Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-24 / 21. szám

megtörténjen az, amivel most szemben állunk, hogv 420,832 frtra előirányzott bevétel helyett legyen a. bevétel 929,662 frt, s épen igy a kiadásoknál az előirányzott 420,832 frt helyett 927,025 frt. Ez az óriási eltérés előirányzat és zárszámadás kőzött, — fait a compli-k következménye lévén — illuzóriussá teszi a budget-jogot. Szinte érthetetlen dolog, hogy egy 200 és egynehány főből álló testülettel ilyesmi megtörténhetett Hiszen ilyeu formán egészen felesleges dolog költség-előirányzatokat megállapítani. A félmilliós eltérés előirányzat és zárszámadás között, ami pedig az előirányzott bevételek és kiadások összegeinek megduplázását jelenti, bár milyen nagy és fontos czélszerüségi okok tették ia azt indokolttá: kizárja azt, hogy a képviseletnek még csak egy évre szóló koncepciója is lenne városuuk fejlődésének irányai és módjai megállapítására. E nélkül pedig csakugyan nem lehet költségvetést csinálni, s ha, ami ilyen módon készül költségvetés, értéktelen papiros-munka. Értéktelen semmivé válik így a budget-jog, holott pedig a költségvetésnek évről évre előre való megállapításában nagy garanciája van a biztos haladásnak; de nagyon természetesen e költségvetésnek a jövendő koncepciójával kell készülnie, hogy betartható legyen. Pár óra alatt ilyen költségvetést— olyan nagy háztartásról, mint a mienk, nem lehet csinálni. Hogy nem lehet, ime bizonyítja ez a zárszámadás, melynek számadatai (ha ugyan nincsenek azokban is sajtó-hibák, melyektől csak ugy hemzseg a füzet) semmivé teszik a költségelőirányzatot, képet adván ezzel a nagy rendszertelenségről, mely oly nagy mértékű, hogy bevételeink és kiadásaink összegének több mint fele része nem a költségvetésben, hanem esetről esetre lett a képviselet által szentesítve, még pedig — ami már csakugyan kézzel fogható veszedelem — nagyon sok esetben ama bizonyos fait a complik nyomásának kényszere alatt. A képviselő testület rövidlátását, jobban mondva előre látásának hiányát semmi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a 300,000 forint értékű regále kötvények eladása s ez érték fölhasználása nem költségvetésileg lett meg állapítva, hanem csak úgy költségvetésen kivül, , időközüleg. A zárszámadások adatai szeriut városunk tiszta vagyona — levonván a város 4.152,237 frt 72 krnyi ingatlan és ingó értékéből, az azt terhelő 2.345,041 frt 54 krt tevő adósságot — 1.807,196 frt 18 kr. Ez a három számadat, minden bővebb magyarázat nélkül elibénk állítja annak szükségességét, hogy háztartásunkat nagyon is megfontoltan, minden lehetőség szerint előre megállapítva, tervszerűen rendezzük be; ami anuyit jelent, hogy reális költségvetéseket kell készítenünk, amelyekhez aztán szigorúan lehesaen ragaszkodni. Ez az okulás 6gyelmeztetóleg szól az 1895-diki zárszámadásokból, melyeknek pontos összeállításáért a fószámvevót elismerés, a felülvizsgálatot teljesítő bizottság tagjait pedig: Fest Lászlót, Groák Ödönt és Szamuely Aurélt fáradságos munkájokért s az ennek eredményét egybefoglaló jelentésükért köszönet illeti meg. Az ártéri vasút. Néhai gróf Lónyay Menyhért, volt miniszterelnök és pénzügyminiszter annak idején, midőn az ügynevezett ártéri vasút terve vármegyéuk érdekelt köreiben leg elsőbb fölmerült, hosszabb levelet intézett ez ügyben Bleuer Mór ibrányi földbirtokoshoz. Az egyébként is érdekes, de most, hogy a vasút építés terve fölelevenittetett, ezen kivül még aktuális értékű levelet, néh. Bleuer Mór özvegyének szívességéből egész terjedelmében közöljük. Kedves Bleuer úr! Örömmel veszem tudomásul, hogy múltkori megbeszélésünk alapján a nyíregyház—vencsellói vicinális vasút létesítése iránt az érdekeltek komoly szándékot támasztanak. Én részemről ezen vállalat kivitelére nézve felajánlom nemcsak a vasúti bankuál közbenjárásomat, de mint odavaló birtokos az érdekeltség iráuyában