Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-16 / 7. szám

Mollóklut a „Nyirvidék" 1896. 7-ik sxámahoz. is ;» közmivelódés egyik iutéztnényéuek tartja e's ilyenül megbecsüli. Ez a kis, mindeu egyenesadó Irt után I — 2 krra rugó megadóztatás, „szinházi adó" czimén kivetve nagy eredményeknek lehetue az okozója. Nagy recenzust fog kelteni, de i peu azért rá fogja terelni azoknak az emberekuek a ügyeimét is arra, liogy Nyíregyházán vau színház is, akikuek egyébként sohasem jutna eszükbe, hogy ilyesmire gondoljanak. Ezen az utou történt meg Hódmezővásárhelyen, — sokkal uagyobb, de még sokkal széjjelszórtabb város ez — hogy ott ma 8 —10 páholyban paraszt-gazdák a színház rendes látogatói. * * * A színészet ügyéről lesz még alkalmunk szólani. Magyarosodjunk! Nem hiszem, hogy rajtuuk kívül leune wőg uetnzet Európában, melybea auuyi idegeu uevü honpolgár legyeu. Nézzük az iparos- es kereskedóvilágot, a hivatalnoki osztályt, a tudomáuyos és politikai élet tagjait: Csupán idegeu hangzatu uevekkel találkozuuk, mintha uem is Magyar- hanem Német-, Lengyel,- Cseh , Szerb s Isten tudja még rnifele országban volnánk. Ha az idegen e tüneményt látja, fókép, ha nem rokonsztnvez velünk, guiyosau fo.kiált: Ilit ez az a dicső Magyarország!? ílitzeu itt csak iniudeu tizedik ember magyar! Hi dicsekszünk Petőfivel a szerb idekiáltja, hogy hallgassunk vele, hiszen apja l'etrovics volt s ez eláru'ja a szerb eredetét; és rögtön előáll a szláv etimologus a .Kossuth" szóval, amely azt bizonyítja, hogy Kossuth ereibeu Szvatopluk vére Csörgedezett. Dugonics Andrást, a kiváló magyar népies irót e század elején Kollár János szláv izgató a „Slawy dceta* lyrai eposzban a poklok mélységes fenekére küidi s legváltozatosabb kínokkal gyötri, mert megtagadta a maga fajtáját s magyar írónak csapott. Talán a nevek ezen tarkasága vitte rá Váinbéryt, hogy legújabb munkájában a magyart csak amolyau népkonglomeratuinnak, különböző elemekből összeverődött népzagyvaléknak mondotta. Hogy e különben jeles tudós menüyire tévedett, ezt mások fogjak bebizonyítani. EQ itt e helyeu csak azt említem meg, hogy igaz az, hogy a beköltöző magyar nép síáma alig volt egy és fól millió, igaz továbbá, hogy nem annyira saját faji szaporaságából növekedett meg, mint idegen eleinek fölvétele által; de más oldalról pedig kétségbevonhatlau tény, hogy e tziporodás nem a faji sajátságok összekeverése által, hanem ugy történt, hogy az idegeu teljesen migyarrá lett, nyelvben, szokásbau, észjárásban, viseletben stb. Olyan a magyar levegő, a magyar kenyér, hogy aki azt szívja s ezt eszi, előbb-utóbb magyar lesz. E* vájjon ki merné ezen beolvadt elem igaz, törzsgyökeres magyarságát kétsé^bevoum? A ki ezt tenné, az ügynek ártana vele legtöbbet, mert az úgyis elég keves magyarság számát fogyasztaná; de elárulná azt is, hogy nem szerzett elegendő tapasztalatot. Hiszen ez idegen nevü urak legnagyobb része any nyira magyar, mintha magának Árpád apánknak dédunokája lenne. Annyira magyarnak érzi magát, hogy nem tarlja szükségesnek nevét sem megváltoztatni. Azt mondja, az érzelem a fő, nem a név, a külsőség; de e mondással csak az elsajátított ősi magyar sajátságot, a nehézkességet, a lustaságot takargatja; mert hiszen jobban szeretné ó, ha Schmied helyett Kovácsnak, ha Czibulka helyett Hagymásinak vagy Szmetanka helyett Pásztornak stb. neveznék. De hát mikor ennek egy kissé utána is kellene járni! Sokat visszatart a névváltoztatástól az álszemérem, hogy