Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
Mollóklet a „Itfyirvidék" 1896. 40-ik számához. Képviselőválasztások előtt. Immáron egészen bizonyos dolog, liogy az országgyűlés képviselőházát, ideje lejárta előtt, feloszlatja a király és bogy az uj képviselőház megalakítása czéljából az általános választások a jövő hónap legelején fognak végbemenni. Uj borra, bő szüret iitín, nevezetes választási campagnern.tk Ígérkezik ez az egy egész hóuapnyi idő, mely hivatalosan kitüzetett a magyar társadalom politikai közvélemény kiforrására. Hát hiszen, ba — mint a becsületes szóllós-gazda bora — minién mesterkedések és ingredienciák nélkül történni meg ez a kiforrás: lehetne-e az isten képére teremtett ember társadalmi együttélése rendjének és szervezetének eszményibb formája, mint a választási rendszer a választó polgárok meggyőződésének nyilvánítása által megalakított parlament s a ueinzeti közvélemény így kifejezésre jutott akarata képviselőinek többségéből alakult végrehajtó hatalom: a kormány. És micsoda fenséges jelenet leuue: így látni a szavazó polgárok ezreit, amint összegyülekeznek a szavazó urnák körül, bogy meggyőződésüket szavazataik által érvényesítsék. A kérdésnek politikai részét nem firtatjuk, mert ez túl vau illetékességünk korlátain, s egyébként is ambiciózus kortesek kéretlen és kérve, az írás, a szó, a dal, az alkohol kapacitícióival majd megteremtik a közvéleményt, hogy ki a vivát! Tebát nem azt óhajtjuk fejtegetni, bogy micsoda politikai felfogást valljunk, mert végre is a meghiggadt és megállapodott gondolkodás már összegyűjtötte politikai táborokba a pártokat, és amiut hitében nem háborítjuk polgártársainkat. mert felfogásunk az, hogy mindenki ugy üdvözöljön, ahogy akar, akként politikai hitében is kár lenne bárkit is megzavarni. Szép a politikai elvhűség, ha forrása tiszta De aztán a meggyőződés tisztaságát a lelkiismeret intensiv világításánál kell ellenőriznünk, mert azt hiszszük, nincs senki, aki igazat nem adna abban, hogy a népképviseleti alkotmány, az alkotmányos jogok gyakorlatában a föld népét demoralizálta. Azt a népet, melyet az alkotmány sánczai közé a nagy reformok fölvettek, a három éves vagy öt éves választások sok helyütt a reménytelenségig követelóvé tették. A nép nagy tömegben oly romlott n»m lehet, mint amilyen sok helyütt, épen azért szinte bizonyosnak látszik, hogy nincs tudatában annak, bogy legszentebb jogot s állami hatalmat gyakorol, midőn a választási urnához lép Az, hogy a szavazatokat nagyon sokfelé, alacsonyabb és magasabb tarlff ik mellett veszik A^NYlRVIDÉr TÁRCZÁJA, Az „Én". Mi lehet az az ezer év, amelynek lel Untén ünnepelünk? A nit közvetlenül lá'u ik, érezünk és tapintuak : még annak mivolta felől sem lehetünk bizmyosak. Hit még ami érzékeink hatáskörét meghaladja, illetőleg mindenikre egyszerre hat, auélkül, hogy legkiáltóbb működésében is azt mondhatnók reá látlak, megtudlak fogni, hatalmamban vagy: annak a titkos, anyagtalan hatalomnak, avagy eszköznek talán . .. nevet adhatu ik, részekre osath ltjuk, értékesíthetjük, vagy elpazarolhatjuk azt: nevén szólítva sem tudjuk lényegében meghatározni mi az, amiről szólunk. O.t van velünk mindenütt, fölemel ós lesújt, dajkál, vezet, megsebez és meggyójyit. Meggyuj'ja szivünket, és e lángbin szárnyakat fűi reánk, hogy repüljünk fölföl, a végtelenség határtalan c-illagmezejére, naprózsáknak varázsillatu Istenországába. Majd leszedi szárnyainkat. Ifjúi ékesség helyett az agg-ág