Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-10 / 19. szám

..IN V t It V I I> & It.. A megnyitó I" -léd előtt a nyíregyházi városi dal•ÍJM » Hymnu>.- két első ver-ssznkát énekelte el, amelyet vel« együtt énekelt a közgyűlés is. Axtan felállt a vármegye főispánja Kállay András s meweoengó hangon mondta el az ünnepi megnyitó beszédet: Tekintetes törvényhatósági díszközgyűlés! A magyar nemzet Magyarország fennállásának és allami létének ezredik évfordulóját ünnepli; mert ünnepelnie kell ez emlekezetes alkalommal mindenkinek, — ki a haza polgára és igaz tia, minden rang, felekezet és — a mire fő súlyt kell fektetnünk — minden nemzetiségi külómbség nélkül, — s ki mint ilyen élvezi a magyar nemzet alkotta törvényes rend védpaizsa alatt — a eonsolidált társadalmi élet előnyeit, a minden téren érvényesülő egyéni szabadságot és jogegyenlőséget, — magyar fegyverrel elfoglalt, — magyar vérrel áztatott — biztosított és termékenyített e szent föld áldásait. És ha ez örök emlékű napot az egész ország s abban minden vármegye ünnepeli, — úgy első sorban ünnepelnie kell azt Szabolcsvármegyének, — mely megye történeti eredetét csaknem a honfoglalásra vezetheti vissza, — s igy ezredéves fennállásának emlékét ünnepelheti ma az országgal egyetemben. És Szabolcsvármegye közönsége ünnepel is teljes lelkesedéssel és minden irányban; hiszen hallottuk a tegnapi napon megyeszerte a harangok zúgását, hirdetve a nagy nap eljövetelét, — láttuk mily lelkesedéssel ünnepelt 135 község összes lakossága s átéreztük, hogy mindez az Egek urákoz emelt hálának, — a túláradó hazafias örömnek. — s a nemzet jövőjében vetett reménynek hazafias megnyilatkozása. S íme, valamint az ország minden részében, úgy a varmegye minden községében s minden család tűzhelyén ünnepet ült lelkes közönség, — ma egybe gyűl itt, e megye székhelyén, — hogy hatósági uton, Szabolcsvármegye képviseletében is hozzá járuljon Magyarország ezredéves életének emlék-ünnepéhez! l'dvözlöm én ezért Szabolcsvármegye közönség t, — mely ezen emlékezetes alkalommal való tömeges megjelenésével ismét fényes tanúbizonyságát szolgáltatta fennkölt hazafias szellemének, áldom a gondviselés kegyét, mely úgv akarta, hogy e nagy napon az én csekélységem foglalja el e diszes helyet s azon — mindnyájunk szivéből fakadó felkiáltással: Éljen a hazaÉljen a király! — a rendkívüli ezredeves dísz-közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Ekkor felállott az ősz Vay Ádám gróf. Szabolcsvármegyének egykor egyik követe, majd főispánja s ma is egyik legkimagaslóbb alakja s igazi hazafias lelkesedéssel s ifjúi tűzzel, mondta el a következő ünnepi beszédet: Méltóságos főispán ur! Tekintetes milleniumi ünneplő közgyűlés és fiai Szabolcsnak ! Cd vözöl hü testvéretek! Nagy év virradt hazánkra, nagy nap virradt Szabolcsvármegyére is. Megdobban e föld lábaink alatt, melyben egy évezred nemzedéke aluszsza örök álmait. Fényesebben ragyog a magyar égen a tejül, mert — kik a rege ezt képezik — megmozdulnak Csaba elhalt vitézeinek árnyai kezében a szittya szablyák, hogy üdvözöljék a rokon lestvért, a még mindég élő Magyart, a mindég helyén álló ős Budavárát! Megmozdul e föld és ég!! s minden a mi magyar, mert e faj hazája ezeréves fenállásának forduló évét ünnepli! Midőn nekem az öregnek jutott a szerencse, önök parancsából szólani ina, kifejezést adva azon érzelmeknek, melyek minden magyar szivét eltöltik