Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-26 / 17. szám

N Y í R V I D É K.'« felügyelők Radvány István kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelővel. Az oltártól balra eső széksorokat a nyíregyházi ág. ev. egyház presbitériuma töltötte be. Ott voltak az összes helybeli felekezetek lelkészei és segédlelkészei fényes tanuságául a köztük uralkodó vallási türelemnek. A többi főbb helyeken a vármegyei és városi tisztviselők; törvényszéki, pénzügyigazgatósági és a többi összes helybeli állami hivatalok hivatalnokai voltak láthatók. Külön küldöttséggel képviseltette magát a testvér ev. ref. egyház, valamint jelen voltak a főgimnázium tanárai, a tanítók stb. A gyászszertartás alkalmi egyházi énekkel vette kezdetét, melynek elhangzása után az orgona melletti karzaton a városi dalegylel énekelt egy megható gyászdalt. Ezután Bartholomaeidesz János, az elhunyt agg lelkésztársa ment föl a szószékbe s tartott emlékbeszédet elhunyt lelkésztársa felett, méltatva annak kiváló emberi és lelkészi tulajdonait, az egyház és népnevelésügy terén kikivott érdemeit. Megemlítvén azt, hogy áldozatot hoz a beszéd tartásával, igy folytatja: Ezen áldozattal én néki magának is tartozom, nagy adósa vagyok, azon arany szavakért, melyeket hozzám intézett, boldog volnék, ha én ezeket néki legalább néhány ezüst szavakkal fizetném vissza, s megfizetném az ő nagyszellemének és az ő nemes szivének. Szivet emliték, — nemes szivet. És ez az első, szememben a legfőbb tulajdon, amely Farbaky Józsefet ékesítette, az ő igazán nemesen érző nagy szive. Dobogott az hevesen, lázasan, dobogása elhallott messze-messze, első sorban az ő bálványozva szeretett evangyélmi egyházáért. Lutheránus papnak lenni, ez volt szivének nemes büszkesége. Ha még egyszer születném, ismét csak lutheránus pap lennék, szokta volt alkalmilag mondani. Az ő Lutherje ott állott egész nagyságában szemei előtt, irószobájának kiváló helyén. írd fel azt neki — oh te, ily szivekben nem nagyon gazdag magyarhoni evangyelmi egyház — érdemül emléklapjaidra — és példája legyen másoknak is sokaknak intőül arra, hogy az egyházat hogy kell szeretni és szolgálni tudni. És ezen egyházszeretet sugaraiból bőven kivetted részedet, itt e templomban és e templomon kivül — hisz ezen diszes templom is, az én szeretett egyházam is jórészt a te munkásságodnak, a te szeretelednek köszöni megújulását, írd bc azt oh egyházam jegyzőkönyved első lapjaira arany betűkkel és a hely, hol csontjai pihenni fognak, legyen neked szent zarándoklási helyed, az idők végéig. Szóljak-e azon gyermeki kegyeletről, melylyel szemeszive csordulásig telve volt — az ő, néki hallhatatlan szülei iránt. Itt ehelyen, e pár ölnyi téren, hol jó szüleim éltek, apám meg is halt, hol én is születtem, boldog gyermek- és ifjú éveimet átéltem, itt óhajtok, akarok én is élni és meghalni — mondá határozottan. És a mint mondá, úgy lőn — azon a helyen élt, dolgozott, azon a helyen szűnt meg, az a sokszor megkínzott sziv is dobogni, verni, élni, rögtön, váratlanul, hirtelen. Hát ti jó barátok — a kiket ő azoknak választott ki magának, mint tiszta buza szemeket — nagy gonddal és óvatossággal, az ő érzékeny nemes féltékenységre hajló óvatos, szem- és sziv-üvegein keresztül -»- nem fogtok-e róla hangos tanúbizonyságot tenni az ő szive mellett, mondván: bizony Farbaky József a legnemesebb szivü barát is volt, sok