Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-12 / 15. szám

,IN Y I R V I D É K» is megtette a közgyűlés intózkedésoit. Nevezetesen elhatározta, hogy az egyházak fölhivassanak szavazataik beadására. A szavazatok május hó 28 dikáig adandók be a szavazatgyűjtő küldöttséghez, melynek tagjaiul — Gencsy Albert egyházmegyei gondnok elnöklete alatt — Szesztay Károly és Ujfalussy Béla egyházmegyei tanácsbirák választattak meg. 10 órakor az elnökség felfüggesztette a gyűlést s az egész papi testület és világi elem, a tanítókkal együtt, a templomot kereste fel, hogy néhai Gonda Btlázs berezeli lelkész emlékét felújítsa lelkében. Az emlékbeszédet Görömbey Péter nagy kállói lelkész és tanácsbiró tartotta, igazán hű tükrét adva a kidőlt nagy férfiúnak, a minta papnak. A kegyeletes hangulatot, melyet a re mek egvházi beszéd felköltött, még emelte a Tiszamenti dalárda is kifogástalanul előadott gyönyörű éne keivel. A két napi tárgyalás ügyei közül egyik legfontosabb az, hogy az egyházmegye lelkészi özvegy-árva gyámintézete, mely mintegy 83 ezer forinttal rendelkezik, összhangzásba hoz'tott az ez éven életbe lépett hasonczélu országos gyáraintézettel, melybe a jelenlegi egyes lelkészek belépd diját, a jövedelem 10% át ez a pénztár fogja fizetui a tagok helyett és kimondatott, hogy ha az uj tagokat többé fel nem vevő ^yámintézet segélyezettei kihalnak, az egész megmaradó összeg lelkészi nyugdíjintézet alapjává fog fordíttatni. — A mii lenium megünneplésére nézve elhatározta az egyházmegye, hogy ugy a nyíregyházai, mint -t szabolcsi emlék felállítási ünnepélyére képviselőket küld és hogy május 9 én iskolai, 10 éu templomi ünnepélyt tartson minden egyház. Néhai Lovass Dániel f.-litkei lelkész helyére egyházmegyei gyámpénztárnokul Vass Mihály gégényi lelkész választatott meg. Az első nap délutánjáu közigazgatási és fegyelmi bírósági gyűlések tartattak. Itt legérdekesebb tárgy volt a kisvárdai megfelebezett papválasztás, mely felebbezés teljesen alaptalannak bizonyulván, elvettetett és Somogyi József turai lelkész kisvárdai lelkészül megerísittetett, Városunkat közelebbről érdeklő határozat gyanánt megemlitendőnek tartom még, hogy megerősítést nyert a helybeli egyháznak néhai Lukács Ödöu családja érdekében hozott határozata, amely szerint kimondatott, hogynéh. Lukács Ödön özvegyeegy évig a teljes, az utána következő évben pedig a fél-fizetést élvezi és kimondatott, hogy a megválasztandó uj lelkész a jövő év május l én foglalja el állomását. A gyűlés első napján közebéd is volt. Milleniumi elö-iinnep Xapkoron. — Április hó 12. — Légy üdvöz tízszer . . .! százszor . . .! százezerszer! tea „Nap" czimet jogosan használó, színmagyar község! Hajdan „Nunkupor"-nak czimeztek; későbben „SvábKálló"-nak. t. i. midőn a török-hódoltság gyászos korszakának tartama alatt a lusák poklában elemésztett, majdan a kegyetlen győző által leöldúsött lakosaidnak hűlt helyét a magyarságba beoltott svábokkal foglaltatták el a lelkes hazafiak, milyen p. Kállay János volt, ki 1780-ban Kis-Kállót oláhokkal népesitetle be azon reményben, hogy a nem csak Hora és Kloszka elvén, de a félistenné vált Hunyady Jánosén is levő oláhokból időkjártában derék magyar emberek válnak, a mi (hála adassék a magyarok hatalmas Istenének) a szó legszebb értelmében sikerült is épen úgy, mint a Kállay-család a „Magyar nemzeti muzeum"-ba került