Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-10-04 / 40. szám

és — nem mond le. Mondjanak le a többi urak. A tudás és tekintély meghozták a közélet fedhet­lenségének ezt az áldozatot, s bejelentették a tiszteletre­méltó ok nyílt kijelentésével, hogy a megbízásukat a képviselőtestület rendelkezésére bocsátják. Ez a lemondás került a pénteki képviseleti köz­gyűlés napirendjére. A melegen üdvözölt bejelentés ekként hangzik : Tekintetes képviseleti közgyűlés ! Tisztelettel bejelentjük, hogy mi; a tekintetes kép­viseleti közgyűlés K. 17/1896. szám alatti határozatával megválasztott bizottságnak alólirt tagjai ezen bizottság­nak munkálatait az ugyanezen bizottságba beválasztott Mikecz Józseffel az ő személyére nézve fennforgó körül­ményeknél fogva egyáltalában nem fogjuk teljesíteni, és hogy ezen oknál fogva mi mindannyian a K. 17 1896. sz. a. határozattal nyert megbízásunkról egyértehnüleg ezennel lemondunk. Egyszersmind bejelentjük azt is, hogy ezen bizott­ságnak egyik tagja Nádasi Lajos, üzleti lekötöttségére utalva már régebben lemondott. Nyiregyháza, 1896. szeptember 25-én. (Aláírások.) Szokatlan megelégedés, egy jól teljesített feladat helyes megoldásának megnyugtató hangulata terjedt el a képviselőtestület jelen volt tagjainál az őszinte, önérzetes és okos elhatározás hallatára. Mintha az egész közgyűlés egy megunt, gyűlöletes tehertől szabadult volna meg, midőn a már régen kiérdemelt rideg büntetés kimondá­sát magában foglaló bejelentés felolvasva lett. Melegen üdvözöljük Somogyi Gyula úr és társainak önérzetes fellépését. ítéletük igaz, okaik tiszteletre mél­tók és elhatározásuk nemes. Közéletünk régen érezte már azt a nyomasztó le­hangolást, amely annak a bizonyos egyénnek működésé­hez volt fűzve. Nem önmagát képviselte az, de a dema­gógiát, anarchiát és tehetetlen tudatlanságot, amelyek különösen az utóbbi időben veszedelmes rombolással fenyegették a városunk közdolgaiban érvényesülni czélzolt becsületes előre való törekvést. Épen azért az a csapás, melyet ez a lemondás Mikecz fejére mért, nem csupán öt semmisiti meg, de azt a lünös irányt, hcáadásunkperhorrcszkálandó akadályait, amelyeknek feje és iránytűje a mi nagy indolentiánk sőt helytelen dédel­grtésünk által jelentékenynyé nőtt Mikecz volt. Melegen üdvözöljük a lemondást, mert intelem a város közönségéhez, abban a tekintetben, hogy minő egyéneket nem szabad megbíznia a képviseleti közgyű­lésben való szerepléssel. • Melegen üdvözöljük azért is, mert utmutatás a képvi«eleti közgyűlés részére, hogy kit és kiket nem sza­bad speciális mandatummal felruházni. Melegen üdvözöljük végtére azért is, mert ez a lemondás s a rá hozott közgyűlési határozat közéletünk­nek megtisztulását jelenti, amely mindennek fölött igaz érdek. Nem csökkenti megnyugvásunkat a képviseleti köz­gyűlés bátorság nélküli határozata, amely egyelőre nem fosztotta meg a szervezkedési szabályrendelet megvizs­gálására kiküldött bizottsági tagságától Mikeczet. Hatá­rozata, amely a lemondás visszavonását czélozná, sike­rellen marad. A vége tehát mégis csak az lesz, hogy a uek, a viznek, a virágnak: az jó a földnek, a gépnek, az embernek. És nem tehető fel, hogy az ember vég­pont volna. Tehát