Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-24 / 21. szám

Melléklet a MWylrvldék" 1896. 22-ik sxámáhox. K «d alapiu lássuk tehát meuuyi garauezia szűk­i*ge» V A vasúti biuk késiphu- kölcsönt ad 6% kamat 1% töroiittís mellett; összeseu tehát 7% aunuitásra. K vai állapíttatott uieg azoubau, hogy miudeu ily kötés alkalmival a vasúti bank által uyujtott készpéuztőké­5*,.ji biztosítási alapként a bauk tartalékalapjá­ba befizettessék. Arra tebát, hogy 300000 frt készpénz áljiu a vállalat reudelkezésére, — szükséges lölvenui 315000 frtot; a 15000 frt a részvényesek tulajdona ma rad, azonbau mindaddig, mig az összes tőke uem tör­lesztetett, a baukuál lesz elhelyezve, s a kölcsön tör­lesztése u áu, egyszerű 5% kamataival az illető rész­véuyesekuek ki fog fizettetni. Ezeu általános szabálynak hogy miudeu ily vállalatnál a részvényesek jivára ily módon bizouyos tőke gyűjtessék, azon rendeltetése van, hogy bizonyos egyetemleges jótállást képezzen a bauk által kiboc-átandó obligátiők számára, mi által a bank a uetalám poutatlau fizetés esetébeu a hátrálék behaj tá áig az esedékes ö szeget folyóvá teheti. Ezeu köt­vényeknek elsó biztosítéka tehát a vasút, — uieiy az értök befolyó péuzbol épült; második: az illető ér­d-keltek jótállása; haiuiadik: azon egyesitett összes tartalékalap, mely miudeu ily vállalat után képeztetik, s a baukuál marad elhelyezve; s legiukább arra szol­gá , hogy — hi bár mely kölcsön adó annuitásával hát raiekbau maradna — ezeu alapból történjék az ideig­lenes fedezés; mi azonbau természetesen az illetőköu utólag behajtatik. Vegre ezen obligatiókért maga a bauk összes acliv vagyonával kezeskedik. Fo.téve tehát, hogy a vasú ép'.tó HÍ költségek a feuti módon fedezhetők : a beszerzendő girautia összege te-z 315,000 frtot, enuek 7°/ o=22,050 frtot; ezen összeg leuuo tehát jelzáiogilag biztosítandó; még pedig olykép, hogy a vasú', tiszta jövedelme egyeneseu a V. bauk pi.iztárábi folyik; s a 22,050 frt azou része, mely ezen jövedelemből netán fedezetlen miradua, a biztosítást nyújtók által lesz fizetendő. M u:án a leszámolás csak időszakonként, pld. fél­évenként történhetik, -- egy fé évi annuitásnak a couto vrió befiíetése bizonyára kívántatni fog Vegyük fel az esetet, hogy az elsó évben tesz a nyers jövedelem 24000 frtot; ebből — takarékos kezelés mellett — 40°, 0 m_'gy le üzloti kiadásokra=«9600 frt; marad tehát 14,400 frt az auuuitás fedezésére; miután pedig az auuuitás tesz 22050 frtot, pótlandó ennélfogva 7650 frt: melyből, ha teszem fai 22 résztvevő villái garau­tiai per 1000 frt, egy-egy ily garautia összegre alig esuék 350 frtuál több, hi ezeu feltevések valósu'.uak. Mihelyest azonban a vasútnak tiszta jövedelme auuyira emelkedik, — hi^y a 22000 frt annuitás nem c-ik fedezve, de túlhaladva is lesz — az esetben ezen többlet felü'-osztalekot képez, mely vagy a részvényesek közt kiosztható, vagy egy különös reserv aiap. ására szolgálhat, a végből, hogy netáni rosszabb termésű esztendőkben az érdekeltektől az őket terhelő garantit­reszletet követelni ne kellessék. Ezeket a számokat c?ak általáuos tájékozás és felvilágosítás kedveért vettem