levéltárának 20 i-ik fasciculusa szerint „Sváb Kálló"-nak nevezett, de legújabban „Magyar Ká.lló" czimet érdemlő Napkoron és a „Tót Kálló"-nak gúnyolt Oroson. E három községnek lakossága marad a szinmagyarságnak tiszteletet érdemlő része. Kit illet meg az érdem? A múltban mindenesetre a fényes múlttal joggal dicsekvő Kállay-családnak jeleseit, kiknek atyai szeretete az emberbaráti szeretet napjaként ragyogott, mely napnak rút közömbösségnek egét olvasztó, áldásos fényében az oda letelepítettek folyton sütkéreztek s háládatosságuknak jele a magyar nyelvnek elsajátításában nyilvánult. Szibériában ananászt keres az, a ki Napkoron svábot keres. A legújabb korban a lelki atyák mozdították elő a magyarosodás szent ügyét. Igy napjainkban főtisztelendő Kovács Mátyás r. kath. és főtisztelendő Szabó Miklós gör. kalh. plébános és mellettök Magyarország azon dicső munkásai, kiknek eléggé meg nem fizethető testet-lelket sorvasztó munkájokért az Istenhez, a magyarok hatalmas Istenéhez való szeretetnek, a mindnyájunknak édes anyjához: ezen édes magyar hazához való szeretetnek tüzét gerjesztő, lángralobbantó szép munkájokért. C=ak szükecskén jár ki a jól megérdemelt bér: a néptanítók. Igen ! Rájok illik az 1848—49. évi dicső szabadságharcz magyar hőseinek elismerés adójával kedveskedő dal: „Jaj de dicsők azok a hős legények! Felejtik a szegénységet szegények. Éhen-szomjan harczo:nak az anyánkért: Ezért a jó édes magyar hazánkért." Igen! ok és a község esze (régi czimen: „a falu pennája"): a jegyző, a napjainkban teremtett „clerus eivilis"-nak sarja, ki — bár nem „surculus sacrae familiae" — mégis különös tisztelő're méltó egyéniség, mert Simák István, Napkornak érdemes jegyzője, a „milleniumi előünnep"-nek sor szerint első rhetora „a milleniumi fádnak elültetésére szentelt, megható ünnepet a hazához való szeretettől, annak kősziveket is lágyító hevétől sziporkázó beszéddel nyitotta meg a községháza udvarán. Megható volt beszédének azon része, melyben azt fejtegette, hogy mire fogják a majdan magas sudarba szökkenő fák emlékeztetni a megürült nyomunkba lépő utódainkat, kikre a magyarok hatalmas Istene annyi szent, magasztos, kötelességet rovand, t. i., hogy a honszerző Árpád apánk hős daliáinak vérével öntözött szent örökséget: ezen dicső Magyarországot oly hiven, oly odaadó szeretettel éltessék, védjék, mint a halandókból halhatatlanokká vált dicső, színmagyar elődök; hogy az uj nemzedék erős tölgyfa-erdőképen álijon' midőn majdan megdördülend a rémes felhő: ádáz' tusáknak villámokat szóró, rémes felhője. A szép beszéd kellő sikert aratott. A második szónok: Kovács Mátyás r. k. plébános ur volt, ki tősgyökeres, magyaros, remek beszédével (a róm. kath. templom telkén) a nagyszámú hallgatóság szivének hazafias érzéseit lángra lobbantotta. Ily hazafias, a gyermekeknek szivéhez, lelkéhez szóló, tapintatos, mindenképen ildomos beszéd manapság valóban ritkaságok közé tartozik. Hogy mire emlékeztessék majdan a most elültetett „tölgyfa-csemeték" Napkornak derék lakosait: cz volt a remek beszédnek tárgya; de az uj nemzedék is kapott kellő instructiót, hogy miképen rója le a magyarok Istene iránt a hálaadásnak azon adóját, melynek lerovására e haza minden lakosa köteleztetik; kellőleg méltatta a magyar kormánynak nemes intentióját s mindezt a rhetori erő és méltóság oly nemével, mely a legmagasabb fokra felcsigázott