ő 50 kros nevet viseljen! . . . másokat a szülői iránti kegyelet, hogy az ő apja se nem lopott, SJ nem csalt, viselheti tehát apja becsületes nevét. Ha elfajulva is, de élve fogom bírni őket keblemen. Legyen tehát, mond hadúr, s amint mondja, amint kezéért nyul leánya, hogy csókolja a jól tevő atyai kezel, az alak átváltozott; a Genius a szent borzadály súlya földre omlik és imára emeli megszentelt kezeit a három egy isten előtt, kinek homloka fölött még fényesebben ragyog felírva: Szent-Háromság a Magyarok Istene. Hah! s midőn leánya ifjú gyermekét, Vojk-ot a kettős kereszttel ékes koronával helytartójaként Istvánná keni fel, megy égi trónusára. De a hadúr jövendölése betelt és az anya vérző kebellel látja, hogy gyermekei egymás vérében gázolnak a név, az elsőség a hatalomért, vak dühökben nem látva, nem érezve, hogy önmagukat gyilkolják. Fogy az anya gyermekeinek száma, s ime amott az állomkép egy sötét részletében, a Sajó partinál az egész nemzedék kelet pogány népének öldöklő kardjába dől. Sirna az anya, de nem lehet, mert e kép mögött látja dicső fiait, Lászlót és Kálmánt, az elölt pedig Lajost, a nagyot, amint hozzák anyjuknak honjuk drága gyöngveit, s dicsfény, felvilágosultság sugárral és babérral körített koronás fővel rakják trónja zsámolyára. Igy szövődik a kép tovább. Harcz, háború és test vérgyilkolás képei váltják egymást hosszú sorban. A/, erősebb, leveri gyengébb testvérét, s a daliák, kik még előbb a gyilkolás vezérei közt fosztogattak munkást, kalmárt, sanyargattak árvát és özvegyet, s a viruló hajadont erőszakos kézzel tépték le gyenge, védtelen anyja kebeléről, most, bár viselik régi nemességük nyomát, a megvetett rabszolga nép között, kérges tenyérrel húzzák az igái. Számuk egyre nő, a hatalmaskodóké, egyre apad. A kép homályában feltűnik, sötét árnyalatban, mint omlanak a dölyf, az önkény búvó fészkei, a véres kor sziklavárai s a béke szelid, derengő fényében miként épít magának otthont a csendes nemzeti munka serény fi.i. Lissan. de biztosan halad, s az ébren álmodó anya villogo -zciue örömkőiiyektől ragyog. Látja megtote.úlm bö óhaját, hogy gyermekei a béke malasztillogy azonban a név a belső érzelem mellett uem anuyira mellékes mint uoudoijak, azt bizonyítja azon körülmény is, hogy pl. Lukacsiu bietett nevét is idegeuhaugzábuvá tuiui, hogy továbbá akik nem ismeruek, kételkedhetnek érzelmeinkben. Magam voltam tauuja egy esetnek. Egy tanári állás betöltéséről volt szó; a pályázók közül az efyik (pen csak veszedelmeseu hangzó idegen ue>e miatt mellőztetett. Ha az embert nem ismerik, miiól .szokták megítélni ? 11a látják, külsejéről, ha uem látják, legalább nevéről igyekeznek következtetni. Vannak nevek, melyeket, ha hall az ember okvetleu elmosolyodik rajtok; de aaért viselője meg nem változtatná a világéit sem. Mindnyájan ibmerünk oly emberektt, kik részint lelkesedésből, részint hivatalból a legbuzgóbb apostolai a magyar uemzeti kulturának, szinte tűzzel-vassal akarnának magyarosítani, a magyar nyelvet terjeszteni s csak saját uevöktől irtóznak megválni. Ily apostolok láttára inéltáu jut az embernek eszébe a vizet prédikáló és bort ivó pap. Nagy hibát követ el a kormány is, midőn idegeu uevü urakuak magyar uemességet osztogat, ki kellene kötnie, hogy előbb válaszszauak jó magyar nevet. Itt a milltnium, száz- és százféle módon fogják megünnepelni; akikuek nincs jó magyar hangzású nevök, üuuepeljék meg azzal, hogy válaszszauak valami Ízléses, jó