Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-17 / 20. szám

Molloklut a „IVyirvidók" 1896. 21-ik sxamahoz. t.iN/.ill.i^. il j«i. nl. k in. - az iskolában, a leánykák 60-an felu t ruli.ili.in. lej.'ket >. . p kos/minal .-kilv<>, dúsan k. iótl neniz. li -/ma csokrokkal. Zeneszó es a szózat . nekl—i mellett Mniultak a templomba, a honnan visszalővén. )Mn.ir Mdl,U ev. ref. lelkes/, lendületes szavakban lelkesítette ökel a haza iránti szeretetre. Ezután 30 i gyermek a iskola udvarán l'elállitott sátorban emelt álló padon előadta a hallgatók nagv örömére az .Ezer év* íviinil, miniszteri utasítás szerény ez alkalomra" irt könyvecske egész tartalmat, mely után d. u. V óráig zeneszó mellett mulatság volt rendezve. Másnap 10-én, egy ez alkalomra l'elállitott és fellobogózott nagv sátorban d. e. 10 órakor istenitisztelet volt, hol valláskülömbség néikül olt volt az e-ész falu. Ezután ugyanott dis/.képviseleti gyűlés tartatott, melynek szónoka Pelsöczy Mihály körjegyző volt. Délután 2 órakor a ref. egyház tartott ülést, melyen előbb a ref. tanító tartotta ünnepi beszédét, utóbb, minthogy az ize. hitközség is testületileg részt vett e díszülésen, Klein Sándor nevelő mondott igen szép beszédet, majd a ref. lelkész ur felolvasta a .Nyirvidék"-bői Lövey Sándor ez alkalomra irt költeményét s végül az ez alkalomra megválasztott jegyző László Gyúld olvasta fel az ünnepély lefolyásáról szóló pergament papírra irott jegyzőkönyvet. És hogy ünneplésünknek nyoma legyen, maradandó emléke is, gyűjtést rendeztünk két uj harangra is községünk lakói közt, melyre 24 óra alatt az igazi egyház es haza iránti szeretet maroknyi népünk kőzött 134S koronát jegyzett föl. Másnap reggelig tartott a láncziuulatság. Végül még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy alig 120 házszámot tevő községünkben 40 lobogó leng, eröáen hirdetve, hogy itt a honfiúi szeretet szent lángja elnyomhatatlanul lobog. A po'snii ii'inyiskola fölavatása. A nyíregyházi polgári leányiskola díszes emeletes épületét a mult vasárnap avatták föl ünnepiesen. Az ünnepély délelőtt 9 órakor az iskola udvarán vette kezdetét, hol a lobogókkal diszitelt lombsátor körül sorakoztak az iskola növendékei és a közönség, melynek soraiban ott láttuk a többek között Mikecz János alispánt. Megyery Géza kúriai biró, törvényszéki elnököt, a főgimnázium tanári karát stb. Bencs L<is:ló polgármester diszmagyarban. a képviselet elén jeleni meg az ünnepélyen. Az ünnepély az iskola daloskörének énekével vette kezdetét, melynek elhangzása után Bencs László polgármester lépett fel a lombsátorban felállított emelvényre s beszédében visszapillantást vetve különösen arra, hogy Nyíregyháza város mindig milyen áldozatkészséget tanúsított a közoktatásügy körül, melynek egyik legjobb tanúbizonysága a polgári leanyiskola épülete is, átadta az épületet, illetve átadás jelképe gyanánt az épület kulcsait az iskolaszék elnökének Porubszky Pálnak. Porubszky Pál iskolaszéki elnök köszönetet mondott a városnak az iskolaépület emeléseért s Ígéretet tett, hogy azt rendeltetésének megfelelően fogják hásználni igaz magyar honleányok nevelésére. Beszéde végeztével pedig azon örvendetes hirt hozta az iskola s a jelenlevő közönség tudomására, hogy Haas Mór, Nyíregyháza város eme kiváló polgára, az iskolaszék alelnöke, ötszáz koronás alapítványt tett az iskola növendékei részére s felolvasta az erről szóló alapító-levelet, valamint bemutatta az alapítványi összeg befizetéséről szóló takarékpénztári könyvecskét. A bejelentés nagy lelkesedést keltett s a jelen levő nemes lelkű alapitót minden oldalról számosan üdvözölték. A Porubszky Pál beszéde egész terjedelmében eként hangzott: Nagyságos Polgármester Ur! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hála és elismerés érzése hatja át a lelkemet és azt hiszem, mindnyájunk szivét, akik. a nemzeti nőnev elés nagy fontosságú misszióját felfogni képesek vagyunk ; hála és elismerés nemes városunk iránt, hogy ezt, a nemzeti kulturális fejlődésére oly kiváló életkérdést, épen a haza ezredéve- ünnepére Szabolcsvármegyében megoldani segített. Méltó cselekedete volt ez a városnak önmagához, és a nagy nemzeti ünnephez, melyet szívből ünnepel minden magyar ember. Minden időkben, minden népeknél, melyek a műveltség bizonyos fokára emelkedtek, a nő oly állami és társadalmi tényező volt, akit a tisztelelnek, a megkülönböztetésnek, a kiváltságosságnak bizonyos neme vett körül, akit mindig nemcsak az emberiség gyöngébb, de jobbik felének .is tekintett a férfinem. Már az ókori klasszikus népek felfogták a nő magasztos hivatását és nemcsak a családban, hanem a közéletben kiváló helyet biztosítottak számára. A keresztény lovagkor a nő iránti tisztelelet és hódolatot a legmagasabb'fokra emelte, és manapság nem hogy csökkenne ez a tisztelet és hódolat, de a tisztább, szélesebb világnézet, a társadalom szabadelvűbb felfogása s mindenekfelett a létért való küzdelem egyre sulyosodó gondjai között mind szélesebb tért enged a nő számára a tisztességes életlen tartás bizlo-itása czéljából. Mert érzi a művelt világ, hogy a nővel szemben nagy kötelességei vannak. A nő a családi életre fényt és meleget áraszt, megtanítja a gyermekeket, hogyan kell hazát és embert szeretni: a durva férfit szelíddé, a gyávát bátorrá teszi; nemes, nagy czélokért való küzdelemre lelkesedést ébreszt sziveinkben; az élet viliaraiban szilárddá lesz; a sor- csapásaiban felemel, s örömünket, dicsőségünket nemcsak megosztja velünk, hanem százszor édesebbé is teszi azokat. Ámde, hogy ezen magasztos hivatásának megfelelhessen a nő, nem elég, hogy benne csupán a nemes szív, gyöngédség, háziasság szép erényei legyenek összpontosulva; kifejtett értelmiség, igazán művelt lélek fogja öt tenni méltó felévé, védő angyalává azoknak, kiket a tors köréje rendelt. Csakis igy válhatik az államnak és társadalomnak azou tényezőjévé, melynek nemzeti hatását oly kiváló mérték ben erezik Európa művelt népei. A műveltség a uö lelkének valódi zománcza, mely nem csak szebbé, de szilárdabbá, értékesebbé teszi egyénisegél, határozottabbá ítéletét, nagyobbá tekintélyét és hatásosabbá tevékenységét az életkörben, hol szerepet jelölt ki neki a gondviselés. Ámde ezen kivül egyéb magas érdekek is szükségessé teszik, hogy leányainkat az alsó elemi oktatáson kivül mtigasabb műveltség elnyerésében is részesítsük. Fájdalom, korunk társadalmi és életviszonyai lehetetlenné teszik, hogy minden nő félje vagy családja oldalán legyen biztosítva a viszontagságok ellen. S e helyzetnek a nő egyéniségére való pusztító hatását nem kell fejtegetnem. Erzi ezt minden művelt állam, minden művelt társadalom; hiszen világszerte foglalkoznak igen kiváló elmék a nőkérdés megoldásával. Az eszközök kimutatásában különbözők a vélemények, egyben azonban mindnyájan megegyeznek, s ez az: hogy leányainknak magasabb fokú intelligencziát kell nyujtanunk s ez által képessé tenni őket önálló élei pályák betöltésére. Ime hazánk kiváló kultuszminisztere csak nem rég tette lehetővé, hogy a leányok tudományos pályákra léphessenek. Ezzel a nőkérdés megoldásának Magyarországon biztos alapját vetette meg. Ez a szerény épület, melyet az imént volt szíves polgármester ur felavatni, szintén arra