Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

N y I K V I D É K" ' mögött s addig-addig korrigáltat!a azoknak az ítéletét, mig lett a kis dologból egy egész nagy város virágzó gyűmölcstenyésztóse. No hát, nem tudnók ezt a mester-ugrást mi is utánok próbálni? Mi! E:y egész vármegye! — Egy kis hitvány mező-várost nem tudnánk lep pllni ? Nena tudnánk ebbe a megyébe szétszórni vagy 5—6 mintakertet mi is ? Persze, hogy p.-rsze! Mert hát akarat, kitartás és lelkesedés kellene a dologhoz meg áldozatkészség. Biz' e nélkül nem megy az ügy egy tapodtat seSzámításba kell ugyanis veuuüuk azt az ismeretes téuyt, hogy a paraszt szörnyen garasos. Tehát még ha sikerülne is a mintakertek góczpont szerű beállítása s ezek révén a talaj termo képességének a kipuhatolása, még akkor is dugába dólue az egész dolog ha nem tudnánk a szegény néposztályt ingyenes, vagy legalább is nagyon olcsó oltványokkal ellátni. Mindaddig, mig ez az idő el nem jő, a mi uéptluk egyetlen csemegealmája a szentiváuyi, bükkfa-tapló szerű almája marad s veres szilvával kínálgatja meg a jó ismerőseit, hogy; — Kóstolja Csak! « * * Ez a megye 38—40 év előtt még egy Szahara volt. Ma az akácz-allék angolkertté varázsolták át. — Vájjon nem szebb lenne meg, ha gyümölcs termő paradicsommá változtatnók ? Alispán ur! főispán ur! Akiket mi mindnyájan pártkülőnbség nélkül annyira szeretünk; mert hisz ők is közülünk való vér: kísértsék meg a zizifusi munkát: gyümölcstermő oázist létesíteni az egykori homoksivatag közepén! Higyjék el: fejénél kell megindítani a forrást: folyó lesz belőle. Két olyan buzgó ós rokonszenves ember, mint a mi megye főnökeink, sokat megtehetnek, lavinát indíthatnak, sokszor egy megrúgott kővel, egy odadobott szóval. Vagy hát nekik se jut minden eszükbe, ugy-e bár? Ne vegyék hát rossz néven, ha mi eszükbe juttatjuk, hogy a megye közgazdasági szekere a kátyúba jutott. Valahogy aegiteui kell rajta uraim! — És pedig első sorban azoknak, akikuek gondoskodó fejére a közügy van bízva. * * * Csak a nyírvíz lecsapolásával is milyet változtak a viszonyok. Rucza-itső helyen kaszálók támadtak: megszokott kaszálók veszni iudultak. És ezeket a veszni indult kaszálókat hogy sajnálja a nyíri ember. — Ha aranyat vetek bele, se ád az többet annyi hasznot, mint a széna adott. Dehogy nem! Hit a konyhavetemények mit vétettek? — Csakkogy nem Téglás és Demecser az egész megye, hogy beleélte volna magát, milyen jövedelmező termelési ág csak a káposzta-termelés is. De hát — ismétlem — azzal a gondolattal és tudattal meg is kell barátkoztatni a népet, hogy konyhai veteméuyeket eladóra is termeljenek. * * * Hát a méh tenyésztés! — Hisz' ez a hazája, ez az ákácz-erdós vidék! Ezek a mezei virág-illatot lehelő, számtalau laposok! De azért ezt a tenyésztési ágat jó formán még csak nem is ismerik a megyében. Némely faluban meg pláne még dongónak hívják a méhet: anynyira ismerik. * * * Azállattenyésztést és a mezőgazdasági kereset forrást azért tárgyaltam előbb és azért részleteztem jobban, mert a nép ezt már ismeri: annak ujabb művelési ágait sem fogja idegenkedéssel fogadni. Tény azonban, hogy a mezőgazdaság produktumának ily rohamos csökkénése mellett határozottan gondoskodni kellene a nép számára más keresetforrásokról is. — Hogy ez a mi népüuk az ipart még ma sem veszi be! Hát uem is megy az ilyen dolog csak ugy magától. — XlV-ik Lajos nagy minisztere ezelőtt vagy 200 esztendővel ópeu ilyen elárvult állapotban találhatta Francziaországot, miut amilyen ez a mieuk ma. — A mezőgazdaság alig alig bírta már eltartani az el szaporodott ós elszegényedett gall uépesseget. Az ipar inkább c^ak Németországban virágzott. Igy a uyers ter menyek ki- ós a feldolgozott állapotban való vissza váudorlása következtében a vám is hatalmasan megsarczolta a nemzeti vagyont. Mit tett hát Colbert ? — Értelmes ifjak egész seregét küldötte ki az állam költségén Németországba, Iudiába, Cbinába. Egyik helyre az ipar — másik helyre a selyemtermelés tanulmányozása végett. Colbertnek ez a bókezü ku'.tur missziója milliókat nyelt el — s gyümölcsül e: elveszett mag ma már milliárdokat hozott a franczia konyhára. Ma külföldre menüi tanulmáuyozni az ipart — vagy a gyáripart is — feleslege-; lenne. Van elég szakemberünk benn a hazában is. C-ak alkalmazni kellene óket a tökének. De hát mi ügy vagyunk a tökével is, hogy az — itt bent, mi nálunk, — még ma is a pltriarchális korát éli: uzsorára dolgozik s ezzel beéri. Szövetkezeteket, részvénytársulatokat, uraim! — A szesz-fóző gyárakon kivül czukor-^yárak, selyemgyárak illetnék meg ezt a — répa és eperfa-terinelésre annyira alkalmas — vidéket. Hát nem is fa, hanem epersövény való a selyemhernyó etetéshez. Ep?rsövénynek pedig kínálkozik itt még sok árok part, teménteleu garád és számba vehetétlen kert-kerítés. De hát mit Colberteskedjünk mi ugy e? Mikor ezen a speczialiter gabna termő nagy vidéken az egész Nyírségen csak egyetlen — exportra dolgozó — gőzmalmunk sincs. — Eppur si mouve! — kiált fel Galilei vagy 200 évvel ezelőtt. Csak ez a vármegye áll? Adja Isten, hogy esztendőre, vagy kettőre máiegészen felesleges legyen ezekről a dolgokról beszélui. Komjáthy Sándor. Az emberek egészsége. Az emberi egészségügy adminisztrációjának előkelő tényezői képviselték vármegyénket a héten Budapesten megtartott országos közegészségügyi kongresszuson: dr. Jósa András tiszti fóorvos, dr. Kállay Rudolf közkór házi igazgató-főorvos, S pos Beli t. főjegyző, vármegyei közigazgatás közegészségügyi dolgainak központi előadója s dr. Trjjtler Soma, mint Nyíregyháza város küldötte. 5 a kérdéshez fűződő fontos érdekek mértéke szerint való figyelemmel kisérvén e nevezetes tanácshozás tárgyalásait, nagy örömünkre szolgál, hogy följegyezhetjük, miszerint az emberi egészségügy igazgatá sáuak egyik legnehezebb természetű kérdésében (holott pedig euuek megoldisa igazán égető szükség) a ragadós és járványos betegségek ellen való védekezés szervezésének a kérdéseiben, a kongresszus tanácskozásának és megállapodásainak irányát és tartalmát a mi vármegyénk fóorvosáuak előadása és j ivaslatatai szabták meg. Széchenyi István gróf híres „Eiu Biick auf den Iiackblick" munkájában, melyet a szomoruságos 50 es évek hírhedt osztrák államférfia: Bich cs. kir. belügyminiszter „Rückblick auf die jüngste Eatwickelungperiode Ungarns" czimü röpiratára válaszul irt, ezeket mondja a többek között: .Excellenciád (t. i. Bach) az állam belsejében mindent tízszeresen megszaporított és sabtilisált, hogy azokból a palgárokra nézve ezer bosszantásnak és elkeseredésnek kell következni. — Excellenciád alatt az élénkség, tevékenység és mindenhez kezdés oly nagy, hogy az minket magyarokat bámulatba ejt. A magyar történetnek soha egy korszakában is anynyit ide oda nem futkostak, tisztviselőt, szolgát mindenfelé nem küldöztek, uem bosszantottak, annyit nem inventáltak, annyi jegyzőkönyvet nem irtak, nem registráltak, nem rendeltek, rendeletet vissza nem voutak, nem referáltak és fogalmaztak stb, mint az utóbbi tiz év alatt, amióta Excellenciád napja Magyarorságra földerült. De ez az örökös kormányzás, vagy legalább kormányozni akarás dühe, ami miatt Excellenciád alárendeltjei lélekzetet venui sem érkeznek, nekünk magyaroknak inkább betegségnek tűnik föl, mint életerőnek és egészségnek. Ezért mondják némelyek Excelleuciádról, hogy geuieje tulajdonképen a tiutatartóból forr fel, mely aztáu millió alárendelt tintatartókba ömlik ki, melyekkel Excellenciád 40 millió embert boldogít, kik felett ugyau nem uralkodik, de határoz, és igy lehetetlen, hogy belőle egyéb kerüjön ki, miut egy írott, va

öy legfeljebb festett valami, és kiderül, hogy mindeu, amit Excellenciád megalapított, tovább nem tarthat, mint egy papír vagy pappeudekli emlék vagy trophealis ív v gy legjobb esetben egy papír masche." A papiroson való közigazgatásnak ez az éles rajza, melyet Széchenyi az 50 es évek gyűlölt idegeu uralma ellen, epébe mártott tollal írt, valljuk be őszintén, hogy okulhassunk: a közegészségügyi admiuisz ráció állapotaira is találó. Mert a törvény, ami erről szól és egész özöne a rendeleteknek, bármilyen okosak és bölcsek is legyenek azok egyébként, nem tuluak megvalósulni. Hogy miért nem ! ? Hát nagyon helyesen történt, hogy ebben az ezredéves és kiállirásos esztendőben is az orvosok kongresz szusa egészen őszintén bevallotta, hogy egészen elölről kell neKüuk kezdeni a muukát, ha az együtt élő emberek egészségének a lehető biztosítását és megvédését szervezni akarjuk. A ragadós és járványos betegségek ellen való védekezés feltételeiről és módjairól a kon gresszuson — mint már említettük — a mi vármegyénk fóorvosa: dr. Jósa Audrás tartott előadást és tette a a következő javaslatokat: 1. Tauitóképezdékben az egészségügy czélravezető módon taníttassák. 2. Egészségügyi káté megírására nagyobb pályadíj tűzessék ki, és tanítása a népiskolákban közszolgálatban álló orvosok által ellenőriztessék. 3. Az államnak tetemes összeggel lehet csak a közegészségügyen javítani. A járváuyok elfojtására szükséges euiikouumokban kiadások tún)omólag államositandók, a községek azokkal kevésbbe nem terhelendők. 4. Közegészségügyi minisztérium létesítendő, élen szakemberrel. 5. A közszolgálatban álló orvosoknik léte és családjuknak jövője törvényhozásiig az önkormányzat keretén belül biztosítandó. 6 A hol a csatornázás kivihetetlen és a földtani viszonyok megengedik, mély furatu ku'ak létesítendők. 7. Szabályrendelet alkotaudó az emberi és állati ürülékeknek mikénti kezelésére vonatkozó tőzegrendszer és a lakások hygéniájára vouatkozólag. 8 A községek belterületén levő ártalmas vizgyülemek levezetendók, de ugy, hogy a költségek a község anyagi erejét meg ne bénítsák. 9. Minden községben közegészségügyi rendőrközeg alkalmaztassák, ki kizárólag a járási, községi, vagy körorvos rendelkezése alatt áll, az elöljáróságnak c<ak ellenőrzési joga legyen. Ez jelenti fel a betegülési eseteket, végzi a fertőtlenítést és egyébb óvintézkedéseknél segédkezik, végzi a halott kémlést ott, a hol orvos nincs. 10 A fertőtlenítéssel kapcsolatos kisdisok az államot terhelik és a betegnek és esaláduak existentiája ne veszélyeztessek. 11. Hogy a ragályos betegségben szenvedők még nagyobb veszély nélkül e.különíthetők legyenek, jirváuy kórházak létesítendők, melyek a hygénia követelményei szerint építendők és berendezendók, képesített ápoló és orvos szükség esetén azonnal rendelkezésre álljon. 12. A polgári őrök rendőrök által ellenőriztessenek. 13 Járvány esetén vidéken a közlekedés a kereskedelem hátránya nélkül korlátozandó. 14. Az orvosok járványos betegségek elhárítása czéljából tett kiküldetésekért kü'ön napi és fuvardíjban részesüljenek. Az utiátalány eltörlendó és kilometer pénz állapítandó meg. 15- A hatósági vagy kirendelt orvos járvány elleni eljárásában a törvények és rendeletek keretén belül intézkedési és végrehajtó joggal ruhlzandó fel. 16. Iutézkedés tétessék arra nézve, hogy minden időben és útban aráuylag könnyen szállítható, olc-ó, egyszerű kezelésű, gyorsan hatályos gőzt fejlesztő, nem minden lépten költséges javítást igénylő fertőztelenitő gépek legyenek a külön orvos tartó községekben ős a körorvosok székhelyén. 17. A korról-korra való védhimlóoltás szigorúan eltiltassék. 18. A népiskolába belépik, onnan kilépők és a 20 éves kort elérők kényszer oltásnak legyenek alávetve, ha öt éven belől himlőt ki nem állo'.tak vagy sikerrel beoltva nem voltak. 19. Himlő felléptének esetén alkalmazandó ós kényszeroltásra vonatkozó szabályrendelet alkotandó. 20. Az orvosok az oltásért tisztességesebben díjaztassanak, mé^ pedig ügy a sikeres, mint a nem sikeres oltásért. 21. Az oltó anyagot az állam ingyen szolgáltatja. 22. D.phteria elleui vérsavót az állam mindenki részére ingyeu szolgáltasson és az oltó orvos 50 kr. állami díjazásban részesüljön. 23. Rendeltessék el a diphteriás betegnél a kényszer oltás ós a praeventiv oltás a családhoz tartozó gyermekeknél. 24. Enyhe kanyaró járvány esetén az óvintézkedések beszüntetendők. 25. A hökhuruttal szemben óviutézkedések ne foganatosíttassanak. 26. A szegény betegeknek gyógyítása megkönnyittessék, és a kiadások az államot terheljék. 27. A szegényügy házalás és házról-házra való koldulás egészségügyi szempontból szabályoztassék. 28. A gazda minden gazdasági cseléd vagy dohányos családnak külön szobát és konyhát adjon. A nőnevelés. A társadalom közszellemének tartalma, erkölcsi iránya attól függ, hogy a női osztály műveltsége minő színvonalon áll. Azért a nemzetek igazi nagyságának kritériumát mindig a nők társadalmi helyzetének mivolta adja meg. 0;t, a hol a nyers erő jogait a gyengeség rovására biztosítja ott sohasem fejlődhetik ki egészséges családi élet, soha művelt társadalmi állapot. Daczára e tétel igazságának, ezredévek küzdelme kellett mégis ahhoz, hogy a nők felküzdjék magukat a köztiszteletnek arra a piedesztáljára, a mit nemcsak kedélyük nemes tulajdonságai, hanem önfeláldozó gyengédségük miatt is méltán megérdemelnek. Hosszú és véres küzdelmek lánczolata volt ez ós az elnyomott női osztálynak tenger vérrel ós még több könnyel kellett megöntözniük emelkedésük minden lépcsőjét. De végre is a nő társadalmi egyenjogosultsága utat tört a haladó századoknak közszellemébe és átalakította aczivilizált közfelfogást. Egymásután törtek szét azok a korlátok, a melyek értelmi tekintetekből a nőt inferioritásban akarták tartani s a műveltség terjedésével gyökeret vert az a felfogás is, hogy az igazságot pedig joga van megismerni minden teremtménynek, aki arra képességgel bir, Igy lépett be a nő czivilizáczió közösségébe ős a közműveltségnek rögtön hatalmas tényezőjévé lett. Erőit és tehetségeit szabadon fejthette ki és a tapasztalatok igazolták, hogy a mai czivilizáczió már sokkal magasabb fokon állana, ha évezredeken keresztül nem lettek volna kénytelenek a bennük rejlő értelmi fakultásokat parlagon hevertetni. Kezdte belátni a világ, hogy a nő is eszes lény, nem pedig .mosolygó vadállat", a mint azt még hajdan Plató is hirdette. Joga van tehát ahhoz, hogy meríthessen a kultura üditő forrásából, mert a nő csak akkor lehet igazi társává férjenek, midőn annak küzdelmeit nemciak megérteni, hanem megosztani is tudja. De az emanczipáczió eszméjének rohamot térfoglalása a nőnevelést kizökkentette természetes medréből, és hamis irányba terelte. Az egyenjogúság elméletének apostolai nem vették tekintetbe sem a nő természetes képességeit, sem a nő élethivatását, hanem a nőoktatást a fiúgyermekek képzésének mintájára kezdették szervezni. Ki csodálná, hogy ily körülmények között lerombolták azokat a finom hátárokat, a melyek a két nemet egymástól természetszerűleg elválasztják. Nem gondolták meg- hogy az oktatás irányának, valamint módszerének alkamazkodniok kell a növendékek sajátságos nemi viszonyaihoz Pedig a természetes hajlamoknak és a fakultásoknak különbözősége épp ugy megkívánja a specziális nevelési irányt és eszközöket, miut ahogy a drága kövek csiszolása kezelési módját. A gyémántot csak saját porával alakithatjuk. A nő műveltségét is tartalmassá csak saját kedélyvilágának nemesebb tulajdonságaival tehetjük. Azért a nőoktatásban mindig fontosabbnak kell tekinteni a nevelést, mint a lulajdonképeni tanítást. A uevelés feladatára pedig első sorban mindig az anya vállalkozzék. Az ő gyengédsége és szeretete sohasem tévesztheti el az utat leánya szivéhez. Mert a nevelés nem annyira az elvek alkalmazásában áll, mint inkább a benyomások édességében és frisseségében. Nem szavak kellenek ehhez, hanem tények, melyek a leány szivét anyjáéval folyton egyesitik s igy a szeretetnek állandó nedvkeringését biztosítják közöttük. A tanításnak pedig kettős c-.élja legyen. Adja meg a nőnek először az érzéseknek és a gondolatoknak emelkedettségét s a ismeretek tisztaságát és világosságát, hogy szükség esetén magát tovább képezhesse. A kik pedig jövőjük biztosítása végett az életfenntartás eszközeit keresik, azoknak bocsássa rendelkezésükre a szükséges gyakorlati kvalifikácziót. I'y tanitás mellett az a nő nincs kizárva a kuliura szentélyéből, s ha van benne geuie az idővel ki fog törni belőle, mint a fénysugár a villamossággal terhes felhőből.