hangzású nevet s hi már testestől-lelkestól magyarok, legyeuek azok névleg is. Kövessék az eszter gommegyeiek példáját, kik közül iniutegy 400 egyszerre inegmagyarositja uevét. A névmagyarosítás előmozdítása czőljábol alakult Budapesteu a „Központi Névmagyarositó Társaság", mely a leguagyobb készséggel dijmeuteseu ad felvilágosítást bárkiuek is, aki ilyféle ügyben hozzáfordul (eáiöke Telkes Simon, lakik Krisztinaváros, Attali-utca 137. sz.) E társaság időtikiut közzéteszi a kérelmezésnél követeudő eljárás vouatkozó utasításait. A legutóbbi útbaigazításaiból közöljük a következőket: A névmagyarosításhoz kivétel nélkül anyakönyvi kivonat (keresztlevél, születési bizonyitváuy) kiváutatik. Ua egy apának több gyermeke ugyauabba az auyakÖDyvbe van bevezetve, akkor nem szükséges miuden gyermekről külöu anyakönyvi kivouaf, hauein egy iveu együtt mindnyájáról az ugyuevezett Családi értesítő is elegendő. A bélyeg 50 kr, mindeu uagykoru személy, valamint család után; ha azouban uagykoru családtag is van, azután külöu kell az 50 krt lizetui. A törvény értelmébeu egy kérvényen többeu is folyamodhatnak, sót egész kö/ségek is, de a bélyeg mindeu uagykoru után fizetendő. Küliöldi auyaköuyvi kivouatokra még külöu folyamodváuyt aunál rövidebbre lehet fogalmazni, mivel benne nem szükséges elősorolni a uévmagyarositás okait. Azoubau a kérvényből uem szabad kifelejteni az aláírás és a lakáson kívül a foglalkozást is kitenui. Szabad királyi és rendezett tanácsú városokbau a tanácshoz, kis- ós uagyköziégekbeu a járási főszolgabíróhoz kell intézni s beadui a folyamodváuyt, a melyben az illető hatóság felkérendő, hogy a kérvényt pártolólag terjeszsze fel (a szolgabíró az alispán utján) a belügyminisztériumhoz. Az, a ki az igy szerkesztett és aláirt folyamodványt tzeinélyeseu adja át az illető hatóságnál s mindjárt ott kihallgatását kéri, meggyorsítja az egész eljárást. Illetőséggel az 18öü. évi XXII.tezikk 11. § ának a) pontja értelmében mindeuki ott bir, a ahol kél evén át lakik s adót fizet. Kiskorúak mindig a szüleik lakóhelyén biruak illetőséggel. Oly külföldi, a ki öt éven át az országban, bár különböző helyeken lakik, adót fizetett s valamely választási névjegyzékbe bejegyezve van: magyar honpolgári joggal bir. Fordul elő eset, hogy az apa kiskorú gyermekének megengedi a névmagyarosítást, de ő maga nem változtatja meg nevét. Ilyenkor legegyszerűbb, ha az apa fo lyamodik fia nevében. Kiskorú árvák szintén megmagyarosithatják nevüket, melyhez az anya, mint természetes izyám, vagy a törvényes gyám beleegyezése kívántatik. Itt is legczélszerübb ha a gyám folyamodik és pedig legelőbb az illetékes árvaszékhez bélyegtelen kérvényen ban tegyenek nagygyá, erőssé hatalmassá nemzetet és hazát. De amíg a kép e részletén dobogó kebellel elmereng, amint látja, miként keni fel atyjává a nem Ilunyadnak nagy fiát, s a hon felett addig még nem látott dicsfény ragyog, feltűnik a távolból a zordon enyészet, félelmetes csendben zsibbasztva el a vitéz honfi vért, jön, rohan, földre sújtja a kétségbeesésében reszkető Géniust s a nemzelet Mohács mély sírjába temeti. A Génius talpra áll, siró szemekkel nézi megfogyott nemzedékét, fájó szívvel látja, hogy fiai, kiket ő a csendes munkára szentele, munkájuk verejtékeit a lófarokra szállt félhold zsarnok lobogójára hullatják. Remeg életükért, szabadítaná őket a terhes járom alól, de az imént a zord enyészettől kapott csapástól végkép elgyengülve, kénytelen szabaditóul