ezen évben, mely fényes tanúsága nemcsak fajunk állam alkotó erejének, de" azt fentartó képességének is — vajha bírnék a szó hatalmával, tolmácsolni Szabolcs minden fiának velem osztozó érzelmeit. Első legyen a hála az Isteni gondviselés iránt, mely annyi balszerencse közt, sokszor gyászos kimenetelű véres csaták után a magyart Európában hódított hazánkban máig megtartotta,"hogy megfeleljen gondviselésszerű missziójának, megvédeni a nyugat haladását a polgárosodás utján azon tökélyig, melyen ma az értelmi és erkölcsi fejlettség magaslatán jólétben virágozni látjuk ; hogy ez igy történhetett, abban a szittya kardok ősi élének nagy szerepe volt! Megfelelt e nép — Árpád, Attila népe küldetésének, megvédte a czivilizácziót, a közszabadságot, meg Krisztus hitét! Elösinerték ezt a külföld követei is Budapesten, fényes elégtétel volt ez nekünk, büszke lehet reá mindenki aki magyar! Továbbá másodszor éljen szivünkben irthatatlan remény, hogy a költő szavai szerint jönni fog — mert fog! —egy kor, melyben a magyar megpihenhetne már valahára véres munkájából, megfogja mutatni azt is, hogy képes nemcsak romboló, de termékenyítő, gyümólcshozó munkára is, szellem és erkölcsi erejével építeni fog a jövő ezredév nemzedékének — mert az ido intő szavához mindig alkalmazkodni tudott, egy szellemi és erkölcsi erők tekintetében anyagi jólétnek örvendve kimagasló Magyarországot. Es ez igy fog lenni! Csak szétvonás ne bontsa meg előre törekvő sorainkat! Az oldott kéve szét hull, anyalábba kötött vessző törhetetlen! E nemzet mindig akkor volt boldog és haladt előre, mikor Korona és Nep bizalommal teltek el egymás iránt, mikor ha külön oltároknál is — e hon lakóinak csak egy imája volt, melyben egyetértett mind: az idők végéig épen magyar Hazánk! éljen a faj, mely ezt egy ezredév viharai utan is épen adu át nekünk! Őrködjön a magyarok erős Istene feleltünk, hogy ne legyünk honfi erényekben sirban nyugvó őseinknek caak árnyékai! . , Ember sor*a a küzdés; küzdjünk ml is vallvelve küzdve reméljük, hogy virulni fog az édes magyar (laza! Végül tudom, minden fia a megyének osztozik a haza örömrivalgásaiban velem, kiáltva: Isten áldd meg a magyar Királyt! A magyarok koronás királya éljen! Elme, sziv bájoló hatalmak. Hét zárral van a monda szerint a magyarnak szive zárva. Ki e zárakhoz s a magyarok szivéhez meglelé a kulcsot és ott írthatatlanul él: hazánk rangban és szivjóságban első Nagy aszszonya, koronás királynéja éljen! Isten, hatalmas úr! ily velünk érző, bal és jó sorsban a magyarral osztozni tudó ural kodókat adj nekünk! s megvédi a trónt, megvédi hazáját a nemzet, osztályrészét kikéri annak minden fia! És most leborulok előtted, erős és igaz egy Isten, magyarok Istene! mert az áldott emlékű népapa Árpád imáját meghallgatád, s virul a bon, ragyogva él az ősi nemzedék! Éljen a magyar haza! Ezután a vármegye alispánja: Mikecz János a következő előterjesztést tette: Méltóságos főispán úr! Ték. törvényhatósági disz-közgyiilés! Mai díszközgyűlésünk tárgysorozatának megállapításakor elrendelni méltóztatott, hogy az ezen nap fontosságát méltó dísz-szónoklat után az egyház-téren emelt emlékoszlop felavatása és Nyíregyháza város közönségének való átadása következzék. És ez egy igen bölcs intézkedés voll. Mert ha mindnyájan meg voltunk is győződve, akik a tárgysorozatot megállapító gyűlésen jelen voltunk, hogy ezen dísz-közgyűlésünknek megnyitó