oly baráti szivet a világnak — a barátság nem lesz majd, a mivé már-már lenni lenni kezd, csupán puszta fogalom, hanem becses és szent valóság is. Végre igy fejezte be meghatottságtól remegő hangon beszédét: És most még pár szó tőlem hozzád, — nekem is drága halott. Bocsáss meg ha életed felmutatott oltárán sem sikerült annyi fényes gyertyát, annyi égő áldozatot gyújtanom, amint óhajtottam volna. Az akarat meg volt, de az erő nem. És bocsáss meg, ha a tiszttársi viszony sokszor oly rideg, oly kíméletlen nyomása alatt, néha talán, bár akaratlanul, ezt a jó nemes szivedet, lelkedet érzékenyebbül érintettem volna, mint sem akartain, mint sem szabad lett volna. íme itt jobbom, fogadd azt most búcsúzónak! — Túl a síron, talán már holnap ismét kezet foghatunk, — ismét meglátjuk egymást. — Addig is Isten veled! — Isten veled! A beszéd után ismét a dalárda énekelt, amelynek végeztével ZelenJca Pál püspök lépett az oltár elé s mondta el a következő magas szárnyalású imát: „Megrendült lélekkel tekintünk fel közéletünk ledöntött e nagy oszlopa felelt, mindenható Isten ! Hozzád, ki Ura vagy a teremtett mindenségben mindeneknek. S porba hullva valljuk megfélemelve sz. Apostolod mondásának igaz voltát: senki sem tudja idejét, óráját! Sebzett szívvel keresünk sz. hitünk által menedéket nálad, e mély fájdalomnak enyhületet, miként bánat sötétjére égi vigaszsugárt, tőled, irgalmas sz. Atyánk, ki e megrendítő való által is porba hullott gyermekeidnek nekünk értésül adva: ugy tekintse övéit az ember, mintha nem volnának övéi! Nehéz elválás e határ dombjain: tekintetünk az igaz érdemek e muló jelvényein révedez, — emlékezetünk a multak fénylő emlékeit csoportosítva fűzi össze, — se közben a sebzett szivekben gyújtott és égető szent érzelmek felszállanak fohászban Hozzád, ki szellem erőd hatalmával ruházod fel gyermekeid sorában szolgáidat is, hogy e nemes oldalról felfogott földi hivatás kívánta jellemmel és jelleggel vezéreljék sz. országod, nemesbülés és tökélyesbülés felé vezető utjain, az eszméket és elméket, az örök élet felé. Ily kiváló szolgát küldtél ki e város szülöttjében, sz. országodban elterülő egyház és haza szolgálatára, negyedfél évtizeddel ezelőtt. A Te kegyelmed adta mindig meg arra törő lelkének, az ismeret és tudomány utáni olthatlan vágyat. A te kegyelmed ruházta fel őt kiváló tulajdonokkal: eszmék varázshatalmával, szavak bőségével, előadás szépségével fennkölt gondolatok és tisztult érzelmek magasra lel és mélyre leható gazdagságával, a nemes sziv azon kiváló érzékeivel, melyek a gyújtó szellemei párulva kiváló tényezőül helyezték őt a közjó és siker magaslatára. Fényes pályájának ezen körforgásából nem zökkenték ki idő, körülmény, szenvedélysoha. Mások életútján nemes munkatársul rnulatkozék mindig, közreműködésre mind ott foglalt és betöltőit tért, hová őt a Te kegyelmed s társai bizalma rendelé. Alarcz nélkül szókimondó, egyenes lelkű, nyílt szivü, ügy és emberbarát módjára szólt és tett a jóltevés tiszta örömével, személyek és ügyek javára. És ez természetes'folyománya volt azon vallásos mély hitnek, mely a Te hatalmad előtt feltétlenül meghódolásban, miként e Te rendelkezésed iránt mindig vallásos halával tudott emelkedni és emelni, hirdetvén és követvén az emberileg legnehezebbnek is lemondással elviselését akkor, mikor azt sz. Akaratod igy rendeli. Ez tette kis és nagy világát