szolgál, hogy megyénk és városunk leányai nak az elemieknél magasabb műveltséget adjon, hogy azok, kik a családi tűzhelynek lesznek fentartói, oda ne csak a szeretet melegét, de az értelmiség fényét és első sorban a magyar honleány hazát szerető tiszta érzését vigyék; azok pedig, kiket a sors kiragad a család köréből, biztos erkölcsi alappal s elég tudással bírjanak az élet bármily viszonyai között helyüket tiszteletre méltón megállani. Azzal a szent fogadással veszem át a polgármester ur kezeiből az iskola kulcsát, hogy a közs. iskolaszék mindig kötelességének fogja tartani ezen ifjú inlézetet kitűzött czéljainak elérésében támogatni s azzal a biztos reménynyel és tudattal adomát ő nagyságának, az intézet igazgatójának e kulcsot, hogy ő és a vezetése alalt álló tantestület lelkük minden nemes buzgalmával az iskola felvirágzásán fognak munkálni. Ezután Bölcsházy Vilma, az intézet igazgatónője olvasta fel az iskolának általa megirt rövid történetét, amely ugy az adatok gondos csoportosításával, mint a leirásegyszerű, mesterkéletlen, s mégis megkapó voltával, valamint az előadás művészetével ujabb tanúságot tett arról, hogy milyen kitűnő erőt nyert az iskola igazgatónőjében. Az iskola történetének leírásából adjuk a következő részleteket: „Alig egy hete, hogy a magyar ifjúság — liuk és lányok egyaránt — széles e hazában örömünnepet üllek a magyar haza ezredéves főnállásának emlékére. Alig egy hete hangzott el az én gyönge ajkaimról is a buzdító szózat, hogy folytonosan küzdve, munkálkodva, soha nem lankadva éljünk a jövőnek, a mely Csak a magyar nemzettől függ, hogy még szebb, dicsőbb lehessen, mint volt a mult. — S most, midőn ismét összegyültünk, hogy hazai nőnevelésünk ez egyik szerény, de nekünk mégis drága, szent templomát fölavassuk s forma szerint is által adjuk nemes rendeltetésének: önkénytelenül is ajkamra tolul a kérdés: .kinek a kezébe van hát letéve hazánk jövendőjének sorsa-" — Szemeitekből vélem kiolvasni a feleletet: „A magyar ifjúság kezében." — Igen! A milyen egy nemzet ifjúsága, olyan a nemzet jövendő sorsa. Hiszen a költő is, ki a minden szépért, jóért, nemesért lelkesülő magyar iljukat a virágokhoz hasonlilja, igy kiált fel: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?" — azaz: lehet-e a magyar haza jövendője nagy, dicső, tettekben gazdag, ha nincs szépért, jóért, nemesért lelkesülni tudó ifjúsága. — De hát kiktől függ, hogy a magyar ifjúság disze, virága lehessen a magyar hazának ? Bátran kimondhatjuk a feleletet: első sorban és legfőképen a magyar anyáktól. Volna-e, ki ebben kételkednék ? llisz az édes anya a családi élet őrangyala, az ártatlan, fogékony gyermeki lélek ébresztője s első irányitója. — Hogy azonban az édes anyák magasztos rendeltetésüknek méltóképen megfelelhessenek, arra képesíteni kell őket: „Fölkarolni a nőnevelés ügyét!" — Ez volt a jelszó, mely a jelenkor hajnalán végig hangzott Európa minden művelt államán : „Művelt inagvar nőket képezni, kik át meg át legyenek hatva az Isten- és hazaszeretet szent érzelmeitől s ez érzelmeket képesek legyenek liaik lelkébe is átültetni" ; ez legyen a mi jelszavunk. Ezt a jelszót lelte magáévá Nyíregyháza városa, képviselőtestülete is, midőn 187'J-ben készséggel engedve a tanügyi felsőbb hatóság sürgetéseinek, az 18Gb. évi XXXVIII. t.