való részvétemet is. Levelében emliti, hogy reám ezer foriutra menő biztosíték összeg esnék. Ezen terhet én szívesen elvállalom. Ami már az ügy megindítását illeti, — mint levelében is emliti — legczélszerübb lenne, ha az érdekeltek az ünnepek alatt összejőve, a maguk kebeléből egy végrehajtó bizottságot választanának, mely az ügynek előkészítésével lenne megbízva. Ami az előleges költségeket illeti: azok cem fognak nagy összegre emelkedni; legfölebb anuyit kellene összehozni, — helyesebben az érdekeltség aránya szerint — mennyi a vonalnak nagybani tracirozására szükséges; tehát nem részletes terv készítésre, de csak kellő tájékozás nyerésére elég lenne 2000 foriut, ezért a vasúti Bank leküldene egy szakértő mérnököt, ki az általáuos tervet (General PJan) tracirozná. A részletes tracirozás a vasúti banknak lesz feladata; ha t. i. az érdekeltség részéről a kellő garantia biztositta: ik s az egyezség megköttetett. I. Az ügy létésitésénél első és legfontosabb feladat, ezen vasutat lehető legolcsóbban kiépíteni. a) Fontos e tekintetben az, hova indul ki ezen vonal: a nyíregyházi indóházból e, vagy pedig — mi a költségeket tetemesen csökkentené — a sóstói állomásról ? Ez utóbbi .esetben a vonal legköltségesebb része megkíméltetnék s néhány kilométerrel rövidebb is lenne. Ha azonban Nyíregyháza városa tekintélyes garantiát vállalna 13 sorozati részvények kiszolgáltatása mellett, ügy czélszerü lenne az indóháztól gőztramway modorban vinni a pályát, a városon keresztül Sóstónas s nemcsak minden vonatra be és kimenni a tramw^y kccsikkal, de mehetne a szükség szerint a városon át minden félórába egy kocsi s a fürdő idény alatt is félóránként egy kocsi Sóstóra és onnét vissza. b) A kivételnél megkellene takarítani minden elkerülhető kiadások : így pl. költséges állomások építését; sőt lehetne alkalmazni azon elvet, mely másutt is vicinális vasutaknál alkalmaztatik, hogy t. i. a vállalat épit állomásokat, hanem az, ki állomást kiván a maga birtokán, vagy a község, mely határában ilyet óhajt, épit saját költségére megálló helynek egy az eső ellen védő félereszt a személyek s egy fabódét az áruk számára. c) Megfontolandó, vájjon keskeny, avagy rendes u. n. széles vágányu legyen-e a pálya? Ezen kétféle vágány közt rendesen '/a rész költség kölömbség van. A „NYÍRVIDÉK* TÁRCZÁJA, Giuseppo költeményei. A legrakonczátlanabb magyar párt vezér az idei appretiátionalis vitában bizalmatlanságának indokai között az ország közszellemének rohamos decandentiájáról beszélve, kijelentette, hogy a magyar nemzet sohasem volt oly szegény költőkben, mint fennállásának ezredik évében. Pedig, — mondá a pártpolitika deliléje által tiszta látásban korlátozott államférfi, — soha a nemzet életében nem volt korszak, amely annyi eszménnyel, gondo lattal csábíthatta volna dalra a költőket, mint az ezredik év gazdag valósága. Nem hiszem, hogy akadna a magyar literatura fejleményeit figyelemmel kisérő ember, aki ezt a mondva csinált pessimistikus kifakadást musolylyal ne venné. | Mert igaz ugyau, hogy e perczben szépirodalmi társaságaink Petőfit, Aranyt, s csodálatos képen elhanyagolt legnagyobb magyar költőt; Vörösmartyt nem számithatnak tagjai közé. Hanem e költófényességeknek szelleme individuális volt, melyet sem fejleszteni, sem másnak ugyauazon a magaslaton megtartani nem lehet, mint ahogy Napoleon nagy hadi tetteinek megismétlésére nem vállalkozhatik senki. Ellenben az élő költő — generatió közül fáradság nélkül ellehet sorolni tizenkettőt, akik mindannyian befejezett pályát képviselnek, s akiknek működése megvalósította azt, hogy a magyar versirodalom arany korának általános magaslata — tehát elvontan az órjások különleges nagyságá tói, — egyenletes folytatását találja. A belletrisztika pedig ebben az időben éli virágkorát. Kezemben van egy máskülönben is közelről érdeklő adat, amelyet alkalmasnak tartok arra, hogy