Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

IN Y I R V I D Az éli felszólalásom. Br. Eötvös József mondja: ha meggondolnánk, hová ferdíthetik kimondott szavunkat, talán sohasem beszélnénk. Ha az egyenesen kimondott szó is ilyen elferditésnek, félremagyarázásnak van kitéve — még inkább a megkezdett, de nyilatkozásra nem juthatott gondolat. Ugy értesülök, ilyen sorsra jutott az én felszólalásom is, a vármegye legközelebb, július 2-án tartott rendkívüli közgyűléséből, mely csak tervezve volt, de felszólalássá növekedni, mint az e lapok elózö számában már érintve volt, főispánunk őméltósága nem engedte, ugy gondolkozván, hogy egy rendkívüli közgyűlés csak a tárgysorozat lemorzsolásából állhat és azon még azt sem lehetne bejelenteni, hogy jön az árviz. Míg én azt vélem, hogy törvényhatósági közgyűlésen, ha mindjárt rendkívüli is az, a napirend, illetve tárgysorozat előtt, közérdekű dolgokban egyes kérdések megtétele mindig helyén van. Miután pedig nem szeretek rejtélyes ember lentii — nem is fér össze igénytelen természetemmel — hogy elejét vegyem a már is fülembe jutott félreértés vagy félremagyarázásnak, önmagam iránti kötelességből, de a közügynek vélt szolgálatból is, helyén valónak tartom e helyütt elmondani, minő czélok vezéreltek engem jelzett felszólalásom megtételénél Figyelmes szemlélője lévén ugyanis közéletünk minden irányú nyilvánulásának, nem kerülhette ki figyelmemet az a közlemény sem, mely ép^n e lap terén, a vármegye egyik járásának főtisztviselője hivatalos jelentésére viszszavezetéssel, nem kisebb dologról adott hírt, mint arról, hogy annak a járásnak görög- és tán latin szertartású róm. cath. lelkészei az ország ezredéves ünnepsége elleni állás foglalásra, a büszkeségünket képező millenniumi kiállítás látogatása elleni állás foglalásra iparkodnak népünket hangolni, szóval, hogy azzal a felkapott szóval éljek, itt is fészkelődik már a néppárt! Megvallom, éles elítélője vagyok a mostani értelemben vett néppártiskodásnak és pedig minden irányban, értve ez alatt a felekezeti féltékenykedést általán; hogy miért, az talán nem szorul magyarázatra, de ha magyarázat férne is hozzá, az már politikai térre vezetne, . ami nem tartozik ide, — de azért elhamarkodott ítéletnek tartottam azt a bizonyos hirlelést és Tamás voltam annak elhivésében, hogy vármegyénkben a legmodernebb politikai értelemben vett néppárti apostolok lennének, a mennyiben ösmerve mindkét szertartású róm. cath. lelkészi karunk hazafias gondolkozását, igazára csak bizonyítékok után hiszem el, hogy közöttünk valaki azzal a hazafiatlau irányú fellépéssel szálna síkra, a haza jobbjai által féltve őrzendő vallásfelekezeti és társadalmi béke ellen, a hová az a veíletas akarva nem akarva, tudva vagy öntudatlanul vezeti az illetőt! A kérdés fontosságánál fogva tehát, figyelemmel arra, miszerint a jelzett hir a vármegye kivatalos lapjában, hivatalos jelentésre hivatarra sz időre, amikor a bosnyák herczegoviuai kérdés végleges megoldása napirendre kerül. Bosnyákország és a Herczegovina megismerésére kitűnő alkalmat nyuji gyönyörű Ezredéves Országos Kiállításunk bosnyák herczegovinai osztálya. Aki a vidékről feljön Budapjstre, ne ia mulaszsza el, hogy behatóan megnézze ezt a bosnyák kiállítást, már csak azért sem, mert mindeneknek véleménye szerint, kiállításunknak ez egyik legérdekesebb és legtanulságosabb része. Ellenségeink haragszanak is mértéktelenül azért, amiért ilyen nagyszabású módon jelentek meg Bmyákország és a Hercegovina a magyar kiállításon. Hmem ez a dühöngés egyáltalán uem akadályozta meg a bosnyák kiállítás rendezőit, Horovitz Ede és S'ix Ödön osztályfőnököket, Hörmann Konstantint a bosnyák herczegovinai országos kormány killitási