Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-03-08 / 10. szám
XVII. évfolyam. 10, szám. Nyíregyháza, 1896, márczius 8. J\ÍY VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLGSVÁRME6YE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán v«g.v helyben hámhoz hordva : Keé«i évre 4 forint. Fél évre 2 „ A köiiégi jegytő é« tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elelc kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képezft küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérinentctlen levelek csak ismert kezektói fogadtatunk el. A kéziratok csak világos kivonatra s a?. illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasa uzott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstárt bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. ad 2595. K. 1896. Szabolcsvármegyi: alispánjától. A községi és körjegyzőknek. Az 1896-dik évi utadó-összeirási munkálatok megindítása tárgyában '2595/1896. szám alatt kiadott rendeletemben tollhíba folytán az foglaltatik, hogy a kiküldött ősszeirási lajstromokba az 1896-ik évi állami adók írandók be. Netaláni félreértések elkerülése czéljából esen rendeletemet akként igazítom ki, hogy az 1895-dik évre megállapított adóösszegek bejegyzése kívántatik. Nyíregyháza, 1896. márczius 7. Mikecz János, alispán. [ Lukács Ödön. ] Hirtelen, megdöbbentően váratlanul szabott határt a végzet e kiváló férfiú életének. Édes, bűbájos szava fülünkbe cseng ínég s megrezegteti sziveinket, ahogy amint utoljára hallottuk ót szólani Isten házában vagy a közügyek zöld asztalánál. Láttuk kiterítve élettelenül, ott álltunk mély gyászszal ravatala körül és könvezve sirjánál, amelybe eltemettük: és még is olyan nehéz megszokui, hogy ez a hatalmas oszlop kidőlt a mi társadalmunk épületéből. A kérlelhetetlen végzetet nem tudta elhárítani'rólunk, hogy gyászos utja nyomán olyan nagyszív szűnik meg dobogni, hogy olyan fényes elme munkája szakad meg, hogy olyan bűbájosán szóló ajkak némulnak meg örökre! Mert az oszlop kidőlt valóban! S az a térség, amelyen állott s amelyet betöltött, ahogy ő kihullott a sorból, most egy nagy üresség. A „NYIRV1DEK- TÁRCZÁJA. Viszonzásul, ) Vas Mihálynak, szives újévi üdvözletére. 1H'J6. Kedves barátom! Holló szárnyakon jön a bánat, A boldogság csicseregve száll; Ezt nem gyorsítja jó kívánat, Intésre amaz meg nem áll. Egy kéz van csak: a ,Láthatatlan Mely életsorsunk vezeti, Mely fényre fényt halmoz a napban, S a tenger habját rengeti. Talán, ha ennek zsámolyánál Alázva kulcsolunk kezet, A veszélyek habtorlatánál Veszély nélkül általvezet! Szivem, előtte megalázom Naponként, s buzgón kérem öt, Hogy nyissa meg szabadulásom És legyen sorsom kedvezőbb! Ha meghallgat : dicsérem nyilván, Nagy jóságát magasztalom ; Ha eltaszít: búkönyet sírván, Elt/ilt egy csöndes fájdalom. S megadással hordom keresztem! Nálam szenvedett annyi jobb. Krisztus elhunyt kínos kereszten, Nyomort szenvalve sira Jób. ') Néhai Lukiét ÚiLin utolná vertf. Egyházmegyéje bölcs kormányosát veszitette el halála által; hivei az igazi pásztort, a szenvedésekben, csapásokban gyógyitó, vigasztaló, balzsamos szavú nagy papot siratják; a közélet: a hűséges, a kitartó munkást, nagy ideálok küzdelmeinek vezérét, aki egy nemesebb kor hevülésének forrásaiból táplálkozó lelkesedéssel vette ki a maga sok-embernyi részét a közös munkából. Az a sziute csodás varázslatosság, amelylyel hallgatóit — akár mint pap, akár a közügyek tárgyalásáuak zöld asztalánál — magával ragadta, az áhitat, melyet hiveibeu, vele Istenhez emelkedni felkölteni tudott, a lelkesedés lángja, melyet szavaival gyújtott, a könyek, melyeket szemünkből fakasztott: nagy eszmények hitében erős lelkének munkája volt. Hangjának csengésében, beszédeiuek magas szárnyalású lendületeiben szivének-lelkének nagy gondolatait szólaltatta meg, s Isten dicséretének, nemzeti eszmék propagálásának, napi közdolgaink megsegítésének munkálásában, akár szóval, akár tollal vette ki abból a tuaga részét: minden szavából, minden sorából sziute rithmikus zenével áradt ki a tíutorithatlan meggyőződés hite a nagy ideálo* társadalom- és nemzetfenntartó erejében. Ebből a nemes forrásból táplálkozott az ó lelkesedése, s törekvéseiuek tisztasága. E hit által, meggyőződésének erőssége által lett szava olyan varázsos hatású közöttünk, meg-megujitván emlékezetét sziveinkben letűnt jobb időknek és reményeket ébresztve, hogy ez a közönyösségében tunya és létele nyilvaníliásaiban léha társadalom megfiatalodik újra s erős lesz megint igaz hitében Istenuek, eszményeiben nemzeti törekvéseinknek s lelkes — közdolgaink megsegítésének önzetlen munkájában. * * Mai Csak elébb menjen a leözérdek. Csak boldoguljon ncMzetem : liemegve hajtok fejet, térdet Előtted, bölcs, jó Istenem! Indulj te is, nyugalmas szivvel, Az év göröngyös utain! Áldjon meg az ég ilyen hittel, S a hegy