-czikk 59. §-ában foglalt kötelezettségének eleget téve, elhatározta, hogy két osztályú felső leánynépiskolát állit fel. Beszédét igy fejezte be: Azok az évek, melyeket az intézet a Werner vezetése alatt élt át, a zajtalan, de folytonos komoly munka évei voltak. — Minden év új meg új lombot fakasztott iskolánk fáján, minden év több és több tanítványt hozott a terebélyes fa üdítő árnyéka alá s minden év jobban és jobban felhívta az intéző körök figyelmét az áldásosán működő intézetre s igy közelebb hozta azt az annyira óhajtott czélhoz. A felső-leány-népiskolát, — mely a nőnevelés mai igényeit teljesen ki nem elégítheti, a közóhajnak eleget tevén, átalakítani a város igényeinek és kívánalmainak sokkal inkább megfelelő polgári leányiskolává: ez volt a szent czél, melyet az intézet vezetője s az iskolaszék, ez a hivatása teljes magaslatán álló testület maga elé tűzött. - Már 1890-ben, a Werner által kiadott első értesítőben, — inely egyúttal a felső-leányiskolának is első értesítője volt, igy fejezi be a szerző az év történetéről irott czikkét: Az iskolaszék megtette a szükséges lépéseket a felső-leány-iskolának polgári leány-iskolává fejlesztése tárgyában s remélhetjük, hogy ez a szép czél a „közeljövőben" megfog valósulni. — A jelzett „közel jövő" azonban csak 1894-ben, kerek 4 esztendő múlva következett be. Hosszú, göröngyös, akadályokkal telt utat kellett iskolánknak a fejlődésben megtennie, mig ezt a czélt elérte. Ne kövessük iskolánk fejlődését e hosszú, göröngyös uton végig; ne kutassunk az akadályok után; — a gondolat szárnyain repüljük át a végtelennek látszó utat s állapodjunk meg egyenesen a czélnál. Állapodjunk meg az 1894. évi május 29-ikén tartott képviselőtestületi gyűlésen, melyen Nyíregyháza városa kimondta, hogy már a jövő, most már csakugyan közeljövő, 1 894—95. tanévtől kezdve egy, egyelőre 3 osztályú községi polgári leányiskolát nyit meg s hazánk ezredéves fönállásának emlékére uj épületet emel a leánynevelés czéljaira. Állapodjunk megüdvözöljük első sorban városunk érdemes polgármesterét Bencs Lászlót, ki iskolánk ügyét mindig lelkesen támogatta s a czél elérését ezáltal megkönnyítette, üdvözöljük hálás szívvel városunk főjegyzőjét s intézetünk volt fáradhatatlan elnökét, Májerszky Bélát, üdvözöljük őszinte örömmel az örökké tevékeny, buzgalmában sohasem lankadó s éppen ezért iskolánk fejlesztése körül elévülhetlen érdemeket szerzett jelenlegi iskolaszéki elnököt, Porubszky Pál főgymnasiurni tanárt; üdvözöljük a vele együttesen, fáradságot- nem ismerő ügybuzgalommal működött s jelenleg is működő Velkey Pál kir. tanfelügyelő urat, üdvözöljük iskolánk egyik legőszintébb jóakaróját, iskolaszékünk nemes lelkű, áldozatkész másod elnökét, Haas Mórt, ki a nemrég tett alapítványával is örökre emlékezetesse tette nevét iskolánk történetében; üdvözöljük városunknak érdemekben gazdag tanügyi tanácsosát, Szexty Gyulát kinek érdemeit a közel múltban a inagas kormány is elismerte; és üdvözöljük a többieket is mind-mind, kiknek előszámlálását nem győzi ajkam, de a kiknek köszönhetjük, a képviselőtestületnek azt az önmagához méltó határozatát, melylyel Nyíregyháza városában, hol a fejlődés olyan rohamos hogy csodálatra ragadja a gondolkodót, egy hatalmas lökéssel előbbre vitte végre a nőnevelés ügyét is. S a sebességet, melyet iskolánk fejlődése e hatalmas lökéssel kapott, meglartotta továbbra is. A következő, a jelenlegi 1895—9ü-ik tanév kezdetén már készen állott a díszes épület a teljes négy osztályú polgári iskola befogadására. Társadalmunk és képviseletünk vezéralakjai föltalálhatták jutalmukat abban a boldog öntudatban, hogy törekvéseiket siker koronázta, mert irne — az ő érdemük, — hogy a kicsiny mustármag terebélyes, lombos fává nőtte ki magát. Avagy nem töltheti-e el büszke öröui szivüket, lelküket, ha összehasonlítjuk a jelent a múlttal, a véget a kezdettel. Akkor alkalmatlan, rendezetlen helyiségben, a