a persziflált politikus állításának czáfolatára fölhasználtassék. Dr. Vietórisz József verskötete ez, amely csak a napokban jelent meg „Giuseppa költeményei" czlm alatt. Uj ember, fiatal poéta, aki eddig csak baráti, majd családi körben érvényesítette vers iró hivatottságát. Mint fiatal poéta kihívja maga ellen a bírálatot, s mondjuk ki nyíltan, hogy jövő fejlődésének és ereje kibontakozásának érdekében kívánatos, hogy méltányos és elfogulatlan, de őszinte és kedvezés nélküli kritikával találkozzék. Vers-kötetét átolvasva egy sajnos tapasztalatra jutunk. Megtaláljuk ugyan az észlelt jelenség magyarázatát, de ez nem állítja helyre a ves-kötet megzavart értékét. Látjuk és érezzük, hogy Vietórisz szinte keresve keresi az alkalmat költői hivatottságának kinyilatkoztatására. Fáradhatatlanul kutat, oly társadalmi eszmények és jelenségek után, amelyek lantjának szavára méltóak. Nemesen érző lelke szerte tévedez, hogy megtalálja azt a gazdag mezőt, honnan virágokat szedhet, melyet mesteri kézzel tudna bokrétába kötni. És valóban, mihelyt eljut oda, ahol az ő lelke vágyai megvalósulást, szivének nemes érzelmei kiegészülést és inspirátiója támogatást találnak, lantji menten megszólal, a mely megszólalásban mi is közvetlen örömet találunk. 0:t, ahol családjáról, szerelméről, a csendes megelégedés utáu vágyódl lelkének e két legféltettebb kincséről dalol, melegségével közvetlenül hit, egyszerűségével üdit, erejével imponál. — Ugyanazért szinte sajnáljuk, hogy törekedő szellem nem találja meg gazdagabb anyagát, ins piratiójának felköltéséhez. És itt van dr. Vietórisz József költészetének határa. — Nem nagy, de szingazdag és eleven. Váljon a mi társadalmi életünk sp?cialis szegénysége; eszményekben, gondolatokban és törekvésekben ; avagy a költő részéről jelentkező látóképesség hiánya, aminek következtében észrevétlenül vonulnak végig szemei előtt társadalmunk eszméi, vágyai és küzdelmei; a végok, amely költészetének határoltságát megadja, a fölött lehet vitatkozni. Dj előttem legalább bizonyosnak látszik, hogy iukább a külső erók meddősége, mint az individuális képesség csekélysége az, amelynek tulajHa nagyobb a forgalom s a vasút oly és annyi árut szállítana, hogy az átrakodási költség összege megfelelne a széles vágány építése által igényelt kiadás többlet kamatjának: úgy mindenesetre ez utóbbi választandó; ellenkező esetben inkább keskeny vágány. De jelen eset-' ben a széles vágány építésének még azon előnye is lenne, hogy az üzleti fölszerelés nem igényelne készpénz 'kiadást, mert azt — egy több időre kötendő szer zódés szerint — azon vasutigazgató, melynek vonalával csatlakozik — bizonyos dijért kétségkívül hajlandó volna rendelkezésre bocsátani, az üzletre nézve szerzódui a vicinális pálya igazgatóságával. A széles vágánynál a sinek lehető legjutányosabban szerzendók be. Ennek vagy az a módja, hogy csekély súlya uj acélsínek vétetnek; vagy pedig ócska, de kevéssé "használtak alkalmaztatnak, melyek mindenkor könnyen kicserélhetők, ha a forgalom nagyobbnak bizonyul s ha már bizonyos jövedelem eléretett. II. Második fontos feladat a pálya üzletét akkép rendezni be, hogy a uyereségjövedelem mentől kisebb részét emészszék föl az üzleti kiadások; e téren is nevezetes megtakarítások eszközölhetők. a) Miután a vasút a vidéki érdekeltek vagyona; t. i. azok bírják a részvényeket, ennélfogva az üzletet skot vicinális vasutaknál követett eljárási mód szerint kellene berendezni; mely szerint az állomásokon nem alkalmaztatnak tisztviselők, de a kezelést az illető legközelebbi érdekelt birtokos, vagy annak embere, — a pap vagy néptanító — szóval egy inteligens ember vállalja el; ki minden fölvett áru után bizonyos — habár nem magas, de fáradságát jutalmazó — provisiót nyer. b) Egyébként pedig az egész személy szállító kezelés vitele a vonatvezetőre esik, — mint ez a trammvay vállalatoknál történni szokott — ez adja ki a személyeknek a jegyeket, gondoskodik az egyes állomásokon az áruda átadásáról stb. Ez esetben az egész üzleti kezelésre nem kellene nagyobb személyzet mint egy mérnök, ki a pálya rendes fentartására felügyeljen; egy számadó pénztárnok és egy írnok. Ily módon berendezve, — kivált ha a pálya szolidan építtetik, — könnyen elérhető az, hogy a nyersjövedelemnek nem fele, de legfölebb '/3-része igényeltetik az üzlet fentartására, fölteve, hogy az áru forgalom mégis bizonyos uélkülözhetlen szükséges mérvet el érjen. Igy pl. minden költséges vonatjelzés stb. elmaradhat, ha a pályán mindenkor csak egy vonat, jön vagy megy, ugy hogy a vonal mentén találkozásnak ne legyen kitéve, mi a csekély distancziát tekintve mindenesetre könnyen kivihető. c) Ami már a kiviteli módozatot illeti: föltéve hogy a pálya 30 kilométer; föltéve továbbá, hogy az üzleti fölszerelést tényleg nem kell készpénz kiadás, mert az üzleti eszközöket i szomszéd pálya szolgáltatja: ugy a pálya kiépítésére kilométerenként 10,000 frt bőven elegendő. Csak egy dolog fog nagyobb költséget igényelni, a pálya kavicsoltatása mit azonban talán ho mokolással pótolni lehetne. A pálya ugyau sikon megy ós igy mégis a létező emelkedéseket ós mélységeket elkerülni az ügyes traczirozás feladata lesz. Tehát 30 kilométer 10000 frttal számítva — öszszesen 300000 frttal egy széles vágányu pályát lehet építeni; kivált ha a földmunka nem adatik ki idegen vállalkozóknak, kik aránylag nagyobb nyereség nélkül arra nem igen vállalkoznak, — hanem a munkálatok az érdekeltek közvetlen felügyelete alatt az olcsó vidéki erővel fognak végrehajtatni. Ez esetben tehát kikellene adni 3000 drb 100 frt névértékű részvényt, melyek a vállalandó garanczia arányában az érdekeltek közt megosztandók lennének. A részvényeket az illetők nem készpénzben fizetnék be, de a nyújtandó biztosíték alapján nyernék a pénzt a vasúti banktól. donitandó, hogy Vietórisz csak a szeretet hangjával erős. Ha véletlenül egy-egy társadalmi jelenség bukkan föl, — érdemes a költő szavára, — Vietórisz annak megéneklésében is fel tud a szeretet költészetének magaslatára emelkedni. — Elfogadhatóan illusztrálván a közvetlenül környező világ befolyását, a költői lélek életében. És épen azért merem konstatálni, hogy a verskötetéből előtűnő egyoldalúság, a mi szocialisticus pangásunk tüköré, amelyben dr. Vietórisznak szenvedőleges sorsa van. Ama meggyőződésemnek adva tehát kifejezést, hogy dr. Vietórisz inventiója csak pihen, 8 kibontakozásának feltételei hiányoznak, de tehetségében eredetileg benne lappang: -— biztosra veszem, hogy legújabb verskötete — amelynek nem szabad sokáig magára váratnia, el fogja oszlatni az inventió korlátoltságára épített kifogásaimat. Az elmondottakkal körülbelül kijelöltem Vietórisznak a helyét, a mely őt — a költői működése után megilleti. Nem epikus, de lyriku". Nem azért, mintha epikai fórrá? kiapadt volna benne, de a költőt közvetlenül érdeklő tárgyakban való szűkölködés hallgattatja egyelőre. E lenben környezetében feltalálván az érzelmeiben tiszta gondolatvilágával, tehát subjectivitásával derült összhangzásban levő jelenségeket, költői ereje egész hivatottságában jelenik meg. — „Kicsi fészek", „ Anyám imája", „ Ma egy éve", „Édes kicsi lányom", stb., stb. ügy a bennük kifejezésre jutott érzelem meleg közvetlenség-, mint formai tökélyre is, méltán sorozhatók a legújabb idők lyrai produktumainak sikerült példányai közzé. — Ha aztán közvetlenül ezek után elolvassuk a „Sas tollak az erdőben" czimü költeményt, amelytől különben leginkább előtűnik a megéneklósre alkalmas eszmék utáni vágyó bolyongása — szinte lehetetlennek tartjuk, hogy egy és ugyanazon agyból keletkeztek. Nagy ritkán szólal meg különben is e kötetben az epikai hang és nyíltan kijelentem, hogv a költeménykötet hat

ározott előnyére. „Szögedi Andrásné" nagyon Folytatása a mellékletein "