mozdul meg crejcn! Az Isten megtart! Országában Egy porszemecske sem vesz el! . . . A végtelenség fénylakában Uj fény, uj élet vár s ölel. Nyíregyháza, 18'JO. jan. Barátod: Lukács Ödön. A nagy kállói kaszinóról. Kimondhatatlan kéjérzet, sugárzik le arczárói, mi dón igazi szája-ize szerinti élezet talál ott megírva és lepingálva; arca az égi gyönyörtől idmkint vonaglik, rjkai paradicsomi mosolyra szétrándulnak, orrlyuka ki tágul, majd összehúzódik, pápaszeme lehullik, örömkönyüi arczán végig peregnek —• és ő a lapot letéve öblös tenyereit pohos hasára rakja, szemeit behunyja és görcsösen hahotázik . . . Ilyen földöntúli élvezetet csak az a rezes orrú páter érezhet, ki az 50 éves penészes üveg kristálytiszta redüjét megkóstolva leirha tatlan kéjérzettel nyelvével egyet csettent és utánozhatatlan hangnyomatékkal önkényteleuül igy szólal meg: „Emmá, bor!!" Vagy talán még a 99 éves kávésnénike érezhet ehez hasonló paradicsomi gyönyört, midőn a budai kávésankjában a jól megezukrozott uzsonna kávéját édes csókra csücsörített szájacskájával megízleli, tubákjából egy kávéskanálnyit pápaszemes orrának lyukába töm ós visszaadhatlan budai dialektussal báj dalu zenór hangján imigyen csicsereg: „Das is mol a Katié! 99 számunkhoz egy iv melléklet van csatolva Az idő mesgyéi között, melyek Lukác3 Ödön életének határait jelölik — ahogy ezt a vonalat olyan váratlanul megvonta a végzet — huszonhat esztendő tevékenysége jutott a mi javunkra. E huszonhat év alatt végzett munkájának nagy és állandó eredményei jelzik életének történetét. Mint nyíregyházai ev. ref. lelkész, mint a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye esperese, mint egyházi és történet iró, mint költő, mint hirlap-szerkesztő, mint igazi szónok, mint törvényhatósági bizottmányi tag, mint több vármegyei s különösen mint a közigazgatási bizottságnak tagja, mint tagja a városi képviseletnek, mint politikai és társadalmi közéletünknek kimagasló tényezője: mind ezen a széles körű mezején a kötelesség hű teljesítésének mély vágású nyomokat és maradandó alkotásokat hagyott ráuk emlékezetül, és becses örökségül nagy és nemes példáját életének. Meghalt! El is temettük! Egy sirhanttal gazdagabb lett a nyíregyházi temető, de bár milyen nagy is az a hézag, amelyet, hogy kidőlt, maga után hagyott, hangjának csengése ott fog rezegni sziveinkben, snagy eszményekért lángoló lelke nemes példaként sokáig élni és munkálni fog közöttünk. Es talán lesz még föltámadás is! Lukács Ödön halálát rövid, alig néhány napos betegség előzte meg. Mintegy két héttel ezelőtt egy reggeli rendes sétája alkalmával meghűlt s könnyebb lefolyású influenzát kapott. Föl se igen vette a betegséget s pár nap múlva már elhagyta szobáját s folytatta kötelességei teljesítésének rendszeres munkáját. A szobai levegőn enyhült betegsége azonban újra visszatért, de minden komolyabb külső jelenségek nélkül, úgy hogy jahre alt (pini) bin ich, und doch ím meiuem ganzen Leben hab ich so gutes noch nie getrunken!!" A kávésnénike . . . akarom mondani az újságolvasó pápaszemét felszedi, gondosan orrára bigygyeszti, kialudt pipáját kiveri, megtömi, rágyújt, hátát a karosszékn k nekitámasztva, két lábát két más székre rakja ós lapját tovább sillabizálja. Hát az ötödik mit olvas? Ez tanulmányozza a hivatalos lapot elejétől végig: a fenséges főherczegnők egészségi állapotáról szóló minden orvosi bulletint, mindennemű rendjel osztogatást, kinevezést, miniszteri rendeletet, pályázatot, csődöt, árverést, végrehajtást és körözést átnéz és beemléz; azután neki fekszik a napilapok kishirdetési rovatának és a mennyi chiffrirozott és nem chiffrirozott szerelmi vallomás és levelezés, a mennyi boldog házasság-ajánlat, továbbá faczér kellnerek, bouneok, bábák ónajánlkozása, magános ur vagy hölgy számára elegánsan bútorozott külön bejáratú utczai szobának albérbeadása, valamint uraságokról levetett legfinomabb kelméjü szalonöltözetek, háromszínű macska, tarka kakas, hízott kappan, kövér disznó, kitanított papagáj és agrtr eladása; végül a mennyi legfinomabb bajuszpedrő, felülmulhatlan tyúkszem-tapasz, 24 óra aljtt csodákat mivelő haj és szakállnövesztő szer és „Noch nie da gewesen" s „Welt wunder" czimü poloskairtó por vjgy folyadék, abba i rikító színű kövér betűkkel hirdettetik: mindannyit vó f aigbogarászsza és memóriájába vési. A hatodik, hetedik, tizedik, huszadik újságolvasó mohóu olvassa az ez időszerinti legaktuálisabb országos eseményeket: az elcsapott viczínalista és eladósodott főispánok, a megbolondult orsz. képtári igazgató és hasonszőrű méltóságos böcsületes országöoldogitók életrajzát, viselt dolgait, pazar költekezéseit. De hát előbb-utóbb is kifáradnak ezek az urak a tengernyi bötü olvasgatásába ós megkezdődik közöttük a rendes mindennapi tanácskozás, az ^úgynevezett politizálás; mert hát tudvalevő dolog, hogy minden magyar