Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

Mollóklet a „Wy ír vidék" 1896. 43-ik számához. Nylresryhá/.a törvény hat ósága. Ösztönszerű vágy az, amely minden élő lényt egyéni jogkörének kibővítésére sarkalja Ugy a tisikai, mint a jogi organismus önkénytelenül halad teriués/.etes fejlődésében ama czélja felé, amely egyéni cselekvő képességének korlátlansága, az akarat elhatározás szabad és feltétlen érvénye által vau határolva. A szabadság eszméje beuue van miuden orgauismusbau E/. adja meg egyrészről a cselekvésre való készséget, másrészről arra való képességét, a mely a szabadság eszméjéuek megvalósításához vezet, arai egy, a folytonos fejlődéssel Miuden kontrét vonatkozástól elvontan is, Nyíregyháza város hivatalos és nem hivatalos közönségének ama napirendre terelt törekvését, amely az önkormányzati jogkör lényeges evolutioja által a mai közvetlen felettes hatóságtól való fflggetleuséget kiváuja kivívui. sőt a polgárok elhatározási és végrehajtási jogát oly állandó jellegű tevékenységi körben is biztosítani akarja, amely eddig a legmagasabb ellrnőrzési hatóság közé ékelt vármegyei befolyás és fe ügyelet alatt volt gyakorolható; — ismételjük — ezen törekvés természetes, s oka az organikus élet állandó jelenségeiben fekszik. Nyíregyháza város mint vagyoni és- intellektuális tekintetben egyeurangu fél, egyenjognvá akar lenni szemben a hasonlóval. A disposirió ekként való feltételében tehát törekvésének alapját és jogosultságát az az igazság adja meg, mely szerint Szabolcsvármegyével intellektuális képességében versenyre szállhat, vagyis a?ou tágabb körű feladatokat, amelyeket elleuórzó felettes hatósága, — Szabolcsvármegye a törvény, szokás és önkormányzatának tartalmánál fogva megoldani jogosítva és kötelezve vau, önerejéből betölteni képes és akarja-e ? A feladatok teljesitéséuek szándéka különben az előfeltételek közül kiesik, inert hiszen magában az önállóság felé való törekvésben már kifejezésre jutott. Marad tehát a képesség. Kijelentjük, mikép a kérdésnek feltételét is sérelemnek tartjuk Nyíregyháza város közönségére nézve, anuálisinkább. inert a város képviselő testületének mai állapotát csupán rauló jelenségnek tartjuk, amely egyrészről eredménye volt a jelenW'-gi önkormányzati jog felismert értéktelenségének, s az ebből származott írrelevantiának, amellyel a képviseleti közgyűlési tagságot a város intelligens eleme tekintette, s amely a nem oda való elemeknek beözönlését léhetövé tett*, másrészről azou körülménynek tudandó be, mikép a benn levő intelligens elem az alkalmatlanok iránt érdemen felül koncziliáusnak mutatkozott. De epen ezért a helyzet könnyen változhat előnyösen. A törvényhatósági jog becsesebb tartalma. a gyakorlatához szüks/ges több tudás és önbizalom oda fog vezetni, hogy a ma közönyös értelmiség határozott érdeklődést fog tauusitaui a város ügyei iránt, s óhajtani fogja téuylegesen is kivenni részét önsorsunk szabad intézéA „NYIRVIDfir TÁKCZÁJA. Gyurii. Szép legény volt, gyönyörű legény volt. — Egész Lipnyák. községben nem volt olyan szál legény, mint Hlibnyák Gyura. Bomoltak is ulánna nemcsak a lipnyáki, hanem még a szomszéd koszczeli szépségek is. Hanem az 6 szive csak Lesták Boráért dobogott, a kit még a | jó pálinkánál is többre becsült. Az öreg Hlibnyákék azonban ellenezték a házasságot, mert Borára csak egy I kis házikó és 3 kecske nézett, mig Gyurának háza, 4 hold földje, 6 hold gyerjése, 16 kecskéje és 2 ökröcskéje volt. Ilyen külömbségek láttára az öreg Hlibnyákék, bármint égtek is egymásért a fiatalok, hallani sern akartak a házasságról. A szülői keményszivüségnek gyászos következményei lőnek; Gyura busulásnak adta magát s hogy meg ne repedjen a szive a nagy bánatnak miatta, nagyon gyakran nézegette a pálinkás bütykös fenekét. Az öregeket elhanyagolta, Borának s a gazdaságnak feléje sem nézett. A mikor a kecskék lassankint a falu Iczikjének, a kit történeiesen S/.rulynak hívtak, tulajdonába mentek, az öreg Hlibnyák a sarkára állott: — Fiam — szólította ineg Gyurát — 35 esztendei munka és nélkülözés gyümölcse az a kevés vagyon, a mivel bírunk és te par év alalt elpusztítanád, ha véget nem vetnek korhelykedésednek. — Már a kecskék Szrulynál vannak. Elég. tovább az én keresményemből nem iszol. A házamtól egy szem zabot sem viszel többé Szrulyhoz. Megértettél? — Meg apárn. — No elmehetsz. És Gyura el is ment. Egyenesen Szrulyhoz és nagyot ivott "bánatában. Természetesen hitelbe. Mikor az öreg észrevette a kapatos fiút, ismét elővette: — Fiam, rosz uton vagy, a tisztelendő ur fogadást tétet az evangelium előtt a részegesekkel, hogy sében; addig a jelenben nagy szerephez jutott kifogásolható elem a megkívántató nagyobb képzettség hiánya folytán egyrészről önkényt fog visszavonulni, másrészről a szellemi fölénynyel rendelkező iutelligeutia energikussá lesz a túlszárnyalásban. Elesik tehát az az aggodalom, amely netán az intellektuális képesség iránt támasztható. Különben, hogy Nyíregyháza városának aspiratiója a törvényhatósági jog megszerzésében indokolt, s a szükséges elő feltételek tekintetében nem becsüli túl önmagát, per taugentem hivatkozunk arra, mikép Tibád Antul a volt belügyminiszteri államtitkár, elsmert közigazgatási szaktekintély a f. évi April haváuak utolsó napjaiban a „Törvényhatósági jog és a rendezett tanácsú városok" czím alatt a „Magyarország,,-ban közétett alapos tanulmányában érthetetlennek jelenti ki, mikép Nyíregyháza az ezredév kiváló alkalmát nem ragadja meg a törvényhatósági jog megszerzésére. Elismervén azt, inikép Nyíregyháza el van látva ama tényezőkkel, amelyek a törvényhatósági jog betöltéséhez szükségszerüleg megkívántatnak, politikai pártállásának inegfelelelően a servilisniusbau; mindent a kormány kegyétől várásbau találja fel a megnyugvás és közöny okát. Az adatok közlése, amelyekkel városunkra vonatkozó véleméuyét támogatta, a valóságnak mindenben megfelelőek, amellett aztán közömbös, hogy becses tanulmányának ellenzéki intentiójához képest az ok felfedezésében tévedett. valamint, hogy arról sem volt tudomása mikép a kérdéses czélt szolgáló mozgalom épeu a f. év legelején kezdetét vette városunk illetékes tényezője, — a képviseleti közgyűlés azou határozatával, amely az ügy előkészítésére egy bizottságot küldött ki. Nem állunk tehát izoláltan a törekvéseink indokolt voltának hirdetésében A „Budapesti Szemle" 1890 évi folyamának egyik számában a budapesti egyetem egyik kültöldöu is jó hangzású névvel biró jogtanára tollából közzétett tudományos értékezés a „ Városokról" gyönyörű tudással vezeti le annak szükségeségét, mikép a városok fejlődése az alkotmányuk időközönkénti és a visszouyokhoz alkalmazott megváltoztatásához van kötve. A megadott alkotmány csak bizonyos, ezen alkotmánynak megfelelő és lehetséges, illetőleg azzal összehaug/.ásbau levő fejlődés állomásáig vezet, a íonan a retrográd irány sokkal biztosabban következhetik be, minta természet állandó törvétfyei szerinti megálapodás. Egyébként a megállapodás maga is veszedelem, s az erők kifejlődésében beállott tétlenséget jelenti, inneu vau, hogy az alkotmány állandóságának legkedvezőbb következménye is visszafejlődés. A régi alkotmány biztositatta viszonyokkal kibontakozatt erők között sok vau amely nagyobb, nehezebb és magasabb alkotmányos feladatok megoldásával is sikerrel tehet kísérletet, miért is a meglevő erök legbecsesebbjei tétlenségre vauuak kárhoztatva. A magasabb erők érvényesülésének lehetetlensége állott be, ami városunk közigazganem isznak löbbé pálinkát. Eredj, tégy fogadást te is, különben a sirba viszel bennünket; úgyis már öregek vagyunk . . . Gyura szó nélkül kifordult a szobából. Az öreg Hlibnyák Miso megörült, azt hitte, a templomba megy Gyura, pedig hát Szrulyhoz ment, ugy gondolta, hogy mielőtt a fogadást letenné, iszik egy jót abból a felséges italból, úgyis hosszú böjtöt vállal magára. A mint a korcsmába belépett, Szruly észrevette a szomorúságát. — Mi bajod Gyura, talán te is felcsaptál már szentnek, a templomba készülsz? — Oda megyek, Szruly, válaszolt Gyura; csak hogy mielőtt megválnék az italtól, még megiszom egy porcziót; adj ! — Adok lelkem, adok, sietek, hogy mielőbb elmehess. Itt van ni, idd meg és menj. Én nem tartalak. Ha a fél falu a pap után bolondul, mért ne bolondulnál te is? Hát csak bolonduljatok. A papotok iszik, ti ne igyatok, hogy annál több jusson majd neki. Vonjátok meg magatoktól a jó italt, a mely megvigasztal bánatotokban, édesebbé teszi örömötöket. Ha nincs eszetek, csak tegyétek, én iszom, a mig élek; mert csak egyszer élek. Ili megmeredek, trágya leszek és semmi más . . . Szruly elhallgatott. Annak bizonyságául, hogy ő mily reálisan fogja fel az életet, egy porczió pálinkát egy hajtásra lenyelt. Nehezen ment neki, mert nem volt hozzá szokva, hiszen kávét ivott és libanyakot szopogatott (a nép azért Libanyaknak csúfolta); de azért bárhogy dűledt is tőle a szeme, csak lenyelte. Ez alalt Gyura is felhörpintette az utolsó porcziót és gondolatokba merült. — Azt gondolta, hogy hát ha igaza van Szrulynak? Hátha csak egyszer él az ember és bolondot leszen, ha meg vonja magától, a mi olyan nagyon jól esik . . . Szruly nem sokáig liagyla gondolkozni, egy másik porcziót tett eléje és ismét egy másikat mindaddig, mig tásában is. Részint az által, hogy Szabolcsvármegye törvényhatósági közgyűlésének — mondjuk meg őszintén — mostoha anya érzéketlen gyámkod asa altal megbénítva van, részint az által, hogy azon erők a valóságbau való alkalmazásuktól szervezetileg elzárva vannak, s végül az által is, mert e két okból a teljes meddőségre, illetőleg visszavonulásra vannak kárhoztatva. íme nem igényel további bizonyítást az, hogy Nyiregyháza fejlődése nyugvópontjához érkezett, ahol a legbecsesebb erők domináló szerephez nem juthatnak, s a honnan csak visszafelé való haladás kora állhat be. Nem látjuk be, miért kelljen magának Szabolcs vár megyének tűrnie székvárosa fél uton való megállapodottságát, illetőleg miért legyen érdekében a további fejlődése útjában megakasztani. Sőt épen ellenkezően a gyámkodó megyének áll első sorban érdekében, hogy Nyíregyházának — a kellő biztosítékok megadása mellett — függetlenségét és teljes önnállóságát szorgalmazza azon érdekközösség és viszonosság miatt, amellyel a két faktor erkölcsi és szellemi haladása tekintetében összekötve van. Különben a dolog ezen oldalára alkalmunk lesz meg vissza térni. Hátra van még, váljon a harmadik kellék; a vagyoni képeség meg van a Nyiregyháza városánál. Minden további kutatás helyett kívánatosan adjuk a kiküldött bizotság öntudatos, okos és lelkes jelentését, amely főképen e kérdés megvilágítását tartalmazza: * * * Tekintetes városi bizottság! Városunk — Nyiregyháza — törvényhatósággá emeltetése tárgyában a szükséges adatok beszerzésére, jeleulenlegi közigazgazgatási összes jövedelmeinek és szükségleteinek más, hasonló — de törvényhatósági joggal felruházott — városok költségvetéseivel leendő összehi-onlitására, — a törvényhatósági jognak városuk által leendó elnyerése esetebeu előállaudó anyagi elóuyöknek és uagyobb szükségleteknek, valamint ezen esetben a Szabolcivannegyével eddig folytatott vagyon és adózási közösség megszüntetése mikéntjének kiszámítására vonatkozólag nyert megbízatásunkban tőlünk Uitelhetóleg, a legjobban eljárván, — ennek eredményét vau szerencsénk a következő jelentésben öszszefoglalva: hivatalos tisztelettel előterjeszteni: Arról, hogy Nyiregyháza városának ezen önállósitási törekvését, ha erre való rátermettségünket értelmi és anyagi erőink elegeudó voltával igazolni képesek vagyunk, — a jelenlegi magyar kormány teljes jóakarattal és tettkészséggel elősegíteni hajlandó, — többszöri személyes kérelmezéseink alkalmával kellőleg meggyőződtünk; — amire főleg azért is nélkülözhetetlenül szükségünk van, mert nagyon valószínűnek tartjuk: hogy Síabolcsvármegye közönségének nagy része, mely a folyó év tavaszi közgyű'ésén hozott, most már jogerős határozatával Nyiregyháza városa részére megszavazott évi 10 ezer frtuyi katonabeszállásolási költségmegtéi itőst is a f. év október hó 13 ki közgyűlésében megtagadta ezeu jogos és méltányos kívánságunknak teljesité-ét minden erejéből ellenezui fogja, annak dacára: hogy ezt az 1886 ik évi XXII. t.-cz. 150-dik § ,i minden rendezett tanácsú városnak a törvényhozás eugedélyével lehetővé teszi. Városunk értelmi és anyagi erőinek jelenlegi állását az ide NB. csatolt csoportosításban foglaltuk össze, csak alaposan elázott a legény. — Mikor az emberek a templomból hazamentek, utánok tartott Gyura is, hangosan kurjantotta azt a gyönyörű nótát, hogy: — Nye budu já vodu picz. (Nem iszom én vizet.) Mikor az öregek fiukat észrevették, sirtak fájdalmukban. Nagyon bántotta Gyurát szüleinek könnye, bánatában ismét ivott. A furdaló lelkiismeretét is pálinkával csitítgatta. Mikor a kontó 8 frtra szaporodott, Szruly a fizetést szorgalmazta. Az öreg azonban hajthatatlan maradt, csakugyan nem adott a korhely fiúnak egy zabszemet sem. Mit volt mit tenni? Gyura egy pár „eltévedt" kecskét vitt a tartozásba . . . A kecskék azonban nem tartoztak a gazdátlan jószágok közé; gazdájuk rájött a lopásra. A tolvaj megkerült. Per lett a dologból. Gyurát veszedelmesen kerülgette a tönalöcz. Hogy el ne nyelje, szegény öreg szüléi odafizették egész vagyonukat, csupán a házikó maradt meg, a melyben laktak. Az öreg Hlibnyák nem birta túlélni a pusztulást, belehalt. Az öregasszonyt is leverte a lábáról a kettős csapást, egyre sirt. A temetés utáni napon ágya szélére ült Gyura s igy szólt: — Mamka moja, szolodká (édes anyám); én vagyok minden bajnak az oka, hanem uj emberré leszek. Megesküszöm a szűz Mária képe előtt, hogy több szeszt nem iszom. — Ne tedd fiam, mert ha az esküt meg nem tartod, még jobban megver az Isten. Megtartom anyám. — Akkor a Szűz Anya áldása legyen rajtad. Menj! És Gyura megesküdött, hogy nem iszik többé sem pálinkát, sem bort, sem sert, sem rumot, sem más italt, ami részegít. S tartotta az esküt.