igényeket is tökéletesen kielégítette — nemcsak, hanem a szónok iránt való szeretetet, nagyrabecsüléssel párosult elismeréssel egyetemben, fokról-fokra emelte. „Vive diu felix! Laurus lua tempóra cingat!" A harmadik szónok: Szabó Miklós gör. kath. plébános ur, (ki a millenium emlékére templomát Gosztincsár Ferencz, velenczei akademikus-festővel (makói lakossal) a szó legszorosabb értelmében „remekül" festeti): a templom előtt való téren történeti gazdag hátterű beszédet mondott. A lyrai szárnyalású, lelkes, minden izében hazafias beszéddel óriási hatást keltett. A Dömötör, Lacsny r. kalh. és Fülep g. kath. tanítok vezetése mellett számos nemzetiszínű lobogó alatt előlépő, a hazafias dalokat remekül, a lelkesedés hevével éneklő tanuló-ifjuság festői szép látványt nyújtott. Simák Margit k. a. (Nankorról) és Vass Gizella k. a. (Szolnokról) szalagozta fel az elültetett fácskákat; ők készítették és az ünneplő vezérfiak mellére tűzték a nemzetiszínű kokárdákat. Eszünkbe juttatták ők Szász Károly koszorús költőnk eme szép szavait: „Oh milyen szépek ! Oh mily gyönyörük ! Ki mondaná meg: melyik gy nyőrübb ?" Az ünnep után Szabó Miklós, Kovács Mátyás, Simák István és Javorek Kálmán vendégszerető házában jó napkori vinkó mellett gerjesztettük a hazafias kitartásnak, szeretetnek lelket andalító tüzét. Éljenek a napkoriak! Szőke Balázs. Friedinanu Sándor hangversenye. Mikor néhány óv előtt a nagy. a világhírű Reményi hangversenyén összezsúfolva, drága helyárakért szorougtunk, hogy meghallhassuk a világhírűvé vált hegedűst, — s mikor a hangverseny végeztével a csalódás bosszantó érzésével megírtuk referádánkat: nem haboztunk — mi először a hazában — kijelenteni e lapok hasábjain, minden nagy hírnév, még nagyobb reclám daczára, — hogy Reményi ugyan jó hazsfi, ki megérdemli honfitársai őszinte lelkesedését, — sót, hogy igen szépen, tisztán, finoman játszik. — de, hogy ó nem — hegedűművész. Nem sikerült a közönség egy részének e czikküuk fölötti felháborodását lecsillapítani e kijelentésünkhöz fűzött azon commentárral sem, hogy a művészethez legalább két dolog szükséges; egyik a tökéletes technika, — másik a nemes, classicus előadás. És épen a két tulajdonságot nélkülözi Reményi. — Mikor rövid idő múlva Reményinek Budapasten adott hangversenye után a fóvárosi sajtó több — kevesebb őszinteséggel megerősítette véleményünket: ekkor tudott csak a uehány jó hazafi, s Itíményi régi dicsőségének emlékén andalgó — de rósz muzsikus — haragos keble meguyugodui a változhatlanban. Most kedvezőbb a helyzetünk. Referádánkat megelőzte a fővárosi lapok egyértelmű ítélete Friedmann Sándor művészetéről ; — azon lapoké volt ez itélet, melyet nem vesztegetett meg a művész világhíre, uem vesztegetett meg a hazafiúi érzés, a kegyelet, a régi dicsőség emléke által előidézett lelkesedés, — a mely sajtó ítéletét egy teljesen ismeretlen, ifjoncz, igénytelen alak első és merész kísérlete fölött volt kimondandó. E lapok legutolsó számában reproducálva volt a fővárosi itélet. Elismerő és buzdító az. És nekünk volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy ama fővárosi kritika sohasem volt igazságosabb miut most. A hogy Friedmann Sándor Vieuxtemps uagy sza básu l'J dur coucertjét bravúros technikával eljátszotta? — nem: interpretálta, magyarázta, kiemelte, — a hogy fiatalos hevét, egyéni önállóságát a mű szellemével kap