ami fáj az embernek, az jó lehet, a mi egyedünk érzéki vagy képességi körén felül álló okozat czéljából. A mi látkörűnk egy arasznyi. Ü3 ami e térben és időben történik, képesit vissza nézni egészen oda, hol a világ még nem is létezett másutt, mint az Isten­ség gondolatában, képleg, lényegileg pedig ó fnagában az Istenség lényegében. Lám a nálunk kisebbek, az állatok és növények, a föld különféle anyagai még ennyit sem tehetnek, máskülönben öntudatos tényeiknek biztos jelei mutat­koznának, még is mindeniknek osztályrésze a fejlődés­hez, tökélyesbbüléshez, áthasonuláshoz szükséges, ter­mészettörvények szerinti átmenet vagy változás kalle­metlensége, az a rosz, ami kellemetlen és rosz vagy fájdalom kifejezéseit, már csak az emberi létsládiumban veszi fel és viseli magán. De amelynek, mint az ember anyagával azonosnak, az ember eltűntével, illetve vala­mely magasabb rendű lénynyé áthasonulásakor, az em­berrel együtt át kell hasot.ulnia. Meg lehet, hogy a mostani érzékeink szerint kellemessé, örömmé, ama tökéletesebb életben pedig a mostauihoz viszonyítva fajdalommá. Mely abban az időszerinti határpillanatban leend legnagyobb, midőn bekövetkezend magával az örök Istenséggel egyesülés. Mint a villamosság ereje, az érUlközés pillanatábau éri el tetőpontját. Akkor kell bekövetkeznie ama gyönyörnek, melyet a megfutott pályán végig tekintve élveze'ndók vagyunk, .mely semmihez nem hasonlítható, milyet szem' nem látott, fül nem hallott." Akkor lesz képességünk is teljes, megítélésére annak, hogy minden ugy volt ránk nézve legjobb, amint velünk történt. S tudatában leszünk azon még most megfejthetlennek látszó problémának: miért élünk. Honnan jöttünk. Hová megyüuk. Tudatában leszünk annak i->, hogy amit ez életben rosznak mondottunk, az mind a czólhoz közelebb vivő eszköz és tüne­mény volt. „W Y I R T í D É közigazgatás jövendőben való elrendezkedése Mikecz ál­datlan befolyása és devalváló szereplése nélkül fog meg­alkottatni. Közéletünk részére egyelőre ez is elég, mert foly­tatása el nem maradhat. Nekünk pedig a követett eljárásokért fényes elégtétel. A donibrádi népbank lieti betét-osztálya. Vas Mihály gégényi ev. ref. lelkész, a doinbrádi népbank részvénytársaság ügyvivő igazgatójának kezde­ményezésére alakult meg és szerveztetett e népbank heti betét-osztálya. A takarékosságnak, az önsegélyezésnek igy szövet­kezeti alapon való szervezése hogy milyen áldásos ha­tású intézmény, azt nagyon jól tudjuk ama boldogabb vidékek példáiból, ahol — mint pld. Poroszországban alig van, bár milyen apró kis község is, ahol ilyen szö­vetkezetek ne létesülnének, legnagyobb áldására a lakos­ságnak. Hogy egyébként közelből vegyük a példát, itt van a „Nyíregyházi önsegélyző egylet", mely rövid fennállása óta igazán áldásos működést fejt ki, folyton gyarapodó erővel. Vas Mihály lelkész úr kezdeményezését elismeréssel üdvözöljük s kívánunk sikert a fiatal intézménynek, melynek szabályait — követendő példaképen — a követ­kezőkben ismertetjük: 1. Aki a heti betétosztályba belép, köteles heten­ként, az üzleti órákon, az áltála megszabott heti betét­összeget, legalább 6 éven át a „Dombrádi Népbank Részvény-Társaság" pénztáránál befizetni. Ez idő eltelte előtt, a betétek vissza nem követelhetők s a belépéskor megállapított heti betétősszeg, a 6 év lejártáig, lejebb nem szállítható. 