ékességét épiti fel. Aztán kiuyiiji temp'omunk ajtaját. Liveszi rólu ik elavult öltözetünket s bcviszeu oda, ahova repültünk volt, és ott más öltözetben folytatji velünk megmásíthatatlan foglalkozását: mint a kicsi baba az ő kis babájit megalkotja, öltözteti, lefekteti, felkölti és fo'ytatja, ahol elhagyta volt; soha meg nem u iva azt. Idő! te kezeidben kalászt és szőlővesszőt tartó édesanya, te hozasz létre mindent; mind in világbai. A te lényednek része az az Ezer magyar esztendő is, mely azokhoz alkalmazkodva, akik lelett elrepült, akik most, ősi szokás szerint, az ő halotti torát ű'ik és felette hymnusokat zengenek: tetteiben, változataiban, a szó valódi értelmében magyar volt. Most csen des, méltóságos, mint a Tisza és Duna tűköre; majd fergeteges, viharos, mint a háborgó tenger, mint a dübörgő ég kebele. Megáldottál, megvertél, lesújtottál: de fel is emeltél le benuünket. Megpróbáltál, megedzetlél bennünket, Uiiut J) iue>ter; fölemeltél, uiiut igaz éles anya. és adják, egy kinos tapasztalás, melyet mind azoknak, akik hirdetik és hiszik, hogy az ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, sürgősen meg kell gyógyitaui. A gyógyítás első eszközeit a falusi iskolákban találjuk. Hisszük, hogy ha az alkotmánytant sikeresebben tanítanák, ba az emberi méltóság és önbecsérzet emelése nevelési elvi czél lenne, akkor a rút lélekvásárlás mostani szem 'rmetlenségei megszűnnének. Azt mondják: egy gyógymód a választási szigorú törvéuy. Hanem mikor a szigorúságot ugy alkalmazzák, hogy fuvar költségeket és a választók megrendelését stiplálják, akkor szerintüuk a törvény csak a megtorló tényező lehet. Iskola és az erkölcsök kultusza az igazi tényező. A törvény erkölcsös, mert legalább őszinte, mert nyíltan engedi, hogy a választó a jelöltje zsebére utazzék. l)e ha az erkölcs szigorú mértéke élne az emberekben, akkor hiábavalóság lenne ez az intézkedés, mert mindenki tudná, hogy bajos nekem független meggyőződésemet megőrizni, ha a más bugyellár'.sából élve, tisztesség szerint ennek meggyőződéséhez kell szabnom a magamét. Olvasóink bizony nyal megértettek: a közelgő választások előtt a nép lelkiismeretéhez lenne szavunk, hogy sem a simoniát ne tűrjék, sem a lélekváslr'.ót a tisztes polgári foglalkozásoknak ne tekintsék. Mert ma egy csodálatos erkölcsi dekadenczia az, hogy erkölcsi ítéletünk alá nem esik az, a ki polgártársait pénzzel praeparálja valamely politikai véleményre. Minket a politikai meggyőződés nyilvánítása elkerülésével, első sorban az tölt el igaz részvéttel, hogy ha az alkotmányos választások a régi módon megejtetnek, mily nagyot fog erkölcsében zülleni a nép. A kérdés ethikai része érdekel és ebben a perezben. midőu már biztosan tudjuk, hogy legközelebb választások lesznek, alelkészek, tanitók és mindazok sorában, kikuek módjok van a lelkiismerethez szólani, mi is alkalmat vettünk a felszólalásra. A kinek nem inge, ne vegye magára. De talán nincs szükség annak ismételt és élénk hangsúlyozására, hogy sok helyen a korteskedések túlzásai annyira terjesztik a korrupeziót, hogy már ennek a sajtó részéről elhallgatása, korrupczió lenne. Csak ennek kijelentésére vállalkoztunk, e czikk nem lévén kortes-czikk, természetes, hogj r kiuek-kinek meggyőződését kellő tiszteletben tartja Am egy kívánattal lehet végezni, hogy legyen a közelgő választás szerencsés az országra, a kerületre; legyen ez uj választás annak tanúsítása, hogy a közvéleményben a legszentebb jog gyakorlatához