biztosát, Mikuli lovag kormánytanácsost, Redvitz Klroly báró cs. és kir. kamarást, Mucell Arthurt, Btutz Á^ost mezőgazdasági felügyelőt, Blazseket, a bosnyák kiállítási csarnokok építőjét, hogy valóságos lelkesedéssel ne fáradozzanak azou, hogy ezek az országok méltóin vegyenek részt hazánk ezredéves ünnepén. Mindaunyian rokonszenvvel viseltetnek Migyarország iránt; meglátszik raj-uk, hogy fejük, Kállay Béni, testestől-'elkestől magyar ember. Az Ezredéves Országos Kiállítás bosnyák herczegovinai osztályán meg is látszik a buzgó odaadás, amelylyel készült. Az öt épület (iparcsarnok, erdészeti pavil Ion, bosnyák lakóház, közlekedési csarnok és kávéház) a rajtuk lengő sárga piros bosnyák lobogókkal, a bosnyák czlmerrel messziről kihívják a figyelmüuket Darab Kelet áll itt előttünk, kecses formáival, élénk, de harmonikus színeivel, szellős erekélyeivel és rácsos ablakaival. Először az ipircsarnokba megyünk bc, mert ez áll a kiállítási körút mentén (a mezőgazdasági főépülettel kozással látott napvilágot, biz én ugy gondolkoztam, hogy erről a dologról a vármegye közönsége, legmegfelelőbben és legalkalmasabb helyen, a vármegye közgyűlésének alkalmából a vármegye vezértisztviselójétól, az alispántól nyerhet előterjesztendő kérdésre illetékes felvilágosítást ! Czélom vo't pedig a dolog miben állásáról való tudomás szerzés mellett, ha csakugyan volnának emiitett lelkészi karunknak olyan tagjai, akik elfogultságból, homályos felfogással, u n. néppárti lovagként a magyar nemzet legdicsőségesebb ünnepsége elleni agilitással, a haza ellenségeivel czimborálva, vagy öntudatlanul is ellenségeink malmára hajtva a vizet, találták volna jónak vármegyénk [területén fellépni, hogy az ilyen egyének átadassanak a nyilvánosságnak, mert lefegyverzésükre nem országos felülést, még csaknem is megyei bandérium kiállítását tartom szükségesnek, hanem csak a világosságot! Ámde czélom volt az is, ha nem merült fel olyan jelenség, mely indokot szolgálhatott volna ama nagy fontossággal biró hivatalos jelentésre, hogy a vármegye első tisztviselőjének alkalmat adjunk a méltatlan hirrel illetett lelkészi karral szemben a megfelelő elégtétel adásra, mert ne feledje el senki, hogy a félreértés, félreismerés, épen a tisztességes embernek nagyon elkeserítő ! Azután jelentéktelen lehet a szóba hozott hirlelés tartalmára és jelentéktelen lehet a hirbe hozottak érzületével szemben, mert a félreértés keserűsége azért még nem tehet valakit hazafiatlanná, de nem jelentéktelen abban a tekintetben, hogy az ilyen hirlelés alkalmas a felekezeti jó viszony és egyetértés megbontására ! íme, ezeknek a gondolatoknak elmondása késztetett engemet visszautalt felszólalásomra, nem a papok ellen kikelés tehát, mint valakitől hallottam, de nem is az a felfogás, hogy utat nyissak magunk közt, a vármegye gyűléstermében a szerintem lehetetlen lovagoknak! Még volt egy czélom! Azt is gondoltam, hogy nem is igen lehet a millenniumi kiállítás látogatása körüli érdektelenséget arra a bizonyos izgatásra visszavezetni, mert hiszen nem csak abból a járásból nem vonul népünk csoportosan a kiállításra, hanem a többiből sem. Miután pedig azt olvassuk a lapokból, hogy a nagyobb csoportban felrándulókat az illető járások főtisztviselői, sok vármegyében még a főispán, vagy alispán, községi tisztviselők, lelkészek vezették, kérdést akartam intézni kormányzó alispánunkhoz az iránt is, hogy szemben a talán gazdasági viszonyokból származó általános érdektelenségre, nem volna-e czélszerű egyes járási főtisztviselőket, avagy községi elöljáróság! tagokat és lelkészeket megnyerni annak, hogy az aratási muuka bevégeztével, a vármegye földművelő közönségének megnyerésével nagyabb csoport vagy csoportok egyszerre