beszéde és dísz-szónoklata a szónok és előadásnak mindazon ékességével, hatalmával és erejével bírni fog, amely a bála és kegyelet, alkotmány, haza és király iránti tisztelet kifejezése végett emberi szájnak megadatott: arra bizonyosan nem gondolt egyikünk sem, hogy ezen szónoklatoknak elmondasa folytán hazafiúi érzelmének olyan magas fokra lesznek felemelve, hogy onnan saját erőnkből, minden segilség nélkül alá szállanunk csaknem lehetetlen leend. Igen bölcs intézkedés volt azért, hogy honpolgári érzelmeinknek ünnepélyes kifejezése után, alkalmas átmenetül egy törvényhatósági kötelességet is teljesítsünk. Mert, íme az elmondott szónoklatok hatása alatt hazafiúi lelkesültséglől még ki vannak pirulva arczaink, a szívből jölt, szívhez szólott és viszhangra talált honfiúi érzelmek és gondolatok, mintegy delejes erő magokkal ragad'ák lelkeinket, gyorsabb, hevesebb lüktetésre kényszeritik sziveinket, e sziveket, melyekben Magyarország lakozik, e sziveket, melyeknek minden dobbanása, minden érzése ezredéves Magyarhazánk. Gyerünk "azért mélyen tisztelt dísz-közgyűlés szálljunk alá a szédítő magasból, minden zökkenés nélkül egyenletesen, honfiúi érzelmeink ünnepélyes, de nem kivételes hangulatához, ez ékes illatos hervadhatatlan mezőhöz, mely más nemzetek honszeretetéhez igy is magas hegy. Gyerünk mélyen tisztelt disz-közgyűlés s hálánk és kegyeletünk kifejezése után teljesítsünk egy törvényhatósági kedves kötelességet is, mely kötelességet vármegyénk szeretete, s a múltja iránti kegyelet ró reánk. Gyerünk mélyen tisztelt dísz-közgyűlés s a szózat dallamának énekelése közben a hozzánk s ünnepélyünkhöz illő komolysággal és méltósággal, mint egy magasztos eszméért lelkesülő zarándok csoport vonuljunk a felavatandó emlékoszlophoz. Az alispánnak kőzhelyesléssel találkozott előterjesztése elfogadtatván — főispán a díszközgyűlést az egyháztériemlékoszlophoz leendő vonulás czéljából felfüggesztette. A disz-közgyűlés közönsége ezek ulán a „Szózat" magasztos dallamának hangoztatása közben az egyháztéri emlékoszlophoz vonulva — főispán a dísz-közgyülest ismét megnyitotta, minek megtörténte után Mikecz János alispán a vármegye közönsége által emelt emlékoszlopot átadta a város gondozásába, nagy hatást keltő következő beszéd kíséretében: Méltóságos főispán ür! Tele. törvényhatósági dísz-közgyűlés! Magyarország ezredéves fennállásának évfordulóját ünnepli. Egy jobb jövőbe vésett erős hittel, minden fájdalom és szemrehányás nélkül tekint vissza nemzetünk ezredéves múltjára, kiállott szenvedései nem csüggesztik el, sőt növelik ős becsérzetét, bilié erősitik benne azon tapasztalatot, hogy az ő honszerelmén alkolmány, királyés törvény-tisztelésén földi'erőnek nincsen semmi hatalma. Imádattal, hódolattal, szerelete minden jeleivel halmozza el azokat, a kiket egy ezredév alatt szeretni megtanult és szeretni meg nem szűnt soha — az alkotmányos szabadságot, a szent koronát és az édes anyaföldet, a négy folyó és hármas bérez határt — a hazát. Minden kérkedés nélkül, de ismerve önbecsét, gyűjti össze hazánk szivében mindazt, amit ipar, gazdálkodás, tudomány és művészet e földön megteremtett, mintegy számot ád Isten és a világ előtt az uj ezredév küszöbén, hogy iniképen sáfárkodott a reá bízott talentumokkal. Örül, ingád, majd urára kulcsolva kezeit, hálát ád a mindenség Urának az elmúlt ezer év öröméért és szenvedéseiért és esdve kér egy jobb