Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-17 / 20. szám

lyet — nevezzünk akár nemzeti Géniusiiak, akár nemzeti ösztönnek — a nemzet munkája alkotott. Rosszabb, veszedelmesehb idők is ostromolták már ezeket az erős falakat. Másszor is volt már. uem is egyszer-kétszer, hogy úgy látszott, mintha a neuizet únní már az őr-állást e természetes emberi, de nekünk még azon felül. avi.gy azzal egvOtt nemzeti alkotmányos jogunk védelmében. Sokszor mégis szakadt — minden külső viszonyok láts/ata szerint — e jog. e kötelesség gyakorlásának folytonossága. De csak látszólag. Mert annyiszor aháuyszor. mikor akár önmagunk, akár idegen törekvések ellenében megéreztükazerótszi veinkben és karjainkban, ez az elv. i ez a természetes nemzeti ösztön volt az, mel) karjainkat megaczólozta s győzhetetlenné tette. Ezek az életre-ébredések azouban mindig nagy nemzeti katasztrófák árán történtek. A szélcsendes, tikkasztó meleg után, az önkormányzat gyakorlására ellágyult társadalmat mindig nagy zivatarok téritették öntudatra. Most is, mintha ilyen álomba kergető, elernyesztő, tikasztó lenne az idő Valósággal, mintha álmukban beszélnének az emberek Idáig tisztán, élesen meghatározott fogalmak rajzai elmosódnak Politizálni nem is szabad nekünk e papiroson, de nem is akarunk Szólván azonban az önkormányzati közigazgatásról, mint az együtt élő emberek együtt élése rendjének legtermészetesebb formájáról, lehetetlen, hogy meg ne lássuk azt a zavart, mely körülvette a mi tunyaságában elpuhult és aprólékos hiúságaiban szétzülló társadalmunkat az önkormányzati jog és kötelesség fogalmának értelmezésében, jobban mondva e jog értékének megértésében. Ez a zavarodás szinte szemet szúr. Ezer esztendős állami életünk megünneplésének fénye, ahogy vissza világit az elmúlt századokba: még ez a nagy alkalom is elmúlik — úgy látszik — a nélkül, hogy tunya álomra hunyt szemeinket felnyissa. Az önkormányzati jogokkal való élés ösztöne, mint emberi és nemzeti életünk feltétele, hogy munkára serkenjen, hogy öntudattá legyen, még most sem tudott megmozdulni. Az a köd, mely e fogalom értelmezése körül megszállotta az emberek agyvelejét, nem oszlott el. Hiszen e tekintetben a zavartság oly nagy, hogy még abban a politikai pártban is, mely képviselvén a nemzeti önállóság nagy gondolatait — az önkormányzati jogok megőrzésének és védelmezésének letéteményese, amelynek politikai hitágazatai ebből az ezer esztendős nem^et-fentartó törekvésből sarjadzanak: még ennek a politikai pártnak parlamenti képviselői sincsenek tisztában e jog érértékével és fogalmával. * * * Az alispán indítványával, mely nem egyéb, mint az. hogy közvetlenebbé téve az önkormányzati jog gyakorlását, ezzel ez az ideálisan szép társadalmi berendezkedés lehetőleg megvalósuljon — foglalkozni fog még a vármegye közgyűlése s azután a törvényhozás is. — Pajtás! . . . Pajtás! ismételte a férfi, de régen nem mondta ezt nekem, emlékszik, azelőtt pedig mindig jgy hivott . . . — Óh! megint kitér, másról akar beszélni de ma én semmi mást nem hallgatok meg, csak a szerelme történetét. Előre . . . meséljen. A férfi gondolkozva nézett ki a terraszról. A lát határon húzódtak a bihari hegyek beleborulva az alföldi sikba . . . errébb mormolva ezüstösen rohant az a csalóka gonosz Sebes Kőrös. — A park sötét lombhatár fáival pedig sóvárogva nyújtózott le a folyó felé . . . Elgondolta, hogy hát kit is szeretett ő, mert valami kedves nyugtalanságot mindig érezett, de nem tudta kiért. Talán azt a bolondos kis Adi chausonette et Bzerettem? . . . vagy a hosszú gracieuse Miss Nellt a Renz cirkuszából . . . vagy a hű ábrándos falubeli paraszt leányt, ki végül bele ölte magát a Körösbe? . . . nem, ezeket én nem szerettem! ... De hát akkor kit? — Pajtás, édes pajtás, hát miért uem mesél? Látja ez nem szép magától. Mint gyermekek együtt hanczuroztunk, verekedtünk .. . mikor megnőttünk, együtt tán czoltunk egymást bolonditottuk, — jó barátok voltuuk, és maga most egy szegény, beteg