Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
Wollákl et a „ RTyirvidék" 1896. 41-ik számához. közéletünk. A mi városi közdolgaink nyilvános intézésének karakterisztikonjui közé tartozik a bizonytalanság A képviselőtestület tagjai, ahogy a közgyűlésekre a város tanácskozó termében összegyülekeznek, csaknem kivétel nélkül teljes tájékozatlansággal foglalnak helyet a zöld asztal körül, az elhatározásuk alá kerülő kérdések felöl. Ezekkel a kérdésekkel — igaz — foglalkozik előbb a tauács, valamelyik képviseleti bizottság vagy ad hoc kirendelt küldöttség. De a képviselőtestület nagy zöme elé teljesen ismeretlenül kerülnek a legfontosabb ügyek is, és így természetesen a közfelfogásnak egészséges befolyása városi közdolgaink intézésében alig-alig érvényesülhet Ami a mult pénteken történt a városi képviselőtestületben, bizonyára elég nvomós ok arra. hogy fölelevenítsük megint a „városi egylet" megalapításának eszméjét * * * Írván közéletünkről, erről a bő redőzető kérdésről, ba, csak egy kissé nyitott szemmel is, körűitekintünk, látjuk, hogy míg a magyar középosztály az önkormányzat jogaiba minden voualon bebelyezkedik, a közügyek intézésében egyenes arányban nő meg az indolencia vagy keleti fatalizmus. Nem helyi tünet ez, hanem országos veszedelem. hogy közéletünk pangása legmagasztosabb iutézményeiuket elposványosítja. Mindaz, aminek eleven közérdeklődésből kellene táplálkoznia, stagnál, vagy semmivé zűIlik, mert uem törődik vele senki. Valóban olyan a mi közéletünk, hogy inkább halott, semmint, élő. Miért? Igen sok oka foka van eunek; egyik legnagyobb, hogy társadalmuuk szeparatisztikus, s még a legkisebb helyen is és az ugyanazon czélu és még bozzá fillautropikus egyesületek is társadalmi kasztok szerint szervezkednek. Az egymástól elzárkózás, vidéki érzékenykedés, avagy a gyülölkedés botor vetélkedése teremti meg a voltaképen azonos feladatú, a „viribus umtis" elve alapján nagy feladatokra képes egyesületeket * * * A „városi egylet" szervezett előtanácskozmánya lenne a képviselőtestület közgyűléseinek. Megalakulásának irányelveit és rendeltetését világosan megjelölik azok a viszonyok, amelyekben ma városi képviseletünk sinlódik: szervezése a védelemnek a képviselőtestület amaz elemeivel szemben, akik nem csak hogy perhorreskáluak minden előre haladást, de városias fejlődésünk mai alapjait is szétrombolui készek. A párt-politikai viszonyok ma Nyíregyházán teljesen alkalmatosak ahhoz, hogy ez a „városi A „NYÍRVIDÉKI TÁÍÍCZÁJA. Az „Én". (Foljtatág ) A uagyobb készlettel rendelkező, tehát az Isteni kő/pontból többre ébredt, vagy többre emlékező, vagy mondjuk nagyobb képzettségű emberi szellem, mindezt elevenen érzi. Ezeknek teljes tudatától áthatva, függetleníti miigát részben; mert egészben mindaddig nem lehet, mi; a testben él, a földi világtól vagy élettől s úgy élvezi a jelen üditéseűl, vagy csak a változatosság okáért, ama képzeleti világ gyönyöreit. E végeit fölteszi magában, hogy ez Így lesz. Ecnek igy kell lennie. S ekkor lehunyja szemeit. Pihenést ad az anyagnak hogy amig ez történik: szabadon tarhassa a lélek röpke lényegét. S akadálytalanul lássa, érezze és élvezze mindazt, amelytől elszigeteli egy nálánál tömö rebb anyag, a test, az ébrenlét alatt. Az álom uem a .halálnak képi", mert halál nincs is, hanem a léleknek, az anyaginál egy eszmé n)ibb, az fefen-é.; képzeleti központjához közelebb eső élménye. Sokszor a lélek játszi működésének eredménye az a sajátságos jelenség: hogy fiz álomból alaposan kö veikezfeihetünk az ébrenlétre, vagyis megálmodtuk a következendőt. Szilárd és nyugodt föltevéseink e^zűnkbn jutnak sz álomban s a mivel ébren meg nem birtuuk ott a legnagyobb könynyűséggel véghezvisszük azt. 11a szellemi lényünk mindig lűggetlcn vőlna leslünktől: a jelenben is két külön életei élnénk: testi és szellemi életet. És soha sem érne bennünket újyueve zeit véletlen; mert a szellem, mint közelebbi része a mindentudónak: mindig tudná a következendőt. De valamint a szinve<;yU!etnél, tnás és más az arányok í-zerinti eredmény, p u a fehér, sugár, piros* közegen át esvén a sárgi alapra: ezen sárga alapot viola színűvé teszi. A fehérből mennél többet adunk a feketéhez, piroshoz, vagy sárgához: annál világosabb és különbözőbb szint nyerünk. Úgy a szellem és anyag összetételi aránya is inkább, vagy kevésbbé engedi egylet" minden politikai vonatkozások és tendenciák nélkül egyesíthesse magában a képviselőtestületnek mindamaz elemeit, kik e város polgárainak jólétét a megindult fejlődés további útjainak biztosításában látják, azokkal szemben, akik nem előre akarnak haladui, de visszafelé, s akikben, ha egy kis erőre kapnak, még arra is meg lenne a hajlandóság, hogy „rendezett tanácsú városból" fejlődjünk vissza a községi hatósági berendezéshez. A városi költségvetés legutóbbi tárgyalásának eseményei megmutatták, hogy ez a felfog as a képviselőtestületben valóban létezik, valóságos orgiát ülvén a költségvetés egyes tételeinek agyonbunkózása lelett. Mi akceptáljuk azt, hogy — ha vannak egyesek, akik úgy gondolkoznak, miszerint fejlődésünknek a városias irányban való indítása és tovább-vitele a közjó érdekeinek kárára van — ám igyekezzenek e felfogásuknak érvényt szerezni. Üe ezzel szemben tudjuk azt, hogy ez irányzatnak igen-igen csekély számban vannak őszinte képviselői s ha olykor-olykor túlsúlyra tudtak is vergődni a képviseló-testületben, ezt csak annak az indolentiának köszönhetik, amelylyel a képviselőtestület tagjainak tul nyomó többsége a városi közdolgok iránt viseltetik Annak a hat képviselőtestületi tagnak az önérzetes föllépése, akik a mult pénteki közgyűlésen tiltakoztak az ellen, hogy ők egy erkölcsileg súlyosan kifogásolható egyénnel egy bizottságban együtt-müködjenek, elég ok talán arra, hogy ez incidensből kifolyólag, ismervén az előzményeket is, a képviselőtestület tnindazou elemei, kik városunk előhaladását biztosítani akarják, erre a czélra szervezkedjenek és tegyék lehetetlenné azt, hogy a képviselőtestületben olyan párt és olyan emberek domináljauak, akik egy erkölcsileg kifogásolt embert vezérüknek hosszú időn át elfogadtak. Meg kell alakítani a városi képviselőtestület közgyűlései előtau icskozmáuyának a szervezetét, talán leghelyesebben „városi egylet" czimén, és ezzel biztosítani azt, hogy közdolgaink kellő megbeszélés után nyerjenek elintézést. A néptanítókról. III. A mi sivár állapotainkkal szemben milyen érdekes ellentétet tapasztalunk a kis Svájczban, melynek kulturális intézményei valóban megérdemlik a tanulmányozást és az átültetést. Virágzó egyletek, kitűnő iskolák egy szegény, földi javakkal nem bővelkedő nép közt, kiknek azonban van elegendő intelligenciájuk és akaraterejük, hogy a legmostohább viszonyok közt is bámulatra és elismerésre kényszerítsék Európa összes nemzeteit . . . 1777-ben Iselin Izsák dr., a senatus jegyzője, egy mély érzelmű humanista, ki a czivilisatio terjesztésért minden irányban lelkesedett, egy közhasznú egyesületet létesít, melynek az a czélja, hogy korának tudományos megérteni az időben, létünk okát, okozatát és czélját. De megengedi. Az embernek u>yanis uem csak ö-. érzéki képessége van, hanem meg vau mindaz, mely az összes világ tel jes felfogásához, megértéséhez és érzékéhez szükséges annyiban, ameunyiben az Isteni közpouttóli távolában őt. megilleti, az általános örök törvények szerint. Ilye nek már jelenéletünkben is az előérzet, rokonszenv (siiripithia) ellenszenv (antipithia) távérzet (telepathia.) Áaide ezen érzések, vagy kepisségek a központból lett kiinduláskor, a távolodás mérve szerint zátu'uak minderősebben az anyagiságba olyformán, mint egy hosszú csőben levó forró viz, melynek egyik vége megfagya-ztatik. a forró végtől távolodva folytonosan hül, t-űrüdik, végre egészen szilárd, jég lesz. Mind a mellett jegállapotában sem mondható éreznek, vagy kőnek, hanem csakugyan viz és gőz az, habár másalakbau is. Mint ezen jég, hatása alatt a hőnek, ismét c eppfolyóvá, majd langyos meleg, később forróvá, gőzzé és léguemüvé válhat, úgy tér és jut vissza az ember, az Istenségbe; ahonnau kiindult, minden anyagával együtt. Előbb a lélek, mint közelebbi, utóbb a test, mint távolabbi rész. Ezen körút az, melyei a kezdet előtt már végig belát, és mintegy kalandot, saját tetszéséből tesz meg miudeu ember. E kalandtól elválhitlan: de kiterjeszthető ós öszs/.ébb vonható a szabad akarat szerint mindazou tünemény, vagy jelenség, mely benne történik. Akár jónak, akár rosznak, édesnek, vagy keserűnek mondjuk is emberi nyelvünkön p u. szabadon tehetem a vizet jéggé, gőzzé, légnemüvé. Szabadon élhetek az úgynevezett szerencsével, vagy eltaszíthatom azt. Mindez a természet rendén semmit sem változtat. Dj választhatom mindenből a jobbat is, ha tudatára ju'ottam a jó fogalmának, mely szintén csak olyan viszonyos kifelyezés, mint a roszsz. Ez a sokféle elnevezés cuik a térben és időbeni különbözet kifelyezései. - Tulajdouképen pedig minden mozgalma által éleire kell reform-eszmék a társadalmi életben is érvényesüljenek, és hogy kortársai a műveltség terjedésével anyagilag is boldoguljanak. Az alapilón kivül 0 tagja volt az egyletnek, mely •1 Louisdors -ral kezdette meg működését, olyan-formán, hogy jelesebb tanulókat jutalmazott és részükre Íróeszközöket szerzeit. Egy esztendő múlva egy papírgyár munkasainak gyermekei számára esti iskolát alapított kesobb varró-iskolát, rajz-tanfolyamot, dalárdát és ifjúsági könyvtárt. A szorosabban vett oktatásügyen kivül egyébb közhasznú intézmények létrehozását is felvette programmjaba, nevezetesen: muzeumot, gazdasági, segély-egyleteket alapított, fürdőt, ovodákat, munkás lakásokat, állatvédőegyleteket stb. stb. Valóban bajos volna valamennyi erdemeit felsorolni. És ez egylet ma, — egy század múlva — nemcsak hogy létezik még, hanem 1200 tagja van és évenként 60—70 ezer frankot fordit az általa létesített kulturczélokra. Nálunk mennyire másképen van minden! A nagy zajjal és hű-hóval megalkotott egyletek többnyire alig ehk tul az 1 — 2 esztendőt. A legkisebb méretű személyi súrlódás elegendő, hogy a legnemesebb czélu egyesületnek is nyakát szegje. A közbizalom rendesen azt ülteti az elnöki székbe, ki hatalmi állásából folyólag is legalkalmasabb az egylet czéljai előmozdítására. Bukásával az egyesület is reperálhatlan visszaesésnek, — ha nem a feloszlás veszélyének — tevődik ki. Ha ügy buzgó ember áll az élén, ki valóban lelke az egyletnek, az ő vállára nehezül minden teher, tagtársai pedig szépen egymásután cserben hagyják. De hát miért is volna ez máskép, nálunk, hol a kötelesség puszta teljesítése már is érdemszámba megy, a 2.'), 20, sőt 10 éves szolgálati jubileumok hazájában; hol, ha nem is bűnnek, de legalább is fölöslegesnek gondolja s találja minden ember azt, amit elvállalt kötelezettségén felül teljesít. Ennek az inhumánus közfelfogásnak a megváltoztatására legalkalmasabb a néptanító, ki a rábízott ifjusíg | lelkébe csepegtetheti a szép, a nemes czélok iránti szeretetet, s aki a felnőttekben is felkeltheti az iskola iránti vonzódást, hol ily nernes czélokra buzdítják és tanítják azokat, kik eddig olyan tivol állottak minden kulturtörekvéstől. A fődolog, hogy ő maga ne csüggedjen el. Ne riasszák vissza az uljába torló nehézségek. A ki az ügyért magáért harezol, lelkesen, kitartóan és önzetlenül, azzal a nyugodt üntudaltal hajthatja le majdan fejét az örök nyugalomra, hogy ő is névtelen, de dicső napszámosa volt a nemzetnek, mely nemzeti jelenlegánek megóvása s fejlesztése érdekében, megértve a kor intő szavát, buzgón hordja a köveket annak az épületnek a felépítéséhez, melynek neve magyar kultura. „Nincs hatalmasabb fegyver, mint ha azok a a kiket a pálya szeretete vonz a tanítói pályára, odaadó buzgóságot fejtenek ki." Alkalmazzuk ezt a fegyvert, kedves kartársaim, bátran, csüggedés nélkül, minket nem érhet az egoismus vádja, nekünk, kiknek derék vezérünk meghagyja, hogy allraisticus motívumokkal szaporítsuk a karakter erejét, netn vetheti szemünkre senki, hogy mostoha helyzetünk daczára is nem teljesítettük volna népnevelői tisztünket és hivatásunkat becsületesen, a jobb kilátások minden reménye nélkül. Idealisták voltunk és leszünk, kik ha áhítattal és türelemmel várjuk is a jobb kort, mely jönni fog, mert jönni kell, de ezt n^m annyira a kormánytól, mint attól a társadalomtól várjuk, melyben „mindinkább uj világnézlet tör elő a pályák értékének megitélésében is és a közművelődés haladásával finomul a társadalom közbeesüjének tartalma és iránya is." P. L. egy az Istenségben. Igy vagyu ik része az Istenségnek és ugyauazonos ővele. * * * Sokszor önként iszik az ember keserű italt: hogy fokozza élvezését az édesnek. Ha pedig látszólag tőle nem függő okokból kelle ízlelnie azt: nem akarja bevennie emezt. Vagyis a legnagyobb fájdalom zárkozott és néma, és megveti a vigasztalást. Az eleve elrendelés törvénye azonban, hogy mindenesetben következzék a megfelelő megváltás. A keserű és az édes, a nyomor és jóllét, bánat és öröm, a rósz és jó, a hűtlenség és a tiszta szerelem, botu és derű, tél és tavasz: mind a megváltást jelkép3ző tények. — Mind szükséges részei az örökkévalóságnak. Mert mi értelme volna a megváltásnak bűnbeesés nélkül? A fénynek, ha a világosságot nem ismernők, a segélynek, ahol az felesleges: mi értelme lenne? Említők, hogy az emberi életben semmi sem véletlen, — Tudta az ember is, a központból kiindulása előtt mindazt, ami később feledésbe ment előtte és megtöitént. Tudta mily édes leend az eltévedés utáni kivezérlés, a „bűnbeesés" után a megvá'tás. E kalandra, cnuek^ ahány az emberi lény, annyiféleképen előforduló alakjának átfutására saját tetszés szerint, »z örök Istenség akaratával egy akaratból jelenik meg, vagy áll elő az ember és minden; mindenik világban. Igy az eleveelrendelés (praedestiuatió) törvénye ós a szabad akarat uem zárja ki enymást. Igy élvezhető a maga Istenüeg fe séges voltában, mindeo szerepkörben a lét; előbb tuditlanul, utóbb tulatosau. Midőu ezeknek alapjáu tudom, hogy részem az aczél, a kő és hamu, a villamosság ós minden égitest, minden atomjával és tüneményeivel együtt: nyugod tudok lenni. És várvavárom: mikor következik előbbléphetésem, a most még oly távol látszó eszményibb világba.