fényessé és meleggé. Ez adot neki kedvességet és igaz érdeket a hitétet és a közügy munkásainak sorában. Kidomborodott ezen jellem emelte őt a becsület által a közbecsülés, — munka által a boldogulás, sziv jóság által a vigasz, szabadítás és boldogitás, közpályán messzi és nagaskörig a köztisztelet, — társas életben az igaz baratság, hitélet világában pedig a Benned vetett feltéllen bizalom, egyházhűség, hazaszeretet, egy jó pásztor, kedves lelki atya magaslataira. E magaslaton tesszük le az ily alkatrészekből font hervadbatlan babérkoszorút most már borutlan homlokára, némán s még is beszédes jelképeül Jelenések angyala, a te angyalod szózatának : az igazak emiéke áldott! E magaslaton hajtjuk meg az egyház és haza sz. lobogóit előtte, a Jelenések angyala, a Te angyalod mondásának jelképeül: megnyeri az édes gyümölcsöt az élet ama fájáról mely van Isten paradicsomának közepette. És mi ilt és ily módon keresünk megnyugvást szentélyedben, hol oly sokszor hallottuk a mentő égi szót megtört térden, megnyertük mérhetlen irgalmad nyilvánulását, s fohászát és ének által tudtuk megérteni sz. fiad a Megváltó boldogító szavát: jertek hozzám megfáradt és megterhelt mindannyian és én megnyugasztallak titeket. Es mi e kikötőben pihentetjük meg szentzsámolyodon megrendült lelkeinket, itt szereljük fel a legszebb útra is romboló vész által sebekre törést szenvedett hitsajkánkat, s a kiengesztelődés és vallásos remény, által életbalzsamunkat. Elkezd a szív hibásan ketyegni, megállítja az észt. Vagy hagyjuk ezt? Jó, hát megpróbálom a számolást. Nyújtsa a kezét. Igy. A hányszor négy érütés, annyiszor három másodpercz. A villám hosszan czikkázott végig a sötét felhők közt. Barüa elkezdett számolni. — Egy, kettő, három hét, uyolcz. A menydörgés tompán viszhangozta „Nyolcz". — Nyolcz érütés hat másodpercz, hatszor három huszonegy, hatszor egy az hét, Dyolcz, nyolcz, nyolcz Sehogyse ment a számolás. LT kellett a porba Iruia a számokat. Bolondos eredményekhez jutott Újra írta, meg eltörülte. Töprengett, mint ókori elődje, végre az ö ajkain is kiszaladt a .Heuréka"! — Hétszázkilenczvennyolcz méter, annyi. Igen, mert hatszor egy az hét, hét meg egy az nyolcz, nyolcz — Hétszázkilenczvennyolcz méter? ismételte csodálkozva Aranka. Az sok. Háromszor annyi mint a mi tornyunk. Az huszonhat méter. Barna megjegyezte, hogy még egy méter hiányzana. Aztán néztek egymásra, hogy milyen rengeteg számokkal eltudnak ők bánni? És ott ültek sokáig szótlanul, kéz a kézben. Barna elnézte, hogy az a kék erecske olyau gyorsan, lázasan ver, mintha nem tudna meg férni az áttét nő bőr alatt, mintha nekiszilajodott volna a saját delejességétől. Boldoggá tette ez a fékevesztett, hullámzó érverés, öntudatlanul erősebben szorította meg a kis kezet Aranka el akarta vonni. Akkor Barna térdre ereszkedett előtte. — Ne, ne, ne vonja el a kezét Aranka. Soha, soha. Adja nekem .... Örökre, örökre. — Látja azt a sötét felhőgomolyt., a mint a villám beczikázza? Ugy szeldeli, úgy világitj* be az én lelkemet a titkolt szerelem villáma. Szeretem, nagyon, kimondhatatlanul. Jöjjön velem, segítsen nekem felépíteni egy ilyeu puha, meleg kis fészket. VirágillatLao fog fürdeni, a vén hársak suttogása altatja el, a haedera lombjai rejtegetik, a búbos galambok szárny csattogás^ ébreszti fel . . . Boldogok leszünk, visszavárjuk az elveszett paradicsomot. Aranka lassan