föl. Megjegyzem egyébiránt, hogy — miután a vasút maga a garantiát nyújtó földbirtokosok, tehU a legne vezetesebb szállítók tulajdona, kik jó részben imguk, s lehetőleg dijtalauul vagy csekély p ovisioért fjgják viuni a kezelést; miután továbbá a vasút az érdekeltek hasz nára épül, és igy a tarifa-tételek megállap'tása is jogo­san őket illeti: ennélfogva mindenkor módjukban vau a kifej ett viszonyok szerint oly díjtételeket szabni, melyek a garantia összegnek fedezését lehetőleg biztosítsák; azaz a díjtételeket emelhetik azon mérvig, — amig a tengelyen való fuvar nem concurrálhat a vasúttal; arány­iig nem nagy; azon risikó, melyet egyes résztvevő bir­tokos vállaland. Ez azon körülmény, melyet mindenekelőtt fontolóra venni szükséges. Ugyanis össze kellene számítani, hogy jelenben átlag mennyi áru szállíttatik ezeu vonalon évenként Nyíregyházára; fói kellene venni a szekéren való fuvarozásnak tételeit; s ha ezeknek fele ehgendő gvenge vers. Csak a tartalom-hiány teszi azzá. — „A csárdás" már jobb, legalább azt, amit velünk lát­tatni, éreztetni akar, tényleg benne vau és szíveden követjük a költőt, a rózsás báli levegő kavargó hu'­lámzásába, hogy a lángolón szerető költő szerelmi val­lomásait meghtllgassuk. Ebből egy jelentékeny tanu'­ságot meríthet. Síbjectivitása nyújt költészetének hatá­rozott jelleget; ahol ez hiányzik — legyenek leírásai bármennyire formásak, tropimí eredetiek, kifej tései tiszták, gondolatmenete világos — hatást nem ér el, mert a tartalom fogyatékos mindiddig, mig uem állítja helyre a megzavart rendet melegen érző szivének dob­banása. S >ha nálam szigorúbb kritikusa Vietórisznak nem volt. Meg egyetemi éveinkben kifejeztem ama meggyő­ződésemet előtte, hogy a bölcsészetuek lyrikai ágábau szerezhet maradmdó sikert, egyébb ágaibm pedig csak akkor, hi ujy fog tudni lelkesedni ott is mint a hogy lelkesedik szivének nemes ösztönéből a szeretet iránt. M:rt, hogy lyrai költeményében is a fő motívum min­di./ a szeretet, azt első pillanatban is látja mindenki. M , midin eddig csak elszórtan megjelent költeményei e^iüTé foglalva vannak, ninci okom az akkori meggyő­ződésemmel ellenkező állást foglalni. S hangsúlyozom ismételten, hogy Vietórisz a szeretett költője. A lélek küzdelmei, uagy szenvedélyei, magasröptű vágyai idegenek neki, s ezeket a motívumokat a kö tétben nem is találjuk fól; kiérzik minden sorából, hogy megvan elégedve mindazzal amit lát, hall és tapasztal. K tely az erkölcsi rend tökéletessége iránt nincs benne. Euuek folyamányaként, enuek a rendnek megbolyga­tását nem lá'ji, bem önmagában sem másokbau A hol­d igtalanság hingj-i nagy ritkáu fölc-ap; de elhallgat menten E ,imul a megnyugvás tuditábau és abtan a tórhetlen hitben, hogy az erkölcsi rendnek az is alkat­részét képezi. És ezért nemes, ezért emelkedett a Vie tón-x kö:té-zete. „Uj W.r.ber* szokatlan han; nálla az -.oeduii ebb-n a nemben. Egyébként p-d.g meggyőző mindig emelkedett, hite szilárd es többet törődik »i*l hogy szivének erzelmei viszonzásra találjanak, a garautirozaudó összeg fedezésére — leszámítva termé­szetesen 40—50<Vo regie költséget — ugy nem csak ér­demes, de haszuos is az