vezettetnék fel a millenniumi kiállítás megtekintésére ! szemközt). Amit itt találunk, magában véve egész kiállítás. Közoktatásügy, építészet, bányászat, mezőgazdaság, gyáripar és kézműipar (különösen szép bútorok) fegyenezmunka (mintaszerű zeniczai fegyintézetből), képkiállítás (bosnyák motivumu tájképBk és a népéletből vett rajzok), nyomdászati kiállítás, amelynek legszebb terméke a Nada, ez a magas színvonalon álló szerajevói bosnyák képes újság, a melyet Hárman Konstantin szerkeszt nagy sikerrel, és közöl benne sürüen rokon szenvesen ismertető czikkelyeket Magyarországról. A háziipar kiállítás mesés gazdtgságu hímzéseivel szemébe ötlik mindenkinek. Eanek a,csarnoknak a dísze és büszkesége azonban az iparművészeti és a szőnyepkiállitás. A bosnyák ötvös- és fegyverkovács munkája, valamint a bosnyák szőnyeg kereset és híres czikk volt valamikor a Keletnek legtávolabb fekvő vidékein is. A bosnyák-herczegovinai kormányzat uj életre támasztotta, formáiban és színö-szetételeiben megnemesitette ezeket az iparágakat, amelyek ekép^n ismét virágzásnak indultak és ahol megfordulnak, mindenütt élénk tetszésnek ós keresletnek örvendenek. A berakott, vert, vésett, valamint filigrán csecsebecsék, keleti formájú edénynek, európai fényűzési és toletti-tár gyak és bútorok (kűlöuösen feltűnő szépségű egy nagy fali szekrény), valamint u p3mpás szőnyegek a budapesti kiállításon is általános meglepetést keltenek. Azt is meglátjuk különben, bogy mindez miképen készül. Az iptrbsarnok homlokzatán a keleti bazáréletet elénk varázsló tizenhárom nyitott boltban ügyes bosnyákok szemünk előtt készítenek szebbnél-szebb iparművészeti tárgyakat. A bosnyák lakóház földszintjén három szobában pedig szőnyegszövő műhely működik; ugyanott bosnyák szövetek (bez és burucdzsuk) is készülnek. A lakóház emeletének öt szobáj i hű mása a jómódú bosnyák bég lakásának, szőnyegeivel, kereteivel, faliszekrényeivel és rendkívülien szép, fából készült Ne keressünk néppártiságot ott is, ahol nincs, hanem tegyükmeg magunk mindnyájan kötelességünket a nép felvilágosítása és helyes irányban vezetése körül. Igaza van annak, aki azt mondja, a nép olyan mint a termő föld, megérdemli, hogy művelésén mindnyájan közremunkáljunk ! Kovács István. A nőegylet működése. A nyíregyházi jótékony nőegylet egy évi működéséről Leffler Sámuel titkár a következő elnöki jelentéssel számolt be, az egyesületnek legutóbb tartott közgyűlésén : Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Az emberi magasztos törekvések között, melyek által a társadalom jólétét emelni, nemei hivatást teljesíteni, embertestvéreinek könyeit letörülni, összeaszott éhező ajkakba az inség idején egy megmentő falatot nyújtani, az elhagyott szegény árvákat felkarolni igyekszik, alig teljesité példásabban kitűnő feladatát más testület, szépen emelkedő városunkban, mint épen a rövid vonásokban vázolt czél megvalósítására társult egyesü let, e jótékony nőegylet. Igaz, hogy sok előítélettel kell megkűzdenünk; a tevékeny tagoknak gyakrau saját kényelmük megtagadásával megosztani gondjaikat a család ós társadalmi szép hivatás teljesítése közt; de meg vagyok győződve, hogy szives készséggel tesszük ezt mindnyájan, mert önzésteleleu iparkodá°unk által, abban a szerény körben, melyben működésűnk érvényesül, emberileg jót, erkölcsileg nemeset cselekszüuk ! — S ez a tudat, még ha nem is kiséri vagy követi fáradságunkat valamely elismerés, mindig felemelő ós lelkesítő, és uem fog.hagyni el lankadni a jövőben, mert a jó isten, a ki mindeneket lát és tud, meg fogja jutalmazni fáradságunkat az által, hogy szivüukben áldó nyugalmat és megelégedést cse pegtet, aminél boldogitóbb érzetre ember nem számolhat sohasem ! Ei a gondolat