2. A heti betét legkisebb összege 20 fillér. Azon­ban minden betevő több 20 fillérből álló heti betét­összegre is kötelezheti magát s jogában áll kötelezett­ségétől eltérő, bármily nagyobb összeget is befizetni, amely kívánatára, következő heti betéteinek fedezésére betudandó. 3. A heti betétek után 5% kamat fizettetik adó­mentesen. A kamatok félévenként junius 30-án és de­czember 31-én tökésittetnek. 4. A bafizetések a hét bármely napján eszközöl­hetők az üzleti órákon; de legkésőbb a hét végéig be­szolgáltatandók. Ellenesetben minden 20 fillér részjegy után 4 fillér késedelmi kötbér fizetendő hetenként. A megkezdett uj hét egész hétnek számíttatik. 5. Az egyes évekre csak 50 befizetési részlet köve­teltelik. Minden év deczember havának 2 utolsó hetében, a heti betétekre szünet tartalik. A 6 havi kötelezettség az első betétrészlet bejegyzésétől számittatik. 6. Aki a heti befizetést 6 egymás után következő héten elmulasztja, a betevők sorából kizáratik s betét­pénzét csak a 6 év elteltével kapja vissza, és pedig, akinek befizetése az első 2 éven belül szakadt félbe: minden kamat nélkül; akinek pedig 2 éven túl szakadt félbe: 3% kamattal. 7. A heti betétosztályba a belépti dij 50 fillér, amelynek ellenében, minden résztvevőnek, egy betéti könyv adatik. 8. Ha a betett tőke 30 koronára emelkedik, a résztvevőnek kívánatára, betétje 3/ t értékéig, tetszés sze­rint visszafizethető, de a betétkönyv felmondásakor egész­ben lejáró kölcsön nyujtatik, mint előleg. 9. A heti betétkönyvecskék, az igazgatóság közbe­jöttével bárkire átruházhatók, mely esetben a régi tu­lajdonos minden joga és kötelezettsége az uj tulajdo­nosra száll. Az átirás dija 50 fillér. 10. Elveszelt heti betétkönyvecskék megsemmisíté­sénél a törvényszabta eljárás követendő. 11. Ha a részlvevő a befizetés tartama alatt meg­hal, vagy anyagi- és lakás viszonyaiban (t. i. távolabbi • Repüljetek elő kivánt idők sebesen I Hogy örömeimben több változís ne essen.« Nekünk, akik eltudjuk már képzelni, hogy az Istenség, mint egy központ a végtelenségben, naphoz hasonlólag sugárzik szét és válik minden irányban világgá és igy ebben a megmérhetlen nagy világban mindenütt ott van. S mind ezt ő magába beölelve tartja. A legkisebb piráuyokat é3 legnagyobb tömböket lelki szemeinkkel c;ak részben is áttekintve, mert ha egészen beláthatnék és megér.hetnők, mi volnáuk maga az Isten. Már pedig valamely rész csakugyan nem bír­hatja erejét az egésznek. Midőn azt is tudjuk, hogy mint a kör önmagába, ugy a teremtettség is teremtó­jébe tér vissza. Mi ha nem ugy volna, a folytonos terem­tés töl emésztené a teremtőt és a valami semmivé lenne. A lét átmenue a nem létbe. EÍ p'dig a maga negatí­vumába az elképzelhetetlenségig. E? meg képtelenség. Tehát nem lehet okunk aggódni, félni vagy pinaszkodni magasabb értelemben, a látszólag rosz miatt, mert ilyen értelemben rosz nem is létezik. Az isteni központból kiindulva, legtávolabb, leg­kisebb a mi Ismeretünk szerinti minden érzés: leg­kisebb az öröm és fájdalom. Hozzá közeledve azonban ez mindig fokozottabb. S növekednie kell