illetőkre nézve a vasút kiépítése. E'.eu iráuybau szükséges tehát első sorban a sta­tisztikai adatokat megszerezni, s azokból tűnnék ki azu'áu, bogy kinek kinek az érdekeltek közül mennyi garantiát kellene elvállalui. E'ég részletesen f'tam a táj kozás megkönnyítésére. L veiében azt írja, hogy jóleuue, ha a vízkereszt­kor tartandó ülésre magam is lejöuuék; ugy hiszem hogy ez fölösleges. Készítsék meg a számításokat, osz­szák fel a garantiát, s írják azt alá az érdekeltek ; nevezzenek a maguk kö eből egy teljhatalmú ex cutiv couiitét és ha m udeu adituak birtokában vannak, ter­jesszék azokat fel a vasúti bankhoz, mely mindezen adatok tanulmányozása utáu fogna az érdekeltekkel értekezésbe bocsátkozni. Miudeuekelőtt azonban szükséges volna annyi összeget előteremteni, mely ezeu 30 kilométer hosszú voual tracirozására szükséges, ha ezt a vasúti banknak előre biztosítjuk: az kész lenne szakértő mérnökeit a muuka keresztülvitele C'.eljából leküldeui. Mily összeg szükséges erre? — azt még holnap megtudom, s Öuuek megírni fogom. A generál terv és ily tracirozás alig 2000 frt, Azt is irja nekem, bogy miutáu a voualuak egy tetemes része az en birtokomon fog keresztülmeuni, — én a fó.det iugyeu engedjem át. E tekintetben azt hiszem, hogy nemcsak én, de minden birtokos, kiuek területén a vasút haladni fogua, sziveseu át fogja engedni min­den fizetés nélkül a szükséges területet. Nem vo'ua azoubau méltányos dolog egészen ingyen átengedést követelni, mert hi^z leszuek számos olyan érdekeltek, kikuek területéből uiitsem vesz igénybe a vasu f, s kik annak inÍLdainellett tán legnagyobb hasznát veszik; nehogy azoubau a kibecsüleudó területért készpénzt kelljeu kiadui: elvül kellene felállítani, hogy a mél tányos áron — t. i. a föld folyó árán — kibecslendő területért a birtokosok teljesen befizetett lészvényeket kapjtuak, mi uunyit jelent, hogy azon osztalékkal kel­lene nekik megérni, mely a netáni tiszta jövedelemből az átengedett területért nyert részvényekre esik. Ijy pl. ha a vasút 300,000 frtba kerül földkibecs­les nélkül, e czélra azoaban szükséges p!. 10 000 frt, az e.-eibeu az ö-szes kibocrátandó részvények nominális értéke 310000 frt lenne s ezen 10000 frt több részvény arányosan osztatuék meg a kibecsült terület birtoko Síi közt. Egyébiránt az ellen sincs észrevételem, hogy in g>eu adjam a területet, ha a többi érdekelt is kész hisonlót tenni; de azt képzelni alig lehet, mert pl. ott, h d a va-u' úrbéres területen megy keresztül, csak ueyau nem lehet követelui, hogy az illetők készpénz fizetés nélkül adjlk oda földjeiket. Leuue azonbau egy mód, melynek alkalmazása mellett, a földkibecslés vajmi kevésbe kerülue s ez az, (a S latóig a virosoa és a város te­rületén vonulván át a vasú', az ingyen engedné át a területet,) onnét a nyíri gyűjtő csatornáig, kótaji uagy birtokosok területen menne át a pálya: elérve a gyüj ó c atorua vonalát a Kltaj község belső területén, átmenne anuak bal pirtjtra, — valószínű, hogy a f.