szállotta meg lelkemet akkor, midőn hat év előtt e díszes helyet elfoglalni szerencsés voltam; ez a tudat öntött kitartást és lelkesedést szivembe azon hosszü idő alatt, míg az önök kiiüntető bizalmából e jótékony egyesület elnöki székében gyenge erőimmel, de teljes jóakarattal és törekvéssel szép hivatásomat teljesíthettem. — Hiszen én tudom azt, hogy buzgó tiszttársaimat is ezen eszme vezérelte működésűkben, máskűlöuben nem tapisztsltam volua annyi készséget és jóakaratú támogatást főleg elnök társaimtól, az egyletet 22 óv óta szolgáló titkártól, és a választmánynak szives tevékeny tagjától. — S most midőn e hat évi elnöki működésem utolsó ténykedését fejezem b3, jelen évi jelentésem benyújtása által, nem mulaszthatom el forró köszönetemet kifejezni mindazok iráut, kik törekvő működésemben annyi jóakarattal támogatni, egyletünk magasztos czéljainak sikeres elérésében fáradozni szívesek voltak, Ezeknek előrebocsátása után rendes évi jelentésemet van szerencsém a következőkben elmondani: I Az egyesületi tisztikar mindenkor lelkesen teljesítette hivatását; a választmány tisztelt tagjairól azonban egész őszinteségei ugyan azt elmondanom egészben nem tehet; mert a 40 választmányi tag közül 10—20 közzé lehető száma azoknak, kik leküzdve egyéni elfoglaltságuk terheit, ennek az egyesületnek javán munkálni, szoros kötelességüknek tekintették. — S épsn ez alkalomból mély tisztelettel fordulok azokhoz, kiket a közbizalom ez egyesület kormányzo'i tisztére emelend, hogy vegyék szívökre a s-zent ügyet és tegyék félre a czéltö'ő közönyt s tevékenységükkel karolják fel szenvedő embertársaik ügyét, öleljék keblökre az anyátion árvát, adjanak kenyérkeresetre alkalmat tisztességes és becsületes eszközökkel a serdülő polgárleánykáknak éi az egek ura gazdagon fogja megjutalmazni fáradságukat! E téren lankadni, közönyösnek lenni nem szabad, mert ellentétbe jövünk szivünkkel s emberi magasztos hivatásunkkal! falburkolataival. Van itt férfiszoba, nőiszoba, várószoba és két parasztszoba. Hogy pedig mind ez teljesen élethű benyomást gyakoroljon a szemlélőre, életnagyságú nemzeti viseletbe öltöztetett babákkal népasitették be a szobákat. Eoből a hizból valóságos bosnyák herczegovinai etnográfiai kiállítás lett ilyenformán. A lakóház mögött van a közlekedési csarnok a bosnyák hercicegovinai államvasutakon használatban lévő lokomotivokkal, személyszállító-, háló- és teherszállító kocsikkal,amelyek mind czélszerüek. kényelmesek és elegánsak. Két oldalt, egymással szemközt állanak az erdészeti pavillon (vadászati és halászati kiállítással) és a kávéház ahol kitüuő török kávét kaphatunk, és éppen olyan kitűnő czimbalomjátékot hallgatunk a fekete lé szürcsölése közben. Az öt csarnok figyelmes megszemlélése fogalmat nyújt nemcsak arról, hogy 18 esztendő alatt hova emelkedett Bosnyákország és a Herczegovina, hanem körülbelől arról is, hogy honnan kellett kezdeni a nehéz munkát, amelyet olyan na

ey siker koronáz. Ennek feltüntetése végeit u. i. lehetőleg mindenütt kiállítottak az okkupáczió idejéből származó tárgyakat is. A kiállítás rendezésének éltető lelke és vezető szelleme, úgymint mind ennek, ami a megszállott tartományokban történik, maga Kállay Béni volt; buz^óan nyújtott segítséget neki bájos és geniális neje Kállay Béniné Bethlen Vilma grófnő, ugy a kiállítás előkészítésében, mint a csarnokok berendezésében. Jogos önérzettel, méltó megelégedéssel tekinthetnek mindketten az ezredéves Országos Kiállítás bosnyákherczegovinai osztályra, amelyről az okkupáczió egyik elkeseredett ellensége mondotta: Ez a legfényesebb plaidoyer az egész világ előtt Bosnyákország és a Herczegovina osztrák-magyar kormányzása mellett. Szokolay Kornél. Folytatása a mellékleten