Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-05-10 / 19. szám
XVII. évfolyam. 20, szám. Nyíregyháza, 1896. május 17. IDÉK SZA VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. BÖLCS VÁRMEGYE: HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR MEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordvn Kgést évre . Fél évre 2 Megyéd évre 1 .Megjelenik hetenlcint epryszer, vasárnapon. A kö.ségi jogyső é» tanitó uraknak égéi-. év csuk két forint,. Az előfigctési pénzek, megrendülések s a A '»1> szellemi részét képe/.ft küldemények, 4 forint l aP szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8Zerke92tö czime alatf c éretnek beküldetni. támlások Jóba Eléli kiadó-tulaj louos; f o "j t r a™®"^ e t e 1 1 en lovelek C9ak Í8mert kesekt51 könyvuyotndájához iskola-uteza 8. szám a na 6 ' (Jánószky ház) intézet)dák A kéziratuk csak világos kívánatra » az illető költségére küldetnek vissza Hirdetési dijak : Minden négyszer ha»á jzott petit sor egvszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Klnoetárl bélyegdíj fejében, minden egyen hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyílt téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk ré>/eie a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-uteza 8-ik szám); továbbá: (íoldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler l'»ée>ben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelez fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos r;'s3. s:>83. K. is'JG. Szabolcsvárrnegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Nemzeti fennállásunk ezredéves évfordulójának megünneplése czéljából a folyó lio 1 l-ik napján megtartott díszközgyűlés lefolyásáról felvett és az elmondott hazafias lelkesedéstől tündöklő és szónoki széps gekben bővelkedő beszédeket szószerint tartalmazó jegyzőkönyv a közgyűlés határozata értelmében kinyomatUtni és mind n bízottmányi tag részére ezen örőkidőkre emlékezetes nap emlékéül megküldelni fog. Minthogy pedig ezen történeti nevezetességű törvényhatósági közgyűlésben részt vett bizottmányi tagok, valamint a községek részéről a 9'J/ls'JO. Bgy. szánni határozat értelmében menesztett küldöttségek tagjai lehetőleg teljes számban névszerint felsorolandók a jegyzőkönyvben, hogy az még évszázadok múlva is hirdesse ezredéves örömünnepet ülő közönsígünk hazafias lelkesedésében részt vetteket s minthogy a jelen voltak neveinek feljegyzése a nyilt téren lefolytatott közgyűlés folyama alatt lehetséges nem volt: felhívom a községi elöljárókat, hogy: 1 a díszközgyűlésen tudomásuk szerint résztvett községükbeli bizottmány! tagok neveit, 2. a községek képviseletében megjelent kúldóttségi tagok neveit hozzam mihamarább, de legkésőbb 3 nap alatt jelentsék be. Nyíregyháza, 189t>. május 15. Mikccz János, alispán. Üuuep után. Végigzúgta tehát e hazát a hálaadó ének, mely millió meg millió szívből emelkedett fel a népek és nemzetek nagy Istenéhez; felhangzott az áhítat zsolozsmája, mely hálát rebegett az ezeréves múltért és áldást könyörgött a messze-messze jövőre; elröppentek a lelkesitó szavak is az ajkakról, melyek houszerelmet élesitgettek a honfiak s honleányok szívében. Egy szent, egy magasztos, egy soha el nem feledhető fennséges szívdobbanás egyesített bennünket ismét együvé; a múltban rendesen a gyász ho/ta össze e nemzet szívét egy közös oltárhoz, most a kitörő lelkesedés gyűjtött öszsze a haza szeut oltára körül. Es a ma élő nemzedék könyteljes szemekkel tekint ég felé és a szívek harmatában ott csillog a hála, ott ragyog a biztató szivárvány, melyet a jóságos ég mosolya vont fel a haza határain Kárpátoktól Adriáig Meghozta a haza oltárára tehetségeiuek legdrágább gyümölcsét e hazának minden hü fia. A költő énekbeu, magasra szárnyaló hytnnusokban öntötte ki szivét; a szónok