jövőt. Az ország egyik legmagasabb törvényhatósága, Szabocsvármegye elmaradhatott volna-e e közös, nemzeti ünnepélyről? nem kellett volna-e megtagadni múltját, erőszakosan elfojtani érzelmeit, szégyenkezve, pironkodva, talán sirva rejtőznie el az önvád, a hálátlanság és hazaliatlanság gyanúja elől? ha kész örömmel nem sietett volna részt követelni az örömből és részt venni az áldozal okban ? Szabolcsvármegye kötelességét teljesítette ezen alkalommal is. Örül, ünnepel, hálát ad a magyarok Isteninek, ünnepi ruháját ölti fel minden rétege a népnek, egyesek, községek — hátrányos gazdasági viszonyaik daczára — bőkezűséggel nyujtának alkalmat őnáldomás szerint mulatni a szegényebb oszlálynak is és maga a vármegye lelkesültséggel önként kész terheit megmivelni s hozni olyan áldozatokat, melyek e magasztos ünnepet őrökre, míg él Magyar és áll Buda, — emlékezetessé és közhasznúvá teendik. Ez a lelkesültség, ez a hazafias áldozatkészség állította fel iin ezen emlék-oszlopot is. Az ezredéves ünnepély óriási jelentőségével szemben, első tekintetre kicsinyes dolognak látszatik egy emlékoszlop mely megjelöli, hogy hol fekszik a Nyírségnek azon ősrégi egyháza, melytől Nyíregyháza község nevét vette. Azt kérdezhetik némelyek, hogy mit tartozik ez a honfoglalásra? Micsoda olyan jelentősége van e helynek, hogy arról most egy nemzet ünnepén is érdemes megemlékezni? Vármegyénk földrajzi fekvése és földtani viszonyai folytán, egyike a legrégebben lakott területeknek az országban; a történelem előtti időktől kezdve, minden korból előkerülő régiségek, melyek törvényhatóságunk múzeumát már-már az ország egyik elsőrangú gyűjteményévé teendik, fényes tanúbizonyságul szolgálnak ezen állítás mellett; honfoglaló őseink a Tisza egyik kanyarulatánál már várat találnak s e vár méltó jutalomnak, hadászati szempontból olyan nagy fontosságúnak ,tekintetik, hogy azt a honfoglaló vezérek egyikének, illetőleg fiának Szabolcsnak adják örök tulajdonul. Es a honfoglalásnak ezen emléke, méreteinek nagyszerűsége által hatva fent áll ma is; 1092-ben országgyűlés tartatván benne, olyan lakott terület által kellett környezve lennie, mely Szt. László királynak és az ország összegyűlt rendeinek nem csak 'mindennapi szükségeit, de kényelmi igényeit is alkalmas volt biztosítani és kiegyenlíteni. Az előtt is, azután is ország-útja volt ez a föld a hadaknak; török-, tatár-csordák dúltak pusztítottak, néptelen községeket hagytak maguk után, melyeknek neve is csak régi okmányokban vagy mondaként maradt ránk; végig lobogtak ennek terein a nemzeti hőseink kezében felemelt zászlók, melyek a lelkiismereti és politikai szabadság kivívásáért lettek kibontva. És én ezek daczára is állítani merem, hogy nincsen vármegyénknek egyetlen egy pontja sem, mely általános magyar nemzeti szempontból nagyobb jelentőséggel birna, mint azon kisded épület, melynek hol fekvését ezen emlék-oszlop megjelöli, melynek alapvonalait, a régi fundamentum benthagyott téglatörmeléke, a figyelmes kutató előtt ma is megmutatja. A honfoglalás óriási munkájának történetét, az ékesszólás és hazafiúi önérzet hangján elbeszélve hallottuk ma is, és én az ismétléseket kerülve, nem is akarok erről szólani, de az elmondottakból is levonva a következtetést s szigorúan megmaradva tárgyam mellett, csak annak a kijelentésere szorítkozom, hogy könnyebb volt hazánkat megszerezni, mint megtartani; hun és avar rokonaink