Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-12 / 15. szám

I. Melléklet a „Nyírvidék" 1896. 16-ik számához. És iine mégis ugyan ez a férfiú, ki a város közigazgatásának élén áll, elérkezettnek látja az időt. hogy hivatalosan demonstrálja a polgármesteri székből, a második ezredév küszöbén, Nyíregyháza város népének megmagyarosodását. Az elvetett mag kikelt. Nyíregyháza város tót anyanyelvű népe megtanult magyarul. Érti és beszéli uz édes nemzeti nyelvet, el tudja mondani, ami kérése, panasza van s megérti a tőrvényt, amit rá magyarul alkalmaznak. A megmagyarosodásnak ez az eredménye annyira teljes, hogy a városházán, ahol az ő ügyeit intézik, „csak magyarul-' lehel már a néppel érintkezni. Nagy eredmény ez, s üdvözöljük érte a polgármester urat, hogy ezt az eredményt hivatalosan konstatálta. * * * A polgármester rendeletének ez az értelme; és ebben van nagy jelentősége. Meglehet, hogy e nevezetes kinyilatkoztatáshoz szerencsésebb formát is lehetett volna választani. Nevezetesen, talán nem rendeletet kellett volna intézni a tisztviselőkhöz, hogy a néppel ezentúl magyar nyelven érintkezzenek, mert a tisztviselők idáig is úgy cselekedtek s a rendelet ebben az értelemben felesleges volt, hanem egyenesen kinyilatkoztatni azt a tényt — amit most kihámozni kell a rendeletből — hogy Nyíregyháza város népe megmagyarosodott, megmagyarosodott pedig anynyira, hogy immáron e nép saját választott tisztviselőivel minden nehézség és minden fennakadás nélkül magyar nyelven érintkezhetik. Így még nagyobb lett volna talán a hatása a polgármester hazafias fölhívásának, t. i. ha népünk megmagyarosodásának tényét egyenesen konstatálla volna. A rendelettől azért így is nagy eredményeket várunk. Azon az uton, melyet Nyíregyháza város tót anyanyelvű népe a magyarosodásban meghaladt, az a konstatálás, hogy a városi hivatalokban a tót nyelvre többé semmi szükség nincs, nagy állomást jelent. Most már rohamos lépésekkel haladhat előre a magyarosodás! És bizonyára ujabb térfoglalásra nyit alkalmat a magyar nyelvnek az egyháznál is annak hivatalosan konstatált nyilvánvalósága, hogy a mi népünk rnegmagyarosodása annyira általános, miszerint a városi hivatalokból a tót nyelv használata, e néppel való érintkezésben, minden legkisebb nehézség nélkül kiszorult. A polgármester rendelete hatalmas uj-mutatás arra, hogy az ág. ev. egyház hazafias elöljárói, a konstatált helyzetnek megfelelően egy ujabb lépéssel ismét előbbre lépjenek az isteni tisztelet nyelvének magyarrá tételében. A három év előtt ebben az irányban kezdeményezett, de a megvalósításra akkor még korainak talált indítvány most már bizonyosan a viszonyoknak megfelelő természetes fejlődés követelményeként életbe lenne léptethető, mert hézagot tölttene be, azt a hézagot, melyet a magyar nyelv tudásának hivatalosan konstatált mérlege s a helybeli ág. ev. egyház isteni-tiszteletében e nyelv érvényesülésének mértéke között a polgármester fölhívása nyilvánvalóvá tett. Milléniumi ünnepeink. A vármegye közönségének e hó 18-dikán délelőtt tartott rendkívüli közgyűlése a milléniumi ünnepségek programniját a következőleg állapította meg: I. A községekben. 1. Május hó 10-én az országszerte tartandó hálaadó isteni tiszteleten a képviselő testület és az elöljáróság ünnepi öltözetben testületileg vesz részt. 2. Isteni tisztelet után dísz képviselő testületi gyűlés, délután pedig népünnepély tartassék. 