enthusiasmusa teljességében lehelt lelkesedést hallgatóiba; a festő a legragyogóbb színekbe mártotta ecsetét, hogy történelmünk legfenségesebb jeleneteit a mai kor szervei elé varázsolja; a gazdag diszm agyarral tüntetett nemzetünk világhírű pompája mellett, a szegény ünnepi legszebb ruhájában kereste fel az Isten házát. Ünnepelt mindenki, iskola, egyház és vármegye. És mig Klió éréztábláira vési a mai napok eseményeit, hogy ott ragyogjanak a lángbetük kitörölhetlenül, addig nekünk, ina élő nemzedéknek, az az elengedhetetlen kötelességünk, hogy tanulságot merítsünk a jövőre E* én, midőn amaz örökre nevezetes hazafias ünnepélyek láttára, melyek a rólunk mint önálló nemzetről alig valamit tudó, vagy tudni éppen uem is akaró államok előtt fényes tanúbizonyságot tettek életképességünkről. — mondom, midőn ezen ünnepélyek láttára leborulok e nemzet nagynága előtt, egyszersmind azt a szent kötel. -.'-get -veretném szerény tehetségem szerint szolgálni a Szerkesztő ur engedelmével s az Mai ol vasó közönség elnéző türelmével, hogy némi tanulságot vonjak le ünnepléseinkből. Ezen tanulságok közül a legelső a törhetlen bizalom e nemzet jövőjében. Sirályok, vészjósló madarak mindig voltak s ez indokok és a némelyikünk lelkét elfoglaló pessimismusban. E vészkiáltások nem is voltak teljesen alaptalanok, hiszen a politikában az ellenfelek hazafiságát is kétségbevonó párttusa, sőt itt-ott pártgyülőlet, a társadalmi életben az önzés által vont vastag falak, melyeken a közügyért lelkesedés szárnyai alig-alig tudtak fölebb repülni. gondolkozóba ejtették sokszor azt is, a ki más korért lelkesedve szerette volna e bajokat önmaga előtt is eltagadni. De nincs többé kétely, megszűnt a gyanúsítás. Lelkes ünneplésünk megmutatta, és pedig alig remélt arányban mutatta meg azt, hogy midőn ünnepelünk, elhallgat a pártviszály, elalszik a faji gyűlölet és a felekezeti széthúzás emésztő lángja: egy szív dobogott, egy lélek örvendett minden magyarban. Esz és szív, kéz és érzelem mind odaforrott dicső nemzetünkhöz; a kéz megmutatta országos kiállításunkban a jelen alkotó képességét, a szív és érzelem kimutatta ünnepélyeinkben azt az alapot, a melyen felépül, mert fel kell épülnie, a jövő. Nem volt most e hármas bérez és négy folyó ölén egy ember sem, a ki örök hűség esküre ne emelte volna fel kezeit e szent, e dicső haza szerelméért Es ebben van a mi legnagyobb biztosítékunk az iránt, hogy uetn megfogyva, nem megtörve, de megszaporodva s megerősödve megj'ünk elé az uj ezredévnek. Ne essék azonban senkinek zokon, ha egy szomorú látványra sajgó szívem érzelmeinek magyar őszinteséggel kifejezést adni bátorkodom. Szép volt, fenséges volt iskolai, eg}'házi és megyei ünnepélyünk szerte e hazában, de sokat levont annak lélekemelő voltából az, hogy nein láttuk itt az egyházuk testvériesülését. Gyönyörűen ünnepelt a főváros, néhány nagyobb város és számtalan község, midőn a felekezetek templomait különbség nélkül felkereste a hivatalos állam, vagy község, sőt felemelő tudomásunk van arról is, hogy egyik felekezet egészében átment ünnepelni a másik felekezet templomaiba. de az baj, hogy ez nem volt igy mindenütt. Egy szív, egy lélek volnánk mi mindnyájan, de midőn arról van szó, hogy egységünknek frappáns módon kifejezést is adjunk, már akkor felekezetekre huzódunk szét Nem kutatom, fáj kutatni az okot, a mi ezt előidézi, de nem hallgathatom el, hogy volt község, a melyben a közös ünneplés, a közös istentisztelet ellen egyik-másik felekezet papja azért emelt kifogást s támasztott aggályokat, mert „a püspöktől másféle utasítás jött le, mely nem engedi, hogy a mi „egyházunk" egy más „felekezet" templomába menjen ünnepelni. Édes nemzetem! Én magyar népem! Mikor forrsz már valóban együvé? Hol van a jövő méhében az az epedve várt kor, midőn az emberek nem