mindaddig, mignem vi-szatért magába az Istenség kiindulási pontjába. Igy tekinthet be az ember nem csak az idők leg­végső múltjába, hanem az örökkévaló jövendőbe is. Oda, ahol találkozik a kezdet és a vég. Azonbau a jövendőnek képe, habár valódi alakjá­ba n tűnik is föl lelki szemeink előtt, az még is csak kép, nem nyújthatja a valóság megszokott érzetét, előtte az időnek. Ellenben a mult és jelen, tapasztalati tényei­vel élénkíti a reánk gyakorolt hatást, melynek nyomait, legalább emlékezet szerint sírunkig kell viselnünk. Ha olykor azt mondjuk, ez nekem fij. Ssámtalau­szor pedig ezt kérdezzük miért? E-.ek csak olyan jelen­tőségűek, vagy értékűek, mintha az edény kérdené a fazekastól, mely szintén pír, mint ő: miért alkottál engem ilyen, nem amolyan czélra? Miért vagyok én vidékre költözés folytán) köztudomásúlag olyan változás áll be, hogy a befizetés folytatására, az igazgatóság Vé­leménye szerint is képtelen leend: az addig teljesített betétek, a résztvevőnek vagy jogutódainak kívánatára, kamataival együtt, azonnal visszafizettetnek. 12. A 6 év leteltével a heti betétek, kamatos ka­mataikkal együtt, legkésőbb 3 hónap alatt a résztvevő­nek visszafizettetnek, vagy kívánatára rendes betét gya­nánt tovább kezeltetnek. ÚJDONSÁGOK. — 0 felsége nevenapja alkalmából ma délelőtt a róm. kath. egyház ünnepélyes misét tart. — Törvényhatósági közgyűlés. A vármegye kö­zönsége ő;ZÍ rendes közgyűlését e hó 13-án és kővetkező napjain tartja meg. A tárgysorozat, — melyet lapunk első helyén közlünk — 176 tárgyból áll. Érdekes lesz, léhát előre láthatólag látogatott is, a közgyűlés, mert feladata közé tartozik az 5-ik árvaszéki ülnök és árva­széki jegyző választása. — Id. Bodnár István ügyvéd, közéletünk eme nagyérdemű tiszteletre méltó alakja, — mint részvéttel értesülünk, — súlyosan megbetegedett. — A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8-ra eső rendes havi ülését az állandó választmány ülése miatt e hó 24 re halasztotta el. — Október ti. Az aradi vértanuk gyászos napjá­nak emlékére az ág. evang. egyház hatodikán délelőtt 10 órakor gyászisteni tiszteletet tart. Az ev. íet. tem­plom pedig reggeli 8 órakor tartatik meg a hálaadó mai, melyre a n. é. közönség figyelmét felhívjuk. — A szabolesvármegyei függetlenségi és 48-as párt, a f. hó 12-én d. e. 10 órakor a .Pacsirta" ven­déglő nagy termében közgyűlést tart, amelynek tárgy­sorozatát a közelgő országgyűlési képviselő választással kapcsolatos intézkedések megtétele képezi. — Képviseleti közgyűlés. Elég érdekes tárgyso­rozattal, bár lanyha érdeklődés mellett tartatott meg a pénteken délutáni képviseleti közgyűlés. Jelenlévők csekély száma miatt több tárgy, amelyek vagyoni érJekkel van­nak összeköttetésben, nem is volt határozattal ellátható. Marad a legközelebbi ülésre, amely a befejezett mezei munkák folytán előreláthatólag népesebb lesz. A hangu­lat kissé nyomott volt, mintha mindenki várt volna va­lamire. És nem hiába! Akadt egy kis kaviár, amely len­dületet adott a közönybe tévedt idegeknek. Arról volt szó, hogy a képviseleti közgyűlés egy pár legkiválóbb tagja lemondott arról a dicsőségről, mikép egy ismeretes képviseleti taggal egy bizottságban egy asztal mellett