asszony kérésére nem akarja elmondani, hogy kibe szerelmes, ugyan miért szomorít el ? tegye meg . . . — Milyen szépek a maga szemei. Hanna, tudja egészen olyan hosszú szempilláival, mint a hegyvidéki hajnali köd aranyos napsugárral . . . — Pajtás, ez gyönyörű szép hasonlat, — hanem én nem tágítok ... én hallani aka . . . eleinte halkan nevetett, azután görcsös köhögésbe fulladt el a hangja. A férfi ismét ránézett s keserűen kérdezte saját magától: „Miért köhög? . . . miért beteg . . . miért kell épen neki meghalnia, mikor annyi száz más él, örül . . . Istenem, miért fog majd ó nemsokára elpor- , ladni szép szőke fejével ? . . . I És alkalmul fog szolgálni ott arra, hogy uh a csákányt vényük elő, hanem a vakolo kaualat. Ne romboljunk, de tatarozzunk! Ezredévi ünnepek a vidéken. A községekben május 9- és 10-dikén megtartott ünnepélyekről következő — megkéselt tudósításokat kaptuk még: A Bodrog és Tisza folyók által elszigetelt, mintegy 100 ) lelket számláló Viss község lakossága hazánk ezer éves fennállásának ünnepét szerény körülményei közölt is igazán nagy lelkesedéssel, sőt mondhatni, impozáns módon ünnepelte meg a következőképen. Május 9-én d. e. 6 órakor fél-óraig tartó harangszó szólilotta a község lakosságát a róni. kath. és ev. ref. templomokba ünnepélyes lulaado istentiszteletre, melyre ifj. Mató János r. kath. és Konkoly Károly evang. ref. tanitó urak a vezetésük alatt álló iskolás gyermekeket nemzeti zászlók alatt vezették saját templomukba. Az ünnepélyes istentisztelet után a gyermekek példás rendben vonultak az iskolájuk udvarán zöld ágakból készüit, virágfűzérekkel ékesített lombsátorba, hol a szülők és más községi lakosok jelenlétében tartatolt meg a bő programmu iskolai ünnepély. Délután 2 órakor az iskolákban gyűllek össze a gyermekek, honnét zászlók alatt, hazafias dalok éneklése közben, a községben körutat téve vonultak ki a Szabó Ferencz fölbirtokos „Dányi-tó" nevű, fákkal körül ültetett gyönyörű rétjére, ahol a gyermekek lliszdorfer József szakaszmérnök pénzbeli és Boocz Ferencz földbirtokos tekintélyes összeget érő iskolai szerek, emlék-könyvek és játék-tárgyaknak verseny-díjul kilűzése melleit zsákfulás, távolság-futás, zsemlye-harapás s a többivel töltötték az időt mintegy 5 óráig, amikor Boocz Ferenczné úrnő bőkezűségéből kalács, dió, füge és czukorból álló gazdag uzsonnában részesült az összes gyermek-sereg. Az ünnepély 7 órakor este ért véget, amikor a harangok zúgása jelezte a nap fontosságát, mely ulan a község összes ablakai kivilágíttattak. Május 10-én '/./J órakor meghúzattak a harangok s szólottak félóráig, mely idő közben a község főterén felállított emelvény körül gyülekezelt a község összes lakossága, hol a „Himnusz" első versének eléneklése után Bartha József ev. ref. lelkész az egész közönséget megható alkalmi imát mondott, mely után a „Hymnusz" második verse énekeltetett el. Ezután Boocz Ferencz főbíró, mint képviselő teslüleli elnök a közgyűlés tagjainak lelkes éljenzése közben elfoglalván az elnöki széket, üdvözölvén a képviselet tagjait és a jelenlevő mintegy 800 községi lakost, rövid, de lelkes szavakban emlékezett meg nemzetünk ezeréves múltjáról. Az elnöki megnyitó után Bartha József ev. ref. lelkész mondott igen szép beszédet. Séra János és Kajdy Menyhért II-od éves papnövendékek hazafias költeményeket szavaltak, bő éljenzésben részesülvén. Majd a „Szózat" éneklése mellett vonult a közönség a mintegy 20 lépésre eső ev. ref. templom-térre, hol a 3 milléniumi fa elültetése történt meg a képviselőtestület és az ifjúság által, elnevezvén azokat Árpád, Ferencz József és Erzsébet nevekre. A fák gondozása a község s különösen az ifjúságra bízatott, mit azok örömmel megígértek. Bodnár János képviseleti tag ezután azon indítványt tette, hogy a most lefolyt dísz-közgyűlésről jegyzőkönyv vétessék fel, melyben örökittessék meg örömünknek kifejezése, hogy láthassák a későbbi unokák, édes hazánk iránt való lángoló hazaszeretetünket, hogy