hivni az idegen föld önliasznát leső fiát. A szabadító jön, hatalmas seregei láttára megremeg az anya, az öröm és fájdalom maró kínjával nézi, miként vivja vissza Buda ősfalál, mert a drága segítség ára fejében kénytelen oda adni nemzete önállását. A kép ismét vállozik, a Génius borzadva nézi, miként dobja, veti le nemzedéke fényes anyai nyelvét, köntösét. Áz ősi vér, mely előbb az édes anyáért oly bőven ontatolt, most az idegenért rajong. Fény, idegen pompa, idegen hívságos semmiségek ócska rongyaiért pazarolja a nemzet az édes anyaföld drága kincseit. Földönfutóvá válik a hazai munka, mely előbb éltette, ruházta, ékesítette a magyar haza magyar fiait. Nem keltendő már az, amit e föld termel, s e föld lia hasznavehetővé alakit, — előbb csak gyérebben, majd gyakrabban, végre csapatonként tódulnak, tolonganak az idegen föld kalmárai, hozva hónuk kenyérre éhes fiai termekeit, olcsó csecsebecséit, hogy érte pénzt és kenyeret vigyenek olllion váró övéik részére. Amit elcserélni nem tudnak, dehogy viszik vissza, itthagyják, lerakják megbízott kezekre, s kincscsel, kenyérrel megrakodva, szinte nyögve a leher alatt, térnek otthonukba. Az idegen porléka, az idegen lim-lom egyre nő, egyre s ennek eugedelmét kikéri, melynek megnyerése után lehet csak, annak csatolása mellett, a névmagyarosítást kérelinezuí. A név szabadon választható, azouban kiváuatos, hogy a név tapintatos ős helyes választásnál ugy a nyelv törvényei, valamint a szerénység, sth. szem előtt tartassék. Jó ebben szakférfiak nézetét kikérni. A belügyminisztérium a névváltoztatási engedélyt a hivatalos Budapesti Közlöny-ben hirdeti ki, külöu pedig az illetékes hatóságot is értesíti, e hatóság pedig a folyamodót. A terménycsaruok közgyűlése. A nyíregyházi termőnycsarnoknak ez évi rendes közgyűlése a tisztújítást a következőleír ejtette meg: elnök lett Szamuely Aurél, pénztárnok Führer Mihály, titkár dr. Flegmann Jenő, mindauayian közfelkiáltással. A választmány tagjii lettek: Groák Ödön, Bergstein Adolf, Biruch Arnold, Dr. Heumann Ignácz, Schak Mór, Silberstein László, Zucker Henrik, Maudel Dezső, Klár Dávid és Szamuely Lajos. A választmánynak a közgvülésen felolvasott és tudomásul vett, dr. Flegmann Jenő titkár által szerkesztett jelentését, általáuos érdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük. A jelentős igy szól: Tekintetes közgyűlés. Hivatalos kimutatások, statisztikák, országgyűlési jelentősek, miud azt tartalmazzák, hogy vagyonosoiunk. A mi észleletüuk, a mi tapasztalatunk azzal ellentétben azon szomorú benyomást teszik, hogy immár végleg nem zárkózhatunk el attól, hogy évről-évre naprólnapra süppedünk. Igaz, mikép az éveken keresztül fenntartott szinvonalat, és huzamosabb idő alatt elfoglalt álláspoutot a látszat kedvéért üres hiúságból még elfoglaljuk, de az is igaz, mikép az áldozatok árán, s azon reménytől kecsegtetve történik, a mely hiúnak, ábrándnak mutatkozik, mert a kedvező fordulat nem akar beállani, s elvégre is meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy, mert minden dolguuk folyása megváltozott, mindeu viszouyunkát más módon kell berendeznünk. Az általánosan elmondottak szomorú dolgok, és fájók is, de mert valók, s mert az önámitásnak és mások ámításának kell hogy vége legyen, nézzünk világosan a dolog szine elé. A londoni ipar és kereskedelmi kamara elnöke pár hét előtt egy jelentésében azt mondta, hogy ipar czikkekel aunyi hajó megy évenként Amerika, India, Ausztrália és Afrikába, hogy visszatérőben még potomárért megrakodva sem kapnak elég fuvarozni való nyers terményt. Más szóval azt mondja, hogy nehogy üresen térjenek vissza hajóik, majd nem ingyen szállítnak be rozsot, búzát, hust, stbi. India, Amerika, Ausztrália és Afrika ősföldeiaek termő képességével a vén Európa kiszipolyozott, elcsigázott ezántói nem versenyezhetnek, a fiatal erőtől duzzadó gazdaság a kimerülés felé lézengő aggot természetesen kiszorítja minden elfoglalt állásából ; el leszüuk árasztva idegeu világrészek most kiaknázás alá kerülő kincseivel, és a magunk szegénységét uem bírjuk értékesíteni. Mezőgazdasági állam lévén, pang mezőgazdaságunk, gazdaközönségűnk nemcsak elismerte, de beismerte a veszélyt, és hangos szavakkal követeli a segélyt. Az agrár kérdőst felvétették, az a.napirendre lett tűzve, s a mozgalom azok érdekébenjországos törvények hozatala, s különféle rendszabályok alkalmazásba vétele, bankok létesítése által szemmel látható alakot öltött. Mindennek mi lesz az eredménye, azt ma nem tudjuk, de mint a szabad kereskedelem emberei anayi tapasztalattal birunk, hogy sem irott törvénynyel, sem bankokkal uj viszonyokat nem létesithelünk, főleg akkor, midőn mi is kiviteli állam, mezőgazdasági állam vagyunk; a harcz reménytelen, és a régi positió többé vissza nem hóditható. Mi kereskedők, a mezőgazdasági termékek hivatott közvetítői, a termelőkkel együtt szenvedünk, sőt mondhatui még azokuál is rosszabb helyzetben vagyunk, mert szaporodik s a kép, melyen a nemzedék előbb két csapatra oszolva, termelőt és fogyasztót mutatott, mosódik, homályosodik, a munkások csapata egyre oszlik, egyre fogy, az idegen anyagok bizományosainak száma rohamosan nő, s végre élesen elválasztva kifejlik a hármas csoport a földmivelés, ipar és kereskedelem. Igy születik anyja emlőin a földmivelés, saját nyomorúsága ki nos bölcsőjében a magyar ipar, s idegen föld méhéből a kereskedelem. A Génius sóvár szemekkel nézi az újszülötteket, epedve várja fejlődésüket, mert azt hiszi, ha megnőnek vállvetett erővel ezek fogják visszavinni maguknak azt, amit ő szorultságában, gyengeségében. hogy nemzedékét az utált járom alól felszabadítsa, idegennek adott oda, azért, hogy egy szipolyt rakjon a haza földjének életerére - vissza fogják vivni maguknak a haza önállóságát, a haza függetlenségét. A gyermekek nőnek, gyarapodnak, de amit az édes anya, a Génius remél, epedve vár, nincs, nem akar a képen előtűnni. E helyett a kép egyre sötétebb színeket ölt. A fejlődésében visszamaradt ipar. egy szánalmat keltő törpe alak, koldusbotra fűzve kicsinyes, durva portékáit házal testvérei udvarán, kínálva a toldmivelésnek, kínálva a kereskedelemnek s könyörögve egy-egy irgalomfalatért. A föld munkás népe megszánja a keserves alakot, a birtokos érzéketlenül nézi kastélya ablakából s ha mégis elveszi néhány garasért ócska holmiját, azt cselédjei közt osztja szét. A kereskedő szánja szegényt, segítne is rajta, de hogyan rakhassa a durva semmiségeket, — a honi ipar kézimunkáit — boltja fényes portékái közé. S amint a szegény kis törpe udvarról udvarra boltról boltra járva igy vánszorog s a sok bolti czifraság láttára felsóhajt, egetverő kaczagás támadja meg onnan nem messze nyűgöt felől, a Lajta túlsó partiról. Tehetetlen dühében megvillan nemes tűztől sugárzó szeme, bosszút esküszik s csendes kopott otthonába térve szövi kétségbeesett reménye fályolképeit, — s a mint remélve várja feltűnni csillagát, egyszer.'mini égből