Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-03-08 / 10. szám
V I K V 1 D É K megelégedve homeopaükus gyógykezeléssel, iuás orvosi segélyt nem akart igénybe venni Szombaton meg igen jól érezte magit, kedélyben beszelgetett csaladjával. Vasárnap reggelre azonban kitört belőle a betegség - llirt. len nagyon rosszul lett s családja azonnal orvosokért küldött. l>r. Jósa András vármegyei főorvos és dr. KooUiy Gyula városi orvos jelentek meg betegágyánál. megvizsgálták « a megállapított diagnózis aUpjén koiutataltak hogy emberi segiUég nem hastnallial többe s a lialál bekövetkezése órák kérdése csupán És a tudomány — fajdalom — nem csalodott. A lüdógrula txs a recidivalt influenza következménye óráról-<>rar<i fokozódott . Lukács Ödön este 6 orakor kiszenvedett .... ... • . Váratlan halaiának híre rövid kIö alalt elterjedt a váróiban i uiá* nap mindenütt a vidéken, mely inegdóbb' ji'-it keltve. A vármegyeházán, a városházán, a luuzinón, a Polgári Ulvaso-Egylet házán, s a varmegye összes r*. ref. templomaiban kitűztek a gyaszlobogokat, meghúztak a harangokat, hogy a nagy papnak, bölcs kormányzónak, koktélünk vez ilő bajnokának, szive-lelke «z*nnt k ói tőnek, igaz embernek jelentsek halálát és hirdev t a ini nagy gyászunkat elhunyta felett. CtaUd)<t a következő gyászjelentést bocsátotta közzé: , Özv. Lukacs Ödönné, szül. 1 abricius Irina, ugy a maga. mint gyermekei: István, honvedhuszar főliadnagy, Ilona, Ödón, Margit, Inna és Tihamér, a testvérek és a saámó-. rokonság nevében is fajdalommal megtört szívvel jelenti a felejthetetlen hü férj, szeretett apának, a jó rokonnak, LJuie* (Jdun, fel-ó-szabolcsi ev. ref. esperes, nyiregylia/ai lelkész, egyházkerületi egyh. érlekezleti elnök, lurgyebizotUagi tag slb.-nek folyó hó l-én, áldásos életének 53-ik, boldog házasságának 25-ik évében délután 6 órakor, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytat. — A boldogult hűlt tetemei márczius 3-án délután 3 órakor fognak az evang. ref. egyház szertartása szerint Nyíregyházán, a vasút melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. — Nyíregyháza, 1896. márczius hó J - Szchd kegyelet viraszszon álmai felett! Nfirtgykán gyülekezete, melynek az elhunyt személye is kiváló fényt és tekintélyt adott, következőleg adta tudtul fájdalmát: .A nyíregyházai evang. ref. egyház a legmélyebb fajdalommal tudatja rajongásig szeretett lelkészének. 26 éven keresztül hüseges pásztorának Lukács Ödön felső•zabolm ev. ref. esperes-, egyházkerületi egyházi érteketleli elnöknek, a jeles egyházi Írónak és lánglel kü szonokiuk, folyó hó t-én délután 6 órakor, rövid szenvedés után, 53 éves koraban történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 3-án délután 3 órakor fogtuk a vasút melletti sírkertben örök nyugalomra tetetni. Nyíregyháza, 1896. márczius hó 2-án. .Hű voltál inind halaiig, eltétetett számodra az őrök élet hervadhatatlan koron.ija.* „Az igazak emlékezete áldott.* .1 feUó-tzabolcst egyházmegye, melynek 16 éven keresztül igazi atyaként működő, rajongasig szeretett esperese volt, kiadott gyászjelentésében igy emlékezik uieg nagy vezéréről: ,A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye megdöbbenve a fájdalomtól, szomorodott szívvel jelenti Luhícs ÖiIih ti> evig faradhatatlan buzgó esperesének, nyiregyluz-u ev. reí. lelkésznek, folyó ho l-én, délután 6 órakor történt gyászos elhunytát. — A boldogult esperes földi uuradvanyai márczius ho 3-án délután 3 órakor fognak Nyíregyházán, a vasúti sírkertbe örök nyugalomra túlélni. — Nyíregyháza, 1896. márczius 2. .Az igazak fenyienek, mint az egriek csillagai!' Áldás és béke virasszou a hü munkás emléke felett !