelni fogja a város pénztárának esetről-esetre való segítségét, a színészet ügyének minieu, igazáu való megsegítése nélkül. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy bátor férfiúnak kell lennie, aki vállalkozna rá, hogy felszólítsa ma a képviseletet e feladat megoldására. Annyira ugyan még nem jutottunk, hogy nyíltan ki mernénk mondani, hogy a színészetet mi egészen magán-vállalkozásnak tartjuk és sértett, fegyvert kovácsolt belőle ellene, azzal gyanú sitván, hogy titokban a nagyurakkal tart; holott Wilkea nem is sejti, ki volt útitársa. Aenidet nagybátyjánál E:hel barátnőjének levele várja, ki mint ápolónő működik a garlami kórházban ós kórve-kéri barátnőjét, látogassa meg. Aenid nyomban útnak indult, ismét kerékpáron, ismét egyedül. Barátnőjét* testileg lelkileg összetörve, elcsigázva találja. Irtóztató az a k p, melyet Ethel a Lord Bladud kicsapongásai okozta erkölcsi romlásról fest; de még sötétebb a másik, melyet a Fau

:mann lelketlen önzése előidézte nyomorról rajzol. Ethel a sok iszonyat látásától ideglázt kap s ez alatt a betegek ápolását Lady Aenid vállaljj. el. Két heti éjjel-nappali kórházi szolgálat után friss levegőre vágyik s mivel barátnője már jobban van, elhatározza, hogy felhasználja az éjjeli csendet és kerékpározik egykét órát. Éjféltájt lehet már, a mint a szép, fényes holdvilágon kerékpározva, egyszerre csak lódobogást hall a háta megett. Szinte meghűlt benne a vér, a mint hátranézett: néhány uri lovas vette űzőbe, nyilván részeg fővel s már-már utóiérték. Eszeveszett haj9za fejlődött ki. A leány kétségbeesett erőlködéssel száguldott előre, toronyiránt, keresztül egy vasúti vágányon. Azt jól látta, hogy a vasúti őr egyre integetett a veres lobogóval, hallotta is a vouatdübörgést, de a mint a vágányon tul volt, hátra sem mert nézni üldözőire; azután kereke nekivágódott valami bokornak, ő leesett; de nyomban talpraugrott, felszökött kerekére és elvágtatott. Arról sejtelme sem volt, hogy azalatt a vonat, üldözőjét, a ki nem volt más, mint Lord Bladud, elgázolta. Minthogy az uj ápilónő másnap megérkezett, Lidy Aenid Ethel barátnőjével eg)ütt odahagyta Garlamot b * A magyar olvasó talán hitetlenül moiolyog azon, hogy arnitokraU nő kórházi ápolónőt barátnőjének nevez -, csakhogy Angliában a kórházi ápolónők — Miss Nightingale óta — oakaea oly tmteletben állanak, mint Vesta szüzei a régi Rimibin. A mire a* angol társadalom méltán lehet büszke. semmi közünk hozzá, hogy ha egy-egy sziuésztársulat hozzáült vetődik, — ő lássa — hogy boldogul: de azért taláu könnyebb szívvel szavazua meg a mi képviselő-testületünk még egy második kaszárnyát, mint hogy kötelezettséget vállaljon a sziuészet ügyéuek rendezésére. * * * A Veszprémyué színtársulata szeptember hó 5-en akarta nálunk megkezdeni színházi előadásainak sorozatát. Nem sikerült azonban a bérlet-gyűjtés s így jobbnak látta a társulat, hogy egyelőre Kis-Várdán maradjon. Ott — úgy látszik — nem nagyképűsködnek az emberek! Náluuk Jászay Mari asszouy is félig telt ház publikuma előtt játszott a nyáron, a kis-várdaiak meg ugyancsak mosolyognak most, hogy a nagy igényű Nyíregyháza jövendőbeli színtársulata oda húzódott vissza közíbök, a nyíregyházi közönség közönyössége elől. Sőt megtörténhet még velünk az is, hogy ezután majd N.-Kálló vagy Nyir-Bátor utíu fog hozzájutni Nyíregyháza színtársulathoz. * * * Egyelőre, amíg majd a végső szükség nem fog rászorítani, a színészet ügyének gyökeres rendezésére, a városnak, mint erkölcsi testületnek lehetetleu már tovább is kitérnie ama kötelezettség elől, hogy a városunkba jövő s közönségünk igényeinek megfelelő színtársulatokat anyagi segélyben részesítse. E segély mértékét nem akarjuk mi magasra szabni: garautirozza és fedezze a város a színtársulatnak a sziuház-bérletből folyó költségeit. Az így beálló tűrhető provizórium ideje alatt gondoskodni lehet aztán a végleges rendezés módjai felől. De addig is csakugyan kell tenni valamit, ha csak nem akarjuk egészen a maga sorsára hagyni a színészet ügyét városunkban, kitörölvén azt a magunk kulturális tényezőinek sorából. Boldoguljon, ha tud — mondván! * * * Kíváncsiak vagyuuk azonban, hogy a kínálkozó szeptember- októberi színházi saisonban, amikor csak nem lesz taláu messzire az a szénapiaczi színház, aztán se melegről, 3e hidegről nem fog lehetni panaszkodni; meg aztáu, — mint ahogy látszik, — elég jó lesz a játszó színésztársaság is: lesz-e megint valamitéle ujabb föltalálásu jelszó, mely közönségünket a szinházbajárás szükségletétől elterelje!? Pályaválasztás. Augusztus hónapban szoktak tartani azon családi tanácskozmáoyok, melyek hivatva vannak eldönteni, hogy a fiu, a család büszkesége, milyen pályára lépjen. E font os kérdést nem lehet olyan könnyen megoldani, mint bokau gondolják. A szülőkön, testvéreken kivül beleszólási joga van a közeli, távoli rokonságnak, jó emberek, szomszédságnak annak eldöntésére, hogy a gyermek minő pályára adassék. hazafelé indult, útközben hallotta, hogy Wilkes Colefordban aznap este tartja programmbeszédjét. Ott maradt tehát,hogy meghallgassa. A gyűlés végén futamodott híre Lord Bladud halálának: emlegették azt is, hogy.a vasúti őr, minthogy nincs rá tanuja, hogy a vészjelt megadta, vétkes mulasztás miatt vád alá van helyezve és vizagállati fogságban van. Lady Aenid egész éjjel uem alszik. Azt érzi, hogy kötelessége az ártatlanul vádlott ember, tisztázni; de fél a nyilvánosságtól és a világnyelvétől. E tusakodásban jó sorsa Wilkest vezeti útjában, a ki történetesen rokona Ethelnek és őt jő meglátogatni. Wilkes ekkor tudja meg, hogy az ő ismeretlene Eaatland herczeg uaokahuga; s miután Lidy Aenid közli vele nyugtalansága okát, megerősíti abbeli elhatározásában, hogy jelentkezzék az esküdtszék előtt és igazolja a pályaőr ártatlanságát. E pereiben kapja Aenid anyja sürgönyét melyben tudatja, hogy atyja súlyosan megbetegedett. A leáuy nem tántorodik meg. Elmegy a bírák elé; elmondja hogy ő, L idy Aenid BelsOver volt az az éjféli kerékpározó s igazolja, hogy az őr igeuis megadta a jelt. A vádlottat fölmentik; Wilkes Aeuidet kocsijába segiti, de mire a leány hazaér, édesatyját a ravatalou találja. Wilkes azonbau folytatja a küzdelmet, a sikernek egyre kevesebb reményével. Fegyvertáraaitól megundorodva, piszkos segítségüket visszautasítva, végre nyíltan a Brassyk és Faulmaunek elieu fordulva, mint a kik a népnek gonoszabb ellenségei a világ minden nagyuránál cierben hagyatva a radikálisok minden kétes elemé'ől de elveszítve ezzel