elpusztultának szomorú története, de azon tény is ezen állítás mellett bizonyít, hogy őseink a magyarok is többször változtatták tartózkodási helyüket a honfoglalás előtt, hogy csak ideiglenes lakóhelyeik voltak, de nem volt hazájuk mindaddig, míg a bennök meg volt államalkotó erőket, egyedül az életfentartási szükségletek kielégítésére használták fel, míg egy nemesebb, magasabb érzelem, a világ éltető eleme, a szeretet meg nem tisztította sziveiket, mig meg nem tanulták imádni a családi tűzhelyet, inig fel nem támadt, meg nem erősödött lelkükben az a szent érzelem, a mely ezredéves történetünkben a hősöknek és vértanuknak egész táborát teremti meg — ahazaszeretet. Őseink vitézsége, a kard, a nyil elfoglalták a hazát, de azt honalapító dicső királyunknak, Szt. Istvánnak azon intézkedése tartotta meg, a mely a honszerzőket helyhez kötötte, a inely vármegyéket, egyházakat létesített, megtartotta tehát a Nyírségnek azon ősrégi templomát is, melynek helyét ezen emlék-oszlop jelöli. Nem egy épület helyét kívánta tehát törvényhatóságunk megjelölni, midőn ezen oszlop felállítása iránt intézkedett, hanem az ujabb ezer év számára kimutatni igyekezett azon helyet, a hol állami életünk biztositékainak, a szeretet vallásának, a békés nyugodt munkálkodásnak a civilizaticnak oltártüze törvényhatóságunk területén először felragyogott, kétségtelen nyomokat igyekezett bíztositani az utókor számára, a melyen haladva eljuthasson azon szent területre, mely egyik alapkövéül szolgált az ezredéves életünket biztosító honalkotás nagy épületének Nem csak Nyíregyháza városának keresztlevele tehát ez a kő, hanem emléke azon honrendező bölcs, jós szinte előre látó, ezredévekre alkotott intézkedéseknek melyekhez a világtörténelemben csak azt az alkotást lehet hasonlítani, a mivel a Jézus Krisztus a szeretet vallását megteremtette, s melyek nélkül nincs kétség benne — ugy járt volna a magyar is, mint elődei a hunok és avarok, melyek nélkül e földön nem léteznék ma magyar. Hálával és kegyelettel avatom fel azért ezen oszlopot szeretett hazánk és törvényhatóságunk ezredéves multának egyik emlékére, s mikor azt Nyíregyháza város közönségének a hazafias, lelkes, honszerető, szorgalmas és magyar város lakosságának gondozása és őrizete alá íme átadom; kérem az egek urát, hogy sokasítsa meg az ezredek számát hazánk és törvényhatóságunk felett, népét szerető királyok, szabadságáért, hazájáért halni is kész honpolgárok teremtése és kirendelése által biztosítsa emberek életét és boldogságát akkor is mikor ezen emlék gránit köve megőrölve az idők vasfoga által porrá lészen, a mikor földünk homokjához vegyülve, porló csontjaink föl kerül. Éljen a haza, éljen a király ! Mikecz János alispánnak lelkesültségtől áthatott beszédét követő zugó helyeslés lecsillapultával Bencs László, Nyíregyháza város polgármestere meghatott szavakban mondott köszönetet a vármegye közönségének hazafias cselekedetéért, melylyel Nyíregyháza városban ezredéves ünnepünk megörökítésére emléket emelt Ígérve, hogy ezen emlék-oszlopot Nyíregyháza város oly féltő gonddal fogja oltalmazni, mint szerető anya féltett kincsét, gyermekét s kívánja, hogy Nyíregyháza város addig éljen, míg ezen hazafias emléket becsben tartani és gondozni fogja, melyek után az emlék-oszlopot a város nevében átvette. A közgyűlés berekesztése előtt Kovács István biz. tag szót emeli s a bizottmány tagjai nevében, kik