Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1896. 38-ik számához. A költségelőirányzat tárgyalása. Ha valaki azt hiszi, hogy Nyíregyháza város képviselő testülete komoly feladat végzéséhez méltó komolysággal van felruhá'.va, az nagyon könnyelmű ember. Ha valaki Nyíregyháza város képviselő testületéuek imponáló számarányában bizva, azt hiszi, hogy ott kormáuyzati képesség, öntudatos okosság, tapintat és józan ész irányítja a város vitális érdekeinek rendelkezéssel való ellátását, az még könnyelműbb ember Hanem aki azt hiszi, hogy abban az eszmeileg tiszteletre méltó tekintetes testületben nincs anarchia, az megbocsáthatatlanul a legkönuyelmübb ember. Avagy nem anarchia e az, hogy a képviselet intelligens, s szellemi föllénynél fogva a tagságra jogczimmel biró tagjai még oly elementáris jelentőségű, s az önkormányzat legkiválóbb joga gyakorlatából, mint a város gazdasági életének berendezése és önsorsunk feletti rendelkezés tüntetőleg elvonják magukat'! Avagy nem anarchia-e az, hogy a demonstratív távolmaradás diktátori hatalomra juttatja a féktelen és értelmet demagógia prototípusait? Avagy nem anarchia-e az, hogy a város természetes fejlődésének azok lehetnek elhatalmasodott akadályai, akik teherviselés ellenszolgáltatása nélkül bitorolnak jogokat

1} Közömbös azért-e, mert a természet örök, rendje a demagógiát legyözhetlen szegénységgel verte meg anyagban és szellemben egyaránt, és azért-e, mert a demagógiának a polgári kötelességek teljesítésében kezdettől fogva való meghibbant lelkiismerete irtózik a teherviseléstől. Avagy nem auarchia-e, hogy Nyíregyháza város képviselő testületének tekintélye — külöu választván az egyesek tekintélyét — zérón alul van? Nem anarchia-e az, amely uyiltau, fennhangon, sót kérkedni merészkedik, hogy „uem szereti az ő véleményétől és akaratától elütő véleményt és akaratot, s utóbbiak számithatnak tehetetlen dűhérj ?* Nem auarchia-e az, amely Nyíregyháza város száraitó és okos költségelőirányzatának ép azon méltányos tételeibeu, amelyek a fokozatos és nélkülözhetetlen fejlődés biztosaikéut voltak elhelyezve a kiosztott tervezetben, rombolást vitt véghez és véghez vihetett ? És végül nem anarchia-e az, amely aunyira lefokozza a város önrendelkezési jogát sorsa és életviszonyainak elrendezésében, amint ezt az 1897. évi költségelőirányzat tárgyalására összehitt képviseleti közgyűlés megcselekedte? Aki ezek után be nem látja, hogy Nyíregyháza város képviselő testülete alapos reorgani-. zálásra rászorult, az maga is barátja az anarchiának, annálisinkább, mert: Ahogy ma a viszonyok léteznek, a józan okosság helyén a romboló demagógia tombol. Mert nincs erő, amely a pusztító áradatnak ellent állana. A vészjelző. — Levél a nászúiról. — Kedves jó anyácskám ! Aranyos, drága kis mamuskám! Ezer, millió, megszámlálhatatlan sok caókot küld neked a te Viriczád, egyetlen leányod, a ki most Velenczében, egy szellős szállodai szobában ül, a lagunákat nézi és sóhajt. Boldogan sóhajtok, anyácskám! Az én férjem, hadd irjam még egyszer, az én férjem a világ legjobb embere, derék, gyöngéd, mégis erős, szerény, mégis bátor, imád, beciézget és szeret, véghetetlenül szeret. — És én imádom, szeretem — véghetetlenül. Oh anyácskám, anyácskám! A mikor a vasút pályaudvarán becsusztunk, oly nehéz volt a szivem, egy tenger medrét

étele tudtam volna sirni. Ugy megfélemlített minden, a mi körülöttem történt. Te is oly izgatott voltál; láttam, erősen titkolod, de az orrocskád egészen kipirult, mint a kit az influenza bánt. A papi sohasem volt oly mozgékony; ide-oda futkosott és amit még sohasem tett, skatulyákat segített czipelni; kicsi hija, hogy magánál nem felejtette a dobozt az uj krépkalappal. Pali kuzin és a Gyuszi folyton nevetgéltek, rejtélyesen suttogtak, rám sandítottak, meg a Vidosiurra, azaz a férjemre, az én férjemre és tudtam, hogy csúf dolgokat gondoltak. Harmadikat csengettek. Ég veled, isten veled kedves otthon! Mehet! Lobogtatuk a kendőket, a mig végre nem láttalak titeket, nem láttam semmit, mert a könyek ismét elborították szemeimet. Bandi sze'iden megfogta a kezemet. Elhúztam. — Hagyjon ! Istenem, csak most vettem igazán észre, hogy voltam, egyes egyedül egy férfivel. Hiszen igaz, hogy a Mert a képviselőtestület tárgyalási modora jelenben a lehető legalacsonyabb színvonalon áll. Mert az ekként hatalomra jutott elemek káros befolyása ellensulyozhatlan. Mert a város közélete beteg, a képviselőtestület ezeu morális állapotának ínfitiáló hatása következtében Mert elvégre is a város közéletének .levegőjét meg kell tisztítani, hacsak azt nem óhajtjuk, hogy minden nemes érdek alacsony morálnak áldozata legyen Mindezeknél fogva Nyíregyháza város képviselőtestülete megérett XIV. Lajos parlamentjének sorsára, annálisinkább, mert a képviselet és közéletüuk tiszteletreméltó nagyérdemű tagjai, akik pedig oly nagy szellemi értéket képviselnek, végkép el vannak kedvetlenedve, s nagy ismereteiket, bő tapasztalataikat és önzetlen munkásságukat a mai szánalmas körülmények közt nem hajlandók a város, a köz, a társadalom érdekében megkoczkáztatni, mert bírálóik: az anarchia, demagógia és a vakmerő tudatlanság. Mi történt? Hát az, hogy Nyíregyháza város jövő évi költség-előiráuyzatáuak legfontosabb tételeit azok döntötték el, akiknek — hogy így belenyúlhassanak városunk élete és kormányzata vitelébe — erre sem íntelligencíális, sem erkölcsi jogczímök nincs. Megtörtént aztán az is, — hogy a külső jelenségeket is felemlítsük — mikép a jövő évi költségelőirányzatot 30—40 ember tárgyalta, amiből nyilvánvaló, hogy ez a képviselőtestület immár agg lett s nem is akar, nem is tud többi dolgozni. Nem utolsó fontosságú tanulság, hogy a nagy terjedelmű költségelőirányzatot két rövid délután tárgyalták le, s a képviseletnek magas feladatára való alkalmatlanságát fényesen bizonyítja az is, hogy a legféltettebb joga gyakorlatában uem akadt egyetlen termékenyítő eszme, gondolat, vagy terv, amely a város jövő életébe bevilágítana, annak féuyt kölcsönözne. Ellenben akadt egész sereg oly törekvés, amely bevallottan visszafelé való haladást, rombolást, sít s'.étzülést hirdet. Nyíregyháza város diszes tárgyaló termébeu akadt fennhangon hirdetője annak is, hogy a város a kötelezett iskola-látogatás fölött kényszerítő felügyeleti jogát ne gyakorolja, az iskola-mulasztásokat ne ellenőrizze, mert az egy lóba, meg egy pandúrba kerül. Ami nyilván törvénytelen is. nemzetellenes is, sőt igen ke vés hozzátevéssél a büntető törvény azon §-áb.i ütköző cselekmény, amely a fennálló törvéuyes rend és élő törvény elleni nyilt izgatást ; büntetéssel tenyiti. Megtörtént aztán az is, hogy Nyíregyháza város képviselőtestületében indítvány tétetett az iránt, mikép az 1888. évi XXV. törv.-czikkben kötelezett ellenőrzéssel, amely az italmérési törvények betartását czélozza, a város hagyjon férjem volt, de azért mégis csak férfi, igaz-e anyácskám? És azért mégis szokatlan. — Félsz tőlem ? — szólt lágy, hizelgő hangon, de nekem most gyűlöletesnek tetszett. Ah, mikor otthon suttogtunk a szobában, a lugasban, az egészen más .volt, de itt, egészen magunkra hagyatva. Ez illetlenség. Gyorsan megszárítottam könyeimet. A kalauz nyitott be; a jegyeket kérte. Bandi komolyabb arczot vágott. Egy ideig tisztes távolban maradt ós a vidékre kezdett figyelni és figyelmeztetni. Igy már jó volt. De nagyon szórakozottan viselkedett és észre vettem, hogy rosszul magyarázott. Egyszerre megszólít: — Nincs melege ? — Kicsit. — Én majd megégek. — Legyezze magát. — De Elvira . . . Nini, a kalapját sem vetette le. — Igaz! — Vegye le . . . — Jó lesz. A kis tűkőr elé állva húzogattam ki a kalaptartó tűt. Bandi mögém állt és bal kezét a vállamra nyújtotta s jobb kezével a derekamhoz közeleiett. Szivem elszorult, — Jaj, még megcsókol ! Szemem a tükörtől elvéredezett a szomszédságában alkalmazott kis gépezetre. A vészjelző. Azután nem tudtam levenni róla a tekintetemet. Egyszerre csak nagyot döczögött a vonat, hátratántorodtam, éppen a Bandi karjaiba. Erősen átkarolt és magához szorított. Felsikoltottam. — Bocsásson ! Ereszszen I — De Elvira . . . Viriczám ! fel, mert a klassikus indokolás szerint a város közönségére hátrányos, meg aztán egy lóba és 300 frt évi fizetésbe kerül. Ez ismét