­szabolc-d tiszai társulat készpénzfizetés nélkül egész a Tiszáig, talán részvéuyekért átengedné l szükséges te­rű etet. Vegre még egy megjegyzésem van Ha a vasúti bank azon meggyőződést nyerné, hogy ezeu vasút nem c-ak az üzleti költségeket ésakö!csön annuitását fogja megtéríteni, de azon felül is — mindjárt az első évtől fogva — tiszta jövedelmet fog hozni: akkor kétfele részvényeket kellene kibocsátani: liberált a) részvényeket, melyekuek jöve­delme már az üzletből is biztosítva van és b) részvé­nyeket, s ez esetben a vasúti bank tán hajlandó volna az a) részvényeknek készpéuzben való befizetésére. Ezeu módot azonbau alig ajlulauám az érdekekelteknek ily rövid vonalnál, már azért sem, mert ez esetben a vasúti bank természetesen kikömé magának, hogy az mint azzal, hogy a környező világban gonoszság, rossz é^ igazságtalanság is vau. Korholni általában nem tud, sőt még ahoz sem ért, hogy a néha-néha lantjára vett erkö'.c-i decaudentiát valóban annak minősítsük. „A kis grisette" se szánalmat, se megvetést nem támaszt bennünk, elbisszük neki, hogy u;y van, megdicsérjük a formás verset; de sziute várjuk a költő ostorának c-apását. Eme tu'ajdonságaiuak köszönheti Vietórisz, hogy verskötetének hatása üde, s át olvasása valóli lelki gyö n\örüséget nyújt. És bár érezzük, hogy egy még for­rongó tehetséggel állunk szemben, akinek lesz fejlődése; inert ahhoz gazdag alappal rendelkezik, mégis hajlandók vagyutik bevallani, ho^y immár egyrészbeu befejezett, tudniillik abban, hogy a szerelem és szeretet megraga­dóan van personificálva verseiben, még pedig ebben határozottan individuális és közvetlen. E'.ekután csak mellékesen szükséges megjegyeznem, hogy verselése fejtett, teknikája kifogástalan, nyelve nem mesterkélt; de tiszta, mindig emelkedett, ha szóbősége nem is feltűnő nagy. A végeredmény tehát az, hogy Vietórisz hivatásos kö tő, dusau ellátva ama feltételekkel, a melyek meg valósu'ása országos hírnévhez ju'tatják őt. A „G u'eppj kö!teményei"-t gyönyörűséggel lehet átolvasni. Dr. Prok Gyula. Két költeményt a szerző szíves engedelméből köz­lünk a kötélből. Anyám imája. Elmondta estimáját Sóhajtva jó anyám, S mély sóhajával, érzem, Áldását adja rám: — Tedd őt olyan boldoggá Én édes Islenem, Milyet jóságod adhat Szép, hosszú életen! igazgatásban megfelelő befolyást nyerjen 8 az akkép vezettessék, hogy ezen a) részvények jövedelme minden­esetre bejöjjöu. Már pedig sokkal kevésbbé complicált volna ?z egész ügykezelés, ha itt a vasúti bank csak egyszerűen mint kölcsönadó, vagy esetleg mint építési vállalkozó szerepelne, nem pedig mint olyan résztvevő, mely az üzletvezetés tekintetében is egyenesen érde­kelve van. Hi azonban a vasúti bank venné át 100,000 frt erejéig a b. részvényeket, az esetben nem 22,000, de 14,700 frt garantia elvállalása szükséges. Tisztelő barátja gróf Lónyay Menyhért. A vármegye rószvéte. A vármegye közgyűlése állal, Károly Lajos főherczeg elhunyta alkalmából Ő felségéhez küldendő részvétfelirat­nak Kornis Géza vármegyei Il-od aljegyző által fogal­mazott szövege a következő: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk ! Károly Lijos csász. és kir. herczeg Őfenségének váratlanul bekövetkezett halála mély szomorúsággal tölti el Felséged rokoni jó szivét, Felségednek a szerető jó testvér elvesztése feletti