3. A középületek kivétel nélkül s lehetőleg a magán épületek is nemzeti zászlókkal diszitessenek fel. » 4. Az alkalmi közgyűlés tárgysorozatát a község saját hatáskörében jogosult ugyan megállapítani, a következő teendők elvégzése azonban a képviselő testületeknek elrendeltetik, úgymint: a) A nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető, népies nyelven, de egyszersmind ünnepies emelkedett mosulyos érvvel, hogy a .házasság" legtöbb esetben „büntetés;" büntetés azoknak, akik mulandó földi javak irt elcserélik a boldogságot, mit a kölcsönös szerelem révén nyerhetni csupán! És igy, mikor én a büntetőjog legsarkalatosabb két kérdését modern házasságjogilag fejtegettem : tulajdonképen ugyanazt mondtam — más szavakkal. Már késő . . . késő! . . . Drámai elevenséggel megfogamzott bennem az ön gyilkosság eszméje, mert azt hittem, hogy ezt a nagy szégyent elviselni képes nem leszek. Megírtam hát végrendeletemet. Leltár alá vettem két viseltes öltözetemet, séta pálezámat és egy tuczat kártyát. — Azután elindultam pisztolyt vásárolni, melynek segítségével a másvilágra expediáljam keserű lelkemet. A boltban eszembe jutott, hogy — nincs pénzem, (én ugyan azt mondtam, hogy otthon felejtettem a tárczámat,) tehát nem adtak pisztolyt — hitelbe, lévén majd hónap közepe, ilyenkor pedig aranyért se talál nálam pénzt senki, ebből kifolyólag hitelt se kapok. Vizbe öjem hát magamat?? — tépelődtem, akár csak egy talmi Hirnlet. — Brrr! az nagyon prózai öngyilkosság. Gyufa oldatot igyam? Azt meg „gyöngéd ne münk kutrajáró tagjai" használják — remenyteleu sze relemből. Mig tehát elkeseredve gondolkodtam halandóságom felett, a ezukros Nyáry Ilma lejtett felém a korzón. Tó redelmesen bevallottam neki, hogy tizenöt perczczel előbb megbuktatott a papája. Ó sajnált, de azt mondta: már nem tehet érdekemben — lépéseket és ha még egyszer megbukom: nem fog szeretni! Oh, ez édes vallomás átalakított egészen engemet. • * * Mikor azon helyzetbe jutottam, hogy nősülnöm le hetett, (vagyis: mikor bajuszom mellé hivatalt is adott a jó Isten,) — eszembe jutott Ilma. dórban méltató szónoklat tartandó, evégből minden község egy arra alkalmas szónok kijelölése iránt előzelesen gondoskodjék. b) Minden község lehetőleg a törvényhatósági bizottsági lagok keretén kivül álló férfiakat válasszon, kik a község képviseletében a május hó 11-én Nyíregyházán tartandó törvényhatósági díszközgyűlésen megjelenjenek. c) Minden község ugyané napon 3—4 darab „milléniumi fát" ünnepélyes módon ültessen el, e tekintetben első sorban a magyarok ősfája a diófa, vagy vármegyénk sajátlagos fája a nyírfa, ezek nem létében hárs, tölgy, esetleg juharfa ajánltatnak ültetésre. d) Minden község, a község történetének rövid előadása mellett az ünnepély lefolyásáról egy emlékiratot szerkeszt, melynek egyik példánya a községi levéltárban helyezendő cl és őrzendő meg, esetleg pedig a jegyzőkönyvek vezetésére használt könyvbe írandó be, másik példánya pedig olajjal tele töltött bedugaszolt és lepecsételt üvegve légmentesen elzárva egy akkor ültetett fa tövénél helyezendő el. 5. Minden község a díszközgyűlés helyét, idejét, tárgysorozatát, helyi szokás szerint a legkiterjedtebb módon tegye közhírré, a lakosság minden elemét abban való részvételre hívja fel, különösen pedig az előkelőbb és műveltebb tagokat szóllitsa fel, hogy áldozatkészségükkel, személyes közreműködésükkel s folytonos jelenlétükkel az összes ünnepies cselekmények keresztülvitelét lehetővé tenni, erkölcsi jelentőségét emelni, komoly PS méltóságos lefolyását biztosítani — jó példával járván elől, hazafias kötelességüknek ösmerjék. 6. A népünnepély költségei, amennyiben társadalmi uton fedezhetők nem volnának, a község pénztárát terhelik. II. A törvényhatóság részéről. t. Május hó 11-én reggel hálaadó ünnepélyes isteni tisztelet. 2. 10'/

2 órakor millenáris törvényhatósági díszközgyűlés s ennek befejeztével, 3. Az egyház-téren felállított emlék-oszlop ünnepélyes átadása Nyíregyháza város közönségének. 4. Közös étkezés. Az ezredév emlékére tartandó törvényhatósági díszközgyűlés sorozata a következőleg állapittatik meg: a) A gyűlés megnyitása előtt főispán őméltóságának, mint a közgyűlés elnökének az emelvényre való lépésekor a „Hymnus" első két versszakát éneklik el az összes jelenlévők. b) A dísz-közgyűlést főispán őméltósága ünnepélyesen megnyitja. c) Id. gróf Vay Ádám bizottsági tag ünnepi alkalmi beszéde. d) Vármegyei alispán felhívó előterjesztése az egyház-téri emlék-oszlop felavatása és átadása iránt. e) A dísz-közgyűlés egyeteme hazafias dalok éneklése közben az Egyház-térre, az emlék-oszlophoz