Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-06-28 / 26. szám

Mollóklet a „Nyírvidék" 1896. 26-ik számához. ket ily módon megörökítették volna: nemzeti szokásaiokról ói viseletünkről ma bizouyosau többet tudnáuk és eredetiségükből annyi el nem vész. Oiuljuuk őseink mu'asztásaiból! Ne en

redjük, h»gy a legcsekélyebbnek latszó eseméuyek is megörökitetlenül maradjanak. Ne meliőzdk a jelentéktelennek látszó eszmék megfontolását. Éi azt hiszem, hogy ha a hódoló fjlvonulást a külfölduek szelesebb körben hirUI adjuk, junius 8-án a művelt világ elözönlötte volna székes fovárosuukat, akik műveltségüuk, vendégszeretetünk, hiza Ihsságunk és ósi erényeinkről bizonyságot teendettek honfiaik előtt. Erre pedig nekünk, akiket a külföld kevéssé ismer, akikről elleuségeink a legbadarabb jellemzéseket kürtölik, nagy sú'yt kellene fektetni. A képzőművészeti társulat lelkesedése ős hizafias gondolkozása, nemzet áldozatkészsége, a sajtó támogatása és művészetekért áldozni kész kormányank hozzájárulásával, rövid idő multán, a rendkívüli szép, ragyogó ós emlékezetes jeleneteket megörökítve láthatnók. — Ekkor fogják igazoltnak találni azok is, akik szemtanuk nem lehettek, hogy milyen igazuk volt azoknak a szakértő, világlátott angol főuraknak, akik igy uyilatkoztak : ,Ha ezt előre tudják hazáuk tehetősei, Anglia fiai ide sereglettek volna: mert igy lelkesedni c;ak ez a lovagias keleti nép tud; ilyen féuyt és pompát kifejteni más nemzet nem képes, csak egyedül a magyar." A polgári leányiskola évzáró ünnepe. A nyiregyházi községi polgári leányiskola, az ág. ev. központi népiskola dísztermében ünnepiesen fejezte be a tanévet. Nagy és díszes közönség jelenlétében ment végbe a kapuzárás ünnepsége. Az iskolai daloskör éneke után, az iskola jeles igazgatója: Bölcsháey Vilma k. a. tett jelentést az elmúlt iskolai évről. A jelentés általános érdekű részét a következőkben közöljük: „Igyekeztünk gondot fordítani növendékeinknek nem csupán szellemi kiképzésére, hanem testi nevelésére is. Ez okból, ez évben először, a rendes tantárgyak közé felvettük a testgyakorlást is. S valóban elmondhatjuk, liogy növendékeink Kubik Katinka tornatanitónő vezetése ' alatt ezen a téren is szép eredményeket értek el. Különösen szép ez eredmény, ha meggondoljuk, hogy tornatanításhoz alkalmas helyiségünk nincs s igy természetesen a tornaeszközöknek is teljes hijjával vagyunk. Reméljük azonban, hogy városunk, mely iskolánkkal szemben eddig is oly áldozatkésznek mutatta magát, ezen a bajon is fog a közeljövőben segíteni. A testgyakorlatoknál talán még hathatósabban segíti elő a testi nevelést a szabad mozgás. Ezért lehetőleg azon voltunk, hogy növendékeink óraközökben elhagyják az osztály termeket s lemenjenek a tágas, szép udvarba s ott kedvük szerint játszhassanak, mozoghassanak. Az osztályokat pedig ez idő alatt lehetőleg kiszellőztettük. Május 27-én d. u. sikerült kirándulást is rendeztünk növendékeinkkel, kiknek szülei közül is számosan megjelentek, hogy növeljék a kicsinyek örömét s biztosítsák a Idrándulás sikerét. Iskoláinkat ez idén is többen meglátogatták az érdeklődők közül; igy megjelentek közöttünk: Bartholomaeidesz János tb. főesperes, Bencs László polgármester, boldog emlékezetű Farbaky József ág. ev. főesperes, Haas ! Mór iskolaszéki másodelnök, Sexty Gyula tanügyi tanácsos — ki egyébként minden hónapban, sőt néha két hetenként is felkereste iskolánkat, kifejezést adván ezzel annak a