meg van immár a megvesztegethetlen lelkiismeret is. Ilől te benned gyökeredzik a teremtett világ. De hit te miben, kiben gyökeredzői? Azt már tudom, hogy te vagy. De a térben és a te egyszer mosolygo, máskor rideg tekinteted előtt — ki tudna megválni a kezdet és vég gondolatától, hogy ne kérdezze: mióta vagy? meddig leszesz ? Hát neked kicsoda a te édes jó anyád? . . . Hlnyan kiáltottak már tehozzád az esztendők ezerei alatt, hogy mutas meg legalább minket önmagunknak ! E'inyi titok előtt, ennyi kérdésre mit felelsz és mikor felelsz meg? Ola szólalj meg az én szivemben és agyamban! És hadd legyen beszéded legalább egy atom, a fény tengerből; mely elüzend egykor minden homályt. Létednek e pontjában nem végtelenséged felett akarok megállapodni oh, idő! Hiszen egy számot sem tevő részecskédnek, egy ezredévnek is milliók szentel nek ma ünnepet. Kinek van most gondja egész valódra? Én csak az embert nézem most öledben: hogy őt tekintvén, láthassam az Istent. Kezdem azért fejtegetésemet Csokonai koszorús költőnk szavaival eképpen : Jeliye: „Lenni és nem lenni: kérdések kérdése, Melynek kétes, nehéz, szép a megfejtése." Csokonai V. M. És előre bocsátom Flammarion következő intését: „Tanuljunk, konstatáljunk; a magyarázat azután fog jönni." (Urauia 158. I.) Por6z m: Istenből lett vjgre, E nber : Isten-felé térre. Angyalokkí majd, — s egészen Vé^e Istenünkben lészen. Áno Isten, az örök szellem Elmulhatlau és végtelen. Ó a pálya. Kivtl'e nincs S-m fold, Bem ég, se bent, se kint. Tóle jövünk, hozzá jutunk, Hojy lehetne hát elmulnunk? Ezért ami fij is jó; mert Letelt a legfőbb jótői nyert. Dehát mi az a legfőbb jó? M -g nem foghatjuk, mert nincs felfogására elegendő, kifejlett erőnk. S igy fogalmunk sincs a megfoghatatlan kifejezésre. Tisztulás. Valamikor, nem is olyan régen, e lapok hasábjain megírtuk, hogy az a bizottság, amelyet Nyíregyháza város képviselőtestülete a f. év február havában szervezkedési szabályrendeletének revideálásira a saját kebeléből kiküldött; a nagy feladat megoldására kiválóan alkalmatlan. — Megindokoltuk eme véleményünket azzal, hogy a bizotlságban olyan képviseleti tag is mandátummal bir, akinek, — hogy Nyíregyháza város jövendő életébe mélyen behatoló munkálat alkotásában aktív részt vegyen, sem morális, sem intellectuális képesítése nincs meg. Közömbös, hogy akkor, 2 hónappal ezelőtt nem hallgattak ránk, közömbös, hogy ez a bizottság aggályaink ellenére még is inegkisérlette a feladata megoldását, s egyelőre az is közömbös, hogy a megoldás rövid processusában a kifogásolt qualifikátióju egyén is szerepeli. Nem közömbös azonban a városra, és az ellen a bizonyos egyén ellen a közéletünk tisztasága érdekében évek óta folytatott alkalmi kitöréseink folytán ránk nézve is, hogy végrevalahára a képviselőtestület, valamint kezdeményezőként a szervezkedési szabályrendelet revideáló bizottság belátták, mikép azzal az egyénnel együttdolgozni capitis deminutió maxima nélkül nem lehet, hogy szereplése káros a város érdekeire, a közélet szeplőtlenségére, hogy morális qualifikátió nélkül közdolgok intézésében tevékenykedni nem lehet, hogy Nyíregyháza város képviselőtestülete és annak szóban forgó kiváló fajsúlyú bizottsága jogos önérzetének parancsoló intelmét megfogadta, s egyszerű kialkolbolitással rázta le magáról az elviselhetetlen terhet. Netn közömbös továbbá az sem különösen ránk nézve, — akik önzetlenül állunk a közdolgaink szolgálatában, — hogy a képviselőtestület