vonul. f) Vármegyei alispán az emlék-oszlopot a törvényhatóság képviseletében megőrzés és fentartás végeit átadja Nyíregyháza város közönségének. g) Bencs László polgármester a vármegye által állított emléket Nyíregyháza város képviseletében átveszi. li) A dísz-közgyűlés közönsége a gyűlés befejezése után a „Szózat" versszakának éneklése közben szétoszlik. Tekintettel arra a körülményre, hogy a honfoglalás ezredéves ünnepét nem egyes felekezetek, hanem a magyar nemzet minden tagja, mindenki, kinek itt élni és halni kell — akarja megülni, s hogy a nemzeti egység, a hálaadás egységes és osztatlan volta leglélekemelőbben, az ünnep magasztos voltához legméltóbban csak ugy nyerhet kifejezést, ha az ünnepélyes isteni tisztelet ugy a községek, mint a törvényhatóság részéről a helyben székelő minden felekezet lelkészeinek közreműködése mellett együttesen és mindenki által hozzáférhető alkalmas helyen tartatik meg, ha külső képen is kifejezés adatik azon — Istennek hála — törvényhatóságunkat jellemző ténynek, hogy bármely nyelven, bármely szabályok szerint dicsérjük is a mindenhatót — imádott hazánkat egyenlően Apja már ekkor nyugalmazott egyetemi profeszor volt, nem félhettem hát tőle, hogy előhozakodik a büntetőjoggal. Ilma az ebédlőben a kis asztal lábait törülgette, mikor benyitottam házukba öt év multán először. Pár lélegzet vétel alatt elmondtam neki ide jövetelem czéljit: néhány csókkal megpecsételtük szerelmünket, csak azután mentem az apjához megkérni. Nagyságos profeszor ur, — szóltam mélyen hajlongva, komoly szándékkal állok előtte . . . Feltette a szemüvegét, végig nézett rajtam. Fölismert ! — Ahá, fiatal ember, ön az, a ki nem tudott semmit a büntetőjogból? Hát tudja-e már, mi a — szándék?? Négy szemközt mondva: kezdtem izzadni. — Hagyjuk ezt most nagyságos profeszor ur. Én csak azt tudom, hogy szándékom — komoly ! Nagy méregbejött, idegesen simogatta szakállát. — Még azt meri mondani: szándéka komoly ? Hisz azt se tudja, mi a — szándék!! — S'.eretem leányát, Ilma kisasszonyt . . . — Az nem szándók! Az olyan rögeszme féle valami . . . ! — Jól méltóztatik megjegyezni: rögeszmém e szerelem ... az ő bírása minden akaratom . . . — Hát az én akaratom pilulás skatulya vagy mi?? Ej, ti ital ember, ön nincs tisztában magával! S mi czélzatból akarja őt birui?! Guny, harag, minden volt e kérdésben. Zavarba kívánt hozni, hogy nevetségessé tegyen. — Hogy boldoggá tegyem őt! .. . susogtam őszinte érzelemmel. — Hahaha! boldoggá tegye? No majd meglátjuk . . . S nem szégyenli maga fiatal ember, ho>y a leányom nagyobb jogász?! Ilma, gyere be csak! Ilma, mintha sejtelme se lenne ittlétemről, besietett; köszönésem hidegen fogadta, félt az apjától „viszoszeretjük s annak ezredéves fennállásáért együtt adván hálát Istenünknek, boldog jövendőjéért mindnyájan együtt intézünk buzgó könyörgést a nemzet sorsát intéző hatalomhoz: tekintetlel e körülményre, a községekre nézve j ivasoltatik, a törvényhatóságra nézve pedig elrendeltetik, hogy az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletek a felekezeti lelkészek együttes közreműködésével közösen és egy helyen tartassanak meg. Nyíregyházán, a törvényhatósági hálaadó isteni tiszteleten résztvevő közönság befogadására alkalmas épület nem lévén, annak megtartására a római kath. templom előtti nagy térség jelöltetik ki, a városban lakó minden felekezet lelkészei felhivatnak, hogy a közösen tartandó isteni tisztelet sorrendjet és részleteit maguk között megállapítván, kellő közhírré tétel s tájékoztatás végett a vármegye alispánjához bemutatni szíveskedjenek. Maga a dísz-közgyűlés is, mint nemcsak a bizottsági tagoknak, hanem a törvényhatóság minden polgárának cselekménye mindenkire nézve hozzáférhetővé lévén teendő, elhatároztatik, hogy a közgyűlés kedvező idő esetén ne a vármegyeháza nagytermében, hanem a vármegyeháza előtti téren tartass k meg. Végül, az ünneplés külső díszének emelése végett, a közhatóságok főnökei megkerestetnek, a bizottsági tagok felhívatnak, a