csolatba hozni igyekezett; — a hogy a Ilubay Idyll jét eldanolta hegedűjén : ilyenre a legjobb muzsikus sem képes, ha beune művészi ér nincs. És a mit az „Air varíe"-beo producált, az már^ bámulatra méltó; ilyen staccatót, a mely egy hires zenész szerint épen ugy külön tehetséget igényel, mint maga a zene, szobrászat, festészet, — nagyon ritkán, de nagyon kevés művésztől lehet hallani. Azok gyöngyöznek, le és felfelé egyformán könnyedek, rövid vonótartamra tömérdek hangot képesek kiadni, — és gyorsak, — ezek mellett képes „marcatokat" vegyíteni bele. Mit mondjunk a feltétlen biztossághoz, az oktávák, deczimák absolut, tisztaságához, a gyönyörű legontókhoz, kettős, hármas fogásai erejéhez! A technika biztos magaslatán áll ő és elég merészek vagyunk megjósolni, hogy nagyobb lesz a legnagyóbbnál. Van még hibája is, — talán nem is az övé, de észrevehető. G je nem elég meleg, nem közelíti meg a Wilhclmy ét; lehet, hogy ennek a hegedű, talán az acus tica az oka, de még is rosszul esett tapasztalni. Azon bau a művész első debut jénél tartunk és ő még tanulni, tapasztalni, fejlődni ós magasra emelkedni fog még. Mi bizunk és hiszünk ebbeu, neki csak erőt és kitartást kivánuuk hozzá őszinte szívből. És íe kedvetlenitse el őt az ő szülővárosa közönségének részvétlensége, a szépért és nemesért buzdulókat — élükön a főispán zenekedvelő családjával — a rosz idő nem tartotta vissza; — lesz idő, legyen is, s ez legyen ambitióji, hogy kérve fogjuk kérni, hogy jönne el ide hozzánk is. A művész testvér bátyját, József urat, kivel Beriot egy fülbemászó dallamokkal telt concertet két hegedűre adott elő, jól ós előnyösen ismerjük, — de külön kell kiemelni Szilágyi urat, ki jól zongorázik, és a mellett kitűnően kísér; ezt leginkább a feledhetlen szép laustábránd uál mutatta meg. A legszebb emlékek hatása alatt fejezem be referádániat. Ezredéves kiállítás. Vasúti kedvezmények. A magyar királyi államvasutakon, nemkülönben az összes hazai vasutakon kedvezményes menettéri jegyek adatnak ki (a déli vasúton 50»/o kai mérsékelt áron,) amelyek 14 napra érvényesek (a déli vasúton 250 kilométeren felül levő távolságokra 30 napig.) A jegyek csak személyvonatokra érvényesek; gyorsvonatokon csakis a rendes dijszabásszerü ráfizetés mellett. 4—10 éves két gyermek egy menettérti jegygyei utazbatik. Kongresszusok, összejövetelek és disz közgyűlések tagjai vörösszinü igazolványok alapján Budapestre és vissza a személyvonatok első és második kocsiosztályában a közvetlenül alsóbb osztályú egész jegygyei, a harmadik osztályon másodosztályú féljegygyel utazhatnak. Ugyanezt a kedvezményt élvezik: a vidéki kiállítók, a kiállítás kerületi és helyi bizottságainak tagjai, a vidéken lakó jury-tagok, a 400 forintnál nagyobb fizetésű tanítók és tanférfiak, kiknek a kiállítás igazgatósága esetről esetre kékszínű igazolványokat ad. Testületek, iparoskörök tagjai, ha legalább 20 an utaznak együtt, személy- és omnibusz vonatokon a második osztályban III. osztályú egész jegygyei, a III. osztályon féljegygyel utazhatnak. Nyilvános jsllegü hazai tanintézetek tanulói és tanárai, ha legalább tizen utaznak együtt, ugyanezt a kedvezményt élvezik. Földmives és munkás csapatok, ha legalább 30 au utaznak együtt, a kiállítás igazgatóságának 14 napig érvényes jegyfüzetei alapján a harmadik osztályon féláru jegygyei utaznak. Mindeme kedvezményekből a szomszédos forgalom ki vau zárva. 