nagyfokú érdeklődésnek, amelylyel iskolánk fejlődése iránt viseltetik — meglátogatták továbbá iskoláinkat: dr. Saáry Sándor, dr. Vadász Leó, Velkey Pál királyi tanfelügyelő három ízben és Verzár István róm. kath. esperes-plébános. Az elmúlt év történetének fényes lapjai között a gyász sötét lapjai is fel-feltünnek s jelentik azt a nagy veszteséget, melyet iskoláink egy-egy nemeslelkü pártfogójának elhunytával szenvedett. Iskolaszékünk három buzgó tagját sirattuk el az elmúlt év folyamán. Előbb Lukács bizarr színezetét, mely a praehistorikus'mond.íkn ilt bi- . zonyos naiv érdekességet nyújt. A történelmi mondák már közellépnek a valóhoz s ha a teljes hihetőség ke retébe nem jutnak is, legalább a valószínűség látszatát viselik magukon; olykor azonban meglehetősen bizarrak ezek is. Érdekes e tekintetben a Dávidról és Saulról szóló bibliai monda. Dávid mint hárfás gyermek kerül a Saul királyi udvarába s hivatása egyenesen az, hogy az ör dögtől olykor megszállott uralkodó dühöngéseit lecsilla. pitsa. Ugyan ilyen természetű az a monda is, mely Boétius állítása szerint egy ifjúval történt esetet mesél el. Az ifjút t. i. egy kemény, phrigiai hangnemben elő adott dal annyira feltüzelte, hogy a saját kedvesének házát akarta felgyújtani. S hogy a katasztrópha meg nem történt, egyedül a jelenlevő Pythagorás bölcseségé nek köszönhető, ki a tüzes phrigiai melódiát a lágy lydiai hangnemben adatta elő, mely a dühöngő ifjút ismét normális állapotba hozta. De legérdekesebb 8 egyszersmid legbizarrabb az a monda, mely Erichről, Dánia királyáról beszél. A jó Erich ugyanis egy szép napon hírét veszi egy dalnoknak, aki lantjával tetszésszerinti lelki állapotba tudja a hallgatóságot juttatni. Kiváucsi lett, s magához rendeli a dalnokot, hogy művészetét mutassa be. A dalnok — félve a következményektől — vonakodott a parancsot teljesíteni. De a király hajthatatlan maradt, s most még inkább követelte a csodás erejű productiót. — A dalnok enged végre s mielőtt lantjához nyúlna, minden fegyvert eltávolíttat a teremből s aztán néhány szolgát hali-távolba állit, meghagyván, hogy ha a hatás veszedelmes fokra lépne, azonnal rohanjanak reá, lantját vegyék ki kezéből s verjék a fejéhez. S most a dalnok játszani kezd; — a dal csendes, búbánatos. A hallgatóságon a búskomorság jelei mutatkoz • nak. Most élénkül a dal; egyre vígabb, egyre tüzesebb. Ödön ev. ref. esperes, majd iskolánk legbuzgóbb támogatója Farbaky József ág. h. ev. főesperes, iskolaszékünk volt alelnöke, végül Török Péter iskolaszéki tag költözött el az élők sorából. Legyen siri álmuk csöndes és nyugodt s emléküket őrizze meg közöttünk a hála és kegyelet angyal i. A tanítást iskolánkban junius hó 19-én fejeztük be. Megelőzőleg megtartottuk a vallás vizsgálatokat, még pedig az ág. hitv. ev. vallás vizsgáját még május hó 2-án, mivel Geduly Henrik hitoktató, főtisztelendő Farbaky József ág. ev. főesperes hirtelen halála után megsokasodott leendői miatt, a tanítást iskoláinkban többé nem folytathatta. Az ev. ref. vallás vizsgálatát pedig az ezt követő hétfőn, május 4-én, tartoltuk meg, mivel Rácz Kálmán ev. ref. segédlelkész Balsára választatván mog lelkésznek, a vallás oktatást tovább nem vezethette. Az izraelita vallás vizsgálata junius hó 12-én pénteken, a róm. katholikusoké pedig szombaton 13-án ment végbe. A rendes évzáró vizsgálatok junius 22-én — hétfőn — vették kezdelöket. Ez nap d. e. volt az I., d. u. II. osztály, 23-án