együtt a péuzesemberek és a tehetős kortesek támaszát is, a kik átpártoltak az ellenfélhez: reménytelelenUl küzdi végig a harczot; de végig küzdi és noha tudta, hogy elbukik, híven kitartott zászlója mellett ós megőrizte annak tisztaságát. S mikor a vereség után, önbizalmát vesztetten engedte át magát a csüggedésnek, egyszerre Aenid nyitott be hozzá, felrázta csüggedóséből, uj lelket öntött belé a boldogság ígéretével. Mióta utólszor találkoztak, édes anyját i) eltemette s igy nem volt senki, a ki előítéletből utjlt állhatta volna boldogságuknak. S a radikális Wilkea nSül veszi a Bjlsoverek unokáját. E'.zel végződik maga a regény. Pálya van sok uapjainkban, de legkeresettebb, legtetszetősebb a tudományos pálya, mert azon urason, könnyű szerrel lehet megélni. Vaunak azonban olyan emberek is, akik azt mondják, hogy sok a doktor, uok a fiskális, hát lehetne az apró népséget ipari, kereskedői, gazdálkodási, talán vaauti és több ezekhez hasonló pályák valamelyikére kiképeztetni. Az apa rendesen azon pálya mellett szól, mely kevesebbe kerül, de a mama, a női rokonság nem is okoskodik. Ezek csak a mellett foglalnak állást, hogy a fiúból nagy, tekintélyes ember legyen. A tanácskozás, tervezgetés addig tart, míg be nem áll az iskolai óv kezdete. Felpakolják a reményteljes sarjadékot a vasútra, vagy kocsira, oda viszik, a hol a tudomány csarnokai várják a kis és nagy diákokat. A gyerekre ráfogták odahaza, ho^y csupa lángész. Ezt bizonyította a falu iskolamestere is. A gimnázium azonbau nem faluai iskola. A fiu csakhamar roszszul felel, de azért biztatja szüleit, különösen akkor, ha pénzre van szüksége. A szülők teljesítik a kisdiák mindeu kérelmét, mert nem szabad kedvét szegni, hogy az iskolát meg ne unja, mert belőle nagy embernek kell lenni. A fiu már arra is gondolt, hogy a conjugátiónál könnyebb foglalkozás odahaza a lovakat hajtani, de ugyanekkor fülébe cseng a mamának s a női rokonságnak az az elhatározása, hogy a gyerekből tudományos férfit kell nevelni! A fiu marad, de vajmi keveset tanul, mert van alkalma szórakozni, mert a latin nehéz táplálék és az iskolaév eredménye egy, két, néha több elégtelen osztályzat lesz. A család zokon veszi, ha a fiu megbukik. Az apa hivatkozik, hogy nincs pénz, olcsó minden, rossz tanulót nem érdemes taníttatni, de leszavazzák, mert a fiunak tovább kell tanulni A gyerek, ha egyebet nem is, de megtanult annyit, hogy a bukásnak nem ő az oka, hanem valaki más, talán maga a tanár ur! A gyerek megismétli az osztályt, vagy kijavítja az elégtelen osztályzatot és — átbaktat a következő grádusba. A szülők nagyravágyása még mindég remél ég nem képes belátni, hogy a diákból alig lesz valami s ha a tudományos pályán akar okvetlenül haladui, hát lesz talán belőle 80 krral vagy 1 frttal javadalmazott napdijjas. A fiu tovább halad ügygyel-bajjal, most javit, majd osztályt ismétel. Az apa adósságot csinál, hogy fia ne szűkölködjék. Ez igy megy 2—3 évig, akkor aztán se ide, se oda, megállt a tudomány szekerének paripája és a fiu kijelenti, hogy nem tanul tovább, inkább lesz kereskedő, iparos, katona, vasutas, — szóval bármi lesz, csak tanulni nem fog. Ene szörnyű kijelentésre ismét összeül a családi tanács, a hol a mama visza a szót. Példákat hoz