4—10 éves két gyermek egy jegygyei utazbatik; egyes gyermekek külön kedvezményben nem részesülnek. Külön vonatokon a felsorolt kedvezmények járnak, mindenkor azonban a dijszabásszerü kilométerenként való 2 frt 40 kr. legcsekélyebb illeték biztosítása mellett. A különvonat legalább 3 nappal előre bejelentendő a kiinduló állomás főnökénél. Lapunk hátralékos előfizetői s ezek között a községek elöljáróságai részére e számunkhoz, a hátralékos összeg kitüntetésével. postai-utalvány lapokat mellékeltünk. s kérjük az illetőket, hogy ez utalványlapok felhasználásával a hátralékos összeget a ,Nyirvidék'- kiadó-hivatalához mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyűlés a vármegyén. Az e hó 18-dikára összehívott rendkívüli közgyűlés feltűnően gyér érdeklődés mellett folyt le. Pedig az ezredéves vármegyei ünnepségek előkészületeit kellett e közgyűlésnek megtennie s még is csak tizenkét bizottmányi tag volt jelen j — a tisztviselőkön kivül — a gyűlés megniytásán. A tanácskozást vezető főispán úr őméltósága nem is mulaszthatta el, hogy e szomorú jelenséget szó nélkül hagyja, szembe állítván azt a sok hangzatos jelszót, a mely a mi közéletünket jellemzi, a tehetetlen közönyösség látványával, mely haszontalan frázissá, élet és tartalom nélkül való semmivé devalválja a közélet munkásságát. Bejelenté ezután a főispán Lukács Ödön és dr. Heumann Ignácz bizottmányi tagok halálát, tömör szavakkal jelezve azt a nagy veszteséget, mely a vármegye közéletét e két oszlopos embere elhunyta által érte. Indítványára a közgyűlés Lukács Ödön és dr. Heumann Ignácz érdemeit jegyzőkönyvében örökité ineg s elrendelte, hogy erről az elhunyt bizottmányi tagok családja értesitessék. Jelenté még a főispán úr, hogy ifj. gróf Festetits Pált újólag kinevezte tiszteletbeli aljegyzővé s ama reményének adott kifejezést, hogy a gróf tevékeny részt fog venni a vármegye közéletében. Ezután a tárgysorozatra került a sor. — A főispán úr őméltósága a törvényhatóság jogául kívánván fönntartani, hogy az országos kiállítás megnyitásán való képviseltetéséről gondoskodjék, a közgyűlés — elismerését fejezvén ki a főispán úr irányában ez alkotmányos fölfogásáért — a vármegye képviselőiül a kiállítás megnyitásán, a főispán elnöklete alatt, Mikecz János alispánt, gróf Vay Ádámot, Megyery Gézát és Bencs Lászlót kérte föl. — T.-Dob község kérelmét, hogy a polgár — nyíregyházi vasút segélyezésére általa megszavazott hozzájárulás kötelezettsége alól mentessék föl — véleményadás végett — a tiszti főügyésznek adták ki. Sipos Béla tiszteletbeli főjegyző, I-ső aljegyző javadalmazása — a legutóbb tartott közgyűlés által — évi 200 frttal fölemeltelelt s ennek fedezetéül az állami dotáció megfelelő fölemelése kéretett. A belügyminiszter e kérelmet nem teljesítvén, a közgyűlés most Sipos Beh tisztb. főjegyző e részére 200 forint jutalmat szavazott meg. Az adófelszólanilási bizottságba rendes tagokul Batta Ignácz és Zoltán Ödön, póttagokul Gredig Jeremiás és Szoplcó Alfréd választattak meg. A bizollság elnökéül a pénzügyminiszter Bodnár Istvánt, h. elnökéül dr. Ferlicska Kálmánt nevezte ki. Az Ausztriával fennálló vám es kereskedelmi szerződés megújítása kérdésében a közgyűlés, — megbízótt küldöttségének részletes s igazán nagy tanulmányokon alapuló munkálatát elfogadva, — magáévá tette Győr Folytatás a II. mellékletei!.