ezer éves fennállásunknak emlékéből új erőt merítve, ők is egy szívvel s lélekkel mondhassák, — miként mi kiáltjuk: „Életünket és vérünket édes hazánkért s koronás királyunkért!" Éljen a király! Éljen a haza! . . . A képviselő-testületi dísz-közgyűlés e lelkes indítványt határozatul elfogadta. — Már megiut mire gondol? — szólalt meg Hanna kissé lihegve — hát kegyes leszek, csak azt kell megmondania, hogy asszony e vagy leány ? — Asszony, — morogta a férfi, anélkül, hogy tudta volna, mit beszól. — Még csak azt mondja meg, hogy szép e vagy csúnya ? — fogta könyörgésre az asszony a dolgot, mialatt két keze közé szorította a férfiét. Újra reá jött a köhö gés, fuldokva vergődött, feje pedig ide s tova hánykolódott a támlányon. Pajtás pedig érezte, hogy ez az asszony nemsokára meghal . . . talán egy év múlva ... talán e tavaszon ... talán holnap, És ha ó itt hagy, egyedül leszek! . . . uem lesz senkim. Pedig a többiek mind körültem maradnak, csak ő megy el és nélküle üres lesz a világ . .. Üres? ... de hát hogyan? hiszha őt nem pótolhatja senki, ha ő több nekem, mint valamennyi ember . . . hisz akkor ő mindenem! . . . Tenyerével ügyesen törölt ki szeméből egy könynyet, s mialatt hízelkedve czirógatta a kezében fekvő kis kezet . . . borzadva nézett ki a Kőrös felé. Lassan bealkon) ult, a nap lemenőben volt. A folyó felett szürke, vigasztalan köd torlódott össze, sötéten hömpölyögve el a fénytelenné lett habok felett ... A A magas égről lehullott egy elkésett napsugár s küz ködve tőrt a ködön át . . . Ilyennek látta a férfi jövő életét. Szürke, örökös köd . . . egy kis sugarával az emlékezésnek. Pajtás vissza kapta fejét, lepillantott ... a halvány kedves arezra, azután lehajlott s megcsókolta az asszony ruháját, . . . hosszan ott felejtette arczát s belemormogta a fehér, habos szövetbe: — Hanna, édes Hanna, hisz én magát szeretem. Az asszony előre hajlott szeme közé akart nézni, de elvesztette az egyensúlyt . . . s a férfi vállán suttogta el keserűen: — Későn . . . nagyon későn . . . Majd megindult a menet a 3G lagból álló díszes lovasbandérium vezetése alatt; zene hangjai és a lanitó urak által betanított hazafias daloknak összhangzatos éneklése mellett járta be a községet. Délután 2 órakor a köztéren volt a gyülekezés, honnét a menet kivonulta „Danyi-tó" nevűiéire hazafias dalok es zene hangjai mellett. Megérkezvén, megkezdődött a táncz és egyéb szórakoztató mulatság. Volt lepénye vés. zsákl'utás, árboczmászás, zsemlyeharapás, versenydíjakkal egybekötve. — Közben, közadakozásból befolyt pénzből vett ^00 liter bor és 25 üveg sör osztatott ki a mulató nép közölt; este pedig Boocz Ferencz úr által ajándékozott minlegy 40 kiló húsból készült gulyás-húsleves osztatott ki boldog-, boldogtalannak. Az igy példás rendben s szép egyetértésben lefolyt ünnepélyt reggelig tartó táncz zárta be. Vcncselló községben lélekemelő módon folyt le az ezredik év emlékére rendezett ünnepély. E hó 9-én a négy hitfelekezetnél már korán hálaadó istentisztelet volt, s aztán a tanítók búzgó s hazafias fáradozása mellett gyönyörű iskolai ünnepély rendeztetett, melynek végzésével 80 drb em'ékfa ültettetett el az iskolás gyermekek állal. Hazafias versek és ének zárla be a délelőtti programmot. Délután mind a négy felekezeti gyermek-sereg a község alján elterülő gyönyörű pázsitra vonult ki, ének és zeneszó mellett, a hol a gyermeki mulatságok voltak, s aztán a község ajándékainként néhány hazafias könyv osztatott szél. Este az egész község fényesen kivilágít latolt 1 óra hosszáig, mind a három toronyban levő összes harangok zúgása mellett. Kiemelkedett a községháza, hol gyönyörű diadal ív volt ragyogó fénynyel kivilágítva „Isten áld meg a magyart" felirattal. Május 10-én reggel 8 órakor az egész képviselőtestület kisérve mintegy 500 községi lakos által megjelent a községházánál, a hol nemzeti jelvényekkel díszítették lel magukat s onnan a község zászlója alatt előbb az ev. ref., majd a r. k., s végül a