azt fogják keresni s kutatni, ki melyik templomban imádja Istenét, hanem csak azt nézi, l<i az igaz magyar és becsületes ember!! Én nem isinerek speciális magyar vallást, én nem ismerek német, tót és egyéb vallást e hazában; magyarok vagyunk mi mind. Aztán utóvégre is a vallás mindig egy és ugyanaz, csak a vallásos lélek külső nyilvánuláinunkhoz, két ív melléklet van csatol sában térünk el egymístól: mire való hát a külső nyilatkozást többre becsülni a belső tartalomnál, mire való szándékosan keresni azt, a mi bennünket elválaszt?! Hiszen „egy a mi Atyánk a meni^'ben!?" Vonjuk le hát ebből azt a tanulságot, hogy mint felekezetek több bizalommal tekintsünk egymásra s több szeretettel viseltessünk egymás iránt. Vigyázzatok papok és túlbuzgó hivek! Az átok, mely a széthúzásban e nemzet jövője felett borong, ti reátok fogja szórni villámait és egy nemzet átka megfog az égben ís! Jól esik különben lelkünknek, hogy e kicsiuyességen sokan tultették magukat és bemutatták ünneplésükkel a jövő béke derengő hajnalát. Üdv velet'k, bölcs vezérek!!! Mienk a jövő! Éljen a józan magyar nép ! Éljen a haza! Éljen a király! LIc. Kácz Kálmán. Ünnepeink. Szép volt, magasztos volt. hatalmas volt az ünneplés. melyet a vármegye iskolái, községei, Nyíregyháza városa és végül a tőrvény hatóság az ^zer éves évfordulónak szentelt. Igazi ünnepi napok voltak, mert mindannyian egy szívvel, egy lélekkel ünnepeltünk, egy gondolattal, egy lelkesedéssel. Az érzelmek e közősségének és egybeforradásának a ténye, melyet ünneplésünk külső díszének nagy arányai is oly hatalmasan demonstráltak: óriási jelentőségűvé teszik ezt az ünnepélyt, mert egy hatalmas hadsereg látványánál, a kultúra produkált kincseinek és alkotásainak összehalmozásánál is nyilvánvalóbban hirdetik és valósággá teszik azt az óriási erőt, amelyet e nemzet fiai egyesülve képviselnek. íme, ezer éves történetünk végén és küszöbén a második ezer évnek, feldobog minden magyar szív, lángra gyullad minden lelkesedésünk, s minden érzésünkkel, minden lelkesedésünkkel s agyunknak minden gondolatával ugyan azt éreztük, ugyan azt gondoltuk, ugyan azért az egyért hevültünk s e szent pillanatok szinte varázslatos fényében ahány ajk, annyi áldás fakadt, ahány kéz, annyi védő kar emelkedett s szinte testet öltött, hogy megláthassuk látó szemeinkkel, glóriával övezve azt a nagy, azt a szent eszmét, azt az elvont fogalmat: Haza! Ünnepeink fényének elmúlásával, zajának lecsendesülésével, az elmondott hazafias beszédek elhangzásával, ahogy most a mindennapi élet, a inaga szürkeségeivei vár is reánk: a lelkesedés, mely lángra gyúlt szivünkben, nem fog kialudni. Lehetetlen, hogy ez a „hatalmas óra" ne lelt légyen azok közül való, melyek „százados mulasztást" pótolnak, lehetetlen, hogy a lelkekben ás szivekben föltámadt ielkesedés, mely olyan hatalmas látványát szolgáltatta e nemzet hazaszeretetének, szalma láng lett volna. A lezajlott ünnepek ez érzés hatalmas megnyilatkozásának ünnepei voltak. És hogy ez így volt: a jövendőbe vet ez fáklya-fényt, a második ezer évbe, melynek ezer év rakta alapjait mi, most élő és dolgozó nemzedék, a haza szeretetének hatalmas erővel kigyulladt érzéseivel fogjuk tovább építeni. * * Az ünnepélyek lefolyásáról adjuk a kővetkező, a lehetőség szerint részletes és kimerítő tudósításokat : A város ünnepe. A lobogó-dísz, amelyet a város már egy hét óta öltölt, vasárnap reggelre megkétszereződött. Ahány ház, annyi nemzeti-szinzászló s a középületek: vármegyeháza és városháza, sőt néhány magán-ház erkélye is behúzva nemzeti szinü drapériával. Az ünnep kezdetét reggel mozsár-lövések hirdették. A délelőtt legnagyobb részét az isteni tiszteletek töltötték be. lteggel 8 órakor az ág. ev. templomban tót nyelvű isteni tisztelet tartatott, amelyen az agg liartholomaeidesz va.