lehető legszerényebb fölszereléssel egyetlen tanerő tartotta fenn az intézetet, mely 20 növendéket számlált csupán ; most díszes, a kor igényeinek megfelelő, új épületben, folyvást gazdagabb, tökéletesebb fölszereléssel, öt rendes tanerő, két óraadó főgymnáziumi tanár vezet lüO leánynövendéket a szép, jó és igaz ismeretét-? s buzgólkodik legjobb lelkiismerete szerint azon, hogy művelt magyar nőket képezzen, magyar nőket, kik majd méltóan megfelelhessenek női hivatásuknak s gyermekeik által nagygyá, dicsővé tehessék ezt az imádott ezer éves magyar hazát! — Isten áldása kisérje s tegye gyümölcsözővé törekvéseinket.* Majd Kubassy Berta, az iskola IV-ik osztályának növendéke mondott meglepő közvetlenséggel köszönetet tanulólársai nevében az uj iskolahelyiségért aj intézetnek immár teljes kifejlesztéseért s a daloskör által elénekelt Szózat elhangzása után a közönség egy kedves ünnepély emlékével oszlott szét, hogyeste ismét egybe gyűljön a színházban rendezett hangversenyen. A hangverseny. A színházban igen szép közönség gyűlt össze, amely a páholyokat, a földszintet s az első emeletet zsúfolásig megtöltötte. A műsort Antal Ida és Jósa Jolán IV, oszt. növendékek nyitották meg, akik Oliviér Métra egy szerenad-valczerét adták elő zongorán négy kézre. — Utánuk Sarvay Ilonka III. oszt. növendék szavalta el Várady Antal „Akácz-virágok" czimü hangulatteljes költeményét behízelgő, rokonszenves hangon, csinosan. Ézután — a műsor számának felcserélésével — Szénffy Erzsike IV. oszt. növendék édes atyjának, városunk egyik régi jeles zenei kapacitásának „Palotás magyar"-ját játszotta zongorán, sok tudással és a szerzőés tanító- apát dicsérő felfogással. Majd a Stcinfcszt Anna szavalata következett, aki Ábrányi Emil „A vándormadár" cziuiű költeményét szavalta el s amely után Dietz Böske, Sarvay Ilonka III. oszt., Haas Mariska II. oszt., Bleuer Etelka, Haas Irénke, Király Anna és Kubassy Jenny I. osztályú növendekek, Gerstcnberger A. „Tavaszi harangok* czimü szerzeményét adták elő zongora, triángulum, csengők, dob, stelT.-hangszereken, kellemes feltűnést keltett rococo jelmezeikben, beporozott hajjal. — (Zárjel között legyen szabad megjegyeznünk, hogy a kis szereplőket számuk elvégzése után kár volt jelmez-öltözékeikben a nézőtérre hozni, mert nagy külömbség van ám a színpadi nteg a nézőtéri világítás között!) Az érdekes hangverseny után a Fábián Kornélia víg szavalata következett, aki Vörösmarty „Petiké"-jét szavalta el ügyesen, bár organuma és előadása inkább komoly szavalatokra látszik utalva lenni. Ezután következett a gyermekmesékből ismereles „Pirosbóbitás", amelyet Abt után Vielórisz József dolgozott át csengő verseléssel. A szöveget Szesztay Esztike m. t. adta elő, kedves, behízelgő modorban. — A piros bóbitás szerepét Szénffy Erzsike, anyjáét Fiss Ida, a farkasét Fábián Kornélia, a fületni léét Pavlovics Róza, a rózsáét Zsák Judit énekelte, a virágok karát pedig az iskolai daloskör 22 tagjából alakított énekkar. A „piros bóbitás" szerencsés megszabadulása után Fass Amália IV. oszt. növendék szavalta el „A koldus"-t, Ábrányi E. hatalmas költeményéi olyan meglepő erővel, hogy a színház csak ugy rengett a megérdemelt tapsvihartól. Végül ügyesen csoportosilott élőkép előtt, amelyet Dietz Böske, Eötvös Mariska, Jósa Jolán, Kubassy Berta, Trajtler Anna IV. o. és Dumbrava Ilus III. o. növendékek alaki tottak, az iskola dilosköre a Hymnuszt énekelte el. A közönség a legjobb hangulatban távozott a hangversenyről, látva, hogy a növendékek oktatóik helyes vezetése mellett a nyilvánosság előtt is milyen fesztelenül és jól megállják helyüket.