lassan föléje hajolt, másik kezével megsimogatta a féifi csapzott fürtéit s a fü'ébe suttogta. — Maga kis alamuszi, tudta, bogy nagyon szeretem, mégis elzárta a bátorítást. Nem mert szólni a maga „drága cousinjának". Barna odaszorította szívéhez a puha kis áruló kezet aztán ajkaihoz emelte s hosszan ott tartotta. Bsfejezésül pedig gondosan leverte zsebkendőjével térdéről a port s mosolyogva jegyezte meg. — Nem igen hiszem, hogy elsőuek érjünk be. Aranka elkaczagta magát. — De le is térdepeltettem, ugy-s rossz fiu. * * * A kis tanárné férje mellett szépeu belejött a mathematicába. A tanár úr épen gyakorlatjavitással küzködött, mikor bájos kis felesége egy pillanatra besuhaut a konyhából. — Jól vigyázzon, el ne tévessze, mint a felhő számítást. Utánna számítottam ám, majd kétezer jött ki! A tanár úr kénytelen volt ott hagyni a vöröstintás tékákat s egy hosszú, édes csókkal lezárni a csatarászó kis száját. — Igen de akkor kétszáz métert letudtam minden másodperczből; gyorsabban vert a szivec<kéje mint rendeseD. — Maga kis buksi. — Maga édes. Máskülönbeu úgy hallom, hogy a családi életök felhőtlen maradt. Bal la Zsigmond. Ide menekülve sóhajtunk fel innét menyei Sz. Atyánk Hozzád, áldva Téged a feletti ily módon nyilatkozhatásért a rendelésedből messze-messze távozónak ily módon még is megbizhatásáért s azon engesztelő tudatért, hogy van látható gyümölcse életküzdelmének, — megszaporodik benne azon hü pásztorok, lelkes hazafiak, testvérek, családfők és barátok száma, kik önmegadással de SZÍVÓS kitartással, nagyfokú önfeláldozással de állandó sikerrel tudtak család, közügy, közjó szolgálatában nemesen élni és unatkozás nélkül fáradni. Ide menekülve könyörgünk: Szálljon égi irgalmad a sújtott özvegyre, elárvult gyermekre, bű pásztorától immár megfosztott egyházra. Áldásod térjen mindazokra kik részvéttel tudnak e százados törzs kidöltére tekinteni, azon közszeretetre és köztiszteletre, mely itt e forró szivek gyöngyeiben ép ugy, mint e virágok színeiben, az egybesereglésben, e közrészvét ezen hullámverésében oly megható módon tud nyilatkozni. Megtört térden esdeklünk Hozzád: legyen neki, nekünk a mi hitünk szerint! Szólj és elhisszük: a könyhulatással vetők örömet aratnak. Szólj és mi átérezzük jelentőségét Angyalod szavának : az igazak eml&ke áldott! Ily hitért bocsásd el immár hű szolgádat békességgel Ura-, Megváltójához, az elaludtak és feltámadottak első zsengéje ugyan ő mi Urunk és Megváltónk által Amen. Menj immár Illés szekerén az egekbe óh fényes szellem porhüvelye, a sir nyugalmára áldottan pihenni. Az Úr nevében tértél dicsőséggel megfutott pályádfa egykor. Az Úr szent segedelme hívásával végezted sokágazatú teendőidet lelkesen. Az Úr szent országa terjesztésének nehéz munkája közben vétetett ki a pásztorbot megdermedt kezeidből. Az Úr elhívott. Az Úrhoz tértél. Nem évekkel, hanem hitteljes cselekedetekkel!" A gyászszertartás ezzel a templomban véget ért. Az egyházmegye lelkészei fölvették a koporsót s kivitték a templomból, ahol már a gyászkocsi várakozott. Megindult ezután a gyászmenet, ki a temetőbe. A sirnál előbb Materny Lajos debreczeni lelkész mondott beszédet, majd utána a nyíregyházi egyház nevében Májerszky Béla egyli. felügyelő búcsúzott el a kővetkező beszéddel: Gyászos halotti gyülekezet! Alig mult el néhány hete, hogy a testvér ref. egyház nagy lialoltját Nt. Lukács Ödön lelkész