* • * * Lukacs Ödön temetése e hó 3-án kedden, délután 3 orakor ment végbe. Kavatalát az ev. ref. templomban, ember született politikus: annak a magyarnak pedig, a ki szórakozási idejét kizárólag politikai lapok bötüinek rágcsálásával tölti el — a politika úgyszólván kenyere, nélküle meg ueui ölhet. Vau is Itt a politikai pártoknak minden fajtája képviselve: van itt konservativ, liberáln, klerikális, radikális, republikánus párti, vanitt arisztokrata, demokrata, stocziálista, kommunista, nihi lista és a mi terméssete*,a legtöbb opportunista; mert hál igata van auuak a fővárosi koupléoak, mely igy siói: Hja ktr<-a ma aipság, hlclartavk áll a Tila{ ; Kuflirúl ii, belalrdl ii hordouák A kóp^oj'jft ét a cuíra lukit. Eleinte csendesen folyik a politikai vita. Kezdi egyik klerikális érzelmű honfi a polgári anyakönyvek hiányainak, a vallástalanságot szentesítő törvényeknek «* az ezekből keletkezett kótelégületlenségnek felsorolásával; visszástól erre egy telivér liberális atysfi, emeltebb hangon kikel a szentesített törvény nemtistteléie «• felekezeti gyűlölség ellen és élénk színekkel ecseteli a most megalkotott törvényeknek majdtni áldásos gyümölcseit Keményen felpattan erre egy véres szájú radikális néppárti legény, igy stólva: .fújjátok fel azokat a liberális törvényeiteket és a mindent államosítani akaró bOlcsességteket! It( vannak már azok a majdani áldásos gyümölcsök: hetek óta egyebet sem tárgyalnak a keprisclókáaban, hónap óta egyebet sem olvasunk ti orsaág előbbre haladására nétve, mint a victioalista főispánok és a százezrek eldorbeiolása után megbolondult képtári igatgaló vérlázító Otelmeitf! Ti neveltétek, ti dédelgettétek, ti ctictomázuiok fel hatalommal és ordókkal eteket a dicső férfiakat! Gyönyörködjetek hát disiraunkáitokon, mutassátok hát be a millenáris ünnepélyeken a katfOld előtt u saját remekeiteket: a pro(ektiót és corruptiOt!* Ilyen mOdon és ilyen tónusban folyik tovább a vita, de már nem két személy, hanem valóságos két tábor kötött, míg végre hósstu idő mnlva egy öblös torka opportunista kötibak áll, csendet kér és igy stóla! meg: „Uraim! nem érdemes ezen a dolgon annvit vestekedni, végettünk már vele; én azt vagvok mondó hogy „kis kutya kicsit fal, nagy ku'ya nagvot fal * és a szenvedélytől kipirult politikusok tajos derültség kötött nyúlnak kabátjaik, kalapjaik ös botjaik után. (Vége kór.) az Úrvacsora kiosztására körül-korlátolt helyen állították fel, szemben a szószékkel. A koporsót díszes koszorúk nagy tömege boritá. Délután 2 órakor már a templom előtti nagy térség sa parochia udvara tömve volt gyászoló közönséggel.— A varmegye, a város, a honvéd-huszár tisztikar, az ag. evang., a róm. kath. és gör. kath., az izr. statusquo hitközségek, — a tanítók, a kaszinó, az ipartestület, a; önk. lőzoltóság testületileg voltak a temetésen képviselve s a városunkban levő különböző állami hivatalok es magan-jellegű társulatok vezetőik által. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye lelkészei és tanítói, Gencsy Albert egyházmegyei főgondnok vezetése alatt csaknem teljes számmál vettek részt a temetésen. — A sáros-pataki i főiskolát Mitrovits Gyula, Hadácsi György és Szivóss Mihály képviselték. A vegtisztességtételre megjelent óriási közönségnek talan egy tizedrésze sem fért be az uj templomba, hol a gyászszertartás végbement, s akik igy kivül maradtak, a templom előtti téren s a parochia udvarán várták be a gyászszertartás lefolyását. Alkalmi halotti énekkel vette ez kezdetét. A bús dallamok elhangzasa után a tiszaninneni kerület 81 éves püspöke: Kiss Áron fölment a szószékre s remek imát mondott a ravatal fölött. El-elcsukló hangon, könyek között, zokogva fejezte be az ősz püspök megható imáját e szavakkal: .a boldog viszontlátásig, midőn majd én is elmegyek poraid után !* A városi dalárda énekelt ezután, majd Nagymáté Albert kis-létai lelkész, egyházmegyei főjegyző lepett a szószékre s meghatva, könyek kőzött tartá meg a nagy halott felett a gyászbeszédet, Zikariás könyve XI. Rész 2-dik verse alapján: Leesett a czédrusfa, levágattatott as erús erdő. A szép beszédet, mely általános mély benyomást keltett, alabb egesz terjedelmében közöljük. A városi dalárda éneke után, a diszbe öltözött vármegyei hajdúk által körülállott koporsót az elhunyt lelkész-társai vitték ki a templomból, s az ott álló gyászkocsira emelték. Egy másik gyászkocsi a sok koszorút vitte. A koporsót vivő gyászkocsit a gyászba borult család s utána hosszú sorában a kocsiknak a résztvevő közönség követte a vasúti temetőbe, ahol készen állott már a dísz-sírhely, hogy a Lukács Ödön tetemeit magába fogadja. A sir előtt előbb a városi dalárda énekelt, azután Mikecz János lépett a koporsóhoz s a következő remek beszéddel búcsúzott el a nagy halottól: „ Szomorú gyülekezet! Bánatos szívvel, fájdalmas zokogással, megdöbbenéssel állunk meg e nyitott sir előtt, az uj élet kapuja előtt, a mint szeretett halottunk beszédes ajaka azt előttünk, a meggyőződés hangján annyiszor kifejezte; megállunk és aggódva, felve, remegve tekintünk körül, keresve enyhületet, vajha vigasztalást szivünk vérző sebére, keresve menedékhelyet, bárcsak némi oltalmat, a végzet változhatatlan törvénye ellenében, mely törvény nem ismer irgalmat és kegyelmet, nem tekint a magasztos hivatásra, a minden nemesért és szépért hevülő és harezrakesz lelkesültségre, a közhasznú tevékenységre, a még évtizedeket igérő erős testi szervezetre, a tátongó űrre, mely közöttünk sokáig betöltetlen marad, a szivek erőszakkal feltépett sebére, melyre lesz-e balzsam Gileadban? keresve oltalmat a végzet változhatatlan törvénye ellenében, mely minden válogatás nélkül, véges észszel megérthető minden számítás ellenére elsöpör az élők közül bárkit is, kire gyilkos lehelletének csak egy fuvalata is véletlenül esik. Itt állunk nyitott sirod felett kedves barátunk, szeretett vezérünk és pályatársunk nemcsak fájdalomban megtört özvegyed, a kit rajongó szeretettel annyiszor neveztél küzdésre hivatott eleted mentőjének, vezérlő és védőangyalának, nem csak árván maradt gyermekeid, a kiket legnagyobb kincseidül tekintettél s ugy is bántál velük, a inint legdrágább kincsével bánni szokott az aggódva szerető sziv, nem csak kartársaid serege, a kiket hitőknek sziklavára még a kétségbeesésnek e pillanatában is megóv a csüggedéstől: hanem itt állunk mi is mindnyájan, a kik szerető szivednek kedvesek valánk, a nyíregyházi evangeliomilag reformált egyház e pásztora nélkül maradt nyáj, ezen egyháznak presbyteriuma, mely vesztességének tudatában zokogva sirat és tanácstalanul tekint távozó, felejthetetlen alakod után; itt áll Nyíregyháza