görög kath. templomban meni a képviselet s ott a hálaadó istentiszteleten részt vett. Mind a három lelkész a nagy nemzeti ünnep hatása alatt igazán szép beszédet mondott, buzdítva a jelen levőket a haza, a király iránti hűségre és szeretetre. Déli 12 órakor a községháza udvarán disz képviseleti közgyűlés volt, melyen Tóth Gyula községi jegyző mondott lelkesen inegéljenzett einlékbeszédet, majd Engel János r. k. tanitó olvasla fel a község történetét. Ezután az emlékfa elültetése a „Ilymnus" eléneklése mellett megtörtént. A képviselet a 11-iki vármegyei dísz-gyűlésre küldötteit megválasztván: az elmondott emlékbeszéd és a község történetének előadása és megírásáért szavazott köszönetnek jegyzőkönyvbe iktatását rendelő határozatával berekesztetett. Délután nagy szé" ünnep volt, melyre a község apraja nagyja, mintegy 2000 ember a községházától a szózat és hymnus éneklése mellett zene szóval 30—40 zászló alatt vonult ki, a hol is volt lófuttatás, ugrás, távgyaloglás, lepény evés, mászás és táncz, végül igen szépen sikerült tűzi-játék. Lelkesedéssel ünnepelt május 9-én Tisza-Bűd község felekezetű két iskolája hazánk 1000 éves fennállása alkalmából. Reggeli 10 órakor az iskolából a tanítók vezetése alatt hazafias ének és zene kíséretében, zászlók alatt kivonultak a gyermekek a községtől mintegy kilométer távolságra levő alkalmas zöld mulató helyre, ahol a gyermekek délelőtt hazafias dalok éneklésével és tornászattal szórakoztattak. Később a görög katholikus egyház és nagyságos Kornis Ferencz ur által ünnepélyesen megvendégeltetek. A délutáni órák bezárólag 7-ig, tánczmulatsággal töltettek el. — Tisza-Bűd község elöljárósága figyelmeztetésére a fenti nap este a községben általános kivilágítás eszközöltetett, este 8—9-ig pedig a gör. kath. templom tornyában elhelyezett 3 nagy haranggal 1 óráig harangozva minlegy figyelmeztetett a lakosság az ünnepély fontosságára. Május 10-én reggel 5 órakor a harangok újból hirdették e nagy napot. Reggel 7 órakor a községházától 1000 számra gyülekezett lakosság az elöljáróság és képviselőtestület élén százakra menő nemzeti lobogó alatt hazafias dalok kíséretében kiindult a községet átmetsző fő utczán s bevonult az ez alkalommal tartott ünnepélyes Istentiszteletre a grk. templomba, hol Kutka Vazul grk. lelkész gyönyörű beszédben emlékezett meg az ünnep nagyfontosságáról. Istentisztelet után a községháza udvarán nemzeti színre remekül feldíszített helyiségben tartott a diszképviseleti gyűlés, ahol a helybeli dalárda által a Hymnus elenekeltetett, s a gyűlés az elnök által megnyitatott. Ezekután nagyságos Kornis Ferencz ur tartott kimerítő alkalmi beszédet, mely szünl nem akaró éljenzéssel ás tetszéssel fogadtatott. Majd Suhajda Béla községi jegyző olvasta fel Tisza-Büd történetének emlékiratát s egyben lelkesen megemlékezett Magyarország 1000 éves fennállásáról is, mely tettszés és éljenzéssel fogadtatott. Miután az emlékiratot s ünnepét lefolyásáról felvett jegyzőkönyv kőkeretben olajjai telitelt s légmentesen elzárt palaczkban elhelyeztetelt tölgy tövében a gyűlés a Szózat eléneklésével végett ért. Hazánk 1000 éves fennállásának emlékére 1000 frtos alapítványt telt nagyságos Kornis Ferencz ur Tisza-Büd község grk. kath. egyháza és két iskolája javára, melyért Suhajda Béla községi jegyző a gyűlés folyamán a szíves adományozónak az egyház és iskola nevében nyilvános köszönetet mondott. Délután 2 órakor a lakosság a község házánál gyülekezett össze s onnan 100-akra menő nemzeti lobogo, a hazafias ének és zene kíséretében, levonult a már remekül feldíszített Salétromos tó rétségre, ahol lóverseny, gyalogfulás és sok egyébb látványossággal egybekötött népies ünnepély tartatott. Végül esteli 10 óráigaz ifjúság tánczmulatsággal szórakoz1 tátott, és az ünnepély véget ért. Bákán is szombaton, 9-én volt az iskolák milléniumi ünnepélyé, melyen az egész falu kicsinye, nagyja megjelent. Az iskolás fiuk mintegy 50-en nemzeti színű Folytatása a mellékletei)