nyilt izgatás a törvény és a törvényeu alapuló rend ellen. A demagógia emez erőfeszítésére végre is megjött a méltó pendant. Tüntető ovációk és éljeu-riadal között jelentette ki az elnöklő polgármester, hogy a túlkapás elérte tetőpontját. A folytatás meg lesz akadályozva, a szertelenség megzabolázva. Hatalmas, — argumentum ad hominem — érvei alatt mind jobban emelkedett a lelkesültség azok részén, akik annyi önmegtagadással szemlélték a tárgyalási modor elfajulását, s uőttön-nőtt az ijedtség és lehangolás azoknál, akik közvetlenül találva, sőt lesújtva lettek. A villámcsapás a legilletékesebb helyről jött. És üdvös következmények nélkül nem fog maradni. Ez a mi vármegyénk. ín. Szabad legyen itt elmondanom i'lusztráció gyanánt a halasi csuda-cserösznye legendáját. Volt a város keleti oldalán egy miniatűr Szahara: egy jó darab sivány. F^yéb se bírt megragadni benne, mint a kutya-tej, meg a boszorkány-kerék. Egyszer aztán eltalálja valamelyik világlátott kun: — Próbáljunk bele, emberek, fát ültetni! Magpróbálták. — Díszlet benne. — Hozassuik bele kertészt. Legyen ez más városok píldája szerint minta kert. No jól van. Az uj kertész feltúrta az egész bucskás futó homok területet. Nevették a többiek: — Hillji! A tavaszon maga mákot vetett, oszt' az én fódemen kőtt ki. Hihaha! Még a szomszédos dorozsmai szélmalom is azt kerepelgette vagy négy-öt esztendeig : .Hahaha 1 Repülő mák a halasi határba' W Iliusin egyszer aztán csak neki veselkedik az az ide-oda forgatott siligó s növesztett olyan egy gyümölcsös zöld oázist, — a hajdani kis Szahara közepén — higy megállottak a csufájira a dorozsmaiak, meg a majsaiak, mikor a kisasszony-napi vásárra hozzánk átjöttek. Nem mondom, mert az első két kertész ki belehalt, ki bilefáradt e mostoha természettel való küzdelembe. Eí utóbbi lerakta a jogtuiományi vizsgákat s mi törvényszéki biró Síabadkán. Hanem jött utánok egy vas-ember. A neve is Vass Elek. Ez addig turkált, adiig próbált, tnig egyszer esak tele lettek vele az újságok is: — Az országos gyümölcs-kiállitás első ezüst-érmét elnyerte a halasi csuda-cserösznye. Nosza kiszaladt az egész város, meg az egész környék abba a kicsúfolt p iradicsom-kertbe, amelyik ekkora dicsőséget hozott a városra: — II >1 az a csu la-cserösznye? Nekem is a magvából! Nekem meg a hajdásából! — Nekem csak egy fakadó szemet adjanak; majd beoltom én azt magam is! Egyszerre kertész lett ott mindenki. Igen, uraim! — Igy csinálódik a közhangulat mindeuütt a világon: tevékeny erős-akaratu, lelkes emberek révén. Mert itt uraim, ne higyjék — a halasi polgármester sem ült otthon a suton, hanem ott settenkedett elégszer az országos közgazdasági zsűri háta — Ereszszen ! — De micsoda gyerekség . . . Maradj hát nyugton édesem . . . — Hagyjon ! Hagyjon ! Nem akart engedni, de én mégis visszautasítottam, a vészjelzőre vetettem magamat, minden erőmet összeszedve meghúztam, iszonyú sipolás hallatszott, a vonat megállt. Micsoda riadalom keletkezett ?! Az emberek ijedten sikoltoztak, a kalauzok kocsiról kocsira futkostak és az ellenőr végre ránk talált. A férjem most már igazán komoly volt, sőt bosszús. — Szép dolgot művelt, mondhatom — szólt. Az ellenőr szigorú hangon kérdezte; — Miért húzták meg a vészjelzőt? A férjem, óh a jó Bandi mindent magára vállalt. — Azt hittem tűz van. — De uram, itt nyoma sincs a tűznek. — Mégis azt gondoltam . . . A dolognak az lett a vége, hogy Bandinak azonnal 10 forintot kelletett fizetni, a mi nem lett volna sok. de megígérték neki, hogy a törvényes eljárást megindítják ellene. Mire hazajön, majd otthon várja a megidézés. Le voltam sújtva. Hogy ily bajt okoztam ! Bandi is morózus arczot vágott de aztán látva, hogy nagyon bánkódom, vigasztalni kezdett. Közelebb simult hozzám, czirogatta a kezemet, az arczomat . . . Megvallom, hogy ismét felugrottam. Ekkor ujabb döcsögös, a waggon megrázkódott, megint a Bandi kebelére tántorodtam és újból átkarolt. Oh, édes mamácska, igazán nem mertem megint meghúzni azt a vészjelzőt . . . Ma megyünk gondolázni. Nagyon b oldog vagyok. Ezerszer ölel és csókol szerető leányod : Viricza, férj. Vidos Awlorné.