d. e. a III., d. u. pedig a IV. osztály vizsgálata." Szavalatok, felolvasás és ének következett ezután, majd Vass Amália IV. oszt. növendék mondott búcsúbeszédet osztály-társai nevében. A szép évzáró ünnepet a daloskar éneke fejezte be. Az uj esperes ünneplése. A nagykállói ev. ref. egyház a várossal egyetemben, önmagát becsülte meg azon kitüntetések és tiszteletnyilvánitások által, a melyekkel 20 éves munkását, Görömbei Péter megválasztott esperest elhalmozta. A mint a különben nagyon csendes paróchiába megérkezett az örömhír, mindjárt megkezdődött a búcsújárás; jöttek szercncsekivánatok, a melyek mind szívből jöttek, a meggyőződés hangján voltak elmondva. Az izraelita hitközség junius 20-án testületileg tisztelgett, Morgenstern Lajos hitközségi elnök vezetése alatt. A junius 21-ike nagy nap volt N.-Kallóban. Ezt a napot tűzte ki az egyháztanács, hogy szeretett lelkészét, ezt tűzte ki a város, hogy vezetőjét, akiben egyszersmind legelső és önzetlen munkását is tisztelheti — üdvözölje. Délelőtt tizenegy órakor gyülekezett össze a presbytérium a városháza tanácstermében, a honnan a városi elöljárósággal egyült elindult leróni a tiszteletit az ünnepelt iráni. Beretöy János főgondnok volt a küldöttség szónoka, aki elismeréssel emlékezett meg az ünnepelt 20 évi lelkészi működéséről, majd pedig megható szavak kíséretében átnyújtotta a presbytérium által készíttetett, értékes selyem-atlasz palástot. Ezután az ünnepelt szólott, könyek közi köszönve meg úgy az egyháztanácsnak, mint az elöljáróságnak a megemlékezést és a szívből jövő szerencsekivánatokat. Beszéde folyamán megemlékezett arról a 20 évi időről, a melyet Nagy-Kálloban töllött, s a mely idő alatt mindig érezte, hogy nagy embereknek, a maguk idejében országos hírű papoknak és világiaknak porai felett jár, s ez a tudat folyvást lelkesítette őt a munkára, az egyház és a város, a haza és a társadalom ügyeinek buzgó szolgálatára; és ha elgondolja azt, hogy a mennyit Istentől nyert tehetségeivel és erejével tenni képes volt, azt meg is cselekedte, ha elgondolja, hogy egész életét munkában töltötte: most az egyháztanács és a város ez egyhangú megnyilatkozásában, elismerésében és ragaszkodásában munkájának jutalmát látja és ez édes örömmel tölti el szivét és lelkét; beszédét következűkép végezte : „Köszönöm uraim, hogy rólam, ez egyszerű emberről, a ki elvonulva a társadalomtól, munkában töltöm életemet, ily megtisztelő módon emlékeztek meg ..." Szem nem maradt szárazon e szavak hangzásakor, az ünnepelt sem tudott többet mondani, annyira elérzékenyült; a kik tanúi voltunk e jelenetnek, sohasem fogjuk azt elfeledni. Ugyanaznap délben a város intelligencziája 80 terítékű bankettet rendezeti a vasuli mulatókertben,az ünnepelt tiszteletére. A banketten politikai elv és valláskülönbség nélkül részt vett a város lakossága, a városi elöl járóság, a reáliskolai tanári kar, a szolgabiróság, járásbíróság, a nagy-kállói orsz. tébolyda, megyei kórház hivatalfőnökei és tisztviselői mind jelen voltak. Az első toasztot Beretöy János főgondnok, a „szabolcsmegyei takarékpénztár" titkára mon— A hallgatóság arcza kiderül; majd vidám kaczaj, dévaj ujjongás, szilaj táncz következik. És a dal mindig szilajabb, mindig tüzesebb ; hang jai felforralják a vért, mely tüzes lávaként száguld az erekben. — A hallgatóság őrületesen tombol; a király tajtékzik az indulattól, éktelenül hadonáz, tör, ront, a mi keze ügyébe kerül; szolgáit iszonyú