küzdelmeink jogos voltát utólag elismerte, szanktionálta, s minden vonatkozásban tényével adott igazat nekünk. Nyíregyháza város képviselőtestületének e hó 2-án megtartott közgyűlése előtt játszódott le a következő, a közélet megtisztulására vezető színjátéknak első, frappans hatású felvonása: Tudvalevő tény, — e lapok hasábjain is élesen szellőztetve volt -r- hogy a jövő év folyamán megejtendő tisztújítás bevezető munkálatára, a városi közigazgatás megvizsgálására és a szervezkedési szabályrendeletnek a fejlettebb közviszonyokhoz való assiinilatiója végett egy 7 tagu bizottság küldetett ki, amelyben együtt voltak társadalmunk legelőkelőbb képviselői és Mikecz József, az ő Sanchó Pansajával. Immorálisnak degradáltuk a képviselőtestület e határozatát, különösen a névszerint kitett egyén morális qualifikatiójának — e nagy tiszteségre — absolut hiánya folytán. Nagy sokára ez a bizottság kenytelen volt belátni, hogy azzal az egyénnel ethikai kisebbülés veszélye nélkül nem dolgozhatik. Felhívta tehát őt a bizottság jeles elnöke Somogyi Gyula, mikép a bizottságban elfoglalt tagságáról további esélyeket elkerülendő — mihamar mondjon le. A notórius egyén Cató tiszteletreméltó tógájába burkolózva, emelkedett morál pathetikus szinlésévei és jobbrabalra csapkodva hatástalan fenyegetéseivel — kijelentette, hogy ő nagyra becsüli a képviselőtestület bizalmát, — amelyet különben a képviselőtestülettel szemben viszonoz, — mint a jó, u ;y a rosz meghatározására mi képességüuk. Ha u. i. azt mondom, Azonban is hiányos a hogy rosz az, ami kellemetlenül hat reám: ismét kérdés lesz mi a kellemetlen? Igy tovább jő a kérdések egész sorozata. Tapasztalatból tuljuk, hogy a virágnak el kell tikkadnia, sőt alélnia, hogy mézet teremhessen. Miért? Azért, mert a benne levő anyagokat csak a hőség megfelelő foka változtathatja át nektárrá. Tehát a méz, az édes méz nem egyéb, mint a virágok fájdalmának, szenvedésének egyik okozata vagy erelménye. Szülemény: melynek számtalanszor áldozata a szülő. A viz, mint ilyen is képes hajtani a malmot. De egy lökélyesbb művet csak ugy hozhat mozgásba, ha a hő által gőzzé alakittatik át. S ki bizonyítja be, hogy ezen átalaku'ás, ugy nevezett fájdalom nélkül történik? Senki. Jelen kell ott lennie egy nemének a fájdalomnak. De a mi érzékeink képtelenek felfogni azt is, mint sok mást. Egyik legnagyobb akadálya a művelődésnek, az ismeretek terjedésének; a szokatlan, a látszólag elérhetetlen, a felfedezett természettani törvényekbe ü köző nek tagadása. E'inek áldozata lett Galilei és a próféták nagy száma. Mintha mindent tudüánk már . . . Fáj a fának, hogy emészti a féreg. S olykor igen fáj a kidólés. Sőt faj neki, ha egy ágát vagy egy levelét el kell veszitnie is. Faj az éreznek az elégülés. Fáj minden dolognak egy állapotból a mássá létei. Szóval fáj a törvény hatása. Még sem panaszkodik a gép egyik kereke, hogy közelebb kell állnia a tűzhöz, mint a másiknak. Viszont emez sem panaszkodik, hogy kevesebbet nyer a hőtől amannál. De vajon nem-é? E'lenkezőleg. Az embertől lefele, fokozatosan minden panaszkodik. Minden érzi és fájlalj i az örök Istentőli távol sulyját, fokról fokra méltóbban, de csak a mi értelmünk szerint, a térben. Azonban az ugy nevezett rosz, vagy fájdalom, csak feltételes fogalom. Ami ro«s és fij p'. az ér cs Csemege- és fűszer-üzletemet folyó évi október hó 1-től iskola-utcza 3-ik szám, Zierekné-féle emeletes házba, tettük át. Hibián Sám uel utódai.