tárgyaljon. Mintha a sűrű felhők háta mögül egyszerre derült tavaszi nap szórná szerte arany sugarait, — olyan általános megelégedés kifejezése ült egyszerre az ar­ezokon a szokatlan bejelentés hallatára. — Pedig ke­gyetlen volt az az Ítélet, amelyben városunk hírhedt alakja részesüli. — Nem tartalmazott egyebet, mint an­nak kijelentését, hogy az a tag méltatlanul ül a sze­mélyére nézve fennforgó körülmények folytán a képvise­leti közgyűlés termében. Ugy hivják az ilyet, erkölcsi meglinchelés Soha nem lincheltek erkölcsileg méltóbban, mint tegnapelőtt. Épen azért mentve van az a kárörvendő öröm, amely elpalástolhatlanul kifejezésre jutott az arezok vonásaiban. Volt abban a jelenetben sok lélekemelő. A közvélemény nyilatkozott meg hatalmas erővel, s lesújtott egy embert, aki régen megérett a társadalom által való eltemettetésre. A Sangersfluh most már eléri biztosan. Különben e tény társadalmi jelentőségével lapunk 2-ik czikkében foglalkozunk. — Szüret. Évek óta nem volt Szabolcsvármegyé­ben oly víg szüret, mint az idén. A filokszera mentes híres nyiii homok piacz nélküli vinkója annyi esztendei pihenés után ismét megelégedésre termett, mennyiségileg. Hogy a qualitása az idén sem fogja a boraristokratia — közé felemelni, — szerencsénkre — bizonyos. A mi speczíális ízlésünkkel oly zavartalan harmóniát lartó vinkó agyagbői, miért nem érczből? S minden végzetszerűnek megváltoztatását czélzó érzet és indu'at, avagy fogalom a teremtés törvényeinek ismerethiányára, a végczóltóli távolságra vall bennünk; önként következvén annak igazsága, hogy a feltétlen boldogság nem egyéb, mint maga a tökély. Igaz, hogy va'amennyi hisonlat messze áll azon tárgytól, amelyről vetetett. De azon pontról, hol a ha­sonlat és eredeti találkoznak, mindig megalkotható a keresett fogalom. S általa, a lényegről, megfelelő képek is vehe'ők fel. Az emberi lét, emberileg kifejezve egy önkéntes (kaland vigy) vállalat, még padig teljesen öntudatos. Semmi sinci benne véletlen. Egy nagy szellem pl. megalkot magának gondo­latban egy képet, egy kört. Ézt benépesíti tetszése szerinti alakokkal. Illetve a végtelen készletből kivá­lasztja, összeállítja a neki tetszőket. Midár dalharmónia, béke és szeretet, eszményi barátság, öröm és megelé­gedés uraljlk a tündérligeteket. Virágai örökké mosoly­gók, melyeknek illatárja mámorossá tesz, hogy a gyö­nyör é3 kély fokozódjék benne egészen a végtelenségig. Azt mondják az úgynevezett józanabbak, hogy az ilyenek ábrándozók, nem is a földön járnak. Igazuk van ezeknek is, azokrak is. Da nem csekélyebb értékű igazság az sem, hogy a természetben mindenek között folytonosság és összefüggés van. Ei a maga mivoltában áthatlan lévén, amaz ábránd­világ ebbe, a nélkül, hogy ezt helyéből kiszorítsa, be nem illeszthető és viszont mert az áthatlauság törvénye minden világra kiterjed. Mind a mellett ebből annak lételét tagadni annyi volna, mint azt állítani, hogy a mi földünk, sőt az egész teremtettség csak azóta van, amióta önálló pályát és alakot nyert. Igenis tényleg meg van az ábrándvilág, még pedig létezési helyére nézve -. a természeti világnak folytatása, a kiindulási központ falé. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents