Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-06 / 36. szám

Mellóklet a „INfyírvidék" 1896. 36-ik számához. Fóidkios/tás a „C*ászárszállá8"-on. Nyíregyháza város képviselőtestületének elhatározásából a város tulajdonát képező császárszállási nagy kiterjedésű földbirtok egy jelentékeny resze, körülbelül a nem régen megvásárolt ,üraskóczy'-féle birtok terjedelmének megfelelő, a lefolyt héten nyilvános árverésen kiosztatott Akár e művelet péuziigjú oldalát figyeljük meg. akár pedig azon tényt, hogy a kiosztás alá került mintegy 600 hold föld uagyou könnyen és feltűnő jó árban jutott uj tulajdonoshoz,financzialis és soczialis jelentőségét ezeu eseménynek elvitatni uem lehet, s úgy véljük, érdemes vele e helyen is, — a lagymatag uborka-seszou végén és hajánál fogva előrántott localis érdekű thémák után — foglalkozni. A legutóbbi 20 év leforgása alatt Nyíregyházán ez a harmadik nagyobb földkiosztás A 70-es évek derekán az u. u. pázsiti jogföldek cseréltek tulajdonost, pár évvel ezelőtt a NagyKállóhoz tartozó Dessewffy-féle birtok osztatott ki. kizárólag nyíregyházi gazdák kőzött, s végül a jelenlegi, amely — mellesleg megjegyezve — a „Draskóczy

B-féle birtok cseréjeként volt kontemplálva. Nyíregyháza város erősen konservativ érzelmű és gondolkodású lakossága ismét tanúságot tett arról, hogy tevékenységének és boldogulásának egyedüli eszközét és terét a földbirtokban látja Észrevehetően kidomborodik továbbá a uyilvánult nagy keresletből, hogy a nyíregyházi gazdák által lekötve tartott földterület, hova-tovább nem elegendő többé a földbirtokhoz fűzött igények kielégítésére, s végül nem utolsó tauuság az sem, mikép e város földmivelő lakossága az ő merev konservativismusában megállapodva vau, s nem biztat azzal, hegv az eddigi röghöz kötött életmódjával, — amely előbb utóbb krisissé fog kifejlődni, valamint extensív gazdálkodási rendszerével valamikor szakítani fog. Nem tartjuk politikailag indokoltnak ugyau, hogy a változó idők nemesítő viszonyai észrevétlenül rohanjanak el egy uépfaj-töredék fölött, sőt visszás, hogy a régihez való ragaszkodás annyira merev és áttörhetlen legyen, mint a nyíregyházi gazdák konservativismusa, amely nem is akar egyébb foglalkozást ismerni a kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák daczára, mint az elemi földművelést; mindazonáltal, mert ez a konservativismus tényleg meg van s egy népfaj-töredék életműködésében változtatást kívülről ható erők előidézni képtelenek, Nyíregyháza város képviselőtestületének e konservativ hajlamokat ápoló tényét politikai kifogásaink fenntartásával akként üdvözöljük, mint egy valóban élő és jelentkező igény okos kielégítését. Hanem az uj feladatok intő szavát a föld felé irányuló igények kielégítésével elhallgattatui nem lehet. Mathematikai pontossággal kiszámítható, mikép e váro3 földmivelő lakosságának a földbirtokot tárgyazó kereslete rövid idő alatt nem fogja megtalálni kielégítési alapját. A „NYIRVIDEr TÁKCZÁJA, Egy marék por. Irta : Oláh György. Összejött a két Edeléuyi testvér tíí év multán. Károly, az idősb, Mező-Peterdeu, a család ősi fészkén maridt apjok elhaltával, ü«te a gazdálkodást; öcscse, Imre a fővárosban uraskodott, hiábavalóságokra költő gette évjáradékát, amit (mivel az Edelényi vagyon csa ládi hitbizomáuyt képez, s jelenleg Károly kezeli,) ettől kap évenként. — Azért jöttem hozzád bátyám, hogy egy kényes ügyet megbeszéljek veled. Házasodni akarok. Ráuntam erre a henye legényéletre, a sok heje-hujára; nyakamba szándékozom venni a házasság igáját, vagy ha neked jobban tetszik, a Hymen rózsalánczát. Nos, mennyiben egyezik véleményed az én akaratommal ? Károly hallgatott. Komor arcza elárulta, hogy e tervet nem helyesli. Kelletlenül ürítgette a poharakat, mtg az öc

scse derekasan kezelte azokat. — Te nem felelsz bátyám. Vagy talán még keveset mondtam, hogy valamit következteíhes. — Lega'ább igyál! — Nekem elég volt már. — Eh. te gyönge férfi vagy bátyám! — Te nem voltál soha Bachus felszentelt bajnoka. Lásd, én iszom, Oh, mert az élet oly rövid, — De bosszú álmod ott: Hol szífed össze nem törik, Hol lángja uem lobog . • . Igyál tehát . . . igyál ! Ki tudja, rád holnap mi vár? . . . — De csitt! — Károly bátyám te, hát neked mindig ilyen rossz kedved van, mikor hozzád jövök tlí évben -És ekkor két komplikáció áll elő, vagy oly vidékekre fog terjeszkedni, ahol minden konnekszió megszakad szülő-városával, vagy keletkezése oka lesz az alföld agrár soczialismusa ismétlődésének. Az egyik nem kívánatos a város érdekeire, a másik következmény pedig általánosabb veszedelmeket rejt méhében. Az első sorbau hangoztatott fejlődési irány jelei már is mutatkoznak Való ugyanis, mikép Büd-Szent-Mihály, Dorogh, Tisza-Lök határát e város határával szomszédos részében nyíregyházi gazdák tartják okkupálva, akiket pedig természetszerű okoknál fogva a vallás kötelékén kivül alig tart valami szülővárosukkal közösségben, s mi pedig kevés idő múlva az említett községekkel az illetőségi kérdésről is kénytelenek leszünk vitatkozni. A terjeszkedés nyugati iráuya egyelőre megszakadt s ma délre és keletre fordította a kínálkozó viszonyok időleges fuvalraa. Itt is, ott is egyaránt a központtól való távolodás hajlama látszik, amely végre is elszakadásban fog befejeződni, amely végső stádiumnak fontos állomása lesz a kényszerűségből megszerzett idegen községbeli illetőség. Ismétlődik tehát rövid évek múlva Nyíregyházán is az a politikai igazság, hogy a földmi velésen alapuló gazdasági élet alkalmatlan az erők tömörítésére, s akként keletkezett szervezet bomlásuak fog iniulni, ha csak a népszokás és erkölcs idejében t'jrtéuő változása, vagy a viszonyoknak okos és czéltudatos irányítása jókor uem érkezik segítségül. Ha a város képviselete gyakorlati érzékének ily — a változatlan viszonyok nyomása alatt helyes bizonyítékát adta: joggal lehet elvárni tőle azt is. hogy a kimerült gyógymód helyébe ujabb és maradandóbb szereket alkalmazzon. Ma a gazdaközöuség jövedelmét a földmennyisége alterálja első sorban Az extensiv gazdálkodási rendszer alkalmazása mellett így is marad, s vele együtt állaudósittatnak ama veszedelmek, amelyek a gazdaközöuség kirajzásával és elpártolásával fenyegetnek, s elejét veszik annak, hogy Nyíregyháza egészséges fejlődésü, felszívó képességgel biró központja lehesseu Szabolcsvármegyének Előrelátó kormíuyzat felalatanem merittetik ki azzal, hogy jó üzletet csinálva, fölösleges földjét kiosztja, hanem programmjába íol kell vennie a gazdaközönség gazdálkodási rendszerének czéltudatos helyesbítését és nevelését. Erre alkalmas eszközül kínálkozik egy földmives-iskola létesítése, melyre a mi viszonyaink kiválóan utalnak Ez a mi vármegyénk! Nincs a kerek földön párja ennek a mi vármegyénknek. Akáczfa-alló hűvös árnya minden kis uton. Szőlős kertek, gyümölcsösök inindeu faluvégén. Némelyikén kettő, három is. — Idegen embarek igy szoktak jellemezni egy egy faiut: „Ismerem. Mellette visz el a bogdáuyi országút. Gyönyörű falu: nem is látszik." Es .... ez a gyönyörű vármegye szegény, mint a templom egere. egyszer? Hol is hagytam el beszédem? Igaz, nősülni akarok. — Ezt már hallottam. — Mondok többet is! Nem tudod ugy-e, hogy már mint apró gyermek vouzódtam a Szigeti bácsi Jolánkájához ? Együtt nőttünk fel, mig el uem kerültem Peterdről. — Szeretem ezt a lányt, bátyám, megmaradt szivemben ifjúkori szerelmem iránta • Igyál hát! Edelényi Károly kiürítette poharát a duhíj kínálásra és izgatottau fölkelt az asztal mellől. Erőltetett magatartással ment végig a czimerekkel ékesített, antik színezetű termeu s egy XV. századbeli ős kép előtt megállott. — Imre öcsém, ez volt leghíresebb ősöd, E lelényi György ez, aki a török ellen harczolt s esett el Zrinyi táborában. L5gy méltó ehez, harczjlj te is elleusegeddel a szerelemmel, mely nem méltó hozzád, s ha azt nem tudod legyőzni, gyózd le magad! Feledi el azt a lányt, én kérlek erre, bátyád ! — Ne kérj erre. — S miért tárod fel előttem az ősök képeit, érdemeit, mikor nekünk utódoknak is van szabad akaratunk, amely szerint cselekedjüuk. Lásd bátyám, mikor én azon szent hivésben éltem s élek, hogy az a lány enyém leend, legyőztem lelkem nagyravágyását. Megfogok küzdeni az előítélettel is, mert szeretek, mert szeretve vagyok! Kűlöabeu is Szigeti Jolán nem a legalacsonyabb házból való! Da lenne akárki: a szív nem nézi, kik voltak őseid, s mennyi telked van; a szív csak szeret kastélyban ugy, mint kunyhó szalmazsákján . . . Értelek bátyám, te ma is könnyelműnek tartasz, hogy mórtéket nem ismerek költekezéseimben; de kérdelek: lehet-é a szeralembeu is alkalmazkodni rendszabályokhoz? Ugy-e: nem! . . . nem!! Bátyja figyelmesen végig hallgatta öcscse őszinte érvelését, s már-már legyőzöttnek hitte magát. AzouA középosztályát, melyet megevett a hereélet, ne bántsuk. Dj itt a közuép! Saminí kifogásunk a mi közneplluk eileu uem lehet. Mikor a kora hajnal szürkülni kőzd, már talpon vau ; ós a mig csak lát az esthajnal derengésénél, sz ikadatlauul húzza az igát. S egy egész élet serény nautikájának a jutalma: földhöz ragadt szegénység. Igen, ez a mi népünk földhöz ragadt szegény. Mert „sok az eszkimó, kevés a fóka." A népesség sűrű. Majd rniudeu második falu 2—3 ezer lakosú. Holott a szomszéd faluk tyúkjai összejárnak kaparni, oly közel esnek egymáshoz a falvak. S ennek a sok népnek a mi kevés termő földje van is, az is mind sovány, kiélt síligó. Rí,adásul a gabona ára évről évre nap-nap mellett érik. 11 zzá még a nép a földművelésen kivűl más foglalkozási ágat nem ismer. — Sőt a belgazdaság ismert mellékágait is alig alig kultiválja anyagi ruináltsága miatt. Hisz' a szarvasmarha tartás itt még ma is pusztán csak a patriarchális korból ránk maradt közös csorda-tartás stádiumában van. Jó, hát! hiszen igaz: aboz, hogy a szarvasmarha tenyésztés jobban fellendüljön, előszór is pénz kellene. Pénz pedig a mi nép'ink zsebében, no, az épen niucs. No, de hát mi se akarjuk egyszerre a gazdálkodás eldorádóját! Elégedjünk meg egyelőre kissebb eredményekkel ís. A lassú, de kitartó és tervszerű vagyonosodás megszülné eredményül amazt is. Da hát a legprimitívebb állattenyésztési ág: a baromfi tenyésztés is csak ping. Egy-ket tojótyúkja ha vau minden gazdaszszonyuak. Lrnerek alföldi városokat, a hol aunak az egyetlen községnek a Migy határában több baromfi tenyészik, mint egész Sjabolcsvármegyében. Halason (18 ezer lakossal) egy egy dömötöri vásárra csak a határból többet behajtanak félmillió pulykánál, libánál; a tyukkupaciek padig napouta vagonszámra szállítja fel Pestre a csirkét, tojást. Hinem az is igaz aztán, hogy a halasi gazdaszszony nem ér rá a csirkéitől miuden nap besétálni a váróiba 6—7 liter tejjel, mint a hogy a pazonyi aszszouy teszi. No, és miért ne lehetne ugyauezt az állapotot előidézai Síabolcsvármegyében is. Mindenesetre, hogy kezdeményezőre lenne szükség. Valami utmu'.atóra, mely irányitaui tudná a parasztember természetszerű hasonlesését. És nem is lenne a munka olyan herkulesi. A tenyésztési ág ugyanis jól ismert, nem vad, idegen. Igy hát a meghonosításával semmi baj; csupán a fellendítésével. Valami módját kellena hát kieszelni annak, hogy közöaségüuk balátná, miszerint kép?eletét felülmúló haszna lehelne az aprómarba tenyésztésben. Franciaországból hallottam ilyenforma esetet. — Vilamelyik p írlament vezetősége azzal akart kitűnni, hogy ő a még alig ismert plymou'h fajokat fogja kerületebea meghonosítani. A földmivelési miuiszter utján osztatott hat ki miuden faluban egy egy tanítónak e plymou'h-fajokbúl ingyeneseu tenyészállatokat. A szép, nagy csirke, mely növendékkorábaa is termetesebb volt, mint egy-egy közönséges tyúk. parsze, hogy az élelmes francia parasztnak szemet szúrt s mindjárt kész lett szert tenni a magjára. Természetesen először csak a kiváucsiságtól: csak ép hogy legyen. Igen ám, de ez alatt a kerület buzgó prefétje egy részvénytársaságot szervezett, mely kezdetben minden anyagi haszon nélkül látszott működni. A normális ár négyszeresén kezdte öszszeszedegetui ugy kora tavaszon a plymouth tojásokat. Ügyvivójei, szenzáljai nagy hangon hirdették, hogy ez a jövőben is igy lesz. Szaporitui kell hát a tőkét: a faj-baromfit s az majd busásan meghozza a maga kamatait. Azon a uyáron — s meg még a következő ősz és tél folyamán nem ettek tyukhűst és tojást abban a departamánban. Hanem tavasszal a részvénytársaság már nem fosztogatta ki a lakosok tojásállományát: magát a tojó tyúkot kereste; azt is csak normális áron. De mert a nép könnyen beláthatta, hogy ennek a nemesebb fajtájú aprómarhának a rendes ára is tetemesebb ós haszonhajtóbb a paraszttyukéuál felkapta a divatos állatot, s ma már annak a környéknek van egy olyan állatiéban egy kinzó gondolat fölrázta erőtlen tépelődésóből, mely által megmenteni remélte ugy öcscsét, mint az Edelényi család jó hírnevét. — Okoskodni tudsz öcsém. Da helytelenül állítod azt, mit nem akarok elhinni. Hát láttad e már azt a — leányt, láttádé öcsém, a mióta itthou vagy?! Imre megérzé e kérdésben rejlő gúnyt, mindazonáltal mérsékelte fölgerjedt haragját. — Egyenesen ide jöttem, a te házadba, bátyám. Talán zokon esnék neked, ha uem igy tettem volna. Aztán meg, pár órája még csak, hogy vendéged vagyok, nem is helyén való a vizitelgetés — másnál. — Igazad van. S mikor akarsz Jolánnal találkozni? — Mindjárt ellátogatok hozzá. Mily kellemes lesz neki a meglepatés! mert uem irtain meg, hogy jövök. Bátyám! h* olvasnád leveleit, miket hozzám irt, mind lángoló szerelemmel vau bearanyozva. S mennyire finomau gondolkozik, mily gazdag művaltsőget árult el ! Bátyám! az a láuy elvész ily kis faluban, ő hintóba való, ő a teremtés remeke!! . . . Az antik óra négyet ütött e perczben, lassú haugja eltompitá a fiijai Edelényi lázas vallomását. — ... Ő a teremtés remeke, bátyám, — ismételte az előbbi hévvel, — a kire nem nézhetnek irigy szemmel e kopott néma festett ősök, itt ni ! — E?eket ne bántsd meg, Imre. — Nem érdemel annyit az a — lány, hogy hiu bálványimádásodbau megszentségtelenítsd e tisztes alakokat; Lssz idő hidd meg, mikor belátod, hogy az érzelem, melylyel fennhangon kérkedel, csak szalmaláng volt, mert — csalódui fogsz ! — Ő benne ?! . . . soha! — Ugy vess keresztet magadra és vedd fel a házas élet keresztjét. Felőlem tehetsz akármit, utadba nem Hllok. — Bítyám, te uemesszivü vagy! Azt hittem, hogy boldogságom elrontója leszesz rideg elveidnél fogva, s