fájdalmában őszinte részvéttel osztozni kiván az öröm mámorából fájdalmasan felvert loyális magyar nemzet. Honf oglalásunk, 1000 éves európai nemzeti fenn­állásunk emlékére rendezett s Felségeddel közösen meg­tartott világra szóló örömünnepeink közé sajgó fájdalom vegyüli, ennek a fájdalomnak az ország minden templo­mában tartott gyász Istentiszteletek, a nemzeti zászlók" helyére függesztett gyász-lobogók, a mulatságok bizony­talan időre való elhalasztása, bensőleg pedig mindnyájunk szivébe zárt szomorú érzéseink által adunk kifejezést. Az az általános öröm, az a rajongó lelkesedés, amely Felségedet körünkben, az ország szivében való rövid tartózkodása alatt hü magyar népének hódolatával környezte, hódolatteljes részvétté változott s a magyar nép e megható magasztos fájdalma őszinte részvéte kiséri utolsó útjára a magyar szent korona örökösét — az urjlkodó ház megdicsőült tagját, azt a férfiút, aki hivatva volt arra, hogy hazánk történetében döntő sze­repet vigyen, akit a személyéhez fűződő ragaszkodáson kivül már e körülménynél fogva is a jövendő uralkodót megillető hodolattal környezett a magyar nép s igy többszörösen vérző szívvel tekint a magáénak hitt s oly hamar elvesztett lérfiu emlékei után. E kegyeletes érzés kiséri sírjába a már csak néhai trónörököst és amikor a nemzet képviselete a temetésen, a fájdalom őszinte megnyilatkozásául bemutatja részvét­teljes hódolatát, amikor a Felséged rokoni jó szivén okozolt seb fájdalma enyhülni készül s a fáradt elme ismét üdülésre vár: alattvalói szeretetünk melegével kér­jük Felségedet, hogy további enyhülést várva az ország fővárosában, a magyar nemzet szívverése, ezer évi mun­kásságának e büszke központján keressen fel ismét bennünket és mi áhítatos imákban buzgó fohászt intézünk a Mindenhatóhoz, hogy Felséged a magyar nemzet által szive mélyéből megosztott fájdalmára az irt, a jóltevő vigasztalást a mi szeretetünkben találja fel. Mi, mint az egységes magyar nemzeti testnek egyik alkotó része, Szabolcsvármegye közönségének ki­zárólag ez alkalomra összegyűlt tagjai, hódoló tiszte­letlel kérjük Felségedet, hogy a közösen ért veszteség feletti kegyeletes részvétünket tartalmazó Felség-iratot kegyesen fogadni méltóztassék. A Mária Terézia főherczegnőhöz küldendő részvét­felirat pedig ekként hangzik: Us. és kir. Fenség! Kegyelmes Asszonyunk! Az Isteni gondviselés utjai rejtélyesek, kiszámit­hatlanok, megrendülve keresztényi alázatossággal hajlunk meg ama pótolhatatlan veszteséggel szemben, amely S mig megnyugodva, lassan Álomba szendereg: Jó, hogy nem érzi, látja, Mennyire szenvedek. Aludj, aludj anyácskám, Ne virraszsz gond miatt, Elég, ha nem pihenhet Boldogtalan fiad! — S a hangos, mély sötétbe Meredve néz szemem . . . Imáját jó anyámnak Hallgasd meg Istenem! . . Altató. Igy csendesen . . . Szellőcske sem Zavarja álmod, édesem Sietve száll a pillanat, Álomba hadd Ringassalak! Jó angyalok, Ti adjatok Leikére édes harmatot, S míg benne menny virága nyit, Száz gondjait Mind hagyja itt! Ajkad beszél, Mosolyra kél, Édes reményem újra él: Légy boldog, a míg álmodol, S a bánatot Ne leld sehol!

Next

/
Thumbnails
Contents