főesperes urat végső nyughelyére ide kikísértük, s ime a kérlelhellen halál ezen rövid idő után a mi egyházunktól is hasonló nagy áldozatot követelt s épen oly hirtelen s épen oly váratlanul fosztott meg bennünket is szeretett lelkipásztorunk, igaz jó barátunk Főtiszteletü Farbaky József főesp. lelkészünktől. Nekem jutott osztályrészül ezúttal, azon véghetetlen szomorú és fájdalmas kötelesség, hogy a nyíregyházi ág. ev. egyház 14.000 lelket számláló hívei nevében drága halottunktól búcsút vegyek, hogy neki az utolsó Istenhozzádot elmondjam. Szeretelt Pásztorunk ! Kedves jó Barátom! Hogy mi voltál te nekünk, hogy mit vesztettünk mi te benned, azt csak erezni, de szavakkal kifejezni nem lehet. Embertársaid, egyházad és hazad érdekében kifejtett ténykedésed által szerzett elévülheletlen bokros érdemeid ismeretesek mindnyájunk előtt. Ezúttal csak egy legszebb, csak egy legfőbb tulajdonokról kívánok megemlékezni. Te a szeretet vallásának igazi fölkent papja valál! Huszonkét évre terjedetl egyházi téreni együtt működésünk ideje alatt azon tapasztalatra jutottam, hogy te birtokosa vagy egy drága kincsnek, hogy te neked egy igen jó szived van. Mert hiszen az a lelkesülés mely te benned támadt, ha egy üdvös eszmét megvalósítani, ha felebarátaid ügyét felkarolni, előmozdítani s a biztos czélhoz juttatni kellett, az a lelkesülés mely neked pihenést nem engedve a közéletben oly megszámláliiatlan sok esetben a munkára, a kitartásra a kitűzött czél felé való törekvésre ösztönzött — a te nemes szivedben székelő igaz szeretetre vezethető vissza. A szeretet volt indító oka a te áldásos működésednek, a szeretet volt alapja minden cselekedetednek, az igaz szeretet hatalma uralkodott és győzedelmeskedett feletted a megpróbáltatás nehéz napjaiban is. A te nemes szived nagyon jó tudott lenni mindenkivel szemben, egyedül csak önmagad iránt lett mostoha. Mostoha lett irántad, mert elrabolta tőled, elrabolta mi tőlünk drága életedet. És most, midőn óhajtásod szerint, boldog emlékű édes Atyád porladó hamvaihoz elkísértünk, hogy azokkal együtt alhassad örök csendes álmodat, midőn tégedet testi szemeink elől a sötét sír örökre eltakar — zokogva borulunk sírod felé s az utolsó Isten hozzád kimondásánál arra kérjük a mindenhatót, hogy áldjon meg bennünket is oly igaz jó szívvel a milyen a tied volt, hogy a felebaráti, az egyház és haza iránti szeretetben hozzád mi is hasonlók lehessünk. Isten veled! a boldog viszontlátásra Isten veled ! Ezután lebocsátották a koporsót a sírba s Farbaky Józsefet eltemettük. Az alispán az önkormányzati jogok gyakorlásáról. Vármegyénk alispánjának a májusi vármegyei közgyűlés elé terjesztendő jelentésében figyelemreméltó fejtegetések foglaltatnak ama föltűnő-jelenségről, hogy a közönség, a törvényhatósági bizottság tagjai a közgyűléseken igen gyéren vesznek részt. Közöljük az alábbiakban az alispán jelentésének e különösen is figyelemreméltó részéi, jelezvén előre is, hogy a kérdéssel lesz alkalmunk még nekünk is foglalkozni. Statisztikai adatoknak felsorolása ulán, melyek a törvényhatósági bizottság működésére vonatkoznak, igy folytatja az alispán: Tisztelettel megjegyzem e helyen, hogy bár a bizottsági tagsági jog megnyerése és megtartása körül, általában jelentékeny érdeklődés tapasztalható: mégis ha választás, vagy nagyobb jelentőségű politikai kérdés nerri Folytatása a II. Melléklete*.