város lakosságának minden osztálya, a melynek tagjait szerető szived vagy megvigasztalta, vagy hálára kötelezte, vagy magához emelte, és itt áll Szabolcsvármegye gyászoló közönsége is, a mely benned egyik leghűségesebb, legkötelességszerübb, legmunkásabb minden magasztos eszméért igazán lelkesedni tudó fiát vesztette el, a melynek tanácstermeiben a te szerető szived és ékes szólásod kitudja hányszor jelölte meg bonyolult kérdésekben a helyes utat? olyan kérdésekben, a melyek megoldásához csak egy alkalmas fegyver létezett, a te fegyvered, a szeretet. Ut állunk és nem tudjuk — de nem is akarjuk mérlegelni a lesújtó fájdalom ez első pillanatában a *. -/.'••-• „• n igysag it. nwly bennünket .-rt: hiszen ha beláthatnánk annak óriási halmazait, még fájóbb lenne tőled a búcsúzás, de azt tudjuk, hogy váratlanul jött halálod, gyilko- fegyverevei mindnyájunkat szivén talált, érezzük, hogy égető fájdalomban vérező szivünk sokáig-sokáig fog téged keresni, s ha cnyhűlelre talál is — vigasztalasra sokáig képtelen marad. Felejthetetlen etnlekü kedves barátunk! Nyitott könyvként előttünk álló egész eleted két fényes csillag vezette mindig a közhasznú munkásság — gyakran rögös, gyakran háládatlan utjain: a szeretet és az igazság. Szived, mely nagygyá tett mindenek felett, ugy sugarozta ki szeretetéi — mint a fénylő nap melegét — nundenkire, a kihez eljuthatott és az igazság, az nem csak minden tettedben kifejezésre talált, de még bizalmas meghitt társalgasodban sem hiányzott soha. Azért mi bizalommal tekintünk most is, mint eltedben hozzá szoktatál, e ket magasztos eszméből egyesült szellemi lényed felé, hisszük — szeretjük hinni, hogy erősebb a te szereleted, hogy sem mint e nyomorult koporsoba bezárni lehetne, szeretjük hinni, hogy a mit le az igazi meggyőződés őszinte hangján annyiszor -Aá. •a^Mtf^SMft is 'B a z- . 0„ m-. r e áldásos életed e két E két ' n a^°koz a a válás e fájdalmas pillámé, csillagba h,vatko Zv i^ J a m, benne d nataban, midőn atadjuk az enJ ért k4rpótl4sér t fÖld Í p kérünk míadj veÍünk,°mert eltévedünk. ^^ Te rök életbe vetett erős hittel indultál el a le az oroK d szenn t. de e z az nagy útra egyen neked a te láts.óerós hit.szilard'U^uMjtennun e, ör5krei h lagos távozásod daczára is n marads z te ezután is, mindenha is \ eiuim E boldogító hitben és reményben keressünk es l a,aljunk enyhúletet, e boldogító hitben es reményben a V' Se£1JwU, választott balsai Pa P, ki az elhunyt főesperes oldalán már — : e , segédlelkész! teendőket, mondotta a vegfohaszt es Li áldás? melynek végső sorait a következőkben adjuk: És most vedd kedvesen tőlünk te munkáidban közöttünk maradt lélek, ha itt egy szent logadast eszünk: ime felemeljük e sirdombot emlekjelul közölünk és közötted és lészen az e nlekje e tűzhelye az Isten haza- és emberszeretetnek, az önfeláldozásig^ önzetlenközhaszna munkának, a tőrhetlen hitnek Itt tanul a pap hitet, a hivő Isten ismeretet, a mas felekezetű felekezeten felülemelkedő emberszereletet, a honfi langolo hazaszeretetet, a közügyek embere önzetlen munkát. Kuld le hozzánk megdicsőült szellem a te palastodat, mint Illés próféta, hadd osztozzunk meg rajta mindnyájan es mi csak egy foszlány birtokában is vegtelen gazdagok Maradj, oh maradj közöttünk te dicsőült szellem s tégy boldoggá egyházat, hazát, emberiséget Isten legyen veled! Isten legyen tieiddel! Amen! Ámen! , ,, , . , , E buzgó ima és az egyházi dalarda egy