közönség pedig a törvényhatóság területén megjelenő hírlapok, szükség esetén hirdetmény utján felkérelik, hogy a törvényhatósági dísz-közgyűlésen lehetőleg magyar ruhában minél számosabban testületileg megjelenni s ugy a köz, mint a magán épületeket legalább május hó 10 és 1 1-én, mint a törvényhatóság területén tartandó nemzeti ünnepek napjain magyar nemzeti zászlókkal feldíszíteni szíveskedjenek. Az ünnepélyek magasztos és méltóságos lefolyásának biztosítása es megőrzése a törvényhatóság minden tagjának honpolgári kötelességébe ajánllatik, vármegyei alispán pedig megbizatik, hogy amennyiben szükségesnek mutatkoznék, az illetékes körök felkérése utján a rendfentartásra alkalmas ifjak kiválasztása iránt intézkedjék; elhatározta továbbá a törvényhatóság, miszerint a törvényhatóság ünnepélyének netalán felmerülő költségeit a milléniumi alapból fedezze, miért a szükséges megrendelések teljesítésére az alispánt felhatalmazza. Egyházmegyei közgyűlés. Április 14—15. Nagy érdeklődés mellett nyílott meg e hó 14-di* kén d. e. 9 órakor a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése, a vármegyeháza nagytermében. Egyházi és világi képviselői az esperességnek kiváló érdeklődést tanúsítottak e gyűlés iránt, mely első volt az óta, hogy az egyházmegye nagy emlékezetű esperese kidőlt vezéri helyéből. E veszteségnek érzete meg is i látszott a gyülekezeteu. Nagymité Albert kisletai lelkész, helyettes esperes és Gencsy Albert egyházmegyei gondnok elnököltek a gyűlésen. Nagymáté Albert magas'tos imája után, Gencsy Albert egyházmegyei gondnok nagyszabású beszéddel nyitotta meg a tanácskozást. Mindenek előtt a nagy veszteségről emlékezett meg jelentése, mely az egyházmegyét Lukács Öiön esperes halála által érte, s a gyűlés elhatározta, hogy az elhuayt érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti, s gyűjtés indítását rendelte el, amelynek az lesz a czél.ji, hogy a begyülendő összegből mindenek előtt Lukács Ödön emlékezetének megfelelő díszes síremlék állítassák, s az ő nevét viselő alap létesíttessék. — Majd az egyházpolitikai törvények által teremtett uj helyzetről s ezzel szemben az ev. ref. egyház álláspontjáról, és az ezeréves Magyarországról szólt, rámutatva amaz érdemekre, melyeket a protestáns egyház a nemzet fennállása s az alkotmány megvédelmezése körül szerzett. Ezután az esperesi és gondnoki jelentések következtek, amelyek kapcsán az esperes-választásra nézve nyunk" miatt, egy tekintettel sem akarta elárulni azt. — Gyere csak kis leányom, szemem fénye te, mióta édes anyádat eltemettük, — pityeregni kezdtünk mind hármau, — nézd meg jól ezt a fiatal embert, nos? ez merészeli azt mondani, hogy téged szeret! Mi ez, kis leányom, jusson eszedbe a büntetőjog . . . szándék . . . czélzat? . . . — Kedves apuskám, ha ez a fiatal ember engem szeret, akkor ez — tény! Az öreg megcsóválta a fejét, mi jelentett valamit. — Azt is mondta ez a fiatal ember, hogy téged kis leányom megkér most . . . hát ez ugyan mi? . . . szándék? . . . czélzat . . . — Édes apuskám, ha ez a fiatal ember engem most megkér, akkor ez az eljárása — adott körülmény! A profeszor ur lekapta orráról a pápaszemet, a mi sokat jelentett. — Majd megmondom, hogy mi?! Kérdésemre felelj leány! Hol a szándék e fiatal ember eljárásában, erre felelj!! — Édes-kedves apuskám . . . mit tetszik hozzá 9zólni ... ha ... én .. . Bálához nőül menni — szándékozom ? A pillanat varázsa elragadt, megcsókoltam ez okos beszédjéért — apja előtt. Dr. Nyáry dult-fult. — És te nőül menüéi egy olyan emberhez, annyit sem ért a — büntetőjoghoz, mint te ?!! Már ekkor nekem kellett szólni: — Nagyságos profeszor ur, szeretve-tisztelt ves apósom! felesleges nekünk már megtanulni a tetőjogot, mert elkövettük a nagy — bünt, hogy retjük egymást! Adja reánk apai áldását . . . — Áldj meg minket te is apuskám, — susogta ártatlanul Ilma keblemen. Egyszóval az öregnek be kellett látni, hogy két szerető lénynyel szemben még az ő nyugalmazott jogi tudománya is — kevés! Ilmát a ki kedbünsze-