ökölcsapásokkal teriti a főidre, — s Isten tudja, mi történik még, ha a terem szolgák a művészre nem vetik magukat s véget nein szakítják a hatásos koncertnek. — E.;y másik versió még azt, is jelenti, hogy a felindult király dulakodás közben csakugyan meg is ölt négy szolgát, s e miatt annyira elbusulta magát, higy uralmáról lemondott s a szent sírhoz zarándokolt, de útjában Ciprus szigetén utóiérte a halál. S)kan ismerik a mi rónás hazánkban is azt a svájci havasi dalt, melynek — főleg ott az égig nyúló hegyek sejtelmes vidékein — olyan bűvös hatása van a hallgatóra. Erről a dalról beszélik, hogy az északi olasz vidékekeu idegen zsoldban szolgáló svájci katonákbau oly erős honvágyat ébresztett, hogy részint haza szöktek, részint öngyilkosokká lettek. Egyébiránt a dalnak az egjes nemzetek életében ma is sokszor igen jelentékeny szerep jut, annyira, hogy olykor korszakot alkotó események tényezőjévé lesz. — Emlitsem-e a híres „Marseillaise" t, melynek szerzőjéhez Rouget-hez nem hiába irta e szavakat a nagy nevü Klopstock; „Ön egymaga ötvenezer embert ölt meg!" Neküuk is van két dalunk, melyekhez nemzetünk történelmében meseszerű események emléke fűződik. Egyik a „Rákóczi dal," (melyből később a világhírű induló lett), a másik a „Kossuth nóta". De ez már nem mese, hanem való, dicső való. Farkas Lajos. dotta az ünnepeltre, dr. Bleuer Miklós a „szabolcsmegyei takarékpénztár" vezérigazgatója szintén az ünnepeltre, az ünnepeli a nagy-kállói társadalomra, Ujfalussy Béla egyh. ker. tanácsbíró a nagy-kállói ev. ref. egyház presbytériumára, toasztot mondottak még: dr. Borossnyói Lukács Béla az orsz. tébolyda igazgatója, Schurina István reáliskolai igazgató, dr. Kállay Rudolf a. szabolcsmegyei kórház igazgató-főorvosa, Iklódy Márton úgyvéd, Füzesséry Gyula városi aljegyző stb. A bankettet táncz követte, mely a késő éjjeli órákig tartott. Az ünnepélyek kezdeményezői és rendezői voltak Beretöy János főgondnok és Pcthö András presbyter. Nem fejezhetem be tudósításomat a nélkül, hogy meg ne emlékezzem Gáspár Gyula nagy-kállói ev. ref. tanító úrról, a ki egy ériékes antik órával leple meg az ünnepeltet esperessé választása alkalmából. A junius 21-ike dicsőség és dicsekedés napja volt úgy a nagy-kállói egyházra, mint Görömbei Péter megválasztott esperesre nézve, mert hiszen ők mindketten dicsekvései egymásnak. Nagykállói. Tanügy. Vidéki levél. Ramocsaháza, junius 26. Folyó hő 10 én a f.-szabolcsí ev. ref. tanítótestület közgyűlésén inditványoztatott, hogy az idáig — ugy. szólván csak névleg létező 3 körtanitóság, hogy czéljáuak minél inkább megfeleljen: töröltessék el s osztássék fel a tanítótestület annyi kisebb körre, a hány körlátogatóság van. A közgyűlés az indítványt elfogadván, elnök által felkérni határozta a látogató tanitó urakat, miszerint e nagy fontosságú tárgy alapos megvitatására mielőbb hívják össze a kör tagjait. A thasi körlátogatóság tanítói érezve ezen eszmének gyors elodázhatlan voltát, be sem várva az elnöki felhívást, f. hó 24 én Gégényben Nagyváthy Ferencz keéki lelkész s körlátogató, Fass Mihály gégényi lelkész s Mezőssy Gusztáv világi tanácsbiró urakkal, mint lelkes, buzgó tanügy barátokkal együtt összegyülekeztek. S hosszabb tanácskozás után elhatározták, hogy minden évben 2 ízben más és más helyen értekezletet tartanak, a mely alkalommal, — szem előtt tartván, hogy „a jó pap holtig tanul", — egy később meg határozandó terv alapján folyton képezik magokat ugy a tanítás mint a tanulásban. És hogy minél inkább nagyobb buzgóságot, lelkesültséget keltsen az egyes tagokban a munkálkodásra, önkénti megadóztatásból pályadijak kitűzését is határozott el. Választottak tisztviselőket is. Elnökké Nagyváthy Ferencz keéki lelkész, alelnökké Lórincz József gégényi tanitó, diszelnökké: Mezőssy Gusztáv világi e. m. tanácsbiró, jegyzővé Kozma Sándor keéki tanítót.^— Belátván továbbá, hogy bármely kicsiny egyesület is alapszabály nélkül fön nem állhat, ennek elkészítésére az elnökségen, jegyzőn kivül Fass Mihály gégényi lelkészt és Szűcs Balázs ramocsaházai tanitót — mint bizottsági tagokat — kérték föl. Majd több kisebb nagyobb jelentőségű tárgy feletti eszmecsere ulán a gyűlés eloszlott, kijelölvén, hogy a legközelebbi őszi értekezletet Ramocsaházán fogják megtartani. Ezen első összejövetelből is már fényesen kiviláglik, hogy mennyire elodázhatatlan ennek az eszmének ténynyé változtatása. Óh adja az Isten, hogy az uj ezerév első esztendeje legyen mindenütt az újra ébredés esztendeje. Tartsuk meg, mi a múltból mint dicső, mint követésre méltó tündöklik felénk ; ellenben vessük meg, mi csak homályt, csak árnyat vet elénk l Legyen jelszónk, hogy „Élőre' ! Szűcs Balázs, ref. tanitó. Emlékbeszéd néh. Sebő Lajos ev. ref. tanitó felett. (Elmondatott a f.-szabolcsi ref. e. megyei tan. gyűlésen, Nyíregyházán.) A berezeli ev. ref. ,Új-temető" északkeleti szélén, három egyformán hantolt sírról búsulnak felénk az őszinte kegyelet által gondosan ápolt és forró könycseppektől oly gyakran öntözött virágok. — E sírdombok Berezel község egykori három vezérférfiának: Gonda Balázs, a bölcs lelkész és igazi emberbarátnak, Juhász Antal, a kedvelt jegyzőnek, ós — vajha ne kellene mondani — Sebő Lajos, — a jó tanítónak, kedves barátunk— és kartársunknak, hűlt tetemeit fedezik, j Óh. hát való az, hogy a hatalmas alak, kiből örökélet nézett ki, ki az ókormythoszában emiitett Atlaszként birta a munka nehéz terhét, csakugyan nincs többé közöttünk?! Szomorúan felel erre ama bus fejfa, melynek csüggedt homlokáról eme gyászos szavak olvashatók le: „Itt nyugszik Sabő Lajos ev. ref. tanitó. Élt 35 évet. Meghalt 1895. uov. 24. Áldás reá!" Megdöbben a szív és sajogva fáj e szomorú valóságon. — Valamint a hatalmas tölgy, mely a magas kószáiról lezuhanván, a körülette lévőket is megrendíti nehéz súlya által: úgy mi, kik ó körülötte álltunk, a kétségbeesés nehéz súlyától megrendülten, roskadunk alá a mély bánat gyászos örvényébe. Óh, mert nincs ember, ki őt egészen kárpótolná! Üres az ő helye, az egyház veteményes kertjében: az iskolában, a tanítás és nevelés áldásthozó mezején, kartársai szívében, s ama társadalmi körben, hol szép hivatása és megnyerő modora által, oly hasznos és oly kedvelt egyéniség volt. Keressük őt, . . de nem találjuk sehol. — Óh hiszen, mi emberek, a szellemet az anyagon át szeretjük szemlélni! — Igaz, hogy átalakult az anyag, de él az. Igaz, hogy az anyagon át kiáradó lélek mézét, mint virágkelyhéből messze szétömlő illatárt többé nem érezhetjük, de ki rabolhatja el tőlünk az emlékeket, melyek által, titkos delejes erőként, mindvégig szent kapocs van köztünk és közötte.— Sebő Lajos él! — Tanítói működése örök betűkkel van bevésve lelkünkbe ós a közművelődés márványlapjaiba. Jerünk most, mélyen tisztelt tanítói közgyűlés, s vegyük föl emlékezetünk szárnyaira őt, ki a közművelődésre irányuló, termékeny munkája által örökké ól;