gyaszdala után bezárult a sírdomb Lukács Ödön kihűlt porteleme felett, de emlékezete élni fog ezerek és ezerek szivében soká, nagyon soká! Legyen síri álma oly édes, mmt volt az ö pásztori szava; legyen halhatatlan lelkének békessége oly szelíd, mint volt az ő áldott szive! Béke hamvaira! Áldás emlékezetére ! * * * Az elhunyt nagy pap életrajzát rövid vonásokban a következőkben közöljük: Lukács Ödön Sályiban (Szathmármegye) született 1843-ban. Atyja, István, szintén lelkész volt. Iskoláit Sárospatakon végezte, hol magánóráiban legszívesebben a költészettel és irodalommal foglalkozott és irodalmi működésének első zsengéi e korra esnek. A bölcsészeti és theologiai szakot elvégezvén, 1867—68-ik tanévben a főiskola seniorává to magántanárrá lőn. 1869-ben kápláni vizsgát tevén, Zsurkra ment segédlelkésznek, majd 1871. óta Nyíregyházán él, mint a helybeli ev. ref. egyháznak kitűnő lelkipásztora. Mikor Ballagi Mór élesen támadta dr. Szeremley Gábor dogmatikáját, Lukács Ödön és Kiss Káimán hatásos elleniratban védelmezték meg volt tanárukat. 1875-ben tanácsbiró, majd Littkei Tóth Péter halálával egyházkerületi képviselő lett; 1880-ban pedig esperes. A képviselőtestület és megyebizottságnak is tagja volt, mint esperes pedig tagja volt az egyházkerületi bíróságnak. 1882-ben a Zagyva Imre halálakor megürült debreczeni lelkészi állásra hivatott meg, de ő ezt el nem fogadta. 1884-ben bocsátotta közzé „Nyíregyháza története" cz. forrásmunkáját két kötetben. Evek óta lelkész-elnöke a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezletének, a mely a belmissió munkálására szervezkedett. Önálló művei: „Kisebb versek", „Egyházi beszédek" és „Vegyes költemények". 1873—1876-ig a „Szabolcs" cz. helyiérdekű hetilapot szerkesztette. Azonkívül egyháztörténeti, gyakorlati, theologiai és dogmatikai, valamint politikai dolgozatai számos folyóiratban jelentek meg. A nyíregyházi választó-kerületnek országgyűlési képviselőjelöltje is volt és csak néhány szavazattal maradt kisebbségben. 1871-ben velte nőül Fabnczius Emmát. E boldog házasságból hat gyermeke szu e ett- Legidosh fia, István, a helybeli honvédhuszárosztály főhadnagya - Betegsége mult vasárnap vált akutta s este 6 orakor rövid szenvedés után jobb létre szenderült. Nyugodjék békében! Nagymáté Albert beszéde. Alapigu: Zskariás XI. 2. ..Leesett a czédrusfa, levágattatott az erös erdő." Zokogó siralom, omló könyek zápora, szivettépő ídatt a'zt S ÍT " szentelt hajfék boítoS vdünk a Ü L r St m,nekün k- hogy nincs többé a mavei Z " '^buzgalrnu lelkipásztor, SteSt-í s nr; gyarlók leggyarlóbbika lelkem mélyében' megrendüLe^ érISIT ES iS^TOi eirvház a csalán , feyaszoeszedet mondjak az tanul a munkás élet kellő közepén elragadott le^tJrls^T: gyülekezet! leesett a czédrusfa, f-szatio^ espere nv? ^ erd ö' lukács Ödön családapa' a prót^'e^vház^ t lelk lP a'^or, a szerető sokat szenvedeti éde^ m g y', k Vezérférfl a * ennek a gyermeke - ól hog'y ^T^TT' dalom r,ak volt de »i J. • m o"danunk - fájszárnyain urahoz, SreSeS^f:,^ 1^^ hanem nagy vidék'nép?^ k a család, odaírni és polgári életnek P kik'T-ff 1? 1 aZ e^ ház i- tá r' iránta az utolsó tartozásL J° Ue k' leflzessél t raég többen ^gondolatban? SE,' S? mma l "emélyesen s ember koporsóját, a ki m e,h.ii V megnézzétek egy mas emberek. m eohalt, mint meghalnak minden a^ halottak W^fS^W^.jelenség, hogy aj alon i is mindennapivá lett. ^olyttttdtsw a. uaeliéUIetiMt még a