fel, hogy a tudományos embernek nem muszáj tudományának lenni. Hiszen N. főszolgabíró és ur, a ki csak a 3 osztályt 1 végzett, mégis főszolgabíró és ur, a ki csak a nevét irja alá. Az anya okoskodása hat. A fiút biztatják, hogy tanuljon tovább, majd megkérik valamelyik nagybácsit, a ki hivatalt eszközöl ki számára. Gazdag leányt vesz el feleségül és mégis csak ur lesz belőle. Azt nem szívelhetnék el, hogy egy ős nemes család sarja surczoaan, bőrkötővel előtte tauuljon valamely mesterséget, vagy boltos legyen, mikor annyi a kereskedés, hogy egymásután buknak a boltosok. Száz szónak ís egy a vége, vagy tanul, vagy hivatalba megy a fiu 1 A mindennapi életben gyakran találunk életunt, a sorssal meg nem elégedett olyan embereket, a kik folytán a miatt panaszkodnak, hogy nem éreznek képességet, kedvet azon pálya betöltéséhez, melyen kenyeröket megkeresni indíttatva vannak. A sok panansz, az élettel való meghasonlás nem másból, mint onnan származik, hogy az ilyen emberre nézve el vau hibázva a pályaválasztás. Igaz, hogy sok embernek már vérében van az elégületlenség, oly állás után való vágyódás, melyet elérni képtelen; sok embert Taláu nem szükséges mondanom — ámbár a Lady Aenid s a Wilkes idyllje igen kedvesen van az elbeszélésbe stőve — hogy e könyvet inkább a politikus irta, mint a novellista; de szerencsés gondolat volt a modern élet kegyetlen valóságait ily eleven képekben tárni az olvasó elé. Egy-kettőt ezek közül érdemes lesz fölemlíteni. Az Estlandről szóló III. fejezet a szó nemes értelmében vett nagyúri családot mutatja be; a nagyurat, a ki uraságát kötelesség gyanánt fogja fel, amelyet igaz lélekkel teljesít, még akkor is, mikor jövedelmi forrása felére apadván, többé nem jövedelmét, de tőkéjét költi, hogy alárendeltjeivel s az egész vidékkel szemben a „noblesse oblige" elvét csorbítatlanul feutarthassa. Ezután, mintegy ellentétül, a radikálisok főkolomposait s magának a megyének állapotát mutatja be az író. A radikális typusokról fentebb már volt szó: a vidék állapotát szomorua érdekessé teszi az a tény, hogy nagyon sok lakóház marad lakatlan, nagyon sok föld marad miveletlen; és sok uri kastély is elhagyatva áll, mert a birtok gazdáját eltartani nem képes. A nép alig keres valami', a napszám csekély ós többnyire nincs is. Az éhség a népet a szoczialiamus karjába kergeti. Az uj birtokos padig többnyire közönséges pínzes zsák; irgalmatlanul eltilalmaz mindent, megfosztja a szomszédokat azoktól az apró előjogoktól és megszokásoktól, melyek a falusi életet kellemeasé teszik ós a paraszttal durva gőgjét érezteti. A politikával a a közélettel nem törődik; arra nagyon is önző. A munkásnép — a földes uraságok elköltözvén — idegenekhez áll munkába, a kik sorsával nem törődnek, a kikben nincs meg az a szives jó indulat, a mi a régi földesúri cialádikban meg volt, az utolsó cseléd, az utolsó gyermek iránt is, a ki birtokán él. Az iró Eaatland Inrczegének adjt szájába e nagy igazságot kifejező aiavikat: „S íját hibánk okozzt vesztünket. A felforgató eszméket a birtokától távol élő ariaztokráczia neveli nagyra, ilinyaa rázták le közülünk a vezetéa terhét, mikor míg a nép kívánta, hogy vezessük ós ma, vájj >n hányunknak van módjábm, míg In hijlanió lenae is rá, vezér-